BTS Youth 2015. Augusztus 02.

BTS YOUTH

2015. Augusztus 2.

Ahogy lépkedtem a fehér kőpadlón a Big Hit épületének aulájában, cipőm kopogása elvegyült az alapzajban. A liftajtók csukódása, a lépcső felé igyekvő fiatal dolgozók lelkes beszélgetése, az előtérben kávézgató főnökség öblös nevetése elnyelte a lépteim zaját.

A titkárnő és a zenei managger mosolyogva intettek a kényelmes pihenősarok felől, ahol a jól megérdemelt ebédszünetüket töltötték. Egy intéssel és egy biccentéssel üdvözöltem őket, majd mosolyogva folytattam az utam.

Odaértem a lifthez, és épp megnyomtam a gombot, mikor valaki hátulról megölelt.

Az illető átkarolta a hasam, forró tenyerét éreztem a vékony fehér blúzomon keresztül, és elmosódott arcképét láttam a lift fényes ajtaján. Kellemes, mindig megnyugtató illata az orromba kúszott, és egy pillanatra hagytam magam elveszni az ölelésében.

-Hiányoztál Zsebibaba. - Suttogta a fülembe, mire csak a szemem forgattam. Vigyorogva lehúzta a vállamról a fehér sporttáskám pántját, és elengedve engem a saját vállára akasztotta.

-Te is nekem, Sütike! - Pillantottam fel a lilásan csillogó hajú magas fiúra, és az ezer wattos vigyorára.

-Megjött a lift! - Zsörtölődött mögöttünk Suga, majd finoman belökte Kookiet a kinyíló felvonóajtón, aztán gyorsan megölelt, és mindketten beszálltunk a liftbe.

-Jó látni, és nem csak hallgatni téged MinYu! - Nyomogatta a gombokat a legidősebb, mire az ajtó becsukódott, és megindultunk felfelé.

A tükrös falnak dőltem, és a két világhírű fiúra néztem.

-Te is hiányoztál Min Suga! - Mosolyodtam el, mire a szőke rapper vállat vont. - A sötét karikáiddal együtt. - Utaltam az alváshiányról árulkodó jelekre az arcáról.

-Nem aludtam sokat az elmúlt pár napban. - Közölte egyszerűen, majd alaposan végigmért. - Megint fogytál. Nem volt jó a kaja Egyiptomban? - Morogta helytelenítően. - Ti össze vagytok kapcsolva? JungKookie is leadott néhány kilót. - Pillantott a mellette állóra, miután ez az újabb gondolat megfogalmazódott a fejében, majd újra rám nézett.

-Kilencvenhetes line. - Vont vállat Kook. Suga rosszallóan rázta a fejét, és magában motyogott valamit, amit nem értettem.

A lift felért arra az emeletre, ahová mindannyian igyekeztünk, így szépen kisorakoztunk a felvonóból.

A szőke rapper elindult a próbatermük felé, míg Kookie hozzám fordult

-Merre mész? - Érdeklődött, miközben egyik kezét a zsebébe csúsztatta.

-Először beköszönök hozzátok, aztán összeszedem a papírjaimat a stúdióban és megyek haza. - Közöltem vele a tervem, mire elhúzta a száját.

-Szóval sokáig leszel bent. - Pillantott le rám egy sóhajjal. - Olyan karikáid lesznek, mint YoonGi Hyungnak.

-Majd versenyzünk ki tudja jobban lesminkelni. - Néztem fel rá, mikor megtorpant az ajtajuk előtt. Helytelenítően megrázta a fejét, aztán benyitott a terembe.

A tükrös fallal szemben Jimin és J-Hope nyújtott, TaeHyung a telefonját nyomkodta a tükörnek dőlve a párossal szemben, Suga RapMonnal és Jinnel beszélgetett a terem másik végében.

A vörös hajú Jimin vett először észre, ahogy Kookie mögött belépek a terembe. Megtorpant félig ülő, félig fekvő mozdulata közben, majd valahogy kibogozta a tagjait, és felkiáltva odasprintelt hozzám. Felkapott a földről, és körbeforgott velem, és nevetve ölelgetett, miközben azt bizonygatta, mennyire hiányoztam neki.

