BTS Youth 2015. Szeptember 17. (part 1)

BTS YOUTH

2015. Szeptember 17.

-MinYu-ah! - Rontott be a lakásomba kora reggel Park Jimin.

Sóhajtva léptem ki a fürdőszobából, hiszen még nem kért bocsánatot a múltkori incidens után, ami nagyon rosszul érintett. Legalábbis szemtől-szemben nem, Hobi mondta, hogy sajnálja de Jiminnie nem. Hiába találkoztunk reggelente a rádiózás miatt, és hiába járkáltak át hozzám a srácok...

-Neked is jó reggelt. - Köszöntöttem közömbösen. - Szia Suga-shi! - Mosolyogtam a rapperre, és a szekrényemhez baktattam, hogy kivegyek egy oversize pulcsit, ami talán még NamJoonra is jó lenne, bár a női cuccok között vettem.

-Látod? Mondtam hogy felb*sztad a múltkor. - Kortyolt bele YoonGi a kávéjába leülve az asztalkámhoz. - És mivel csajból van, nem felejti el.

-Hyung! - Morgott Jimin, aztán az ajkait rágcsálva sétált oda mögém. Elhúztam a tolóajtót, így a szekrény tükrében láttam a nálam magasabb lényét. - Sajnálom. - Bökte ki. - Bocsánatot kérek, amiért kellemetlen helyzetbe hoztalak azelőtt a személy előtt, akit kedvelsz. - Vigyorodott el a végére sunyin, mire hatalmas, unott sóhajjal húztam fel a szemöldököm.

-Nézd, ha lovestoryt akarsz olvasd el Unnie nyálas könyveit. - Igazítottam meg a tükörben magam nézve a pulóverem nyakát, ami alól kilátszott a fehér blúzom gallérja. - Vagy nézz doramákat. Ne akarj összeboronálni senkit, mert szarul csinálod. - Közöltem vele kimérten, aztán Suga röhögése mellett visszamentem a fürdőbe, hogy a megfelelő ékszereket magamra aggassam.

Az autóban Jimin magába roskadva, látványosan szenvedve próbált hatni rám, de mivel egyeltalán nem volt őszinte, így az unott fejemen kívül semmi reakciót nem kapott.

Min YoonGi természetesen remekül szórakozott rajta, és aranyos Hyunghoz híven mindenféle instrukciókkal látta el, hogyan próbáljon megpuhítani.

A rádió stúdiójában természetesen minden úgy folyt, mint eddig, nehogy támadás érje miattunk valamelyik csapatot. Aztán utána ugyan úgy folytattam tovább Jiminnie ignorálását.

Hiába próbálta az aegyot, ölelgetni akart vagy hasonlók minduntalan leráztam magamról, hiszen pontosan tudta mit akartam hallani. Megunva azt, amit csinált, a déli dugóban inkább felhívtam a nővéremet, és kikérdeztem Myungieről, a pocaklakóról, aztán meséltem neki a saját dolgaimról is.

-Le kell tennem. - Sóhajtottam a vonalba, mikor megérkeztünk a Big Hit mélygarázsába.

-Anyáékat is hívd fel, régen beszéltél velük. - Mondta kissé szemrehányóan, mikor kikászálódtam a kocsiból YoonGi után.

-Tudom, de van egy meglepetésem számukra. - Mosolyodtam el, ahogy a pár napja kiderült szerepemre gondoltam. - Tényleg Eunnie, nem tudod, hogy a hétvégén otthon lesznek-e?

-Hmm... azt hiszem a barátaikkal mennek szombat délután valahová kirándulni a hegyekbe, de többre nem emlékszek. Miért?- A háttérből felhangzott Myungie nevetése, mire elmosolyodtam.

-Hallom megérkeztek a többiek is. - Váltottam gyorsan témát, mert nem akartam hogy esetleg elpletykálja a szüleinknek ha kihúzza belőlem a helyzetet. - Vigyázzatok magatokra!

-Min MinYu ne tereld a témát! - Morogta rosszallóan.

-Puszi a családnak! - Vettem el a fülemtől, aztán ki is nyomtam, ahogy a lifthez értünk.

