BTS Youth 2015. Augusztus 13.

BTS YOUTH

2015. Augusztus 13.

Kora reggel egy telefon csörgésére ébredtem, ami a szoba másik felében zenélt teljes hangerővel. Nem ismertem fel azonnal a hangot, és gőzöm sem volt arról, hogy mi történt és hogy hol vagyok, de legalább nem fájt a fejem és éreztem magamban a régi energiám egy részét, aminek nagyon örültem.

Felültem, és kidörzsöltem az álmot a szememből, és mikor körbenéztem leesett, hogy a Bangtan dormjában vagyok, a hisztisen ébredező srácokkal, és valahol lent, Suga ágyánál csörög az a telefon már legalább két perce.

-Hyuuung... - Nyöszörögte NamJoon az egyik alsó ágyon. A mellettem szétterült JungKook meg sem moccant, Jimin átfordult a másik oldalára, SeokJin a túloldalon a fejére húzta a párnáját, és a lentiek is mocorogtak valamit.

Végül YoonGi felvette a telefonját, és valami érthetetlen dörmögésnek hallatszó motyogás után újra csend lett.

Lemásztam az ágy tetejéről, és a fürdőbe mentem, ahol dolgom végeztével megmostam az arcom, majd mezítláb caplatva a hűvös kövön sétáltam vissza a szépen kifejezve is büdös szobába, ahol az állott, oxigénhiányos levegő szinte fejbecsapott.

Kinyitottam a szoba egyetlen ablakát, melyen azonnal elkezdett beáramolni a langyos nyári reggeli friss levegő, és visszadobtam TaeHyungra a földön heverő takaróját.

-Ki a franc? - Emelte fel NamJoon álmos fejét az egyik alsó ágy sötét zugában, és résre nyitotta a szemeit. - Zsebibaba, menj vissza aludni... - Motyogta visszadőlve a párnáira, mire engedelmesen visszamásztam az emeletes ágyra.

Míg nem voltam ott, Kookie történetesen úgy helyezkedett el, hogy a kezei és a lábai tökéletesen szétterültek Taehyung ágyán, vagyis azon a helyen, ahol éjszaka én aludtam. A takaróját maga mellé gyűrte, és mint egy elütött béka, úgy helyezkedett el, átlógva Jimin ágyára is.

Odébb taszigáltam a maknae társamat, hogy elférjek tőle, és magamra húzva a vékony takarót, arcomat a párnába nyomtam, és lehunytam a szemem, bár éreztem, hogy nem fogok tudni visszaaludni.

JungKook pár perc múlva mocorogni kezdett, odább rúgta maga mellől a takaróját, és az egyik lábával átkulcsolta az enyémeket.

Már kezdtem félálomba szenderülni, mikor újra megszólalt YoonGi telefonja. Hisztis nyöszörgések, takaróhuzigálás, és forgolódás hangja válaszolt a nem éppen kellemes reggeli ébresztésre.

-Hm? - Morogta a rapper odalent, miután fogadta a hívást, és a zaj abbamaradt. - Aha... Oké... - Motyogta olyan álmos hangon, hogy talán még a szemét sem nyitotta ki hozzá.

Nemsokára éreztem, hogy a takarót valaki lehúzza rólam. Felemeltem a fejem, és a kócos, morcos, álmos YoonGira néztem, aki az ágy létráján állva fogta a takaróm végét.

-Készülődjetek, és keltsd fel Jimint. - Mormogta apró résre nyitva a szemeit, majd eltűnt odalent.

Lerúgtam lehúztam magamról a takarót majd a mellettem fekvőre terítettem. Odébb taszigáltam Kookiet, miután lehámoztam magamról a lábát, hogy elférjek tőle.

Az édesen alvó lilás hajú maknaen átlépve odaültem Jimin mellé, és rázogatni kezdtem a vállát, hogy ébredjen fel. Az ötödik ilyen mozdulat után a vöröske morogva a másik oldalára fordult.

-Oppa, Oppaa! - Suttogtam a füle mellett, nehogy a többieket felkeltsem, miközben a hátát bökdöstem. - Ébredj fel! - Húztam a vállát magam felé, hogy újra a meztelen hátán feküdjön. A sok munkával kidolgozott mellkasát kezdtem ütögetni, aztán a haját húzogattam, de semmi reakciót nem mutatott.

-Csak verd fejbe a párnájával. - Hallottam Jin hangját, mire a könyökén támaszkodó, félig még alvó legidősebbre néztem aki a harmadik emeletes ágy felső ágyán feküdt.

Aztán az előttem fekvőre... És okosabbnak találtam megfogadni az idősebb tanácsát. Kirángattam a vöröske feje alól a párnát, és a fejéhez vágtam.

-Park Ji Min! Jiminnie! ChimChim Oppa! - Szólongattam, mindegyik megnevezésnél megütve a párnával, de nem reagált.

SeokJin a másik ágyon remekül szórakozott a kis jeleneten, amit rendeztem Jimin püfölésével, JungKookie a másik oldalon meg sem moccant, pedig egyszer őt is véletlenül eltaláltam a párnával a nagy lendület miatt.

JungKookot és Taehyungot annak idején sokszor keltettem fel, de Jiminnie mindig felkelt egyedül, így nem tudtam arra praktikákat, őt hogyan kellene kiverni a takaró alól.

Addig püföltem, míg ki nem rántotta a kezemből a fegyverem, amit aztán magához ölelt, és elfordult vele. Áttértem a TaeHyungnál jól bevált módszerre: a nyakát kezdtem bökdösni, és a fülét meg a haját huzigálni. A vörös haja már kócos madárfészekként terült szét a lepedővel burkolt szivacson, mikor végre megszólalt.

-Nem hagynád abba? - Érdeklődött morcosan, és hozzám vágta az addig szorongatott párnáját.

-Nem, Chim Chim Oppa, mert nem vagy hajlandó felkelni. - Csaptam fejbe mérges arcot vágva a visszaszerzett párnával, mire mint a villám ült fel, és nagyra nyitva álmos szemeit fordult felém.

-Mi a... - Tátogott, de újra az értetlen fejéhez vágtam a párnáját.

-Kelj fel, már így is sokat aludtál. - Dobtam az édesen alvó JungKookra Jimin takaróját, aztán lemásztam az ágyról.

Mire megtaláltam a táskámat a nappaliban lévő picike étkezőasztalka alatt, és előkotortam belőle, amire szükségem volt, YoonGi már a fürdőben ténykedett; éppen borotvahabbal kente be az arcát, így ott nem öltözhettem. Jimin akkor támolygott ki egyszál piros-fehér csíkos rövidnadrágban a szobájukból a lapockáját dörzsölve, mikor a nappaliban elhelyezett tükör előtt kezdtem fésülködni; hogy legalább azzal jussak valamire, ha már elvonulni nem tudok.

-Jól áll neked a pólóm. - Szólalt meg Jiminnie, miután állt úgy egy percig álmosan pislogva ide-oda a nappali közepén, és a hajában turkált és borzolta még jobban. - Csinos vagy feketében is. - Tette hozzá és egy nagyot ásított.

-Jimin-ah? - Szólt ki YoonGi a fürdőből. Leengedtem a hajkefét az ölembe, és vártam, Suga mivel lep meg minket ma reggel.

-Igen Hyung? - Fordult arrafelé a kérdezett álmosan.

-Ne Zsebibabát stíröld, hanem készülődjél! - Érkezett az utasítás odabentről, mire Jimin a tarkóját vakargatva ment be Sugához a fürdőbe, miközben azt próbálta bizonygatni, hogy az idősebbnek nincs igaza. Magamban jót kuncogtam rajtuk, aztán folytattam az elkezdett műveletem.

A nappali tükre előtt megcsináltam a hajam, és a sminkem, majd, miután Jimin is kijött a fürdőjükből, odabent felvettem a könnyed, lenge, fehér blúzom és a koptatott és szaggatott kék farmerom.

A két fiú indulásra készen várt már az ajtóban, és sürgettek, hogy igyekezzek, mikor kiléptem a fürdőszobából.

Gyorsan beleugrottam a cipőmbe, és a kezembe véve a táskám indultam a már a liftben toporgó srácok után.

