BTS Youth 2015. November 07.

BTS YOUTH

2015. November 7.

A reggelem nem is reggelként indult. Éjfélkor már a reptéren voltunk Busanban, hogy minél hamarabb odaérjünk a rendezvény helyszínére. A néhány órás légi út után, hajnalban szálltunk le a repülőről Incheonban. Sunnim vállán aludtam a hotelig, ahol sok híresség megszállt. Néhány óra pihenés után, öt óra magasságában Sunnimmal átvettük a szövegem, ugyanis felkértek Seo Kang Jun mellé műsorvezető társnak. A forgatás mellé kissé megterhelő volt ez is, de mivel Bang PD-nim azt mondta kibírom, így természetesen nem mondhattam ellent. Bár nem is akartam. Szerencsére minden fontos előzetes szervezést le tudtunk bonyolítani Busanban, a ruhapróbákkal, az olvasás és szövegpróbákon át a mozgástervet, a kameraállásokat és a többit. A fodrászt és manikűröst is elintéztük. Imádtam meglátogatni a gyerekkori fodrászomat, de talán ő még jobban örült nekem, mint fordítva.

Hét órakor megérkezett a reggelink, és fél órával később YoungKi is betoppant NaHyu-nimmel az oldalán.

-Jajj te lány! - Húzott fel a földről, hogy jól megölelgethessen. - Imádom az új hajad. - Fogta ujjai közé a fogadott nővérem a gesztenyebarna hajam hosszú tincseit. Akkor már a hátam közepéig ért, és a valamikori frufrum is lenőtt a vállaimig.

-Én is a tiéd Unnie. - Mosolyogtam rá, felpörögve a reggelihez kapott kávétól. Megtapiztam a sötétvörösre festett frizuráját. - A srácok látták már?

-Nem, csak két napja ilyen. Azóta nem találkoztunk. - Sóhajtotta szomorúan. Hiányzott neki a fiú, bármennyire is megbántotta. - Szerinted tetszeni fog neki? - Kérdezte félénken, egy tincsét csavargatva. Mindig ezt csinálta ha új frizurát kapott. Vagy ha összekaptak Sugával.

-YoonGi azonnal bocsánatot fog kérni, és nem akarom tudni mit csináltok utána. - Kacsintottam rá, mire zavarában elengedte a haját, és engem is, hogy üdvözölhesse a női managgerünket.

-Szia NaHyu-nim. - Öleltem meg a mosolygós férfit, aki meglapogatta a fejem búbját.

-Jó újra látni téged, MinYu-ah. - A tekintetében egy kérdő "remélem pihentél eleget" kifejezés csillogott, de próbáltam ártatlanul pislogni rá. Pihiből nem sok jutott nekem az elmúlt időben.

-Naaa, mesélj milyen volt? - Húzott le a reggeliző asztal mellé Unnie.

-Fél kilencre oda kell érnünk. - Kopogtatta meg az óráját Sunnim. - MinYu-ah szedd össze magad, hogy indulhassunk.

-Csak tíz percet... - Nyafogott YoungKi, és a legeslegaranyosabb arcát elővéve pislogott a managgereinkre.

-A sofőr húsz perc múlva itt van. - Nézett ránk NaHyu-nim is.

-Segíts, és közben mesélj. - Ajánlottam Unnienak, aki mosolyogva követett a fürdőbe, hogy míg én sminkeltem magam kifésülje a hajam. Közben pedig megállás nélkül kérdezgetett a forgatásról, mivel a YoonGis ügyéről nem akart beszélni.

Az autóban újra átvettünk mindent, ami belefért az időnkbe. Bár jobb szerettem volna pihenni egy kicsit a nagy este előtt, de a munka az munka sajnos. Még YoungKi Unnievel sem tudtuk megbeszélni amit elkezdtünk a hotel fürdőszobájában. Szöul ismerős utcái, és az előző évekbeli rendezvények emléke rendesen felpörgetett. Bármennyire is sokat dolgoztunk érte, és hatalmas nyomást gyakorolt ránk az élő közvetítés több adón és hírportálon keresztül, bármennyire stresszes is volt mégis szerettem az ilyen rendezvényeket.