Jimin láthatóan depressziósan szállt be a liftbe, YoonGi pedig komoly fejjel SeJinnel diskurált valami megbeszélésről.

A barátaimnak írtam, és anyáéknak is dobtam egy üzit, hogy hívjanak ha ráérnek, a nap további részében elérhető leszek, aztán már csilingelt is a lift, hogy felértünk.

-Sziasztok! - Intettem a társaságnak, aztán a kis stúdióm felé vettem az irányt.

-Zsebibaba... - Motyogta mellettem Jimin szomorúan, mire megtorpantam. Egy nagy sóhaj után végül felé fordultam.

-Tudod, hogy egy őszinte bocsánatkérést szeretnék hallani tőled. - Közöltem vele azt, amit már olyan sokszor. - Ha készen állsz rá, keress meg. - Fordultam meg, hogy folytassam az utam.

-Szöszke! - Szólt utánam a megszólításból és a hangjából következtetve Supreme Boi, akinek alakja nemsokára fel is tűnt a lépcsőfordulóban.

-Szia Hyung! - Köszönt Jimin és Suga is biccentett a producer felé.

-Szia Oppa. - Mosolyogtam fel rá, ahogy közelebb ért hozzám.

-Hallottátok? Oppa vagyok! - Húzta ki magát büszkén. - Szöszke jó hatással van rád az a szerep. - Lapogatta meg kedvesen a vállam.

-Szerep? - Kapta fel kérdőn a fejét Suga.

Csak legyintettem egyet, hiszen még nem közöltem velük a fantasztikus híreimet. Csak JungKook szedte ki belőlem másnap miért is mosolyogtam folyton, de a többieknek minden bajuk volt mindennel. Avagy comeback időszak...

-Üdvözöljétek a híres színésznőt! - Mutatott rám színpadiasan, mire csak megütögettem a karját.

-Mi? - Kapta fel Jimin is a fejét és értetlenül kapkodta a tekintetét köztem és a producer között.

-A helyemen megtaláltok. - Legyintettem, aztán elsétáltam végre a stúdióm nyugodt világába.

-Majd később randi a Zsebben! - Kiáltott utánam Supreme Boi, mielőtt becsuktam volna a hangszigetelt ajtót.

Lezuttyantam a kedvenc székembe, aztán odahúztam magam a gépemhez, hogy a nagy színészek játékát elemezve jobban magamra ölthessem a szerepem, aminek a szövegét már lassan kívülről fújtam.

Nem tudom mennyi idő telt el, mikor valaki berontott.

-Mi a... - Néztem hátra, aztán mikor megpillantottam a barna hajkoronát csak hátradőltem a székemben.

-Mondtam hogy beugrok Szöszke. - Nyomott a kezembe egy papírpoharat, amiben langyos kávé lötyögött. - Bocs, kihűlt míg a Bangtan feltartott. - Kortyolt bele a saját italába.

-Köszi. - Ittam bele az éltető italba, aminek az íze azonnal életet lehelt a lehangolt énembe.

-Mit csinálsz? - Húzta magát közelebb hozzám.

-Éppen lehangoltam magam. - Biccentettem a képernyő felé, ahol a sírós jelenet futott.

Ő meg komolyra fordítva a szót elkezdte kielemezni a színész fejét, ami éppen megmerevedve a videó közepén bámult vissza ránk. Elég nevetséges mondatokat szőtt hozzá, olyan magabiztos arckifejezéssel, hogy egy pillanatig elgondolkodtam rajta, hogy tényleg komolyan gondolja-e.

-Szólj ha befejezted. - Forgattam meg a szemem, mire felröhögött.

-Mi van Park Jiminnel? - Kérdezte kis csend után mire sóhajtva megdörzsöltem a homlokom. - Elég morcosnak tűntél délben. - Dőlt előre. Szóval hallott mindent, vagy legalább is részleteket, és most eljött az idő, hogy kikérdezzen.

Elmeséltem nagy vonalakban mi történt, amiért mérges voltam a vokalistára. Hogy rettentően kényelmetlen helyzetbe hozott, aztán úgy állította be mintha csak besétáltam volna a full pucér éppen zuhanyzó maknae társamhoz...

