BTS Youth 2015. Október 13.

BTS YOUTH

2015. Október 13.

Az éjszakai forgatás után, hajnalok hajnalán kimerülten szálltam ki az autóból, hogy felsétáljunk a második emeltére a panelháznak, ahol a cég által bérelt kis lakáson osztoztunk Sunnimmal.

A managger kinyitotta a bejárati ajtót, aztán kitárta nekem, hogy be tudjak támolyogni. Egy ásítást megengedve magamnak rúgtam le a cipőim, és vettem le a kabátom.

-Délutáni forgatás lesz, fél egykor indulunk. - Figyelmeztetett a fekete hajú nő, mire egy fáradt biccentéssel jeleztem, hogy igyekszem felfogni. - Nem vagy rosszul? - Pillantott rám aggódva. Az előtte lévő napokban a titokban való gyakorlás miatt kimaradt alvásidő és a stressz, hogy kezdőként ne égjek be leszívta az energiáim. Aztán a színésztársaim, vagyis  Won Bin, mivel ő fizetett, meghívtak kajálni egyik este. Kitárgyaltunk mindent, és megnyugodtam, mert elmesélték a legdurvább bakijaikat, aztán megpaskolták a vállam, hogy nem kell aggódnom. Azóta igyekeztem ahhoz tartani magam amit akkor megígértem nekik.

-Nem. - Motyogtam, és a szám elé téve a tenyerem újra ásítottam egy hatalmasat. Sunnim pedig rájött a kis éjszakai akcióimra, így elvette mind a telefonom, mind a tabletem, mind a laptopom, sőt, még a TV távirányítóját is eldugta előlem. Így nyugodtan aludhatott ő is, hogy nem készítem ki magam sem testileg, sem szellemileg.

-Pihend ki magad, tíztől átnézzük a szöveget. - Paskolta meg kedvesen a vállam.

-Oké. - Ejtettem meg felé egy fáradt mosolyt, aztán a szobám felé csoszogtam, hogy minél előbb vízszintesben lehessek. - Milyen nap van? - Húztam le magamról a pulcsit, és néztem az ajtóban álló vékony nőre.

-Október 13, kedd, fél három. - Nézett az órájára. Leültem az ágyra, hogy lehúzhassam a nadrágom is.

-Fel kell hívnom Jimint. - Motyogtam magam elé a telefonomért nyúlva.

-A srácok ilyenkor alszanak, ne zavard őket. - Lépkedett oda hozzám, és kivette a mobilt a kezemből. - Majd emberi időben telefonálsz. - Közölte, mire sóhajtva adtam igazat neki. - Van valami kívánságod holnapra? - Érdeklődött, és elrakta a ruháim, hogy a nagyméretű pólómban és a sortban bemászhassak a puha takaró alá.

-Csak Jiminre legyen időm. - Ásítottam, és vízszintesbe helyeztem magam.

-Lesz rá, ne aggódj. - Igazította meg a takarót rajtam, mintha ovis lennék. Imádom ezt a nőt, olyan mintha anya helyett lenne az anyám. - Jó éjszakát MinYu-ah! - Simította meg a fejem.

-Jó éjt Sunnim. - Motyogtam, aztán még hallottam az ajtócsukódást, és elnyomott az álom.

-MinYu-ah! Ideje felkelned! - Rázogatta a vállam a managger, és lehúzta rólam a takarót. - A reggelid már vár, öltözz fel, mert kezdjük a napot!

Ahogy kinyitottam a szemem azonnal feltűnt, hogy csak a lámpa világít, egyébként sötét van.

-Jó reggelt. - Motyogtam a szemeim dörzsölgetve, aztán egy nagy ásítás után az ablak felé néztem.

-Be van borulva az ég, azt írták esni fog. - Rendezte el a takarómat az ágy végében, míg én törökülésben foglaltam helyet az ágy közepén.

Bólogatva vettem tudomásul, aztán mint egy robot tettem amit mondott: felöltöztem, aztán kivonszoltam magam az asztalhoz, ahol egy műanyag dobozban lapult a reggelim.