A következő Hobi volt, aki alig hogy Jiminnie letett azonnal felkapott ~ nehogy már le kelljen hajolnia hozzám, és kiszorította belőlem a levegőt.

Közben a többiek is felfigyeltek az érkezésemre, és a keletkezett hangzavarra, és a terem másik végéből is odaszállingóztak hozzám.

TaeTae körbeforgatott, nagyon tetszett neki, ahogy a szoknyám lebegett, aztán egy hatalmas puszit nyomott az arcomra, és közölte, hogy még mindig olyan pici és ölelgetni való vagyok, mint évekkel ezelőtt.

Jin is megölelgetett, és miután biztosítottam arról, hogy átjöhet majd hozzám kajálni kedvesen közölte hogy rám férne valami hizlaló kaja, mert attól, hogy a blúzom egy kicsit bő, még látszik, hogy sokat fogytam Egyiptomban.

A leader volt az utolsó, aki türelmesen várt a sorára, míg Jinnek elmagyaráztam, hogyan kell készíteni néhány tipikus egyiptomi ételt.

-Zsebibaba, milyen volt a nagyvilág? - Érdeklődött mosolyogva, majd ő is magához ölelt. - Nekem is hiányoztál, nem csak a srácoknak.

-Csak két hónapig nem találkoztunk, nem tudom mit vagytok úgy oda. - Engedtem el RapMont, aztán a hétfős társaságra néztem.

-Majdnem megölt a kajájával. - Pillantott JungKookra TaeHyung vádlón.

-Kicsit megszaladt a kezemben a chili... - Vigyorgott Kookie, de látszott rajta, hogy cseppet sem bánja az esetet.

-Jó, majd főzök nektek valamit. - Legyintettem, mire mindannyiuknak felcsillant a szeme. TaeHyung tapsikolni kezdett, majd újra engem ölelgetett.

-Jól van Tae, de mennem kell, ha még ma akarok végezni... - Próbáltam magamról lefejteni az izgatott nagy gyerek karjait.

Miután elköszöntem a tagoktól és visszaszereztem a táskám, átsétáltam a folyosó legvégére, ahonnan a kis stúdióm ajtaja nyílt.

Régen nem jártam már ott, de a kellemes kis hely, ahol sok szép és még több használhatatlan dallam született, semmit sem változott, csupán egy dobozka díszelgett a lehajtott laptop tetején, az egyik nagy képernyő előtt.

Letettem a sporttáskát a kanapéágyra, és lehúztam a fehér magas sarkúmat, mert bármilyen kényelmes is volt, azért jobb szerettem mezítláb lenni abban a helyiségben.

Beültem a székembe, majd bekapcsoltam a gépeket. Míg a rendszer felállt a kis dobozra szenteltem a figyelmem.

Kis szürke dobozka volt, egy rózsaszín szalaggal átkötve. Ahogy felemeltem a fedelét egy pici kengurus ezüstszínű medál csillant meg az ablakon besütő napfényben a dobozka vörös-bársony belsejében.

Kiemeltem az aprócska medált, és a hozzá tartozó láncot, és mosolyogva olvastam el a kenguru hátán lévő apró betűkkel írt szöveget.

"97 line MYJK"

Mosolyognom kellett a rövidítésen, amely igazolta első gondolatom, miszerint az ajándék a Bangtan legfiatalabb tagjától érkezett.

Július kilencedike az a nap, amikor megismertük egymást, amikor ide került a Big Hithez. Azóta minden évben egy aprósággal megünnepeljük JungKookkal azt az emlékezetes napot. Tavaly tőlem kapott egy ezüst gyűrűt, amire szintén ez a szöveg volt vésve, egy aprócska kenguruval.

Már nem emlékszek mikor kezdett Zsebibabának hívni, de úgy rám ragadt, hogy a többi tag, néha még a PD nim is így hív.

Kigomboltam a legfelső gombját a blúzomnak, majd a nyakamba akasztottam a vékony láncot.

A kis dobozt elraktam a fiókba, majd írtam egy üzenetet Kooknak, hogy kissé késve, de megkaptam az ajándékát, és nagyon köszönöm.

