BTS Youth 2015 Augusztus 24.

 BTS YOUTH

2015. Augusztus 24.

A reggeli rádiózás és a kemény táncedzées után a pici stúdióban tengettem az óráimat ölemben a gitárral, a dalszövegen agyalva. Egy dal, ami a barátságról szól. Ez volt a kérés.

Előző napokban egy véletlen folyamán pár pillanatra feltűnt az a kép a világhálón amit azon a kiránduláson csináltunk Hobival és Kookieval amikor Myungie nálam volt. Nem tűnt kész katasztrófának a dolog, el lett intézve annyival hogy közösen dolgozunk egy dalon. Bang PDnim szerencsére nem akart rám erőltetni egy szóló debütálást, egyedül az volt a kikötése, hogy a srácokkal közösen kell alkotnom valamit, különben nagy bajban leszünk. Nem mintha nem tudnák az ARMY-k hogy egy kiadónál dolgozunk, és nem beskatulyázva élünk, vannak barátaink... De persze nem akarunk botrányt, a vezetőség így gondolta a legjobbnak. Szóval próbálom összehozni a rímeket, de lassan már sajog a fejem. A barátságról JiWoo rossz példája jut eszembe, de nem akarok arról írni egy dalt. Rajta kívül is vannak barátaim, sőt Kookie és a fogadott bátyáim hada közelebb is áll hozzám mint a táncos. Mégsem akar normális dolog eszembe jutni.

Sóhajtva engedtem le az asztalra a tollat, mire az nagyot koppanva gurult pár centivel tovább. A fiúkat éppen a koreográfus gyötri, de segítettek ha tudtak. Vasárnap is bent voltunk, és agyaltunk. Már a zenei alap megvan, ami a vezetőség szerint is kiváló, már csak a szöveg hiányzik. Persze részleteket már firkáltam le a papíromra, Hobie és Kookie is adtak ötleteket, de nem fáraszthatom őket még ezzel is, így is nagy nyomás alatt vannak az új albumuk kapcsán.

A tánctanárom engem is elkezdett felkészíteni a "visszatérésre", nem mintha olyan sokat elfelejtettem volna, de mindenképpen ragaszkodtak ahhoz, hogy visszarázzam magam a legjobb kondimba, és lehetőleg az akrobatikus mutatványaimat se felejtsem el. Szóval délelőttönként a rádió épületében dolgozok, délutánonként négy órát táncolok, utána pedig a dalon agyalok. Teljes nyugalomban gondolkodva a rímeken. Sok dalt írtam már, de ez valahogy nagyon nehezen akart összejönni.

-Zsebibaba! - Robbant be az ajtón TaeHyung, mire majdnem elejtettem a gitárom. Ennyit arról, hogy nyugton hagynak gondolkodni.

-Nem tanítottak meg kopogni? - Érdeklődtem a fiú felé fordulva, aki vigyorogva nézett le rám magas mivoltával, mintha nem is mondtam volna semmit. Még mindig idegesít hogy így kezel. - Mi történt? - Kérdeztem sóhajtva, mikor láttam, hogy nem veszi fel az utalást.

-Szünetünk van. - Vont vállat hatalmas vigyorral, majd eldőlt a stúdióm apró pamlagján, és a homlokára téve az alkarját helyezte magát kényelembe. Pedig már azt gondoltam van valami használható gondolata... Vagy tényleg valami baj történt.

-Azt hittem valami érdekes. - Fordultam vissza a képernyők, és a papírjaim felé. A gitáromon lepengettem pár sort, miközben dúdoltam az eddig elkészült refrén nélküli szöveget. TaeHyung folyamatos ásítozásával, és forgolódásával, nyöszörgésével zavarta a munkámat. Hogy ez még pihenés közben sem tud csendben lenni!

-Hihetetlen vagy. - Morogtam szúrós tekintettel nézve rá, mire ártatlan fejjel fordult felém, felemelve a fejét a bútorról.

-Miért? - Érdeklődött, mint egy kisangyal, értetlen fejjel. Fuh, de fel tud húzni ilyenkor! Tudom, hogy direkt csinálja, hogy szívasson, de nem vagyok folyton olyan hangulatomban, hogy képes legyek elviselni.

