BTS Youth 2015. Szeptember 04. (part 2)

BTS YOUTH

2015. Szeptember 4. (part 2)

Miután végeztek a sminkemmel visszasétáltam a medencékhez, és letelepedtem egy árnyékban lévő napágyra. Onnan figyeltem egy kézi ventillátor és egy behűtött energiaital társaságában a pózoló Hobit.

Az energiaital felpörgetett, így HoSeok után hamar végeztem. Egyéni fotózásom után a fehér úszónadrágban és bordó csíkos fehér felsőben villogó JungKookkal pózoltunk, majd a bordó úszónadrágban és fehér pólóban lévő Hobival.

A kevésbé vizezős, koktélozós csoportképek után a két fiú egyszemélyes, és páros fotózása kezdődött.

Ledőltem egy napernyő alatti napágyra, és kizárva a körülöttem lévő zajt elaludtam. Durva hogy a meleg miatt bárhol el tudtam aludni, mikor éjszakánként meg félóránként felébredek, még arra is, ha az alsószomszéd megengedi a csapot.

A srácok fotózásának végeztével keltettek fel. Míg a fotós pihent átöltöztettek egy fehér egybe részes mélyen dekoltált fürdőruhába, kaptam egy farmershortot és egy nagyszemesen kötött kardigán szerű térdemig érő felsőt.

Míg a hajamat csinálták meg újra aludtam egy keveset. Miután pedig sikeresen magamba toltam egy energiaitalt valamivel jobban éreztem magam. A sminkes asztal előtt ültem és hallgattam ahogy a körülöttem ügyködő lányok valami álomhelyes úszás-oktatóról cseverésznek.

-Üdv mindenkinek! - Hallottam szeretett managgerem hangját. - Titkos küldetés! - Nyomott elém NaHyu-nim egy műanyag poharat ami tele volt összehajtogatott fehér lapokkal. A sminkes lány elengedte az arcom, és mosolyogva várta a reakciómat. Mikor nem mozdultam a férfi az orrom elé nyomta a poharat. - Te vagy az első, szóval igyekezz. - Vigyorgott teli szájjal.

-Jó, legyen. - Sóhajtottam, és kihúztam egyet találomra a papírok közül. Lassan hajtogattam szét a lapot, és csak elhúztam a szám mikor megláttam a ráirt pár szót.

"Hívd JungKookot Oppa-nak legalább háromszor"

-Nem akarok meghalni. - Hunytam le a szemem. Kookie nagyon harap erre a megszólításra, és egyszer már megszívtam mikor véletlenül leoppáztam. Két napig nem kommunikált velem semmilyen formában, és csak akkor engesztelődött ki, mikor az egyik strandon lenyomott a víz alá, és folyton a medencébe lökdösött.

A sminkes lány felkuncogott, majd folytatta a munkáját. NaHyu-nim pedig eltette a papírt, és ment a többiekhez titkos küldetéseket osztogatni.

-Ez az utolsó ruha? - Kérdeztem a személyzettől, miután elkészült a sminkem.

-A mai napra igen, vacsoráig pedig tiétek az egész park. - Pakolta a fiúk vizes pólóit a stylistjuk.

Kisétáltam a személyzet gyűrűjében a fotóshoz, aki újfent mutatott rajzokat, amik alapján pózolnom kell. Ugrálós képek, remek.

Egy fekete trambulin állt két medence között. Óvatosan léptem rá, de megnyugodtam mikor nem égett le a talpam. A személyzet megigazította a ruhámat, majd nekiálltam ugrálni.

Eleinte féltem, hogy a kivágás miatt több is látszódni fog a képeken a dekoltázsomból mint kellene, de végül nem sült el balul a dolog. És tök jó képek lettek.

A fodrászok megigazították a hajam, majd utamra engedtek.

Odakint Hobie fotózása zajlott éppen, aki nagy lendülettel, vigyorogva ugrált a trambulinon.

-NaHyu-niiim! - Kiáltottam fel, mikor megláttam a managgerem. - Hol vannak a többiek? - Érdeklődtem odasietve a mosolygó férfihez.

-Itt végigsétálsz, és megtalálod őket. - Mutatott egy ösvényre a férfi. - De ha húsz percet tudsz várni, akkor elmegyek veled. - Pillantott a karján lévő órára. - Nemsokára megjön az étel, amit rendeltünk. - Magyarázta.

-Eltalálok egyedül is. - Vontam vállat, végül is csak végig kell mennem egy úton.

