BTS Youth 2015. November 07. (part 2)

BTS YOUTH

2015. November 7. (part 2)

Kilépve az öltöző fülkéből egy sötétkék ruhában feszítettem, ami hosszú csipkés, széles ujjal, és bokáig érő hosszúsággal lengedezett körülöttem. A felsőtestemre természetesen tökéletesen passzolt, hogy legyen a műsort néző férfiaknak is valami érdekes... Valamivel kényelmesebb cipőt is kaptam, aminek rettentően örültem.

A hajamat és a sminkem is megigazították, és egy kis kaját valamint inni valót is kaptam.

Éppen, mikor a kezembe nyomtak megint egy olyan frissítő löttyöt jelent meg mellettem Unnie.

-Jössz velem. - Parancsolt rám kissé sokkos állapotban, megragadva a karom.

Mivel egy rövid szünetünk volt így YoungKi simán kirángatott az öltözőből. Értetlenül kérdeztem meg tőle mit akar, de csak a karom szorongatta, és a folyosókon rángatott végig.

-Yah, hová megyünk? - Kérdeztem tőle megint, mikor már vagy harmadjára jött nekem valaki a nagy sietségben. Meg is álltam, nagyobb nyomatékot adva a szavamnak, hátha Unnie végre elmondja hogy mit is akar.

-Természetesen a srá... - Kezdte volna Unnie, de abban a pillanatban kinyílt a mellettünk lévő ajtó, és visongva kitódult rajta a GFRIEND. Volt is okuk az örömre, hiszen nagy díjat kaptak.

A lányok, ahogy megpillantottak minket szinte letámadtak, és kiszorongatták belőlünk a lelkünket is. Először csak nevettem rajtuk, aztán már fájt is, ahogy a tüdőmet is összenyomták. Nem voltam éppen a toppon, és szükségem volt arra a levegőre, amit ők nagy szeretettel kinyomorgattak belőlem.

-Istennő vagy ezzel a hajjal. - Szorongatta a vállam SinB, miután abba hagyta a nevem nyüszítését, az egyik hullámos barna tincsem taperolva.

-El sem hiszem. - Törölgette a könnyes szemeit Sowon, a telefonjával a kezében. Még mindig a történtek hatása alatt volt. Vörösek voltak a szemei szóval biztosan sírt is rendesen.

-Büszke vagyok rátok Unnie. - Öleltem meg a pityergő lányt, kimászva EunBi karjai közül. Sowon azóta nem bírt a könnyeivel, mióta a saját fellépésük megvolt, és megkapták azt a díjat.  - Megérdemlitek. - Simítottam meg az arcát kedvesen, mire hálás mosolyt villantott, de aztán újra könnyekben tört ki.

-Annyira aranyos ez tőled Zsebibaba. - Szorongatott már a másik EunBi is a fülembe visítva. Egy pillanatra megszédültem a hirtelen hangtól, és a súlyától, amivel a vállamra tehénkedett, de sikerült megtalálnom az egyensúlyom a falban megkapaszkodva.

-Láttad Kookiet? - Súgta a fülembe EunHa, aki a hátamon támaszkodott, és a hajammal szórakozott.

-Unnie... - Csaptam meg a vállát zavartan, mire a két rajtam tespedő névrokon felnevetett. Együtt voltunk gyakornokok egy ideig még anno a kezdetek kezdetén, így ismerem őket, mint a rossz pénzt. Imádtak shippelni Kookkal, ahogy Unniet is Sugával. Aztán ők rendezték a bulit is, mikor YoonGi és a fogadott nővérem bejelentették nekünk hogy egy párt alkotnak. És természetesen ők se akartak lekattanni a JK és én témáról. Folyton azt hangoztatták, hogy a kedvenc ship párosuk vagyunk.

-Ugyan már kicsim. - Legyintett EunHa mindent tudóan.

-Egymásnak lettetek teremtve. - Fűzte hozzá SinB vigyorogva, a vállamon csimpaszkodva. A hangjából tudtam, hogy fülig ér a szája. Sowon abba hagyta a bőgést, és felpillantott ránk. – YuKooooo… Olyan édesek lennétek együtt. – Áradozott tovább a barátnőm, mire a többieknek is felcsillantak a szemei.

