Shinny & ChunJi (TeenTop) 2.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki a takarómat rángatja.

-Shinny, ébresztő!!! - Hallottam a világ ebben a percben legidegesítőbb hangját.

-Oppa1! Hagyj békén! - Morogtam, és a másik oldalamra fordultam, miközben a fejemre húztam a takarót. Pár percig csend volt, aztán a csípőm mellett besüppedt a matrac, aztán a fiú csikizni kezdte az oldalam, mire nevetve és sikítva felültem, és a takarót rádobtam a fejére, és lenyomtam az ágyra.

-Shinny! - Hallottam a méltatlankodó hangját.

-Ez van. - Nevettem fel, mire valahogy kicselezett, és engem nyomott a párnák közé. Hirtelen mindketten lefagytunk, és csak meredten néztünk egymás szemébe. A mellkasán volt a tenyerem, hogy eltoljam magamtól, és éreztem, ahogy a szíve gyorsabban ver. Bevallom, nekem is a fülemben dübörgött minden szívverésem. Chan Hee arcán egy kaján, kisfiús mosoly terült el.

-Na mi van? - Suttogta.

-Aigoo2 Oppa, szállj már le rólam! - Jött meg az eszem, mire durcás képet vágva leült a sarkára. Felültem én is.

-Felébredtél? Akkor 30 percen belül indulhatunk a csarnokba. - Erre hozzávágtam egy párnát, mire nevetve kiment a szobából. Gyorsan felöltöztem, aztán lefoglaltam a fürdőt. Amikor végeztem a reggeli dolgaimmal a konyhában találtam rá. Valami salátaféleséget kutyult, de nem akarta megmutatni, hogy mit, így leültem a pult másik felére, és belekortyoltam a teába, amit elém rakott.

-A poszterekről... Honnan szerezted ezeket?

-Mármint rólad? - Nézett hátra a válla felett. Biccentettem. - Az egyik sportújságban volt. De hasonló súlyod van a médiában mint egy idolnak, csak te sportoló vagy. Az aranyérmeid után szinte minden újságban minimum egy mini poszter volt rólad. Miért kérdezted?

-Mert sokkal magasabbnak tűnök. Meg gondoltam a mamának is kellene egy a nappali falára az érmek, meg kupák mellé.

-Aha. - Valamit még kevert a salátához, aztán megpördült, és elém rakott egy tál színes-gyümölcs salátát, tejfölös mártással nyakon öntve. - Tádááám! Életem első olyan salátája, amibe nem vágtam bele az ujjam, szóval meg kell becsülni. - Ült le mellém, aztán egy kisebb tányérba vett magának, és nekem is.

-Mmm, nagyon finom! - Nyeltem le az első falatot. Ő meg csak teli szájjal bólogatott. Reggeli után összeszedtük a koris holmikat, aztán a csarnokba indultunk. Pont 5 perccel nyitás után érkeztünk meg. Letettük a szokásos helyre a táskáinkat, felhúztuk a korcsolyát, aztán néhány bemelegítő kör után Chan Hee megkért, hogy mutassam meg neki, amiket mondtam.

-Most zene nélkül, mert koncentrálnom kell. - Intettem le, amikor a telefonján keresett valamit.

-Rendben. - Tette el a készüléket. Lehunytam a szemem, aztán minden figyelmem a lépésre (vagy csúszásra) irányítottam. Oké, menni fog! Gyorsítani kezdtem a kör vége felé, aztán hirtelen befordultam, és mérleg állásból oldalra és felfelé vetődve csináltam egy pörgést a levegőben, aztán két talpra érkezve csúsztam tovább. Csak elvesztettem az egyensúlyom, és elestem volna, ha nem kap el. - Minden oké?

-Persze. Még egyszer megpróbálom. - Bontakoztam ki a karjai közül.

-Nem tudom, hasznos e, de érkezéskor próbáld meg a mérlegállást. Lehet hogy az nem annyira biztos, de talán az egyensúlyodat jobban meg tudod tartani.

-Hm... Szerintem menni fog. De azért legyél a közelemben. - Felmutatta mindkét hüvelykujját, aztán a palánkhoz csúszott. Újra és újra megpróbáltam, amíg végre sikerült úgy érkeznem, ahogy elképzeltük. Azt az utolsót videóra is sikerült felvennie.

