BTS Youth 2015. Augusztus 03.

BTS YOUTH

2015. Augusztus 3.

A reggelt a telefonom megszólalása jelezte.

Az ágyból kikelve odasétáltam Kookot kikerülve az asztalhoz, elválasztottam a töltőjétől, és a fülemhez emeltem a sikeresen feltöltődött készüléket.

-Jó reggelt Zsebibaba! - Hallottam Jimin hangját. - Fél óra múlva indulunk érted. - Hangokat hallottam a háttérből, majd Suga szólt bele a készülékbe.

-JungKookiet is keltsd fel, ő is jön velünk.

-Oké, rendben. - Motyogtam, és a takarójába bugyolált alvó fiúra néztem.

-SeJin a rádiótól nem tud visszamenni hozzád, mert Taeért kell jönnie. - Magyarázta meg Jimin, majd elköszönt, hogy készülődjünk.

Leguggoltam Kookie feje mellé, aztán szólongatni kezdtem, mire lassan felém fordult, és maga elé motyogva valami számomra érthetetlent kinyitotta a szemeit.

Egy pillanatra elvesztem fekete íriszeiben, majd közöltem vele, hogy készülődjön, és a gardróbban kezdtem kutatni, mit vegyek fel aznapra.

Néhány perc múlva a fiú is megjelent mellettem, majd a saját itt hagyott cuccait kezdte átnézni, amiből végül egy fehér inget és egy kék farmert választott ki.

Miután felöltöztünk a fürdőben egymás mellett végeztük el a reggeli szépségápolási rutinunkat.

Még sminkeltem, Kookie pedig a konyhaszekrényekben kutatott további élelem után, mikor a bejárati ajtón kopogtak.

-Jó reggelt! - Hallottam Jimin vidám hangját kulcscsörgés után. - Hoztunk reggelit!

-Ezaz! - Ujjongott JungKook, gondolom, mikor meglátta a kajáját.

Az ajtóban Jimin feje bukkant fel.

-Milyen csinos ma valaki. - Vette elő a legaranyosabb mosolyát. - Végre lesz valami szép is a stúdióban. - Tárta ki a karjait vigyorogva. Visszaraktam a helyére a szempillaspirált, majd a vigyorgó vöröskére néztem.

-Még mindig cuki vagy mérgesen. - Nevetett, majd félreállt az ajtóból, hogy Kook be tudjon jönni. A Bangtan maknaeja egy kekszet tartott felém, amit, még mindig Jiminre vetve gyilkos pillantásokat elfogadtam. A vörös, vagy inkább paradicsom színű hajú vokalista csak nevetett rajtam, Kookie meg visszament a szobába enni.

Még utoljára a tükörbe pillantottam, aztán felmarkoltam a rúzsomat, és a körübellül nálam egy fejjel magasabb Jimin mellett elsétálva az asztalhoz mentem.

Suga a szokásos reggeli kávéját itta, miközben a telefonomat nyomkodta.

Lélekben felkészültem arra, hogy újfent nagyon aranyos neveik lesznek a tagoknak a névjegyzékemben, és valami gyönyörű háttérképem lesz a Bangtan tagjairól, de nem igazán volt időm foglalkozni a szőke, szívószálat rágcsáló rapperrel.

A gardróbszekrényből előhalásztam egy kényelmes cipőt, és kerestem egy, a szettemhez illő táskát.

Végül, miután bepakoltam a táskába, a kis kengurus nyakláncot kezdtem keresni, amit előző nap kaptam JungKookietól.

Átnéztem a fürdőszobában az ékszertartómat, a polcokat, ahová szoktam rakni a dolgaimat, mikor Suga felkelt, hogy indulni kellene.

Kook egy sütit rágva, ami félig kilógott a szájából, a kezeiről a morzsákat porolva odasétált az éjjeli szekrényhez, majd hozzám, és a kezembe nyomta a kis kengurus nyakláncot.

Felpillantva a vigyorgó fejére azonnal tudtam, hogy ő rakta oda, pedig emlékeztem rá, hogy a fürdőben hagytam.

Felcsatoltam a nyakamba, aztán felvettem a kikészített cipőmet is. Míg a Bangtan tagjai harci díszbe várták magukat elcsentem egy sütit a dobozból, és a kezembe vettem az érintetlen kávéspoharat.