A reggeli műsor ideje gyorsan elrepült, jót beszélgettünk az aznapi különleges, meghívott vendégeinkkel, Leoval és Ravival, akiknek 17-én jelent meg a 'BEAUTIFUL LIAR' című daluk. Az adás után még fél órát dumáltunk a rádió kávézójánál, aztán SeJin megérkezett értünk, és el kellett köszönnünk. YoonGi előrement, mert valamit meg akart beszélni a managgerével, mi pedig maradtunk búcsúzkodni.

-Tényleg két évig szüneteltek, nem térsz vissza? - Érdeklődött még utoljára Ravi nagy szomorúan. - Már most hiányollak titeket. - Csúsztatta a napszemüvegét a szeme elé.

-Még nem tudom. - Ráztam meg a fejem, és a fülem mögé simítottam az egyik rövid tincsem, ami minduntalan a szemembe lógott.

-Pedig el tudnálak képzelni egyedül is. - Bólogatott Leo mosolyogva. - Egy ütős kis albummal sokaknak okoznál örömet. - Fonta össze a karjait.

-Ugye? - Karolta át a vállam Jimin, és közelebb húzott magához. - Mi is ezt magyarázzuk neki, de nem hallgat ránk.

-Ti ketten csinálhatnátok valamit közösen. - Dobta fel az ötletét Ravi. - Nagyon bírnám. - Vigyorgott.

-Gyerekek, igyekezzetek! Hyung nem állhat sokáig itt. - Szólt ránk Suga, aki már az autóban ült, és a lehúzott ablakon keresztül figyelte a kis jelenetet.

Gyorsan meghajoltunk a sunbaek előtt, és már futottunk is a kocsihoz. Ahogy becsuktuk az ajtót el is indultunk.

Az út alatt Suga SeJinnel beszélgetett valamit elöl, Jimin ruhákat nézegetett, én pedig felhívtam a nővéremet, hogy mi újság velük. Jó volt újra hallani a hangját, és megígértem neki, hogy amint lehet meglátogatom őket.

-Ami azt illeti Nammival el kell utaznunk Osakaba a munkája miatt a hétvégére, szóval most nem leszünk otthon. - Magyarázta Min Hee sóhajtva. - Ma éjjel kell indulnunk, és vasárnap este érünk haza.

-És Myung Min? Nem fogja megviselni az út? Vagy téged és a babát? Szabad egyeltalán így repülnöd? - Bámultam ki az ablakon az elsuhanó tájra, miközben ezeken gondolkodtam.

-Nem tesz jót, de nem találtunk jobb megoldást. - Sóhajtott lemondóan a nővérem a vonal túlsó oldalán. Gyorsan járt az agyam, mert tényleg féltettem őt, és a két picit.

-És ha vigyázok Myung Minre? - Próbálkoztam a túlságosan is felelősségteljes és aggódó anyuka válláról levenni néhány apró terhet, mint például az ötéves energiabomba kisfiát. - Úgy sem terveztem semmit a hétvégére, és simán ellenénk együtt. - Érveltem. Eddig még soha nem töltöttünk el kettesben öt percnél többet, Min Hee nem adta ki óvó kezei közül a virgonc kisfiát. Azonban reménykedtem benne, hogy az önsajnálat és takaróba burkolózós depressziós hétvégi jövőképem megfordul, és a kissrác felpörget majd. És ez persze mindenkinek jó: Min Heenek és Myung Namnak, mert nem kell a gyereket cipelniük az üzleti útra; Myungienak, mert játszhat ahogy akar és nem kell parancsra egy helyben ülnie, és csendben maradnia; valamint nekem is, mert nem terveztem túl sok mindent arra a két napra, a JiWoos aggódáson és lelkiismeret furdaláson való túllépésen vagy túlélésen kívül.

-Megbeszélem Myung Nammal, és felhívlak hogyan döntöttünk. - Ígérte Min Hee.

-Mit kell megbeszélnünk? - Hallottam a háttérből a férje hangját.

-MinYu felajánlotta hogy Myungie mehet hozzá addig amíg Japánban leszünk. - Vázolta fel a helyzetet Myung Namnak, de nem bontotta a vonalat, így mindent hallottam, igaz, hogy egy kicsit távolabbról, de érthetően.

A fekete autó leparkolt a Big Hit mélygarázsában, míg a nővéremék megtárgyalták a gyerekvigyázós dolgot.

Már felértünk a lifttel a tánctermek emeletére, mikor végül sikerült döntésre jutniuk.

-A gyereknek szüksége van a levegőváltozásra, és úgy is megterhelné a repülés. - Érvelt Myung Nam. - Jobb ha itthon marad. Úgyis régen találkoztak már. Hidd el szívem, neked is könnyebb lesz, ha nincs ott ez a kis energiabomba velünk. - Mondta ki a végszót a családfő a háttérben.

-Rendben, igazad van. - Értett vele egyet Min Hee lemondva az anyai ösztöneiről, miszerint mindig a közelében akarja tudni a gyerekét.

-Akkor lemondom a repjegyet, és viszem a gyereket. - Szólt bele a telefonba a férfi. - Hol leszel úgy... két óra múlva? - Tippelte meg tőlük az utazási időt.

-A Big Hit épületében vagyunk legalább hatig. - Mosolyogtam az értetlenül rám néző, már percek óta várakozó Jiminre.

-Akkor majd érkezünk. - Búcsúzott el a férfi, aztán le is tette.

Leengedtem a telefont, és győzedelmesen néztem a velem szemben állóra.

-Csak azt akartam kérdezni, hogy átjössz-e majd kajálni. - Mosolyodott el ő is túllépve azon, hogy legalább fél óráig levegőnek nézve őt telefonáltam.

-Persze, majd hívjatok, leléptem. - Intettem neki, és mosolyogva a stúdióm felé indultam.

-Mi ez a jókedv, te lány? - Lépett ki a próbatermük ajtaján NamJoon, aki valószínűleg Jiminért érkezett.

-Szereztem egy kölcsöngyereket a hétvégére. - Ujjongtam, mert nagyon régen láttam már a nővéremék kisfiát. - A többieknek legyen meglepi! - Érintettem a mutatóujjam a számhoz, mire mindketten vigyorogva bólintottak.

Ahhoz képest, hogy előző nap milyen ramatyul voltam, a székben nem tudtam tíz percig nyugton maradni, így átöltözés után átsétáltam a folyosó másik oldalán lévő kisebb táncterembe, hogy levezessem az energiáim. Furcsa volt belegondolni, hogy anno milyen sok időt töltöttünk ezek között a falak között. A srácok nélkül üresnek tűnt a terem, és a falon lógó néhány kép sem segített abban, hogy visszaidézzem azt a hangulatot.

A négy fogadott bátyám a két éves katonai kötelességét teljesíti, a második nővérem pedig még mindig sorozatot forgat, valamelyik keleti szigeten. Annyira beleszoktam a ritmusba, hogy az a négy év, amióta együtt vagyunk úgy tűnt, mintha mindig is egymás részei lettünk volna. És furcsán hangozhat, de abban a pillanatban, ahogy beléptem a terembe jobban hiányoztak a srácok, mint a szüleim.

Kis nosztalgia után bemelegítéshez egy hip-hop zenelistát állítottam be, és arra minden tagom tökéletesen átmozgattam.

A rendszerbe folyamatos ismétlésre beraktam a legújabb, tökéleteshez közelítőre csiszolt dalomat, amit szintén Egyiptom ihletett, majd beállítottam a kamerát.

A dallamban megbúvó érzelmeimet engedtem szabadjára, és lehunyt szemmel mozogtam, ahogy éppen jónak éreztem. Mikor véget ért a dal visszanéztem a felvételt, és jól kinevettem magam. Újra és újra felvettem a dalhoz kapcsolódó érzelmeim kreálta random koreográfiát, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn a Mr. Szivárványtündérpóni név villogott, a szám alapján ez a csodálatosan kreatív jelző Hobihoz tartozott.

-Igen? - Emeltem a fülemhez a készüléket, miután lehalkítottam a hangfalakból szóló zenét.

-Merre vagy? Tíz perc, és itt a kaja. - Szólt bele várakozásomhoz híven HoSeok.

Gondolatban megtapsoltam magam, hogy hagytam megint YoonGi kezébe kerülni a telefonom.