-Nagyon jó! Ez tökéletes volt! - Tapsolt meg. - Pihensz egy kicsit?

-Á, most kezdek belejönni. - Legyintettem, mire kinevetett. A következő egy olyan pörgés volt, amit fél lábon kezdek, aztán lemegyek mérlegbe, megfogom a korcsolyámat, miközben az egyik lábam 90^o-ot zár be a hátammal. Feltűrtem a pulcsim ujját, és feltűztem a hajamat, aztán nekikezdtem a produkciónak. Chan Hee leesett állal figyelte, ahogy bénázok egy sort, aztán vagy 100.-ra végre sikerül.

-Még van egy óránk. - Jegyezte meg, amikor kimelegedve ittam pár kortyot az otthonról hozott teából. Biccentettem, aztán a mai napi utolsó produkcióra helyeztem minden tudásom-és figyelmem. Ez hasonló volt a kinyíló virághoz, ugyanis a pörgést gombócból kezdem, aztán előre-és felfelé  nyújtom a kezeim, és a lábaim, aztán a végén teljesen "kinyílok", ami azt jelenti, hogy lesz belőlem egy "3 szirmú virág". Ez is az időnk utolsó 10 percében sikerült tökéletesre. Kaptam egy egyszemélyes tapsvihart Chan Heetől, aztán a cuccainkat összepakolva, szemembe húzott sapkával és kendővel indultunk a Yeon's felé. Mára már törzshelyünkké vált, és az itallap 3/4-ét már végigkóstoltam.

-Ez nagyon jó volt. Holnap ráérsz?

-Igen, azt hiszem. Két hét múlva lesznek a vizsgáim, de azokra már régen megtanultam mindent. - Kortyoltam bele a teába.

-Az remek. Hétfőn lesz egy meccs, de engem nem válogattak be.

-Aigoo! Ez annyira gáz! Feljebb raktak egy másik csapatba, de azoknak még nem vagy eléggé megfelelő, ezért nem játszhatsz. - Chan Hee megvonta a vállát.

-Ez van. Legalább több időm van rád.

-Ja, mondjuk ez igaz. De akkor is olyan izéség.

-Hát... De most ezekkel a koreográfiákkal kéne foglalkoznunk. Nagyon jó vagy, de kell választani egy számot...

-Vagy mixelni egyet.

-Vagy az, meg kell csinálni az egész koreográfiát, aztán a hozzá való ruhádat...

-Annyira azért még nem kell előreszaladni. A koreográfia és a zene a legfontosabb.

-Igazából szülinapi meglepetés akart lenni a barátaimtól, és tőlem... de... írtak csak neked egy dalt, hogy ösztönözzenek. Ők is agyon bírnak téged, csak most Japánban vannak, és... na mindegy. Szóval a dal már megvan. - Előkotorta a mobilját, és megmutatta a zenét. Abban a 3 percben minden benne volt: a szenvedéstől kezdve az őrjöngő sikerig...

-Szóval ez... nagyon köszönöm, üzenem a barátaidnak, hogy nagyon-nagyon szeretem őket is, és nagyon kedvesek, hogy írtak nekem egy dalt.

-Akkor már csak a koreográfia van hátra.

Miután megálmodtuk, összeraktuk a táncomat minden este gyakoroltam, sokszor nap közben, tanulás közben is nyújtottam, vagy táncikáltam. A vizsgáim remekül sikerültek, és mivel a tanulásnak vége naphosszat a tánccal foglalkoztam. Chan Hee nagyon sokat segített, mondta mit hogy, és ha kellett elkapott. A próbák alatt összeszedtem a bal kezemre egy kisebb zúzódást, de ezen kívül megúsztam mindent. A 4 hónap csak úgy elrepült. A mama megvarrta a fellépő ruhámat, aztán bejelentkeztünk a versenyre. Sokkal magabiztosabban vártam már a döntő pillanatot.