SeJin pont akkor hívta Sugát, mikor a lifttel, ami varázslatos módon újra működött, leértünk a földszintre.

A kisbuszban mindegyikőjük beült a szokott helyére, Suga előre az ablak mellé, Jimin pont Suga mögé, Kookie pedig leghátra, a másik oldalra.

-Jó reggelt MinYu! - Mosolygott SeJin a kormány mögül. - Milyen az idő Afrikában?

-Meleg, forró, éjjel fagyhalál. - Mosolyogtam vissza a Bangtan managgerére. - Bár ott legalább nem esik éjjel alattomosan az eső, mint itt. -SeJin csak mosolygott, ő is járt ott valamikor régen, megértett engem, míg Suga csak fújt egyet.

A maknae intett, hogy üljek be elé, így helyet foglaltam Jimin sorában, az ablak mellett.

A kisbusz kigördült a járda mellől, és körübellül két perc múlva meg is állt az első piros lámpánál.

Éreztem, hogy Kook hátulról megpiszkálja a hajam, így felé fordultam.

-Csak egy szösz volt benne. - Pöckölte el az említett kis piszkot, ami belekeveredett a hajamba. Az ülés oldalának döntöttem a fejem, így ráláttam Kookiera, és a mellettem ülő Jiminre is.

-Mit romantikáztatok az éjjel? - Érdeklődött Jiminnie felénk fordulva, miután eltette a telefonját, és felvillantotta a szokásos féloldalas mosolyát.

-Kettő körül értünk haza, csurom vizesen. - Motyogta JungKook.

Kivette a kávéspoharat a kezemből, és nagyot kortyolt belőle a szívószálon keresztül. Durcásan néztem rá, mire elvigyorodott. - Amikor mérges próbálsz lenni akkor vagy a legaranyosabb. - Közölte, és még egyet szippantott a fekete léből.

-Sütike álljál le a kávémmal! - Fordultam hátra, hogy elszedjem tőle az italomat. Ő csak hátrahúzta a kezét, így a biztonsági övem miatt nem érhettem el.

Jimin kinevetett minket, mire Suga is hátrafordult.

-Mit csináltok gyerekek? - Érdeklődött, miközben még mindig az én telefonom volt a kezében.

-Ha nem lennétek valahogy könnyebb lenne a reggelem... - Sóhajtottam.

-Nélkülünk halálra unnád magad. - Nevetett Jimin, majd a hajába túrt. - Nem az volt, hogy te is ARMY vagy? - Kacsintott rám.

-Csak hogy tudjátok, még mindig Choi Min Ho életem szerelme. - Fintorogtam rá, mire Kookie felnevetett.

-Azon a díjátadón olyan voltál mint egy igazi fangirl. - Utalt arra az ünnepségre, mikor először találkoztam Min Hoval élőben. Tényleg kissé szerencsétlenül viselkedtem, Unnie tartott végig, nehogy összeessek.

-Látod? Nem kellett volna nyaralnod, akkor itthon lehettél volna a japán Your Number comeback hetének a legutolsó koncertjén. - Szúrta ki a szemem Suga. Próbáltam rá morcosan nézni, erre ő lefotózott.

-SeJiiin... - Nyekeregtem, mire a visszapillantóból kaptam egy együttérző mosolyt.

-YoonGi, itt vannak a témák. - Nyújtott hátra Sugának egy köteg papírt, amit a rapper szétosztott hármunk között.

Kookie a kávémat szürcsölgetve hajolt oda az ülésem mellé, hogy el tudja olvasni ami a lapra volt írva.

-Megint Anglia? - Lapozgatta a saját kötegét Jimin. - Már olyan sokat beszéltünk róla.

-A comebackok között van most a SISTAR, és a MISS A. - Fordult hátra Suga, mire Jiminnek felcsillant a szeme.

-Úgy érzem Anglia el lett temetve. - Kuncogott Kookie a fülem mellett. Ahogy a lapot olvastam JungKook hirtelen felnevetett. - Megint beiktattak egy szerelmi tanácsadást?

-Ehhez legalább Zsebibaba is hozzá tud szólni. - Vigyorgott Jimin.

-Mintha a női csapatok comebackjeihez nem tudnék. - Morogtam. Kook megveregette a vállam, aztán visszaadta a kávém maradékát.