-A tánctermünkben, nemsokára átmegyek. - Ígértem neki.

-Mire ideérsz már megeszünk mindent. - Nevetett fel valószínűleg egy teremmel arrébb.

-Odaérek időben. - Ellenkeztem, és bontottam a vonalat. Hipergyorsasággal zuhanyoztam le, és öltöztem vissza az utcai ruhámba, és pont akkorra értem oda a srácokhoz, mikor Jin és NamJoon megérkezett a fehér szatyrokkal.

-Nézd csak ki van itt! - Ölelt meg Hobi vigyorogva. - Még vizes a hajad vége. - Tapogatta meg a nedves tincseim nevetve.

-Zsebibaba! - Szaladt oda hozzám TaeHyung, és felemelve körbeforgott velem.

-Én is örülök neked Tae, de tegyél le! - Nevettem, mire visszaállított a biztonságos földre.

A fiúk már kört alkotva leültek, és TaeHyung is letelepedett hozzájuk, maga mellé húzva engem a padlóra.

Lehúztam a magas sarkú cipőmet, és törökülésben ülve vártam, hogy Jin nekem is osszon az ételes dobozok közül.

-Jól aludtál? - Érdeklődött Hoseok az első pár falat után felém pillantva. - Valahogy ma sok energiád van.

-Igen, úgy tűnik sikerült túllépnem a dolgokon. - Mosolyogtam rá, és elhárítottam TaeHyung kezét, aki újfent a legfinomabb falatokat akarta kilopni a kajámból.

-Reméljük ez így is marad. - Mosolygott Jin rágás közben. - Akár ma este is főzhetnénk együtt. A tegnapi kaja nagyon jó lett. És az egyik szakácskönyvedben találtam egy finomnak tűnő kaját. - Nyelte le a falatot, aztán ivott rá.

-Egész délelőtt azokon a képeken csámcsogott, és áradozott, hogy milyen jól néznek ki. - Bólogatott NamJoon.

-Talán baj? - Fordult felé SeokJin durcásan. - Felnőtt ember vagyok, azt csinálok amit akarok, nem kell mindenbe beleszólnotok.

-Hyung szeretjük a lelkesedésed a dolgok iránt, de az már egy csöppet sok volt. - Magyarázta HoSeok a pálcikáival integetve hozzá.

-Lehet egy kicsit túlzásba vittem, de akkor is meg akarom őket kóstolni. - Ismerte be a legidősebb Bangtan tag. - Ha közelebb laknál hozzánk bármikor főzhetnénk együtt. - Bökött felém az evőeszközeivel.

-Ha közelebb lakna hozzánk JungKookot nem is látnánk. - Turkált a kajájában Suga.

-Mindenkinek szíve joga. - Vont vállat NamJoon és tovább evett.

-Ja, én is állandóan nála lennék, ha tehetném. - Bólogatott HoSeok. - Valahogy ott mindig jobb a hangulat.

-Csak aludni járunk haza Hyung, mi mást vársz? - Nézett kérdőn JungKook a mellette ülő barnás hajú rapperre.

-Én jól aludtam. - Vigyorgott a mellettem ülő világos barna hajú TaeTae, mire JungKook, Jimin és NamJoon is amolyan "tényleg? na ne mondd" fejjel nézett rá.

-Még mindig fáj a hátam miattad. - Morogta Kookie belefeledkezve a doboz alján maradt utolsó pár falatba.

Evés után Suga, Hobi és NamJoon lelépett dolgozni a következő albumuk dalain, Kook kifeküdt a padlón mondva hogy még az is kényelmesebb, mint TaeHyung ágya. TaeTae elment valamiért, Jiminnel és Jinnel összeszedtük a szemetet, aztán visszamentem a táncterembe hogy folytassam a felvételek gyártását, és a koreográfia összepakolását.

A zenére és a lépéseimre koncentrálva haladtam a tükörrel szemben. A cipőm néha csikorgott a parkettán, ahogy fordultam az arcomba hullottak a tincseim. A zene elhalt, majd a csend megült a teremben. A laptophoz mentem, és kikapcsoltam annak az egy számnak a folyamatos lejátszását. Kiittam a parkettán várakozó harmadik vizes palackom tartalmát, és újrakötöttem egy apró copfba a rövid hajam.

Levettem a magas sarkú cipőmet, majd mezítláb visszasétáltam a tükör elé, és a fejemben szóló ütemre koncentrálva finomítottam a mozdulataimat, egy-egy mozdulatsort egymás után többször elismételve, míg nem találtam jónak.

Mikor végiggyakoroltam a koreográfia elemek minden meglévő mozdulatát újra bekapcsoltam a zenét, majd annak ütemére hangolódva vettem végig újra-és újra a mozdulatokat. Újra visszavettem a 10 centis sarkú cipőt, hogy abban is menjen, bár tudtam hogy egyenlőre nem lesz ebből sem semmi. Amíg a vezetőséggel nem egyeztetek, nem állhatok újra színpadra, maximum csak műsorvezetőként.

A próbámat, vagy inkább edzésemet a telefonom csörgése szakította félbe.

Tagjaimat nyújtóztatva siettem a laptophoz, amin megállítottam a zenét, majd a földre dobott táskámhoz mentem, aminek az oldalsó zsebből előkapartam az egyik befejezetlenül is jónak nyilvánított egyperces dalomat játszó mobilom.

-Haló? - Emeltem a fülemhez a készüléket, és lerúgva a cipőt, magam alá húzva a lábaim leültem a parkettára.

-Ideértem Myungieval, a mélygarázsban vagyunk. - Szólt bele Myung Nam a készülékbe. - Körübellül tíz percem van, megvárjunk itt? - Érdeklődött.

-Gyertek fel a másodikra, ott találkozunk. - Kértem, mire azonnal belegyezett.

Gyorsan felhúztam a sportcipőm és egy arcmosás, és ablaknyitás után a folyosóra siettem.

A lift pont akkor nyílt ki, mikor odaértem, és Myungie mint egy nyíl kilőtt, és rohant hozzám.

-Noona! - Ujjongott a lábamba kapaszkodva.

-Szia kishaver! - Guggoltam le hozzá, és magamhoz öleltem aprócska mivoltát.

-Szia! - Mosolygott Myung Nam a maga két méterével lenézve ránk, és letett egy hatalmas utazótáskát a földre.

-Minek ennyi cucc? - Álltam fel, és a körülöttem rohangáló gyerekről a táskára vezettem a tekintetem.

-Min Hee pakolta. - Sóhajtott. - Szerintem körübellül három hónapi ellátmány van benne, de ragaszkodott hozzá. Ez az első alkalom, hogy nem velünk lesz, úgyhogy meg tudom érteni. - Simította meg a mellette elrohanó gyereke fejét.

-El tudom képzelni. - Gondoltam a nővéremre, aki aggodalmában minden lehetséges holmit bepakolt a gyerekének, feltételezem, még téli holmikat is, ha netán hidegre fordulna augusztus végén az idő.

-Ma nem aludt ebéd után, így már fáradt, de nála soha nem lehet tudni. Kérlek vigyázz rá, újabban nagyon lökött. - Pillantott az órájára Myung Nam. - Sietnem kell, hogy még hazaérjek. Myungie! - Szólt a folyosón szaladgáló kisfiúra, aki a csöpp lábaival visszafelé kezdett futni.

-Szia appa! - Kapaszkodott a férfi lábába, mire ő lehajolt hozzá és egy barackot nyomott a fejére.

-Legyél jó kissrác, és hallgass MinYura, rendben? - Puszilta meg a homlokát, mire a kisfiú hevesen bólogatni kezdett.

-Sok sikert! És ígérem minden rendben lesz vele. Vigyázz Eonnira! - Öleltem meg Myung Namot, aki aztán sietett is vissza a mélygarázsba.

Felvettem a földről a dög nehéz táskát, és a széttárt karokkal szaladgáló, repülőset játszó Myungie után indultam.

Nyílt az egyik ajtó, és Kookie lépett ki rajta, majd szorosan mögötte Jimin. Valamin éppen nagyon vitatkoztak, az idősebb hitetlenül rázta a fejét, és folyamatosan a hajába túrt, míg JungKook fusztrált arcába lógó nedvesen csillogó hajtincseiből víz csepegett a fehér pólójára.

