BTS Youth 2015. Szeptember 12.

BTS YOUTH

2015. Szeptember 12.

Reggel szinte kipattantam az ágyamból. Előző este anyáékkal beszéltem, és a lelkemre kötötték, hogy aludjam ki magam, így hamar le is feküdtem. Unnie persze csak gratulálni tudott, hogy hamar nyugovóra tértem. Igaz, hogy hallottam ahogy este még Sugával telefonált, de hát na, aki szerelmes az szerelmes.

A másik dolog volt az, hogy nagyon sok mindent el akartam intézni még a forgatás előtt. Hiszen NamJoon szülinapja egyszer van egy évben, ráadásul a 22. életében csak egyszer.

Imádok szülinapi meglepetéseket találni és készíteni, így előző este Unnieval, Jiminnel és TaeHyunggal garázdálkodtunk a konyhámban, hogy elkészítsük a Bangtan leaderének a tortát. A nagy részét mi csináltuk Unnieval, Jiminnie a receptet olvasta fel, Tae pedig megkóstolt mindent, hogy biztos tökéletes legyen. Hiába vagyok alacsony, a konyhámban így is magas szekrények vannak, így a két jómadár leginkább arra volt jó, hogy ne kelljen folyton a létra után rohangálnom. Egyszerűen csak szóltam Taenak, hogy vegye le a legfelső polcról a cuccokat, ő pedig szó nélkül megtette.

A srácok szerint NamJoon sejtette hogy a maknae bagázs, vagyis mi, készítünk neki valamit, így inkább hagytuk a meglepi partyt, úgysem fért volna bele az idejükbe, és csak egy tortával és persze ajándékokkal kedveskedünk neki.

-Unnie... - Lökdöstem meg a fogadott nővérem karját, miután visszatértem a fürdőszobából. - Unnie ideje felkelned. - Rázogattam a szivacson elterülő, békésen szuszogó lányt.

-Még két perc. - Motyogta és morcosan átfordult a másik oldalára.

-Unnie, a két perc az két és fél óra nálad, ideje felkelni! - Húztam le róla a takaróját, és mikor felfedeztem hogy egy kis plüsst ölelget elnevettem magam. - Unnie! Már én is kinőttem a plüssel való alvásból. - Csikiztem meg a talpait, de csak majdnem fejbe rúgott.

-Ennek YoonGi illata van. - Közölte nyammogva, és még inkább magához szorította a szőrös lényt, amiről később kiderült hogy egy plüssmackó. - Majd ha neked lesz pasid, te is visszaszoksz rájuk. - Mormogta, mire csak vigyorogva csináltam róla egy képet, és elküldtem Sugának.

Hagytam még egy kicsit ébredezni a nővérkémet, ha már ennyire szerelmes. Kis mustra után magamra húztam a hatalmas gardróbszekrényemből egy világoszöld vállánál ejtett felsőt, fekete térdénél szaggatott farmerral. Szépen megmosakodtam, leheletnyi sminket is felkentem magamra, megfésülködtem, a szettemhez illő ékszereimet is magamra pakoltam, aztán visszacaplattam a szobába.

-Unnie letelt a két perced már egy fél órája! - Rugdostam meg a matracon szétterült lány karját, persze úgy, hogy ne fájjon neki.

Valamit mormogott, meg nyammogott válaszként, mire csak a szemem forgattam.

-Istenem! Már tudom hogy találtatok egymásra Min Yoongival. - Sóhajtottam drámaian, aztán még egy utolsót löktem rajta. A telefonomat csatlakoztattam a házi hifi rendszerhez, és jó hangosan benyomtam egy random youtube lejátszást, csak hogy érezze, hogy reggel van.

Becsomagoltam a NamJoonnak szánt ajándékot, és beletettem egy dobozba a TaeHyung által kicicomázott tortát. YoungKi végre felkászálódott a fekvőhelyéről, így, míg ő embert varázsolt magából elpakoltam a vendégágyat, és bevetettem az ágyat.

-Még fél hét sincs. - Nyöszörögte Unnie, mikor kijött a fürdőből.

-Tudod, hogy kilenckor már megyünk a hegyekbe. Sunnim fél óra múlva itt van értünk. - Emlékeztettem, míg a takarókkal bajlódtam.