-EunBi-ah! - Morogtam a nálam egy évvel fiatalabb lányra, próbálva megelőzni a katasztrófát. És elsimítani azt a béna ship nevet, amivel traktáltak.

-Jaj, hagyjátok már szegény lányt! - Szólt rájuk Yerin, bár nem mintha annyira meghatotta volna ezzel a barátnőimet. És szerintem Yerin sem gondolta komolyan, mivel ő is vigyorogva bámult ránk.

-Igen, engedjétek már el egymást. - Morcoskodott YoungKi, mivel négyen egymásba kapaszkodva vigyorogtunk rá a folyosón. Akkor esett le hogy amúgy miért sietett annyira, miért akart átsprintelni velem az öltöző részlegen. Persze hogy a drága szerelmét akarja meglátogatni, ha már ilyen szépen kibékültek.

-Nem akarja lekésni a vetkőző showt. - Kuncogott pajkosan az idősebb EunBi, mintha csak egy rugóra járna az agyunk. Valószínűleg sejtették, hogy Unnie a Bangtanhoz indult.

-Megyek, mert ki fog nyírni. - Suttogtam, mire kacagva elengedtek a lányok.

Nagy mosollyal köszöntünk el tőlük, megígérve, hogy az afterpartyn találkozunk, és kibeszélünk mindent, és mindenkit. Amolyan csajosan.

Két lépést sem tettünk, mikor találkoztunk Yoonával, aki egyedüliként képviselte a csapatát az estén. A GIRLS GENERATIONos Unnie mosolyogva üdvözölt minket, és vele is leálltunk pár percre pletykálkodni. Őt is régen láttam. Még az életem mély pontján, az SM-es gyakornoki időszakom alatt ismerkedtünk össze. Még TaeYeon mutatott be minket egymásnak. Nagy példaképeim voltak az SNSD tagok, és én voltam a legboldogabb ember, mikor megismertem őket. Yoonával néha táncoltunk is együtt, mikor éppen ráért. Egy igazi példa Unnie volt nekem a kezdetek kezdetén.

Éppen nagyban traccsoltunk, mikor Sunnim jelent meg mellettünk a semmiből, és jól leszidott minket, amiért elkóricáltunk. Csalódottan siettünk vissza az öltözőnkbe, ugyanis végül nem jutottunk el a Bangtanhoz. Unnie természetesen leteremtett, amiért nem csipkedtem magam, és lekéste a találkát. Végül közölte, hogy aludhatok máshol, mert befoglalják a szobámat YoonGival. Természetesen nem hagytam magam, és replikáztam, mire kiakadt.

Sunnim árgus szemei tüzében folytattuk le ezt a visszafojtott vitát, amiben végül engednem kellett, és egy nagy ölelés után a sminkes Unniek rendbe tettek minket.

A szünet gyorsan elment. Egy smink igazításra volt még időm, aztán vissza a színpadra.

Az események gyorsan peregtek. Zene, díj átadás, zene, díjátadás.... nem voltak nagy meglepetések. Igyekeztem a legjobb formámat hozni, követni a szövegkönyvet, és a jól betanult mozdulatsorokat, mindig a megfelelő kamerába mosolyogni.

Csalódott voltam, hogy a SHINEE Oppák nem voltak jelen, valamint az EXO sem. Hiányzott már a colos ChanYeol, meg Sehun, Baekkel és Xiuval egyetemben; velük is régen találkoztam. Ők is nagy haverjaim voltak, és maradtak is azután a sötét korszak után.

Kang Jun rettentően rendes volt velem, mindig segített a lépcsőn lemennem és felmennem, pedig már az alacsonyabb sarkú cipőmben voltam. Igaz, hogy a szövegünkön kívül másról nagyon nem beszéltünk. A színfalak mögött úgy tűnt, hogy ő is eléggé kivan az élettől, és én is inkább csak pihentem amennyit lehetett.

A stressz az esemény vége felé mindenkiben oldódni kezdett, bár a menetrendet és a szövegformulát nagyon pontosan kellett tartanunk.

Mivel összpróba nem volt, így nem láthattam előre az összes produkciót, előre megtervezett poénokat, előre legyártott teljesen „véletlen” kirakat szituációkat. Így nagyon meglepődtem, mikor JASON DERULO "WIGGLE" című dalának ismerős refrénje szólalt meg. Lee Sang Hoon-shi, hozta a vicces formáját, és lenyomott egy jó kis táncot erre a dalra, mielőtt Shin SoJival bejelentették volna a BEST DANCE díjak nyerteseit. Jót mosolyogtam rajtuk, mert ők tényleg viccesen csinálták.