Mire a rádió épületéhez értünk megtárgyaltuk, hogy a felajánlott témák közül melyikekről fogunk beszélgetni. Aztán elköszöntünk Kookietól, és beültünk a reggeli műsor kezdéséhez a mikrofonok mögé.

-Jó reggelt Dél-Korea, újra itt a három Min az éterben! - Köszönt mindannyiunk nevében YoonGi, miután lement a szlogen, és a reklámok. - Jimin, MinYu és Min Suga újra hallatja a hangját.

-MinYu is hazatalált a nagyvilágból, így a hosszú kihagyás után ismét hallhatjátok a hangját. - Folytatta Jimin. - Én nagyon boldog vagyok, hogy újra itt vagy közöttünk.

-Én is örülök, hogy itt lehetek veletek. - Mosolyogtam a srácokra. - Kezdjük is el ezt a reggelt. Jó ébredezést mindenkinek YOO SEUNG WOO 'YOU'RE BEAUTIFUL' című dalával!

Az emberek aznap reggel nagyon aktívak voltak, rengeteg üzenetet kaptunk, rengeteg hívást, így kissé fáradtan, de boldogan jöttünk ki délben a rádió épületéből.

SeJin már várt minket, RapMonnal és Jinnel az autóban.

A három idősebb elfoglalta a vezetőülés mögötti sort, Jimin beült a helyére, én pedig valószínűleg TaeHyung helyére ültem, ahol reggel is utaztam.

-Mik a terveid mára, Zsebibaba? - Érdeklődött Jin hátrafordulva hozzánk.

-A papírjaimat akartam rendezgetni a stúdióban. - Gondolkodtam el. - Miért?

-Csak akarunk rendelni kaját a táncterembe, gondoltam átjöhetnél, hogy egyél valamit. - Magyarázta a Bangtan legidősebb tagja. - JungKookie mondta hogy nem sokat ettél tegnap sem.

-Valaki jöjjön majd át szólni, mert telefonon valószínűleg nem tudtok majd elérni. - Sóhajtottam, mire Jimin vigyorogva elvállalta a feladatot.

-Még ha Choi Min Ho hív, akkor sem vennéd fel? - Érdeklődött vigyorogva Suga.

-Nem tudom a számát. - Vontam vállat. - A tiéteket viszont igen, úgyhogy az új nevek sem tudnak átverni. - Pillantottam a szőke rapperre, aki magában morogva fordult előre.

A repülőutakon sokszor nincs jobb dolgom, mint telefonszámokat tanulni, igazán tisztában lehetnének ezzel az aprócska ténnyel. Suga nem verhet át a mindenféle fura nevekkel, amikkel ellátta a névjegyzékemet.

-Úgy érzem most kifogtál rajta. - Pillantott rám NamJoon.

-Ezt most vehetem bóknak? - Kérdeztem, mire vállat vont.

A rádióműsor alatt visszaszereztem a telefonom, így meg tudtam nézni Suga művét: Jin Pink-Cess lett (valószínűleg a pink princess összevonásából), magát Choi Min Ho Oppa-nak írta be; NamJoon SHINE Oppa, Hoseok JHobieee, Jimin PJiminnnnie Oppa, TaeHyung BLANK Tan-e, JungKook pedig OPPA és egy szivecske lett. Kreatív Min Suga, mit ne mondjak.

Sóhajtva engedtem le az ölembe a mobilt, mikor megpillantottam a csodás felvételt Kookie hátáról, amit beállított nekem háttérképnek. A golden maknae valószínűleg a ruháját vette fel vagy le, miközben valamelyik sokeszű lefotózta a hátát.

-Júúúj... Na de MinYu! - Hajolt oda Jimin vigyorogva, és lenyúlta a telefonom, majd körbemutogatta az autóban.

-SeJiin... - Nyöszörögtem, mire a managger csak lemondóan megrázta a fejét.

A fiúk persze nagyon jól mulattak, és azt találgatták vajon hogy került a telefonomra ilyen kép, és főleg hogy mikor. Tényleg sokat kellett találgatniuk, főleg Sugának. A szőke rapper diadalmasan vigyorgott, SeJin meg csak a fejét rázta.

A szivatásomat akkor sem hagyták abba, mikor megérkeztünk a Big Hit épületéhez. Majdnem hogy beráncigáltak a próbatermükbe, ahol Hobi és Kookie táncoltak, és a maknae orra alá dugták a mobilom.