-Máshol is tudsz fetrengeni. - Emlékeztettem, de csak vigyorogva a fal felé fordult. - Kim TaeHyung! - Ejtettem ki a nevét, nyomatékosítva hogy hozzá beszélek, de nem reagált. Felkeltem a székemből és a helyére állítottam a gitárt. - Ha valamit lenyúlsz halott vagy. - Sétáltam az ajtóhoz, a tagjaimat nyújtóztatva. Keresnem kell valakit aki képes rá hatni, hogy tudjak tovább egyedül szenvedni.

Mivel meg sem mozdult így nyitva hagyva a stúdióm ajtaját sétáltam át a Bangtan tánctermébe. A huzat majdnem kivitt, ahogy beléptem az izzadtságszagú terembe. NamJoon, Jimin és Suga a földön elnyúlva fetrengtek, egyedül Jin volt talpon, aki valami furcsa nyújtógyakorlatot végzett. A korral jár, hogy folyton nyújtania kell.

-Sziasztok! - Köszöntöttem a bagázst, mire fáradtan érdeklődő pillantásokat kaptam. - TaeHyung rám rontott, és nem tud csöndben maradni. - Támasztottam ki a lábammal az ajtót hogy ne csapja be a légáramlás. - Melyikőtök olyan aranyos hogy kipaterolja nekem onnan? - Pislogtam nagyokat.

-Jó, megyek. - Sóhajtott SeokJin, és az ajtó felé vette az irányt karjait még mindig nyújtóztatva.

-Köszönöm! - Mosolyogtam rá hálásan, majd kitámasztottam az ajtót egy elrugdosott cipővel, és a legidősebb után indultam.

A folyosó végén ekkor tűnt fel Hobie, nagy lelkesen közeledett felém Kookieval az oldalán.

-Van kedved vásárolgatni? Olyan régen voltunk már együtt. - Sétált mellém HoSeok, és átkarolta a vállam. Ő valahogy nem tűnt fáradtnak, és mint általában, akkor is jó kedve volt.

-Úgy is be kellene vásárolnom, alig van otthon valami. - Gondolkodtam el, majd a stúdióm felé néztem. A fiú szeme felcsillant, majd megragadta a teremből éppen kilépő NamJoon karját.

-Ugye nem gond ha eltűnünk pár órácskára? - Érdeklődött bekiabálva a táncterembe Hobi.

Suga és Jimin értetlenül emelte fel a fejét a földről, a rapper félig tátott szájjal, Jimin pedig még mindig lihegve bámult ránk.

-Mára végeztünk. - Hallottuk valahonnan bentről a koreográfusuk hangját.

-Király, majd jövünk! - Kezdett maga után húzni HoSeok engem és a pórul járt NamJoont a lift felé. A hoppon maradt Kookie pedig csak bámult utánunk.

-Várj már egy pillanatot! - Próbáltam lerázni magamról a kezét, de csak a liftnél álltunk meg. - Kellenek a cuccaim. - Indultam el visszafelé ahogy elengedett.

Kookie közben eltűnt a tánctermükben, vagy valahol, mert már nem állt a folyosón.

-Ja, van kártyám! - Legyintett az energiabomba táncos, és visszahúzott a lifthez.

-És be akarom zárni a stúdiót. - Néztem fel rá, mikor már a lift gombjait nyomkodta.

-Annyi időd van amíg jön a lift. - Nézte meg a számlálót, mire hátat fordítva neki siettem vissza a stúdiómba. - De lehet Jin Hyung még nem rángatta ki Taet. - Tette hozzá valamivel hangosabban, a már a nyitott táncterem ajtaja előtt sétáló énemnek.

-Ne játszd már az óvodást! - Dühöngött SeokJin, ahogy beléptem a kis terembe. TaeHyung a pamlagon feküdt még mindig, Jin pedig fölémagasodva próbált rá hatni, úgy tűnt sikertelenül. - Kim TaeHyung! Hozzád beszélek! - Rázogatta a nyugodtan pihenő karját. Tisztán látszott, hogy ez lehetetlen küldetésnek számít, bár SeokJin sem adott bele apait-anyait.

-Majd zárjátok be. - Markoltam fel a telefonom, és a kistáskám miután kapkodva ellenőriztem hogy mindem megvan-e.

-Oké. - Biztosított Jin bólogatva egy mosollyal, mikor én sietősen elhagytam a stúdióm.

