Négy Évszak Chapter 4. 5

NÉGY ÉVSZAK

FIGHTER - Harcos

IV.V

Kelletlenül, de minden erőfeszítésünket és tudásunkat beleadva néztük át, hogy mi az, amivel meg tudjuk erősíteni a Tél birodalmának, az otthonomnak, a védelmét. Majd próbáltunk kidolgozni egy tervet, hogy mégis hogyan jussunk be a gépezetek várába. Mert a vezetőjük, aki valószínűleg ott van, nem igazán fog kijönni az erődjéből, ha odamasírozunk a hadseregünkkel.

-Be kell épülnünk a robotok közé. - Jelentettem ki.

-Ez nem lehet ilyen egyszerű. - Ingatta a fejét a hercegnő. Még mindig nem tetszett neki a tény, hogy együtt kell dolgoznunk. Intésére egy domborzati térkép jelent meg előttünk.

-Talán ha kiirtjuk a Gépezetek vezető rétegét, és a legnagyobb bázisát, azok eltűnnek. - Néztem a kivetített vörös hologramot elmélkedve, ami közöttünk lebegett. Bár még mindig nem értettem mi történt.

-Biztosan láttad azt a várat. - Nézett fel a lány, miközben a térkép egy pontja fölé, a legnagyobb szigetre a Paradicsom-szigetek közül, egy nagy szürke erődítmény képét vetítette. - Lehetetlen bevenni. Hihetetlenül erős, magas falai vannak, nyílások nélkül, kívülről megközelíteni is nehéz, a hely miatt, tele van őrökkel, beteleportálni pedig a gondolatfalak miatt lehetetlen. - Sóhajtott, és ránagyított a várra, majd megjelenítette fölötte az erőd szerkezeti rajzát, vagy legalábbis a falai szerkezetét. - Próbáltam, de... mintha visszapattantam volna. - Jelent meg egy vastag burok a vár körül. - A Paradicsom szigetek a Pokol szigetei lettek. Nem lehet ott elpusztítani őket. - Halkult el a hangja, és nyelt egyet.

-A fának is, miután kivágták, kiássák a gyökerét. - Jutott eszembe. Vagyis mifelénk így szokás a tüzelőt gyűjteni, bármilyen nehéz is felásni a fagyott földet. Az csak mellékes, hogy utána ültetünk újat a régi helyébe. - Akkor először azt kell megtalálni, aki Ifjúnak nevezi magát a birodalmadban. Talán az adhat némi magyarázatot.

-Először elmegyünk Télvárba, és megerősítjük a védelmet. - Vázolta a feladatainkat a lány. - aztán elmegyünk a Nyári palotába, és kirakjuk onnan a hasonmásom szűrét. A tervet pedig ott folytatjuk.

-Akkor indulás. - Adtam ki a parancsot, majd teleportálni próbáltam, de még mindig a nagy terem közepén álltam.

-Ki kell mennünk ahhoz, hogy bármit is tudj kezdeni magaddal. - Közölte horkantva a lány, majd karjába véve egy fehér anyagot a kijárat felé indult.

A bőre halványan világított, így tudtam követni. Ahogy a haja minden lépésénél himbálózott , és amennyire a mélyen kivágott ruhája engedte meg tudtam nézni a fekete mintát a hátán.

Valamiféle kacskaringós jelölés volt, amiben végül négy különböző madarat láttam meg. Nem sokáig bámulhattam, mert a kezében lévő köpenyét a vállára terítette, és a kis csatokat összepattintotta.

A napfény elvakított, amikor kiléptünk a sziklaszirtre, és megcsapott a forróság, valamint az óceán sós illata. Egy pillanat alatt izzadni kezdtem, és úgy éreztem elolvadok, így inkább megragadtam a lány ruhájának a szegélyét, és teleportáltam.

Kellemesen összerázkódtam, mikor a jóleső hideg átjárta a testem. A szél erősen fújta az arcomba a havat, de remek érzés volt hazatérni.

A Hercegnő előtt álltam, a ködös Nagy folyó partján, ahol a Fagyott folyó olvadt, jeges vize beleömlött a sziget legnagyobb vízgyűjtőjébe. A Nap narancssárga korongja még nem tűnt fel az égen, de néhány sugara átszűrődött a paplanként mindent borító ködön.