-Gondoltam. - Mosolyodott el a férfi, bátorítóan megpaskolta a vállam, majd elsietett.

A kalapom, a napszemüvegem, az energiaitalom és a rám aggatott ruhában caplattam azon az úton, amit a managgerem mutatott.

Nemsokára meg is hallottam a társaság, vagyis inkább TaeHyung hangjait.

Nemsokára elém tárult egy nagy medence látványa, ami tele volt mindenféle színű és mintázatú úszógumival, a Bangtan tagjai, köztük Jin, Jimin és Tae egymás után ugráltak be egy úszóknak odatett fél méteres magaslatról a medencébe. NamJoon az egyik napágyon olvasott, Suga és szeretett Unniem pedig egy pohárból iszogattak valamit, kényelmesen, egymás ölébe helyezkedve.

-Zsebibaba! - Kiáltott fel Jimin, mikor meglátott, de nem sokáig örömködhetett, mert TaeHyung egyszerűen belökte a medencébe, majd miután a vöröske morogva odébb úszott röhögve ő is beugrott.

SeokJin a parton már a térdét csapkodta a nagy röhögése közepén.

Mosolyogva sétáltam a medence partján, a kifelé úszó társaság, és a napágyakon helyet foglalók felé.

-Megölelhetlek? - Mászott ki a medencéből TaeHyung széttárva a karjait. Patakokban folyt belőle a víz, még a nyakában lévő búvárszemüvegből is.

Lehúztam az orromról a napszemüvegem, és mögüle olyan csúnyán néztem fel rá, hogy röhögésben tört ki. Jimin ezt kihasználva bosszút állt rajta az előbbiért, és egyszerűen a lábánál fogva visszarángatta a vízbe. A nagy fröcsköléssel becsapódó fiú láttán felnevettem, majd tovább sétáltam.

-Szabad? - Foglaltam helyet a NamJoon melletti napágyon, mire felpillantott rám.

-Neked mindig. - Lapozott egyet a könyvében, majd a lapok közé tette az addig mellette heverő könyvjelzőjét. - Milyen volt a fotózás? - Érdeklődött, és letette a könyvét maga mellé.

-Fárasztó. - Sóhajtottam, majd beleittam a cukros italba hátradőlve az árnyékban terpeszkedő napozó ágyon.

-Jó képek lettek. - Jegyezte meg NamJoon. - Jimin mutatott néhányat. - Mosolyodott el mindent tudóan. - Majdnem féltékeny lettem, mikor megláttam őket. - Tette a szívére a kezeit.

-Ne utánozd Supreme Boi csajozós stílusát. - Forgattam a szemeim sóhajtva.

-Ott a bizonyíték rá, hogy bedőltél a mi JungKookienk nyuszimosolyának. - Nevetett fel. A vállai is belerázkódtak, de örültem hogy jó kedve van.

-Le lehet szállni rólam. - Húztam le a fejemről a kalapot, és az arcom elé rakva próbáltam kizárni a fiatalabbak hangzavarát és NamJoon nevetését. - Olvass tovább nyugodtan. - Intettem a Bangtan leadere felé.

-Olyan vagy mint YoonGi. - Jegyezte meg ő. Szinte láttam magam előtt ahogy a fejét csóválja. - De legalább kialszod magad. - Folytatta, mire valami "ühüm"-félét mormoltam, és átadtam magam az álmaim világának. Amik újfent, mint az elmúlt hetekben általában a volt táncos barátom körül forogtak, aki szépen kitálalt mindet a sajtónak.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de úgy tűnt a vacsoráról lemaradtam, mert már lassan a nap is le akart menni.

NamJoon korábbi helyén Unnie aludt, Suga mellette a másik napágyon, a Bangtan leadere pedig a medencében szórakozott a fiatalabbakkal.

A kalapot és a napszemüveget a napágyon hagyva, kezembe véve egy valahonnan odakerült bontatlan energiaitalt keltem fel.

Nyújtózkodás után kibontottam az éltető italt, majd nagy részét le is gurítottam a torkomon.

-Jeon JeongGuk, hagyj már békén! - Kiabálta SeokJin, bár a hanglejtésén hallatszott, hogy nem mérges, sőt élvezi hogy a maknae társam az agyát húzza.

Eszembe jutott a titkos küldetésem, és bár sem a stáb, sem NaHyu-nim nem volt a közelben tudtam hogy a fiúk majd tanúskodnak, ha kell, hogy megcsináltam.