Az örömtáncot járó Hobi és a fáradtan pislogó NamJoon már a liftben várakozott, így sietősre vettem a lépéseket. A magassarkúm hangja elvegyült fiúk táncterméből kiszűrődő zenében míg odaértem a felvonóhoz, ami pont akkor nyílt ki.

-Annyira hiányoztak már ezek a pillanatok. - Örömködött a liftben Hobie.

-Mi van veled Hyung? - Dőlt fáradtan a felvonó falának a leader, és értetlenül bámult a vigyorgós energiabombára, aki teljesen bepörgött a gondolatra, hogy vásárolgatni fog.

-Csak boldog vagyok hogy veletek mehetek. - Vigyorgott Hobi.

-Mibe keveredtem bele? - Nézett rám kérdőn NamJoon, majd a lelkes rapper barátjára. - Azt hittem kajálni megyünk.

-Ruhát akarok venni. - Jelentette ki a bepörgött táncos, mikor kinyílt a lift.

-Ha ezt tudom nem hagyom magam. - Torpant meg NamJoon a felvonóban állva. - Bocs Hyung, nekem ehhez nincs energiám. Hat órán keresztül táncoltunk. - Sóhajtott a nyakát masszírozva.

-Aztán négyet aludtatok. - Ellenkezett közülünk a legidősebb összefonva a karjait.

-Kookie mondta, hogy ő el akar menni valahová, szóval leküldöm. - Nyomkodta a lift gombjait a bent maradt. Az ajtó becsukódott, és Hobival néztük a szürke fémen a saját elmosódott képmásunkat.

-Pedig azt hittem végre el tudom rángatni. - Ingatta a fejét szomorúan HoSeok.

-Majd legközelebb. - Akasztottam a vállamra a kistáskám. - Ha megkéred, és hagysz neki egy kis időt biztosan szívesen veled tart. - Mosolyogtam rá az elkeseredett fiúra.

-Régen sokkal könnyebb volt. - Sóhajtott lemondóan. - Most meg annyira leterheli az a dal amin dolgoznak, hogy már ki sem lát a fejéből. - Fordított hátat a lift ezüstös ajtajának, és a mellette lévő falnak dőlt. Beletúrt a hajába, majd leejtette maga mellé a kezét. - Megértem Jimint miért aggódik annyira miatta.

-De elmegyünk vásárolni. - Mosolyogtam rá, mire kissé felderült az arca. Kinyílt a lift ajtaja és Kookie, Suga, Jimin kombó lépett ki rajta.

-Csövi. - Vigyorgott Jimin, és átkarolta Kookie vállát megállva mellettünk.

-Nem leszünk kicsit sokan? - Ráncoltam a homlokom végignézve hármukon. Jimin kék farmert, szürke felsőt viselt, Suga fekete szaggatott farmert és fekete pólót, míg Kookie a szokásos bakancsát fekete melegítővel és ugyan olyan színű kapucnis pulcsit. Kész rejtély miért hord augusztusban pulcsit, mikor harminc fok felett van a kinti hőmérséklet, de ő tudja.

-Ugyan kishölgy. - Legyintett Jimin, majd szégyenlősen elmosolyodott. - Kellene vennem néhány új cuccot.

-Az alsógatya üzletedet ne itt beszéld meg. Kössz. - Morogta Suga bosszankodva, majd odébb tolta őket, hogy elférjen tőlük.

-Te is jössz Hyung? - Nézett rá Hobi felcsillanó szemekkel. Úgy tűnt mindenképpen valamelyik Hyungjával akar vásárolni menni.

-Ja, a kávémért. - Sétált el mellettünk az ebédlő felé az alacsony rapper.

-Suga-shi! - Szóltam utána, mire szemöldökét felhúzva megfordult. - Jinékre bíztam a stúdió bezárását, de szeretném ha te vigyáznál a kulcsra. Holnap reggelig eltennéd nekem? - Kérdeztem, mire csak mosolyogva biccentett, majd tovább sétált.

-Ez nem jött össze Hyung. - Vigyorgott Jimin Hobira. - De itt vagyunk mi hogy izgis legyen. - Szorongatta össze JungKookiet, mire ő ellökte magától.

-Miért vagy rám függve? - Méltatlankodott a maknae társam, és elindult kifelé az épületből maga után húzva engem. Úgy éreztem egész nap rángattak.

-Sütike lassíts már! - Szóltam rá, pár méter után, mert olyan gyorsan lépkedett, hogy alig bírtam követni. Ő meg a hosszú lábai... és én meg a nyolc centis sarkaim.