-Miért nem lehet este? - Kutatott a cuccai között, hogy megtalálja azokat a ruhákat, amiket keresett.

-A srácok így akarták. Kookie vizes lufikkal áll rajtra készen a szülinaposunk ajtaja előtt, szóval csipkedd magad. - Tapsoltam kettőt, ahogy anno a tánctanárunk csinálta. - Csinálok reggelit. - Sétáltam a hűtőhöz, míg Unnie öltözködni kezdett.

Megmelegítettem az előző napról maradt ételt, és pár falatot ettem belőle, majd a többit a fogadott nővéremnek hagyva nyomkodtam a telefonom, míg ő asszonysága a fürdőmben cicomázta ki magát.

Hét óra előtt tíz perccel már harca készen álltunk, már csak a táskáinkat kellett elővarázsolni. Betörőnek öltözve, hatalmas cuccokkal hagytuk el a lakásomat, és pontban hétkor be is ülhettünk Sunnim mögé az autóba, hogy meglepetéssel köszöntsük a sokat dolgozó barátunkat.

-Köszi Unnie. - Vigyorogtam a managgerünkre, mikor kirakott a srácok háza előtt.

-Aztán csak óvatosan! - Fordult hátra a fekete hajú nő. - Két óra múlva SeJin visz tovább titeket, azt mondta hívni fogja Hobit, ha ideért. - Figyelmeztetett, mire hevesen bólogattam.

-Ígérem semmi baj nem lesz, nem teszünk kárt semmiben. - Vigyorogtam továbbra is, mire csak a szemeit forgatta.

YoungKi kevésbé tudta átérezni az örömöm, úgy sétált mellettem, mint akit nyúzni visznek, hiába ugrabugráltam mellette.

A liftben TaeHyung és Kookie vigyori arca fogadott. Írtam nekik, hogy mikor érünk ide, így valószínűleg a nehéz, és sok cucc felhordása céljából jöttek.

-Sziasztok! - Ugrott volna a nyakamba Tae, ha nem állítom le.

-Összetöröd a művünket. - Figyelmeztettem a kezemben lévő doboz felé biccentve.

-Vihetem? - Csillantak fel a szemei, és megmutatta a jellegzetes téglalap alakú vigyorát.

-Nesze, ne tedd tönkre. - Adtam a kezébe a dobozt a tortával. JungKook közben kivette Unnie kezeiből a szatyrokat, amikben nasik lapultak, aztán elindult velünk a lift felfelé.

-Még alszanak? - Érdeklődtem lehúzva a szájmaszkom az államra. A tükrös doboz ajtaja becsukódott, és elindultunk felfelé.

-Jin Hyung és Hobi Hyung kivételével igen. - Bólogatott JungKook vigyorogva.

-Ez a lány valami vizes lufikról hadovált. - Lökte meg a vállam YoungKi. Úgy tűnt kezd feltöltődni a lelkesedésünkkel.

-Jimin Hyung pedig egy tortáról áradozott. - Vonogatta a szemöldökét Kookie, mintha valami titkot osztana meg velünk. - Hogy milyen puha a tésztája, meg hogy extra fincsi eper van benne, meg édes tejszínhab, és elolvad a szádban ahogy....

-Fogd vissza magad Jeon, ne a kishúgom előtt! - Lökte meg a maknae társam vállát Unnie, mire ő nagyokat pislogott, aztán kis gondolkodás után fülig vörösödött. Imádta ezt a játékot játszani velünk, hogy aztán jót nevethessen rajtunk.

-Noona! - Röhögött fel Tae is, míg én inkább csak kínomban nevettem.

-Elrontottad a hangulatot. - Közöltem szeretett Unniemmal, aki csak felhúzott szemöldökkel pislogott először rám, aztán JK felé. Persze, úgy van, boronáljon csak össze minket! Nem mintha bármi lenne, vagy lehetne közöttünk...

-Megjöttünk. - Ugrált TaeHyung, ahogy a felvonó megállt, és kinyíltak az ajtajai.

-Tae! - Kiáltottunk fel egyszerre Unnieval, ahogy kisasszézott a liftből, mintha egy drótszálon mozogna, a tortával egyensúlyozva a kezében.

