Négy Évszak Chapter 5. 4

NÉGY ÉVSZAK

GUILTY - Bűnös

V.IV

JooHeon:

A fal tetején álltunk egymás mellett, mind a hatan, mint fekete, mindenre elszánt harcosok. A szél tépte a ruhánkat, az arcunkba fújta a havat, és csak a testünk ragyogása, valamint a bástyákban és az őröknél lévő lámpák szolgáltattak némi világosságot.

A Nagy folyó túlpartján vörös szentjánosbogarakként villogtak a gépezetek szemei, és tízméterenként őrtüzek égtek a felsorakozott gépek sokasága előtt.

Pár pillanat alatt felmértük, hogy több százezer robottal állunk szemben, akik utolsó mozdulatukig harcolni fognak, mivel nincsenek érzéseik. Márpedig ennyi gyilkoló géppel nem tudjuk felvenni a harcot. A hópelyhek hadserege a főhadiszálláson, és a laktanyáknál már felsorakozott, teljes készenlétben várták a parancsot.

-Túl sokan vannak. - Szólalt meg HyungWon. - Ennyivel nem bírunk el.

-I.M hozd a hadsereget. - Pillantottam a mellettem álló, ideges alakra.

-Várj! - Hallottam meg Wonho hangját, mire I.M döbbenetében elejtette a tőreit.

Mindannyian a két felénk futó feketeruhás, fehérhajú alakra néztünk, és a mögöttük szaladó tíz feketébe öltözött, felfegyverzett hópehelyre.

-Mi a... - Pislogott MinHyuk

-A feladat a védekezés. - Állt meg a Hercegnő. - A Tél földjére nem lép robot. - Nézett végig rajtunk.

-A falnak és a gondolatfalnak ki kell tartania. - Folytatta Wonho. - Ezek arra készülnek, hogy áttörjék a falakat. Le akarják rombolni a Rideg sziklákat. Tűzzel harcolnak, tehát maximálisan ki kell használni a Nagy folyó vizét, és az erőinket.

-Mégis mi ez az egész? - Ráncoltam össze idegesen a homlokom. - Ti majdnem meghaltatok!

-Kemmani mutatott néhány dolgot. - Közölte Wonho. - JooHeon és I.M velünk jön, KiHyun visszamegy a palotába, és ki sem teszi onnan a lábát, a többiek maradnak, és megvédik a birodalmat.

-Na álljunk csak meg! - Háborodott fel I.M. - Te nekem nem mondod meg!...

-I.M, JooHeon, KiHyun, tegyétek amit mond! - Szakította félbe Shownu. Majd a két fehérhajúra pillantott. - Remélem tudjátok mit csináltok.

Wonho bólintott, majd megragadta a karom, és egy zöld, madárcsicsergős erdőben találtuk magunkat. Egy pillanaton belül megjelentek a fekete ruhás téli katonák, akik ránézésre normális katonának tűntek, ám megpillantottam egy-két arcot, akik a különleges haderőből valók voltak. Tehát a különleges hadsereg tagjaiból válogatták ki őket...

-Nem keltünk feltűnést, de együtt maradunk. Bevonulunk Napfényvárosba, mint békekövetek. Onnan a katonák visszamennek Télvárba. Indulás! - Adta ki a parancsot egész halkan Wonho, majd az egyik katona felemelte a birodalmunk zászlaját, egy másik Télvár zászlaját, és díszmenetbe rendeződve indultunk el a kikövezett úton az ellenségünk felé

-Mégis mi ez az egész? - Kérdeztem újra, halkabban, mikor a Hercegnő mellett sétáltam.

-Figyelnek minket, viselkedj békekövetként. - Súgta vissza a lány előre, az árnyékos, kővel kirakott utat nézve.

Az út kiért az erdőből, és megpillantottuk Napfényváros színes háztetőit. A nyáriak házai elég furcsa alakúak tudnak lenni, és sokszor a szivárvány színeiben pompázó fedelet építenek nekik. Bár, ahogy az emlékeimben élt a város, háztetői, és építményei mindig csillogtak a fényben - ezért is lett Napfényváros; de ahogy a dombról haladtunk lefelé, egyre inkább úgy éreztem, hogy egy szürke köd ülte meg a várost.

