Négy Évszak Chapter 5.

 

NÉGY ÉVSZAK

GUILTY - Bűnös

V.I

HyungWon kijelentése után mély csend állt be a terembe. Lélegzetvételeinket és a jég halk recsegését is lehetett hallani.

-Miért érzem azt, hogy ennek nem lesz hamar vége? - Dőlt hátra végül a székében Wonho, megtörve a csendet, és gondolatban valószínűleg átfutotta az összes dolgát, majd fontossági sorrendbe pakolta, aztán újra a teremben lévőkre koncentrált.

-A Hercegnő a kívülálló. - Ismételte meg ízlelgetve a szavakat Shownu. Az ő szájából valahogy nagyon határozottan csengett ez a kijelentés.

Mindannyian a mellettem ülő lányra néztünk, aki lehunyta a szemét, és egy nagyot sóhajtott.

-Egyszer már elbuktam ellenük. Azóta csak erősebbé váltak. - Halk szavai kiáltásként törték meg a csendet, ami nehéz felhőként úszott a nagy teremben.

-Biztos van valami módja annak, hogy megállítsuk őket. - Szólalt meg I.M határozottan. - Lehet, hogy a Nyár elbukott, de a Tél nem fog. És gondoljatok már bele! Nem lehet, hogy egy nyárlány egyedül állítsa vissza az évezredek óta tartó háborúk után a békét!?

-A jóslat többes számban beszél, kívülállókat mond. - Javítottam ki, mire csak elhúzta a száját, és a tőreivel kezdett játszani. - Már csak meg kell találnunk azokat, akik még hozzá hasonlóan mindkét erővel bírnak.

-De van egy másik jóslat, amiben egyes számban említi a feltehetőleg mindkét erővel bíró lényeket. A kívülálló miatt sokak halnak meg, de ő mentheti meg a kettőt. - Ellenkezett MinHyuk. - Ez a jóslat, bárhogy nézzük is, egy személyre utal.

-Ha úgy nézzük, akkor a Hercegnő miatt sok hópehely halt meg, szóval lehet erről szó. - Piszkálta a gyűrűit Wonho. - De megint oda lyukadtunk ki, hogy a Hercegnő a kívülálló.

-Simán csak oda kellene dobni eléjük, és meglátjuk mi lesz. - Fintorgott I.M.

-Vonatkoztass el kérlek az utálatodtól. - Pillantott rá Shownu. - Ilyen kérdéseknél nem gyűlölködhetünk. - Majd rám nézett. - Volt az utadnak bármilyen hasznos információja, ami a jóslatokon és az egyezségen kívül esik?

-Voltam a Paradicsom-szigeteken. Láttam robotokat, és furcsa, robot-szerűen viselkedő embereket.

-Majd a Hercegnő megoldja. - Közölte vállat vonva I.M.

A lány fusztráltan lehunyta a szemét, majd halkan beszélni kezdett, mintha ezzel próbálná megnyugtatni magát. Ha úgy vesszük szörnyen sértőek voltak I.M támadó szavai. De jó volt hallgatni, ahogy a lány szarvait törögeti le minden egyes ilyen típusú megszólalásával.

-A saját hatalmamat nem tudtam megtartani, hogyan győzhetnék ellenük? Mégis hogyan lehetne megállítani egy olyan elfajzott népet, akik mindent kiirtanak maguk körül, ahol megjelennek? - Nyitotta fel lassan a szemét. - Mert senki nem elég erős ahhoz, hogy szétzúzza azt az erődöt, amit a Paradicsom-szigetekre építettek.

-Láttátok az erődjüket? - Kapta fel a fejét KiHyun.

Egy pillanat múlva megjelent az asztal felett egy vörös szerkezeti rajz.

-Erős, bevehetetlen. Magas falak, nyílások nélkül, éber, kijátszhatatlan őrség, nagyon erős gondolatfalak. - Vázolta fel a lány, miközben KiHyun a hologram képet tanulmányozta.

-Rendben, lépjünk tovább. - Kérte Wonho.

-Szükségünk lenne néhány tervre, hogy továbbléphessünk. - Morogta I.M. - Hogy végre jussunk valahová.

-Először is meg kell erősítenünk a Tél védelmét. - Vázoltam fel a tervet, amit a Hercegnővel még a kutatóközpontban beszéltünk át. - Gondolatfalat kell építeni az egész birodalom köré, ugyanis az Azúr-tenger felől csak a jég és a viharok védenek meg minket. Esetleg egy falat fel lehetne húzni a kritikusan alacsony fekvésű pontokra, például a Tavak vidékétől délre, és a keleti határra.