Ebben a pillanatban nyílt ki a bejárati ajtó, és SeokJin döbbent tekintettel meredt a dongsaengjére, majd néhány pillanatnyi lefagyás után kikapta a fiatalabb kezéből a dobozt.

-TaeHyung hányszor megmondtam hogy... - Kezdte volna a leszidást Jin, de Unnie félbe szakította.

-Oppa inkább engedj be minket, mielőtt az egész lépcsőház felébred. - Kérte, mire SeokJin egy mérges fújtatás után kitárta azt az ajtót, hogy be tudjunk menni.

-Halkan! - Figyelmeztetett minket a legidősebb. - Kookie azt rakd le a konyhában. - Intett fejével befelé, mire a maknae társam eltűnt az apró lakásban.

-Fúj de büdös van. - Jegyezte meg Tae belépve az előszobába.

-Leviszem a szemetet. - Biccentett az ajtó felé Jin. - Ne csináljatok semmi hülyeséget! - Kérte suttogva, mire mint a jól nevelt ovisok azonnal bólogatni kezdtünk.

-Figyelek rájuk. - Bólintott Unnie rangidős lévén, aztán csúnyán nézett ránk.

-Én nem csináltam semmit! - Akasztottam fel a kabátom a többi mellé a fogasra, aztán elkezdtem lehúzni a magassarkú bokacsizmám. Amint elvégeztem ezt a műveletet kerestem egy szabad helyet a cipős polcokon, ahová lerakhattam a lábbelim. Két lépést sem tehettem, mikor Tae megszólalt.

-Hogy te milyen pici vagy! - Jegyezte meg TaeHyung mögülem, és megpaskolta a fejem búbját.

-Kössz, édes vagy. - Morogtam a szemem forgatva, és elindultam befelé.

-De nem voltál mindig ilyen pici... - Gondolkodott tovább hangosan, mögöttem csámpázva.

-Varázslat! - Forgattam meg a szemeim látványosan, mire a nappaliban tartózkodó Kookie elvigyorodott.

-Tae, csak levette a cipőjét. - Sóhajtott Unnie drámaian, belépkedve mellettünk a helyiségbe.

-Olyan aranyosan pici vagy. - Ölelt át TaeTae, mire a vállába bokszoltam.

-Lehet békén hagyni! - Közöltem vele, mire csak összeborzolta a hajam, és elugrabugrált felkelteni Jimint.

-Sziasztok! - Jött elő a fürdőből Hobi, vizes haját egy törölközővel borzolva.

-Jó reggelt. - Mosolyogtam rá, mire nevetve ölelt meg, aztán YoungKit is köszöntötte.

Unnie kiment a konyhába ellenőrizni, hogy egyben van-e még a torta, míg mi ketten a maknae társammal elkezdtünk teríteni a nappaliban. Vagyis Kookie lepakolta a tányérokat a felső szekrények legmagasabban lévő polcairól (mert hol is máshol tarthatnák őket?), kicipelte a legnagyobb helyiségbe, aztán letette őket az asztalra, ahol én szépen szétpakolgattam őket.

Mire végeztünk Jiminnie is előtámolygott, miközben morcosan próbálta lerázni vállairól TaeHyung karjait.

-Jiminnie szedd össze magad! - Bökte oldalba Tae az alacsonyabbat, mire ő továbbra is morgolódva ment be a fürdőbe.

-Oké, minden kész van. - Jelentette be Unnie, ahogy végignézett a megterített asztalon, a sok nasin, és a konyhában már gyertyákkal teleszurkált tortán.

-Most jön a legjobb rész. - Dörzsölte össze a tenyereit JungKook, aztán vigyorogva eltűnt a fürdőben. Még mikor megismerkedtünk olyan kis szégyenlős volt, hogy mindig akkor ment fürdeni, mikor a Hyungjai már aludtak, de mostanára már nem zavartatva magát nyit rá bárkire. Ahogy a bentről kiszűrődő röhögésből következtettem nagyon jól elvoltak.

Talán két perc sem telt bele, mikor a legfiatalabb srác egy nagy vödörrel jelent meg, amiben a színes, vízzel megtöltött lufik mocorogtak.