-Mi történt srácok? - Érdeklődtem, mikor meggyőződtem arról, hogy Myungie nem tud magában kárt tenni a rövid folyosón, és pár pillanatra levehetem róla a szemem.

-Meg lettünk hívva egy ne túl jó hírnevű reality showba, és valaki a vezetőség tudta nélkül elfogadta a nevünkben. - Magyarázta JungKook a helyzetet, miközben Jimin tekintetével a plafont vizslatta, és próbálta megnyugtatni magát. - YoonGi Hyung kiborult és Jin Hyung is hiszti rohamot kapott, mert úgy tűnik, hogy nem tudjuk visszamondani.

-Hobie Hyung próbálja őket nyugtatni, míg NamJoon Hyung TaeTaeval intézkedik. - Tette hozzá Jimin.

-Biztosan el tudják intézni. Nagyon meggyőzőek tudnak lenni, főleg ha nem akarnak valamit. - Próbáltam bátorítani őket. Jimin az ajtó melletti falnak döntötte a hátát, és a plafont vizslatta, folyamatosan a hajában matatva, és a szája szélét rágva agyalt, míg a másik elveszetten nézett maga elé.

Kookie a fejét rázva fusztráltan sóhajtott egyet, mire megesett rajta a szívem, és letéve a nagy táskát megöleltem. - Minden rendben lesz. - Súgtam a mellkasába, miután ő is átkarolta hosszú kezeivel a hátam.

Éreztem, ahogy a hajáról a nyakamba csöppen a víz, mire összerázkódtam.

 -Neked nem kellene egy törölköző? - Érdeklődtem, mire egy sóhajjal eltolt magától. Válasz helyett a nyakamhoz nyúlt, és megigazította a kengurus medált, ami valószínűleg elfordult miközben táncoltam, vagy valamikor a nap folyamán.

-Mi a... - Hallottuk Jimin meglepődött hangját, majd, ahogy odakaptuk a tekintetünket elnevettem magam. Myungie ugyanis a vöröske lábán csimpaszkodott, és hihetetlenül nagy szemekkel pislogott felfelé rá.

-Szerbusz kishaver! - Guggolt le hozzá nevetve Jimin, mikor rájött, hogy mi is történt. A hirtelen mozdulatától Myungie ijedten szaladt a hátam mögé, és apró kezeivel a lábamba kapaszkodva rejtőzködött el.

JungKook is elengedett, és szemeivel a gyereket kereste, aki a lábam mögé bújva próbált eltűnni a szemük elől.

-Myungie, ők a barátaim. - Néztem hátra, le a kis fekete buksijára, de ő csak belém kapaszkodva ijedt tekintettel rágta az egyik ujját.

-Mentek haza? - Kérdezte Kookie rám pillantva, mikor a bátorításra sem volt hajlandó előjönni rejtekhelyéről a gyerek.

-Még összeszedem a cuccaimat, aztán úgy fél órán belül indulnunk kellene. - Fogtam meg Myungie kis kezecskéjét, és kihúztam a szájából.

-Akkor megyünk veletek. - Állt fel Jimin beletörődve, hogy nem ebben a pillanatban fog megismerkedni a nővérem kisfiával. - A hátam közepére sem kívánom ezt a diliházat. - Rázta a fejét. - Elmegyek YoonGi kávéjáért, töröld meg a hajad. - Nézett JungKookra, aztán megpaskolta a vállát, és gondterhelten a lépcső felé sétált visszapillantva Myungiera, aki még jobban a lábamhoz bújt.

-Tíz perc múlva átmegyünk hozzád. - Ígérte Kook, és maga után visszacsukva az ajtót eltűnt a teremben.

A kissrácot magam után húzva a táskával a vállamon mentem be a táncterembe, ahol, míg Myungie a nagy tükörben csodálta a világ szépségeit, és egyre felszabadultabban szaladgált, összepakoltam a holmijaimat.

Közben azon tanakodtam hogyan fogok elmenni zuhanyozni, mert féltem otthagyni a gyereket a sok kábel, konnektor, törékeny tárgy és gép közelében. Nem akartam, hogy magában vagy bármi másban kárt tegyen, így inkább csak leültem a földre, és néztem ahogy a tükörképével játszik. Közben pedig a nővérem listáját olvasgattam, ami szinte kiesett a nagy táskából, ahogy kinyitottam, és egy koncertnek sincs olyan pontos beosztása és szövegkönyve, mint ahogy ő leírta mit kell csinálnom a gyerekkel.

Pár perc múlva nyílt az ajtó JungKook érkezett a fekete sporttáskájával, amit le is ejtett a földre az enyém mellé. Myungie ijedten nézett hol rám, hol a srácra, aztán összehúzva magát odasomfordált mellém. Letettem a hatoldalas listát magam elé, és a srácra néztem.

-Jimin is mindjárt itt lesz. - Vett ki egy üveg vizet a táskájából, és meghúzta. A kisfiú közben a hátam mögé bújt, és onnan figyelte a lilás hajú ténykedését.

-Myungie... - Fordultam a megszeppent gyerek felé, aki lehuppant mellém, és úgy nézett fel rám. - Ő JungKook, a barátom. Nem kell tőle félned. - Bizonygattam, de csak a fejét rázta, és a hátam mögé bújt, arcocskáját a felsőmhöz nyomva. - Ne legyél már ilyen nyuszi! - Húztam magam elé a kissrácot és a közelünkbe telepedő Kookie felé fordítottam.

-Szia. - Mosolyodott el a fiú kedvesen. - JungKook vagyok, és te? - Érdeklődött.

-MyungMin... - Motyogta a kisgyerek, majd a kezét rágva rám pillantott.

-Kookie fog rád vigyázni, amíg elmegyek zuhanyozni, jó? - Húztam ki a kis öklét a szájából, és megsimogattam a kis buksiját.

-Nem jó. - Bújt hozzám.

-Megmutatod nekünk a dínóidat? - Kérdeztem tőle, ugyanis biztos voltam benne, hogy a kedvenceit elhozta magával. Csak a fejét rázta, mire tanácstalanul néztem a pár méterrel arrébb helyet foglaló fiúra.

-Menj csak, megoldom. Majd max innen nézek rá. - Szólalt meg a maknae társam egy bíztató mosoly kíséretében. Levakartam magamról a kisgyerek kezeit, és a táskámhoz mentem.

Kivettem a neszesszerem és az utcai ruháimmal átmentem az öltözőbe, és bezárkóztam a fürdő részébe. Siettem, ahogy tudtam, de az elfolyt sminkemmel kénytelen voltam valamit kezdeni, így valamivel tovább, mint negyed órát voltam bent a kis helyiségben.

Mikor visszaértem a terembe Myungie JungKook ölében aludt, a lilás hajú maknae mellett pedig TaeHyung terült el a földön és valamiről halkan beszélgettek.

Odasétáltam hozzájuk, és az alvó gyerekre néztem.

-Jiminnie mindjárt jön. - Ült fel TaeHyung, és megdörzsölte a homlokát. - HoSeok Hyungnak is visz egy kávét. - Mosolyodott el fáradtan a gyerek láttán.

-Úgy tűnik ráérünk. - Néztem az édesen alvó kisfiú arcát, majd TaeTaere pillantottam. - Sikerült megbeszélni?

A fiú csak sóhajtott egyet lemondóan, majd visszadőlt a padlóra. JungKook combjának támasztva a fejét, kényelmesen elhelyezkedett.

-SeJin és Bang PDnim segít elintézni, de eddig semmi jó hír. - Motyogta lehunyva a szemét.

A telefonom előbb szólalt meg, mint ahogy reagálni tudtam a fiú szavaira. A kijelzőn a nővérem neve villogott, így amilyen gyorsan csak lehetett a fülemhez emeltem a készüléket.

-Szia! - Szólt bele Min Hee. - Most jutott eszembe, hogy nem pakoltam be Myungienak váltás törölközőt és magas faktorú napkrémet, és hogy nincs kulcsod a lakásunkhoz, pedig ha kell valami... - Hadarta valami olyan helyen, ahol nagy volt a háttérzaj, így nem sokat értettem az egészből, csak annyi jött le pontosan, hogy ideges.