A hetedik Melon Music Awards helyszínére betoppanva a szokásos irányított fejetlenség fogadott. Mindenki rohangált fel-alá, a színpadon éppen próbáltak, frissítőkkel megpakolt kocsikkal szaladgáltak, ruhaállványokat hurcoltak, táncosok futkostak....

Seo Kang Jun már a backstageben ácsorgott a STAFF kártyát a nyakában viselő személyzeti tagokkal. Mosolyogva üdvözölt engem, mintha régi ismerősök lennénk, pedig csupán párszor találkoztunk a próbák alkalmával. A srác eszméletlen rendes volt velünk, bár elég rendesen felforgatta az életünk. Ugyanis egyszer, mikor Unnie is elkísért erre a próbára, kajálni is elmentünk együtt. A fogadott nővérem meg teljesen elfelejtkezett egy titkos randiról. YoonGi durván kiakadt miatta, az pedig csak tetézte, hogy fogadott nővérem láthatóan szimpatikus volt a színésznek. Ráadásul egyidős volt velük, ami miatt Suga még jobban kiborult. YoungKival brutálisan összevesztek, és legutolsó infóm az volt a maknae társamtól, hogy azóta sem békültek ki. A rapper még morgósabb lett az utóbbi időben, és teljesen beletemetkezett a munkájába.

Unnien látszott hogy fejben nincs teljesen ott, ezért minél előbb meg akartam keresni azt a jómadarat, hogy tisztázzák a dolgokat. Akár a karrierjébe is kerülhet ha valamit elront. Vagy az ép eszébe, mert ha rászáll a sajtó egy botlás miatt, meg fog őrülni.

Sok időnk nem volt próbálni, így csak lejártuk az útvonalakat, és még egyszer utoljára átvettük a kameraállásokat. Élveztem csinálni, bár egy kávé jól esett volna.

A hangosan kopogó elegáns fekete magassarkúmban sétáltam Unnie mellett, a managgereink gyűrűjében az öltözőnkbe. Ebédszünet után megittam két kávét, de az is csak addig tartott életben míg a GFRIENDes barátnőink beugrottak hozzánk.

A dorama forgatása annyira leszívta az energiáimat, hogy, míg a hajam és a sminkem csinálták a lányok bealudtam. A fodrászlány keltett fel, hogy a stylist előkészítette a ruhámat, amit ideje felvenni.

-Sunnim... - Szólítottam meg a fáradtan mellém huppanó fekete hajú nőt, mikor már a tüllruhámban ültem a kanapén. Ő sem aludt túl sokat az elmúlt időszakban, bár ő valamivel jobban viselte, mint én.

-Kávé van az asztalon, de jobban tennéd ha a maradék időben pihennél. - Motyogta fel sem pillantva a telefonjából, amin nagyban gépelt valamit.

-Köszi. - Motyogtam, és megpaskoltam az arcom, hogy visszatérjen belém az élet. - A srácok hol vannak? - Érdeklődtem halkan, és hagytam, hogy az egyik stylist Unnie megigazítsa a sminkem.

-Egy folyosóval arrébb, de nem kellene.... - Pillantott rám fekete szemeivel a managgerem.

-Kérlek, csak pár perc. - Nyitottam nagyra a szemeim. Általában be szokott válni. Sunnim amúgy is kissé olyan, mintha a nővérem és az anyám lenne egyszerre. A bociszem pedig ilyen esetekben meglágyítja a szívét.

-Legyen. YoungKi-ah hol van? - Ejtette le sóhajtva a telefonját az ölébe. Imádtam a boci szemeim ezekben a helyzetekben, bár utáltam amikor cukinak tituláltak. Amit pedig előszeretettel tettek meg.

-Még öltözik. - Keltem fel ültemből, lesimogatva a tüllös szoknyám csillogó anyagát, hogy a rövid ruha alól ne látszódjon ki semmim. Sunnim is felkelt, és a telefonját a kezében szorongatva indult meg az ajtó felé.

