BTS Youth 2015. Augusztus 14. (part 1)

 BTS YOUTH

2015. Augusztus 14. (part 1)

Myungie egész nyugodtan aludt, ahhoz képest, amit még az apja állított róla régebben. Csak kétszer esett majdnem le az ágyról hozzám a szivacsra, és egyszer vágott fejbe a plüssdínójával. Valamikor hajnalban, frissen kipattanta az ágyból, mert felébredtem az autók zajára, és képtelen voltam visszaaludni. Csendben pakolásztam a szekrényekben, kiteregettem a fürdőben az elkészült mosás eredményét, tovább tanulmányoztam a gyerek-használati útmutatót, és bütyköltem a laptopomon a legutóbbi dallamaimat.

Fejhallgatóval a fejemen ültem a kis asztalkánál, mikor Myungie nagyot ásítva, a plüssdínóját maga után húzva megjelent a látókörömben. Lehúztam a nyakamba a fejhallgatót, és a kisfiú felé fordultam.

-Noona... - Döntötte a buksiját az ölembe, és újra egy nagyot ásított.

-Jó reggelt! - Simogattam meg a kócos fekete fejét.

-Olyan szép mesét álmodtam... - Emelte fel az ölemből a fejecskéjét, és a dínóját leengedve a földre, az asztal szélébe kapaszkodott hogy felérje, és megnézze mit csinálok. Ugyan nem sokat láthatott a számára egyeltalán nem érdekes szerkesztőprogramból, mégis kíváncsian méregette a sötétkék sávokat a képernyőn.

-Gyere kiválasztjuk mit vegyél fel, aztán nemsokára indulni kell a vidámparkba. - Csuktam le a laptop képernyőjét, nehogy elnyomkodjon a félkész dalomban valamit.

-Vidámpark? - Csillantak fel a szemei. - TaeTae azt mondta az nagyon jó hely. - Vette fel a dínóját, és az ágyhoz szaladt a kis csíkos hajókkal díszített pizsomájában. Olyan aranyos volt, ahogy felmászott az ágyra, és a hatalmas dínóját szépen visszafektette a párnákra, és gondosan betakargatta.

-Igen jó hely, szóval ki kell találni mi a megfelelő... - Nyitottam ki a nagy bőröndöt amit kaptam hozzá, mire téli ruhák potyogtak ki belőle. Konkrétan vastag sapkák, két sál, kötött, vastag pulcsik, és bélelt, vízálló nadrágok. Eonnie nagyon túlzásokba esett. - Azt hiszem ezeket hanyagoljuk. - Túrtam le a táska aljára, ahol a kis nadrágjai és pólói voltak elrejtve, a kiscipők, gumicsizmák és bélelt bakancsok mellett. Myungie érdeklődve figyelte ahogy kiválasztok neki egy sima kék pólót és egy szürke nadrágot. Kikotortam még egy szürke pulcsit és egy napsapkát is, ami szerepelt Eonnie előírásában is. Közben a naptejet és mindenféle bogárriasztó szereket is találtam, amiket fintorogva visszanyomtam a zsák aljára. A kikötések között nyomatékosítva, többszörösen aláhúzva, színessel kipingálva szerepelt a "mindig legyen a közelben az egyik pulcsija, és sapkája" szöveg.

-Legalább ebben megfelelek neki. - Motyogtam magam elé, miközben a kissrácra próbáltam ráhúzni a ruhácskáit. Mint anno a játék babáimra, csak ez a gyerek közben nem volt hajlandó elengedni a táskából előkerült másik dínóját, és mindenképpen TaeHyungot akarta, hogy játszhassanak vele.

-Tae még otthon alszik, szóval legyél rendes kisfiú, és kérlek húzd fel a nadrágod! - Zörrentem rá Myungiera, mikor öt perces hadakozás után meguntam hogy tojik a fejemre, és a vokalista nevét kántálja. Erre persze megszeppenve hagyta, hogy ráhúzzam a ruháit, majd érdeklődve figyelte további ténykedéseimet.