-Hé, hé, Eonni, nyugodj le! - Kértem. - Minden van nekem otthon, és ahogy láttam elég sok mindent összepakoltál, ha pedig mégis hiányozna valami, akkor majd elmegyek vásárolni. - Magyaráztam lassan, és próbáltam megnyugtató hangnemet felvenni.

-Persze, igaz... - Sóhajtotta. - Olyan rossz érzés, hogy most nincs itt velünk. - Tette hozzá fusztráltan.

-Teljesen nyugodtan alszik éppen, szóval nem kell aggódnod. - Pillantottam a Kookie ölében kidőlt gyerekre. - Ne terheld magad, és a babát, vigyázunk Myungiera! Hol vagytok éppen? - Tereltem a témát, de úgy tűnt kevés sikerrel.

-Young Ki is ott van? - Kérdezett vissza Min Hee.

-Nem, a bangtanos srácok vannak itt, TaeHyung és JungKookie; Unnie még mindig valahol vidéken forgat. - Magyaráztam. - Nemsokára indulunk haza, Myungie éppen alszik, aztán ahogy hazaértünk főzök neki vacsorát, lefürdetem, és megy is aludni. - Idéztem fel a listában felírt fontos pontokat, amiket háromszínű filctollal húzott alá. Büszke voltam magara hogy első olvasás után meg tudtam jegyezni. - Nem lesz probléma vele, megnyugodhatsz.

-Sajnos le kell tennem, mert mindjárt felszállunk, de nagyon vigyázzatok egymásra, és ha leszálltunk felhívlak. - Magyarázta gyorsan, de már érthetően.

-Ne aggódd túl magad! - Kértem tőle, de már nem biztos, hogy hallotta, mert a vonal egy pillanat múlva szétkapcsolt. Sóhajtva engedtem le a telefont, és az engem figyelő JungKookra pillantottam.

-Miért érzem azt, hogy nem hagyhatod el a telefonod egy percre sem a hétvégén? - Mosolyodott el felhúzva az egyik szemöldökét.

-Ha nem vennéd fel azonnal szerintem a levegőben visszafordíttatná a gépet, és rohanna vissza, hogy lecsekkolja éltek-e még. - Nevetett fel TaeHyung.

A fejemet csóválva doboltam ujjaimmal a parkettán.

-Hajlamos arra, hogy túlaggódja magát. - Értettem egyet a srácokkal. Bár ezen semmi meglepő nincs, a nővérem mindig is ilyen volt. Ha kettőt köhintettem már azonnal orvoshoz akart vinni, hogy biztosan valamilyen halálos és ragályos vírust kaptam el; mikor pedig tíz perccel később értem haza már a kapuban várt, hogy nem esett-e bajom.

Kookie maga felé kezdte húzni az egyik kezem, mire felpillantottam rá a barna parkettáról.

-Újat kellene rá ragasztani. - Emelte fel a tegnap este szerzett harci sérülésemen virító ragtapasz elálló végét.

-Jimin-aah? - Nyöszörgött TaeHyung és fészkelődni kezdett. - Ennyi idő alatt hat kávét fel lehet hozni. - Helyezkedett el újra.

-Hívd fel. - Ajánlotta JungKookie, még mindig az ujjaimmal babrálva.

TaeTae a magasba emelve a telefonját kereste ki Jimin számát, majd a homlokára téve a mobilját hallgattuk, ahogy kicseng.

-Igen TaeTae? - Szólt bele a keresett személy.

-Jimin-aah, hol vagy már? - Morogta Tae.

-NamJoonnak és a managgernek is hoztam kávét, pár perc múlva megyek fel.

-Húsz perc múlva jön egy busz. - Nézte meg a telefonomon az időt a makane társam. - Negyed órát várhatunk még. - Simogatta meg az ölében alvó kisgyerek fejét.

-Tíz perc és fent vagyok. - Ígérte Jimin, majd letette.

-Jól értelmeztem, hogy te is jössz velünk haza? - Húztam el a kezem JungKooktól, és a fekvő barnahajúra néztem.

-Túlságosan elfáradtam ahhoz, hogy itt maradjak. - Nyöszörögte, miközben hatalmasat nyújtózkodott.

Myungie forgolódni kezdett a zajra a fekvőhelyén, majd valamit motyogva kinyitotta nagy szemecskéit.

-Noona...? - Pillantott rám álmosan, mire közelebb csúsztam hozzájuk, és megsimogattam a fekete borzos fejét.

-Igen? - Mosolyogtam rá miközben felült.

-Pisilni kell. - Nyögte ki végül. Bólintottam, hogy felfogtam, de TaeTae megelőzött a válaszadással.

-Nekem is. - Ült fel hirtelen. - Elmegyünk együtt? - Fordult hátra a meglepett kissrácra.

-Jó! - Mosolyodott el TaeHyug vigyora láttán, majd felém fordult. - Noona szabad? - Nézett rám a nagy szemeivel, mire csak vállat vontam.

-Megvárjuk Jimint, igyekezzetek. - Legyintett Kookie, hogy távozhatnak.

-Masszázst nem kérsz? - Gúnyolódott Tae, miközben feltápászkodott, és kézen fogta Myungiet.

-De, ha már elfeküdtem a hátam miattad. - Szólt utánuk, mire az idősebb visszafordulva grimaszolt egyet, aztán bevágta maguk mögött az ajtót.

Kookie kinyújtotta a lábát, és a háta mögött tenyereivel megtámaszkodva pillantott rám.

-Mi a terved a hétvégére? - Érdeklődött.

Felhúztam a lábaimat, és a farmernadrágom rojtjaival játszottam a térdemnél.

-Kaptam egy listát, mit kell csinálnom a gyerekkel, amit még nem olvastam végig, szóval nem tudom. - Piszkáltam a rojtokat és az eprecskés ragtapaszomat.

-Mit szólnál egy vidámparkhoz holnap? Mondjuk a Lotte World velünk? - Vigyorgott. Sóhajtva felkeltem, és a táskámhoz mentem, hogy előkotorjam Myungie napirendjét.

A papírköteggel visszaültem JungKook mellé, aki döbbenten nézett a vastag jegyzetre.

-Hát, végül is az első gyereke. - Húzta el a száját, ahogy kinyitottam, és olvasni kezdtem.

Min Hee konkrétan percről percre leírást adott a gyerek szokásairól, az evésrendjéről, és minden lehetséges dolgot felsorolt, amit nem csinálhatunk a gyerekkel, ahová nem mehet.

-Még a játszótéri mászókára is csak bukósisakban, védőfelszereléssel és biztonsági kötéllel mászhat fel? - Érdeklődött a plafont figyelve mellettem a lilás hajú '97-es társam.

-Azt nem írja... - Lapozgattam, aztán megakadtam egy oldalon. - Játszótéri szabályok. Lehet igazad lesz. - Kezdtem el olvasni a fejezetnek is beillő jegyzetet. - Idézem: "..a mászókára, mászó falra, hintára, és magas helyekre csak felnőtt felügyelettel mehet. Körhintára, és egyéb forgó szerkezeteken csak lassan foroghat; a homokozóban nem vehet a szájába semmit, a játékokat hazaérve fertőtleníteni kell." - Olvastam fel neki, és éreztem, hogy végig bámul rám.

-Szóval semmilyen jó dolgot nem csinálhat a játszótéren. - Húzta el a száját végül, aztán félrebiccentett fejjel pár percig gondolkodott, míg én tovább olvastam a szabálykönyvet.

-Megjöttem! - Tárta ki az ajtót Jimin, mire mindketten ijedten odakaptuk a fejünket. - Csak nem rosszaságot csináltok? - Dobta le a táskáját a többi mellé, aztán odasétált hozzánk. - Olyan ijedt fejetek van.

-Mert tök csönd volt, erre te berontasz, mint egy bika. - Közölte a maknae társam sértődötten.

-Bocs. - Guggolt le mellém. - Mit olvasol? - Érdeklődött, de már bele is nézett. A szemöldöke felugrott az égbe, ahogy a sorokat olvasta a vállam felett. - ...ebéd után pontosan két óra alvás, vékony takaróval betakargatva, nehogy megfázzon... - Olvasta fel hangosan, majd elhűlve nézett rám. - Komolyan használati útmutatóval sóztak rád egy gyereket?