-Ajj, Istenem! - Nyögött fel Unnie rosszallóan, mikor meglátta mire is készül Kookie, míg én csak röhögve mentem oda hozzá, hogy szemügyre vegyem a töltényeket. Szegény NamJoon, előre sajnálom!

-Suga Hyung is kaphat belőle. - Indult el a szoba felé, én pedig követtem őt.

-Legalább várjátok meg Jimint! - Állított meg minket Unnie.

-De Noona! - Meresztett kiskutyaszemeket Kookie a lány felé.

-Yá! Jeon JeongGuk! - Hallottuk meg SeokJin hangját a hátunk mögül. Ártatlanul pislogva, nagyot nyelve fordultam meg, szembetalálkozva a nappali ajtajában álló ideges fiúval. - Nem megmondtam hogy... - Kezdett volna bele, de a szobaajtó nyitódása meggátolta abban, hogy folytassa. Azt hiszem mindenkiben elakadt a lélegzet.

-Mi van már itt? - Pislogott morcosan körbe YoonGi, mire mindannyian megkönnyebbülten fújtuk ki a levegőt.

-Ajj Noona, most nézd meg! - Nyafogott JungKook, miszerint keresztbe húzták a terveit és nem ő ébreszthette fel a legmorcosabb Hyungját.

YoonGi rosszkedve csupán csak addig tartott míg meg nem pillantotta szeretett fogadott nővéremet.

-Yagi! - Csillantak fel az addig laposan pislogó szemei a rappernek, aztán már egymás mellett is voltak. Vagy inkább egymás karjaiban, igen ez jobb.

-Mi folyik itt? - Jelent meg Hobi és Tae is, az utóbbi egy darab sütin nyammogva.

-Nyál... - Fintorogtam az egymást faló párra, mire természetesen röhögés volt a reakció.

-Vonuljatok el, túl sok a szingli! - Morogta SeokJin, és inkább bevonult a fürdőbe. Jimin mondott neki valamit, aztán dörmögni kezdtek, alias beszélgettek zárt ajtó mögött.

-Szükségem van egy nőre. - Jelentette ki Hobi, aztán grimaszolva visszavonult a konyhába.

-Noona, mehetünk? - Kérdezte Kookie. Természetesen nem érkezett válasz, annyira belemerültek egymásba, talán meg sem hallotta. - Hm.. hallgatás beleegyezés! - Vigyorodott el a srác, aztán kinyitotta a szoba ajtaját.

-Ne hagyjatok itt! - Sietett utánunk Tae az elsötétített szobába, ahol már csak egyetlen tag szuszogott békésen.

-A fejét ne, mert múltkor nyomot hagyott, és a stylist Noona kinyír minket. - Adta tudtunkra Kook.

-Múltkor? - Akadtam fenn. Utoljára talán két éve volt, hogy hasonlóan keltettük fel Hobit, de csak azért, mert eltiltott a kedvenc videójátékunktól. Akkor azonban nem lett belőle semmi baj. - Te nélkülem is megdobáltál valakit?

-Jin Hyung kapott a múltkor, mert nem rendelhettünk pizzát. - Magyarázta Tae halkan és gyorsan, mire vérig sértődött fejet vágtam.

-De csak egyet. - Emelte fel az ujját JungKook, mutatva, hogy nem történt akkora csorba az egyezségünkön.

-De akkor is! Megbeszéltük. - Haraptam alsó ajkamba, hogy lássa mennyire rosszul esett.

-Ne drámázzatok már! Csináljuk! - Nyafogott fojtott hangon TaeHyung.

-Oké, akkor háromra. - Suttogta Kook felénk nyújtva a vödröt. Mindhárman megragadtunk két-két vízzel töltött lufit. Halkan odaosontunk az ágyhoz, NamJoon köré.

-Egy, kettő... - Kezdett számolni suttogva Tae. - Három! - Röhögte el magát, mire rázúdítottuk a bombákat a srácra.

A legtöbb a takaróján csattant, vagy az ágykereten, a színes műanyag darabok pedig szanaszét repkedtek, ahogy egyre több és több lufit dobtunk rá az ijedten felülő NamJoonra.