-Miért nem érzem azt, hogy megsülnék? - Érdeklődött mögöttem I.M.

-A Nyár Birodalma lehűlt. - Válaszolt neki a lány. A mellettem haladó szőkeségre pillantottam, aki érzelemmentes arccal figyelt előre, az egykor fehéren csillogó, márvánnyal kirakott útra.

I.M nem firtatta tovább a hely furcsaságát, vagy a terv megvalósításának lehetetlenségét, miszerint odamegyünk Sara palotájába, és megkérdezzük a békefeltételeket. Úgy tűnt a Hercegnő és Wonho tudnak valamit, ami jó eséllyel Kemmani utasítása, így nem ellenkeztünk. A Hercegnő a különleges, a kívülálló, tehát hallgatnunk kell rá.

Ahogy beértünk a városba mérhetetlen csalódottságot és undort éreztem. A szürke házak ablakai be voltak deszkázva; a valamikor ragyogó, illatozó virágoskerteket szemét borította; néhol koromfolt szennyezte be egy-egy ház homlokzatát, mintha felgyújtottak volna benne, vagy az előtte álló kis udvaron valamit. A Hercegnőre pillantottam, aki még mindig az érzelemmentes arcát mutatta, majd óvatosan megérintettem az ujjait, egyfajta bátorításképpen, mire egy szomorú mosoly törte meg a maszkját.

Beértünk a főtérre, ahol gépezetek álltak sorfalat egyenesen a palota kapujáig.

Az előttünk haladó Wonho intett, mire a katonák átadták a zászlókat, és elteleportáltak a megbeszéltekhez híven.

Négyen, a két zászlóval vonultunk végig a sorfalak között, majd a palota kapuját átlépve bejutottunk a hatalmas, vöröses fényben játszó előcsarnokba.

Abba a terembe vezettek minket, ahol anno a Hercegnővel beszéltem, mikor próbáltam figyelmeztetni.

-Szívélyes üdvözlet! - Állt fel az addig a nagy asztal szélén üldögélő sötétvörös hajú fiú. Az arcának egy részén, a világos színű bőre helyén ezüstszínű fém látszódott, mintha ő is egy robot lenne, amire emberi bőrt húztak.

-Önnek is. - Szólalt meg Wonho, felszegett fejjel, elsőként. - A fogadtatásból ítélve a futárok ideértek.

-Igen, persze. - Legyintett hanyagul a vörös, majd a mellettem álló lányra pillantott. - Még nem találkoztunk szivi.

-Hena vagyok. - Hajolt meg a lány.

-Hm, egész jó. - Bólogatott ráérősen végigmérve a Hercegnőt, majd ránk pillantott. - Sajnos nem tudtam a követeiteket rendesen végighallgatni, mivel a nővérem kissé ideges volt az éjjel. - Lépett el tőlünk, majd megkerülve az asztalt leült a főhelyre, majd intett, hogy mi is üljünk le vele szemben. - Guhon vagyok. - Pillantott a Wonho és közöttem lévő helyre telepedő lányra, majd hátradőlt a székében, és elterpeszkedve benne nézett végig rajtunk. - Halljam mit akartok!

-Mivel az elmúlt néhány évezredben egészen békésen tudott egymás mellett élni a két birodalom ezért szeretnénk tárgyalni a békefeltételekről. - Kezdte a mondandóját Wonho, és karjait az asztalra tette, ujjait összefűzve. Ahogy akkor szokta, mikor nagyon fontos dologról beszél. - Úgy hisszük, hogy a Gépezetek Királysága és a Nyári Birodalom hajlandó lesz velünk bizonyos feltételek mellett megegyezni, és erőiket visszavonni a határainkról, valamint a békés, nyugodt életet biztosítani a Tél Birodalmának.

-Szeretnénk beszélni a nővérével, Ansa Linneyyel. - Tette hozzá a Hercegnő kék szemeit Guhon gúnyos arcára, mire a vörös hajú teste lángolni kezdett.

