Négy Évszak Chapter 5. 3

NÉGY ÉVSZAK

GUILTY - Bűnös

V.III

JooHeon:

A virág már majdnem kibontotta szirmait, mikor hirtelen elszáradt. Tekintetem a furcsa jelenségről a lányra vezettem.

Csak bámultam a roncshalmaz alól kilógó fehér, sebek és horzsolások díszítette apró tenyeret, a vékony ujjaikat, és mozdulni sem bírtam.

-Hozd már a lányt, és menjünk! - Kiáltott rám I.M, mikor Wonho sebét összezárták.

Összeszedve magam lerángattam a fémdobozt a lányról, majd mozdulatlan teste mellé térdeltem. Fekete ruhája teljesen szét volt szakadva a karjain, a derekán, és földhez szorult vállán; bőrén vörösben, sötétbarnában és feketében játszó sebek tátongtak, fehér arcába a kormos haját fújta a szél.

-Tűnjünk el, mielőtt még többen jönnek. - Hallottam Shownu hangját magam mögül, mire sóhajtva, óvatosan megérintettem a lány fehér, hideg tenyerét, és teleportáltam.

Az újjáépített laboratóriumban Wonhoval egy szobába fektették az orvosok a lányt, és mit sem tudva a származásáról kapcsolták rá a gépekre, és látták el a sérüléseit.

Otthagyva őket a laboratóriumban a megbízható orvosok kezei között visszamentünk a palotába, ahol MinHyuk érdekes dolgokkal kecsegtetett minket abból a könyvből, amit KiHyun magával hozott.

Összegyűltünk a tárgyalóteremben, ahol MinHyuk, mint egy kincset, óvatosan letette az asztalra a könyvet.

Ifjak a két birodalomban - Szólt a vaskos, bőrborítású könyv első, elsárgult lapján a cím.

Kicsit lapozgatott, végül az ódon szagú oldalak között megtalálta azt, ami neki kellett.

-Egy nemzetségtáblázat. - Közölte, majd kivetítette a könyv fölé, felénk azt a lapot, amit érdekesnek talált.  - Ez a könyv azt írja, hogy egy birodalomban mindig hét Ifjúnak kell lennie. Ha egy meghal születik egy másik, aki néhány hónap múlva a helyébe lép.

-Szóval így lehet ott Sara. - Sóhajtott KiHyun, majd maga elé vetítette Napfényváros palotájának szerkezeti rajzát. Pörgette, forgatta, végül egy üres hasáb mellett állította meg. Ránagyított, és próbálta tovább forgatni, hátha rájön mi van ott.

-A Hercegnő lakosztálya. - Vetettem oda neki, majd kelletlenül tovább figyeltem MinHyuk okoskodását. KiHyun kissé meglepődött, majd valami olyat motyogott, hogy nagyon erős gondolatfal védte, tehát gondolhatta volna.

-Ha mindig hét ifjú van... - Gondolkodott hangosan I.M. - Akkor Yanna és a többiek halálával születnie kellett másoknak. De csak Sara, és a Hercegnő létezéséről tudunk... - Forgatta ujjai között a tőrét. - Már ha nem ugyan az a kettő. - Tette hozzá morogva.

-A Hercegnő mellettünk van. - Közölte KiHyun. - Nem hiába védte meg Wonhot.

-Folytassuk. - Kérte Shownu, és jelentősségteljesen I.Mre pillantott.

-Öt Ifjú meghalt, és másik öt Ifjúnak kellett születnie. - Mondta tovább MinHyuk. - A szöveg szerint "Ezen Nyár és Tél Birodalmában mindiglen lőn hét kegyes, drága lelkű Ifjú, kik kormányozzák és védik e két királyságot. Ifjaink elhalálozásával újak születnek, így meg nem törve a nemzetek bölcs, igazságos, és becsületes vezetését. Egy Ifjú elhalálozása esetén legkésőbb tizennégy holdfogyatkozást követően helyét el kell foglalnia az új vezetőnek. Így rendelték ezt az Öregek, kik alapíták, és létrehozák e szeretett földet, így vagyon ez a világok kezdete óta, és így lőn ez a világok végezetéig."

-A kívülállókról nem ír semmit? - Érdeklődött HyungWon.

-Még nem sikerült végigolvasnom. A jelnyelvet is nehéz volt megfejteni. Alig volt rá pár órám. - Védte magát MinHyuk. - De igyekszek vele.