-Yá! - Kiáltotta el magát, de a röhögésünkre már a többiek is betódultak. - Yá! Jeon JeongGuk! Kim TaeHyung! Min MinYu! - Sorolta fel a neveinket, aztán a teljesen szétázott takarójáról felvett egy lufi darabot és felénk dobta.

SeokJin is hasonlóan ki volt akadva, de nem bírtuk röhögés nélkül végignézni az egyre vörösödő fejét, ahogy kioktat minket a szabályokról.

Természetesen nekünk kellett magunk után feltakarítani, de azt elnapolhattuk a tortázás utánra.

NamJoon kapott néhány törölközőt, aztán elénekeltük neki a szülinapos dalt, hogy ne érezze olyan szörnyen magát. Elfogyasztottuk a tortát, és nasievés közben mindenki átadta az ajándékát. Többnyire kwas figurákat kapott, hogy a Mon stúdióban a féltve őrzött gyűjteményébe tegye őket. Egyedül SeokJin büszkélkedhetett több képzelőerővel. Ugyanis Jintől egy édes, rózsaszín plüssmacit kapott. Az az arc, ahogy kibontotta... a hasunkat fogva röhögtünk rajta, és bár megígérte hogy azt is a stúdiójába teszi, egyenlőre az egyik könyves szekrény polcára ültette.

Ezután jöhetett a számunkra legrosszabb rész, a takarítás.

-Így jártatok, kihagytatok belőle! - Húzta fel az orrát Jimin, aki rendesen besértődött azon, hogy nem vártuk meg.

Felmosóval, vödörrel és rongyokkal felszerelkezve kezdtük összetakarítani a vizet, és kitenni száradni az ágyneműket. Már a lufidarabokat összeszedtük, mikor Hobi szólt, hogy SeJin hívta.

-Ezaz! - Dobta le a rongyot azonnal Kookie, és kipattogott a szobából hogy összedobja a cuccait.

-Hálátlan maknae! - Kiabálta utána az idősebb, aztán grimaszolva csavarta ki a rongyot.

-Bocsi Tae... - Keltem fel én is, és bűnbánóan néztem rá.

-Zsebibaba! - Kiabált az előszobából Hobi, hogy igyekeznem kellene.

-Menj csak, tudom hogy Hyung mindjárt itt van. - Legyintett lemondóan a takarításra kárhoztatott fiú.

-Köszi. - Öleltem meg, mire a hideg vizes tenyerét a tarkómra nyomta. Feljajdultam az érzéstől, és egy nagyot csaptam a mellkasára, amit ő csak röhögve vett tudomásul.

-Baby JungKookie majd kap egy kis sót a teájába. - Tette hozzá gonoszul elvigyorodva.

-Azért ne mérgezzétek meg egymást. - Keltem fel a földről, hogy gyorsan összekapjam én is magam.

-Min MinYu igyekezz már! - Kiabált megint Hobi, mire egy intéssel elbúcsúztam Taetól, egy sziasztokkal a többiektől. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra rángattam a cipőm, majd a táskám és a kabátom felkapva rongyoltam ki a liftben várakozó két fiúhoz.

A hegyekben már felállították a kis tisztáshoz közel az erdőben a sátrakat, az öltözőt, a stábnak való cuccokat, a kajás sarkot és hasonlókat, mire odaértünk. Már a kocsiban elkezdtek sminkelni minket, amit a rögtönzött fülkék egyikében folytattak az erdő mélyén. Míg a hajunkat állították be a rendező elmagyarázta hogyan és mit szeretne, néhány skiccel megtoldva. Bőszen bólogattunk, már amennyire a hajunkkal foglalkozók engedték. Átöltöztünk, aztán kiözönlöttünk a kis tisztásra. Ennyit a titkos helyünkről, valószínűleg hamar megtalálják majd a rajongók.

Beálltunk a kezdőpozícióba, aztán elpróbáltuk néhányszor a beállást a hangfalakból szóló zenére, hogy minden rendben menjen.

-Oké, három, kettő, egy, felvétel! - Kiáltotta el magát a rendező, és a megbeszéltek szerint indult a forgatás. Felvettük a táncot kétszer a nagy karos kamerával, aztán kézi kamerával is. Ezután a szabadabb része következett, ahol jól éreztük magunkat a réten. Rohangáltunk, fetrengtünk a fűben, és a virágok között.

