BTS Youth 2015. Augusztus 07.

BTS YOUTH

2015. Augusztus 7.

JungKook mormogása mászott a fülembe, ahogy édesen álmos hangján a nevemet suttogja. Lassan nyitottam fel a pilláimat, és a szőke tincseimen keresztül pillantottam a csillogó fekete szemeibe.

-Jó reggelt! - Mosolyodott el, majd puha ujjaival elsimította a szemem elé lógó hajszálakat. - Jimin és Suga egy óra múlva itt vannak érted. - Könyökölt az ágy szélére, és úgy igazgatta tovább a hajam. - Fel kellene kelned. - Folytatta, és lehúzta rólam a vékony takarót. Felpattant, majd eltűnt a látókörömből.

A hajamat borzolva ültem fel, és a kis asztalkához telepedő fiúra pillantottam.

-Mi történt, hogy ilyen mélyen aludtam? - Néztem, ahogy beleönti a tejet a kis tálkába púpozott müzlire. Elvigyorodott, majd rám kacsintott, miután befejezte a reggeli elkészítésének műveletét.

-Tudtam, hogy csak én kellek ide! - Jelentette ki győzedelmesen, majd a szájába kezdte lapátolni a müzlit. A fejemet ingatva keltem ki az ágyból, és a puha szőnyegen és a hűvös parkettán a nagy gardróbszekrényekhez mentem.

Elővettem némi válogatás után egy világoskék nyári blúzt, és egy fehér hosszúnadrágot. A fürdőben, gondosan elzárkózva az egyszobás lakásban táplálkozó fiútól, magamra húztam a kiválogatott ruhadarabokat. Ezek után leheletnyi sminket kentem az arcomra, és megcsináltam a hajam.

-Jimin most hívott, hogy indulnak. - Mosolygott rám Kookie, mikor leültem vele szemben az asztalhoz egy kis tálkányi saláta kíséretében. Lilásan csillogó, kissé kócos haját összeborzolva nyújtózkodott ki, miközben én nekiálltam a reggelimnek.

Éreztem, ahogy bámul, így pár perc múlva felnéztem rá, mikor nem szólalt meg.

-Ma reggel különösen szép vagy. - Vigyorodott el. - Jó látni, hogy kezdenek eltűnni a karikáid. - Dőlt hátra a székében. - És persze mindez nekem köszönhető. - Nyújtózkodott újra. Egy félmosollyal megráztam a fejem, és folytattam a salátám elfogyasztását.

-Mi a mai napi terved? - Érdeklődött pár perc csend után, mire két harapás között felnéztem rá. Tekintete a távolba révedt, valószínűleg az ablakon keresztül bámulta a szemben álló panelház szürke tűzfalát.

-Be akarom fejezni a dallamot a rádió után, és jó lenne meglátogatnom JiWoot is. A sok repülőúton eltunyultam. - Magyaráztam neki, de csak hümmögést kaptam válaszul.

-Mikor akarsz hazamenni? - Kérdezte, mikor befejeztem az evést, és eltoltam magam elől a kis tálkát. Az asztalkára könyökölt, és a tányérjában lévő kiskanalat kezdte piszkálni. - Most egy ideig pihenőnk van, összeszedjük Jimint is és vonatozhatunk, akár a régi szép időkben. - Gondolkodott hangosan. - Mindannyian régen voltunk otthon.

-Majd összeegyeztetjük. - Ígértem meg neki, mire mosolyogva a kisujját nyújtotta felém. Nevetve érintettem össze az ujjainkat, mire kopogtak az ajtón.

-MinYuu-aah! - Nyitott be Jimin, még mielőtt kiszólhattam volna. A vörös hajú vokalista vigyora szélesebb lett, mikor beljebb lépkedett, és lerúgta a cipőjét. Odasietett hozzánk, és leült Kookie egyik lábára, aztán széthúzta az asztalon összekulcsolt ujjainkat. Miután láthatta, hogy mindkét tányérka üres fintorogva szemlélődött kaja után kutatva.

-Yá! Hyung! Nem vagyok szék! - Ütögette meg JungKook a rajta terpeszkedő a hátát, mire ő nevetve leugrott róla.

-Remélem nem maradtam le a reggeliről. - Vigyorgott Jimin, és beletúrt a vörös hajába. A konyhapulton álló müzlis dobozhoz lépett, és már öntötte is ki egy tálkába azt, amit JungKook meghagyott.