-Tehát akkor Saran kívül még öt nyári ifjúnak kell lennie valahol, akik nem tudták elfoglalni az őket megillető helyet a Nyári palotában. - Foglaltam össze. - Öt nyárival nem fogunk elbírni, ha a gépezetekkel összefognak.

-Pont ezért van itt nekünk a Hercegnő. - Vélekedett MinHyuk. - A szövetség nem hiába lett megkötve... - Hirtelen erős fény hatolt a retinámba, szinte megvakítva minket a teremben.

-Miért világít erősebben a hátad? - Takarta el a szemét KiHyun, de ahogy kimondta az első szót már megéreztem a csontig hatoló fájdalmat.

Összeszorítottam a fogam, majd teleportáltam.

A laboratórium folyosóján a falnak estem, majd a fehér járólappal kirakott földre.

A lapockám azóta is fájt, de akkor azt hittem ott fog kiszakadni belőlem.

A sötét folyosón már senki nem volt rajtam kívül, az orvosok is valószínűleg hazamentek. Már csak néhány teremből szűrődött ki fény, de a lapockámon lévő minta elég erősen világított ahhoz, hogy mindent jól lássak.

Közelebb csúsztam az ajtóhoz, mivel járni rendesen képtelen voltam, mikor megéreztem azt a kellemes, óceán illatot.

A fájdalmam lassan elpárolgott, így fel tudtam kelni a földről, és oda tudtam menni a fehér, kissé nyitva lévő ajtóhoz.

Az ajtó mögül kilesve láttam, ahogy a lassan, kavarogva alakot öltő szárnyas nő a Hercegnő fölé hajol, majd szárnyaival teljesen betakarja.

Lassan beléptem a terembe, a nagy csendet megtörve a bakancsom kopogásával a fehér köveken, és ahhoz a betontömbhöz mentem, aminek a tetejére a lányt fektették.

Kemmani lassan felemelte kavargó, füstszerű fényes szárnyait, majd hátrébb lépett a lánytól. Fehéren fénylő teste bevilágította az egész betonnal és fehér kővel borított termet.

Bámultam a fehér ruhába bújtatott, lassan lélegző fénytelen testet; a halovány, sebhelyes arcot, a lehunyt szemeit...

A szárnyas nő lassan rám pillantott, majd elmosolyodott. Nagy szemeiben ugyan úgy kavarogtak a kékes fehér fények, mint az egész lényén.

A Hercegnő ujjai megremegtek, a fájdalom barázdákat rajzolt a homlokára, mire Kemmani óvatosan a lány szíve fölé helyezte a fényes ujjait.

A lány homloka lassan újra kisimult, teste elernyedt, ami nemsokára néhol sárgásan, néhol kékesen kezdett fényleni. Sebei sárgás fénylés közben forrtak össze, majd a bőre újra a régi halvány sárgás fényével kezdett világítani.

Ujjai újra megremegtek, kezét ökölbe szorította, majd lassan felnyitotta a nagy óceánszínű szemeit.

-Menj! - Hallottam a szárnyas nő hangját a fejemben. - Várnak rád.

A fekvő, lassan lélegző lányra pillantottam, majd óvatosan meghajtottam a fejem Kemmani felé. Még mielőtt elteleportáltam volna Wonho felé pillantottam, majd visszamentem a tárgyalóterembe.

-Folytathatjuk? - Érdeklődött Shownu, mikor visszaültem a helyemre. Gyorsan bólintottam, mire MinHyuk tovább mondta a magáét.

-Öt Nyári Ifjúnak kell lennie valahol a birodalmakban, akik már több évezrede nem foglalhatták el a helyüket.

-Mi van ha valahogy, úgy, mint Sara, a Gépezetekhez kerültek? - Ráncolta a homlokát KiHyun. Egy intéssel eltűntette Napfényváros alaprajzát, amit éppen nézegetett, majd MinHyuk könyvére pillantott. - Van erre valami jóslat?

-Nem hallottam még erről. - Ingatta a fejét ő, miközben óvatosan a könyvet lapozgatta. - A harmadik birodalomról is csak egy jóslatban van szó.

-Saranak hat napja van Mr.S elé vinni minket. - Gondolkodott el KiHyun. - Vagyis ezt mondta neki valaki. Mi lesz hat nap múlva?

-Teljes napfogyatkozás. - Közölte HyungWon, mintha ez annyira egyértelmű lenne.

-És a Nyári napforduló. - Tette hozzá MinHyuk. - A nyáriak legnagyobb ünnepe, amit már valószínűleg régóta nem tarthattak meg. Ilyenkor sokkal erősebbek lesznek, ahogy nálunk ez a jelenség a Téli napfordulón figyelhető meg. - Magyarázta.

