ByulWoo Fanfictions

Ezzel a kis szösszenettel szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni (előre is)! Tudom, a téma nem túl karácsonyi, de nem spoilerezek, jó olvasást! :) Byul Woo Vörös. Mindenkinek a szerelem jut eszébe, vagy a karácsony, szívek, rózsák, és a sok csillogó-vilogó dísz a fenyőfán. Nekem nem. A vörös számomra a vért, a halált jelképezi. Fél éve történt. Szemtanúja voltam annak, ahogy a szüleim és a testvérem elvéreznek egy baleset során. Egyedül maradtam. Igaz, már majdnem betöltöttem a huszonhármat, de ennyire hirtelen, a szüleim támogatása nélkül fenekestül felfordult az a csendes, boldog életem. Az egyetem mellett régen is dolgoztam, de onnan kirúgtak mert a teljesítőképességem legalján voltam, így egy bárban tudtam csak elhelyezkedni. A munkaidőm nyolctól a hajnali zárásig tartott, és mint pultos adogattam ki az amúgy is részeg embereknek az italokat. Undorító egy munka, de valamiből meg kell élnem. Nem igazán tetszett ez az élet, de kénytelen voltam

MY B.A.P FANFIC 2. - DANCE LOVE Chapter 7/2 (JiYo + JongUp (BAP)) JongUp Nagy volt a nyüzsgés a teremben, alig találtam meg Park Hyung Mint. Éppen mással volt elfoglalva, így egy munkatársa, talán, aki mutatta meg az öltözőket. A nő, amint beértünk az öltözőnkbe kérdéseket tett fel. -Mióta táncoltok? -Ez hogy jön ide? -Én leszek az egyik konferanszé, és kell valamit mondanunk az embereknek, és a zsűrinek. – Kopogtatta a tollát a csíptetős mappáján. -Életünk a tánc. -És hol a párod? Duóként vagytok feltüntetve. -Nemsokára megjön. – Lefirkantott valamit, aztán a kezembe nyomott egy műsortervet, és kiviharzott. Ledobtam a táskámat az egyik padra, aztán megcsörgettem Jint. -Szia, merre vagy? -Most szálltam le a metróról. Merre menjek? -2 percenként jár a 419-es busz, az elhoz az Olympic Hall-ig. A metróval szemben van, átmész a zebrán, és ott vagy. -Köszi. Majd hívlak, ha leszálltam a buszról. – Bemelegítettem, és eltáncoltam a saját részemet. Pici

MY B.A.P FANFIC 2. - DANCE LOVE Chapter 7 (JiYo + JongUp (BAP)) JongUp Újabb koncertek, és próbák, fellépések, interjúk, ruhapróbák hada. Pont, mint régen. Csak más falak között, és kicsit rendesebb főnökkel.   Lassan, és sok fárasztó munkanap után elérkezett a November 10. Délben sikerült kikönyörögnünk magunkat SeokAhtól és Yongguktól, így lemehettünk az ebédlő egyik eldugott sarkába, ahol már JaeSeo, és Min vártak minket. Jin nem tudott eljönni, mivel kedden még erősen hét eleje van, és rengeteg a tanulnivaló. Még az apukája sem engedte el. -Elérkezett ez a csodás nap is. – Kezdte YoungJae, miután jól megölelgette a nőjét. Amúgy odakint zuhogott az eső, ami már három napja folyamatosan és fáradhatatlanul öntöz meg mindent. Tényleg csodás nap. – Amikor véget ér a fogadás, és eldől, ki jut tovább. -Mint egy show műsorban. – Röhögött fel JaeSeo, azon a hangsúlyon, ahogy YoungJae magyarázott- -Az összesített végeredmény… Hatásszünet… - Vigyorgott Hyung,

MY B.A.P FANFIC 2. - DANCE LOVE Chapter 6/2 (JiYo + JongUp (BAP)) JiYo -Már csak 13 nap van a fogadás végéig. – Motyogta JongUp a kanapén mellettem ülve, miközben a kezemet szorongatta. -És 18 nap a versenyig. – Tette hozzá YoungJae. Milyen verseny? Bejutottak valamilyen idol-versenyre a Second Sensibilyti-vel? -Jó, hogy itt vagy JiYo, mert beszélni akartunk veled erről. – Bólogatott Min. Velem??? -Szóval… - Kezdte YoungJae. - Van egy bizonyos Park Hyung Min, a Szöuli Táncverseny egyik főemberkéje, aki… Látta a videókat, és nagyon tetszett neki mind a kettő koreográfia… -Megkeresett minket, és azt szeretné, ha a győztesek fellépnének november 15.-én, a versenyén. – Fejezte be Oppa. -És ez… Mikor volt? – Kerekedett el a szemem.   -Amikor Los Angelesben voltál. – Hajtotta le a fejét Min. Komolyan bejutunk egy táncversenyre? -De eddig miért nem szóltatok? – Kérdeztem értetlenül. -Tanultál, alig aludtál, aztán érettségiztél, miután megvolt a vizsga le

MY B.A.P FANFIC 2. - DANCE LOVE Chapter 6 (JiYo + JongUp (BAP)) JiYo Los Angelesből hazafelé… JongUp a reptéren várt rám, aztán hazavitt. De tanultam, így nem nagyon tudtunk beszélgetni, otthon meg bealudtam. Érettségi… Nem sok rémlik. Los Angelesben állandóan tanultam, aztán otthon is. Ki sem láttam a sok papír, és jegyzet közül. Aztán az, hogy egy nagy zacskó csoki várt rám a nappaliban a kisasztalon a vizsga első napján, és a kanapén JongUp aludt. Nem emlékszem, hogy izgultam volna. Ahhoz túl fáradt voltam. Aztán, ahogy az utolsó szóbeli is megvolt… Megérkezett apa, és be kellett dobozolni a cuccaimat, aztán átköltözni a koleszba. A szöuli lakásomat pedig azt hiszem sikerült eladniuk. Az osztályban én vagyok a legfiatalabb, és sokan vagyunk. Valami 3-4 lány rajtam kívül, akik nem nagyon foglalkoznak velem, a többiek fiúk. A koliból ami érdekes az az, hogy egyedül vagyok a szobában, és a szomszédban mindig csend van. Nagyon sok a tananyag, amit pótolnom is kell