-Jól aludtál? - Érdeklődött Sunnim a telefonját bújva, míg én a műanyag dobozból lapátoltam magamba az ételt. Maga elől is el kéne vennie a telefonját néha, mert folyton azon lóg. Egy hümmögéssel jeleztem, hogy igen, mire ő biccentett. - Bang Shi Hyunk-nim üdvözletét küldi. - Pillantott rám, aztán visszavezette a tekintetét a telefonja képernyőjére. Újabb hümmögéssel nyeltem le a számban lévő tésztát, aztán ittam néhány kortyot a szintén kikészített vízből.

-Jimint mikor hívhatom fel? - Hajoltam vissza a tányérhoz, hogy folytassam az evést. A csípős szószos tészta jól esett akkor a korgó gyomromnak.

-Két óránk van átnézni a szövegeid, és a mimikád mielőtt elindulnánk. - Engedte le a szeme elől a mobilt. - Egy óra az út ha nagyon gyorsak leszünk, azalatt átbeszéljük a holnap esti sajtókonferenciát. Az előkészületekre egy óra van, akkor is szövegezünk, utána forgatsz, öltözőszünet, forgatás, utazunk egy másik helyszínre, míg a stáb feláll öltözöl, forgatás, öltözöl és indulunk vissza. - Pörgette a napirendet a mobilján. - SeJin-ah azt mondta tegnap, hogy a srácok este 8 után lesznek szabadok. Hazafelé a kocsiban felhívhatod. - Adott végre választ a kérdésemre, mire egy szomorú biccentéssel jeleztem, hogy rendben van. Visszatért az extra sűrű menetrend, nekik is, nekem is, így semmi időnk nem lesz egymásra. November végén fog megjelenni az új albumuk, amihez lassan elkezdenek forgatni. Sunnimtól azt hallottam hogy ütős lesz, Supreme Boi meg csak üzenetben írta, hogy pontosan idézve "A nyulad keze is benn van és kib*szott zsír". Szóval nagy durranás lesz.

Sunnimnak csörgött a telefonja, így elvonult a szobájába, így felvettem az asztalról a mobilom, hogy írhassak a srácoknak. Sajnos utoljára két órája voltak elérhetőek, ami azt jelentette, hogy éppen dolgoztak. Írtam a szülinaposnak, hogy éljen soká, és majd este beszélünk, aztán dobtam egy üzit anyáéknak és a nővéreméknek hogy minden oké, jól vagyok.

Sunnim visszajött a nappaliba, így visszatértem az ételemhez a rosszalló pillantása hatására.

Az utolsó falatot is lenyeltem, kiittam az üveg alján maradt vizet, aztán megtöröltem a szám egy szalvétával.

-Kész vagyok. - Jelentettem ki, mire a managger rövidre fogta az elköszönést, és le is tette a mobilját.

-Akkor gyerünk. - Ült le mellém, és az asztalról elvette a vastag és nehéz szövegkönyvet. Fellapozta a megfelelő jeleneteknél, aztán kikérdezte, elgyakoroltatta velem ha megakadtam.

Ezután velem szemben ült le, és a mimikámmal játszottunk, és az érzéseimmel. Mivel az egyik jelenetben könnyeznem kellett, így a végére olyan letargiába estem, hogy még akkor is könnyeztem, mikor beszálltunk az autóba.

Az autóban átbeszéltük a legfontosabb dolgokat a sajtókonferenciával kapcsolatban, amit sajnos nem sikerült ott befejeznünk, így míg a sminkes székében ültem addig is ezzel nyomasztott a nő.

Aztán a jelenetek szövegeit gyorsan átfutottuk újra, míg a hajam is elkészült.

Kültéri forgatás volt, vártam a napsütésre, de a felhők miatt a délutáni nap fénye alig jutott el hozzánk. A nagy reflektorok segítségével ugyan sikerült világosságot varázsolnia a stábnak, de sokkal jobb lett volna napsütésben forgatni.