-Bocsánat. - Állt meg előttem, és elengedte a kezem. - Ma egész nap húzta az agyam és már sok volt. - Borzolta össze a tarkóján a haját. - Nem értem miért engem nyaggat, és nem a Hyungokat. - Morogta a pulcsiját igazgatva.

A táskájából előhúzott egy napszemüveget amit a bejárat melletti tükrös fal segítségével stílusosan felvett. Fejére húzta a kapucniját is. Úgy nézett ki, mint aki télen a vakító hóban megy sétálni. Hobi és Jimin is sapkát vett fel, utóbbi a szemüvegét is elhozta, én pedig csak a kedvenc napszemüvegemet biggyesztettem a fejemre, amit még Egyiptomban vettem.

Az úton Jimin keveredett mellém, Kookie és Hobi pedig előttünk sétáltak.

-Hogy-hogy te is jössz? - Érdeklődött, a szemüvege mögül pislogva rám. - A múltkor még Hobie Hyung ruhákat akart nézni. - Gondolkodott el. Nem mintha nem mentünk volna már sokszor együtt ruhát venni. Hobie különösen szeretett magával vinni ilyen utakra, legalább annyira mint YoungKi.

-Kellene vennem néhány élelmiszert ha nem akarom hogy Eunnie letoljon. - Magyaráztam vállat vonva. - De a ruhavásárlás sincs ellenemre. - Igazítottam meg a napszemüvegem, bár már lassan sötétedett. - Kookie is vehetne magának néhány rövidebb ruhát, nem sül meg ezekben? - Pillantottam előre a pulcsiban és hosszúszárú melegítőben flangáló barátomra.

-Azt mondta, hogy ha ebben edz jobban bírja a színpadi ruháiban is. - Vont vállat Jimin. - Mi van veled és Baby JungKookkal? - Kérdezte témát váltva. - Mostanában többet vagytok együtt mint régen. - Lóbálta maga mellett a kezét.

-Ez hogy jött most ide? - Érdeklődtem felnézve a mellettem sétáló sapkás vöröskére.

-Csak úgy, kíváncsi vagyok rá. - Vonogatta a vállát, és belekapaszkodott a táskájába. - Szóval? - Húzta fel a szemöldökét.

-Két hónapig nem találkoztunk, nem él a "mostanában". - Ellenkeztem ujjaimmal idézőjelet mutogatva.

Eddig csak YoonGival és Kookieval beszélgettünk szerelmi életről. Az egyiknek a fogadott nővérem jön be, a másiknak meg egy YGs gyakornok csaj, akit évente ha kétszer engednek ki a koleszból, hogy hazautazzon a szüleihez. Kissé reménytelen dolog, eddig is csak kétszer vagy háromszor találkoztak. Új volt Jimintől ez a téma.

-Mert külföldön voltál, nem ezt kérdeztem. - Vágott vissza sértődötten. - Szóval? - Tette fel a kérdését újra.

-Mit tudsz amit én nem? - Pillantottam rá. Felemelte a kezeit, és az ujjain számolva a dolgokat magyarázni kezdett, miközben a már a zebránál állók után sétáltunk.

-Többször alszik nálad, többet lóg nálad a stúdióban, sokszor megvár este hogy hazakísérjen, alvás előtt a dalaidat hallgatja, megosztja veled a kajáját... - Hajtogatta be az ujjait maga előtt. - Nem is tudom... - Ejtette le maga mellé a kezeit egy sunyi vigyorral.

-A legjobb barátom aki aggódik értem a hülye szokásaim miatt, és közösen dolgozunk egy dalon. - Pillantottam előre az emlegetett szamár hátára. Még gyakornok korunkban lettünk barátok, a második napján a koleszban, mikor bekerült a Big Hithez.

-Ennyi? - Húzogatta a szemöldökét a vöröske.

-Igen Park Jimin, ennyi. - Forgattam a szemem. - Mit szeretnél hallani? Igen, nekem is feltűnt, hogy már nem ugyan azok a kisgyerekek vagyunk, mint mikor először találkoztunk. Igen, feltűnt, hogy international playboy lett... - Utaltam az újabban használt egyik kedvenc dumájára. Én is lány vagyok, észreveszek ilyen dolgokat.