Szerettük volna együtt ünnepelni ezt a napot, de persze nem lehetett. Nekem Egyiptomban volt dolgom, neki pedig a DOPE videó forgatása volt a legfontosabb.

A rendszer sikeresen felállt mire mindennel végeztem, így nekiállhattam annak a dallamnak, ami még a repülőúton jutott eszembe, Egyiptomból hazafelé.

A sarokból előhalásztam a gitáromat, majd lejátszottam a zongorán is, visszahallgattam, változtattam rajta néhány hangot, és ezzel játszottam addig, míg nem éreztem jónak a dallamot.

A szemeim kezdtek lecsukódni, összefolytak előttem a képernyők a fallal, a billentyűzetekkel, a plakátokkal, a jegyzeteimmel.

Arra eszméltem fel, hogy valami koppan a padlón. Elgémberedett tagjaimmal sikerült levernem a telefonomat az asztal széléről. Majd, mikor rájöttem, hogy majdnem egy órát aludtam lementem egy kávéért a földszintre, majd azt kortyolgatva folytattam a munkát.

Nagyban benne voltam az alkotás élményének közepén, és az alvás határán, mikor kopogtak az ajtómon. Nem is néztem az órámra munka közben, annyira elmerültem a papírokban, a zongora billentyűzetében, és a hangokban, így fogalmam sem volt mióta lehettem már bent a stúdiómban.

Mire kissé elgémberedett fejemet sikerült megfordítanom, és hátranéznem, Kookie már belépett a kis helyiségbe, és ledobta a táskáját az enyém mellé.

Odahúzta mellém a másik széket, majd várakozóan pillantott hol rám, hol a képernyőkre. Mikor nem tettem semmit sóhajtva nyúlt az asztal felé.

-A többiek hazamentek körübellül egy órája. - Vette ki a kezemből az egeret, majd visszatekert a szám elejéhez. - Gondoltam benézek, ha már nem válaszolsz egy üzenetemre sem. - Indította el a dalt, majd figyelmesen, a székében hátradőlve hallgatta az alapot, amit ezalatt a néhány óra alatt raktam össze és finomítgattam.

-Mit szólsz hozzá? - Érdeklődtem, miután másodjára is végighallgattuk.

Ujjaival a térdén dobolt, látszólag tetszett neki, mégis, mint mindig azon gondolkodott, hogyan lehetne még jobbá tenni.

-Kicsit felerősítheted a leghátsó ütemet, és valami hiányzik a háttérből... - Nézett elgondolkodva a képernyőre, majd rám pillantott. - Ugye nem akarsz itt aludni?

-Nem terveztem. - Vontam vállat, aztán kinyújtóztattam a karjaimat a plafon felé.

-Akkor hazakísérlek. - Kelt fel a helyéről.

Felé fordultam a székemmel, és néztem ahogy a táskájában turkál valami után kutatva.

Mikor érzékelte, hogy nem mozdultam meg, felpillantott.

-El fog menni az utolsó busz is. - Állt fel a táskája mellől, és odasétált hozzám. Fáradtan elmosolyodott, majd a kezét nyújtotta felém. - Noona ki fog nyírni, ha hagylak itt éjszakázni.

Eunnira gondoltam, aki most Jejun forgat, ezután a fiú tenyerére néztem. Mikor az ujjai és a fekete felsője táncot kezdtek járni a szemem előtt gyorsan megráztam a fejem, és felkeltem a székből.

Még utoljára elmentettem a félkész dallamot, majd lekapcsoltam a rendszert. Kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat, és belebújtam a cipőmbe.

A sport táskám a vállán lógott, a sajátja a földön pihent mellette, míg ő a falnak támaszkodva várta, hogy elkészüljek.

Miután kiléptem a csendes folyosóra, és becsuktam az ajtót a lehunyt szemmel várakozó fiúra pillantottam.

A cipőim sarkai halkan kopogtak a padlón, ahogy odaléptem hozzá.

-Kook... - Néztem az arcára, mire lassan felnyitotta a pilláit.

Mikor realizálta, hogy elkészültem, és indulhatunk, felemelte a saját táskáját is, és a lift felé vettük az irányt.