A sírós jelenetemnél pedig halkan az eső is rákezdett. Ezzel még jobban át tudtam érezni a karakterem érzéseit, és igaz, hogy majd' megfagytam a végére a rendező nagyon megdicsért, hogy ez nagyon jó lett. Sunnim büszke mosollyal terített egy takarót a vállamra, és a segítő lányokat is odaengedte, hogy megszárítsanak valamennyire, mielőtt folytatjuk.

-Ügyes vagy. - Paskolta meg kedvesen a vállam az apámat játszó híres színész, Won Bin személyesen, mire zavartan hajtottam le a fejem, és a könnyeimet törölgetve motyogtam el egy köszönöm-öt. A férfi felnevetett, aztán a másik oldalamon szárítkozó Kim Soo Hyunnal kitárgyalták, hogy milyen aranyos vagyok. Még mindig szipogva mosolyogtam és forgattam a szemeim egyszerre, amin természetesen jót nevettek.

A felvétel visszanézése után Kim Soo Hyunnal visszaálltunk a pozíciónkba, aztán jöhetett az egyik legszomorúbb rész. A karakterem haldoklik egy átok miatt, amit a főhősnek nem sikerült semlegesítenie, pedig azt hitte hogy sikerrel járt.

A stáb nyolc különböző helyzetből vette fel, míg a földön fekvő énemhez rohan a főhős, akit Kim Soo Hyun Sunbaenim játszott. Persze nem feküdtem végig a földön, de nagyon fáztam a végére az eső miatt, így meg kellett szakítani a felvételt, míg felmelegedtünk egy kicsit.

Azután visszafektettek a fűbe, és a sok futkározás után Sunbaenim végre odaért hozzám, hogy aztán a szövegkönyv alapján elsírja, hogy mennyire nem akarja, hogy elhagyjam azt a világot, amiben vagyunk. Ezután Won Bin is megjelent, a dráma legközepén, a másik főszereplővel,  Song Hye Ko Unnie alakításában, akik próbálják hatástalanítani az átkot.

Még talán levegőt is elfelejtettem venni, mikor Kim Soo Hyun tökéletes alakítása közben a homlokát a kulcscsontom mellé ejtette.

-Oké, vágás! - Hallottuk a rendező hangját, mire mindenki megállt. A színész felemelte a fejét, és a bajt kereste, ami néhány pillanat múlva ki is derült. - MinYu-ah, Soo Hyun egy barátod, és éppen a halálodon vagy, nem lefagyni nekem! - Dorgált meg, mire idegesen, ajkaimat harapdálva kértem bocsánatot, és bólogattam a férfi karjai között. - Soo Hyun-ah, így tovább, tetszett a saját újítás. - Jelentette ki, aztán ismertette azt a részletet, ahová vissza kellett állnunk, és a jelenet további részét.

-Hé, nyugi. - Mosolygott rám kedvesen az engem tartó színész, mire lehunytam a szemem, és próbáltam visszarázni magam a szerepembe. - Lehet tegnap kellett volna elmenni együtt enni, hogy összerázódjunk. - Motyogta, mire kinyitottam a szemem. - Próbálj meg elképzelni valaki mást, ha nem jövök be neked. - Ajánlotta, mire a szemöldököm ráncolva pillantottam fel az arcára. - Mondjuk úgy hallottam Oh Sehunnal közel álltok egymáshoz. Meg a Bangtan maknaejével nagyon-nagyon közel. - Kacsintott rám a fekete hajú színész.

-Ne most, később is ráértek kibeszélni a szerelmi életeteket. - Szólalt meg fölöttünk Won Bin. Persze, neki könnyű ilyenről dumálni. Május végén házasodtak össze élete szerelmével, Le Na Younggal, és boldogan élnek azóta is.

-Majd megbeszéljük mi ketten. - Mosolyodott el mindent tudóan Song Hye Ko Unnie, mire nagyokat pislogva meredtem a három emberre, akik mintha összeesküdtek volna ellenem. Ők pedig csak kinevettek. A házas ember is, meg a másik kettő is.