-Nem az volt, hogy fogyózol? - Lépett be a kis lakásba YoonGi is. - Amúgy jó reggelt!

-Neked is! - Mosolyogtam a sötét karikás szemű rapperre.

Felkeltem a székről, hogy összeszedjem a legfontosabb dolgaimat, hogy, mire Jimin megreggelizik, addigra indulásra készen lehessek.

-Nem. - Ropogtatta már a helyemen Jimin a müzlit. - Soha nem volt róla szó. - Ellenkezett teli szájjal.

-Teli szájjal illetlenség beszélni, olyan disznó vagy! - Utánozta a managger barátnőjének a hangját JungKook, mire Jimin morogott valamit válaszul.

A fürdőbe mentem a kis kengurus nyakláncért, amit még Kookietól kaptam.

-Mi van Zsebibaba? Összekeverted a fájdalomcsillapítóval az altatót? - Lépett be Suga a pöttöm helyiségbe, és elfoglalva a tükör előtti helyet a kontaklencséit kezdte berakni. - Nyolc percig csörgettelek, és Kookie vette fel. - Magyarázta.

-Nagyon vicces vagy Min YoonGi. - Fintorogtam rá, aztán ott hagytam.

Jimin JungKookot zaklatta valami baromsággal, mikor Suga végzett, és közölte, hogy indulhatnánk.

-Legyetek jók! - Integetett Kookie az ajtóból, miután harci díszbe öltözve elindultunk a lift felé.

-Te meg ne szedd szét a lakásomat! - Szóltam neki vissza, mielőtt még becsukódott volna a fémkabin ajtaja.

-Ugyan már! - Legyintett Jimin, és lekapta a fejéről a sapkáját, hogy beletúrhasson a hajába. - Nem csinál ő semmi rosszat.

-Csak a cuccait hagyja szét. - Pillantott a lift tükrébe Suga, és sóhajtva közölte hogy ma sincs a toppon.

-Túl nagyok a karikáid Hyung! - Vigyorgott a vöröske. - Illene néha aludnod is.

-Te csak ne dumálj, fogyókúra király! - Okította a fiatalabbat, majd durcásan kiszállt a liftből, ahogy kinyíltak az ajtók.

-Meg sem jegyeztem még milyen csodás vagy ma reggel. - Lépdelt mellettem Jimin, majd kinyitotta az éppen megálló fekte autó hátsó ajtaját, hogy be tudjunk ülni.

-Nem érzem magam annak. - Ellenkeztem, ahogy beültem TaeHyung elé, Kookie helyére.

-Minek nem érzed magad? - Érdeklődött TaeTae, köszönés helyett.

-Pedig csinos vagy. - Jegyezte meg Suga, hátra sem pillantva a helyéről.

-Miért van az, hogy Baby JungKookie olyan sokat alszik mostanában nálad? - Jelent meg az fejem mellett TaeHyungie arca. - Ha én kísérnélek haza, én is itt aludhatnék?

-Ez a második eset volt. - Néztem rá értetlenül.

-Gyanúsan valami mindig úgy alakul, hogy nem jut haza. - Ellenkezett Jimin. - Először az eső, aztán meg hogy lerobbant a busz...

-Sétáljon haza késő éjjel, és rabolják el a sasaengek? - Fordult hátra Suga.

-Ha aludhatnék nálad, én vállalnám. - Közölte TaeHyung, és a hajamat kezdte piszkálni. - Olyan cuki ez a szőke, illik hozzád. - Nevetett fel. - Olyan puha mint a kiscicák szőre. - Húzogatta a tincseimet.

-Mik a mai témák? - Tereltem a témát, mire SeJin hátranyújtott egy köteg papírt. Suga szétosztotta, aztán átfutottuk a napirendet.

-Tökéletesen unalmas. Ma sem foglak titeket hallgatni. - Húzta el a száját TaeHyung, miközben a vállam fölött olvasata a sorokat. - Tiszta uncsi az egész.

-Miért ne beszélhetnénk az űrlények kutatásáról? - Néztem rá hátra, mire vállat rántott.

-Ja, te is az vagy, nem? - Lökte meg Jimin a mögöttem ülő karját.

-Lehet tudnak valamit a haverjaidról. - Bólogatott YoonGi is.

TaeHyung durcásan dőlt hátra az ülésén és zenét hallgatott, míg meg nem érkeztünk a rádió épületéhez.