JungKook addig szenvedett míg össze nem font egy bénácska koszorút a vadvirágokból, és nagy nyafogás után a fejemre rakta. Amúgy aranyos lett, így ezek után nem is vettem le, a maknae társam halálos sérelemként élte volna meg azt, a fodrász Unniek pedig jól a  fejemre rögzítették. Bújócskáztunk, fogócskáztunk, ugráltunk a köveken, sétáltunk az erdőben, táncikáltunk, bolondoztunk...

A naplementében újra felevettük drónnal és kézi kamerával a táncot. Mikor már rendesen rózsaszín lett az ég alja kiültünk arra a sziklára, ahol anno Kookieval is voltunk. Egy tájkép velünk és a rózsaszínes-narancsos-lilás naplementében úszó Szöullal. Még néhány apró mozdulat és jelenet után, a teljes sötétség beálltával befejeződött a forgatás. Megköszöntük a személyzet kemény munkáját, aztán siettünk a dolgunkra.

Gyorsan átöltöztem, és lehuppantam a letaposott fűre terített pokrócra, hogy a sminkes lányok lemoshassák az arcomról a festéket, és szétbontsák a hajam. Míg a stáb pakolt, és a srácok eltűntek enni, a két sminkes lánnyal a csillagokat néztünk a pokrócra telepedve.

-Sajnálom, hogy itt kell hagyunk ezt a helyet. - Sóhajtottam, és kinyújtottam a lábam, hogy a nadrág és cipő takarásából kilógó bokámat csiklandozhassák a fűszálak.

-Biztos visszajöhettek még, annyira nincs messze. Talán míg meg nem jelenik a videó még nem jönnek ide. - Vélekedett a nálam néhány évvel idősebb lány, aztán megsimította a vállam. - Bár gyönyörű, csendes és különleges hely. Tökéletes ha ki akarsz szakadni a rohanásból.

-Lehet majd fellátogatok ide a barátommal. - Toldotta hozzá a másik lány elmélázva. Felé kaptam a tekintetem, ahogy a karjaira támaszkodva mered fel az ég felé, bár a gondolatai valószínűleg máshol jártak.

-Uuu, csak neem... - Lökte oldalba a másik Unnie, majd elnevették magukat.

-Akarom mondani a... Na de Unnie! - Ütögette az idősebb, mindent tudóan vigyorgó lányt a másikuk.

-Milyen pletykáról maradtam le? - Érdeklődtem hol az egyre jobban elpirulóra, hol a nevetőre nézve.

-MinYu-ah, indulunk! - Kiáltott SeJin valahonnan a fák közül, mire sóhajtva felkeltem.

-Legközelebb elmondjátok, igaz? - Kérdeztem a lányokat, mire az egyik vigyorogva bólogatott, míg a másik vörös fejjel temette a tenyereibe az arcát.

-Kisujjeskü. - Nyújtotta nevetve az ujját az idősebb.

-Min MinYu! - Kiabált újra SeJin nyomatékosítva hogy sietnem kell.

-Ígérem. - Kulcsoltuk össze az ujjainkat. - Menj, mielőtt leharapják a fejed. - Hessegetett el mosolyogva.

-Köszönöm a kemény munkátokat. Legyen szép estétek! - Hajoltam meg gyorsan, aztán rohantam az autóhoz, nehogy itt hagyjanak.

-Mi tartott eddig? - Morgolódott a Bangtan managgere, ahogy bezuttyantam az autóba.

-Csak elbúcsúztam. - Pillantottam ki az ablakon miután bekötöttem a biztonsági övet. A járgány megindult lefelé az erdei döcögős, gödrös, poros úton.

-Hyung... - Nyöszörgött Kookie, aki láthatóan félálomban dőlt Hobi vállának, ahogy dülöngélt az autó.

-Hm?

-Igen? - Érkeztek egyszerre a reakciók az idősebbektől. SeJin hátrafordult, míg a sofőrünk a visszapillantóba lesett egy pillanatra, de ezzel csak azt érte el, hogy egy nagyobb gödörbe gurult a kocsi kereke, nagyot zöttyenve ezzel.