-Nagyon drukkolok! - Integetett Chan Hee, maikor vége lett az előttem lévő csaj száma. Nagy levegőt vettem, és becsúsztam a színpad közepére, miközben a kamerákba mosolyogtam. Aztán a zenére, és a mozdulatokra figyeltem. Sose felejts el mosolyogni! Hallottam Chan Hee hangját a fejemben. Így hát mosolyogva csináltam végig a produkciót. Hattalmas tapsot kaptam, villogtak a fényképező gépek, a kamerák minden rezdülésemre figyeltek, miközben kicsúsztam Chan Heehez. A versenybírók nemsokára meghozták az ítéletet.

-Az első helyezett 200+10 ponttal a 25-ös versenyző, Yoo Shin Mi! - Jelentette be a főzsűritag. Kaptam egy hatalmas aranykupát, aztán válaszolnom kellett a riporterek rengeteg kérdésére.

-Miért tűnt el ilyen hosszú időre?

-Milyen érzés újra bajnokságon lenni?

-Minek a hatására lépett újra jégre?

-Milyen érzés megnyerni a junior bajnokságot?

-Hol volt idáig?

-Miért tűnt el a média elől?

-Milyen érzés nyertesen távozni?

-Azt hallottuk ezt a zeneszámot egy koreai idol banda az ön számára készítette. Igaz ez?

-Mi ösztönözte arra, hogy jelentkezzen a versenyre?

-Ki az új edzője?

Meg egy csomó ehhez hasonló kérdés, amire mosolyogva válaszoltam.

- Aki a korcsolya szerelmese soha nem tudja abbahagyni. - Feleltem egyszerűen. Aztán odacsúsztam a kijáratnál várakozó Chan Heehez, aki a karjaiba kapott, és szorosan magához ölelt. Hazafelé kijelentettem, hogy ha akarja ha nem ő lesz ezentúl az edzőm, mire mosolyogva vállalta, és megígértette velem, hogy indulok a további versenyeken is, sőt, jövőre a világbajnokságon, és a KOMB3-on is.

Rengeteg versenyen vagyok túl. A legtöbbről elhoztam az első helyet, vagy a másodikat. A mama és a papa is nagyon büszke rám, nem is beszélve Chan Heeról (azóta sem tudtam megszokni a ChunJi-t). Egyre többet aludtam nála a nyáron, segített az edzéseken, meg amikor csak a szőnyegen próbáltam a mozdulatokat. Az újságok meg írhattak, amit akartak. Csak a változatosság kedvéért:

Yoo Shin Mi szerelmes?

A műkorcsolyázó sorban nyeri meg a nemzetközi versenyeket. Sokakban felmerült a kérdés, mi ösztönzi. Erre a kérdésünkre nem válaszolt, de nagy valószínűséggel Lee Chan Hee, a fiatal hokis és edző az, aki ösztönzi. Lehetséges lenne, hogy Shin Mi szerelmes? Mivel semmiről nem nyilatkoztak csak találgatni tudunk. Egyesek szerint nagyon szép pár lennének. Bár még semmilyen hírt nem erősítettek, vagy cáfoltak meg nem tudunk semmi biztosat, csak azt, hogy Shin Mi a csúcsra tör...

KH

A műkorcsolyázó a világrekordra törekszik?

Ugyan még csak 19 éves, de már 20 arany-, 32 ezüst, és 17 bronzérme van, emellett világmásodik a korosztályában. Világrekordot fog dönteni ennyi győzelemmel! Senki nem tudja miért tért vissza a versenyzéshez, ugyanis a szülei balesete után visszavonult. Sokak szerint Lee Chan Hee, a fiatal edzője buzdította. Egyesek szerint több is van köztük, mint munkatársi kapcsolat.

JI

Újra versenyzik Korea kedvence!

 Yoo Shin Mi megnyerte a junior bajnokságot Szöulban, és ezek után szinte minden nemzetközi műkorcsolya-versenyen részt vett (zárójelben megjegyezném hatalmas sikerekkel). Csak találgatunk mi ösztönzi a fiatal bajnokot. Talán Lee Chan Hee, a huszonéves hokis-edzője? Egyesek állítják, hogy egy párt alkotnak, de nem nyilatkoztak még erről a dologról. Vajon igaz a hír? A lényeg viszont az, hogy Shin Mi túllépett a gyászon, és újra elemében van. Megerősítetlen forrásból tudjuk, hogy szerepelni fog a következő KOMB-on is (Koreai Országos Műkorcsolya Bajnokság). A jövő tavaszra meghirdetett világbajnokságon is részt fog venni.