-Nekünk is feltűnt, hogy sokat változtál. Te is és ő is. - Nézett rám komolyan Jiminnie. Fura volt így látni. Általában zavarban van a hasonló témáktól, vörös lesz az arca, vagy a füle, de most mintha erőt vett volna magán. - Ne akard bemagyarázni se nekem, se magadnak, hogy nincs semmi köztetek! - Folytatta előrepillantva. Mintha ő lenne a nagy ész, egy agyturkász professzor, aki a lelkembe lát.

-Már miért lenne? - Ráncoltam a homlokom. - Ha kombinálni akarsz nézz doramát! - Ráztam meg a fejem, és gyorsabbra vettem a tempót, hogy átérjünk a zebrán mielőtt átvált a lámpa. Szeretem Kookiet, mint a barátaimat, vagy az összes többi Bangtan tagot. Drukkolok nekik, hogy összejöjjenek a dolgok, de képtelen vagyok elképzelni hogy bármelyikükkel is randira menjek. Túl régóta ismerem őket ahhoz, hogy ilyenekbe belemenjek, és úgy is katasztrófa lenne a vége. És nagyon fura lenne. Mellesleg az ideálom teljesen más, és amúgy se lehetne közöttünk semmi a szabályok, a csapat, a botrányok, a rajongók és sok egyéb dolog miatt. Szóval veszett ügy, mert még mindig Choi Min Ho életem szerelme.

-Én élő doramát akarok. - Jelentette ki a mellettem haladó durcásan. Hová lett az előbbi professzor Park Jimin?

-Akkor hozd ide nekem Choi Min Hot. - Vontam vállat, és megigazítottam a táskám pántját. Nem mintha képes lennék bármit előadni a közelében, de egy próbát megérne. - Vagy neki a nagy szerelmét. - Biccentettem előre a két előttünk sétáló felé.

-Veled még mindig nem lehet szórakozni. - Jelentette ki, de már nem tudta visszatartania nevetést. Nem vagy nagy színész, ember!

-Látod? És mindez azért, mert TaeHyung barátod felhúzott. - Pillantottam előre az önműködő üvegajtóra, ami kinyílt előttünk.

-Mostanában egyre gyerekesebb. - Jegyezte meg Jiminnie.

Hobi és Kookie bevártak minket, majd hosszú tanakodás után újra ugyan azokra a csoportokra bomlottunk, ugyanis Kookie még mindig haragudott Jiminre, amiért egész nap piszkálta.

Egy kávézóba mentem be, míg a vöröske elintézte a szemben lévő üzletben az alsónemű vásárlást. A koffeines ital kellemesen felpezsdített, így már több kedvem volt a folyamatosan dumáló Jiminnel végigjárni néhány kedvére való üzletet.

Az áruházban egyébként kevesen voltak, valószínűleg a késői időpont miatt, így kedvünkre válogathattunk. Szerencsénkre nem húzták le az orrunk előtt a redőnyt, majdnem minden nyitva volt még.

-Mit keresünk itt? - Érdeklődtem, mikor Jiminnie berángatott egy elegánsabb üzletbe. Eddig utcai ruhákat néztünk, és vettünk, ezek meg káprázatosan csillogó bizsuk, hosszú nemes anyagú estélyik, porszem nélküli öltönyök és hasonlók voltak.

-Mivel vörös a hajam... - Hagyta figyelmen kívül a kérdésemet a kisestélyik között turkálva. Majd kihúzta a neki tetsző vöröses vagy bordó ruhákat, és a kezembe nyomta őket. Az eladó mosolyogva nézett minket, amit nem tudtam mire venni.

-Elárulnád vére mit akarsz? - Kérdeztem, majd megnézve a címkén a méreteket pakoltam vissza a rám nagy vagy kicsi ruhákat a fogasra. Mert biztosan nem magának akart venni szoknyát.

-Hobie Hyungék még próbálnak valahol, és utána megyünk kajálni, szóval addig ezeket nyugodtan felhúzhatod. - Pillantott a kezemben lévő ruhákra, fintorogva jelezve hogy nem tetszik neki hogy a felét visszapakoltam.

-És az okát megtudhatom? - Érdeklődtem, mire bűnbánóan fogta meg a csukóm. Lehajtotta a fejét, és egy nagyot sóhajtott.

-Tényleg szemét voltam Baby JungKookkal a mai napon. - Kezdte szomorúan. - És nem akarom hogy haragudjon rám, de szóba sem áll velem. Szóval a segítségeddel talán meg tudom békíteni Kookiet. - Magyarázta, majd a próbafülke felé kezdett húzni.