-Vissza a pozícióba. - Tapsolt a rendező, mire mindenki nagy sóhajtás után visszarázódott a szerepébe.

Ahogy Kim Soo Hyun a vállamra ejtette a homlokát a szemeim előtt valamiért azonnal JungKook szomorú feje jelent meg, ahogy egyszer nagyon régen még együtt sírtunk a koleszban debüt előtt. Úgy elfacsarodott a szívem, hogy akaratomon kívül könnyeztem. Ami miatt meg is dicsértek, hogy milyen ügyes vagyok. A szívem szakadt meg.

A forgatás további része lassan haladt, és nagyon kemény volt, mert az eső egyre jobban esett.  Kénytelenek voltak elhalasztani a másik helyszínt, mivel a tengerparton embertelen viszonyok uralkodtak abban az időben. De sajnos a csúszás miatt este nyolckor végeztünk az utolsó felvétellel.

A teljes szárítkozás, és utómunkálatok után Sunnimmal hazafelé vettük az irányt. Egy kölcsönkapott takaróba bugyolálva ültem az autóban a managger mellett, aki aggódó arccal beszélt mellettem a telefonjába, a lehető legtöbbször rám pillantva.

Igaz, hogy csak rövid jelenetekkel dolgoztunk, és figyeltek rá, hogy ne fázzunk nagyon, mégis csak október közepét írtuk, hűvösebb idővel, és nem egy meleg nyári zápor áztatta a földet.

A telefonomat bűvöltem, ahol Hobi írt, hogy jelentkezzek, ha végeztem és felhívnak, de úgy tűnt mégsem volt jó nekik.

Sóhajtva döntöttem a fejem a kívülről esőcseppes üvegnek, és válaszolgattam a barátaim üzeneteire. Imádtam őket, ahogy bátorítottak, a nővérem és anyáék részletes beszámolót követeltek, a fogadott nővérem, és a besorozott bátyáim is, de nem akartam, hogy aggódjanak miattam, így kissé ferdítettem a dolgokon. Anyáék amúgy is dolgoztak, és fáradtak, nem akartam őket megijeszteni.

Még akkor is zuhogott, mikor felértünk a lakásba. Lebontottam magamról a takarót, amibe egész végig betekertem magam, hogy ne fagyjak meg, és már nyúltam volna újra a telefonom után, de a managgerem megállított.

Sunnim elküldött zuhanyozni, miután megígértettem vele, hogy kideríti mit csinálnak a Bangtan fiúk, hogy lassan tíz órakor nem elérhetőek.

-MinYu-ah, a fiúk hívnak. - Kopogott be a fürdőszobába a managger, mire mint a rajzfilmekben, pattantam ki a kád forró vízből, ahol éppen relaxáltam, és gyors törölközés után magamra kaptam a fekete pólót, és a nadrágot amiben aludni szoktam, meg egy fehér köntöst. Ahogy kitártam az ajtót elrobogtam a nevető Sunnim mellett, a szobába.

Éreztem, ahogy a vizes hátamhoz hozzátapadt a póló, de csak az éppen elsötétülő képernyőre tudtam koncentrálni. Felvettem a telefont, és visszahívtam a fiúkat.

Vagyis JungKookot, aki keresett.

Két kicsengés után be is kapcsolt a kamera, és megpillantottam a maknae társam arcát.

-Szia! - Vigyorgott a kamerába a nyuszi fogaival, teljesen felvidulva. - Hyung, itt van! - Szólt hátra a válla felett.

-Zsebibaba! - Kiabált Hobi a háttérben, mire elnevettem magam. Felhúztam a térdeim, és a köntösömmel és a takaróval betakartam magam.

A térdeimre állítottam a mobilt, úgy hogy lássam őket, és ők is engem, aztán megvártam míg mindegyikük odagyűlik a telefon köré, míg Kookie éppen azt próbálta kideríteni, hogy TaeHyung hová tüntette el a selfie botot. Ami valahogy a ruhás szekrényükből került elő.