Tudtam, hogy a BTSt is jelölték a BEST DANCE díjra, azt hiszem ez volt az egyetlen jelölésük, és meg is kapták. Elsikkantottam magam a staffosok között, de olyan gyorsan tapasztottam a számra a tenyerem, hogy lehet senki nem hallotta a hangom. Magam is meglepődtem, hogy ezt váltják ki belőlem.

A srácok személyzeti csapata amúgy is olyan üdvrivalgásban tört ki, hogy NamJoon köszönőbeszédéből nem sokat lehetett hallani. SongDeukra pillantottam, akinek igazából a díjat kellett volna adni, mert ő a felelős a koreográfiák legyártásáért és betanításáért. Büszkén mosolyogva figyelte a képernyőt, amin éppen a leader beszélt.

Édesek voltak, RapMon profin elmondta a köszönetmondó beszédét, míg a szemem sarkából figyeltem a büszke koreográfusukat. Vigyorogva felmutattam a hüvelykujjam felé, mire két ujját összeérintve egy szívet mutatott.

A műsor haladt tovább; fellépett az APINK, aztán a legnagyobb durranás: a BIGBANG. Minden fáradtságom elszállt, mikor meghallottam az IF YOU első akkordjait.

Az összes számot végigtáncoltuk Kang Junnal, sőt még SongDeuk, a srácok koreográfusa is vigyorogva csatlakozott hozzánk. Közben gyorsan átolvastuk a következő szövegeinket, hogy biztosan ne tévesszünk semmit. Bár már nem volt sok a végéig.

Akkora hangulatot csinált a BIGBANG, hogy majdnem szívbajt kaptam, mikor megpillantottam egy bevágott videóban az én drága és egyetlen MinHo-mat. Azon az édes hangján kezdett el énekelni valami tök random sráccal meg a csapattársával...

-Színpadra. - Kezdett el a színpad irányába tolni az egyik rendező, de nem akartam elmozdulni a képernyő elől. MinHot akarom. Nem jött el, és múltkor is beégtem előtte, de annyira eszeveszettül helyes, és imádni való hogy....

-MinYu! - Szólt rám az egyik staffos, magas férfi, mire nagy levegőt véve elszakadtam a képernyőn mosolygó szerelmemtől, és a munkámra figyelve siettem a férfi után.

A legnagyobb díjak következtek. Az év dala, az év albuma és az év előadója. Nagy meglepetések nem értek, ugyanis az EXO, a colos barátommal az élén, valamint a BIGBANG sunbaek zsebelték be a díjakat. Morcos voltam, hogy az EXODUS-ért kapott díjukat a RED VELVET-es lányoknak kellett átvenni, mert nem jöttek el. Mindenesetre, miután visszaértünk az öltözőbe írtam nekik egy gratuláló üzenetet, kiemelve hogy valamikor mindenképp fussunk össze, mert nagyon hiányoznak.

Szépen elbúcsúztunk a nézőktől, villantottunk egy-egy utolsó mosolyt a kamerába és az est a végére ért. Legalábbis ezen a helyszínen. A java még csak ezután következett.

YoungKi azt rebesgette, hogy a zárt körű after party a hotelünkhöz közel lesz.

Átöltöztem, az este folyamán már harmadjára, a bulis ruhámba. Unnie is átvergődött egy másik ruhába. Unnie fekete dögös miniruháját nem tudom ki választotta, de Min Suga el lesz tőle ájulva. Én valamivel visszafogottabb szerelésben villogtam, egy egyszerű, tapadós, kicsit retró stílusú csillogó lila, combközépig érő ruhában. A sminkeseink kicsit alakítottak az ábrázatunkon, aztán beültünk a sofőr mögé, aki elvitt minket a helyszínre.

-Mértékkel, holnap délután utazunk vissza Busanba. - Pillantott rám Sunnim, aki a sofőr mellett szobrozott. - Hívjatok ha baj van. - Intett a retikülöm felé, ami vékony pánton lógott a vállamon és csak a telefonom, némi pénz és zsepi volt benne.