KY

Sorban zsebeli be a győzelmeket

Yoo Shin Mi minden verseny első top3-jában benne van, amin indul. A tehetséges műkorcsolyázó sorban zsebeli be a győzelmeket. Senki nem tudja mi ösztönzi. Egyesek szerint Lee Chan Hee, a fiatal (mellesleg jóképű) huszonéves edzője az oka... Csak találgatni tudunk, ugyanis a híreket nem erősítették meg, egyszerűen nem nyilatkoztak, nem válaszoltak a párosukra vonatkozó kérdésekre.

GM

Családi katasztrófa után szerelem?

Yoo Shin Mi, a fiatal műkorcsolyázó januárban elvesztette a szüleit, ami miatt elég sok ideig nem hallhattunk róla semmit. Aztán egyszer csak feltűnt a junior bajnokságon, és azóta zsebeli be a különböző díjakat. Csak találgatunk, és kombinálunk: Lee Chan Hee, a kishölgy edzője, akivel mellesleg egy korosztályban vannak valószínűleg nagy hatással van Shin Mire. Néhányak szerint több is van náluk a munkán túl. Mivel nem erősítették vagy cáfolták meg a hírt senki nem tud semmi biztosat. Shin Mi egyébként indulni fog a következő KOMB-on (Koreai Országos Műkorcsolya Bajnokságon), és a világbajnokságon is. Korea büszke lehet (megint) rá!

SH

Amikor megkérdeztem Chan Heet mit szól hozzá csak megvonta a vállát, és elfordította a fejét. Igaz, hogy majdnem egy éve (oké, 3 hónap híján) ismerjük egymást, de ennyire azért nem kerültünk egymáshoz közel, mint ahogy az újságok kombinálnak. Igaz, semmilyen infót nem szolgáltattunk. Nem is kell még, egyenlőre. Versenyről versenyre járok, egyre jobban mennek a koreográfiák, Chan Hee barátaival is megismerkedtem, akik a zenéket is csinálták (és kiderült hogy egy idióta, de szerethető bagázs), és alig voltam már otthon. Az utóbbi persze a mamának eleinte nem tetszett, de amikor látta, hogy mennyire jó vagyok rám ragasztotta a "megszállott" jelzőt, és hagyott gyakorolni. Karácsonykor volt egy kis nyugi (mert akkor bezárt a csarnok is). A karácsonyt Chan Heevel, a mamával, a papával, és a fiú szüleivel töltöttem. Nagyon összebarátkoztak az idősebbek (értem itt a mamáékat, és Chan Hee szüleit), és mosolyogva nézték, ahogy a karácsonyfa alatt is balett-mozdulatokat csinálok, és sokszor úgy viselkedek, mintha korcsolya lenne a lábamon. Szilveszterkor a fiú elvitt egy éjszakai korizásra, a Han mellett kialakított jégpályára, ahonnan éjfélkor megnéztük az újévi tüzijátékot, amit a Bampo-hídról lőttek fel. Januárban pedig mindketten szinte a csarnokban éltük az életünket. Gyakoroltam a KOMB-ra, és a világbajnokságra is. Chan Hee pedig amikor én pihentem edzett a hokisokkal, mert bekerült a csapatba, és a műkorcsolya után egy nappal a hoki világbajnokságot is megrendezik itt, Koreában.

Újra itt. Milyen felemelő érzés! A KOMB-ot simán megnyertem, így februárban ezerrel készültem én a műkorcsolya világbajnokságra, Chan Hee pedig a hoki vb-re.

-Izgulsz? - Kérdezte a mellettem ülő fiú.

-Nem nagyon.

-Shinny, ez világbajnokság! Izgulj már egy kicsit! - Lökte meg a vállam.

-Oké, egy ici-picit izgulok. Így megfelel Oppa? - Mosolyogtam rá.