Persze ő nem értette mi van, a hyungjai meg jót mulattak azon, hogy szegénykém elpirult. Nem volt elég az a meleg, és állott levegő a teremben, hogy csóri gyerek szétizzadta az agyát, még szekálták is.

Mikor végre az unott arcomra tudott pillantani, mivel annyira zavarban volt szegény hogy csak a földet bámulta, valahogy kierőltetett magából egy mosolyt.

Intettem neki, hogy sok sikert, majd, a még mindig a telefonommal szórakozó társaságot otthagyva átvonultam a csend, és nyugalom birodalmába, a folyosó végére, a stúdiómba.

Leültem a helyemre, a kényelmes székembe, és folytattam az éjjel abbahagyott munkát.

Az idő fogalma megszűnt számomra, akkor kaptam el a szemem a gitárom húrjairól, és a képernyőkről, mikor pár koppantás után valaki belépett.

A vörös hajú Jimin érkezett, nagy vigyorral, izzadságától csillogó arccal.

-Pár perc múlva itt a kaja. - Tette le az asztalra a telefonom.

-Köszi, hogy átjöttél, de nem vagyok éhes. - Fordultam vissza a képernyőkhöz, és tovább folytattam a munkám.

A szobát betöltötte a billentyűzet, és az egér halk kattogásának hangja.

Jimin sóhajtott egyet.

-Zsebibaba...Vigyáznod kell az egészségedre! - Szólalt meg végül. Szinte láttam magam előtt, ahogy beletúr a hajába, majd az egyik sötét képernyőt tükörnek használva próbálta elrendezgetni izzadtságtól nedves tincseit.

-Az nem attól függ, hogy veletek eszek-e vagy sem. - Tettem le az ölemből, az asztal melletti állványra, a helyére, a gitáromat.

-És ha attól függ? - Fordította a széket, és azzal együtt engem is maga felé, miután a hangszer biztonságosan kikerült a kezemből.

-Akkor így jártam. - Néztem vele farkasszemet.

-Min MinYu! Ne csináld ezt velem! - Hunyta le a szemét, hogy megnyugtassa magát. - Szépen mentsd el amit éppen csinálsz, és gyere enni. - Nyitotta fel újra a pilláit.

-Ma már ettem, nem vagyok éhes. - Ellenkeztem.

-Ettél egy darab kekszet. - Morogta. - Ne idegesíts fel! Tudom, hogy szar dolog fogyózni, neked nincs is rá szükséged, úgyhogy pattanj fel, és gyere! - Nézett mélyen a szemembe.

-És ha kövérnek látom magam? - Kérdeztem, mire kissé meghökkent. Felhúzta a szemöldökét, és amolyan "a csontjaidat?" fejjel nézett rám.

Ami amúgy kissé igaz is volt. Nem voltam soha még normál testalkatú sem, világéletemben sovány voltam, de úgy érzem, hogy amióta a fiúk bevonultak katonának eltunyultam. A stúdióba jártam be, aztán Egyiptomban sem igazán éreztem jól magam a bőrömben... Persze kellemes volt a kéthavi kiruccanás, de valahogy jobban szerettem volna, ha nem tök ismeretlen, más nyelvű, nemzetiségű, más kultúrájú emberek vesznek körül.

Jimin a kezdeti lesokkolása után elfordítottam a fejem, mire odahúzta a másik széket, és velem szemben leült.

-MinYu nem tudom elképzelni milyen érzés lehet, hogy szétesőben van a csapatod, a barátaid fele katona, hogy az a három éves ritmus, amiben benne voltál szétesett... - Kezdte, mire felnéztem a vörös fejére. Arca komolyságot sugallt, és egyetlen rossz érzés nélkül beszélt. - De gondolj bele, hogy mi itt vagyunk neked, és szeretnénk ha boldog lennél a saját bőrödben. - Mosolyodott el lassan. - Na, ne akard, hogy mint egy kisbabát, elvigyelek odáig. - Nézett rám tettetett dühvel, mire felnevettem.

Még utoljára elmentettem a félkész dalt, és lekapcsoltam a rendszert, aztán követtem Jimint át, a próbatermükbe.

-Na végre! - Kiáltott fel RapMon. - Azt hittem már utánatok kell küldeni valakit! - Rázta meg hitetlenül a fejét, majd követett a szemével, míg le nem ültünk a kis körbe.