-Meg kellene tanulnod vezetni. - Néztem rá, miközben beszálltunk a liftbe.

-Neked is ugyan annyi energiába telne. - Motyogta, majd elnyomott egy ásítást. - Ha nem félnél tőle ennyire. - Előszedte a telefonját, és egy nagyot sóhajtott. - Ugye tudod, hogy elment már az utolsó busz is?

-Akkor metrózunk. - Néztem a fáradt fiúra. Körübellül neki is annyi kedve lehetett az egészhez mint nekem, de valahogy haza kellett jutnunk.

-Máskor mindig pontos vagy. - Morogta, miközben kiléptünk a liftből. - Ilyenkor meg az idő megszűnik létezni. Suga legalább felveszi a telefonját. - Mérgelődött, bár tudtam, hogy csak azért ilyen, mert fáradt.

-A telefon, basszus... - Torpantam meg, mikor eszembe jutott, hogy a kulcsaimmal együtt nem markoltam fel a mobilomat az asztalról, mert az leesett a földre még órákkal ezelőtt.

-Már vártam mikor jössz rá. - Turkált a zsebében Kookie, majd felém tartotta a telefonom. - Teljesen lemerült, szóval nem sokra mész vele. - A kis készüléket visszaraktam a zsebébe, mivel nem volt sem táskám, sem egyéb tároló helyem, ahová rakhattam volna, a kezemben meg nem akartam szorongatni.

A porta mellett megálltunk, hogy elköszönjünk, és felvegyük a maszkot és a sapkát, amit előkotortunk a táskáinkból.

A hűvös levegő megcsapott, ahogy kiléptünk az épületből.

Bár odabent sem volt nagyon meleg, és állítólag a falak árasztják magukból a hőt mégsem éreztem azt, hogy augusztus van. Átkaroltam magam, mert éreztem, hogy libabőrös lesz a karom.

JungKook rám nézett, majd letette a táskáját a földre, és addig kotort benne, míg elő nem húzott belőle egy szürke pulcsit. Szinte rám adta a felsőjét, ami kellemes meleg volt, és leért majdnem a combom közepéig, a szoknyám alig látszott ki alóla. Még szerencse, hogy a szoknyám alá vettem egy fekete rövid nadrágot, így nem kellett attól félnem, hogy esetleg kilátszik a fehérneműm, ahogy a pulcsi felhúzza a szoknyámat.

Egymás mellett sétáltunk a kivilágított utcán, és hallgattuk a lépteink zaját.

Belebugyoláltam magam a pulcsijába, így már nem fáztam, és bármennyire is figyeltem az arcát, a maszk miatt a szemeit is alig láttam, így nem tudtam eldönteni fázik e abban a vékonynak tűnő fekete ingben vagy sem.

-Tudom hozni a táskám. - Szólaltam meg végül, amikor már sokadjára akart lecsúszni a sport táskám a válláról, és újra visszarántotta.

Mikor nem válaszolt a kezemet nyújtottam felé, hogy kérem vissza a cuccom. Néhány pillanat múlva forró tenyerét az enyémhez nyomta, és összefűzte az ujjainkat.

-Kook... - Néztem fel a maszk mögött a lámpák fényében néha megcsillanó szemére, mire ő is lepillantott rám.

-Nem akarom hogy cipekedj. - Közölte egyszerűen.

Hangokat hallottunk a szemben lévő ház kapujától, így elengedtük egymás kezét, és a gondolatainkba merülve folytattuk utunkat.

A metróaluljáróban sokan voltak a késői időpont ellenére is.

Igyekeztünk elvegyülni a tömegben, és felfurakodni az éppen érkező járműre.

Miután JungKook leengedte a válláról a táskákat, és egy kicsit átmozgatta a vállait, háttal az ajtónak dőlt, én pedig a kapaszkodónak, és a jármű falának.

Lehunytam a szemem, és a fiú karjának döntöttem a fejem.

Kissé eluralkodott rajtam a 26 órás repülő út, az időeltolódás, és a sok alváshiány. Egyiptomban sem igazán kíméltem magam, így ideje lett volna normálisan aludnom.