-NE MERÉSZELD TÖBBET KIMONDANI EZT A NEVET! - Ordította, majd, visszavéve a lángolásból, és a hangerőből tovább folytatta a gúnyos, undorító hangján. - Kicsi Hena, azt az Ifjút Saranak hívják.  Mindig is annak hívták. Senkinek sincs két neve egyik birodalomban sem.

-Nem beszélhet így egy követtel sem. - Húzta ki magát ültében I.M. Nagyon dühösnek látszott az arca, és éreztem, ahogy az ereje megemelkedik.

-Én adom a feltételeket, ti csak meghajoltok előttem, és elfogadjátok őket. - Közölte jelentősségteljesen magára mutatva Guhon egy gúnyos vigyor keretében. 

-Ne képzelj magadról többet, mint ami vagy. - Jött be a tárgyalóterembe egy másik vörös hajú. Ha leszámítjuk az ő arcán is feltűnő ezüstszínű, hovatartozásának jeleit, egész kedves arcú Ifjú volt.

-Kalen, hogy kerülsz te ide? - Kérdezte gúnyosan a megérkezettől Guhon. - Nem a szobádban kellene csücsülnöd, és a számokat ellenőrizni?

-Sara azt parancsolta várd meg Nimint. - Közölte Kalen, majd felénk fordult. - Míg megérkezik a hadügyekért felelős Ifjú, kérlek gyertek velem, körbevezetlek benneteket a palotában.

-Igazán kedves tőled. - Állt fel a Hercegnő mellettem, majd felénk pillantva a tekintetével üzent, hogy tegyük, amit mondanak. - A bátyáim és én is szívesen veled tartunk. - Indult el a lány a már az ajtó mellett álló Kalen felé.

Lassan haladtunk végig a magas, tágas, hatalmas folyosókon. Az egykor csillogó ablaküvegeken alig lehetett kilátni a kosztól vagy az odakint lévő szürkés ködtől. A mellettem haladó lányra néztem, aki érzelemmentes arccal hallgatta Kalen monoton beszámolóját a palotáról. Ha ennyire leromlott állapotban kellene látnom az egykor ragyogó palotámat nem is tudom mit csinálnék. A Hercegnő arcán gondosan elrejtette érzelmeit, tettetett érdeklődéssel hallgatta a vörös fiú beszámolóját.

-Sara nővérem portréja. - Hangzott az idegenvezetőnk magyarázata egy, a falon lógó hatalmas képhez. - Ugye milyen gyönyörű? - Nézte elmosolyodva a festményt, és mintha tényleg ámulattal bámult volna azokba a gyönyörű, hatalmas, tengerkék szemekbe. - Még Xim nővérem halála előtt készült ez a kép. Ő volt a legnagyobb harcos, a legcsodálatosabb és legjobb vezető. - Sóhajtott ámulattal.

A Hercegnő csak bámulta az elragadtatott fiú profilját, majd felnézett a róla készült képre.

-Xim portréját az előbb néztük. - Tette szóvá kis idő múlva a nyelvbotlást I.M.

-Tényleg, bocsánat. - Kapta el zavartan a tekintetét a Hercegnőről készült festményről, majd sietősen tovább ment a következő festményhez.

A vörös hajú, fehér díszegyenruhába öltözött, méltóságteljes Yanna halvány mosollyal nézett le ránk a magasból.

-Ő Yanna. - Érkezett a tömör, rövid magyarázat Kalentől. Ha jobban megnézi valaki a képet tényleg egész rendes fiúnak tűnik. És mit ne mondjak, tényleg remek harcos volt, és a lány maszkján megmutatkozó pillanatnyi szomorúságból ítélve nagyon jó barát is lehetett. Abban a pillanatban sajnáltam a lányt, hogy pont velünk kellett szövetséget kötnie, akik megöltük az utolsó "testvérét". Igaz, hogy még van a világon másik öt vagy hat Nyár Ifjú, de Yanna össze sem hasonlítható ezekkel a fémarcú patkányokkal akik tönkretették a Nyár Birodalmát.