-Szerkezetileg hasonlót, mint amit a nyáriak építettek a Fáradt-völgybe? - Érdeklődött KiHyun.

-Igen, de jeges vízeséssel, kifelé dőlő fallal, hogy ne lehessen rajta átjutni. - Néztem rá.

-Igyekezni fogok. - Bólogatott KiHyun, majd szerintem fejben azonnal tervezgetni kezdte a legújabb építményét.

-A Fáradt-völgyben egy várost kiirtottak a megmérgezett ivóvízzel, így az élelmezésre, a méregtelenítésre és a vizek tisztaságára is nagyon oda kellene figyelni. - Folytatta a Hercegnő. I.M fusztráltan sóhajtott, de Wonho, aki ilyen ügyekkel foglalkozik komoran bólogatott, és megígérte, hogy mindent megtesz ennek elkerülése ügyében. - Az emberek szellemi épségére is oda kell figyelni. - Sóhajtott a lány. - Nem muszáj tudniuk, hogy milyen ocsmány dolgok folynak a másik birodalomban.

-Ez egy jó pont. - Morogta I.M kedvetlenül. - Ha kevés a lelkes harcos nem érünk velük semmit.

-Katonák. - Bólintottam. - A terveink között szerepelt elsőként a Nyár uralmának visszaszerzése, hogy nagyobb sereget tudjunk felállítani.

-Többségében a nyugati országrészt szállták meg, keleten elvétve vannak csak gépezetek, néhány nagyobb városban. - Vázolta I.M a megfigyeléseit.

-Tehát érdemes lenne keletről kezdeni. - Bólogatott Shownu.

-A birodalom szíve és agya Napfényváros. - Szólalt meg a Hercegnő. - Onnan lehet mindent irányítani. Ha rendesen működik a rendszer nem fognak mellénk állni a virágok, mert az elnyomó hatalomtól jobban félnek, és nem mernek semmit tenni.

-Akkor Napfényvárosba kell menni? - Húzta el a száját I.M. - Nem szeretem azt a helyet.

-Nem. Akkor a terv a következő. - Gondolkodtam hangosan. - Napfényváros a motor, tehát oda kell mennünk. Minél előbb cselekszünk, annál előrébb leszünk. Ma este elmegyünk körülnézni, a védelmen rést keresni.

-Oké. - Vont vállat I.M hanyagul.

-A két hadügyes marad itthon. - Szólalt meg kimérten Shownu. Szinte fel sem fogtam, hogy mit mondott. - Itt KiHyunra van szükség.

Az említett, aki még mindig a gépezetek erődjét tanulmányozta, akkor döbbenten felnézett.

-Én? - Bámult nagy szemekkel hol a Hercegnőre, hol Shownura. - Vele?

-Én miért nem mehetek? - Akadékoskodott I.M, és összefonta a karjait a mellkasa előtt.

-Nincs szükség arra, hogy a bajt okozzatok. - Morgott a legidősebb. - Főleg te. JooHeon pedig megszervezi a hadsereget, hogy készen álljunk a támadásra, vagy a védekezésre. Mindenki mehet a dolgára, este találkozunk ugyan itt. - Bökött az asztalra Shownu, majd elteleportált.

-Én egyedül nem vállalom. - Közölte KiHyun, majd durcásan elteleportált. Gyorsan mindenki elment a saját dolgára, és újfent ottmaradtam a Hercegnővel.

A lány felállt, majd megállva a szék mellett a fejére húzta a csuklyáját, és eligazgatta alatta a haját.

-Hová készülsz? - Pillantottam rá. - I.M rajtad tartja a szemét, úgyhogy ne csinálj semmit!

-Meg szeretném nézni a vásárt. - Vette el előlem a fagyott százszorszépet, ami még akkor is a betonasztalon pihent. Az ujjai között forgatta, majd rám pillantott. - Nem tervezek semmit ellenetek, mert tudom, hogy nekem fájna. - Biccentett fejével a lapockája felé. - És amúgy sem akarom elveszteni a szövetségeseimet.

Eszembe jutott az a minta, ami a hátára került, aztán az, hogy nekem is mintha fájt volna az, amikor I.M valamit csinált a lánnyal.

Mire felnéztem, a Hercegnő már nem volt ott.

Átteleportáltam a szobámba, majd kicsatoltam a fekete felsőruhám csatjait, és áthúztam a fejemen. Odaálltam háttal a kifényesített falhoz, majd hátrafordulva szemléltem meg a lapockámon virító fekete mintát. Mintha négy különböző jelkép lett volna összedolgozva egy mintává, mindenféle kacskaringók között. Furcsa volt, de mégis jól nézett ki.