-JungKook és Hoseok most ment le a kajáért. Suga meg a kávéjáért. - Magyarázta Jin a három tag hiányát.

TaeHyung, ahogy lehuppantam a földre, és magam alá húztam a lábaimat mellettem termett, és mint egy kis gyerekjátékot kezdett el ölelgetni. Átkarolta a vállam az egyik oldalról a hosszú kezeivel, és az arcát a másik vállamnak nyomta.

-Szia Tae! - Borzoltam össze a haját, mire felkuncogott.

-Még mindig jó illatod van. - Motyogta, és még szorosabban ölelgetett.

-Megtarthatod. - Közölte gyorsan Jin, mire TaeHyung felé fordította a fejét. - Nyugodtan elviheted haza MinYu, úgy sem tudunk tőle rendesen aludni.

-Még mindig nem álltál le azokkal a játékokkal? - Pillantottam le a nagy barna hajtömegére.

Éreztem, ahogy a vállamnak nyomott fejét megrázza, mire felnevettem. - Nálam még kaja sincs otthon, halálra unnád magad. - Utaltam a két általános elfoglaltságára.

A próbaterembe Suga jött be, szívószállal a szájában, amivel a poharából szürcsölgette a kávéját. Ledobta magát Jimin és RapMon közé, és figyelmesen hallgatta, ahogy TaeHyung elkezdi sorolni, mi mindent szokott csinálni szabadidejében, hogy bebizonyítsa azt a tényt, hogy nem csak eszik, alszik és játszik.

Ám a monológjának Hobi és Kookie felbukkanása vetett véget, akik fehér nejlonszatyrokkal megpakolva érkeztek. Kis szenvedés után kibontották a zacskókat, majd megtapsolták magukat, hogy megérdemlik, és a kis társaság enni kezdett. TaeHuyung végre elengedett, és odébb ült, hogy jobban elérje azt a tálat, amit Jin bekészített saját maga elé.

A keletkezett szabad helyre, mivel Tae és Hoseok is átnyúlkált a tányérja felett JungKook telepedett le. Már tömve volt a szája, és éppen rágott, mikor egy újabb falatot vett fel, majd az orrom elé tartotta.

Mikor ellenkezni kezdtem volna Jimin a másik oldalamról megszólalt.

-Tényleg nagyon finom. - Bizonygatta, és már vette is a következő falatot a szájába.

Kook belenyomta a számba a falatot, amit végül valahogy elrágtam. Tényleg jó íze volt a húsnak, de, mikor már félig lenyeltem a falatot, Jimin tartott az orrom elé egy darab salátát a pálcikáival.

Végül, mint egy kisbabát, hagytam, had etessenek egy darabig, aztán kivettem Kookie kezéből a pálcikákat, és azzal ettem tovább. Tényleg jó kaját rendeltek, finom volt, és sok, avagy a Bangtannak pont megfelelő.

Evés után az idősebb tagok eldőltek a padlón, és, miután Jin a terem világítását lejjebb vette, a félhomályban bámulták a plafont.

Kookie megette a dobozok alján maradt utolsó falatokat, majd együtt eltüntettük a szemetet. A golden maknae visszakísért a stúdiómba, és elheveredett a kanapéágyon, ami a szoba egyik sarkában terpeszkedett.

Visszaültem a székembe, ahonnan Jimin elrángatott, és folytattam a munkát, vagyis a szövegalkotást a lassan elkészülő alap zenéhez.

Párszor, mikor megfordultam vethettem néhány pillantást a lehunyt szemű Kookiera, aki egy díszpárnát nyomva a feje alá aludt.

Hátradőlve a székemben néztem, bambultam felé, és a rímeken gondolkodtam.

Mikor kijött egy sor leírtam a papíromra, aztán a szavakkal játszottam. Teljesen olyan voltam mint Suga. Ő sem tud géppel szöveget írni, neki is kell az, hogy ha nem sikerül galacsinná gyűrhesse és a szemétbe dobja, vagy összefirkálja a sorokat, és fölé írja a jobbnak titulált szavakat.

Az egyiptomi emlékeim felidézését Kookie szakította félbe, mikor is feltápászkodott a kanapéról, és nyújtózkodás közben levert egy albumot a polcomról.

-Hupsz. - Fogta fel a helyzetet, mikor a nagy puffanásra hátrafordultam.