-Még van húsz percünk kezdésig. - Vett el a kajás asztalról két pohár kávét, és az egyiket a kezembe adta.

Csendben ittam a koffeines lét a szívószálon keresztül, míg őt megint felhívták telefonon. Ezüst színű cipőm sarka által vert zaj elkeveredett a folyosó nyüzsgésében. Kellemesen halk zene szólt, alapzajt keltve, míg a szervezők és a személyzet sietett ide-oda mindenféle holmikat cipelve.

Sunnim egy nyitott ajtóra mutatott, ami mellett egy fehér papíron a BANGTAN BOYS felirat szerepelt. A nőre pillantottam, aki még mindig telefonált. Ő csak intett, hogy menjek csak, majd jön utánam ha befejezte a hívást.

Az első, akit belépve megpillantottam az NamJoon volt a személyzetük között. Az egyik lány éppen a fekete kalapját igazgatta a fején, míg ő egy székben ülve nyomkodta a telefonját. Ők előbb mentek a vörös szőnyegre is mint mi, így tényleg kevés időm volt megtalálni akit miatt odamentem.

Beljebb sétálva szorgosan hajlongtam a személyzetük ismerős tagjai előtt, szemeimmel a szépen, fekete-fehérbe bújtatott srácok között keresve a szőke rappert. Talán a terem közepéig jutottam, mikor Jimin kiszúrt magának.

-Zsebibaba! - Vigyorodott el, és mikor a stylistja ellépett tőle azonnal hozzám sietett. Fekete öltönye eszméletlenül festett rajta, egészen úrifiút csinált abból a lökött gyerekből, aki egyébként szokott lenni.

-Szia Jimin-shi. - Bújtam bele az ölelésébe a kávémat messze tartva mindkettőnk ruhájától, nehogy foltos legyen. Gyorsan elhúztam tőle a fejem, ahogy ujjait megéreztem a hajamon. A fodrászom kiborul ha hagyom tönkretenni a csini kis hullámaim, amikkel olyan sokat dolgozott.

-A maknae éppen öltözik. - Húzta fel a szemöldökét a barnahajú vokalista, miután ezt a pár szót a fülembe súgta. - Lenyűgöző a hajad. - Vigyorgott, és meg akarta paskolni a fejem.

-Dilis. - Fintorogtam elhúzódva a tenyere alól, és messzebb léptem tőle, mire édesen elmosolyodott. - YoonGi-shi merre van? - Próbáltam körbe nézni, de még a magas sarkúmban sem voltam elég magas ahhoz, hogy ellássak a vállak fölött. Pedig a legtöbb staffos lány csak pár centivel volt magasabb nálam.

-Már készen van. - Bökött az egyik kanapé felé, ahol a szőkeség szépen pingvin stylba öltözve szundikált. Nagy sóhajjal szippantottam bele a kávémba, felkészülve a halálos tekintetére. Amúgy is ijesztő, mikor morcos.

-Csini vagy. - Jegyezte meg Jimin, mikor elindultam mellette. Egy mosolyt villantottam a vokalistára, akinek már egy sminkes lány a szeme alatti sötét folt eltűntetésén ügyködött. Elnézést kérve, és folyamatosan hajolgatva átnyomorgattam magam a népeken, hogy a rapper mellé ülhessek.

-Oppa. - Érintettem meg a vállát, ahogy lehuppantam mellé. A szőkeség az egyik szemét lustán kinyitotta, aztán csak hümmögött egyet.

-Mizu? - Kérdezte kissé morcosan. Nyugtatásképp ittam pár kortyot a kávémból.

-Rég találkoztunk. - Vágtam vissza, mire elhúzta a száját. Egy hümmögés volt a válasz. - Nézd, tudom hogy mérges vagy, de beszélnetek kell.

-Nem mondod. - Morogta dühösen, még mindig mozdulatlanul, pihenést tettetve. Pedig látszott rajta, hogy egész testében meg van feszülve.