Felnyitottam a szemem, mikor Kookie megmozdult.

Elcsentem a fiú fekete táskáját, és a vállamra vettem, mielőtt még ellenkezhetett volna, és a szemben lévő ajtóhoz sétáltam.

Néhány másodperc múlva a jármű megállt, nekünk pedig le kellett szállnunk.

JungKook pár lépéssel utolért, majd egymás mellett sétáltunk kerülgetve az embereket.

Ahogy felértünk az aluljáróba megcsapott az eső illata.

Néhány lépcsőfok után már a fejünkön kopogott az eső, ugyanis egyikünk sem készült az ilyesmi hidegfrontos időjárásra augusztus elején.

-Hívjunk taxit? - Pillantottam a fiúra, akinek úgy látszott már mindenből elege van, csak aludni szeretne.

Megrázta a fejét, majd szótlanul fojtatta az útját mellettem. Beleburkolóztam a pulcsijába, aminek sajnos nem volt kapucnija, és reméltem, hogy egyikünk sem fázik meg.

Néhány perc múlva jobban rákezdett az eső, pedig már csak pár utcára voltunk a lakásomtól.

Mire a ház elé értünk már mindenünkből folyt a víz.

Kookie hajtincseiből a nyakára és az arcát takaró maszkra csöpögött az eső, a fekete inge a testéhez tapadt, farmere négy árnyalattal sötétebb volt. Valahogy én is hasonlóan nézhettem ki, mikor előkotortam a táskám oldalából a kulcsaimat.

A fiú megállt a lépcsőház ajtaja előtt, mikor a víztől csúszós kezemmel sikerült kinyitnom a bejáratot, és álmos szemeivel rám nézett.

-Gyere. - Tártam ki az ajtót. - Majd holnap reggel SeJin hazavisz.

Engedelmesen belépett a lépcsőházba, majd, mivel a liftre kiírták, hogy megint nem működik, a lépcsőkhöz mentünk.

Az egész lépcsőházban visszhangzott a cipőm kopogása, és Kookie néha megcsikorduló bakancsának hangja, míg felcaplattunk a hetedikre.

Míg leoperáltam magamról a vizes cipőmet, és az átázott pulcsiját, addig Kook a fürdőből hozott törölközőket. JungKookie vizes fekete inge a testére tapadt, és átsejlett az anyag alatt a sok munkával kidolgozott izomzata.

-Szólok a stylistodnak, hogy az egyik koncert előtt majd öntsön nyakon vízzel. - Felhúzta a szemöldökét, majd végignézett magán. - Az összes ARMY elájulna tőled. - Folytattam, mire lassan megrázta a fejét.

-Még mindig őrült vagy. - Nyújtott felém egy törölközőt, a többit pedig ledobta az asztalra. Megtöröltem a vizes lábam, miközben éreztem, ahogy a hajamból csurgó víz átáztatja a fehér blúzom hátulját, és végigfolyik a hátamon. Vártam, hátha visszaszól valamit, ahogy szokta, de úgy tűnt már túl álmos ehhez. Engem vagy az eső, vagy a hideg egy kicsit felébresztett.

-Meg fogsz fázni. - Terített a fejemre JungKook egy törölközőt, amibe később belecsavartam a hajam.

Míg Kookie a lilásan csillogó fekete haját, és az arcát törölgette addig előkotortam a gardróbszekrényekből egy pólót, és egy rövidnadrágot, amit ő hagyott itt.

-Felhívom NamJoont, és keresek valami kaját, addig menj el fürdeni. - Nyomtam a kezébe a ruhadarabokat. Megrázta a kócos kis fejét, hogy a haja ne álljon annyira szét, majd eltűnt a fürdőben.

Megvártam, míg megereszti a vizet, aztán a gardróbból előszedtem magamnak is egy rövidnadrágot, és egy fekete pólót, majd gyorsan átvettem őket, miután szárazra töröltem a bőröm.

A telefonomat feltettem tölteni, majd a hűtőben és a szekrényekben nézelődtem, hátha találok valami ehetőt. Két hónapja nem voltam itthon, hajnalban is csak úgy beestem az ágyamba, így meglepődtem, mikor a szekrény mélyén találtam egy doboz instant rament.