A délelőtt nagyon gyorsan eltelt, a hallgatók aktívak voltak, érdekes témákat boncolgattunk, és YoonGi sok kávét gurított le, mint szokta.

-Hyung, a karikáid még mindig nem lettek kisebbek. - Jegyezte meg Jimin, kifelé az épületből.

-Ha tudnék aludni miattatok lehet el is tűnnének. - Morogta a legidősebb közülünk.

-Igaz, mindennek TaeHyungie az oka. - Bólogatott a vöröske. - Ő olyan bolond hogy sokáig fent marad és éjszaka mászkál.

-Mert te kisangyalként alszol este nyolctól reggel nyolcig. - Szállt be a kocsiba Suga.

-Jó, lehet, hogy tegnap éjjel filmet néztünk. - Egyezett bele Jimin. - De mentségemre szóljon nem én visítoztam, hanem Hobi Hyung. - Vigyorgott.

-Minek néztek horrorfilmet, ha féltek tőle? - Néztem a vörös hajúra értetlenül.

-Nem félek tőle, csak rondák a szereplők. - Húzta fel az orrát a kérdezett. - Arról meg nem én tehetek. - Mászott hátra a helyére.

-Parás nyuszik vagytok. - Morgott YoonGi, miután elfoglalta a helyét.

-Amúgy TaeHyunggal hallgattunk titeket. - Közölte SeJin, a managgerük, miközben kikanyarodtunk a rádió épületének utcájából.

-Tudtam, hogy nem bírja ki! - Dőlt hátra elégedetten Jimin. - Olyan bosszantó mostanában. Tegnap éjjel is kiröhögött. - Ingatta a fejét. Vörös haja ide-oda libbent a homlokán, amit beletúrva a frizurájába igazított a helyére.

-Biztos vagyok benne hogy egy takaró alá bújva, párnába fúrva a fejed nézted azt a filmet. - Nevetett YoonGi. Csak a szőke haját láttam, míg hátra nem fordult hogy egy nagy vigyorral közölje Jiminnel: - Ilyen szituációban én is kiröhögnélek.

-Túlléphetünk ezen? - Húzta a száját a vöröske morcosan.

-JungKook haza akar utazni valamikor. - Pillantottam a haját igazgató Jiminre. - Ha már pihenőt kaptok.

-Mi van duplarandi. - Nyomkodta a telefonját Suga. - YoungKi is megtisztel azzal, hogy meglátogat minket a jövőben.

-És akkor még Kookiet hívjátok hősszerelmesnek. - Nevetett fel SeJin a volán mögött.

-Tudod hogy bele van esve az egyik YGs gyakornok lányba. Kár, hogy nem engedik ki őket a dormból. - Nevetett Jimin.

-Hülye, hogy pont az a lány tetszik neki. - Ingatta a fejét YoonGi.

-Na Hyu-nim még mindig vidéken van Noonaval? - Érdeklődött a vöröske, és rám pillantott.

-Igen. Tegnap beszéltem velük, Unnie még mindig forgat. Valamikor a jövő héten végeznek. - Döntöttem a fejem az ülés háttámlájának, a fejtámla csak a fejem búbját tartotta.

-Akkor addig életben kell tartanunk, nehogy elfogyj. - Pillantott rám Jimin.

-Ma reggeliztem. - Néztem vissza rá. A szemem sarkából láttam a szőke rövid tincseimet, ahogy az arcomba kezdenek hullani az autó mozgása miatt.

-Csodálatos teljesítmény. Így tovább. - Szólt hátra Suga, megszakítva ezzel a néma farkasszemet a fiúval.

Csak fáradtan pillantottam előre, a szőke feje búbjára, majd inkább a halkan szóló rádiót próbáltam hallgatni, míg meg nem érkeztünk a Big Hit épületéhez.

A liftben a két fiú egymást húzta valami újonnan érkezett asszisztens lánnyal, majd a próbatermükbe is úgy nyitottak be, hogy ezen hadakoztak.

-Na végre! - Hallottuk bentről Jin hangját. - Már azt hittem eltévedtetek az úton.

-Csak beugrottunk egy csinibaba bárba. - Válaszolt neki YoonGi, belépve a fehérre festett, tükrös falú terembe.

-És Hyungnak táncolt az a csinos asszisztens lány. - Vigyorgott Jimin, miközben megragadta a csuklóm és maga után húzott be a helyiségbe.

-MinYu!! - Ugrott a nyakamba HoSeok, heves mozdulatával majdnem a földre döntve. Valahogy nem voltam felkészülve a vibráló energiaszintjükre, így hamar otthagytam a társaságot, és áttelepítettem magam a kis stúdiómba.