-A bokáddal minden rendben?

-Persze. - Forgattam a szemem. Az előző világbajnokságra sérülten mentem el, és...így csak második lettem.

-Ha megnyered kapok autógrammot?

-De már kaptál!

-Nem baj... - Vágott egy kiskutyapofit.

-Aigoo! Hagyd már abba! - Ütögettem meg a vállát, mire többen is felén kéztek.

-Shinny! - Kapta el a csuklóm. - Koncentrálj a versenyre.

-Oké. Te meg szurkolj!

-Mindenképpen. Sok sikert! Mondanám, hogy kéz és lábtörést, de ezt most inkább hagyjuk. - Elkezdődött a verseny, megszólalt a koreai himnusz, aztán sorban jöttek a jobbnál jobb 19 és 25 év közöttiek. Én az 50-es számot kaptam.

-50-es, Yoo Shin Mi, Dél-Korea legnagyobb esélyese. - Becsúsztam a terem közepébe, aztán megszólalt a mix, amit a drága idolok kevertek nekem, én pedig csúszkálni kezdtem. Kemény munka tudom, nem szabad félvállról venni...

balra, ugrik, jobbra, ugrik, oldalpörgés, mérlegpörgés, ugrás, nem elszédülni, leérkezés, oké, kecses kör, oldalpörgés, ugrás, "dugóhúzó", "virág", lehajlás, gombóc-pörgés, ugrás, jobbra, balra, oldalpörgés, "dugóhúzó", mérlegpörgés, lehajlás, gombóc-pörgés, kecses kör...

Ezernyi villanást láttam, a nézőket nem is. A zsűritagok is bólogatva figyelték a műsoromat. Mikor befejezésként meghajoltam kitört egy talán Busanig is elhallatszó vastaps. Visszacsúsztam Chan Heehoz a helyemre. Ő bíztatóan rám mosolygott, aztán visszafordult az utánam következő tehetségeket nézni. Mikor az utolsó versenyző is befejezte a produkciót a konferálós emberke kezdett el beszélni, amíg a zsűri pontjait összesítik.

-Az idei szabályzat szerint a Műkorcsolya Világbajnokságon 1-500-ig kaphatnak pontokat a versenyzők. Minden zsűritag 1-10-ig pontozhat. A sorrendet 5 percen belül bejelentik. - Lecsúszott a "porond"-ról ami elsötétült, és valami nagy sláger kezdett szólni a hangfalakból. Pár perc múlva a zene lehalkult, és újra mindenhol világos lett. A jégre egy emelvényt állítottak fel az első, második illetve a harmadik helyezet számára.

-A világon a harmadik legjobb műkorcsolyázó, 400 ponttal, az angol 23-as sorszámú America Woo. - Megtapsolták az angol lányt, aki felment az emelvényre, kezébe vette a bronz-kupát, és a virágcsokrot. Tavaly a kis-világbajnokságon nem volt semmi ilyesmi... - A világmásodik 470 ponttal az amerikai 45-ös sorszámú Ana Koiwon. - A tavalyi csaj. De vajon... - A világbajnok pedig nem más, 499 ponttal, mint a koreai származású  Yoo Shin Mi! - Leléptem a jégre, és odacsúsztam a dobogóhoz. Fellépkedtem a direkt korcsolyához kialakított emelvényre, aztán elvettem a hatalmas aranykupát, az aranyérmet, és az óriási csokor virágot. Megköszöntem Ana és America gratulációit, és boldogan a magasba emeltem a kupát. A fényképezőgépek villogtak, a kamerák rám közelítettek. Amikor végre leengedtek az újságírók, riporterek, és sikerült eljutnom az öltözőmig Chan Hee, aki az öltözőben várt rám, felkapott, megpörgetett, és magához szorított.

-Annyira örülök! - Suttogta, aztán gyorsan letett a földre. - Bocsi, elragadtattam magam... Gáz vagyok, igaz?

-Miért lennél az?  Te vagy a világ legjobb edzője!

-Ugyan már! Viszont késő van...

-Igen, úgyhogy sietek! - Csatoltam ki a csattokat a ruhámon. Chan Hee nagy szemekkel bámult rám. - Most meg mi van?