Hozzáláttam a reggeli elkészítéséhez, vagyis az előző este vásárolt müzlit gondolomformán beleborítottam a tálba és felöntöttem a gyereknek való extra BIO, semmit sem tartalmazó növényi tejjel. A párnákkal felpolcolt székre ültettem Myungiet, hogy felérje az asztalt, majd elé tettem az ételt.

Míg ő elnyammogta a számomra gusztustalanul kinéző pépet, összedobtam magamnak egy salátát, amit, míg összeszedte a kistáskájába a kedvenc állatkáit, sikeresen magamba toltam. Volt időm sminkelni mellette, és még a hajamra is míg a lakásban szaladgált az egyik játékát keresve, majd megbeszélte a dínókkal, hogy melyik nem fér bele a hátizsákba. Azokat szépen bepakolta az ágyba, természetesen a takaró alá, a párnákra és elmagyarázta nekik a helyzetet, miszerint túl kicsi a szatyi, és nem férnek bele.

-Myungie ezzel nem jöhetsz. - Pillantottam fekete bakancsom húzása közben a jól megpakolt hátizsákjára, ami kétszer akkora volt a hátán mint maga a kisember. Valószínűleg nem volt nehéz, mivel plüss, és műanyag játékokkal volt telegyömöszölve, mindenesetre nagyon viccesen nézett ki, így lefotóztam, és elküldtem a srácoknak a "mindjárt indulunk" szöveggel.

-De fontosak. - Ellenkezett elszontyolodva, és átkarolta magát, nehogy leessen a válláról a táska pántja.

-Egyet válassz ki, és azt elhozhatod. Úgyse lesz időd a sok játék közben ezekre. - Húztam le a válláról a dagadtra kitömött táskát. Nagy nehezen kiválasztott egy kicsi lila műanyag dinoszauruszt, amit belerakott az én táskámba.

-Noona, nagyon vigyázz rá! - Kérte, miközben bekötöttem a cipőfűzőjét.

-Vigyázni fogok rá. - Ígértem neki, és sapkáját is a fejébe nyomtam. - Na, induljunk. - Adtam ki a parancsot, miután megigazítottam rajta a ruhácskáit, és ráadtam egy orvosi fehér maszkot, hogy ne legyen kellemetlen helyzet a személyazonosság miatt. A lift tükrével játszott, míg leértünk a földszintre. Addig nekem is volt időm a sapkát, és a maszkot felvenni.

A pici kezét nyújtotta mikor a lépcsőkhöz értünk, és a kisujjamba kapaszkodott, míg a buszmegállóhoz sétáltunk.

A buszon az ölembe ült, hogy kilásson az ablakon, és a dinoszaurusznak magyarázva csodálta az eddig csak autó üvegén keresztül látszódó világot. Meg is jegyezte hogy milyen nagy autóm van, és milyen kedves a bácsi aki vezeti, és hogy ő is ilyet szeretne, ha majd olyan nagy lesz mint az apja.

A megbeszélt találkozóhelyre időben értünk oda, a vonat indulása előtt körübellül negyed órával. HoSeok és Jin már lerendezte a jegyvásárlást, nagyjából húsz percet álltak sorba, így azonnal ülhettünk is fel a pályaudvaron álló szerelvényre.

Myungie, ahogy meglátta TaeHyungot el is felejtette hogy bárki más is van a közelben, egész úton TaeTaen lógott, amit mindketten nagyon élveztek.

A fülkében az ablak mellett TaeHyung és Myungie, mellettük harmadiknak HoSeok, szemben velük az ablaknál én, mellettem JungKook, Jimin, a legszélén pedig Jin foglalt helyet.

YoonGi és NamJoon a munkára hivatkozva maradtak otthon, valamint még mindig van valami azzal a kívánatlan szerepléssel kapcsolatban, amit nem sikerült elintézniük. Bár Jin szerint csak csendet és nyugalmat akartak, de ők tudják mit hagynak ki.