-Mi lenne, ha elvinnénk a játszótérre szkafanderben? - Dobta fel az ötletét Kookie. - A stylist Noona biztosan tud szerezni.

-Már miért kellene neki űrhajós ruhában lenni a játszótéren? - Karolta át a vállam Jimin, és úgy olvasta tovább a jegyzetet.

-Akkor legalább hozzányúlhat a bacis játékokhoz és a homokhoz. - Ült fel normálisan JungKook. - Szerintem amúgy élvezné.

-És akkor olyan piros lett a feje, mint egy paradicsom. - Nevetett TaeHyung, miközben kinyitotta az ajtót. Kézen fogva vezette be a kacagó Myungiet, aki ahogy meglátott odaszaladt hozzám.

-Noona, TaeTae olyan vicces! - Bújt hozzám.

-Látom összebarátkoztatok. - Mosolyogtam fel Taera, aki csak vigyorogva biccentett.

-Hyung, te a vécén ismerkedsz? - Kérdezte Kookie.

-Miért, nem szabad? Tök jót beszélgettünk. - Húzta fel az orrát sértődöttet játszva, mire a fiatalabb kinevette.

-Hét perc múlva jön a busz. - Nézte meg az órát Jimin, majd felkelt mellőlem.

Összeszedtük magunkat, a srácok a táskákat én pedig Myungiet cipeltem ki a buszmegállóba, miután a kikötéseknek megfelelően ráhúztam a hat réteg ruhát, amit a nővérem előírt.

A buszon hazafelé Jimin is összebarátkozott a kisfiúval, és, bár Myungie TaeHyung ölében utazott mindannyian jól szórakoztunk körülötte.

Mikor felértünk a lakásomba, és Kokkie rástartolt a hűtőre rájöttünk, hogy nem sok eleség van a lakásomban.

Sóhajtva csuktam be a kicsi és majdnem üres hűtőszekrény ajtaját, és az ágyamon ugráló társaságra pillantottam.

-És ezek után akarják, hogy komolyan vegyem őket. - Húztam el a szám Jimin és TaeHyung láttán, akiket Kookie készségesen kamerázott az asztalkám mellől.

A szekrényeket, Myungie táskáját és Unnie listáját átnézve írtam össze a bevásárló listát, aztán a bújócskát játszó, kissé elcsendesedett fiúkat néztem. A pici lakásban szerencsémre hamar megtalálták egymást, így rá tudtam őket venni két perc csendre.

-Szóval srácok. El kell mennem bevásárolni. - Álltam a földön terpeszkedő társaság elé.

-Mi vigyázunk addig Myungiera. - Ajánlkozott Jimin, és egy barackot nyomott a nevető kissrác fejére.

-És ha rendelünk pizzát? - Érdeklődött TaeHyung lelkesen. - Sok mindent nem szeretek, de van egy jó pizzéria a közelben.

-Okosodjatok ki. - Nyomtam a kezébe Min Hee listáját, mire összeráncolta a szemöldökét. - Maximum fél óra, és jövök. - Ígértem, és felmarkoltam a pénztárcám és a kistáskám, a kulcsaimmal.

-Akkor nem rendelünk pizzát? - Szólt utánam Tae, ahogy becsuktam az ajtót.

Nagy levegőt véve kezdtem lefelé sétálni a lépcsőkön, ugyanis a liftre újfent a "nem működik" felirat volt kitéve.

A tornacipőm halk kopogása sokszorosan verődött vissza a csendes lépcsőházban a falakról, ahogy lefelé lépkedtem a lépcsőkön.

Végre leértem a bejárathoz, mikor nyílt a lift ajtaja, és valaki kilépett belőle.

Magamban elküldtem melegebb éghajlatra azt, aki folyamatosan szórakozik a kiírásokkal, és a lifttel; majd nyugalmat erőltetve magamra nyitottam ki az ajtót, és léptem ki az utcára.

A kellemes nyári szürkület fényeiben indultam el a széles járdán, mikor mellém csatlakozott valaki. A szemembe húzott simlis sapkám miatt nem sokat láttam belőle a bakancsán és a rövidnadrágján kívül, így pár méter után, a zebránál megállva felnéztem rá.

-Azt hittem már valami idióta követ. - Igazítottam meg a sapkámat, felnézve a szintén beöltözött JungKookra. Bár a bakancsból tippelhettem volna rá, de újabban egyre többen mászkálnak nyáron is ezekben.

-Örülök, hogy nem tartasz annak. - Nevetett fel, majd elindult ahogy a gyalogos lámpa zöldre váltott. - Csak ezt akartam utánad hozni. - Vette ki a zsebéből a telefonom, és felém nyújtotta.

-Mintha nem tudnék nélküle élni. - Húztam el a szám a maszk alatt.

-A nővéredék lassan leszállnak. - Emlékeztetett, mire sóhajtva elvettem tőle. Zsebre vágva a kezét sétált tovább mellettem, a következő utca felé.

-Azt hittem te is maradsz Myungieval. - Néztem fel rá a következő zebránál.

-Ahogy kiléptél a lakásból TaeHyung és Myungie őrültek háza hangulatba került. - Közölte. - Jimin próbálja őket lenyugtatni, én meg inkább utánad jöttem. - Húzott magához közelebb, ahogy egyre többen álltak körülöttünk.

-Nem kellett volna rájuk bíznom. - Sóhajtottam, mikor átértünk az út túloldalára, és benyitottunk a boltba. JungKook hozott egy kosarat, és egymás mellett sétálva jártuk végig a sorokat.

-Nem lesz baj, csak hangosak. - Vett le a polcról egy üdítőt, és a többi cucc mellé tette a kosárba.

-Még jó, hogy a tetőtérben vagyunk, és hangszigeteltettem az egész lakást. - Ingattam a fejem, miközben az egyik müzli címkéjét olvastam.

-Esetleg szétdobálnak mindent. - Tette hozzá elgondolkodva, majd levett egy doboz müzlit a legfelső polcról. - Ez sokkal finomabb, és cukormentes. - Ajánlotta a kezemben tartott helyett, mire vállat vontam.

-Nem élek ilyenekkel, szóval te tudod. - Tettem vissza a helyére a dobozt, és azt, amit a kezében tartott, a karján lógó kosárba tettem. A zöldségpultnál gondolkodtam egy kicsit, hogy milyet vegyek, végül Kookie segítségével sikerült dűlőre jutnom. Míg ő az édességek sorát járta végig addig a vizeket vizslattam, hogy legalább abban az egyben megfeleljek Min Hee kikötéseinek.

Végül jól megpakolva hagytuk el az üzletet, és a lámpafényes utcán sétáltunk hazafelé.

-Nagyon kedves tőled, hogy vigyázol Myungiera. - Szólalt meg, mikor elkerültünk egy nagyobb csapat kisiskolást.

-Ráfér a gyerekre egy kis levegő változás. - Álltam meg a lámpánál, és egyik kezemből átvettem a másikba a szatyrokat.

-Ha nehéz, hozom. - Ajánlotta Kookie elindulva, ahogy átváltott a gyalogos lámpa.

-Nem kell, már így is sokat cipelsz. - Ellenkeztem a kezében lógó hatos vizes palack csomagra pillantva, és a másik kezében tartott két szatyorra, ami üdítőkkel volt megpakolva.

-Ahogy gondolod. - Vont vállat. Így is kiválogatta a legnehezebbeket, és azokat hozta ő, a könnyebbeket meghagyta nekem.

-Szóval akkor a sok kisvödör fertőtlenítés közé nem fér bele a vidámpark? - Húzta be a sarkával a bejárati ajtót, majd a lift felé indult.

-Úgy tűnik nem, de ti menjetek nyugodtan. - Nyomtam meg a lift hívó gombját.

-Pedig én veled szeretnék menni. - Tette le a vizeket, és megigazította a fekete pulcsija kapucniját a fején.

-Majd talán máskor. - Pillantottam fel rá, ahogy megérkezett a lift.

-Bár most, hogy itt van ez a tökmag, nem hiszem hogy bármelyikőjük vidámparkba akarna menni. Inkább jönnek ide. - Húzta le a maszkját a kis tükrös kabinban, ami megindult velünk felfelé.