Lehunytam a szemem, és felmértem a terepet. Mögöttem állt a lány, alattunk méteres hó, a folyók, a sziklák... a túlparton pedig mozgolódás.

Kinyitva a szemem a túlpart felé hunyorogtam. Néhol megcsillant egy-egy páncél, majd ahogy kissé feloszlattam a ködöt egy kisebb rézhadsereg tűnt fel. Egy percen belül pedig egy tűzgolyó repült felénk. Talán el is talált volna, ha nincsen ott a gondolatfal, mely minden ilyentől, és olyantól ami a túlparton volt, megvéd.

A hátam mögött erőlöketet éreztem, majd ahogy előrébb léptem beleütköztem a saját gondolatfalunkba. Éreztem, ahogy áramlik benne, és bele az erő.

-Mit művelsz? - Fordultam hátra a lányhoz, aki a hóban térdelt lehunyt szemmel, karját előre nyújtva. Mikor nem válaszolt felé indultam. Akkor tényleg komolyan gondolta, hogy segít védelmet biztosítani a Tél birodalmának?

Aztán megtorpantam, mert a tűzgolyók megállás nélkül repkedtek felénk, és sisteregve semmisültek meg a gondolatfalhoz érve.

Visszafordulva a Nagy folyó felé, a ködben kivettem egy lángoló alakot, ahogy feje fölé emelt karokkal egy tűzlabdát formál. Felismertem benne a Hercegnőt.

Összeráncolt szemöldökkel néztem le a mögöttem térdelő, fehér ruhás lányra, aki minden erejét beleadva erősítette meg a gondolatfalat, majd a túlparton álló, tüzes alakra. Tényleg egyformák voltak. Vagyis ilyen távolból két tojásnak tűntek. A két egyforma lány között kapkodtam a tekintetem, végül úgy döntöttem, hogy közbeavatkozok.

A szövetségesem minden erejét beleadva erősítette a gondolatfalat, míg én felemeltem a Nagy folyó vizét, és rázúdítottam a túlparton álló hadseregre, majd visszairányítottam a medrébe. Jó néhány robotot elsodort az ár, a fegyvereiket, és a hajítógépeiket pedig tönkretette a víz. Önelégülten csaptam össze a tenyerem, mikor megéreztem egy harmadik erőt.

-JooHeon! Mit... - Kezdte a megjelent, de elhallgatott.

Az erejét a falba összpontosító lány felnyögött, mire hátrafordultam.

A szőkeség mögött I.M térdelt, egyik kezével a lány torkát, a másikkal pedig a száját szorítva. A lány küzdött, de már jégpáncél kezdte borítani a szenvedéstől eltorzult arcát. Pár pillanat kellett, hogy felfogjam, hogy mégis mi történik, és miért, majd mikor eljutott a tudatomig, hogy szinte ég a lapockám, odarohantam hozzájuk.

-Hagyd békén! - Löktem el a lánytól a fiút, mire az értetlenül bámult rám. A lány a hóba esve köhögött, mint akkor, amikor a laboratóriumban a fagyot préseltem le a torkán.

-Agyadra mentek a gépezetek?! - Állt fel a hóból I.M ingerülten, majd megjelent mellettem, és hátralökött a vállamnál fogva. - Megbuggyantál? Ez a csaj tönkretehet mindent! - Kiabált kikelve magából. A homlokán kiduzzadt egy ér, és előkapta a kis tőreit, és újra a lányhoz ugrott. Nem akadályoztam meg, hogy a hercegnő torkához szorítsa a késeit. Csak sóhajtva erőltettem magamra nyugalmat. Vele nem érdemes veszekedni, ezt már rég megtanultam.

-Tévedsz. Az a csaj tehet tönkre mindent. - Mutattam a folyó túlpartján álló, félig vörös hajú újra lángoló, éppen feltápászkodó lányra, akit ezek szerint nem tudott elsodorni az ár. Körülötte vízpára gomolygott.

-Még nem végeztem veletek! - Kiabált át a folyó túloldaláról az öklét rázva. - I.M tudom, hogy ott vagy! Még nem végeztem veled! - Vágott még egy utolsó tűzgömböt a gondolatfalnak, majd felhúzva az orrát távozott a folyópartról.

-Voltam Seholban... - Kezdtem visszatérve fejben is a mellettem lévőkhöz, de a fehérhajú Hercegnő hangja megállított a folytatásban.

