BTS Youth 2015. Augusztus 14. (part 2)

 

BTS YOUTH

2015. Augusztus 14. (part 2)

Idegesen pörgettem a névjegyzéket. Jimin száma nem jutott hirtelen eszembe, és a szőke rapper által kitalált bolond nevek (amik egyébként soha nem zavartak meg eddig) között kutattam. 'PJiminnnnie Oppa' volt az utolsó amire emlékeztem, hogy átnevezte, de azóta fogalmam sem volt hogy garázdálkodott-e a telefonomban. A rengeteg név között a legbugyutább neveket kerestem. Szerencsémre Kreatív Min Suga csak a tagokkal szórakozott, és a legközelebbi ismerőseinkkel. Végül a sok 'OPPA' között ráismeréssel megtaláltam Jiminnie számát, és tárcsázni kezdtem. Sok kicsengés után végre felvette. Nem tudtam mire vélni ezt a nagy és szokatlan némaságot.

-Szia! - Szólt bele mosolygós hangon. - Hol vagy? - Érdeklődött ártatlanul.

-Ti hol vagytok? - Kérdeztem vissza mérgesen. Az ártatlan hangja az aggódásomat dühvé formálta. - Mert nem a megbeszélt helyen, az biztos.

-Hát, nem... A többiekkel itt találkoztunk a kajasoron. - Magyarázta kicsit félve. - Most rendeltünk, szóval itt megvárunk. Innen nem megyünk tovább, ígérem. - Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a szívére teszi a kezét.

-Myungie? - Indultam el a kijárat felé.

-TaeHyung itt nyúzza mellettem. Ha érdekel Baby JungKookie videózza őket. - Nevetett fel. A háttérből a kisfiú nevetését véltem hallani, így valamivel nyugodtabban siettem az emberek között.

-Hogy talállak meg titeket? - Nyitottam ki az ajtót, és kiléptem a kivilágított épületből.

-A mosdóktól eljössz a széles úton egyenesen, az óriáskerék mellett, utána ki van írva az etetősor iránya, ilyen szivárványszínű házikók vannak és sok ember. A színes bódék közül a kékben ülünk, az ajtótól nézve balra, a leghátsó asztalnál. - Magyarázta lassan, míg én sietős léptekkel indultam el a megadott irányba.

-Ha odaértem leszedem a fejeteket. - Nyomtam ki a hívást, és az emberek között cikázva siettem a hülye éhes fejük után.

A lehető legeldugottabb helyet sikerült megtalálniuk, így mire odaértem már nagyban ették a pizzát, meg a többi kaját amit rendeltek.

Megálltam az asztalukkal szemben összefont karokkal, és várakozóan néztem a Jimin - HoSeok páros felé. JungKookie teli szájjal intett, és beljebb csúszott, hogy le tudjak mellé ülni a párnával borított padra. TaeHyung Myungiet etette valami zöldséges-gyümölcsös dologgal, a többiek teljesen belefeledkezve a kajába, tömték a fejüket.

Mikor végre megérezték, hogy bámulom őket felnéztek az ételből.

Jimin szemei láthatóan kikerekedtek, és HoSeok is leengedte a pálcikákat a kezéből. A napszemüvege miatt nem láttam a szemeit, de mindent elárult a gesztusaival.

-Sajnálom, hogy nem maradtunk ott. - Kezdte az idősebb félve.

-Noona! - Kiáltott fel lelkesen Myungie, mire TaeHyung lepisszegte, hogy mindjárt izgi fog történni. Ami igaz is, mert nehezen tudnak kihozni a sodromból, de nekik sikerült.

-Azután hívtak hogy bementél, és éhesek voltunk. - Folytatta Jimin. - Ne haragudj! - Próbált kiskutyaszemeket mereszteni, de nem sikerült meghatnia. Lehunyt szemmel vettem egy nagy levegőt, még mindig sikertelenül nyugtatva magam.

-Ez nagy lesz. - Suttogta Kookie.