-Kíváncsi vagyok milyen állapotban van a lakás. - Hunytam le a szemem sóhajtva, ahogy megállt a lift. Csak nem tettek tönkre semmit, bár TaeHyung néha elég béna tud lenni...

-Az ajtó még megvan. - Nevetett fel JungKook, ahogy kinyílt a lift ajtaja.

-Legyünk pozitívak. - Nyitottam be, de meg is torpantam az ajtóban. Valami eszméletlenül hangos zene szólt a laptopomhoz csatlakoztatott hangszórókból, valahonnan előhalásztak egy színes lámpát, ami pöttyöket rajzolt a plafonra, és a falakra. A párnáim és a takarók szétdobálva a földön hevertek; TaeHyung póló nélkül vizes hajjal, Myungie pedig már pizsamában és fogkefével a kezében az ágyon ugrált. Mindeközben Jimin a földön ülve, a tükrös ajtajú gardróbszekrénynek dőlve elmélyülten olvasta Min Hee utasításait.

-Hát, a falak is állnak. - Nevetett mögöttem JungKookie valahogy túlkiabálva a zenét, hogy halljam is, míg én valahonnan a földről összeszedtem az állam. Fél kézzel lehúztam a cipőimet, és a sapkát is a maszkkal a fejemről. Leraktam a kezemből a szatyrokat és a kistáskámat a konyhapultra, majd a laptophoz mentem, és megállítottam a zenét.

Erre mind a hárman felkapták a fejüket.

-Myungie ötlete volt. - Mutatott azonnal TaeTae a kissrácra elhárítva minden felelősséget.

-Nem igaz. - Fonta össze a kezecskéit Myungie, és durcásan nézett a mellette ülőre

-Micsoda? - Kerekedtek ki az idősebb szemei. - Te kis csirkefogó! - Kezdte el csiklandozni, mire a kisfiú hangos kacagásban tört ki.

-Megfürdettük, és fogmosás közben történt... ez az egész. - Jött oda hozzám Jimin, körbemutatva a szétdobált dolgokon. - Ez a cucc meg semmire nem használható. - Adta a kezembe a nővérem jegyzetét.

-És mindez fél óra alatt történt. - Ingattam a fejem, majd megköszörültem a torkom, hogy az ágyamon fetrengők is rám figyeljenek. TaeHyung rám nézett, szinte azonnal elkapta a röhögő görcs, és nevetve esett le az ágyról. Már a földet püfölte mikor JungKook megszólalt.

-Hyung, ha ennyire szereted mutogatni magad, szólok a stylist Noonának, hogy póló nélkül küldjön a színpadra. - Vigyorgott, miközben a telefonjával kamerázott.

-Reménytelen. - Sóhajtott Jimin Taera pillantva, akit még Myungie is furcsállóan figyelt.

-Talán egyszer észhez tér. - Tettem le az asztalkára a nővérem utasításait, és elkezdtem bepakolni a hűtőbe a bevásárolt holmikat. JungKook felmászott a színes lámpához, és kikapcsolta azt, majd elkezdte összeszedegetni a földre szórt holmikat.

Közben TaeHyung és Myungie egymást kezdték püfölni az ágyra visszakerülő párnákkal. Jimin kiment a folyosóra telefonálni, Kookie pedig feladva az összepakolást inkább nekem segített amiben tudott.

Mivel a gyereknek főtt ételt kell az anyja akaratának eleget téve adni vacsorára, ezért főzni kezdtem. Bár azt nem olvastam el, hogy fogmosás előtt, vagy után kell ennie, de értelemszerűen Myungie nem moshatott fogat az ágyon való ugrálás közben, így nagyon nem aggódtam.

JungKook a pultnak dőlve figyelte, ahogy teszek-veszek, és adogatta a felső polcról a fűszereket, amiket éppen nem értem el.

-Ha tudod, hogy ekkora felfordulással jár, hogy eljövünk hozzád, akkor is megengedted volna? - Érdeklődött Jimin, visszatérve az egyszobás lakásba.

-Nem tudom. - Kóstoltam meg az ételt, majd JungKooknak is adtam belőle.

-Amúgy azért nincs rajta a pólója mert vízicsatáztak. - Húzta ki az asztalka melletti széket, és lehuppant rá.

-Akkor úszik a fürdőszoba? - Fordultam a vöröske felé döbbenten.

-Zsebibaba le fog égni a... - Szólt rám Kookie a hátam mögül, mire gyorsan visszafordulva megkevertem az ételt.

-Nem, összetakarítottam utánuk. - Nyugtatott meg Jimin. - Bár az egyik virágodnak lőttek, mert beleesett a mosdóba, de azon kívül minden ép maradt. - Tette hozzá.

Sóhajtva kevergettem tovább az ételt, majd lekapcsoltam alatta a lángot, és egy utolsó fűszerezés - kóstolás után késznek nyilvánítottam. A kajaszagra Myungie az asztalhoz ült, és Tae hozott még két széket, hogy körbeülhessék a kétszemélyes asztalt.

-Zsebibaba, csörögsz. - Nyújtotta felém Jimin a mobilom, miközben JungKook tányérokat vett elő. Gyorsan megtöröltem a kezem, és fogadtam a nővérem hívását.

-Szia! - Szólalt meg előbb Min Hee. - Most értünk a szállodába.

-És, jól utaztatok? - Érdeklődtem a konyhapultnak dőlve, miközben a srácok elkezdték kimerni maguknak az ételt.

-Igen, egész jól. A pici sokat mocorgott, de úgy tűnik ő is megnyugodott most, hogy végre csend van. - Magyarázta. Megterhelő lehetett mindhármuk számára az út, bár a nővéremért és a piciért aggódtam a legjobban. Ha én lennék olya helyzetben többször is meggondolnám hogy repülőre szállok-e vagy inkább pihenek otthon. - Myungie hogy viselkedik? - Kérdezte egy gondolatnyi idővel később.

-Éppen vacsorázunk. - Jelentettem ki, aztán az órára pillantva fintorogtam egyet, ugyanis elég durván elcsúsztunk az előírt hatórás evésidőhöz képest.

-Nincs egy kicsit késő hozzá? - Érdeklődött a nővérem azonnal, előtérbe helyezve az anyai ösztöneit. - Mennyi ott az idő? Nem fog tudni jól aludni, ha nagyon későn eszik és az emésztésének is rossz. - Aggodalmaskodott.

-Biztos vagyok benne, hogy jól fog aludni. - Helyezkedtem el a konyhapult mellett kényelmesebben, egy félmosollyal.

-Tényleg? Legyen igazad. - Sóhajtott a vonal másik végén. - Ha sokat mocorog ki kell szellőztetni, és ha még akkor is, hideg vizes borogatás a homlokára és....

-Nem, nem, Eonnie, nyugodj meg. - Vágtam közbe mert nem akartam végighallgatni a hegyi beszédet. Ha mocorog hát mocorog, úgysem tudok majd rendesen aludni úgyhogy teljesen mindegy. - Eddig is kézben tartottuk a dolgokat, minden rendben lesz vele. Csak ne aggódd túl magad, és pihenj sokat!

-És mit csináltatok ma? - Érdeklődött valamivel már nyugodtabb hangon.

-Úgy tűnik a srácokkal, főleg TaeHyunggal... - Néztem az említettre, mire ő összeborzolta a mellette falatozó kissrác haját. - Nagyon jól összebarátkoztak.

-Ennek örülök. És lehetett bírni vele? Nagyon fel volt húzva, mikor elindultak otthonról.

-Jól viselkedett. - Pillantottam a kisfiúra, akinek Jimin egy szalvétát adott, hogy megtörölhesse a leveses kezeit. - Legalább is eddig. Már volt fürdeni, meg párnacsatáztak... - Néztem a szétdobált holmikra a lakásban. - De minden rendben van vele. - Biztosítottam a nővérem, és reménykedtem benne, hogy hamar leteszi, mert a srácok már másodjára vettek az ételből, és féltem, hogy nem marad nekem.

-Jaj MinYu, annyira köszönöm, hogy vigyázol rá. - Sóhajtott Unnie fáradtan. - El sem tudom képzelni hogy ülte volna végig ezt a hosszú és fárasztó repülőutat. Főleg az ő energiaszintjével... Annyira hálás vagyok...