-Jó, fogd meg. - Nyomtam a kezébe szemem forgatva a ruhákkal megpakolt szatyrokat, majd beléptem a fülkébe.

Egymás után próbáltam fel az estélyiket. A pirosak nem tetszettek, de a bordók közül kettő-három nagyon szép volt. Jiminnie mindegyikben lelkesen lefotózott, majd szólt, hogy lassan zárni akar az üzlet, és a srácok már végeztek. Pedig terveztem hogy őt is belekényszerítem egy rózsaszín öltönybe, ha már rám ennyi mindent felimádkozott, de talán majd legközelebb. Visszaadtuk a mosolygós eladónak a ruhákat, aki ugyan úgy mosolyogva akasztgatta vissza a helyére a ruhákat. A vöröske még elrohant megnézni a bolt legvégébe a nyakkendőket, míg én a kirakatban nézelődtem a bizsuk között. Nem kellett sokat várnom, hogy Jiminnel elindultunk az etetős rész felé.

A fiúnak közben be sem állt a szája. Minden csekélységről beszélt, ami eszébe jutott, de legalább nem tekeregtek el a gondolataim JiWoo felé, aki miatt az elmúlt időkben nehezebben fogalmazódtak meg bennem a barátsággal kapcsolatos rímek.

Hobi integetett az asztaluktól, így hamar megtaláltuk őket. Már megvették a kaját, és addig nem nyúltak hozzá, míg meg nem érkeztünk (ami náluk hatalmas szó).

Jimin Hope mellé ült, míg én a maknae társam jobboldalára telepedtem le.

-Olyan fura hogy balkezes vagy. - Jegyezte meg Hobie, miközben felnézett az ételéből. Csak turkáltam a salátát, amit vettek nekem, nem sok kedvem volt megenni.

-Miért? Mindig is az voltam. - Pillantottam rá, kapva az alkalmon letéve a pálcikákat, hogy ne turkáljam szét az ételt, hátha valamelyikünknek lesz hozzá gusztusa és megeszi.

-Egyél sokat, különben el fog fújni a szél. - Nézett rám szúrósan Jimin, miután lenyelte a falatot. - Nem leszel így egészséges! - Emlékeztetett szemrehányón.

-Szóljatok, ha kértek. - Sóhajtottam, majd újra kézbe véve az evőeszközöket kényszeríttettem le a torkomon néhány falatot.

A srácok már rég végeztek, mikor én még csak az egynegyedét ha megettem az adagomnak.

Reménykedtem benne hogy JungKook éhes maradt, vagy csak segít megenni, de csak a telefonját nyomkodta, nem is figyelt rám.

-Majd otthon megeszem. - Sóhajtottam, mikor Jimin csúnyán nézett rám. - Eonni úgy is nemsokára megérkezik, és belém kényszeríti. - Motyogtam lemondóan, miközben elcsomagoltam az ételt.

-Noona nem nálunk alszik? - Érdeklődött Hope. - A mi Sugank nagyon várja már. - Jegyezte meg egy félmosollyal.

-Úgy volt, hogy hozzám jön. - Gondolkodtam el, de nem jutott eszembe hogy írt volna, hogy változott a helyzet. Pedig többször is megnéztem az üzeneteit, míg Jimin próbált valamilyen ruhát. - Tízkor érkezik meg a vonata. - Pillantottam Kookie telefonjára. A szívecskékből könnyen ki tudtam találni hogy a nagy szerelmével beszélget.

-Hé! - Húzta el a mobilját, hogy ne lássak bele, mikor mosolyogva a vállának nyomtam a fejem. Nem mintha nagyon titkolná a dolgokat, talán az egész kiadó tudja róla, mert valamelyik nagyeszű (talán Taehyung?) elkotyogta. Szegénykém nagyon zavarban volt akkor, olyan vörösnek is nagyon régen láttam a fejét. Talán amikor egyszer rám nyitott a koleszban, mikor öltözködtem.

-Csak a szíveidet láttam. - Nyugtattam meg a srácot mosolyogva, majd elhúzódtam tőle. - Még be kell vásárolnom, mert üres a hűtő. - Tettem el a salátával teli dobozt az egyik táska mélyére.

-Mert Noona olyan sokat eszik... - Húzta el a száját mosolyogva Jimin.