-De, mondom. - Forgattam meg a szemeim az utálatos viselkedésére. Oké, nem lehet könnyű, de mindent meg lehet beszélni. - Azzal, hogy féltékenységi rohamot kaptál...

-Majd akkor szólj bele ha összejöttél azzal a majommal. - Morogta, aztán maga mellől felvette a saját kávés poharát, és nagy kortyokban inni kezdte azt a cukrozatlan vackot. Úgy tűnt részéről lezárnak van tekintve a beszélgetés.

-Min YoonGi! - Emeltem fel a hangom, mire kaptam pár értetlen tekintetet, de nem érdekelt. Úgy mentem oda, hogy csendesen megbeszéljük, és elküldöm Unniehez, de ha így folytatja kifutunk az időből. A vörös szőnyeg után pedig már nem lesz lehetőségük beszélni. Unnie pedig ott fog a közelükben ülni a páholyban, mivel minket is jelöltek egy díjra.

-Ott voltam velük, és azon kívül, hogy beszélgettünk semmi sem történt. - Hajoltam a fiú füléhez közelebb, mert a titkos kapcsolatuknak nem tett volna jót, ha az összes alkalmazott előtt tárgyaljuk ki őket. - Ráadásul Kang Jun a HELLO VENUS-os Aliceal kavar. Szóval keresd meg a nővérem, mert búskomor, és képtelen koncentrálni. Ha miattad cseszi el az estét rád szabadítom a maknae bandát. - Fenyegettem meg, mire lustán kinyitotta a szemeit. - Ő bocsánatot kért, most rajtad a sor. Rendeznetek kell minél hamarabb.

-Fogd be. - Közölte kimérten, dühösen lecsapva maga mellé a poharát.

-MinYu-ah. - Jelent meg mellettünk Sunnim. Kapkodta kettőnk között a szemeit. Igaz, ő be volt avatva a párkapcsolatuk létezésébe, de ennél többet ő sem tudott.

-Még van tíz percetek. A következő folyosón vagyunk. - Morogtam a fiúnak, aztán felhúzott szemöldökkel pillantottam a morcos szemeibe. Hosszú farkasszemezés után mogorván fújtatott egyet, aztán felkelt a kanapéról.

-Zsebibaba! - Vetődött le mellém TaeHyung nagy hévvel, mire valamelyik stylist lány rendesen felsikoltott. - Bocsánat. - Vágott boci szemeket a fiú, mire a lány a szemét lehunyva próbálta megnyugtatni a görcsöt kapott idegeit.

-Szia. - Mosolyogtam rá, és beleittam a kávémba.

-ÚÚÚ puha cicahaj... - Nyúlt volna a hajam felé Tae, mire elhúztam onnan a fejem, és felkeltem az ülőalkalmatosságról.

-Ha Suga-shi nem békül ki Unnieval rátok bízom az idegesítését. - Pillantottam a fiúra aki erre idióta vigyort villantott. Nekem még a forgatásból van egy pár nap, vagy hét, így én nem mehettem az idegeire. A maknae line meg úgyis null-huszonnégyben mellette van.

-Bízhatsz bennem. - Húzta ki magát büszkén. - Vagyis bennünk. - Kacsintott Jimin irányába, akinek éppen az ingét igazították.

-MinYu-ah. - Nézett rám Sunnim, mire a srácra villantottam egy cinkos mosolyt.

-Szia! - Köszöntem el tőle, mire egy cuppanós puszit dobott utánam.

-Majd beszélünk. - Intett még, mire a vállam felett hátrafordulva biccentettem neki.

Ahogy visszaértünk az öltözőbe elkezdték rám adni a kabátomat, hogy az épület közelében parkoló autókhoz menjünk. A ruhadarab egészen a térdemig ért, és bár csak azalatt az út alatt lesz rajtam, míg az autóig kiérünk jól esett beburkolózni a melegébe.

-Úr Isten YoungKi-ah! - Kiáltott fel az egyik sminkes lány, mire feléjük fordultam. A fogadott nővérem kissé elmosódott rúzzsal, de mosolyogva állt az ajtóban. - Mit csináltál magaddal a mosdóban? - Kerekedtek el a mellette álló sminkes lányok, és stylist szemei.

