My B.A.P Fanfic 2. Chapter 6
Chapter 6
(JiYo + JongUp (BAP))
JiYo
Los Angelesből hazafelé… JongUp a reptéren várt rám, aztán
hazavitt. De tanultam, így nem nagyon tudtunk beszélgetni, otthon meg
bealudtam.
Érettségi… Nem sok rémlik. Los Angelesben állandóan
tanultam, aztán otthon is. Ki sem láttam a sok papír, és jegyzet közül. Aztán
az, hogy egy nagy zacskó csoki várt rám a nappaliban a kisasztalon a vizsga
első napján, és a kanapén JongUp aludt. Nem emlékszem, hogy izgultam volna.
Ahhoz túl fáradt voltam. Aztán, ahogy az utolsó szóbeli is megvolt… Megérkezett
apa, és be kellett dobozolni a cuccaimat, aztán átköltözni a koleszba. A szöuli
lakásomat pedig azt hiszem sikerült eladniuk. Az osztályban én vagyok a
legfiatalabb, és sokan vagyunk. Valami 3-4 lány rajtam kívül, akik nem nagyon
foglalkoznak velem, a többiek fiúk. A koliból ami érdekes az az, hogy egyedül
vagyok a szobában, és a szomszédban mindig csend van. Nagyon sok a tananyag,
amit pótolnom is kell, mert ugye év elején még középsulis voltam. Kevés
szabadidőm van, mindig megy a tanulás. Péntekenként pedig haza kell utaznom
apuékhoz… A vonaton általában aludni szoktam, ha van helyem leülni.
*
A busz befordult az utcánkba, én meg (szokás szerint)
fáradtan, szinte leestem a buszról. Nem valami nagy élmény érettségi után még
tananyagot pótolni… Elballagtam a házhoz, aztán bementem a kapun. Apa azonnal
megölelt, anya meg, szokás szerint kritizálni kezdett.
-Miért ilyen karikás a szemed, te lány? Miért nem sminkelsz
rendesen?
-Édesem, hagyjad! Ha már belerángattad ebbe legalább nézd el
neki, hogy érettségi után azonnal bekerült arra az egyetemre, és le van
terhelve.
-Azt hiszik majd a szomszédok, hogy nem alszik rendesen. – Ez
mondjuk igaz. – Hogy nem figyelünk oda az egyetlen lányunkra! Mit fognak
szólni a barátnőim, ha meglátják így? El kell rendszeresen járnod
kozmetikushoz, különben rondább leszel, mint most vagy!
-JiYo, elintézem anyádat, menj fel, aludjál, és holnap
reggel majd beszélünk! – Suttogta apa a fülembe, én pedig amikor anya nem
figyelt felsiettem az emeletre, és bedőltem az ágyamba. Arról álmodtam, hogy a
tankönyvek, és a jegyzetek támadnak meg, és elrohanok előlük, de aztán ott
volta anya, aki megkötözött, így elleptek azok a hülye papírok. Mintha a lapok
mögött JongUp állt volna, vagy a kezét nyújtja felém, de nem tudtam megmozdulni
sem.
Talán délután kettőkor keltem fel, a lényeg az, hogy
délután, amikor anya már elment valahová. Apa a kanapén olvasgatott valamit,
így leültem mellé.
-Jól aludtál?
-Fogjuk rá. Egész jól.
-Készen állsz a meglepetésre? – Ment ki a konyhába.
-Fogjuk ré. – Azt hittem valami kaját fog behozni (a menza
valami borzalmas a suliban), de ehelyett egy dobozt hozott, ami postán jött, és
nekem címezték. – Ez az enyém? – Néztem nagy szemekkel apura, mire ő csak
vigyorogva biccentett.
-Szöulból jött, el se bírom gondolni ki az, aki ilyenkor
gondol rád… Nyisd már ki! Itt van kedd óta, és már nagyon kíváncsi vagyok mi
van benne. – Feltéptem a ragasztót, és kihámoztam a sok csomagolópapír közül
egy… egy B.A.P albumot, és egy levelet.