-Nem, nyugodtan vásárolj be, főzz jókat. - Ellenkezett vigyorogva Hobi. - A maradékra szívesen jelentkezek. - Magyarázta az összefüggéseket, miközben felkelt.

-Majd SeokJin főz nektek. - Vontam vállat, miközben és is feltápászkodtam.

-Az nem ugyan olyan, mintha te főznél. Te sokkal jobbra csinálod. - Szedte össze a szatyrokat Jimin, a sajátjait és az enyémeket is.

-Ha Jin-shi ezt megtudja... - Mosolyodtam el, mire a vöröske kikerekedett szemekkel bámult rám.

-Fogalmazzunk úgy, hogy képes túlzásokba esni a fűszerek terén. - Toldotta meg Hope, mire csak ördögi mosolyt villantottam feléjük, majd elindultunk a még mindig a telefonját nyomkodó Kookie előtt.

-Baby JungKookie mindjárt a nyálad is csorog, tedd már le azt a szart! - Gurult el Jimin gyógyszere, mikor a maknae társam a mozgólépcsőn lefelé figyelmen kívül hagyta az idősebb kérdéseit. Pedig állítása szerint már elküldte neki az összes képet, amit rólam csinált.

-Hagyj már! - Lökte el a vöröske karját, és elém kerülve próbált minél távolabb kerülni a számára idegesítő jelenségtől. Így pedig tökéletesen ráláttam a telefonja képernyőjére. Mivel nem volt kedvem a privát üzenetei miatt veszekedni vele, így inkább Hobiet hallgattam aki valami céges kirándulásról magyarázott.

A srácok bejöttek velem egy élelmiszerüzletbe, ahol szóval tartottak, hozták a kosarat, míg össze nem szedtem minden szükséges holmit. A fiatal eladónő hosszasan bámult a mellettem ácsorgó fiúkra, míg fizettem, de azon kívül nem történt előrelépés, így gond nélkül hagyhattuk el az áruházat.

Kookie még az utcán sem tette el a telefonját, valamint továbbra is ignorálta a vöröskét ami rettenetesen zavarta őt.

-Ha elütik nem miattam lesz. - Háborgott Jimin mellettem sétálva, míg Hobie Kookiet kormányozta, hogy ne menjen neki senkinek és semminek.

-Hagyd már! Ha folyamatosan nyaggatod csak rosszabb lesz. Majd megbeszéled vele, és minden rendben lesz. - Próbáltam nyugtatni. Tudom, hogy nem szeret rosszban lenni a tagokkal, és hogy folyton aggódik miattuk, de képes túlzásokba is esni. Mint például ma.

-Remélem is, pedig elküldtem neki a csinos képeidet. - Morogta maga elé, majd látványosan szenvedni kezdett, folyamatosan sóhajtozott, amit nem bírtam ki nevetés nélkül.

-Hagyd már abba! - Löktem meg a karját, mire lehúzta a szájáról a maszkját.

-És ha nem? Akkor nálad aludhatok? - Érdeklődött szemeit kikerekítve, hogy aranyosabbnak tűnjön. - Egész éjjel nyáladzani fog mellettem. - Mutatott előre, JungKookiera.

-Nem, Eunnie alszik nálam. - Ellenkeztem, mire lebiggyesztette az ajkait. - De főzök valami jót, hogy holnap reggel bekajálhassatok. - Sóhajtottam, hogy felvidítsam a kis szívét.

-Megbeszéltük. - Ragyogtak fel a szemei.

Leértünk a metróhoz, majd meglepetésemre mindannyian leszálltak annál a megállónál, ami legközelebb volt a lakásomhoz.

-Csak nem gondoltad, hogy hagyjuk, hogy cipekedj?! - Rázta a fejét Jimin rosszallóan.

-Viszem a kajákat, és holnap reggel elhozzátok a többit? - Kérdeztem tőlük nagyokat pislogva. - Nem akarom hogy hazakísérjetek, nagyon későre érnétek haza, és Hobi-shi már alig áll a lábán. - Pillantottam a falnak támaszkodó rapperre, aki csak bágyadtan pislogott maga elé. JungKook pedig a szatyrokat a csuklóján tartva még mindig a telefonját bűvölte.

-Jó, legyen. - Nyújtotta felém a szatyrokat Jimin sóhajtva amiket eddig ő cipelt. - Vigyázz magadra. - Markolta fel a többi táskát.