-Kifogástalan úriembernek tűnik. - Suttogta a Hercegnő, mire a vöröske felkapta a fejét.

-Úgy gondolod? - Pillantott az I.M mellett álló lányra, majd a festmény felé fordította a fejét. - Ő a példaképem.

-Vége a bájcsevelynek Kalen! - Hallottuk Guhon kemény, gúnyos hangját a hátunk mögül, mire az említett kissé összerezzent.

Mindannyian az érkező két Ifjú, és a mögöttük haladó gépezetek felé néztünk.

-Had mutassam be legidősebb bátyámat, Nimint! - Lépett hátrébb, felénk Kalen, mintha félne a másik kettőtől.

-Befejezted már a kis túrádat? - Érdeklődött Guhon maró gúnnyal a hangjában. Úgy tűnt, neki ez a felsőbbrendűség a vérében van. Olyan peckesen járt ott a nyikorgó fémdobozok előtt, mintha egyetlen szóval mg tudná menteni a világot.

-Most akartunk visszaindulni a nagyterembe. - Bólogatott Kalen, és igyekezett kikerülni a két felsőbbrendű nyárfiú szeme elől.

-Itt beszélünk. - Hallottunk meg a kemény, határozott hangját a legidősebb nyári fiúnak. Intett a robotoknak, mire azok körbevettek minket, igaz, hagytak levegővételnyi helynek úgy négy-öt méter helyet, de attól még be voltunk zárva.

-Nem sok ez egy kicsit? - Kérdezte félénken Kalen, de, amikor Nimin rávillantotta a tekintetét azonnal meghúzta magát, és a Hercegnő mellől eloldalgott a robotok sűrűjébe.

-Békével jöttünk. - Emeltem fel a vörös padlószőnyegről a tekintetem a velünk szemben álló két nyár ifjúra. - Nem akarunk senkit bántani, és azt hiszem elvárhatjuk, hogy minket se bántsanak. - Néztem a kemény arcú, szinte robot tekintetű Niminre.

-Ez csak formalitás. - Válaszolt ő, megvillantva fehér fogait, és a bőre helyén látszódó ezüstszínű fémdarabokat, mint valami olyat, amitől félnünk kellene.

-Formalitásként kérlek engedjétek meg... - Csettintett I.M, mire a fejünk felett egy hófelhő keletkezett, és lassan hullani kezdtek belőle a kis jégcsillagok. - Sokkal jobb. - Mosolyodott el, mikor a hópelyhek az arcához értek. Csodáltam a magabiztosságát velük szemben, hiszen eléggé szorult helyzetben voltunk, elég lehetetlen célokkal.

Egy pillanat múlva jégcsap nőtt ki a vörös padlószőnyegből kis körünk közepén, majd egy kényelmes, egy lábon álló masszív szék alakját vette fel, és zúzmara futott rajta végig, kidíszítve, és puhává téve az ülőkét.

Wonho intett a Hercegnőnek, hogy pihenjen le, mire a lány halvány mosolyt küldve felé elhelyezkedett a rögtönzött jég-székben.

-Készen állunk. - Pillantott fel Wonho a kissé meglepett vörös párosra.

Niminen annyira nem látszott, de Guhonnak be kellett csuknia a száját, hogy ne nézzen ki annyira hülyén a reakciója. Hol van az a gúnyos világmegmentő, tűzpofa?

I.Mre pillantottam, aki egy másodpercre megengedte magának a győztes vigyort, majd gyorsan rendezte a vonásait.

Az idősebb nyárfiú bólintott, a pillanatnyi döbbenetét leplezve, hogy kezdhetjük.

-Az elmúlt néhány évezredben úgy véljük békésen tudott egymás mellett élni a két birodalom, ezért szeretnénk tárgyalni az örökös békefeltételekről. - Kezdte a mondandóját Wonho, újra. - Úgy hisszük, hogy a Gépezetek Királysága és a Nyári Birodalom hajlandó lesz velünk, a Téli Birodalom hivatalos képviseletével, a Téli Birodalom vezetőivel, bizonyos feltételek mellett megegyezni.