Meg fogok halni? Lehet...

-JungKookie Oppa ne csináld! - Sétáltam a medence széle felé nagy bátran, ahol éppen a combjáig érő vízbe próbálta behúzni SeokJint a partról.

-Yá! - Dermedt meg, majd felém fordult. - Idősebb vagy nálam, hagyd abba! - Csapott a vízre az öklével, sikeresen lefröcskölve Jint, aki persze méltatlankodni kezdett, és visszafröcskölte.

-SeokJin-shi, vigyáznál erre? - Nyomtam a legidősebb Bangtan tag kezébe a két kortynyi energiaitalomat ami megmaradt a pléhdobozban.

Ilyen fárasztó nap, és az elmúlt hetek miatt lassan már azokon a cukros leveken tengettem az életem. Hiába aludtam sokat, úgy tűnt vagy rászoktam ezekre, vagy csak még fáradtabb lettem az alvástól.

-Csak ha Oppának hívsz. - Húzta el a száját SeokJin, fintorogva igazgatva fél kézzel a nedves tincseit.

-Kérlek Oppa... - Guggoltam le mellé ökleimet a szám elé tartva, erre csak felnevetett, hogy "cuki" vagyok. Kivettem a kezéből a dobozt és kiittam belőle a maradékot. Az üres fémet pedig visszaadtam neki.

-Hányadik ilyet iszod ma? - Engedte el Jin lábát Kook, és közelebb gázolt hozzánk a térdéig érő vízben.

-Nem tudom Kookie Oppa, nem számoltam. - Vontam vállat lazán, és lerugdostam a lábamról a papucsom.

-Yá! - Kiáltott fel JungKook újra, és felém kezdett jönni, de Jin elkapta a vállát és belelökte a vízbe.

-Köszi. - Vigyorogtam Jinre, majd a prüszkölve felbukkanó Kookiera néztem, és felállva hátrálni kezdtem.

-Nagyon sajnálom JungKookie Oppa! - Kiáltottam rá, majd futni kezdtem mikor haját borzolva megindult kifelé a medencéből.

A meztelen talpamat kissé égette a kő, de nem akartam megfulladni, így inkább mentettem a menthetőt és rohantam ahogy csak tudtam.

Hallottam Kookie vizes lábának csattogását magam mögött, így legnagyobb reményemként vettem az utam a medencék felé, arrafelé amerre a fotózásunk is volt.

Gyors vagyok, de JungKook simán utolér majd a hosszú lábaival. Megpillantva a lehetséges menedékem az egyik medence felé, a gyerekek számára kialakított játékcsoport felé vettem az irányt.

Adandó alkalommal felhúztam magam a nagy építményre, és a medence közepén elhelyezett várban kerestem menedéket. Amit Jimin is kiszúrt magának mikor bejöttünk.

Tudtam hogy a kicsik számára kialakított helyek közöl kell választanom, mert oda nem fér be utánam Kookie. A nagy építményen siettem egyre feljebb, de hallottam ahogy morogva jön utánam. Vizes lábai csattogtak a fapadlón, ahogy az enyémek is.

Egy kötélen felhúztam magam egyel magasabb emeletre, majd magam után húztam a kötelet is. Hallottam lentről a mérges szitkozódását, amitől tényleg megijedtem. Ijesztő tud lenni amikor mérges. Volt már hogy a fejem mellett vert a falba, és nem akartam hogy ez megismétlődjön.

Olyan gyorsan mozogtam ahogy csak tudtam, de úgy tűnt sikerült előnyt szereznem a kötél miatt. A gyorsan felszáradó lábnyomaimmal nem is foglalkozva rohantam, másztam egyre feljebb, valamelyik torony felé.

Már majdnem felértem az egyik legfelső toronyba, mikor megpillantottam egy nem túl feltűnő kis ajtót az oldalfalon. Visszapillantva láttam, hogy már nincsenek lábnyomaim, ami azt jelentette kis előnyhöz juthatok. A felfelé vezető út négyfelé ágazott, így gyorsan döntöttem. Bebújtam a mini-ajtón keresztül egy kis helyre. Talán ez óvodásoknak lett tervezve, ugyanis guggolva éppen befértem azon a téglalap alakú vékony nyíláson. Reméltem hogy Kookie nem látott meg, vagy hogy nem hagytam nyomokat.