-Bocsánat, bénáztam a vízzel. - Vágott jó színésznőhöz híven azonnal bűnbánó arcot. A sminkesek azonnal rászálltak, hogy megigazítsák amit YoonGi tönkretett. A fogadott nővérem a szemeivel engem keresett, és amint megtalált egy hálás pillantást küldött felém.

Rá is feladták a kabátját, aztán futhattunk az autókhoz, hogy időben odaérjünk a vörös szőnyeghez.

Nem vagyok nagy rajongója a kocsiknak, de látszatra is lenyűgöző volt az a fekete csoda, ami a hátsó kijárat előtt állt járó motorral.

Sunnim és NaHyu-nim helyett a stylistunk ugrott be az anyósülésre, a sofőr mellé.

-Mondtam már hogy imádlak? - Súgta a fekete elegáns autó hátsó ülésén ülve Unnie, ahogy kigördültünk az úttestre.

-Kivel van egy szobában? - Sóhajtottam, ugyanis arra azon az éjjelen velem aludt volna a lány. Márpedig az ilyen békülések után nem szokták az éjszakákat külön szobában tölteni. Szóval készülhettem a cuccaim összeszedésére.

-Ki nem találod. - Mosolyodott el mindent tudóan, cinkos mosolyra húzva vörös ajkait.

-Legyen meglepi kivel alszok. - Forgattam meg a szemeim. Volt egy tippem, mivel csak akkor szokott ilyen arcot vágni, mikor szóba kerül a maknae társam meg én.

-De csak az afterparty után. - Vigyorodott el. Nem sok kedvem volt menni arra az eseményre. Régóta nem aludtam, de a fogadott nővérem mindenképpen velem akart menni, már pár hete bejelentette ezt.

-Csak azután. - Biccentettem fáradtan. A stylistunk hátranyújtott egy italt, amit mindig akkor kaptam ha koncertek, vagy stresszes események előtt voltam leamortizált állapotban.

Mire felhörpintettem a kis pohár tartalmát már hallani lehetett a rajongók hangját.

Az autó lelassított, majd megállt a vörös szőnyeg előtt. Az anyósülésen ülő lány egy pillanat alatt ellenőrizte a kinézetünk, aztán kívülről kinyitották az ajtót. Egy biztonsági őr segítségével Unnie szállt ki először. A hosszú kabátját levéve feltárult az ezüstösen csillogó rövid, sexis ruhája. Én is kikecmeregtem, majd a fekete kabátom levéve megmutattam a világnak a rucim. Unnie pár lépést ment előre, én pedig a szürke, elöl majdnem bugyi villantó, hátul hosszabb csillogó tüllruhámban követtem őt.

A vakuk villanásai, a fényképezőgépek kattogásai, és a kamerák kereszttüzében, mosolyogva és integetve sétáltunk végig a vörös szőnyegen egymásba karolva a sajtófalig. A sok újságíró mögött álló rajongók kiáltásai, visítozása, és a jókívánságaikkal lengetett táblák egyszeriben elfelejtették velem azt, hogy milyen fáradt is voltam. Persze az ital is hatott, de a TOFF-ok hatalmas energiát adtak. Őszinte mosollyal, csillogó szemekkel integettem nekik, és még szélesebb lett a mosolyom, mikor néhány ismerős arcot is felfedeztem. Sokan voltak visszajárók a rajongói találkozókra, bár nem volt hatalmas fandomunk. A fogadott bátyáim katonáskodása miatt jelentősen megcsappantak a rajongóink, a TOFFok, de mindig volt egy-két arc akiket felismertem. Nekik is integettem, aztán már oda is értünk a sajtófal, vagy fotófal dobogójához.

Az emelvényen mosolyogva válaszoltunk a műsorvezető által feltett sablonkérdésekre, azután néhány kedves pózba álltunk a fotósoknak, majd integetve levonultunk az épület felé.