-MinYu? - Hallottam a háttérből a nevem, mire a nővérem egy igennel felelt.

-Myung Nam beszélni szeretne veled. - Közölte Min Hee. - Vigyázz magadra és Myungiera, és ne felejts el neki mesét mondani lefekvés előtt, szia hugi!

-Szia! - Köszöntem el tőle, azonban már Myung Nam szólt bele.

-Neked is kishölgy. Hogy van Myungie? - Érdeklődött. - Éppen most... már bent vagyok a fürdőben, szóval csak az igazat. - Közölte, mire sóhajtottam.

JungKook felnézett rám és a tál felé mutatott, de megráztam a fejem, és inkább átmentem a fürdőbe, hogy a srácok nyugodtan beszélgethessenek ha akarnak az asztal körül.

-Még mindig fel van pörögve, pedig már kitombolták magukat TaeHyunggal, és félig szétszedték a lakást. - Dőltem neki a mosdókagyló oldalának felmérve a fürdőszobában keletkezett károkat, de tényleg csak az egyik virágom nem volt a helyén.

-Hát, ez nem pont jó hír, de úgy tűnik emberére talált. - Sóhajtott, és magam előtt láttam a fáradt mosolyát. - A srácok is nálad vannak? - Érdeklődött, miközben szöszmötölt valamit.

-Itt van a maknae line, szóval vagyunk egypáran. Még egy ember, és minden négyzetméterre jut valaki. - Forgattam a szemem, belegondolva a lakásom miniatűr méreteibe. - A lista szerint hétkor aludnia kellene, de még csak most vacsoráznak. - Ugrottam vissza a gyerekkel kapcsolatos dolgokhoz.

-Én szoktam altatni, és soha nem alszik el hétkor. De ha kitombolta magát jól fog aludni, azt elhiheted. - Nevetett fel Myung Nam, majd valami koppant, és kicsit messzebbről hallatszott a hangja. - Bízok a srácokban, nekik is sok energiájuk van, és tudnak vigyázni Myungiera. Viszont  a legjobb ha vacsora és fogmosás után ágyba dugod. Nem kell neki mese, meg miegymás hülyeség, csak dőlj be mellé, és mire elalszol, ő is.

-Kössz a tippet, igyekezni fogok. - Ígértem.

-Holnap hatra megyünk a tárgyalásra, szóval valahogy majd lenyugtatom, hogy ne akarjon olyankor felhívni. - Sóhajtott kicsit halkabbra véve a hangját. - Talán délre befejezzük, számold át az időt, aztán úgy készülj, hogy akkor hívni fog.

-Még kitaláljuk holnap mit csinálunk, de úgy készülök. - Pillantottam a mosdó feletti nagy tükörbe, mikor nyílt az ajtó, és Jimin dugta be a fejét.

-Már csak egy tányérnyi van és Tae még éhes. - Suttogta.

-Mindjárt megyek. - Néztem rá, mire vigyorogva közölte hogy akkor eldugja.

-Menj, mielőtt megeszik a kajádat! - Szólalt meg Myung Nam a vonal másik végén. - Aludjatok jól, aztán holnap jelentkezünk. Üdvözlöm a Bangtant, szia!

-Szia! - Bontottam a vonalat, majd visszasétáltam a hangoskodó fiúkhoz.

-Hyung nem eheted meg, ez Zsebibabáé! - Ellenkezett Kookie az idősebbel, és kivette a szedőkanalat a kezéből.

Myungie elmélyülten figyelte az idősebbeket, Jimin pedig a telefonját nyomkodta.

-Ha egy fél tányérral hagysz nekem megeheted a többit. - Húztam el a tálat előlük, és belepillantva realizáltam, hogy már tényleg csak kevés van benne.

-Ez már csak fél tányér. - Ellenkezett JungKook. - Ha megeszi el fog fújni a szél holnap a vidámparkban. - Fonta össze a karjait rám pillantva.

-Nem fogok elfogyni, mert ennyit megeszek. - Jelentettem ki, mire TaeHyung elengedte a tálat, és hagyta hogy visszarakjam a tűzhelyre.

-A Hyungok mindjárt itt vannak értünk. - Állt fel Jimin a székből. - Azt mondták nem jönnek fel, de holnap találkozunk a vidámparkban. - Ment az ajtó felé és a cipőjét kezdte húzni.

-Akkor el is lett döntve a program. - Mosolyodtam el.

-Majd felülünk a kisautós körhintára. - Vigyorgott JungKook. - Persze csak ha előtte lefertőtleníted az egészet, és szerzel nekünk szkafandert. - Igazította meg egy hajtincsem, ami éppen nem a számára megfelelő helyen volt; egy kis mosollyal.

-Inkább írjátok meg mikor és hol találkozunk. - Csaptam a mellkasára, mire felnevetett.

-Olyan aranyos vagy. - Karolta át a vállam. - Ha megbeszéltük a srácokkal írok. - Ölelt át búcsúzásképp a maknae társam, majd Myungietól is elköszönt.

Jimin az ajtóból sürgette a többieket, főleg TaeHyungot, aki még Myungiet szorongatta. Végül valahogy mégis sikerült összeszedni magukat, és a folyosón várták hogy Tae végre felhúzza a cipőjét.

-Ugye beugrunk majd kaját venni? - Kérdezte TaeHyung, már a folyosón állva.

-Kérd meg SeokJint, lehet főz neked valamit. - Hallottuk Jimin hangját már a lépcsőházból.

-Köszönjük az ételt, nagyon finom volt, sziasztok! - Integetett JungKook, majd becsukta maguk után az ajtót.

Kitettem egy tányérba a maradék levest, és leültem vele az asztalkához.

-Noona mondasz nekem mesét? - Kérdezte Myungie és lemászott a székről, hogy odajöhessen hozzám.

-Ha megmosod rendesen a fogad akkor igen. - Nyeltem le az első falatot. - A kád mellett van egy kis fehér sámli, arra fel tudsz állni. - Engedtem el a kanalat.

A fejecskéje csak egy picit volt magasabban az asztallapnál, így csak a fekete haját láttam, ahogy elszalad a fürdőszoba felé a fogkeféjét szorongatva.

Hallottam, ahogy megengedi a csapot, aztán a sikálás hangját. Kicsit szöszmötölt is, de hallottam, hogy rendesen megmosta a fogát.

Igyekeztem gyorsan megenni a maradékot, és beraktam a mosogatóba a piszkos edényeket.

Myungie akkor ért vissza mikor már mindent elpakoltam, és felmászott az ágyra be az összedobált takarók alá. Kivettem a táskájából a mesekönyvet, és odaültem mellé.

A mese után egy plüss dinoszauruszt ölelgetve hunyta le a szemecskéit, és pár perc múlva el is aludt.

Lekapcsoltam a lámpákat, és halkan végeztem el az esti rutint. Bár hajat is akartam mosni úgy döntöttem végül, nem kellene tizenegykor a hajszárítóval felkelteni Myungiet. Bedobtam a szennyes ruháimat a pici mosógépbe, hogy reggelre elkészüljenek, majd becsukva a fürdőajtót visszamentem a szobába.

A gyerek mélyen aludt már, mikor megágyaztam magamnak a pótágyon. Néhány széket odébb kellett raknom hogy elférjek, de arra sem ébredt fel. Úgy tűnt TaeHyung tényleg rendesen leszívta az energiáit.

A mobilomon pörgettem le az üzeneteket. A Bangtan tagok írogattak valami nyitott ablakról, YoungKi írt, hogy jövő héten hazalátogat a szüleihez, és a barátaim posztjait olvasgattam, mikor felugrott Kookietól egy kép. TaeHyung volt rajta, ahogy éppen az ágyról ugrik fel, alatta pedig a szöveg: Íme a felelősségteljes Hyungom.

Pár perc múlva megüzente mikor és hol találkozik a banda holnap, aztán jóéjszakát kívánt, és közölte hogy mennek filmet nézni.

Myungie halk szuszogását hallgatva hunytam le a szemem, és magamat is meglepve hamar elaludtam. Bár többször is felébredtem az éjszaka folyamán, hol a mosógépre, hogy a szomszédokra, de egész pihentetően aludtam.