-Itt nem biztonságos. - Nyögte, mire I.M a pengéit még közelebb tartotta a torkához.

-Neked itt nincsen szavad. - Szűrte ki a fogai között a fogva tartója.

-Sajnálom I.M, de erre a lányra szükségünk van. - Sóhajtottam, és eltoltam a lány torkától a kését.

-Most azt akarod bemagyarázni nekem, hogy a csaj, aki tönkretette a birodalmát, most nem ez? - Mutatott a hóban térdelő lányra, mire ő csak lemondóan sóhajtott.

-Bármennyire is utáljuk kénytelenek vagyunk együtt dolgozni. - Közöltem I.Mmel.

-Ezek szerint nem csináltál semmit az elmúlt napokban, csak a kis csajodat szedted össze. - Fintorgott gúnyosan I.M, és a fagyott hóba rúgott. - Még mindig nem értem miért pont te vagy a főnök, miért nem valaki aki a dolgát tenné.

A Hercegnő közben felkelt a földről, és leporolta magáról a havat.

-Menjünk haza. - Intettem lemondóan a két társam felé.

-Attól még utálom. - Közölte I.M a lányra pillantva, majd eltűnt.

Megfogtam a Hercegnő köpenyét, és teleportáltam.

Télvár kis mellékutcáján, a magas, hó és dér borította házak között találtuk magunkat. A betonfalakat és az üvegablakokat gyönyörű ezüstösen csillogó jégvirágok díszítették.

-JooHeon? - Hallottam magam mögül egy női hangot, mire elvettem a tekintetem a tél szépségeiről és odafordultam. Egy középkorú, hosszú sötétkék köpenyt viselő fekete hajú nő állt ott egy hasonló színű kabátot viselő kisfiúval kézen fogva.

-Igen, én vagyok. - Mosolyogtam rá a nőre, majd a fiúcskára. Nyílt az egyik kapu, és a rajta kilépő férfi felismerve engem odalépett hozzám, és a kezét nyújtotta.

-Jó újra látni uram. - Mosolygott, majd dolgára igyekezvén indult volna tovább. De megtorpant, mikor észrevette mögöttem a lányt. Végigmérte, és érdeklődve fordult felém, majd újra a lány irányába.

-És ő ki? - Tette fel végül a fiúcska a kérdést, és a mellettem álló Hercegnőre mutatott. A lány már érkezésünkkor feltette a fejére a csuklyát, így csak a földig érő fehér köpenyét lehetett belőle látni, és a köpenye alól kilógó fehér ruháját.

-Ő a Hercegnő. - Csúszott ki a számon, amit elsőre gondoltam. Nem akartam, hogy megtudja bárki is, hogy miként hívjuk mi odafent a palotában a kis nyárlányt... Sajnos már nem vonhattam vissza a szavam, bár nem láttam a három emberen hogy bármi felismerés villant volna át az agyukon. A férfi meghajolt, majd elsietett.

A kisfiú elengedte a nő kezét, majd kissé habozva odasétált hozzánk, apró csizmanyomait otthagyva a friss hóban.

-Szia! - Nézett fel a lányra, be a csukja alá, majd döbbenten, kikerekedett szemekkel hátrált két lépést. Kicsi csizmája alatt csikorgott a hó.

Lassan benyúlt a sötétkék kabátkája zsebébe, és markát összeszorítva előhúzott egy kéken csillogó jégdarabot. A Hercegnő felé tartotta kis tenyerét, és óvatosan kinyitotta, és így a jégben kirajzolódott egy kis virág alakja.

-Te vagy, igaz? - Kérdezte suttogva, de az arcán már látszódott a válasz. A lány letérdelt a hóba, a fiúcskához, mire a gyermek boldogan átkarolta a nyakát, és a vállába fúrta a fejét.

Próbáltam rájönni, hogy miért is játszódhatott le ez a jelenet, mikor a középkorú nő rászólt a gyermekre, hogy azonnal hagyja abba, micsoda illetlenség, és hogy menniük kell tovább.

-Köszönöm. - Suttogta a kisfiú, majd elengedte a Hercegnőt, és a kezembe nyomta a fagyott virágot, majd odaszaladt a nőhöz, és folyamatosan hátrapillantgatva tűntek végül el a következő sarkon.