Sötét volt bent, egy csúszda indult lefelé a nagyjából két méterszer kétméteres alapterületű, nem túl magas dobozból. A bejárat melletti falhoz dőltem, és összehúztam magam amennyire csak tudtam. A kötött felsőmet elfelejtettem levenni, így annak a lelógó végeit az ölembe húztam. A víz zubogása elnyomta a gyors lélegzésem.

A számra szorítottam a kezem mikor meghallottam a fiú dobogó lépteit.

-Min MinYu! - Kiáltotta el magát dühösen valamivel arrébb. Előjött a dialektusa, ami azt jelenti hogy nagyon felhúztam. Csak hagynom kellett volna hogy belökjön a medencébe, és a víz alá nyomjon.

Leengedtem ajkaimról az ujjaimat, mikor észrevettem hogy az egyik gyűrűmet elhagytam valahol. Csodás, a stylist mérges lesz rám.

Pár percig vártam, füleltem, de csak a tőlem egy méterre lévő csúszdán lezúduló vizet hallottam. A szívdobogásom és a légzésem lassan kezdett visszaállni a normálisba.

Hátradöntöttem a fejem, és lehunytam a szemeim. Az energiaital és az adrenalin azokban a percekben dolgozott bennem, de nagyon vágytam már egy kiadós alvásra, amit rendes ágyban tehetek meg, nem egy napozóágyon.

Éppen azon gondolkodtam hogy le kellene csúsznom azon a csúszdán mikor Kookie gonosz nevetését meghallottam a fülem mellett. A csúszda felé mozdultam ijedtemben, de JungKook erős karjával visszanyomott a sarokba. Nem tudom hogyan került oda de már tuti bent ült a pici fülkében mikor rájöttem hogy ott van, és történetesen csapdába estem.

-Most nem menekülhetsz. - Zárt be a sarokba karjaival megtámaszkodva nem sokkal fejem melletti két falon, gonosz vigyorral az arcán, testével eltakarva a menekülő utakat.

-Ez volt a titkos küldetésem. - Húzódtam még beljebb a sarokba, hátha odáig nem ér el a haragja. Tisztán látszott rajta hogy dühös, és az sem hatotta meg, hogy NaHyu-nim tehet az egészről. Jó, meg én is, mert megcsináltam.

-De rohadtul élvezted, és elrohantál. - Vágott vissza mérgesen, mire lehajtottam a fejem. Ami igaz az igaz, jól esett visszavágni a fotózás során történt dolog után, de tudtam hogy nem ezt akarja hallani.

-Hibáztam. - Sóhajtottam engedelmesen, és a vizes fehér pólóval fedett, gyorsan fel-alá járó mellkasának döntöttem a homlokom.

-Elég nagyot. - Morogta morcosan a kinyújtott lábaim mellett térdén támaszkodó fiú, mire elhúztam a szám szélét. - Szóval jóvátételt követelek. - Folytatta, mire elhúzódtam tőle, és a mérges szemeibe nézve próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. Jön a kivégzés?

-Hallgatlak. - Döntöttem a fejem az egyik falnak, a nagy tenyerei mellé. Tudtam hogy nem fog megütni, hiszen soha nem volt rá még példa, és csak reméltem hogy nem lesz nagyon gáz amit kitalált.

-Teljesíteni fogod öt kérésemet. - Közölte egyszerűen, mélyen a szemembe nézve.

-Max hármat. - Ellenkeztem a fejem rázva. Az öt az mégis csak soknak tűnt három Oppa - megszólításért. És amúgy sem fair, hogy ő bedobott a vízbe, én meg meg sem mukkanhatok.

-Ötöt, mert már tudom mik lesznek azok. - Állított szembe a tényekkel. - Én számolom őket, és nem ellenkezhetsz. - Ismertette a további szabályokat, mire sóhajtva bólintottam, hogy megértettem.

A karjait elhúzva a fejem mellől huppant le mellém, és hangosan kifújta a levegőjét.

-Akkor az első kérésem. - Szólalt meg, mire komoly arcára kaptam a tekintetem. - Felejtsd el Choi JiWoot, ne gondolj rá, ne álmodj róla... már ha alszol egyeltalán... - Pillantott rám aggódva. A legjobb barátom végre visszatért a kedves énjéhez. Az viszont zavart, hogy ilyen könnyű dolognak gondolja elfelejteni valakit, aki éveken keresztül közel állt hozzám.