-Levetkőzöl előttem? - Nyelt egy nagyot.

-Ööö... nem. Csak egyedül felöltözni sem tudtam, gondoltam segíteni fogsz... - Néztem rá. A tekintetével végigmért, aztán mögém lépett, és kicibzározta a ruhámat. Aztán elfordult amíg belebújtam a pólómba, és a nadrágomba. Amikor a pulcsimat húztam segített összepakolni.

-Minden meg van?

-Azt hiszem.

-És a smink? Kicsit erős utcára, nem?

-Kocsival vagyunk, és most sietünk, mert nem akarok összefutni senkivel.- Toltam ki az ajtón. Engedelmesen, és csendben vezetett hazáig, amíg én telefonon fogadtam a gratulációkat mindenféle ősrégen látott Európai "családtagoktól" is. Amikor beértünk a lakásukba már hajnal volt, de a szülei és a mamáék is gratuláltak. A kupát a mama hazavitte, a virággal és az éremmel együtt, és felpakolta a gyűjteményembe. Sminklemosás után fáradtan dőltem le aludni, nem is zavart hogy hová, csak vízszintesben akartam már lenni.

Másnap reggel a fejem alatt a párna mintha élt volna. Fel-le mozgott, és szuszogott. Először azt hittem, hogy ráfeküdtem a papa kiskutyájára, aztán megéreztem, hogy a hasamon is van valami. Mi a halál? Most két  kutya van? És most komolyan ezért kell nekem felkelni? Morogva nyújtózkodtam ki egy kicsit, aztán megálltam, amikor a hátam alatt is megéreztem valamit. Oké, ennyi kutya tuti nincs... Lassan kinyitottam a szemem, és amikor tudatosult bennem hogy nem otthon vagyok (elég volt csak a sötétkék plafonra nézni). Olyan gyorsan ültem fel, mintha nem csak pár másodperce ébredtem volna fel. Kisöpörtem az arcomból a hajam, és magam mellé néztem, az éppen ébredező Chan Heera.

-Mi van? - Morogta. - Máris reggel van?

-Te nem is vagy kiskutya... Sem élő kispárna. - Túrtam bele a hajamba. Hogy én menyire hülye vagyok!

-Mi van a kiskutyákkal? - Ült fel a kócos fejével.

-Azt hittem egy kiskutya vagy. - Nyújtózkodtam egy nagyot. Egyszer csak megéreztem két kart a derekam köré fonódni.

-Szeretnéd ha kiskutya lennék? - Suttogta egy kicsit rekedten a fülembe, azzal az édes hangjával... Oké, a szívem vagy ezerrel vert, és gyorsabban kapkodtam a levegőt. Pár másodperc alatt összeszedtem magam, aztán rendesen lélegezve részleteztem a történetet.

-Tudod amikor félálomban voltam éreztem ahogy lélegzel...

-Mert a mellkasomon feküdtél...

-És azt hittem hogy a papa kiskutyájára feküdtem rá.

-Azért olyan kicsi nem vagyok. - Kuncogott fel, aztán a vállgödrömbe fektette az állát. Az egyik keze a derekamon pihent, a másikkal megtámasztotta magát, hogy ne dőljön fel. - Nagy voltál tegnap!

-Aha... - Kezdtem el játszani a takaró szélével, mert eszembe jutottak azok az ostoba kérdések tegnap. Vagyis ma hajnalban, ha nem csal az időérzékem, még ma van.

-Most meg mi a baj? - Emelte fel a fejét, és elvette a derekamról a kezét. Elfordítottam az arcom, és a szőnyeg mintáit kezdtem el nézni. - Shinny...

-Zavar az, amit az újságok írnak.

-Miről?

-Rólam...és rólad.

-És mi azon a zavaró, hogy az edződnek tartanak?

-Nem az. Az edzőm vagy...

-Akkor mi zavar?

-Nem olvasol mostanában újságot?

-Kellett volna? Miért, mit írnak ami ennyire elveszi a kedved. Rólad írnak?

-Is.

-És még kiről?

-Rólad. - Suttogtam.

-És mit írnak rólam? - A hangja most már incselkedő volt, és éreztem, hogy mosolyog.