-Ez furcsa volt. - Közöltem a még mindig térdelő lánnyal, majd a kezemben forgattam a kis fagyott virágot, amíg fel nem állt. Leporolta magáról a havat, és elindultunk a Téli palota felé.

A főtéren éppen piac volt, így hópelyhek százai hangosan kínálgatták áruikat, vagy éppen megrakott kosarakkal a kezeikben vásároltak, nézelődtek az asztaloknál. A tömegben elvegyülve siettünk a palota felé. Néha lemaradt tőlem a Hercegnő, többször is leszólítottak a hópelyhek, hogy köszöntsenek, vagy elújságoljanak valamit, így a fehér köpenyes lány mindig tudott követni. A palota előtt üzentem Shownunak, ha I.M még nem közölte volna velük, hogy a Hercegnő érkezik velem, majd az őrség kinyitotta nekünk a kaput.

A Téli palota nagyban hasonlít a város házainak letisztult, minimalista stílusához. Beton szerű anyagból építették, szögletes, de meg vannak a maga szépségei. Eredetileg szürke volt, valamikor, nagyon régen, de az soha nem látszik ki a dér és a jég alól, így az egész épületegyüttes kékesen szikrázik a napfényben. Még az elődeink, régi könyvekből kilesve a nyár hivalkodó épületeinek mintáit, jeget vontak az akkor még erőd köré, és abból alakítottak ki mindenféle díszítéseket, amik azóta is hasonlóak, vagy KiHyun keze által gazdagodtak. Így lett a szürke erődből a Tél birodalmának legszebb, kívül-belül a legpompásabb épületegyüttese.

Az előcsarnok falai fehéren csillogtak ahogy beléptünk, és a mennyezetről szitált a hó le a tengerkék szőnyegre, ami a padlót borította. A hóesés újdonság volt, valószínűleg KiHyun megint valami hülye ötlettel állt elő, és rosszul sült el a dolog.

Az emeletre tartó lépcsők tetején megjelent Wonho, az egyik hivatalnokkal nagyban tárgyalva lépkedtek lefelé a lépcsőfokokon. Éreztem, hogy a többiek is ott vannak valahol, és nem kellett sokat várni, megjelent a durcás I.M a késeit pörgetve, majd HyungWon néhány papírral, KiHyun egy hologramm térképpel, MinHyuk könyvet lapozgatva, és végül Shownu is oda teleportált az előcsarnok közepére.

Wonho elküldte a hivatalnokot, majd kiküldték az őröket, és mindenkit, aki ott tartózkodott.

-Üdvözöllek újra itthon. - Mosolyodott el Shownu.

-Nem gondoltam, hogy ilyen hamar visszajössz. - Ingatta a fejét Minhyuk. - És hogy őt hozod magaddal. - Mutatott a lányra mellettem. - Sehol nincs ilyen jóslat.

-"Meghal, de feléled, mert ő más. Fegyverkezz, mert háború lesz." - Szólalt meg a Hercegnő mellettem, és hátra tolta a csuklyáját, felfedve ezzel a fehér haját. - Ezek a jóslatok pont erről szólnak.

MinHyuk szólásra nyitotta a száját, majd visszacsukta. Egyetlen egy jó pont a Hercegnőnek, ismeretségünk kezdete óta, amiért leszerelte okoskát.

-Miért érzem azt, hogy nem hiányzott ez? - Sóhajtott HyungWon, és leengedte a kezében lévő papírokat.

-Térjünk inkább a lényegre. - Kérte Wonho. - Még sok dolgom van ma. - Kopogtatott ujjaival a lépcső korlátján.

-Szövetségre léptünk. - Kezdtem a lányra mutatva.

-Szóval ezért van itt. - Húzta el a száját I.M, és nekidőlt a korlátnak. - Biztos nem voltál magadnál.

-Egyikünknek sem tetszik, Kemmani beavatkozásával történt, de visszafordíthatatlan, és megsemmisíthetetlen. - Vázoltam fel a helyzetet.

-Kemmani... Találkoztatok Kemmanival? - Pislogott nagyokat MinHyuk.

-Megszállta a Hercegnőt. - Közöltem a döbbent okoskával. Shownu lassan bólintott, hogy így már érti miként történt ez a kényszer egyezség.

-Milyen szövetség? - Siettette tovább a dolgokat Wonho.