Körülbelül négy óra finomítgatás után elviselhetően késznek, majdnem befejezettnek nyilvánítottam az egyiptomi repülős dallamot, aztán felhívtam JiWoot a valamikori tánctanáromat és jó barátomat, hogy van-e kedve egy kicsit lazulni. Ahogy várható volt tőle, lelkesedett az ötletért, így időpont és helyszín egyeztetés után elköszöntünk egymástól.

-Hali kislány! - Lépett be kopogás nélkül a stúdiómba a Supreme Boinak keresztelt Shin Dong Hyuk. - Mizujs veled mostanság? - Dobta le magát a tőlem nem messze lévő székre, majd közelebb gurult hozzám. - Régen láttalak.

-Hol voltál négy napig? - Néztem a fiúra kérdőn, mivel visszaérkezésem óta nem találkoztunk. Dong Hyuk nyújtózkodott egyet a plafon felé a kezeivel, és valami fáradt nyöszörgés szerű hangon kezdett válaszolni.

-Itt is, ott is. Főleg otthon meg a haverokkal. Ihletet gyűjtök a következő periódushoz. - Engedte le a karjait, majd vigyorogva rám nézett. - Örülök, hogy visszatértél a homokdűnékről. Biztos szuper volt.

-Engem is megihlettek a homokdűnék. - Pillantottam a képernyőre. - És a piramisok síron túli világa.

-Miért érzem azt, hogy egy saját szóló albumon gondolkodsz? - Mosolyodott el kedvesen, és közelebb húzta magát a képernyőkhöz.

-Én nem gondolkodok rajta. - Ellenkeztem. - Csak előrelátó akarok lenni, hogy mikor újra visszatérhetünk legyen mivel dolgozni.

-Most már nem "régen" van. Nem ugyan azok az utcai zenészek vagytok. - Nézett rám komolyan. A szemeiben láttam tükröződni az öt évvel ezelőtti arcomat, mikor először találkoztunk. Elfordította a fejét, és az egér után nyúlt. - Sőt, mi több, egész híresek is vagytok már ahhoz, hogy valamit egyedül produkálj.

-Tudod, hogy nem vagyok jó szólóban. Mindannyian tudjuk. - Ráztam meg a fejem.

-Na ide figyelj szöszike! - Fordította felém az arcát. - Ne játszd itt nekem a félénk kislányt! És ne becsüld magad le, mert a legtöbb alak örülne ha annyi tehetsége lenne, mint egy töredéke a tiednek. - Adagolta be a szokásos önbizalom gerjesztő beszédeit. Persze, jól esett, hogy ilyennek lát, de valahogy nem akartam egyedül állni azon a nagy színpadon, nem akartam ezt tenni a srácokkal, akik éppen az életükért küzdenek a katonaságnál.

-Szerintem még pihenek egy darabig. Megvárom Unniet. - Pillantottam a képernyőt bújó fiú profiljára.

-Ahogy gondolod. A te életed. - Vont vállat.

Valaki kopogott, majd, még mielőtt megszólalhattam volna JungKook már beengedte magát.

-Sziasztok! - Villantotta ki a nyuszi mosolyát, aztán odalépkedett hozzám.

-Szia! - Mosolyodtam én is el a megjelent látványától.

-Csá Sütigyerek! - Fordult meg Dong Hyuk. - Téged is rég láttalak. - Vigyorodott el.

-Igen, körülbelül tíz perce? - Lépett be NamJoon is.

-Lassan olyan sokan leszünk, mint a déli metrón. - Húztam magam hátrébb, hogy a kis helyiségben elférhessünk.

-Szevasz Nam! - Intett neki Supreme Boi, aztán visszafordult a képernyőkhöz. - Ha már ilyen szép számban összegyűltünk bemutatom nektek a Homokdűne-dalt, Zsebibaba legújabb szerzeményét.

-Miért homokdűne? - Foglalt helyet a kis kanapén JungKook.

-Mert Egyiptomban sok van belőle. - Vigyorodott el a gépemen kalózkodó egyén, aztán elindította a dalt. A hármas elgondolkodva, csendben hallgatott, láttam rajtuk, hogy minden részletre figyelnek. NamJoon a térdén verte az ütemet, Kookie bólogatott, a mellettem ülő pedig az ujjait kocogtatta az asztallaphoz.