-Ígérem. - Bólintottam, mire megforgatta a szemeit. Nem voltam nagy iszákos, de néha azért kirúgtunk a hámból mindannyian. És ezzel a managger is tisztában volt.

-Éjfélkor jövök érted. - Közölte kimérten, ahogy Unnie kiszállt. - Ne igyál sokat, mert durván ki fog ütni a sok kávéra, és nem alvásra. - Szólt még utánunk, ahogy kiléptem az utcára az autóból.

-Igenis! - Szalutáltam, majd a nevető Unniemba karolva indultunk meg a bejárat felé.

-Azért érezd jól magad. - Lökött oldalba a mellettem haladó lány.

-Ti meg ne nyeljétek le egymást YoonGival. - Vágtam vissza, mire zavartan felnevetett, és megigazította a haját.

-Jól nézek ki? – Kérdezte még mielőtt beléphettünk volna.

-YoonGi félhet, hogy lecsapnak a kezéről. – Suttogtam, nehogy a biztonsági őr meghallja, mire a fogadott nővérem egy cinkos félmosolyt villantott.

A klubhelységben meleg volt, kissé állott levegő, hangos zene, és ital. Rengeteg ital.

Mivel kabátunk nem volt, ezért jólesett a meleg levegő, ami néhány perc alatt elfeledtette velünk a november eleji odakinti időjárást.

A két EunBit szúrtam ki először a tömegben. Karjukat lengetve integettek, hogy menjünk oda hozzájuk.

-Unnie... - Léptem a már a pultnál ácsorgó lányhoz, aki nagyban kémlelte az összegyűlteket.

-Látod a fiúkat? - Kérdezte felém sem nézve, mire a fejem kezdtem én is forgatni.

-Mit adhatok a hölgynek? - Érkezett a kérdés mellőlem, mire odakaptam a fejem. A pultos srác mosolygott rám, csábos vigyorral. A mögötte sorakozó alkoholokra vezettem a tekintetem, de egyikhez sem volt túlzottan gusztusom. És Sunnim meg fog szidni, ha sokat iszok.

-Csak egy kólát szeretnék. - Böktem ki végül, ahogy megakadt a tekintetem az alsó sorban pihenő kólásüvegen.

-Ugyan már... - Kezdte volna a férfi, de szerencsére megmentettek.

-Még kiskorú. - Közölte Unnie hátra sem pillantva. A csapos elhúzva a száját bólintott, majd előkapva egy klasszikus üveget öntött egy hosszúkás pohárba a fekete cukros léből.

-Oh, ott vannak. - Intett fejével az egyik sarok felé YoungKi. Arrafelé nézve, mintha NamJoon arcát láttam volna, de nem voltam benne biztos. Unnie mégis felkapta az italát, majd az enyémet is, és arrafelé indult a gyülekező hírességek között.

YoonGi azonnal kiszúrta a barátnőjét, így felpattanva ültéből olyan hevesen jött oda hozzánk, hogy a csapattagok felnevettek mellette. Nem sokszor lehet látni Sugát futni. Sőt, talán önszántából nem is tenné. De természetesen a barátnője az a barátnője, és vele mindig kivételt tesz.

-Most már megpiszkálhatom a cicamica hajad? – Részesített egy mackóölelésben TaeHyung ahogy odaértem hozzájuk.

-Ha betoppan MinHo legyek szalonképes. - Közöltem vele, célozva arra, hogy szalonképes szeretnék maradni nem egy torzonborz oroszlán. A srác teljes extázisba esve, élvezettel simította végig a hátamra hulló tincseim.

-Nem bántom csak olyan puhi. - Fogdosta a hajam, mintha valami stresszoldó tényező lenne. Felnevettem rajta, mert rettenetesen aranyos volt.

-Milyenek voltunk? - Húzogatta a szemöldökét Hobi közben kacsintva. A boksz közepén foglalt helyet, és az asztalra könyökölve vigyorgott rám.

-Leléptünk. Kook ma máshol alszol. - Közölte YoonGi mögülem, mire megperdülve, és nagyokat pislogva néztem a távolodó pár felé. A rapper kezei Unnie derekán csünggtek, és olyan közel sétáltak egymás mellett, mintha sziámi ikrek lennének.