-Szerinted mit próbálok csinálni már lassan egy hónapja? - Érdeklődtem leverten kis csend után. - Az idióta feje, és a hülye lelkiismeretem felemészt. - Túrtam a hajamba, majd mikor megéreztem benne a kis hullámcsatokat inkább a fehér kötött hosszú kardigánszerű felsőt kezdtem babrálni remegő ujjaimmal. - Nem tudom megírni hármunk dalszövegét, helyette egy olyan katyvaszt csináltam amiből mindenkinek leesik hogy meglágyult az agyam. - Szűrtem a fogaim között idegesen. - Nem tudok normálisan gondolkodni, mióta Unnie hazajött még rosszabbul alszok, fáradt vagyok, energiaitalon élek már napok óta. Összeesésig gyakorlok mindenféle akrobatikus mozdulatokat hogy utána legalább fél óráig nyugodtan tudjak aludni. Az agyam mintha körhintán utazna, én meg csak sodródok az árral mint egy vérbeli idióta. - Tört ki belőlem, majd ajkaimba harapva keltem fel, hogy elhagyjam a kínos szövegelésem helyszínét. Ha fáradt vagyok nem tudom kontrollálni az érzéseimet. Aludnom kellene, méghozzá sokat és rendszeresen. Nem csak a sminkes- és a fodrászszékben, vagy a fotózások között. Úgy éreztem aznap azalatt a pár óra alatt többet aludtam mint az elmúlt napokban összesen.

A döbbent JungKook mellett kiaraszolva a valamivel hűvösebb, kellemesebb levegőre jutottam.

A hajamba túrva indultam el abba az irányba ahol feljöttünk. Meztelen talpam alatt éreztem a meleg festett fa burkolatot, szürkés hajamat a szellő az arcomba fújta, így folyton igazgatnom kellett. Végül feladtam és nem pazaroltam arra sem az energiám. Valahogy a rohangálás, és az adrenalin kiszívta belőlem az erőt. Mintha a szervezetem a rövid alvások után még fáradtabb lenne, vagy követelőzne egy hosszú nyugodt szunyáért.

Már majdnem leértem a felhúzott kötélhez, mikor JungKook karjai fonódtak a derekamra. Megtorpanva hagytam hogy magához öleljen. Vizes felsője és nadrágja azonnal átitatta a fürdőruhám hátát, és kellemesen hűtött a melegben.

Lehajtott fejjel álltam, mikor homlokát a hajamba döntve megéreztem forró leheletét a nyakamon. Jól eső érzés kerített hatalmába, ahogy testével leárnyékolta a lemenő nap forró sugarait.

-Azért vagyunk itt most, hogy jól érezzük magunkat. - Szólalt meg kedvesen, és még közelebb húzott magához. - A fotózás és a forgatás is benne van, de a kikapcsolódás a lényeg.

-Szóval nem csak azért jöttünk ide, hogy fürdőruhában láthassatok? - Kérdeztem vissza mosolyogva.

-Talán egy kicsit, egy egészen kicsit az is benne volt. - Támasztotta az állát a fejem búbjára.

-Persze, csak egy kicsit. - Mosolyodtam el a szemem forgatva, mire ő is felkuncogott.

Egyik karjával elengedte a derekam, és összefonta az ujjaimmal a sajátjait.

-Nos Csipkerózsikának szüksége van a száz éves délutáni szunyára. - Lépett mellém mosolyogva. - Akárhány óra is van. - Tette hozzá egy sunyi tekintettel.

-Talán kilenc. - Vontam vállat, hátrapillantva a lemenő napra.

-Ha jól hallottam átaludtad a vacsorát. - Engedte el az ujjaimat, majd lerúgta a kötelet, hogy az funkciójának megfelelően lejáratnak lehessen használni.

-Az előbb mintha azt mondtad volna hogy nem is alszok. - Jegyeztem meg, mikor elindult lefelé a kötélen.

-Csak utaltam rá. - Jött lentről a hangja, majd egy dobbanás jelezte, hogy le is ért. - Leugrasz? - Érdeklődött karjait felém tárva, mikor lepillantottam az egy emelttel lejjebb lévő énére. Talán két és fél, három méter magasan lehettem hozzá képest.

-Nem, mert nem kapsz el. - Fogtam meg a nedves kötelet. Bár nem voltam magamban olyan biztos, mégiscsak atlétikát tanultam éveken keresztül.

