ByulWoo Fanfictions

NÉGY ÉVSZAK GONE - Elveszett II:III A sötétség leple alatt léptem ki az erdőből, ahová sikeresen harmadjára teleportáltam. Még mindig nem sikerült hosszabb távokat teleportálnom, pedig sokféleképp próbálkoztam. Lassan haladtam a fák között az erdő széle felé, átlépve a széles fák törzsén. A sötét fűszálak selymesen érintették a vékony cipőm talpán keresztül a bőrömet. Óvatosan lépkedtem, vigyázva száraz ágakra, gallyakra. Ha mozgást érzékeltem beléptem egy fába, de csak az éjjeli állatok motoszkáltak, és a legnagyobb lény, akivel találkoztam egy róka volt. A hely csendes volt. Túl csendes. Óvatosan haladtam előre a füvön. Éreztem, ahogy a testemben lüktet az erő, ami sohasem jelentett jót. Szerencsére nem kezdett el égni, vagy fagyott meg mellettem a táj. A bőröm halványan világítani kezdett, mire jobban beletekertem magam a köpenyembe. Halk léptekkel mentem fel a dombtetőre, ahol félig-meddig láthatatlanul, lehasaltam a fűbe, és kilestem a dombtetőn. A

NÉGY ÉVSZAK GONE - Elveszett II:II Ansa Linney pov: Csak kis távolságokat tudtam teleportálni, de ahogy észrevettem nem követtek. Nem küldtek utánam senkit, így baj nélkül elértem a Nagy folyóig. A Rideg sziklák hegyéről lejutva, a folyóparton megéreztem Yanna jelenlétét. Fáradt és fájó tagjaimban felébredt a remény, így arrafelé indultam, amerről a csöppnyi erejét éreztem. A Xim-sziget Nyugati csücskénél lyukadtam ki. A Nap már a látóhatár alján látszódott, így a kevés fényben próbáltam a sziklák tetejéről feltérképezni, hogy vajon hol lehet a testvérem . A folyó vize egy helyen vörös fénnyel derengett, így bevetettem magam a zavaros, hideg vízbe, és úszni kezdtem. A sötétben csak a testem derengése világított, így csak nehezen láttam meg az élettelen, de ragyogóan vörös testet a folyó fenekén. A levegőm lassan fogyni kezdett, így gyorsan felúsztam a felszínre. Arra gondolni sem mertem, hogy esetleg a téli erőmmel megpróbálok lélegezni a víz alatt... Túl