-Zsebibaba! - Szólított meg SeokJin, mire felé pillantottam, a csapattagokkal egyetemben.

-Igen Jin Oppa?

-Hogy hívják... - Kezdte volna, de a fiatalabbak fáradtan nyöszörögni kezdtek.

-Hyuuung... - Szenvedett a vállamra ejtve a homlokát Tae.

-Tessék, igyál. - Nyomta a kezébe Kook az asztalon árválkodó poharat, mire a legidősebb morogva lehúzta az alkoholt. Így kell elhallgattatni a legidősebbet. Hogy itatsz vele…

-Tényleg, hol van a kólám? - Pillantottam az asztalra, ahová Unnie valószínűleg ledobta, mert a saját poharát sem vitte magával.

-Öhm... sehol. - Pillantott fel Kook, majd gyorsan beleöntötte azt a sárgás színű alkoholt a kólába, ami még Unnie poharából maradt.

-Baby JungKookie is felnőtt! - Visította Hobi, és a saját poharát odalökte a maknae társam elé, aki le is húzta.

-Te is iszol velünk, ha már az évezred viccét nem hallhattad. - Húzott le maga mellé a boxban lévő padra Jin. Taehyung, meg mint egy kiskutya követett, és élvezettel piszkálta a hajam továbbra is.

-Megjötteeem. - Vigyorgott Jimin egy nagy tálcát cipelve, amit le is tett az asztalra. A tenyereit összedörzsölve nyomakodott le Tae mellé, míg Hobi osztani kezdte a korsó söröket.

-Hol van Suga Hyung? - Kérdezte Jiminnie, miután feltűnt neki a létszám hiányossága.

-Lelépett a nőjével. - Búgta a nyakamba Tae, mire akkorát ugrottam, hogy rendesen megijesztettem vele Jint.

-Szállj már ki a hajamból. - Tenyereltem bele Tae arcába, és nyomtam Jimin felé. A többiek meg csak jót röhögtek rajtunk.

-Igyunk az ARMYkra! - Tartotta a korsóját a magasba NamJoon, mire mindenki így tett.

Pár kortyot én is lenyeltem a keserű italból, de nem tett túl jót a gyomromnak.

-Szóval milyen volt az előadásunk? - Meresztett nagy szemeket Jimin és cinkosan elvigyorodva a maknae társam felé bökött. - Hogy tetszett? - Húzogatta a szemöldökét.

-Szeretem az I NEED U-t. - Biccentettem, mire Jin egy tehénbőgést hallatva átkarolta a vállam. - Hmm... - Néztem a plafon felé, mintha nagyon gondolkodnék. Pontosan tudtam mire célozgattak, és hogy mit akartak tőlem hallani.

-Mondd csak ki, hogy dögösek voltunk. - Lökött oldalba Tae, mire felnevettem. Az ő esze máshogy jár.

-Az a lámpás rész is egész elfogadható volt. - Játszottam a közömböst, az előttem árválkodó söröskorsót piszkálva.

-És nem mozgatott meg benned valamit Kookie hulláma? - Incselkedett Jimin az asztalra könyökölve. Próbálta belőlem kihúzni azt, amit hallani akart.

-Yah, Jimin-shi! - Morgott rá Kook zavartan Hobi és NamJoon mellől.

-A Hyungod vagyok te szerencsétlen! - Pattant fel az alacsony vokalista, majdnme feldöntve ezzel az asztalt.

-Kerti törpe! - Vágta vissza a maknae csípőből, morcosan.

-Megint kezdik. - Fintorgott Jin, és lehúzta az én sörömet is.

-Akkor leléptem. - Löktem meg Taet, hogy eresszen el, és had menjek.

-Van popcorn itt? – Kérdezte TaeHyung ahogy kislisszantam mellette. Nem tudtam nem észre venni Kookie hogy rajtam felejtette a szemeit, mikor Tae, hogy meg ne kelljen mozdulnia, de azért segítsen rajtam a fenekemnél fogva tolt meg előre, hogy kijussak a boxból.

A lökött vokalistának meg szerintem amúgy fel sem tűnt hogy konkrétan hol volt a keze, mert már elég sok piát magába dönthetett, és teljesen átszellemülve figyelte a pattogó Jimint, aki a tiszteletről tartott éppen kiselőadást.