-De smároltatok is már, mit vagytok úgy oda? - Forgatta meg a szemeit Supreme Boi, leragadva annál a részletnél, hogy Kookie meg én. Igen, megcsókolt részegen, nem egyszer, meg fogadásból és ilyenek, de könyörgöm, azóta felnőttünk! És eltelt jó pár év.

-Részegen te is lekaptad SoJint, Zunyt, aztán még ott volt a gyakornokcsajok között.... - Kezdtem volna felsorolni a kiadó összes női dolgozóját, akivel volt valami afférja, de félbeszakított.

-Oké, igaz. Szar alak vagyok, részegen meg kapós, de te meg az a nyúl amúgy is...

-Amúgy is mi? - Kérdeztem vissza. - Mindenki azt hiszi járunk, vagy mi? - Emeltem fel a kezeim széttárva azokat, hogy mutassam, nem értem. Attól, hogy ugyan annyi az életkorunk, egyszerre van a szülinapunk (majdnem), és már a legelején, mikor Kookie megjelent a koleszban egymásra találtunk még nem lesz semmivel több a baráti kapcsolatunk!

-Nem, csak ti vagytok az a két ember ebben a kócerájban, akik kib*szottul összeillenek. - Dőlt hátra a producer fusztráltan, és nagyban gesztikulálva folytatta. - Mint a puzzle idióta darabkái, vagy mittudomén. - Magyarázta a fejét fogva. - Benned semmi nem ébred fel, amikor meglátod a nyúlfejét, meg a ....

-Kookie a legjobb barátom, szinte már a testvérem. Ha akar valamit majd elém áll és közli. - Vontam vállat, hiszen mindig is szerettem ha egyenesek velem az emberek. Ha kell valami, megmondja. - Kerítőt meg nem kell játszani, már vagy ezerszer elmondtam nekik. És neked is. - Húztam fel a szemöldököm, hiszen hiába esik jól, hogy gondolnak rám, nem kell belemászniuk a szerelmi életembe. Az elején, gyakornok korunkban már elkezdték ezt nyomatni, aztán szerencsére a debüt eléggé lefoglalta őket, és bizonyos hullámokban, mikor éppen unatkoznak, vagy fogalmam sincs, akkor újra előhozakodnak ezzel a Kookie meg én dologgal.

-Jó, befogtam. - Emelte fel a kezeit védekezően Dong Hyuk. - Na, hagylak is. - Állt fel a székből, és egy nagyot nyújtózkodott, úgyhogy majdnem leverte Choi Minho egyik albumát a polcomról. Óriás majom... - Kössz a randit, meddig maradsz? - Tette a kezét a kilincsre, hogy távozzon.

-Vasárnap utazok. - Pillantottam fel rá vigyorogva, mire ő is kivillantotta a fogait, és felmutatva az öklét kívánt sok szerencsét. - Köszönöm a kávét. - Szóltam még utána.

-Még összefutunk! - Intett, aztán be is csukódott mögötte az ajtó.

Mosolyogva visszafordultam a képernyő felé, és el is ment mindentől a kedvem, mikor újra megpillantottam a színészt, aki még akkor is visszabámult rám a monitorról. Végignéztem a pár perces videót, aztán kiléptem a depresszív közegből, és igyekeztem áthangolni magam valami boldogabbra.

A gitáromat az ölembe véve kerestem meg a legutóbbi dalom kottáját amit sikerült felvennem, aztán dúdolva, a lábammal dobolva játszottam le a dallamot. Egy pörgős hangulatot képzeltem el, sok dobbal, ütemes hegedűszólóval és egy kis egzotikus hangzással megspékelve.

Az idő csak úgy röpült velem, és az zökkentett ki a gitárom és a papírhalmok közül, hogy kopogtak a stúdióm ajtaján.

El nem tudtam képzelni ki az. Elvégre a Bangtan fiúk, Supreme Boi, Pdogg, PD nim, a managgerek, Unnie és sokan mások is csak beengedik magukat. Kopogni? Maximum ha új dolgozó van, és nem kezeli olyan lazán az általános protokollt, mint ahogy azt mi szoktuk.

-Igen? - Fordultam meg az ölemben a gitárral érdeklődve. Csak annyit láttam a folyosóról beszűrődő fényben, hogy szürke pulóvert viselt az illető odakint, és rohadt magas.