-AZANNYA! – Kiáltott fel apu, és kikapta a kezemből a
világoskék színű könyvecskét. Körbetáncolta vele a nappalit, amitől
nevethetnékem támadt. Apa, az én apukám, aki hát… nem a leg fiatalabb ember,
körbetáncolja (miközben rázza magát) egy kék könyvecskével a kezében a
nappalit. Miután jól kinevettem kibontottam a levelet.
Törpibaba!
Nagyon hiányzol, remélem mihamarabb kiszabadulunk a Top
Mediából, és elmehetünk hozzád. Apa azt mondta, hogy nagyon sokat tanulsz, és
hogy ne nagyon hívogassunk, mert nem veszed fel. Pihenj, amennyit tudsz, és
vigyázz magadra!
Zelo
JiYo!
Ez a második albumunk első 10 példánya közül az egyik,
amit neked küldünk. Én meg voltam kicsit fázva a fotózáson, így nem a legjobb képek
rólam… De ezt biztos meg fogod érteni (vagy nem engem fogsz nézegetni : ) ).
Fightling a tanulásban! A 3. szám az albumon az olyan, mintha neked írtam
volna… Nem szándékos volt, de így jött ki! Vigyázz magadra, és légy ügyes!
Yongguk
B.A.P 2nd Album -*- Second
Sensibility -*- Yongguk, HimChan, DaeHyun, YoungJae, JongUp, Zelo -*- Top Media
Hugi!
Ha majd egyszer találkozunk, ugye főzöl nekem kimchit? A
bolti az nem jó. Éhezek nélküled! Azonnal gyere haza, mert éhen fogok halni! :
) Remélem csuklasz, mert marha sokat emlegetem ám azt a sajttortát, amit pár
éve sütöttél nekem szülinapomra!
DaeHyun
JiYo!
Annyira hiányzol! Nincs kinek elmondani az
agyszüleményeimet! Persze Zelo nagyon rendes velem, meg minden, de nélküled nem
jó még a suli sem. Tudom, hogy nem szereted, de a múltkor láttam a BLAHgyereket
egy szöszi csaj oldalán, szóval nyugodtan visszajöhetsz Szöulba, mert itt már
nincs senki, aki rád akarna akaszkodni. Ha egyszer lesz időd, majd hívj fel, vagy
csak csörgess meg, vagy írj levelet, mert nagyon hiányzol, és beszélgetni
szeretnék veled!
Doy
Kedves, Tisztelt, Choi Jin Young Kisasszony!
Remélem még élsz, és ha egyszer találkozunk majd még
kritizálod a dolgaimat (bármenniyre nem akarom bevallani azért hiányzol). Ha
felemészt a tanulás…Akkor nem lesz ilyen alkalom. Vigyázz magadra!
HimChannie
JIYO!
Miért nem válaszolsz KakaoTalk-on? Vagy Instagram-on?
Megint nincs telód? Vagy nincs a koleszban WIFI? Vagy a pokolban laksz? Nem
tudom ki fogja elolvasni ezt a levelet rajtad kívül, de… mindegy. Majd azért
jelentkezz, ha élsz! Fontos megbeszélnivalónk van!!!!
YoungJAE
JiYo-ah!
Most én is írok ide, mivel YoungJae-val… Hát
összejöttünk. Nagyon boldog vagyok, hogy már én is ebbe a „családba” tartozok.
Sok puszit küldök, legyél okos kislány, a kettes nem szégyen… Vigyázz magadra,
és majd értesíts, ha elérhető vagy, akár telefonon, vagy ha csak kedved
szottyan sétálni egyet Szöulban, vagy beszélgetni velem. : )
Min
PiciJin!
