ByulWoo Fanfictions

NÉGY ÉVSZAK HERO - Hős VI.III A szőke fiú lassan nyitotta fel a szemét. Sóhajtva vette tudomásul, hogy újfent elkábították. JooHeon... - Emelte meg a fejét, és a cella hátsó sötét fala felé fordította az arcát, de válasz   nem érkezett. Látta ugyan a sárgás fényt, és a kékes ragyogást, de úgy tűnt, hogy a másik még eszméletlen. Feltápászkodott, majd kissé szédülve a földön heverő testhez lépkedett. Mikor felfogta, hogy ki van ott letérdelt mellé, és a maga felé fordította a vékony testet. -Herecgnő... - Suttogta remegő hangon, és félve, óvatosan végigtapogatta a lány nyakát, és karját, hogy meggyőződjön róla, hogy életben van e. Mikor mindent rendben talált ujjait óvatosan a lány szíve fölé helyezte. A testben lassan áramlott az erő, mintha apró, lusta halak úsztak volna egy nagy tóban. Mit tettek veled? - Kérdezte az eszméletlen lányt, mert érezte, hogy az ereje nagy része eltűnt. A szív ugyan erősnek bizonyult, de a testből az erő akkora része tűnt el, hogy

NÉGY ÉVSZAK HERO - Hős VI.II -Mi vagy te, a kutyája? - Próbálta lefejteni a lány karjáról a vörös fiú fájdalmas szorítását, ahogy a sötét folyosón rángatta őt maga után. A ruhája bugyogva, füstölve forrt, olvadt Asucca izzó tenyere alatt, és ha nem tudta volna magát hűteni a lassan visszatérő téli erejével biztosan ott esett volna össze a fájdalomtól. -És te mi vagy? - Csapta a falhoz idegesen a szőkeséget Asucca, majd közel hajolt a másik arcához. - Hogy megmondd ki vagyok én? - Ragadta meg újra a karját, majd maga után húzta a hosszú, minden kanyar után ugyan olyannak tűnő folyosón. Végül belökte a Hercegnőt egy sötét szobába, és magukra zárta az ajtót. Egy csettintéssel fényt gyújtott az ablaktalan szobában, majd letérdelt a földről felkelni próbáló lány mellé. -Ha nem ellenkezel nem fog annyira fájni. - Nyomta vissza a földre durván a vékony testet, majd bilincseket csattintott rá a lány karjára, csukójára és lábára, ezzel a falhoz szegezve őt. Mikor végzett a

NÉGY ÉVSZAK HERO - Hős VI.I Érezték, hogy nemsokára odaérnek. A levegő, ami odakintről valahol beszökött a fémdobozba kénes füstszaggal telt meg, köhögésre késztetve őket. Wonho végül a vasdoboz falának nyomta a kezét, és fagyasztott. Jégvirágok futottak végig a fémen, mindenhol kékesen csillogóvá téve a doboz belsejét. Többször is megismételte ezt a folyamatot, de nem találta meg azt a helyet, ahol a levegő beszökött a kis térbe. JooHeon is próbálkozott, és ketten szinte jégbe borították a kis teret, miközben a kabátjukat nyomták az orrukhoz hogy ne fulladjanak meg. -Felébredtek. Igyekezzetek már! - Hallották kívülről kissé torzítva Kalen hangját. Végül maguk köré, alá és fölé is vastag jégfalat vontak, és a doboz közepén egymáshoz közel ülve kabátjukon át lélegeztek, így kevesebb füst és kén jutott a tüdejükbe. Közben pedig egyeztettek minden eshetőséget, mindent, amit csak lehetett, hogy valamelyik terv beváljon, és végre a béke uralkodhasson a birodalmak felet

NÉGY ÉVSZAK GUILTY - Bűnös V.V I.M a földre zuhant, majd a nagy lendülettől, amivel érkezett, gurulni kezdett a hóban. Végül egy épületnek csapódva állt meg. Lihegve tápászkodott fel, mikor a katonák észrevették, és odasiettek hozzá segíteni neki. -Minden rendben. - Hárította el a segítő kezeket. - Köszönöm, menjetek a dolgotokra! - Intett nekik, mikor végre egyenesen tudott állni. Kirázta a hajából a havat és a jeget, majd felmérte a terepet. Látta feltűnni HyungWon alakját az egyik bástyánál, mire újra teleportált, és próbálta megtalálni a védelmet vezető idősebbeket. Végül a palotába jutott, ahol KiHyun unalmában hófúvásokat idézett elő az előcsarnokban. -I.M, mi ez az egész? - Kérdezte a havas lépcsőkön leszaladva az ott rostokoló. -Röviden te meghaltál, és a Hercegnő született helyetted. - Fagyasztott meg a fiatalabb egy mini-forgószelet, ami felé tartott. - Figyelj, rá kellene jönnöd, hogy mi élteti a gépezeteket. - Lépett oda hozzá, majd megfogta a csuk