Lassan kinyílt az ajtó és a nemrég látott legfiatalabb gyakornok, YeonJun dugta be a fejét.

-Szia Noona. - Hajolt meg olyan mélyen, hogy a cipője orrát majdnem lefejelte. A hosszú haja biztosan súrolta a földet.

-Szia YeonJun-ah! Ne hajolgass, mert eltörik a derekad. - Nevettem fel, és intettem, hogy jöjjön beljebb.

Belépett, majd becsukta maga után az ajtót és odalépkedett hozzám, láthatóan feszengve. Aranyos látványt nyújtott, hiszen én is hasonlóan kezdtem. A nagyok mellett, feszengve, rettentően nagy kissebségi komplexussal. Fuh, nagyok.... ez a srác vagy három fejjel magasabb lehet nálam.

-Ülj csak le oda. - Intettem a pamlag felé, ahová engedelmesen, bár feszengve le is ült. - Kicsit széjjel vagyok, de egy pillanat és összepakolok. Addig nézz körül nyugodtan, vagy kérdezz, vagy... tedd amit jónak látsz. - Legyintettem, mire egy félénk mosollyal biccentett. Imádni való srác.

Letettem a gitáromat az állványra, és a földön meg az asztalomon lévő papírokat kezdtem el összepakolni egy kupacba. Hiába vagyok rendszerető, zeneszerzés közben valahogy mindenhová szórom a cuccaimat.

-Choi MinHo Sunbaenim? - Kérdezte kis idő múlva a kissrác. Felpillantottam a kezemben tartott papírokról, és mosolyogva könyveltem el magamban a döbbent arcát, ahogy a polcaimat fürkészte.

-Talán már a fél világ tudja. - Simítottam ki az arcomba lógó világos hajtincsem, mire édes hangon felnevetett.

-Noona, nem gondoltam volna. - Piszkálta a tarkóját. Olyan furcsa volt a Noona megszólítást hallani. Addig én voltam az egyik a kiadó maknae duójából... - Találkoztál vele? - Kérdezte még mindig a teletömött polcaimat felmérve.

-Egy díjátadón, de nem vagyok magamra büszke. - Haraptam az ajkamba. Elég nyomorultul viselkedtem.

-Nem hiszem, hogy olyan sokat számít az első benyomás... vagyis bizonyos szinten igen, de... de nem annyira hogy... - Hebegett össze-vissza zavartan, miután belebonyolódott. Csak egy édes mosolyt villantottam, és letettem az utolsó lapot is a kupacom tetejére.

-Én viszont fontosnak tartom. Szóval nagyon elbaltáztam a dolgaim. - Csaptam össze a tenyereim, és látványosan szenvedve bedőltem a székembe. - Soha nem fog eljönni értem, sem hófehér ferrarival, sem sehogy... - Játszottam túl a szerepem, amolyan Disney hercegnős módra.

-Hyung mondta, hogy színész leszel, vagyis azt hiszem ezt akarta mondani, vagy azt hogy... - Ráncolta a szemöldökét a srác, az ujjaival szórakozva. - Elég furcsán fejezi ki magát. - Motyogta maga elé.

-Igen, színész leszek. - Vigyorodtam el, mire egy visszafogott sikkantás hagyta el a száját. Aztán gyorsan odatapasztotta a tenyerét, és úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna. - Én is így éreztem. - Nevettem fel, mire még jobban feszengve temette a tenyereibe az arcát. - Sajnálom hogy a múltkor pont Supreme Boinál futottunk össze. Egy idő után majd megszokod a stílusát. - Ültem le mellé a pamlagra, mire kikukucskált az ujjai közül. - Mióta vagy itt? - Kérdeztem tőle, hátha egy kis meséléstől feloldódik. Akár csak a rettentően félős Kookie anno ismeretségünk legelején. Azt a kisiskolás fejét úgy imádtam!

-Ez a tizenkettedik napom itt. - Szórakozott az ujjaival aztán felpillantott rám, majd újra az ujjaira.