A hangok elülte után NamJoon elismerően bólogatni kezdett, Dong Hyuk az állát vakargatta, JungKook mosolya pedig olyan széles lett, hogy azt hittem elszakad a szája.

-Nagyon tetszik a dal. - Szólalt meg JungKook először. - Rengeteg érzelem van az ütemben és a hangszerekben, ami nagyon király együtt. - Pillantott a képernyők felé.

-Visszaadtad saját magad. - Bólintott Nam mosolyogva. - Szerintem ez is mehet a legjobbak közé.

-Hát szöszke, leköröztél. - Nézett rám elismerően Dong Hyuk. - Lehet nekem is valami hasonló útra kellene mennem, hogy normális zenét tudjak csinálni. - Vakargatta a tarkóját, aztán újfent nyújtózkodni kezdett.

-Ugyan Hyung, anélkül is jókat írsz. - Rázta a fejét Kookie.

-Ezt igazán előadhatnád szólóban. Tényleg nagyon illik hozzád, ez a te stílusod. - Gondolkodott hangosan Supreme Boi. NamJoon csak bólogatott, Kookie arcáról viszont nem tudtam leolvasni semmit.

-Majd még beszélünk róla, de lassan indulnom kell JiWoohoz. - Néztem a kijelzőn megjelenő számokra.

-Mi van szöszke, randid lesz? - Kacsingatott Dong Hyuk.

-Igen, randim lesz. Körbetáncoljuk az edzőtermet a barátommal. - Fintorogtam rá, és a képernyők felé fordultam, hogy ne lássam az arcát, és ő se láthassa az enyémet.

-Jól van kislány, menjél csak. - Legyintett. - Majd máskor elhívlak kávézni.

-Ez most úgy hangzott, mintha vissza lettél volna utasítva. - Nevetett fel NamJoon. Dong Hyuk köztudottan régóta csapja a szelet minden nőneműnek, aki közelebb áll hozzá. Még a nővérének is.

-Amúgy azért jöttük Hyung, mert YoonGi Hyung szeretne beszélni veled. - Szólalt meg JungKook megmentve a helyzetet. Dong Hyuk sóhajtva kelt fel a székből, aztán elköszöngetések után eltűnt az ajtón kívül. NamJoon is felkelt, és ő is utána ment, hogy egy dal részleteiről kérdezzék ki Bang PDnim és a fejesek véleményét.

-Mikor végzel JiWooval? - Ült le Supreme Boi helyére Kookie, és odagurult hozzám.

-Nem tudom. Gondolom későn. - Pillantottam rá, majd teljes testemmel felé fordultam.

-Mi két óra múlva megyünk haza. - Simította ki a szeméből a belelógó nedves tincseit. - Úgyhogy remélem holnap találkozunk. És hogy nem itt alszol. - Nézett rám komoran. Szemeiben valamilyen ellentmondást nem tűrő szikra csillant, de megnyugtattam, hogy eszem ágában sincs vissza jönni, a táncterem amúgy is közelebb esik a lakásomhoz, mint a Big Hit épülete.

-Akkor holnap talizunk! - Mosolyodott el, aztán pár lépéssel átszelve a kis teret, elment.

A metró suhant velem, mikor JiWoo írt, hogy mégsem jó a találka, mert bent tartják valamilyen tárgyalás miatt a munkahelyén, és fogalma sincs mikor végez, de valamikor bepótoljuk.

Sóhajtva szálltam le a következő állomáson, hogy átszálljak a lakásom felé tartó járatra.

Hazafelé egy kis közértben vettem némi élelmiszert, hogy aztán abból főzzek magamnak vacsorát, ha már egész nap nem ettem semmit.

Éppen felértem a lifttel, mikor csörgött a telefonom.

-Igen? - Vettem fel, miközben a kulcsaimat keresgéltem.

-Szia MinYu! - Hallottam meg Jin hangját.

-Szia. - Illesztettem a zárba a kulcsot, hogy elforgatva azt ki tudjam nyitni a bejáratot.

-Bocs, hogy ilyen későn hívlak. Az a nagy helyzet, hogy a múltkor elmagyaráztad ugye hogyan kell csinálni azt az egyiptomi halat, de most TaeHyung beleejtette a mosogatóvízbe. A srácok marhaságai között meg elveszett az eredeti. El tudod újra küldeni? - Kérte. Szinte láttam magam előtt az aprócska kis konyhájukban egy serpenyő és a hozzávalók társaságában tanácstalanul ácsorgó, TaeHyungra végtelenül dühös alakját.