-Megígérem hogy elkaplak. - Ellenkezett lentről. Mikor nem válaszoltam csak a kötelet szemléltem újra megszólalt. - A jóvátételedből egyet elengedek. - Ajánlotta, mire a felfelé bámuló énére pillantottam.

-Miért akarod ennyire hogy leugorjak? - Kérdeztem tőle, mire édesen elmosolyodott.

-Hogy a karjaim között lehess Zsebibaba. - Mosolygott töretlenül felfelé nyújtva a karjait, mintha valami isteni érintésre várna.

-Ez nyálas volt. - Húztam fintorra az orrom, mire ő is elröhögte magát.

-Tudom, nem is gondoltam komolyan. Na, gyere, ugorj, mielőtt elalszol odafent. - Integetett a kitárt karjaival várakozóan.

-Le tudok menni. - Ellenkeztem, és elkezdtem lemászni a kötélen. A tenyeremet ugyan sértette egy kicsit a durva kötél, de ügyesen meg tudtam tartani rajta magam, és nem kezdtem el csúszni.

De lábam nem érte el a talajt, mert Kookie a derekamnál fogva leemelt a kötélről, és ő tett le maga elé a földre.

-Egyedül is megcsináltam volna. - Sóhajtottam felé fordulva, de csak elvigyorodott.

-Így még négy dologgal jössz nekem. - Jelezte vigyorogva, mire a vállára csaptam.

-Te meg a vacsorámmal, ha már nem keltettetek fel. - Húztam fel az orrom durcásan, majd a nevető fiú mellett elindultam lefelé a deszkákkal kirakott padlón. Nem gondoltam komolyan a kijelentésemet, bár úgy tűnt ő máshogy értelmezte.

-Menjünk el kajálni? - Érdeklődött felzárkózva mögém.

-Miért, éhes vagy? - Kérdetem vissza lefelé sétálva egy kötél hálón, ami mellett egy fakorlátba tudtam csak kapaszkodni.

-Most komolyan kérdezted? - Jött mögöttem nevetve. - Amúgy meg neked kellene enned valamit, ha már csak reggel ettél. Ha ettél egyeltalán. - Komorodott el a hangja.

-Reggeliztem. - Mentem csak előre, nem is foglalkozva a mögöttem morgó alakjával. Ha nekem elég annyi, amit reggel ettem, akkor elég, nem?

-A stylist Noona mérges lesz rád ha az összes ruhádból kifogysz. - Jegyezte meg, mikor a nekem térdig érő medence vizében gázoltunk kifelé.

-Jó, együnk valamit. - Adtam meg magam, miközben a fehér kardigán alsó részét próbáltam kicsavarni, ami valahogy belelógott a vízbe, és hidegen tapadt a lábamra. - De utána megyek a száz éves szunyámra. - Pillantottam fel a barna fürtös fejére.

-Gyere már! - Indult el előttem nevetve, mire hagyva a fenébe a vizes ruhámat mosolyogva szaladtam utána.

Valami csúszdáról magyarázott addig, míg oda nem értünk az aquapark éttermeihez.

-Maknae line! - Kiabáltak felénk, mire Kookieval felnéztünk az éppen tanulmányozott étlapról.

Két standdal odébb Jimin integetett nagy bőszen. A barna fiúval összenézve egyszerre tört ki belőlünk a nevetés, és az étlapot visszatéve a srácok felé vettük az utunkat.

-Sziasztok! - Huppantam le Hobie mellé, aki vigyorogva karolta át a vállam.

-Úgy eltűntetek... - Jegyezte meg Unnie, aki Suga mellett feszített az asztal másik oldalán.

-Ugye nem bántott? - Hajolt előre TaeHyung, mire csak megráztam a fejem. HoSeok közelebb húzott magához, majd a mellette ülő Taet és Jint is kicsit odébb tolva csinált helyet JungKooknak a pad szélén.

-Mit eszünk? - Terelte a témát Kookie, és odaszorította magát mellém a sörpadra.

-Csak sörözgetni terveztünk. - Vont vállat NamJoon, aki egy műanyag székben terpeszkedett az asztalfőn.

-Akkor visszamegyek hamburgerért. - Állt fel Kookie, majd ott is hagyva minket visszasétált ahhoz a standhoz, ahol előtte voltunk.

-Van nála egyeltalán pénz? - Állt fel SeokJin sóhajtva, majd a már messze járó Kook után sétált.

-Uraim, hölgyeim! - Jelent meg egy srác hatalmas tálcán a söröket cipelve.