-Semmilyen reakció, pedig mindkettőtöknél ott van az a rohadt telefon! Eltűntök a rám bízott gyerekkel! Legalább egy üzenetet dobhattatok volna, hogy elmentünk ide és ide, ne járd körbe azt a nyamvadt épületet kétszer, ne aggódj, még élünk, vagy valami! - Akadtam ki lehúzva a szám elől a maszkot. A két tettes összehúzta magát, míg Myungie a másik hárommal érdeklődve figyelte a jelenetet. - Vagy akkor ne mondjátok hogy ott megvártok, ha nem maradtok ott! Eddig mindig tudtatok közölni legalább egy sort, akkor most miért nem? - Szegeztem nekik a kérdést.

-Tényleg kellett volna üzennünk, de nem jutott eszünkbe! - Nézett rám bűnbánóan Jimin. - Olyan gyorsan jöttünk ide, hogy elfelejtettük, és jogosan vagy kiakadva. - Magyarázta az asztal felé pislogva.

-Minden rendben van már, kérlek ne haragudj ránk! - Húzta le a napszemüvegét HoSeok.

Idegesen ültem le Kookie mellé, az utolsó szabad helyre.

-Eonnie így is felhúzott, nem kellett volna még ez is. - Ittam bele a JungKookie által felkínált italba. Az jeges kóla tulajdonosa a hátamra simította a tenyerét, de nem igazán tudott megnyugtatni.

Jin felém nyújtotta a maradék pizza szeleteket tartalmazó tálat, de csak megráztam a fejem. Semmi kedvem nem volt enni.

Visszahúztam az orromig a fekte maszkot, és megigazítottam a sapkát, hogy ne lógjon ki alóla a hajam. A falnak döntöttem a tarkóm, és lehunyt szemekkel próbáltam lenyugtatni magam. Kookie hátamat simogató tenyerére koncentráltam, de kénytelen voltam a belső énemre figyelni, mikor a maknae társam visszatért az evéshez, amihez mindkét keze kellett.

Úgy fél óra alatt ettek meg mindent, addig pihentem, és végül sikerült lenyugtatnom magam. Myungie és TaeHyung pedig mindenféle hülye szöveggel elérték, hogy jó kedvem legyen.

-Elmegyünk fagyizni? - Érdeklődött TaeHyung mikor kiléptünk a kékre festett épületből.

-Igen! - Kiáltott fel lelkesen Myungie, aki már TaeTae nyakában utazott. Élvezte a magaslati levegőt, és hogy onnan fentről sokkal többet lát, mint Jiminnie nyakából - aki persze be is sértődött ezen.

-Nem. - Vágtam rá a fejem rázva, mire mindegyik fiútól kaptam egy értetlen tekintetet.

-A mami sosem engedi. - Szontyolodott el azonnal Myungie.

-Miért nem? - Kérdezett vissza JungKook. Ő is engem bámult, mint a másik négy nálam idősebb is.

-Mert nem lehet. - Húztam el a maszk alatt a szám. - Eonni így is ki fog nyírni ha megtudja ezeket. - Sóhajtottam fusztráltan körbemutatva a helyen, ahol álltunk.

-Abban a hülye szövegben az volt hogy gyümölcsöt ehet. Gyümölcsöt evett, és ásványvizet ivott hozzá. - Mutatott Jimin a hátunk mögött terpeszkedő kék deszkaépületre.

-Még kezet, és arcot is mostunk. - Tette hozzá Kookie, mintegy mellékesen.

-Fagyiból is van gyümölcsös, és abban sincs semmi káros. - Mosolyodott el Jin, és a gyerekre kacsintott, miszerint meggyőznek, hogy fagyit kell enni. Nem is, nem csak kell, hanem fognak is, bárhogy ellenkezem.

-Már így is eléggé elrontottuk ezt a gyereket. - Ráztam a fejem. - Amúgy is ilyenkor már "alvásideje" van. - Macskakörmöztem a levegőbe, mert az volt leírva a napirendi pontjai között. Myungie egyeltalán nem tűnt fáradtnak, úgy pattogott TaeTae nyakában, mint egy gumilabda.