-Te meg a többiekre. - Mosolyogtam rá. - Sziasztok! - Intettem a többiek felé, akik valamiféle zombikéhoz hasonló integetést produkáltak.

Rámosolyogtam Jiminre, majd hátat fordítva nekik siettem a mozgólépcső felé.

Gyorsan hazaértem, még gyorsabban összetakarítottam és pakoltam, majd nekiálltam főzni.

Már javában rotyogott a leves, mikor Eunnie hívott, hogy beért a vonata, még két óra, és megérkezik.

Főzés közben magamba kényszeríttettem a salátám maradékát. Mikor kész voltam az étellel elmosogattam a kiürült edényeket, megágyaztam Eunninek is, lefürödtem, hajat mostam. Éppen végeztem a hajszárítással mikor YoungKi hívott, hogy tíz perc, és ideér.

A hűvös lépcsőházra való tekintettel felvettem egy kötött kardigánt a pizsamának használt túlméretes pólóm és rövidnadrágom fölé, majd papucsban lesiettem elé.

Pár percet kellett várnom csak, mikor odaért a kapuba hozzám.

-Szia! - Mosolygott álmosan rám, és letetette az egyik táskáját a földre.

-Hiányoztál Eunnie. - Öleltem meg, mire felnevetett.

-Te is nekem, MinYu-ah. - Simította meg a hajam. - Az előbbi vonattal akartam jönni, de Young Shin kocsija nem indult be, így busszal kellett mennem. Sajnálom, hogy ilyen sokáig fent kellett maradnod. - Sóhajtotta, és aggódva pillantott rám. Ha tudná, hogy hajnalokig fent szoktam lenni az új dal miatt kitérne a hitéből, és este nyolckor ágyba parancsolna.

Elvettem tőle az egyik kézitáskáját, és beengedtem a lépcsőházba.

-Kivételes alkalmak egyike, de működik a lift. - Nyomkodtam a felvonó gombjait, mire szinte azonnal kinyílt az ezüstszürke ajtó. - Jól utaztál? - Pillantottam az egész napos zötykölődés fáradalmaitól kissé kába fogadott nővéremre.

-Mondhatni. De legközelebb inkább repülök. - Dőlt a lift tükrös falának, és lehúzta az állára a maszkját. - Igaz hogy így olcsóbb és könnyebb volt a szervezés, de nem akarok még egyszer hét órát ülni a vonaton. - Sóhajtott a táskáit felemelve, mikor felértünk az emeletünkre.

-Megágyaztam neked. - Nyitottam ki az ajtót, majd a tükrös gardróbszekrényem elé tettem le a táskáját, hogy lehessen tőlük közlekedni. - És csináltam vacsorát, ha kérsz.

-Már ettem, míg vártam a buszt a pályaudvaron. - Rázta meg a fejét, miközben a plafon felé nyújtóztatta a karjait. Ásítva bújt ki a cipőjéből, vette le a sapkáját és a pulcsiját. - Csak lezuhanyozok, és ledőlök. - Jelentette ki, majd letérdelt az egyik táskája mellé, hogy kiszedje belőle a cuccait.

-Veszek elő törölközőt, és ha valamit mosni kell... - Nyitottam ki a fürdőszobában az egyik beépített szekrényt, hogy elővegyem a fürdőlepedőt.

-Majd holnap délelőtt mosok. - Lépett be a kicsi helyiségbe YoungKi.

-El ne aludj fürdés közben. - Pillantottam rá, mikor a hátközépig érő szőkésbarna haját kezdte felkötni, hogy ne legyen vizes.

-Nem fogok. Próbálok halk lenni, ne várj meg! - Sóhajtott fáradtan, míg az arcát dörgölte a tenyereivel.

-Jóéjt! - Csuktam be kívülről az ajtót, majd az ágyamhoz mentem.

Írtam a Bangtannak hogy Eunnie sikeresen megérkezett, és hogy főztem sok kaját.

SeokJin szinte azonnal reagált hogy mindenképpen tegyek el neki, mert meg akarja kóstolni, majd írt, hogy most már aludjak, mert tényleg késő van.

Lekapcsoltam a villanyokat, majd bedőltem az ágyamba.

Hallottam, mikor YoungKi kijött a fürdőből, és motoszkált, majd hajnalban megébredtem egy rendőrautó vijjogására.