-Igen. - Löktem be az ajtót, aztán kihúztam a kulcsot a zárból.

-Talán zavarok? - Kérdezte, mikor beléptem a lakásomba, és a villanykapcsoló után kutattam a falon.

-Nem, nem, dehogy. - Ellenkeztem. - Mindjárt elküldöm. - Tettem le a kis asztalkámra a vásárlás eredményeként szolgáló két tömött szatyrot.

-Baby JungKook most mondta, hogy JiWooval vagy. Majd elrakom holnapra, éljetek boldogan! - Magyarázta, miután a háttérből hangokat hallottam.

-Nem, JiWoo nem ér rá mégsem, úgyhogy hazajöttem. Megkeresem és elküldöm. - Ígértem meg neki.

-Tényleg lemondta? - Hökkent meg Jin. - Nem az volt, hogy annyira nagy barátok vagytok?

-Nem tudom mi van most vele, míg külföldön voltam nem is beszéltünk. - Csuktam be a bejárati ajtót, és lerúgtam a cipőimet.

-A ti dolgotok, nem akarok beleszólni, de ez valahogy így szerintem nem normális. Legalábbis ha annyira szerelmes lennék, mint ahogy ő állítja azt magáról, tuti folyton zaklatnálak hogy minden rendben van-e veled. - Sóhajtott. - Nem akarom itt a többiek előtt kibeszélni a magánéleted, szóval küldd el azt a receptet, és boldog leszek.

-Oké, rendben. És köszönöm. Mindjárt küldöm a receptet. - Ültem le az egyik székre, és az asztalkára könyököltem.

-Szia! - Köszönt el gyorsan, majd bontotta a vonalat.

A telefonomon jó ideig keresgéltem a receptet, amit aztán lefordítottam az angol szöveget és a számára is érthető változatot továbbítottam Jinnek.

Bepakoltam a hűtőbe és a szekrényekbe az esti bevásárlásom során beszerzett holmikat, aztán mosolyogva realizáltam, hogy Kookie elmosogatott, és elpakolt mindent a helyére; sőt, még az ágyamat is letakarta, és elrakta a pótágyat.

Egy teljesen egyszerű, édesanyámtól tanult recept alapján talán egy óra alatt elkészítettem gyerekkorom kedvenc ételét, és kényelmesen, egy divat magazint olvasgatva ettem meg az étkezőasztalnál.

Az esti tusolás, hajmosás, és bőrápolás után bedőltem az ágyamba, és forgolódva próbáltam kényelmesen elhelyezkedni, de valahogy sehogyan sem sikerült. A szokásos éberségem teljesen kiborított, tízperceket sem tudtam aludni.

JiWoo körül forgott az agyam, valahogy folyamatosan a gondolataim közé másztak a közös dolgaink. Csak remélni tudtam, hogy tényleg egy tárgyalás jött közbe és nem csak a hangulatából kifolyólag nem akart találkozni velem. Rengetegszer beszéltük már át a dolgokat, és eddig soha nem adta fel a próbálkozást. Szeretem őt, mint barátot, ahogy a többi barátomat, de nem éreztem soha azt, amit ő állított magáról, vagy rólunk. És szerettem őt annyira, hogy ne akarjam elveszíteni. Túl rég óta ismerjük egymást ahhoz, hogy elsétáljunk egymás mellett az utcán, és hiányoznának a vele töltött pillanataink, és egymás támogatása, ha nem lennénk többé barátok.

Annyi minden kötött össze minket, de amióta a srácok bevonultak nem találkoztunk. Jinnek pedig tényleg igaza van abban, hogy nem normális, hogy ennyi ideig nem beszélünk, de valahogy eszembe sem jutott Egyiptomban. Sokkal többet gondoltam a családomra, a nővéremre, YoungKira és a srácokra, vagy a Bangtanra, sőt, még Bang PDnimre is, mint rá. Okoltam magam a történtekért, hiszen én is hibás voltam, hogy nem kerestem, csak néhány fotót küldtem azokba a közösségi csoportokba amikben ő is benne van...

Álmatlanul szenvedtem órákon keresztül, már zúgott a fejem, forgott velem a szoba, mikor végül már nem bírtam, és inkább bevettem az altatómat, hogy legalább pár órácskát tudjak aludni addig, amíg Suga és Jimin be nem állít, hogy induljunk a rádióhoz.