-Néha elgondolkodok azon melyikük hány éves. - Vigyorgott Hobi a két lökött mellett, akik az elsuhanó tájat nézve játszottak valami furcsa játékot. Voltak benne dínók, meg mindenféle őslény, Myungie vezette a vonatot meg ilyesmi.

-Ugyan már! - Legyintett Jin a játékban elmerült lelkes párost nézve. - Teljesen egymásra találtak.

-Mint egy bátyó és az öcsikéje. - Bólogatott nevetve Hobi.

-Talán az a legjobb jelző rájuk. - Helyeselte Jimin is, felnézve a telefonjából. A tincseit rendezgetve emelte a mobilt a magasba, majd készített néhány fotót.

-Biztos nem kell segítenetek Sugáéknak, hogy így eljöttetek? - Kérdeztem Kookietól halkan, míg a többiek Myungien és Taehyungon nevettek, akik egyre furcsább felkiáltásokkal illették a környező tájat.

-Azt mondták érezzük jól magunkat. - Vont vállat a maknae társam, amolyan "nem szólok bele az életükbe" módon. - DongHyukkal egyeztetnek az albummal és a dalokkal kapcsolatban, és csak örülnek hogy végre nyugtuk van - Nézett ki az ablakon.

-Így tudnak pihenni, míg mi levezetjük az energiánkat. - Túrt bele Jimin a hajába, majd visszatette a fejére a sapkáját.

-Ja, ez külön kérésük volt. - Egészítette ki Kookie a Hyungja szavait. - Szerintük nem lehet velünk újabban bírni, szóval elpateroltak az óvodába.

-Mert odavalók vagytok. - Bokszoltam a vállába, mire felháborodottat játszva, a vállamat átkarolva húzott magához közelebb.

-Csak mondd ki még egyszer és... - Játszotta a vérig sértett fiút.

-És mi lesz? Bezársz a játékaid közé? - Néztem fel rá nevetve, mire a sapka alatt lévő hajamba futtatva az ujjait kissé összeborzolta az alját, és elengedett. - Na szép, most fésülködhetek. - Vettem elő a táskámból az összecsukható utazós fésűt, hogy kibogozzam a tincseimet. Lehúztam a sapkát a fejemről, és JungKookie mellkasához nyomtam, hogy fogja meg, ha már ilyen szépen elintézett. Kifésültem, és copfba kötöttem, majd visszagyömöszöltem a sapka alá.

-Nekem is! - Nyúlt a fésűért Jin, miután végeztem, és JungKook leszedegette a ruhámra, és a sajátjára hullott szőke hajszálakat.

-Minek? - Hajoltam előre, hogy láthassam a velünk utazó legidősebbet. - Mint, mindig, most is tökéletesen áll a séród. - Jegyeztem meg, bár nem sokat láttam a kék baseball sapkája miatt a fejéből.

-Tönkremegy az imidzsem, mert reggel siettettek és nem volt időm megcsinálni. - Húzta le a sapkáját. A haja tényleg szanaszéjjel állt, minden tincse másik irányba, hiába próbálta elrendezgetni.

-Na jó. - Forgattam a szemem, és átadtam neki a csinos, babakék, összecsukható eszközt.

-Hajzseléd is van? - Érdeklődött SeokJin reménykedve, bár az én hajamhoz általában nem szükséges.

-Csak tükörrel szolgálhatok. - Emeltem ki az említett eszközt kis turkálás után a táskám oldalsó zsebéből, amit természetesen elfogadott.

-Hyung, így nem maradhatsz worldwide handsome. - Lökte meg Jimin a mellette ülő karját, mikor az morogva állt neki nem sok sikerrel beállítani a haját.

-Lehet én leszek a következő? - Érdeklődött Hobi, és próbált ültő helyzetben menő pózt felvenni, hogy bebizonyítsa feltevését.

-Hé! Az a cím az enyém, és meg is tartom! - Csattant fel Jin, mire Taehyung és Myungie ijedten rezzent össze a kis világukból visszazökkenve a valóságba. - Neked amúgy is túl hosszú az arcod. - Intett HoSeok felé.