-Pakolja csak le, majd elosztjuk. - Intett Suga, mire a fiú lerakodta az asztalra a korsókat, amiket NamJoon azonnal osztogatni kezdett.

-Khm... - Köszörülte meg a torkát a pincér, miközben Unnie és közöttem kapkodta a tekintetét. - Szóval nagy rajongójuk vagyok, és... - Kezdte, mire a srácok is rákapták a tekintetüket. - Aláírnátok... vagyis aláírnák a legutolsó albumukat? - Kérdezte a köténye zsebéből előhúzva a FOREVER TOGETHER című albumunkat félénken.

-Igen, örömmel. - Nyúlt a könyvecske után Unnie, és a kapott filctollal aláfirkantotta a lelkes fiúnak ott, ahol ő kinyitotta.

-Különlegesnek érzem magam hogy találkozhattam veletek. - Jegyezte meg a pincér meghajolva, miközben megkerülte az asztalt és az én kezembe is odaadta a könyvet, miután megkereste az egyik képet. Az egyik képet, amin éppen gitározok. Jó választás, arról az albumról az az egyik kedvenc fotóm magamról.

-Hogy hívnak? - Kérdeztem miközben a jól begyakorolt mozdulatokkal aláfirkantottam a nevem.

-Min Seo. - Válaszolt, mire a kép mellé odaírtam hogy "Min Seo-nak szeretettel: MinYu 2015. szeptember". A srác teljesen odavolt, már kezdtem azt hinni hogy velünk akar vacsorázni, mikor Jeong Jil megjelent, és kedvesen elhessegette a túl lelkes rajongónkat.

Nem sokkal ezután a személyzet is körénk gyűlt, vagyis az asztalokhoz, és a managgerek, biztonsági őrök és a többi alkalmazottal együtt néztük a csillagos eget.

JungKook huppant le mellém, majd a két tányér közül az egyiket elém tolta egy kisebb hamburgerrel.

-Ezt miért kapom? - Érdeklődtem Hobie sült krumpliját rágcsálva, amit nemrég kapott ki a pincértől.

-Hogy ne fújjon el a szél. - Helyezte maga elé a szendvicsekkel jól megpakolt tányérját. Legalább hat darab volt rajta, ha nem több.

-JungKook-ah, ezt vedd fel. - Jelent meg a stylistjuk egy pulóverrel az enni kezdő fiú mellett.

-Nem fázok Noona. - Ellenkezett teli szájjal, majd a narancslevemből nagyot kortyolva nyelte le a falatot.

-Még mindig nedves a pólód. - Tapogatta meg a nő a hátát, mire ő sóhajtva kelt fel a tányérja mellől, és húzta magára a pulóvert. Azzal a lendülettel vissza is ült mellém, és folytatta az evést.

-Min Yu-ah, neked is hozzak valamit? - Kérdezte a kedves nő Kookie kapucniját igazgatva.

-Nem kell, köszönöm. Megvagyunk ezzel. - Csúsztam közelebb Hobihoz, hogy a kettőnk vállán lévő takaró rendesen fedve a vállam.

-Egyél te is Noona. - Nyújtott felé egy krumplit HoSeok, mire ő nevetve utasította vissza, majd miután ellenőrizte, hogy mindenki rendben van, és a kiosztott pulcsik miatt nem fogunk megfázni elsétált a másik asztal felé.

Miután a srácok belém diktálták a hamburgert a sörözgető Hobi vállának döntöttem a fejem, és úgy hallgattam a beszélgetésüket.

-Tegyük el magunkat holnapra. - Hallottam meg NaHyu-nim hangját, mire felnyitottam az addig lecsukva tartott pilláimat.

Nehezen kászálódtunk fel a padról. Hobi lelépett a takaróval, valahol a személyzet gyűrűjében, így egyszerre megéreztem milyen hideg is van.

-Vedd fel. - Húzta le Kookie a pulcsiját, majd segített áthúzni a fejemen a meleg anyagot.

-Köszi. - Ásítottam egy nagyot, és belegubóztam az előmelegített pulcsijába.

-MinYu-ah... - Jelent meg Unnie mellettem.

-Hm? - Nyitottam be a szobába, ahová a cuccaimat lepakoltam.

-Szeretnék YoonGival aludni. - Csukta be az ajtót, hogy csak én halljam amit mond.