Intettem a srácoknak, de egyedül SeokJin integetett vissza, mivel a többiek el voltak foglalva a mozival.

Nagyon gyorsan megtaláltam a barátnőimet, alig kellett pár lépést tennem, már magukkal is rángattak.

-MinYu-aaah... - Akaszkodott a nyakamba EunHa, lehúzva ezzel maga mellé a padra. Úgy tűnt ők is már magukba döntöttek valamennyit, mert nagyon jó kedvük volt.

-Mesélj valamit. - Kérte SinB is, aki a lány másik oldalán ült.

Beszélgetni kezdtünk mindenféléről. Arról, hogy EunHa bele van zúgva egy gyakornokba, míg egy táncos srác kitartóan udvarol neki. Arról, hogy milyen doramát forgatunk. Meséltek a családjukról is, kivel mi történt a szülinapi buli óta, meg hasonlók.

Közben a két lány sojut iszogatott, és velem is lehúzattak egy pohárkával. Bár jobban preferáltam a kólát, mert a cukortartalma legalább valami életet lehelt belém.

Éppen a BIGBANG mai bulija volt a téma, mikor JungKook és Jimin jelent meg mellettünk. A maknae társam egy poharat nyomott a kezembe, aztán összekoccintva a két üveget lehúzta a sajátját. Értetlenül pillantottam rájuk.

-Gyertek! - Nyújtotta a kezét felénk az idősebb vokalista. Még mindig értetlenül hagytam, hogy felhúzzon álló helyzetbe. Mögöttem a lányok is felkeltek, aztán szépen lesimogatták a ruhájukat.

-Táncoltok? - Kiabálta túl a zenét Jimin a szemöldökét huzigálva.

A két EunBi vigyorogva pislogott rám. SinB elvette a poharam, ami valamiért a kezemben maradt, aztán, mintha csak véletlen lenne valamelyikünk két tenyérrel megtaszított a maknae társam irányába. Kookie előtt torpantam meg, a magassarkú cipőmnek hála pedig sikeresen lefejeltem az állát.

Míg el voltunk foglalva azzal, hogy a fájó testrészeinket próbáltuk újra éleszteni Jimin is gyorsan cselekedett. Kikapta Kook kezéből az üres poharát, aztán egyenesen a táncoló tömeg felé lökött minket.

Ha JungKook nem tart meg tuti megcsókolom a padlót. Ráadásul a hirtelen hajolgatástól a meg is szédültem. Lehunytam a szemem, hogy visszanyerjem az egyensúlyom, bár a két erős kar biztonságosan tartott.

Dühöm a két lány, és a vokalista srác irányába addig tartott, míg a maknae társam alkoholos lehelete az orromra nem érkezett. Úgy pattantak fel a szemeim, mintha áram ütött volna meg, holott a puha ajkak érintése a felforrósodott bőrömön sokkal jobb élmény volt. Kookie egy apró puszit hintett az orrom hegyére, aztán karjaim a saját nyakába akasztotta.

Nem szokott ilyet csinálni, szóval eléggé ledöbbentem. Nem szokott bátor lenni ilyen téren… csak ittasan, vagy becsiccsenten.

Mikor érezte, hogy nem húzódom el tőle a saját tenyereit a derekamra vezette. Lassan kezdtünk el lépkedni, mert éppen egy lassú szám zengett a hangszórókból. A kis ital, amit itattak velem a lányok hirtelen a fejembe szállt, eltompítva az agyam. A tömegből nem éreztem semmit. Egyedül JungKook, a ruhán keresztül is forró, a derekam simogató tenyereit, égető, sötét mégis ezer fénnyel csillogó tekintetét, és a tenyereim alatt hullámzó vállizmait érzékeltem. A zene basszusa, ami a mellkasunkat rázta, eltompult a dübörgő szívverésem mellett. Nem tudtam, és nem is akartam tudni miért váltott ki belőlem olyat a maknae társam, amit már nagyon régen éreztem. Csak ki akartam élvezni a pillanatot.

De természetesen katasztrófába fulladt.

Valaki hátulról meglökött, így megint nekiestem JungKooknak. A fejem rendesen megfájdult, ahogy a vállának koppant a homlokom. Kissé meg is szédültem megint, pedig csak egy pohárkát dobtam magamba. Az pedig nem szokott megártani.