-Ugyan, Baby JungKookie lesz az. - Legyintett Jimin a legidősebb reakcióján nevetve.

-Én international playboy vagyok. - Ellenkezett az említett, és felhúzva a szemöldökét hátradőlt ültében.

-Maradj meg inkább aranyfiúnak. - Forgattam meg a szemem megcsapva a mellettem ülő combját. - Túl nagy lesz az egód ha még több címet aggatsz magadra. - Dőltem neki a vonat oldalának.

-Ez nem ér! - Kiáltott fel TaeHyung. Úgy tűnt nem sok kellett nekik a játékba való visszarázódáshoz.

-Mi van már? - Fordult feléjük Jin morcosan, miközben még mindig a haját igazgatta, már Jimin segítségével.

-Myungie legyőzött. - Mutatott a dínókkal teli kezű gyerekre.

-Honnan szedtétek ezeket? - Hajoltam előre, hogy megszemlélhessem a játékokat. Azon az egyen kívül, amit reggel kiválasztott még nyolc másik volt, valamivel kisebbek annál.

-Reggel vettem, mikor kajálni voltunk. - Magyarázta Tae, majd felém mutatta a műanyag játékokat. - Olyan menők, nem? Van kék, meg zöld, aztán ez a sárga... - Magyarázta felmutatva az említett műanyag cuccokat, teljesen átszellemülve azoktól. A napfénybe tartva nézegette a játékokat, amit nem csak én néztem furcsállva.

-Megkértelek benneteket, hogy ne vegyetek semmilyen játékot. - Emlékeztettem TaeHyungot idegesen. Myungie játékaitól így sem férnek el már otthon, mindent csak szétdobál. Bármennyire is szeretem ezt a gyereket, nem akarom ezeket a dögöket kerülgetni, elég a hatalmas plüsse amivel aludni szokott, meg a hátizsáknyi dínója, amikkel éppen telepakolta az ágyam.

-Mikor? - Kérdezett vissza TaeHyung ártatlanul. - Nem emlékszek rá. - Tette hozzá.

-Pedig még írtál is hozzá, tegnap este a chatcsoportban. - Fontam össze a karjaimat, mire elvigyorodott. Biztos voltam hogy emlékszik rá, nem hülye, csak egyszerűen olyan furcsa dolgai vannak, amiket nem lehet könnyen megszokni.

-Ja, lehet. - Gondolkodott el az állát ütögetve. - De meggondoltam magam. - Vont vállat hanyagul, majd tovább játszottak a színes dínó hadsereggel. Ennyit arról, hogy a gyereknek nem lesz több játéka, amiket szétszórhat a lakásban.

Fusztráltan döntöttem hátra a fejem, lehunyt szemmel próbáltam felfogni hogyan is kerülhetett TaeHyung egy játékbolt közelébe, mikor az állomáson vettek maguknak kaját az útra. Ahol tudtommal nincsen játékbolt, sőt a közelében sincs, csak újságos, meg hasonlók.

-Már csak húsz perc. - Döntötte a fejemre a sajátját JungKook, miután ellenőrizte a telefonján az időt.

-Ilyenkor érzem át teljesen, hogy fiatalabb vagyok náluk, és a világért nem hallgatnának rám. - Motyogtam. Éreztem hogy Kookie a hajamat piszkálja, de TaeHyung felhúzott, így nem volt kedvem rászólni hogy hagyja már abba. Mikor fog már felnőni ez az ember?

-Szörnyűek ezek a Hyungok. - Értett velem egyet a maknae társam, mire a másik oldalán Jimin méltatlankodott egy sort.

A belépők megváltása után a vidámpark bejáratától pár méterre, egy fa alatt álltunk meg, hogy elosztozkodjunk ki hová akar menni. Bár a gyerek miatt nem sok lehetőségem volt, így inkább a fiúknak kellett kitalálni mire akarnak felülni.

-Mentünk az óriás hullámvasútra! - Ragadta meg JungKook kezét TaeHyung, és már húzta is volna maga után Myungieval együtt.