-Akkor addig kell elintéznie minket míg nem növekedett meg az ereje? - Ráncolta a szemöldökét I.M. - Valaki nagyon gonoszan elbánt vele. - Húzta el a száját gúnyosan.

-Sara téged kiemelt. - Kopogott ujjaival a betonasztalon KiHyun.

-Ezek szerint kölcsönösen utáljuk egymást? Remek. - Morgott, miközben a tőreivel szórakozott.

-Nemsokára itt a hajnal, ha nem akarjuk, hogy tönkretegyék a védelmünket indulnunk kell. - Pillantottam ki az ablakon.

-Még jó hogy hamar visszaértünk. - Sóhajtott KiHyun.

-A falon találkozunk. - Mondta ki a végszót Shownu, majd elteleportált.

...............................................................

Miután JooHeon elment, a szárnyas nő kiadta a parancsot a lánynak, majd kavargó alakja szertefoszlott, de az óceánillat még sokáig ott lebegett a sötét, hideg teremben.

A fehérhajú, ragyogó testű lány lassan felült, majd lábait a betontömb tetejéről lelógatva óvatosan felkelt. Halk léptei nem törték meg a terem csendjét, ahogy odament a másik betontömbön fekvő, élettelennek tűnő, gépekre kapcsolt fehérhajú fiúhoz.

Tudta mit kell megtennie. Tudta, hogy csak így mentheti meg a népét, és a fiút is.

Meghal, de feléled, mert ő más. - Visszhangzott a fejében. Már tudta, hogy ez a jóslat nem csak őrá, Ansa Linneyre, az elveszett Nyár Ifjúra, hanem Wonhora, a haldokló télfiúra is vonatkozik. Hogy ők a különlegesek, a kívülállók, akiknek meg kell menteni a két birodalmat. Ők azok egyedül, akik meg tudják menteni a birodalmakat.

Óvatosan lehúzta a fiú arcáról a lélegeztető gép maszkját, és a fiú feje mellé, a betonra helyezte.

Felült mellé, a hűvös betonra, majd ujjaival megsimította Wonho sápadt arcbőrét. Érintése nyomán szinte varázsütésre tűntek el a fehérhajú fiú arcáról a sebhelyek.

A lány lassan felmelegítette a testét, és óvatosan, nehogy megégesse a fiút, lehajolt, és forró ajkait Wonho halvány párnáihoz érintette. A lány teste felizzott, lángnyelvek táncoltak a vállán, karján; hatalmas forróságot keltve a teremben.

A fiú ajkai körül, a bőre alatt, vöröses fény játszott egy pillanatig, majd eltűnt.

A lány lehűtötte a testét, és a teremben is visszaállította az eredeti hőmérsékletet, majd letörölte a fiú gyöngyöző homlokáról a verítéket.

Ansa Linney elhúzódva a fiútól, tenyerét az arcról a lassan emelkedő és süllyedő mellkasra vezette, a szív fölé, majd lehunyta szemeit. Ujjaiba koncentrálta a különleges erejét, majd egyre erősebben fénylő tenyerét a mellkasra nyomta.

Pár pillanat volt az egész, míg minden gyógyító erejét, amivel Kemmani felélesztette őt, a fiúba juttatta. Ez akkora energiacsökkenést jelentett a lány számára, hogy tagjai meggyengültek, teste majdnem hogy összecsuklott. Tenyerét azonban nem vette el a fiú mellkasáról, egyre csak adta át neki az erőt, mígnem a fiú teste megremegett, és fekete szemei felnyíltak.

A szőke fiú ijedten kapott a lány után, mikor az lihegve, gyengén, lecsúszott a betontömbről, így a Hercegnő teste Wonhoéra zuhant.

-Linney? - Köszörülte meg a torkát a fiú, miközben felült, és a levegőrét kapkodó, szédülő lányt tartotta.

A két test érintkezésének helyén erő áramlott át egyik testből a másikba, és pár hosszú perc múlva a lány tüdeje nem ellenkezett, rendesen tudott levegőt venni, teste már nem pánikolt, és tudata kitisztult.

-Te voltál ott. - Suttogta összeráncolt szemöldökkel a lány, majd kibontakozott a fiú karjai közül.

Wonho elmosolyodott, majd leszállt a szögletes betontömbről.

-Nem hagyhatjuk cserben a népeinket. - Nyújtotta a lány felé a kezét.