Annyira nagyon hiányzol! Sajnos nincs időm már sokat
írni, mert mennünk kell próbára, de köszönöm azt a pár SMS-t amit írtál, és
amiből tudom hogy még élsz. November 10-én remélem tudunk találkozni! Akkor
lesz a szavazás lezárása… Annyira hiányzol, és… Bocsi, mennem kell! Vigyázz magadra!
Puszi: JongUpie <3
Apu közben visszaült mellém, és a kezemben lévő levelet
olvasta, miközben a háttérben az új album dalai szóltak.
-Tegnap jött ki a videójuk. De ezen kívül is van meglepetésem!
– Túrt a zsebébe, és előhúzott két koncertjegyet. – V.I.P, első sorba, és
színfalak mögé!
-Ó, apu!
-A bátyádnak köszönd, meg a barátodnak! – Vigyorgott, de
azért visszaölelt. Néha olyan az apám, mintha az egyik testvérem lenne.
Megnéztem a dátumot a jegyeken… Ma estére szólnak.
-Apa…
-Igen édesem?
-Ma este lesz a koncert Szöulban.
-A vonaton majd aludhatsz! Már a ruhádat is megvettem! Na,
fél óra múlva az állomáson kell lennünk, menj, és gyorsan pakold össze a
cuccodat!
*
Felvettem a csini koktélruhát, és egy kicsit magasabb sarkú
cipőt. Apu nem engedte, hogy valami tananyaggal kapcsolatos dolgot berakjak a
táskámba, így minden tancuccom otthonmaradt. A vonaton tényleg bealudtam. Apa
rázott fel, hogy nemsokára le kell szállnunk. Szöulban elverekedtük magunkat az
Uniqlo Ax Hall-ig, ahol a koncert lesz. A biztonsági őr közölte, hogy kicsit
késtünk, aztán beterelt a csarnokba, ahol már vagy 200 ember minimum
összegyűlt. A színpad még üres volt, de a színfalak mögül már elkéstünk (hála a
tömegnek a metrón), így le kellett ülnünk a többi izgatott BABY mellé. Páran
megnézték aput, de nem volt nagyon feltűnő… Úgy fél óra múlva beengedték a
többieket is, a simajegyeseket, aztán közölték, hogy élő adás lesz a legtöbb
koreai csatornán, és elsötétült a színpad. Nemsokára megszólalt a zene, és
felgyulladtak a fények. A koreográfia valami hatalmas volt, és ahogy ott
táncoltak! Kijöttek a színpad szélére is. Zelonak láttam, ahogy ide-oda jár a
szeme, aztán hogy elvigyorodott, amikor megtalált minket. A többiek is
felfedezték a jelenlétünket a színpadról, így ránk vigyorogtak, vagy
integettek. Egy órás koncert alatt többször pihentek, és beszéltek velünk,
vagyis a BABYkkel. Az új albumukról volt a legtöbb szám, de lenyomták a
WARRIOR-t, és az ONE SHOT-ot is (személyes kedvencem). Nagyon nagy hangulatot
csináltak, apa is füttyögött, és tapsolt, meg együtt énekeltünk a többiekkel.
Apával madarat lehetett volna fogatni, annyira boldog volt. Miután a fiúk vagy
háromszor elbúcsúztak lemenetek a színpadról, és a rajongókat is elkezdték
kitessékelni a csarnokból.
Hirtelen valaki a nyakamba ugrott.
Először el sem tudtam képzelni ki az, aztán a fülembe
visított, hogy „JIIIYOOO!” és akkor már tudtam, hogy Doy csimpaszkodik rajtam.
Miután leszállt a hátamról megöleltük egymást, aztán előállt Min is, aki
szintén lógott rajtam egy darabig. Aztán hátramentünk a fiúkhoz. Doy befogta a
szemem, és úgy vezettek végig egy folyosón. Aztán hallottam, ahogy nyílik az
ajtó, és valaki felkapott. Izzadtságszaga volt, de nem nagyon érdekelt, mivel
Doy végre elengedte a szemem, és Oppa nyakához bújhattam. Nyomtam egy puszit az
arcára, ő meg válaszul elvigyorodott, és még szorosabban ölelt magához.