-Kellett neked olyan magasra nőni. - Támasztottam a könyököm a szék karfájára. A golden maknae letérdelt, hogy összeszedje a földre szóródott fotókat, és visszarakja a mappába.

-Nem én akartam. - Pillantott fel rám, majd újra a fotókat nézte. Felvett egyet, aztán felém mutatta. - Régen voltunk már együtt Amerikában.

Közelebb gurultam hozzá a székkel, és elvettem tőle a képet.

Még a debütálásuk előtt készült a fotó, amikor együtt elmentünk az USA-ba, hogy táncot tanuljunk.

Visszaadtam neki a képet, hogy tegye be a helyére.

-Mi ez kérem, lánykérés? - Nyitott be a stúdiómba Hoseok, mögötte pedig egy vigyorgó TaeHyung kukkantott be a folyosóról.

-Olyan góliát, hogy leverte a felső polcot. - Nevettem fel, mire Kookie fintorgott, majd visszatette az albumot a helyére.

-Zsebibaba ugye nálunk alszol ma? - Tolakodott be TaeHyung, és leguggolva elém cuki próbált lenni.

-Még csak... - Kerestem a szememmel a telefonom, mire Hobi felnevetett.

-Este hét óra van. - Közölte.

-Ilyen sokat aludtam volna? - Ráncolta a homlokát JungKook, mire HoSeok vállat vont.

-Naaa... - Nyekergett az orrom előtt V, és kiskutyaszemekkel meredt rám. - Zsebibaba! Aludj nálunk! - Nyafogott.

-Sajnálom Tae, debüt előtt a koliban még oké volt, de abban az egy szobában ti is alig fértek el. - Játszottam én is meg az aranyos kisgyereket, mire TaeHyung elmorzsolt egy könnycseppet.

Mikor furcsán néztem rá a tenyerébe temette az arcát, és sírást imitált.

-Kim TaeHyung, hány éves is vagy? - Kérdeztem tőle szigorúan, mire felröhögött.

A Taet bámuló másik kettőre néztem, akik körübellül annyira értették a viselkedését, mint amennyire én.

-Amúgy is aranyos vagy... - Törölgette a könnyeit még mindig a földön ülve. - De amikor komoly próbálsz lenni... - Nyöszörögte nevetés közben, de a végét már nem értettük.

TaeHyung feje vörös volt, már a földet csapkodta a lábam mellett, annyira jól érezte magát, lassan már fulladozott a nevetéstől.

-Mit ettél? - Érdeklődött végül Kookie, Hobi meg csak a fejét rázta, és értetlenül bámult maga elé.

-Amúgy érted jöttünk. - Pillantott HoSeok pár perc múlva JungKookra. - Négy órára eltűntél, már mindenhol kerestünk.

-Itt aludtam. - Mutatott a kanapémra a maknae társam.

-Még két órát táncolunk, aztán SeJin hazavisz. - Ismertette a napirend utolsó pontjait Hobi.

TaeHyung elhallgatott, már csak a légzése volt szapora, ahogy próbálta oxigénnel feltölteni magát.

-Színésznek kellett volna menned. - Ingattam a fejem, a feltápászkodó, még mindig vigyorgó fiúra nézve.

-Két óra múlva jövünk érted. - Terelte ki Hobi TaeHyungot a folyosóra.

-Fightling Zsebibaba! - Szorította össze az öklét Kookie egy mosoly kíséretében, hogy sok szerencsét kívánjon az alkotáshoz, aztán becsukta maga után az ajtót és egyedül maradtam a gondolataimmal.

Pár órácska múlva NamJoon nyitott be, fáradtan, nyújtózkodás közben magyarázta el, hogy végeztek, és indulnának haza.

-Megmutatod? - Kérdezte, miközben leült mellém a másik székre.

-Inkább összeszedem magam, nehogy állva elaludjatok. - Ingattam a fejem, és elkezdtem a táskámba szórni a cuccaimat.

-Ki alszik itt állva? - Támolygott be Jimin, majd eldőlt a kis pamlagomon az ajtó mellett. - Ez sokkal kényelmesebb. - Motyogta maga elé.

-Jiminiiie! - Visította Hobi, miközben rádőlt a fiatalabbra, ezzel összenyomva őt.

-Sietek. - Pillantottam NamJoonra, aki egy fáradt nevetéssel titulálta az eseményeket.