-Halljam. - Fonta össze Guhon a karjait, mire Nimin lenézően pillantott rá, mint egy nagytestvér, aki fél kézzel elintézi a pattogó, nagy urat játszó kisöccsét.

-Szeretnénk, ha a két birodalom, amelynek vezetői... - Folytatta Wonho, egy pillanatra elakadva. - Vagy küldöttei, most itt állnak velünk szemben, erőiket visszavonnák a Nagy folyó partjáról, a határainkról, valamint a békés, nyugodt életet biztosítanák a Tél Birodalmának.

-Ajándékokkal nem tudunk kezeskedni, mivel birodalmunkban nem tudunk nemesfém, vagy egyéb értékes kincs létezéséről; de ha van rá mód, hogy ne olvadjon el, egy nagyon ügyes szobrászunk jégszobrával tudunk szolgálni. - Kulcsolta össze ujjait a lány, és a fekete ruhájára tapadt hópelyhek csillogni kezdtek, ahogy a vállai megmozdultak. Guhon mereven figyelte a lány minden mozdulatát, olyan volt, mint egy kutya, aki rá akar ugrani a zsákmányra.

-Mit tud felajánlani a Tél Birodalma az egyesült Gépezetek és Nyár Birodalmának? - Kérdezte kemény arccal Nimin. - A jégszobrokon kívül? - Tette hozzá gyorsan, mire Guhon gúnyosan elvigyorodott.

-Visszavonjuk a jeget a Sehol-vonulatok déli partjairól, és a Jeges vidék déli és délkeleti partjairól, valamint a Nagy folyó északi feléről. Ezzel hatalmas területek szabadulnak fel a Gépezetek és a Nyári Birodalom részére. - Vázolta Wonho azokat az engedményeket, amiket meg tudtunk valósítani, betartva Shownu szabályát.

-Békefeltételként át kell engednie a Tél Birodalmának a területe ötven százalékát. A nyugati részétől kezdve a középső feléig, Télvár keleti határának vonaláig. - Közölte Nimin.

-A Tél földjére gépezet nem lép. - Szegte fel a fejét Wonho.

-Területet, adót, és a hadsereg feloszlatását követeljük. - Lépett közelebb az idősebb vörös hajú, mire a körülöttünk álló robotok nagy nyikorgás közepette is egy lépést közelebb jöttek.

-A hadsereget nem tudjuk feloszlatni addig, míg a határunknál állomásozó Nyári Birodalom hadserege el nem vonul onnan. - Léptem közelebb a lányhoz, aki faarccal, szinte befelé figyelve nézte a pont vele szemben álló két vörös Ifjút.

-Hallottátok a feltételeket! - Gúnyolódott Guhon

-Azok a területek, amiket felajánlottunk számunkra fontos területek. - Emelte fel a fejét Wonho, és farkasszemet nézett Guhonnal. - Halászati és gazdasági szempontból értékes területek.

-Számunkra a buta halaitok nem érnek semmit. Ezek. - Mutatott gúnyolódva végig a gépeken. - Nem esznek halat! Ezek után két lehetőség van... - Mosolyodott el erőltetetten. Aztán mintha kisgyerekeknek magyarázna folytatta. - Vagy teljesítitek a feltételeket. - Mutatott Nimin felé, majd gúnyolódva kivillantotta fehér fogait. - Vagy pedig Sara elpusztít titeket. - Csapta össze a tenyerét. - Nem is olyan nehéz, nem igaz? - Vigyorgott gúnyosan.

Nimin Guhon előadását egy fintorral díjazta, majd újra felénk fordult.

A Hercegnő felpillantott I.Mre, aki egy apró bólintással jelezett neki valamit.

A lány, mintha csak ezt kérdezte volna a tekintetével a fekete hajú fiútól felemelkedett a székéből, majd a két vörös Ifjúra nézett. Guhon mintha visszahőkölt volna attól az erőtől, amit a lány egy pillanatra kiárasztott magából, Nimin viszont kőkemény arccal nézte a lányt.