-Állj már meg! - Szólt a türelmetlenkedő után Hobie. - A kiskölyök nem ülhet rá fel. - Fonta össze a karjait, emlékeztetve a dongsaengjét arra, hogy egy alig ötéves gyerek is van a szóban forgó egyének között. - Tudod, létezik olyan hogy magasság besorolás, meg életkor. - Magyarázta, minden rosszérzés nélkül.

-Naa, de Hyung! - Szontyolodott el Tae azonnal, visszafordulva. Szemeiben mintha egy világ törött volna össze.

-Ti mehettek, de Myungie velem marad. - Húztam magamhoz közelebb a kisfiút, hogy a mellettünk elhaladók ne sodorják el mellőlem. Sem a megbolondult TaeHyung.

-De Noona... - Bújt a lábamhoz a kisember. - Én TaeTaevel akarok maradni. - Szipogott a gyerek. A kezében még mindig ott szorongatta azokat a színes dínókat, amiket a barna vokalista vett neki.

-TaeHyung olyan helyekre akar menni amihez te kicsi vagy. - Guggoltam le hozzá, hogy meg tudjam igazítani a sapkáját, és kinyitva a táskámat kértem, hogy pakolja be a játékait oda, nehogy elvesszenek.

-Mehetünk már? - Türelmetlenkedett TaeHyung.

-Nem! - Vágta rá egyszerre a két legidősebb.

-Mi sokkal jobb dolgokat fogunk csinálni, mint ők. - Súgtam a gyerek fülébe, mire hatalmas mosoly ült ki az arcára.

-Este ötkor találkozunk ugyan itt. - Mutatott a földre HoSeok közben. - És hívjuk egymást ha esetleg bármi történne. Lehetőleg ne egyedül mászkáljatok... - Folytatta volna, de TaeHyung közbevágott.

-Tudjuk Hyung, mehetünk már? - Toporgott. - Még a sort is végig kell állni, és nem lesz időnk mindenre felülni ha végig kell hallgatni a szentbeszédet. - Adott magyarázatot sietségére nyafogva.

-Hívjatok ha van valami, vagy ha megtaláltátok a kajáldát. - Szólt hátra Jin, majd a JungKookot rángató TaeHyung után szegődve elindultak az említett játék felé.

HoSeok mikor látta hogy itt hagyták, sóhajtott egyet.

-Merre menjünk? - Pillantott körbe a kis társaságunkon a velünk maradt rapper.

-Megnézhetnénk az óriáskereket, vagy a trambulinokat. - Vontam vállat. - Esetleg a benti játékokat. - Mutatottam egy táblára, ami azokat hirdette. Nem sok kedvem volt a gyerekkel való mászkáláshoz abban a tömegben. Legszívesebben a már sorban álló hármassal mentem volna, hogy Kookieval nevethessek Jin visítozásain.

-Én úgysem akarok felülni olyan hülyeségekre, szóval menjetek csak. Na gyere te kis energiagolyó! - Emelte fel Jimin Myungiet, és a nyakába ültette a lelkendező kisfiút. - Kapaszkodj! - Szólt rá a gyerekre, aki nevetve bámult körbe a nagyvilágban, míg HoSeok megmutatta neki hogyan kapaszkodjon úgy, hogy nem fojtja meg közben a vörös vokalistát.

-Rám van bízva, szóval ne tűnj el vele. - Szóltam rá a lelkes cipekedőre, amiből levághatta, hogy nem fogom őket egyedül hagyni.

-Mehetünk a dodgemre is. - Gondolkodott el Hobi. Mivel egyedül neki sem volt kedve mászkálni ezért úgy tűnt inkább csatlakozik hozzánk. - Azt biztosan élvezné. - Pillantott a Jimin nyakából nézegető kisfiúra.

-Felőlem. - Vontam vállat ellenőrizve, hogy Myungie nem fog leesni Jiminnie válláról, majd a kis csoportunk elindult a dodgem felé.