Belemerültem a saját tükörképembe, mikor valaki megállt az ajtó előtt, majd kopogtatni kezdett.

-Uram! Itt van? - Hallottam az egyik hivatalnok hangját.

-Igen, azonnal megyek! - Húztam vissza egy sóhajtás után a felsőmet, majd sietősen becsatolgattam az öveit, és már kint is álltam a folyosón.

És kezdődhetett a régi, monoton, unalmas munka. A laktanyák végigjárása, ellenőrzések, papírmunka, és a háborús előkészületek folytatása.

Abból jöttem rá, hogy esteledik, hogy a laktanyába visszaért az aznapi határőrség. A sok papír és parancsnok társaságában nem éreztem túl jól magam, folyton arra gondoltam, hogy milyen jó volt azt a pár napot szabadon tölteni a nagyvilágban. Így sajnos nem sokat haladtam előre, mikor el kellett búcsúznom a laktanyától és a betonteremtől, majd visszatérni a téli palotába.

Én voltam az utolsó, aki odaért, és meglepődve ültem le a helyemre, mert a már helyet foglalt lány teljesen máshogy nézett ki. Nem azok a fehér ruhák virítottak rajta, amiket mindig a nyáriak hordanak, hanem hozzánk hasonlóan feketébe öltözött, és mit ne mondjak - bármilyen nehéz is kimondani - egész jól festett téli ifjúnak öltözve. Bár korántsem volt az, de láthatólag még I.M is máshogy méregette a Hercegnőt az asztal túloldaláról.

-Remek. Ha túljutottunk a részleteken, miszerint mindannyian GEM ruhát viselünk el is kezdhetnénk. - Csapta össze a kezét Shownu. A gépezet-erő-mentesítő (GEM) ruhákat egyébként már régóta hordjuk, nagyjából mindenki a Tél Birodalmában, amióta a tudósaink kifejlesztették ezt a speciális öltözetet.

Erre mindannyian felé fordultunk, bár a szemünk sarkából valószínűleg mindannyian a lányt figyeltük.

-A terv szerint be kell surrannunk Napfényvárosba, felmérni a gépezetek erejét, valamit megtalálni azt, aki ifjúnak nevezteti magát a Nyár birodalmában. - Szólalt meg Wonho. Mindannyian pislogva néztünk rá, mert amúgy tényleg valami ilyesmi volt a terv, ami például az én agyamban is megszületett, de nem arra számítottunk, hogy pont ő fogja ezt mondani.

-Így szólt az élelmezési vezető. - Morgott I.M. Láthatóan egyre jobban nem tetszett neki, hogy nem ő vezeti a titkos akciót.

-Miért beszélsz úgy, mintha te is mennél? - Kérdezte HyungWon, fennakadva azon az egy részleten. Mint pénzügyes nagyon nagy tapasztalata van ebben, és mindig figyel a részletekre.

-Egy szárnyas nő megjelent előttem pár órája, és közölte, hogy nekem is mennem kell. - Nézett végig a döbbent társaságon.

-Kemmani?! - Kérdeztük egyszerre, teljes szinkronban, hitetlenül a mellettem ülő lánnyal.

-Már miért jelenne meg Kemmani neked? - Akadékoskodott MinHyuk. - Ő Seholban van.

-Nekem is megjelent szóval nem ez a lényeg. - Húztam el a szám, majd a legidősebbre néztem, aki elgondolkodva méregette a szőkére festett hajú Wonhot.

-Az állóképessége és a hadászati tudása nem lebecsülhetetlen, mellesleg elég erős, volt katona is, határőr is, szóval mehet. KiHyun pedig nem akart egyedül menni. Íme, a két tagú csapat, és a Hercegnő. - Mutatott a két kiválasztottra. - Sok sikert. Hajnalban várunk vissza titeket.

-A hallban találkozunk kettő perc múlva. - Szólalt meg Wonho, majd KiHyunnal felálltak, és tisztelgés után elteleportáltak.

A Hercegnő egy sóhajtás után szintén felkelt.

-Köszönöm a szövetséget, és ígérem, információkkal térünk vissza. - Nézett Shownu majd I.M szemébe, aztán ő is elteleportált.

-Kis fruska. - Sziszegett a legfiatalabb, miközben a késeit dobálta. - Hogy merészel télinek öltözni...

-Fejezd be. - Szólt rá MinHyuk. - A legendák nem hazudnak. Ő az egyik kívülálló. Kemmani mondta.

-Szóval neked megjelenhet, Wonhonak nem. - Sóhajtott fusztráltan Shownu. - Ideje lenne felnőnötök, és abbahagyni ezt a buta versengést.