-Egy megállapodás szerint; amely a Nyár és a Tél Birodalma között akkor köttetett, mikor a Nagy fal megépült a Fáradt-völgyben; egy jóslatokban is megírt harmadik birodalom ellen a két ellenséges birodalom együttes erővel lép fel. - Mondta lassan, érthetően a lány, miközben kissé félrebiccentette a fejét, ezzel nyomatékosítva kikhez szól. - Valamint ha az egyik Birodalom saját hibája miatt elveszik, a másik, még virágzó Birodalomnak köteles biztosítani a teljesen békés külpolitikai helyzetet. - Pillantott Guhon újfent gúnyos arcára. - Íme. - Vette el I.M kezéből azt a régiesnek tűnő vörösben és kékben játszó papirost, amit a fiú előhúzott a felsője zsebéből.

A lány felemelte a karját, majd engedte kinyílni a tekercset, amin ott ékeskedett a Téli Birodalom pecsétje, Wonho aláírásával, valamint a Nyári Birodalom pecsétje, Ansa Linney aláírásával.

-Az az aláírás érvénytelen. - Rejtette el maszkját megtörő meglepődöttségét Nimin, és a lány kézírására mutatott.

-Ansa Linney volt az akkori Nyári vezető. - Közölte higgadtan a lány, mire Nimin kitépte a kezéből a papírt. Visszalépett a helyére, majd látványosan, jó magasra emelve azt, lassan kettétépte, majd újra ketté, és ezt addig folytatta, míg apró miszlikekként a föld felé nem kezdtek hullani.

-Bármennyire is két lábbal tiprod azoknak a híres elődeidnek az intézkedéseit, ezt az egyezséget nem tudod elpusztítani. - Szólalt meg I.M szemöldökét felhúzva, és előre jót szórakozva Guhon arckifejezésén.

És tényleg, ahogy a fecnik leértek a földre, mint egy önmagát kirakó puzzle darabjai, úgy hullottak le egymás mellé, majd kékes-vöröses fénylés mellett egyesültek. A tekercs, amit az előbb széttépett, újra egyben, a földön hevert, Nimin és Guhon lába előtt.

Ne ellenkezz, hamarosan elkapnak minket. - Hallottam meg a fejemben a lány hangját. - Minden a terv része. Ha megsérülünk vége mindennek.

A Hercegnőre pillantottam, majd a szememmel jeleztem neki, hogy értettem.

-Hogy lehet az kicsi Hena, hogy te ennyit tudsz az elődeidről? - Érdeklődött gúnyosan, de kissé meglepetten Guhon. - Hiszen alig vagy ezer éves.

Akkor értettem meg, hogy KiHyunnak miért kell a téli palotában rostokolnia. Tehát akkor a Hercegnő KiHyun "halála" után született.

-Nagyon tisztelem az elődöket, és szeretek tanulni. - Jelentette ki a Hercegnő, majd szépen visszaült a helyére.

Ujjaival a tekercs felé intett, mire egy kis szellő néhány hópelyhet arrafelé kergetett.

Ám, ahogy a tekercset a kis szél felemelte Nimin keze lángolni kezdett. A kis hópelyhek azonnal elolvadtak, és I.M felhőjéből is eső kezdett csöpögni.

Nimin egy pillanat alatt lesújtott a papírra, mire az lángolni kezdett, de nem égett meg.

-Az elődök semmit sem tudtak. - Közölte Nimin, miközben egész testét lángba borította.

Aztán a gépezetek megindultak felénk.

A Hercegnő széke szétrobbant, apró szilánkjai beleálltak a gépezetek ízületeibe, de a megbénultak helyére másikak érkeztek.

Nimin tüzes, fekete füstöt eregető mivoltával odarohant hozzánk, majd valami szürke anyagot dobott felénk. Ám azok a szemcséket a levegőben megfagyasztottam.

Guhon, valahonnan előkerülve a lánynak ugrott, majd az arcába vágott valami port, mire a lány eszméletlenül esett a földre.

A következő pillanatban valami furcsa, édeskés illatot éreztem, majd furcsa, maró hatást a torkomban, aztán elsötétült előttem a világ.