A kisfiú talán jobban élvezte hogy a vöröske nyakából lesheti a világot, mint azt, hogy beülhetett HoSeok mellé a játékautóba. A négyesünk legidősebb tagja valahogy a végére mégis elérte hogy Myungie nevetve és visítozva utazott az áramos autóban.

-Látod? Jól érzi magát. - Lökte meg az oldalam Jiminnie, miközben a kormányt tekerte a kanyarodással bénázva. Már a második körünk volt, és bár felajánlottam, hogy vezetek közölte hogy ő akar.

-Nem látom, csak hallom, mert bénán vezetsz. - Fordultam hátra, mivel a vöröske úgy fordította az autót hogy nem láttam őket, csak a következő koccanásnál, mikor nekünk jöttek hátulról.

-Noona! - Kiabált rám Myungie. - Miért az út közepén álltok? - Nevetett, miközben HoSeok elvezette mellettünk a kisautót.

-Elkapjuk őket? - Érdeklődött vérszemet kapva Jimin, és már indult is a körbe-körbe karikázó páros után.

Pont utolértük őket, és már csak egy kicsi kellett a koccanáshoz, mikor lejárt az időnk és megálltunk. A nevető Myungie kinyújtotta a nyelvét felénk, mire Jimin megcsiklandozta a hasát, majd újra a nyakába vette.

A következő állomásunk egy babavonat volt, ahol Myungie egy dinoszaurusz hátán utazhatott. Mivel mi mindannyian túl nagyok voltunk ahhoz, hogy beüljünk csak fényképeztük a lelkes kisgyereket, aki nagyokat visongatva nyomkodta a színes, dínó alakú gombokat a nagy dinoszaurusz nyakán menet közben. A kis világában ez lehetett a mennyország.

Felültünk az óriáskerékre is, ami lassan nagy üvegketreceket forgatott. A talpunk alatt láttuk az egész vidámparkot, sok emberrel, a többi játékot, és a park körül elterülő erdőt.

A telefonom rezgése zavarta meg az idilli pillanatot, mikor végre magasnak éreztem magam.

-Igen? - Emeltem a fülemhez a mobilt mosolyogva, meg sem nézve a nevet rajta. Azt hittem a srácok azok, hogy menjünk enni, de sajnos tévednem kellett.

-Szia! - Szólt bele a nővérem, mire láthatóan elkomorodott az arcom. - Ki tudtam szökni a megbeszélésről, és semmi kedvem visszamenni szóval tudunk beszélni. Mi van veletek? - Kérdezte aggódva. Jimin kérdőn nézett rám, mire Myungiera mutattam, és az "Unnie" szót tátogtam felé. Az óriáskerékkel az utunk a vége felé közeledett, így egyre nagyobb lett a zaj.

-Öhm... Nagyon jól érezzük magunkat. - Kerteltem. A férjének még talán bevallanám hol vagyunk, de a nővéremnek... minden fertőtlenítőszer sem lenne elég, ha a szabályai szerint akarnánk ezen a helyen bármit is csinálni. - Myungie jól aludt, szépet álmodott, könnyen indult a reggel, jól viseli magát. - Magyaráztam, miközben azon imádkoztam hogy hamar letehessem. Csak nehogy feltűnjön neki hol vagyunk, biztosan kiborulna.

-Ennek örülök. Hol vagytok most? Vásároltok? - Érdeklődött. Nem süket, biztosan hallja odakintről a zajokat. Pörgött az agyam, hogy rázhatnám le még mielőtt a hangosbemondóból ordibálni kezdik a játékok neveit.

-Nem hallok semmit. Forgalmas helyen vagyunk, visszahívlak ha csendes környezetben leszünk. - Ígértem neki, majd kinyomtam.

-Mennyire akadna ki ha megtudná, hogy minden fertőtlenítőszer nélkül elhoztuk egy ilyen forgalmas és bacilusokkal teli helyre? - Érdeklődött Jimin újfent a nyakába véve a kisgyereket, miközben kiszálltunk a kerékből. Már a buszon megkértem a kisfiút hogy figyeljen arra, hogy ne vegye a kezét a szájába, mert sok csúnya dolog van a környéken, ami egyeltalán nem finom, és fájni fog tőle a pocija. Eddig tartotta is, aminek nagyon örültem.