-Sziasztok! - Mosolyodtam el, és integettem, mikor a selfie-bot segítségével feljebb emelték a telefont, így nagyjából mindegyikük fejét láttam. Azonnal feltűnt egy kék folt, amit szóvá is tettem.

-Yoongi-shi imádom a hajad. - Támasztottam a tenyerembe az állam és mosolyogtam rájuk.

-Én is. - Érkezett a válasz, mire felnevettem. - Köszöntsd fel Jimminiet, mert itt pörög már mióta elindultunk haza. - Bökött a hiperaktívnak titulált répa fejű felé.

-Hyung! - Szólt rá az emlegetett sértődötten, mire a kék hajú csak vállat vont. Min YoonGi mellett ilyen az élet.

-Boldog születésnapot, és élj soká Jimin Oppa! - Formáltam szívet a kezeimmel.

-Répa fejű. - Röhögött Jin a háttérben.

-Olyan aranyos vaaagy! - Vigyorgott a kamerába Jiminnie, azzal a boldog mosollyal, ami mindenki szívét megmelegíti. - Noona odaadta az ajándékot, amit vettél nekem. - Mutatta fel a dobozt, amit világoskék csomagolópapírba burkoltam. - Nem engedték hogy kibontsam. - Rázta meg a füle mellé emelve az ajándékát.

-Nyisd már ki! - Nyöszörögte TaeHyung, aki Jimin mellett ácsorogva várta, hogy végre megtudja mi van a dobozban. Érdekes, azt hittem nem bírják ki addig, míg látjuk egymást a képernyőn.

-Jimin-shi! - Kiáltott Kookie is, mire NamJoon és Jin röhögésben tört ki.

-Ez a legújabb mániája. - Közölte Hobi is nevetve. - Aigoo, ezek a kis Dongsaengek... - Borzolta össze Kookie és TaeHyung haját, mire azok hangos méltatlankodásba kezdtek.

Jimin közben elkezdte letépni a papírt a dobozról, aztán hatalmas ovációba kezdett, mikor megpillantotta az eredeti csomagolást.

Egymást lökdösték, hogy meglássák mit takart a papír, míg a vokalista fel nem emelte. Egy hatalmas hangzavar kerekedett a Bangtan lakásában.

-Eyy! Min Min Yu! - Vigyorgott Suga, aztán röhögve várta, míg a vokalista kinyitja a dobozt, amiben a gyűrűk pihentek. ÉS mellette egy kis plusz meglepetés.

JungKook, aki a legközelebb állt a Hyungjához hangos hahotába kezdett, mikor megpillantotta mit is pakoltam még oda mellé.

Visszakapta a legutóbbi szívatást.

-Yá! Min Min Yu! - Kiáltotta el magát röhögve TaeHyung, aztán csatlakozott a könnyeit törölgető JungKookhoz.

-Ebben lejtsek majd neked táncot? - Emelte ki a rózsaszín szivecskés alsógatyát a dobozból Jimin egy perverz vigyorral, a szemöldökét játékosan huzigálva. De közben olyan vörös volt a feje, mint Jinnek, mikor visszatartja a röhögést. Felhangzott SeokJin ablaktörlő vihogása a többiek fuldoklása közben. Fogalmam sem volt ki tartotta a kamerát, mert úgy tűnt JungKook és TaeHyung már a földön vergődik Jin és Hobi társaságában. Még Suga is dőlt a nevetéstől, miközben azt bizonygatta, hogy én vagyok a legjobb. Megmelengette a szívem.

NamJoon a nagy röhögés közben kiverte Jimin kezéből a holmit, így egy kis hiszti következett a vokalista részéről.

SeJin, aki, mint kiderült egészen addig végignézte a pártfogoltjai műsorát szólt, hogy ideje lenne aludniuk menni. Talán az egész utcát felverték a hangoskodásukkal. És körübellül úgy nézhettek egymásra, ahogy Sunnim pillantott fel a telefonjából, mikor elhaladva az ajtó előtt meghallotta a röhögésüket.