-Annyira hiányoztál! – Suttogta a fülembe. Kipirulva néztem
rá, megkönnyebbülten, boldog mosollyal. Aztán valaki megkocogtatta JongUp
vállát.
-Haver, nem rakod le végre? Még vagyunk páran, akik
köszönnénk a kishölgynek! – Vigyorgott rám DaeHyun. JongUp kelletlenül letett a
földre, de pár pillanat múlva újra a levegőben voltam, ugyanis DaeHyunnak sem
volt kedve lehajolni a 160 centimhez, inkább felkapott, és úgy szorongatott.
Alig tett le Zelo ölelt át, aztán YoungJae, és Yongguk. HimChan megállt
előttem, és kinyújtotta oldalra a karjait, hátha megölelem.
-Olyan vagy, mint eperke. – Röhögtem ki a haját, és a
szerelését, mire ő is elvigyorodott, és összeborzolta a hajamat, erre
megütöttem. Sikerült összepacsiznunk, aztán JongUp megfogta a kezem, és
kihúzott az öltözőből valahová a színpad mögé.
-Annyira hiányoztál. – Suttogta, miközben magához ölelt. – El
sem tudom képzelni, hogy hogy bírtam ki nélküled.
-Nekem is hiányoztál. – Mondtam, mire felkapott, és
felállított valamire, hogy a fejünk egy magasságban legyen. Nyomott egy puszit
az orromra, és mivel csikizett, így kuncogni kezdtem.
-Kapok puszit? – Hajtotta oldalra a fejét, és boci szemekkel
nézett rám.
-Te semmit sem változtál. – Motyogtam, aztán a szájára
nyomtam az ajkaimat. Szorosan magához húzott, én meg beletúrtam a hajába, ezzel
szétbarmolva a fodrászok hosszú, gyötrelmes munkájával létrehozott alkotást.
Levegőért kapkodva váltunk el egymástól.
-Igazából szeretnék adni valamit. – Suttogta.
-Az még ráér. – Adtam neki egy szájra puszit. Annyira édes
volt…
Újra az oxigénhiány miatt váltunk el. Az egyik kezét elvette
a hátamról, aztán valamit a tenyerembe nyomott. Az egyik lámpa a folyosóról a
hátamat világította meg, így megfordultam, és kinyitottam a tenyeremet. Egy
kicsi ezüst szív volt benne, ami egy hozzá illő láncon lógott. JongUpra
mosolyogtam, és az orrára nyomtam egy puszit.
-Köszönöm. Én nem hoztam neked semmit…
-Nem baj. Elég, hogy itt vagy. – Kivette a kezemből a kis
szívet, aztán rácsatolta a csuklómra a láncát. Ott szöszmötölt még egy darabig,
aztán újra a szemembe nézett.
-El sem hiszem, hogy itt vagy. Itt Szöulban…
-Hát, én sem nagyon.
-Apukád szerint nem is tudtad, hogy jössz.
-Nem. Nem tudtam. – Ugrottam le arról a dobozkáról, amire
felállított, így megint ő lett a magasabb.
-Ma még nálunk alszotok, és holnap mentek vissza.
-Nem akarok suliba menni. – Öleltem át a derekát, és magamhoz
húztam. A mellkasára fektettem a fejem. – Itt akarok lenni veled.
-Egyébként… Most akkor mi járunk?
-Hová járunk? – Kérdeztem elfojtott mosollyal, mire nevetni
kezdett.
-Mondjuk… - Megcsörrent a telefonja. Kihúzta a zsebéből,
aztán egy nagyot sóhajtott. – A többiekhez vissza, mert már keresnek.
-Puff, neki. – Motyogtam, aztán kihúztam magam az
öleléséből, és kézen fogva mentünk ki az ajtón.
Megjegyzések