-"Egyességet, mely ma köttetett e két birodalom és a Nyár és Tél igaz, helyesen cselekvő vezetői között, semmilyen evilági erő nem törheti meg. Az Öregek döntöttek így, ezen egyesség örök, míg nem teljesül az összes prófécia". - Idéztem az akkor elhangzott szöveget. - És utána még annyi, hogy "Fegyverkezz, mert háború lesz".

-Tehát a Gépezetek legyőzésével kapcsolatos szövetség. - Bólintott Shownu.

-Tovább. - Sürgette a dolgokat Wonho. Ha a munkájáról, a kutatásairól van szó...

-Voltam Seholban. - Pillantottam jelentősségteljesen MinHyukra. - És kaptam további jóslatokat.

-Komolyan eljutottál... - Kezdte MinHyuk, de Shownu leintette.

-Menjünk fel a tárgyalóterembe, és ott kényelmesebben megbeszélhetjük. - A többiek egy szempillantás alatt eltűntek, és ketten maradtam ott a lánnyal.

Sóhajtva megfogtam a ruhája vállán a köpenye szegélyét, és teleportáltam.

A hosszú asztal mellett a kényelmes székeken pihentek már a többiek, mikor mi lehuppantunk. Láttam, ahogy I.M a szeme sarkából minden egyes rezdülését figyeli a lánynak.

-Jóslatok. - Folytatta a témát KiHyun.

-Kettőt kaptam. Mikor majdnem összeomlik egy harmadik támad, mely elpusztíthat mindent, de a kívülállók megállíthatják. És még egy, Tűz és jég vele lesz, mivel arra született, hogy harcoljon.

-Az első valószínűleg a Gépezetek terjeszkedéséről szól. - Bólogatott MinHyuk. - A kívülállók...

-A kívülállók akik megmentik a két birodalmat. - Gondolkodott hangosan Wonho, aki MinHyukhoz hasonlóan kutatásokkal is foglalkozik, ő okoska nem idegesítő kiadása. - Tehát vagy egyikhez sem, vagy mindkettőhöz tartoznak.

-Esetleg mindháromhoz. - Tette hozzá HyungWon.

-Meg kell találnunk őket ahhoz, hogy legyőzhessük a robotokat. - Bólogatott I.M. - Tényleg sokat mondó jóslat. - Fintorgott.

-Mi van a kezedben? - Érdeklődött KiHyun. Lepillantottam a tenyeremre, és csak akkor tűnt fel, hogy a kisfiútól kapott jégbezárt virágot szorongattam még akkor is.

-Egy virág. - Emeltem fel, hogy mindannyian láthassák, majd a mellettem ülő lányra pillantottam. - Egy nyári virág.

-Nem tudom miért nézel rám. - Közölte a Hercegnő, majd elfordította a tekintetét.

-Nem lényeg. Tovább. - Sürgette Wonho a dolgokat. - Neked mi a véleményed? - Nézett a lányra.

-Köze lehet a kívülállóknak a másik jóslathoz, ami "A kívülálló miatt sokak halnak meg, de ő mentheti meg a kettőt." mondja ki. - Húzta le teljesen a fejéről a csuklyát.

-Szóval rá kell jönnünk a kívülállók kilétére. - Szögezte le Shownu. - A másik?

-Az a Hercegnő születéséhez kapcsolódott. - Pillantottam a lányra, majd a többiekre.

-Egész jó harcos, pipa, tűz ereje pipa, jég ereje pipa. - Közölte I.M. - De ha bilincsben látnám az ereje nélkül jobban érezném magam. - Dőlt hátra a székében.

-Ezt most mellékeljük, koncentráljunk inkább a fő témára. - Ingatta a fejét MinHyuk sóhajtva, majd folytatta az eredeti témát. - Tehát hozzá kapcsolódik az a jóslat, hogy mindkét erővel bírni fog. Ha az előző felvetéseinket összehasonlítjuk ezzel, akkor azt az eredményt kapjuk, ami azt jelenti, hogy a Hercegnő, vagyis a köztünk lévő személy, vagy az, aki a Nyár birodalmában feltehetőleg uralkodik, az első jóslat kívülálló személye. - Fejtette ki magát.

-Vagyis a Hercegnő a kívülálló. - Foglalta össze röviden HyungWon kis gondolkodás után.