-De nem akarok! - Nyafogott TaeHyung lebiggyesztve az ajkait, hátha az aegyo hatására meggondolja magát a férfi.

-Már késő van, Min Yu-ahnak is aludni kell. - Érvelt a férfi. Mint kiderült ő tartotta a selfie botot, mert kissé elfordította, így neki is tudtam köszönni.

-SeJin Hyuuuung... - Nyavajgott a répafejű szülinapos Jimin is, aztán Hobi is bevágta a legcukibb kiskutya szemeit.

-Köszönjetek el. - Tartotta magát az állításhoz a managger.

-Aludj jól kislány! - Integetett a kamerába a kékhajú YoonGi megadva magát, aztán egy ásítást megengedve magának vonult el.

-Egyél sokat, és vigyázz magadra. - Integetett SeokJin aranyosan, vörös fülekkel.

-Oké, szia Oppa! - Integettem neki vissza. Fel sem tűnt addig, hogy abban a rózsaszín pólóban lófrált, amiben a legutóbbi náluk alvásomnál voltam.

-Majd jelentkezz! - Kérte NamJoon. - Jóéjszakát!

-Köszönöm, nektek is! Sziasztok! - Integettem a kamerába.

-Mikor jössz haza? - Kérdezte TaeHyung, de válaszolni már nem tudtam neki, mert Jimin magához ragadta a telefont.

-Küldök majd valamit. - Vigyorgott a szemöldökét huzigálva, aztán a mellette álló Kook felé fordította a készüléket. - Pusszantás!

-Szi... - Kezdte volna  a mankae társam, de Jimin a maknae szájához nyomta a kamerát, így tökre olyan volt, mintha megpuszilta volna azt.

A háttérből Hobi és Tae hangos röhögése hallatszott, aztán megszakadt a vonal.

A fejemet rázva dőltem hátra az ágyon, és nyújtottam ki a lábam. Kibontottam magam a köntösből, aztán magamra húztam a vastag takarót.

Sunnim jelent meg az ajtómban.

-Jó éjszakát, ne maradj fent soká, már késő van. - Köszönt el kedvesen, lekapcsolva a lámpát.

-Jóéjt Noona! - Fúrtam bele a fejem a párnámba, elnyomva egy ásítást.

A nő megejtett egy mosolyt, aztán becsukta maga után az ajtót. A halkuló léptei után csend borult a szobára. Fel sem tűnt, hogy ott hagyta nálam a mobilom, amíg életjelet nem adott magáról.

Már majdnem elaludtam a puha paplanba bugyolálódva, mikor megrezzent az ágy.

Szemöldököm ráncolva nyitottam fel a szemem, és realizáltam hogy a telefonom volt az, jelezve, hogy üzenetem érkezett.

Kitapogattam a csak az ágyra ledobott készüléket, aztán levéve a vakító fényerőt megnyitottam a küldeményt.

Egyetlen kép volt, de azt hittem kiugrik a szemem. JungKookie félmeztelenül állt a fürdőszobájukban, szemben a tükörrel, és Jimin hajba túrós mozdulatát utánozta. Tökéletesen látszódott a felsőteste és a háta, ahogy a tükörbe lógó telefon is. Ami a tokjából ítélve Jimin sajátja lehetett. Majdnem kiugrottak a szemeim az izmai láttán. Valószínűleg be is feszített, mert a hasán és a karjain, a hátával egyetemben gusztusos árnyékvonalak húzódtak.

Alatta egy rövid üzenet fogadott: "Szépeket álmodj kis huncut!" egy kacsintós vigyorgó sárga fejjel. Lefotóztam a képernyőt, aztán kiléptem a beszélgetésből, és elküldtem Kookienak azt, egy "verd meg helyettem is" felirattal. Úgyis edz Jinnel és TaeHyunggal, szóval a gonoszkodó haverjait is használhatja néha boxzsáknak.

Visszadobtam a telefont az ágyra, aztán a hátamra fordulva hunytam le a szemeim.