Lehunytam a szemem, hogy leküzdjem a fájdalmat, és élvezhessem a szabad éjszakánkat, ahol sem managgerek, sem a személyzet nem zavar, de egyszerűen nem ment. A fájdalom lüktetett a fejemben, a gyomrom bukfencezett egyet. Megszorítottam a kezem ügyébe eső első dolgot, ami szegény srác inge volt.

-Jól vagy? - Kérdezte kis idő után Kook majdnem hogy a fülembe kiabálva, hogy halljam a kérdését. Összeszorított szemekkel koncentráltam a légzésemre, és Kookie kellemes és ismerős parfümére, miközben a vállán nyugtattam a homlokom. Ki és be, mélyen be, lassan ki…

JungKook a derekamat szorosan fogó tenyereit a hátamra vezette, és óvatosan simogatni kezdett. A légzésem lassan kezdett normálissá válni, de a fájdalom, ami a homlokom környékén lüktetett lassan átterjedt a halántékomra is.

-Yu-ah… - Szólított meg újra, mikor újra zihálni kezdtem egy fájdalom hullám hatására.

Óvatosan a gesztenyebarna hajamba vezette az ujjait, aztán megkereste az állam, és finoman eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.

Ahogy felnéztem rá egy pillanatra megfordult velem a világ. Összeszorítottam a szemem, és a homlokomhoz érintve a tenyerem próbáltam összeszedni magam.

-Nem bánod ha.... - Motyogtam, bár valószínűleg nem hallott belőle semmit. A zene őrülten dübörgött, a basszus a gyomromat remegtette, és az éppen szóló számtól már a fejemben is kalapáltak.

Kookie ha mondott is valamit nem hallottam a zajtól. Éreztem, ahogy hosszú ujjait az enyémek köré kulcsolja, aztán ellépve mellettem elindultunk valamerre. Éreztem a testeket nekicsapódni az enyémnek, és valamivel talán le is öntöttek, mert a karomon hűvös folyadék folyt le. Hol az oldalamba könyököltek, ami kiszorította a levegőm, hol pedig majdnem elgáncsoltak.

Egyre jobban szédültem, ami azt jelentette hamarosan kidobom a taccsot, vagy elájulok. A remegésem is kezdődött, és a tekintetem is ködössé vált, pont a legrosszabbkor. Egyrészt a bulizó tömeg közepén voltunk, a folytonos lökdösés pedig erősítette a szédülésem. Másrészt semmilyen gyógyszer nem volt nálam, mindent a szállodában hagytam. A retikülömbe, és Kook ujjaiba kapaszkodva siettem a srác után, már ahogy a remegő lábaimmal bírtam. Apró táskámból igyekeztem előhalászni a telefonom, hogy felhívjuk a managgereimet.

-Kook...- Nyöszörögtem, mire megálltunk. Valami stabilnak nekidőltem, hogy megtartson, míg előveszem a mobilom. De csak ennyire futotta.

-Gyere, menjünk ki. - Érkezett forró levegő kíséretében JungKook hangja a fülembe, és kivette a kezemből a telefont. Újra elindultunk, és mintha egy pillanatra kitisztult volna a fejem, ahogy a benti zsivaj egyre halkult.

A zaj elhalt, és hűvös levegő csapta meg a bőröm. Azt hitten ettől jobb lesz, de akkor nem volt így. A fejfájás belemart a tudatomba, így még levegőt is elfelejtettem venni. Már csak félig voltam magamnál.

Megbotlottam valamiben és előre kezdtem dőlni. Erős karok fontak körbe, majd a talpam már nem érintette a földet.

A fejem nekikoccant valaminek, mire a fájdalom a homlokom és a szemüregem, valamint a tarkóm környékén vasmarokként vájt a tudatomba. Zihálva nyeltem a levegőt, éreztem, hogy folynak a könnyeim. Egész testemben remegtem, és mint egy rémálom, úgy beszippantott az érzés. Semmi inger nem maradt a külvilágból.

Régen éreztem ezt. Bár többször mint szabadott volna. Az első és a legutolsó több hetes turnénk után. Akkor kórházban kötöttem ki. Még gyakornok koromban, a debüt előtt nem sokkal.