Feltettem vizet forrni, majd visszakapcsoltam a mobilom.

Pár perc múlva a víz felforrt, és lecsukódó szemekkel megcsináltam Kookie kajáját.

Leültem a kis asztalka mellett lévő két szék egyikére, és a telefonomon böngésztem vissza az üzeneteket, amiket a srácok, a szüleim, a nővérem, és a managger írt.

Nem akartam nagyon zargatni a Bangtan leadrejét, így inkább beírtam a chat csoportunkba, hogy van-e valaki még fent.

Fél percen belül érkezett az üzenet Jimintől.

JM: Mizus Zsebibaba?

Kikerestem Jimin számát, majd tárcsáztam. Szinte azonnal felvette, és, bár kissé álmos hangon szólt bele, nem úgy tűnt, hogy felébresztettem volna.

-Ugye nem alszol bent a stúdióban? - Érdeklődött azonnal.

-Nem, már itthon vagyunk. - Nyújtottam ki a lábaimat az asztal alatt.

-Vagyunk...? - Kérdezett vissza. - JungKookie sem ért még haza.

-Itt alszik nálam. - Hunytam le a szemem.

Hallottam, ahogy nyílik a fürdőajtó, majd Kook lépteit a parkettán.

-Jó, rendben. Majd szólok NamJoonnak. Ilyen esőben örülhettek ha nem kaptok tüdőgyulladást. - Motyogta álmosan Jimin.

Felnyitottam a szemem, mikor hallottam, hogy a fiú kihúzza a velem szemben lévő széket.

-Köszi Jimin, aludj jól! - Intettem a fejemmel a konyhapult felé, hogy JungKook megtalálja a kajáját.

-Majd reggel hívlak... És Zsebibaba, ne csináljatok rosszaságot! - Bontotta a vonalat, mire csak egy nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy semmit nem változott az évek alatt.

Letettem a telefont az asztal szélére, ameddig a töltő zsinórja engedte, aztán a ramennek nekiálló fiúra pillantottam.

-Meg tudod csinálni az ágyad? - Kérdeztem, mire tésztával a szájában bólintott.

Felkeltem a székből, és a fürdő felé vettem az irányt.

-Ettél? - Állított meg Kookie hangja.

-Nem, de nem is vagyok éhes. - Fordultam vissza hozzá, mire lassan, értetlenkedőn megrázta a fejét.

-Most fogyózol, vagy kínzod magad? - Emelkedett fel a székből, majd a pohárkával és a pálcikájával odasétált hozzám. Kiemelt az evőeszközzel egy jó adag tésztát, és felém tartotta. - Tudom, hogy nem ettél még semmit ma.

-Nem kérek, edd csak meg. - Ellenkeztem.

-MinYu... - Morogta, mire egy sóhaj után elfogadtam a tésztát.

-Olyan vagy, mint Unnie. - Fintorogtam rá rágás közben, mire egy újabb adagot tartott felém. - Ettem, mentem, bye-bye! - Siettem be a fürdőbe, és magamra zártam az ajtót.

Megcsapott a párás meleg levegő, Kookie tusfürdőjének az illatával keveredve.

Gyorsan lefürödtem, mielőtt elaludhattam volna a zuhany forró vízsugara alatt, aztán visszavettem a rövidnadrágot és a pólót. Tutyi-mutyi módon megszárítottam a hajam, aztán amilyen gyorsan csak álmos tagjaimmal bírtam felkentem magamra a krémeimet.

Mikor visszamentem az egyszobás lakásba JungKook már elhelyezkedett a vendégágyon egy takaróval és egy párnával, és a karját az arcára rakva aludt.

Bezártam az ajtót, elhelyezkedtem az ágyamban, és lekapcsoltam az éjjeli lámpát.

A szobára sötétség borult, és szinte azonnal elaludtam.

Pár órával később arra ébredtem fel, hogy Kookie mocorog, majd kis idő elteltével dörgött az ég, utána a szomszéd kutyája kezdett ugatni, majd valakik az utcán kiabáltak...