-Tényleg CUBE gyakornok voltál? - Folytattam, de csak egy bólintást kaptam válaszul. - Én az SM-nél voltam majdnem két hónapot, életem nagyon mély szakasza volt az. - Sóhajtottam fintorogva. Majdnem minden este sírtam akkoriban. - Bár akkor ismertem meg Xiumint, Sehunt és a bagátzsukat; de attól még szörnyű volt. - Dőltem a falnak, és felhúztam a lábaim.

-Igen, hallottan róla. - Bólogatott, aztán piruló füllel folytatta. - Nagyon szeretlek titeket, a Hyungokkal együtt. - Pillantott rám félve, aztán vissza is vezette a tekintetét a szemben lévő falra.

Az egész srác olyan aranyos volt, hogy nem tudtam nem mosolyogni.

-Megmelengeti a szívem. - Mosolyodtam el, kimondva az érzéseim, mire mintha elpirult volna. - Hm... a múltkor versekről beszéltünk, igaz? - Kérdeztem rá, ugyanis úgy emlékeztem Supreme Boi ezt emelte ki nála a sok duma között.

-Igen, el is hoztam őket. - Kotort a zsebében, aztán felpattanva rágta a szája szélét. - Itt van. - Vett elő egy fekete, kissé kopott pendrivet.

-Tiéd a terep. - Mosolyodtam el, és a gépemre mutattam.

-Noona nem akarok a személyes dolgaid... - Kezdte volna bátortalanul, de félbeszakítottam.

-Nyugodtan. És ülj le, mert kicsinek érzem magam. - Kértem, mire aranyos hangon felkuncogott, aztán gyorsan megköszörülte a torkát, és lehuppanva a székbe remegő ujjakkal bedugta a gépembe a pendrivet.

-Nincs sok, és nem is olyan jók... - Nyitotta meg a mappái között a néhány művét.

Lassan olvastam végig őket, de nem akartam húzni az ideges fiú agyát sokáig, mint valami idióta show-műsorban, így amint az egyik végére értem azonnal elmondtam róla a véleményem. És nagyon tudtam dicsérni, mert megkapóan aranyos rímeket kreált

Miután együtt kielemeztük a műveit, éreztem hogy kezd felengedni mellettem. Főként a zenéről beszélgettünk, aztán félve kérdezett az én gyakornok koromról.

-Noona, neked... milyen volt? - Rágcsálta a szája szélét, és a pulcsija ujját húzkodta a csuklóján. - Az SMnél tényleg utáltak?

-Nem mondhatom hogy mindenki utált, inkább nem tartottak odavalónak. - Dőltem hátra a székemben, miközben a kezeim leejtettem a combomra. - A BigHittől kerültem be egy debütálni készülő bandába úgy, hogy előtte nem voltam náluk évekig, mint a többiek. A kemény versenyt te is átélted, és éled is majd, de engem azért nem fogadtak el, mert úgymond "protekciós" voltam. - Macskakörmöztem a levegőbe.

-Ezt nem tudtátok előre? Bang PDnim nem tudta? - Érkezett a következő, valamivel magabiztosabb kérdés.

-Ha tudta is, akkor sem mondta. Mikor YoungKi Unnie színészetbe kezdett úgy gondoltuk lehet jobb lenne ha egy lánycsapattal dolgoznék. - Vontam vállat, aztán a plafon felé fordítottam a fejem. Mélyről jövő sóhajjal folytattam, hiszen soha nem emlékeztem vissza arra az időre szívesen. - A rizikó megvolt, és mindenki abban reménykedett, hogy jobb lesz nekem ott, mit egy kupac fiúval körülvéve. Bár új barátokra leltem, a lányok nem igazán bírtak. - Fintorodtam el az emlékre. Az hogy nem bírtak nem fejezte ki megfelelően a helyzetem. De nem akartam eltántorítani szegény gyereket az álmaitól, vagy rossz képet felállítani a másik cégről.

-Szerintem csak féltékenyek voltak rád Noona. - Motyogta, mire felé pillantottam.

Szemeivel a padlót vizsgálta, és a fülei enyhén pirosak voltak, amin elmosolyodtam. Egyszerűen zabálnivaló ez a srác, bár alig fiatalabb mint én.

-Köszönöm. - Érintettem meg a térdét, mire felpillantott rám.

És abban a pillanatban kivágódott az ajtó.