A sötét és félelmetes, fojtogató és szűnni nem akaró maró fájdalom. Mintha egy rémálomban rekedtem volna, és mindig azt kívántam bárcsak elájulhatnék, bárcsak megszűnne minden.

Az alváshiány, a sok kávé, az éhség, a folyamatos hajtás, a mentális és testi fáradtság… nem rendszeresen, de már többször legyűrtek. Igaza volt PDnimnek. Oda kellett volna figyelnem magamra, nem a strapás munka közben fogyózni, és rendesen aludni, mikor lehet.

Kookie távoli hangját hallottam, aztán valami hideget éreztem az ajkaimnál. Lassan kinyitottam a szám, mire hűs víz csurgott végig a torkomon. Kényszeríttettem magam a nyelésre, így nagy nehezen lement az éltető folyadék.

Kis erőt adott a hideg víz, így bágyadtan felnyitottam a szemeim. Kookie aggódó arca tárult a szemeim elé, ahogy a lámpafény, ami valamiért folyamatosan változott megvilágította a pofiját.

-Itt álljon meg. - Szólt valakinek, aztán nemsokára újra megcsapott a hideg levegő. - Tarts ki, már nincs sok. - Suttogta, mire bágyadtan akasztottam a karjaim a nyakába a segítségével. Szemeimet lehunyva, a mellkasára hajtva a fejem hallgattam az ütemes szívverését, ami mintha erősebben vert volna, mint máskor.

Csippanások, távoli hangok, ütemes dobogás. A fejem ugyan sajgott, de a víz segített. Egyre álmosabb lettem.

-Mi történt? - Hallottam meg NaHyu-nim ideges hangját, mire felemeltem a fejem. De bár ne tettem volna! Megint szédülni kezdtem, és már a gyomrom tartalma is kavargott.

-Rosszul lett. - Válaszolta Kookie. - Adtam be neki fájdalomcsillapítót. - Karjaim erőtlenül lecsúsztak az engem cipelő fiú válláról, ahogy megint tompulni kezdett a világ. Csak a hangok jutottak el hozzám, amik fájdalmasan szabták szét az addigi csendet.

-Sun Bin, MinYu....

-Hol a gyógyszere?

-Hívjunk orvost?

Sunnim, NaHyu-nim és JungKook hangja visszhangot vert a fejemben. Kattanások, tompa kopogás, mérges szitkozódás.

Éreztem, hogy Kookie testének melege egyre távolodik, majd valami hűvös de puha, selymes anyag fogadott be.

-Nem, csak pihennie kell. Mondtam neki hogy ne igyon sokat, de persze nem hallgat rám.

Megmozdult mellettem az ágy, amire lefektettek, aztán valami hideg anyagot éreztem a bal vállamnál. Az anyag eltávolodva hűvös és nedves érzést hagyott maga után, majd egy fájdalmas szúrás érkezett a vállamba. A besüppedő matrac jelezte, hogy valaki megint leült mellém.

Meleg ujjak kulcsolódtak az enyéim köré, és óvatosan simogatni kezdtek.

-Pár percen belül javulni fog. - Hallottam Sunnim hangját a fejemben zúgó hangokon keresztül.

-Mi történt? - Kérdezte Kookie valahonnan nagyon közelről. Az ő hangját valamiért tisztán hallottam a hasogató fejemben.

-Keveset pihent, túl magas volt a kávékoncentráció a vérében, valószínűleg ivott is, megint nem evett rendesen... Jaj te lány! Mit kezdjünk veled? - Sóhajtotta Sunnim fusztráltan.

Képtelen voltam megmozdulni, vagy válaszolni. Zihálva vettem a levegőt, mert úgy éreztem valami annyira szorít, hogy ég a tüdőm. A gyors levegővételtől kiszáradt a torkom, mire köhögni, majd öklendezni kezdtem.

Éreztem, ahogy felemelnek, majd az oldalamra fordítanak. Köhögésem kissé alább hagyott, mikor a mellkasomat szorító fájdalom csillapodott.

Többen voltak mellettem, azt érzékeltem, sőt, valaki puha, és forró tenyérrel simogatta a meztelen hátam, ami rettenetesen jól esett.

A gyógyszer amit beadtak nekem hatni kezdett, a fájdalom lassanként eltompult, ahogy egyre bágyadtabb lettem. Végül, mint akit fejbe vertek elaludtam.