Nincsenek Véletlenek (One Shot Suho (EXO)
Valamiért arra gondoltam, hogy ez a nap majd másmilyen lesz. Hogy minden, amit elterveztem a munkaidőm alatt, és amire még soha nem volt időm, meg fogom csinálni... Kortyoltam egyet a teámból, aztán lapoztam, és kiszámoltam, hogy még hány oldal van hátra. Olvastam pár sort, ásítottam, aztán az órára néztem. Majdnem dél van. Most fel kellene kelni innen, elmenni a hűtőig, és elővenni a tegnap vett kínait. Nem szeretek egyedül élni, mert így mindent nekem kell megcsinálnom. Ami fárasztó is, és monoton, meg unalmas. Minek vacakoljak annyit az ebéddel, amikor úgysem jönnek hozzám vendégek, akik értékelnék? Ezért nem főzök. Minek vessem be az ágyam, amikor csak én látom, ha meg becsukom az ajtót nem zavar? Ezért nem csinálom meg. Minek van TVm, amikor úgysem nézem, mert általában egész nap dolgozok? Fintorogva keltem fel a fotelemből, és könyvvel a kezemben elmentem a hűtőig. Kivettem a kínait, és bedobtam a mikróba. Igazából semmi kedvem nem volt semmihez. Pedig azt hitte...