Sunnim és NaHyu-nim jött mellénk a kabátjainkkal, és a vállunkra dobva a meleg anyagot elirányítottak az épület megfelelő ajtaja felé. Még volt időnk szíveket küldeni a rajongóinknak.

A meleg kabátba burkolózva siettünk végig az épületen, hogy a saját öltözőnkbe mehessünk.

Gyors melegedés után átöltöztünk. Unnie egy fehér, strasszokkal kirakott, deréktól lefelé bővülő, oldalt felhasított és alul "U" alakban felvágott ruhát kapott, ami gyönyörűen kiemelte a karcsú alakját, és telt idomait. Valamint remekül passzolt a sötétvörös hajához.

Én egy mélyebb kivágású fekete csipkecsodába bújtam, ami egészen a földig ért, még úgy is, hogy egy fekete platformos tűsarkú volt rajtam. Azzal pedig vagy tíz centivel magasabb lettem.

Gyors haj és smink igazítás, valamint az elmaradhatatlan energia-turbó mix után Unnie a sztárok páholya felé, én pedig a színpad alá indultam.

Seo Kang Jun a backstageben várt rám, miután felszereltek a szükséges fülhallgatókkal és a mikrofont is a kezembe nyomták.

A színpad alá kísértek minket a személyzet tagjai. Vicces, mert míg mindenki görnyedve haladt, addig én még a tíz centis cipőmben is kényelmesen elfértem az emelvény fémszerkezete alatt. Csak ezért szerettem kicsi lenni.

Odakintről hallottuk a tömeg izgatott hangjait, ami egyre nyomta fel bennem a stresszt.

-Fighting. - Pillantottam a mellettem strázsáló, hajlott hátú férfire, mikor elkezdtek visszaszámolni a fülesben, az esemény kezdetére.

-Ügyesek leszünk. - Súgta vissza egy ideges mosollyal, aztán mikor megszólalt a jelző hang a fülünkben elkezdett szétnyílni előttünk a ledfal.

A sötétben léptünk ki a színpadra, aztán egy pillanat múlva elvakítottak a fények.

-Üdvözlök mindenkit ezen a kellemes estén, Seo Kang Jun vagyok, az est házigazdája, a mellettem álló gyönyörű hölggyel együtt. - Kezdte a betanult szövegét a férfi, remek színészi képességét villantva, mint egy profi. Az ideges mosolyát felváltotta egy csillogó, fogvillantós, amit felém eresztett. A szám elé tettem a kezem, hogy elrejtsem zavart mosolyom. Egy apró meghajlással jeleztem, hogy aranyos volt a bókja.

-Köszöntjük az itt lévőket, és minden nézőt, aki az élő adásban követ minket. Min Min Yu vagyok. - Integettem, és mosolyogtam a kamerába. A torkomban lévő gombóc kezdett eltűnni, ahogy a lámpa elvakította az összegyűlt népsereget előlem.

-Nem is húzzuk tovább a szót. - Folytatta Kang Jun. - Üdvözlünk minden kedves részt vevőt a hetedik Melon Music Awardson, itt Szöulban.

-Hmm, azt hiszem az előző években nem vártam ennyire ezt az eseményt, mint a mait. - Játszottam a szerepem a kamera, és a férfi felé fordulva. - Nagyon izgatott vagyok, hiszen rengeteg csodás elismerés lesz kiosztva. Tehetséges csapatok lépnek majd fel, reméljük Önök is élvezni fogják. - Villantottam édes mosolyt.

-Elsőként egy rookie csapat érkezik. Köszöntsék nagy tapssal a MONSTA X-et! - Konferálta fel az újonc fiúkat Kang Jun, aztán mi gyorsan leléptünk.

A backstageben kényelmes székekben ülve, a szöveget olvasva hallgattuk a fiatalok fellépését, ami a hangzavarból ítélve jól sikerült.