-Minek fertőtlenítőszer? - Sétált mellettünk HoSeok, a sapkáját igazgatva.

-Túl hamar bealudtál tegnap Hyung. - Ingatta a fejét Jimin.

-Filmet néztetek nem? - Kérdezett vissza az idősebb.

-A gyerek mellé kaptam használati útmutatót is. - Magyaráztam neki a helyzetet. - Eonnie túlfélti szegényt. - Szorongattam a telefont a kezemben, alkalmas helyet keresve hogy visszahívjam a nővérem.

-Akkor most sík ideg, hogy nem mondtál neki semmit? - Érdeklődött Hobi feldolgozva a helyzet adta tényeket.

-Valószínűleg. - Pillantottam meg a mosdókat hirdető táblát. - Visszahívom. - Intettem a mellékhelyiségek felé. - Legyetek a közelben valahol, és ne hagyjátok el, mert nem tudom mit csinálok veletek! - Fenyegettem meg őket, amit képesek voltak komolyan venni. Örültem hogy nem a TaeHyung - félék jöttek velem, beléjük legalább valamivel több bizalmat tudtam vetni.

-Nyugi, nem lesz baj. - Biztosított Jimin, és megigazította Myungie kezét a saját sapkáján.

-Addig bemegyünk oda. - Mutatott egy épületre HoSeok, amire ugráló várakat hirdető feliratok volt kifüggesztve.

-Oké. - Intettem nekik, és sietve a mosdók felé indultam. Amilyen hamar lehetett bezárkóztam a mozgássérült WCbe, ahol senki nem hallhatta a hangom, és nyugtom volt. Reménykedtem hogy senki nem akar majd rám törni, és nem teszek rosszat a szerencsétlenül járt embereknek. Lélekben felkészültem a letolásra, majd rányomtam a hívó ikonra. Eonnie első kicsengésre felvette ami arra utalt hogy nagyon várta már a hívást.

-Szia. - Szóltam bele, mikor meghallottam hogy felveszi.

-Szóval hol vagytok? - Érdeklődött nem túl kedvesen. Őt ismerve már minden lehetőséget végigmért, ahol lehetünk, és már a repülőjegyét akarja megvenni hazafelé.

-Eljöttünk egy nagy játszótérre. - Végül is az, csak vidámparknak hívják. Mindkettő játszótér, tehát nem hazudtam nagyot. - Myungie nagyon jól érzi magát a srácokkal, főleg TaeHyunggal. Találtunk egy dínós...

-Süt a Nap? - Vágott közbe, mire megakadtam. Próbáltam visszapörgetni az irományát, de nem jutott eszembe egyetlen napsütéses fejezet sem. Esetleg a reggeli affér, mikor megtaláltam a táska alján azt a büdös szerekkel teli szatyrot. A Nap pedig... Kissé felhős volt az ég, kellemes nyári idővel, egyeltalán nem kellett attól félni hogy megsülünk.

-Igen? - Kérdeztem vissza, mert nem értettem mit akar.

-Bekented naptejjel? Nagyon érzékeny a bőre, le fog égni. - Hadarta. - És ilyen időpontban amúgy sem szabad kimenni a napfényre, mert károsak a sugarai, és bőrrákot kaphattok...

-Eonnie, nyugodj le! - Szóltam közbe, mikor sikerült megértenem miről hadovál. - Van rajta sapka, és amúgy is az árnyékban vagyunk, és nem is süt annyira a nap, mert egy kicsit felhős az ég. - Magyaráztam nyugodtan. - Nem kell aggódnod, mert rosszat tesz neked is, és a babának is. - Emlékeztettem, de úgy tűnt nem sokat használtak a szavaim.