-Mikor érünk haza? - Hintáztunk az autóval együtt a göröngyös úton.

-Nagyjából másfél, két óra. - Válaszolt SeJin neki a sofőr által használt GPSre pillantva. - Megálljunk enni valahol? Be kell vásárolnotok? - Kérdezte a managger a két álmos fiút mustrálva.

-Nem, SeokJin Hyung és NamJoon elintézte tegnap. - Pislogott egyre laposabban Hobi is. - Egy hotteok jól esne, de már zárva lehetnek. - Nyammogott, aztán majdnem el is harapta a nyelvét egy nagyobb bukkanónál.

Az ágak néha hangosan csapódtak az autó oldalának, de ezen kívül csendesen telt az út. A szüleimnek, a nővéremnek és a barátaimnak válaszolgattam a közösségi oldalakon, aztán már kezdtek lecsukódni a szemeim, így inkább eltettem a készüléket.

Egymás vállán szunyókáltunk el, ahogy kiértünk az erdei utakról a sima aszfaltra.

-MinYu-ah. - Rázta meg a vállam SeJin, mire felemeltem a fejem a támláról. - Megjöttünk. - Suttogta, hogy a mellettem alvókat ne ébressze fel. Válaszként csak hümmögtem egyet, aztán áttoltam a középen helyet foglaló JungKook fejét Hobi vállára, hogy ki tudjak szállni. Míg a biztonsági övvel bénáztam a Bangtan managgere kivette a csomagtartóból a táskámat, sőt, olyan édes volt, hogy a bejárati ajtót is kinyitotta előttem.

-Köszönöm SeJin-nim. - Mosolyodtam el fáradtan, ahogy elslattyogtam mellette.

-Holnap reggel NaHyu-shi jön érted. - Csukta be utánam az ajtót.

Megkönnyebbülésemre működött a lift, így a gombot megnyomva vártam, míg kinyílik az ajtó.

-Köszönöm a kemény munkáját.... - Kezdtem volna az elcsépeltnek tűnő, de egyébként nagyon is igaz mondatot, de a férfi kuncogva lépett be mellém a felvonóba, a táskámmal a kezében.

-Hallottam már olyat, hogy elaludtál random helyeken. - Zárta be az ajtókat, és a felvonó megindult velünk.

-Azok a pletykás Unniek... - Morogtam, de meghallhatta, mert nevető szemekkel mosolyogva nézett rám.

SeJin felkísért a lakásomig, és csak azután hagyott magamra, miután meggyőződött arról, hogy minden rendben van, YoungKi Unnieval nagyon jól megleszünk, és nem fognak ránk törni az éjszaka közepén.

Unnie készített vacsorát, és addig nem volt hajlandó elengedni fürdeni, míg magamba nem tömtem néhány kanálnyit.

-TaeHyung-ah nagyon utál titeket. - Jegyezte meg YoungKi, mikor már csak egy szál fehérneműben flangáltam a pizsamámat keresve.

-Nem úgy volt hogy nekem megbocsátott, mert elnézést kértem tőle? - Ásítottam egyet, és az elveszettnek hitt ruhadarabjaimmal megindultam a miniatűr fürdőszoba felé.

-NamJoon-ah összetörte utána a vizes vödröt, úgyhogy fel kellett még mosnia is. Szóval félhettek TaeTae haragjától. - Közölte szeretett fogadott nővérem, és elzárta a csapot, majd nekiállt mosogatni.

-Fene a monster mivoltát. - Zsörtölődtem bezárkózva a fürdőbe.

El is aludtam volna a kád vízben ha Unnie nem tör rám.

-Nehogy nekem itt... - Kezdett bele, mire a habfürdőben tespedve felkaptam a fejem. - Zsebibaba, menj aludni! - Parancsolt rám, és majdnem a fejemre dobott egy törölközőt.

Nagy nehezen kikászálódtam, fogat mostam, aztán be is dőltem az ágyamba.

Egy, valamiért JungKook illatot árasztó párnát magamhoz ölelve nyomott el az álom, és bár pár óránként különböző zajokra felébredtem egész sokat tudtam pihenni.