-Nem akarok elköltözni. - Rúgtam le a papucsom, majd rádőltem az ágyra. A puha párnába fúrtam az arcom. - Olyan puhaaa... - Motyogtam a párnába.

-Nem probléma? - Kérdezte a fogadott nővérem.

-Ha akarsz úgy is vele alszol. - Vontam vállat. - Ez nem újdonság. - Fordítottam a fejem oldalra, hogy halja is amit mondok.

-Biztos nem baj? Itt egy franciaágy van. - Emlékeztetett a fekvőalkalmatosság típusára.

-Aha. - Hunytam le a szemeim. Nem sok kedvem volt már a semmiről vitatkozni vele. Tudtam, hogy azt akarja elérni, hogy menjek át Sugáék szobájába, ahol valószínűleg két külön ágy van. De semmi kedvem nem volt felkelni. Átcuccolni meg főleg nem.

-Akkor átküldhetem Jimint? - Kérdezte YoungKi leülve az ágyra.

-Aha. - Motyogtam, kényelmesebb helyzetbe tornázva magam. - Csak hagyj már!

-Aludj jól! - Simította meg a hajam, majd felkelt mellőlem. - Aztán semmi huncutság!

-Te beszélsz Eunni? - Pillantottam fel az ajtónál álló alakjára.

Unnie egy sunyi mosollyal hagyta el a szobát.

Már éppen aludtam volna el, mikor nagy hanggal nyílt az ajtó.

-Oh, nem erről volt szó! - Hallottam Jimin hangját, mire kénytelen voltam megmozdulni.

-Mire lezuhanyozol már bealszok. - Biztosítottam a fiút a párnába motyogva.

-Alszok a földön. - Jelentette ki, miközben ledobta a cuccát a padlószőnyegre.

-Ne hülyéskedj! - Tornáztam magam ülő helyzetbe, majd a már pizsamában ácsorgó fiúra pillantottam.

-Kényelmes lesz a föld. - Biccentett magát győzködve, mire kinyújtottam felé a kezem. - Mi az? - Érdeklődött, majd óvatosan megfogta az ujjaimat. - Tetszik a manikűröd. - Mosolyodott el a csillogó körmeim láttán.

-Gyere. - Húztam közelebb a pihe-puha ágyikóhoz.

-Nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet ez. - Nyelt egy nagyot.

-Nyuszi vagy. - Ejtettem le a kezem magam mellé, majd nyújtózkodtam egyet.

-Nem, csak férfiből vagyok. - Ellenkezett oldalra pillantva. - Menj el zuhanyozni. - Szedett elő a szekrényből egy másik paplant.

-Nincs kedvem. - Dőltem vissza a párnákra, és hátat fordítottam neki. - Sem erőm hozzá. - Ásítottam egy nagyot.

Rövidebb ruhában is látott már. Egy egybe fürdőruha és egy rövidnadrág volt rajtam, plusz Kookie pulcsija, ami ráadásul leért a combom közepéig.

-Megnehezíted a dolgom. - Morgott Jimin, majd éreztem ahogy besüpped az ágy mögöttem.

-Te gondolsz piszkos dolgokra. - Hunytam le a szemeimet, majd Kookie pulcsijának a kapucniját a fejemre húzva helyezkedtem kényelmes pozícióba.

-JungKook szagod van. - Hallottam a hangját, mire megfordultam.

Már bent feküdt mellettem, és fürkésző szemeivel kémlelte az arcom.

-Felvegyem a te pulcsidat? - Érdeklődtem felemelve a kapucnit, hogy lássam az arcát. Bár erőm nem lett volna megmozdulni.

-Csak vedd ezt le, van takaró. - Tolta feljebb az anyagot a homlokomon. Álmos agyam kattogott, hogy ne kelljen megmozdulnom.

-Az előbb mintha mást mondtál volna. - Húztam el a szám, majd ásítottam egyet.

-Meggondoltam magam. - Mosolyodott el, és leráncigálta a fejemről a kapucnit.

-Ch, így jártál. - Fordítottam neki újra hátat. - Jó éjszakát! - Motyogtam, és begubóztam a pulcsiba.

A hajamat kezdte piszkálni, majd, mikor morogva tudtára adtam, hogy hagyjon már békén ujjai a hasamra vándoroltak.

-Jimin... - Nyöszörögtem, mikor megéreztem, hogy közelebb csúszik hozzám.

-Aludj jól Zsebibaba. - Ölelt magához, mire csak egy sóhajjal reagáltam.