-Iszik elég vizet? Nem szabad kiszáradnia. - Folytatta, mire pislogva meredtem a fehér csempével kirakott falra. Már nyolcszor volt pisilni, mióta elindultunk otthonról. Óránként kétszer megy a mosdóba, és folyton iszik a dinoszauruszos kulacsából, mert dínók vannak rajta. Így száradna ki? - És ne cukrosat adj neki, mert az nem tesz jót a fogainak, és a szomját sem oltja. Amit felírtam olya vizet kell innia, abban vannak vitaminok és mindenféle ásványi anyagok amik kellenek a fejlődéséhez. És ott mindjárt dél van, és pontosan leírtam neked, hogy akkor ennie kell, mert nagyon fontos hogy rendszeresen egyen, mindig ugyan abban az időszakban, mert a szervezetének jót tesz a rendszeresség. A BIO zöldséget vagy gyümölcsöt, répát, vagy almát szereti a legjobban, de remélem van nálatok valami dióféle is, mert azt is szokott enni.

Nagy szemekkel bámultam a fehér csempére míg magyarázta a gyerek napirendjét. Nem elég hogy leírta, még azzal is stresszeli magát hogy felmondja, amit lekörmölt nekem. Most kellene értenem, hogy ilyet miért csinál? Anya is ennyire aggódós volt az első gyerekénél, vagy ez csak Eonnie specialitása?

Mikor már az ellenőrzött tehéntej csomagolási folyamatát ecsetelte inkább közbeszóltam.

-Eonnie, minden rendben lesz. - Fojtottam belé a szót. - Vissza kell mennem hozzájuk, mert elunják az életüket. - Folytattam a magyarázatom, mert tényleg fogalmam sem volt, hogy bírnak-e addig egy helyben maradni. Sőt, az is felmerült bennem, hogy esetleg várnak a mosdóra, amit elég hosszú ideje birtokolhatok.

-Élvezzétek a kiruccanást, vigyázzatok magatokra, majd küldök fotókat. Puszi! - És kinyomtam mielőtt bármit mondhatott volna.

Elnézést kértem a tolószékes kislánytól aki akkor kopogott először az ajtón, mikor félbeszakítottam a nővérem. Zsongott a fejem a paprikától, a répától, és az almapürétől, miközben a srácokat indultam el felkutatni. Ellenőriztem a mobilon az üzeneteket, de mivel nem érkezett semmi, ezért magabiztosan indultam a mosdókkal szemben lévő épület felé.

Az ugráló váras építmény ajtajában valaki hátának ütköztem, ahogy beléptem. Hogy miért az ajtóban állt meg nem tudtam, mindenesetre majdnem elestem a küszöbben, ahogy hátraléptem.

-Hé! - Fordult meg hisztis hangot megütve az ajtónálló. - Vigyázz már, tapló. - Pillantott rám lenézően a nálam legalább öt-hat évvel fiatalabb fekete hajú lány.

Bocsánatkérőn hajoltam meg nyugalmat erőltetve magamra, majd a még mindig az ajtóban álló lány mellett ellépve beljebb furakodtam a terembe. Nem fogok foglalkozni az undok emberekkel, már párszor megfogadtam magamban.

Körbejártam az épületet, de sehol nem láttam őket. Megnéztem, de újfent semmilyen felületen nem üzentek, így még egyszer minden játékot átnézve kutattam végig az épület minden zugát. Majdnem húsz percig beszéltem a nővéremmel, de csak nem szívódtak fel annyi idő alatt. Már kezdtem arra gondolni, hogy felismerték őket, és el kellett bújniuk, vagy valami baj történt, és azért nincsenek meg. Írtam nekik, hogy hol vannak, de nem jött reakció. Gondoltam arra is, hogy lemerültek, bár jobban belegondolva az csak nálam fordul elő, annál a kettőnél sohasem.

Kikerestem HoSeok számát, Suga által átírt 'Mr. Szivárványtündérpóni' neve felett elsuhanva nyomtam rá a zöld ikonra, és csörgettem, de nem vette fel. Kétszer próbáltam, de semmi reakció.