Az első díj, melyet a WINNER tagjai adtak át nem okozott nagy megdöbbenést. A BEST NEW ARTIST díjat az IKON, a YG ENTERTAINMENT legújabb üdvöskéi, a női verzióját pedig a barátnőim, a GFRIEND kapta. Persze mindenkinek örültünk, hiszen ez tényleg elég nagy elismerés, bár köztudottan elfogultak a szervezők. Hatalmas mosollyal gratuláltam a nyerteseknek a színpadon állva, mielőtt felkonferáltuk volna a GFRIEND-et.

A barátnőim édes, aranyos dalaik előadása után fáradtan, de már nyugodtabban jöttek le a színpadról. Gyors ölelgetésre volt időnk, mivel a díjakat, ami akkor éppen a TOP10 kategóriáiban voltak, nem mi osztottuk ki.

A képernyőre szegezett tekintettel vártam, kik kapják a TOP10 díjat, ugyanis erre a kategóriára voltunk jelölve. Kissé csalódott voltam, mikor a női kategóriát az APINK, míg a férfiaknak járó díjat SAN E kapta. Persze a srácok bevonulása miatt sokat esett a népszerűségünk, de tavasszal még biztosra vették, hogy megkapjuk ezt a díjat.

Magamra erőltetett csillogó mosollyal jelentettük be a következő fellépőt, az immár rookie díjas YG üdvöskéket.

Érkezett az IKON fellépni. Kiosztották a RAP-HIPHOP díjat, majd következett Hong Jin Young énekesnő fellépése.

Mosolyogva figyeltem, ahogy az énekesnő a "CHEER UP" című dalát énekelve a sztárok páholyához vonul. A Bangtan is megjelent végre rendesen a képernyőn. Majdnem felnevettem Kookie reakcióján, aki rá sem mert nézni a mellette éneklő nőre, míg NamJoon a kalapja alól figyelte a lányt. YoungKi nem messze ült a srácoktól, pont úgy, hogy Sugával tökéletesen egymásra láttak. Reméltem, hogy nem keltenek feltűnést, bár mindketten egész nyugodtnak tűntek.

És így tovább sorban, a menetrend szerint. A fellépések alatt volt időnk kicsit szusszanni, leülni. Abban a cipőben még nekem is megártott a sok toporgás, pedig imádom a magas cipőket, és hozzájuk is vagyok szokva.

Egy képernyőn néztük a műsort, ami egyébként gyönyörű látványvilággal volt elkészítve. Közben gyorsan átvettük a bizonytalanabb részeket, és a kameraállásokat még egyszer, valamint az adott szövegünket is átolvastuk.

Az EXID és a RED VELVET fellépése is nagyot aratott. Mi is énekeltünk hátul a backstageben a személyzettel, és majdnem annyira jót buliztunk mint kint a nézősereg. Igaz, nekünk nem jutott azokból az óriás labdákból, ami a közönség sorai között gurult, de remekül szórakoztunk. Kang Jun-shin jót nevettünk mikor az EXID "WE ARE" dalára készült koreográfiát próbálta utánozni. Ezután az EXID, és az újoncnak számító MONSTA X is bezsebelt egy-egy díjat.

Aztán érkezett a BTS stage.

Azt hittem lehidalok vagy elájulok. Alapból imádom az I NEED U-t. Meg a bőrszerkókat...

És a kettő kombinálva azzal a gyilkos koreográfiával...

A managgereim mellett majdnem fangörcsöt kaptunk. Először az a lámpás kesztyűs rész, aztán Hobi szólója, az introval, majd az I NEED U áthangszerelve, az a tánc és... és csak meredten bámultam a hatalmas képernyőt, és képtelen voltam felfogni amit láttam. A DUMB DUMB DUMB után valami eszméletlenül ütős volt. A RED VELVET sunbaek is nagyon jól teljesítettek, de a srácok, a szívem csücskei és hát.... majdnem megöltek..

Eszméletlen volt. Behallatszott a színpad mögé az ARMYk hangja is, ahogy együtt énekelnek velük, ami mindig rengeteg erőt ad egy előadónak.

SeokJin arca elhomályosodik, és vége az első résznek...

Meg akartam várni amíg lejönnek a színpadról, de a személyzet az szobánkba vezetett, ahol át kellett öltöznöm.