-Hogy jóképű vagy...

-Ez az igazság! Ezen vagy fennakadva? - Nevetett fel.

-Oppa! - Kiáltottam rá, mire abbahagyta a nevetést, én meg újra a szőnyeget kezdtem tanulmányozni.

-És mit írnak még rólam?

-Hogy összeillünk, meg hogy szerintük... miattad kezdtem el újra versenyezni.

-Shinny, ne durcáskodj emiatt... - Leült mellém az ágy szélére, és maga felé fordított, de én továbbra is a szőnyeget tanulmányoztam.

- És azt találgatják hogy szerelmes vagyok-e.

-Kibe?

-Azt te is tudod.

-Nem, nem tudom. - Megfogta az állam, és maga felé fordított. Halvány mosoly játszott az arcán. - Kibe vagy szerelmes?

-Én... - Elcsuklott a hangom, és nem bírtam folytatni.

-Akkor ne mondd ki a nevét, csak jellemezd! - Engedte el a fejem.

-Oh, rendben... Szóval ő az én... Dongsaeng4-em, imádja a teákat, és korizni is szeret, mindig nagyon kedves hozzám, rengeteget segített az életemben, szeretem ha mellettem van, és azt állítja, hogy nagy rajongóm...

-Ki az a szemétláda?! - Csattant fel a fiú. Ne már! Nem veszi észre hogy éppen róla beszéltem? Ah...

-Az, aki épp mellettem ül. - Forgattam meg a szemem. Erre lefagyott a mosolya, és nagy szemekkel nézett rám. Mindenféle érzelem tükröződött a fekete szemeiben, aztán megnyalta az ajkait. Hirtelen magához rántott, és lassan megcsókolt. Érzelmesen, kedvesen, imádnivalóan. Mikor eltávolodtunk egymástól kuncogni kezdett.

-Én meg már kezdtem féltékeny lenni a barátaimra.

-Hát te vagy az a szemétláda, akibe... - Belém fojtotta a mondanivalómat egy szenvedélyes második csókkal.

-Nem vagyok szemétláda.

-De te mond... - Újabb csók. - Chan Hee... Oppa!...Hagyd már.... hogy vé... végig... mondjam... amit... Élvezed? - Kérdeztem végül. Erre biccentett, és magához húzott, szorosan ölelve.

-Nagyon élvezem, és nem akarlak elveszíteni. - Suttogta. - Jaj, Shinny! Nem is tudod milyen régóta várok erre... Csak nem mertem megtenni...

-Azért ennyire nem kell félni tőlem! - Nevettem el magam.

-Nem is tőled féltem... hanem attól, hogy visszautasítasz. - Megsimogattam a még mindig kócos fejét, mire ő megdermedt az ölelésben, és eltolt magától.

-Mi a fene... - Kezdtem volna.

-Nyugi! - Csitított le. - Csak már olyan régen ki akartam próbálni valamit... Megengeded? - Nyúlt az arcom felé, aztán a hajamat kezdte el birizgálni.

-Komolyan?

-Mindig összekötöd a hajad! - Védekezett. - Amikor először itt aludtál már akkor meg akartam tenni, de... olyan édesen aludtál, és nem akartalak felébreszteni.

-Olyan hülye vagy.

-Ez nem igaz! - Mosolyodott el.

-Akkor mi vagy?

-Maga a tökély.

-Aha... És én?

-Te még nálam is tökéletesebb, édes kis jégtáncos Shinny-m. - Magához vont, és hosszan megcsókolt.

Ennyi lenne.... Remélem tetszett!

By:ByulWoo

---

1 Oppa = lány mondja fiúnak, megszólításforma, általában olyan fiúra mondják akik tetszenek nekik, vagy szoros kapcsolatuk van. A Kpopban a férfi idolokat hívják így előszeretettel a rajongók.

2 Aigoo = hasonló mint az "Ajj már!"

3 KOMB = Koreai Országos Műkorcsolya Bajnokság rövidítése, egyébként tudtommal nem létezik ilyen verseny

4 Dongsaeng = jelentése testvér, édestestvéreknél és barátoknál is használható, mindkét nemre