-Nem néz ki úgy, mintha aludni akarna. - Nézte a kisgyereket elgondolkodva Hobi.

-Ne mondd már, hogy keresel egy csendes helyet, leteríted a kockás takarót az árnyékban, és lefekteted a gyereket, fél órára hogy megfelelj az anyja előírásainak! - Ráncolta a szemöldökét Jimin. Úgy tűnt ő is nagyon fagyizni akar, vagy csak szimplán rossz hangulata lett Tae magassága miatt, és hogy Myungie szívesebben ül a másik kilencvenötös nyakában, mint az övében, aki egész nap cipelte. - Majd ha fáradt lesz, alszik. A nővérednek meg nem kell mindenről tudnia. - Vont vállat lazán, mintha olyan egyszerű lenne.

-Azt sem tudja hogy vidámparkba hoztuk. - Tártam szét a karjaim tehetetlenül. - Már azért kinyírna. - Magyaráztam nekik.

-Én fagyizni akarok. - Toppantott, mint egy óvodás TaeHyung. Myungie persze azonnal csatlakozott hozzá. Ilyenkor örülhetnek hogy nem ő a bátyja vagy az apja.

-Nem akarok mumus lenni, de már így is túl sok mindent engedtem meg, amiért nagyon ki fogok kapni. - Ráztam a fejem újra. Őszintén féltem a nővéremtől, és ezt láthatták is rajtam. - Ha a jövőben akarok még vigyázni a gyerekre akkor be kell tartanom azt a hülye szöveget, amit már elbuktam, de legalább valamennyire ragaszkodnom kell hozzá.

-Majd nem mondjuk el neki. - Dobta fel az ötletét HoSeok lazán. - Ne aggódd már túl, nem lesz semmi baj! - Paskolta meg a vállam.

-Ez nem ilyen egyszerű. Egy alig ötéves gyerekről van szó, aki nem tud hazudni. - Magyaráztam nekik. - Ha mi nem is, de Myungie el fogja mondani otthon, ami miatt pedig kérdőre leszek vonva, és vége az életemnek ha bizonyos részletek kiderülnek.

-Srácok, páran néznek minket... - Suttogta Kookie, összébb zárva a kis körünket.

-Na, rontsuk el még jobban! - Adta ki a parancsot Jin, és megindultak TaeHyung után.

-Nem hallottátok amit mondtam? - Akadtam ki még mindig egyhelyben állva.

JungKookie a csuklómnál finoman fogva húzott maguk után, a lehető legkisebb feltűnést keltve, szorosan mentünk egymás mellett. Az embereket kerülgetve is éreztem hogy valakik bámulnak, sőt, követnek, és magunk mögött elkaptam egy-két utalást arra, hogy sejtik kik vagyunk. Ami nem jelentett túl jót.

-Srácok, szét kell válnunk, így nem fog menni. - Szólt hátra halkan HoSeok. - Vigyázunk Myungiera.

-Nem adom ki még egyszer a kezem közül. - Sziszegtem előre, mert hallottam a mögöttünk ütemesen dobogó lépteket, és néhány szót is elkaptam ami a srácokkal volt kapcsolatos. Gáz van.

-Esély sincs rá, hogy leszálljon a nyakából. - Jegyezte meg SeokJin a legelöl sétáló TaeHyungra pillantva. - Tűnjetek el, üljetek fel valamire. - Folytatta. Most először éreztem úgy a nap folyamán, hogy ő a legidősebb közöttünk.

-De... - Kezdtem volna ellenkezni, amit persze nem hagytak.

-Zsebibaba csak tedd amit mondunk. - Kérte HoSeok idegesen. Látszott rajta hogy aggódik miattunk.

-Nincs fagyi. - Szögeztem le még egyszer. - És ha eltűnik...

-Nem lesz baj. - Suttogta JungKook mellettem. - Itt lekanyarodhattok. - Jegyezte meg ahogy az óriáskerékhez, egy kisebb elágazáshoz értünk.

-Írjatok, és vegyétek fel. - Kértem őket, mert láttam hogy tényleg nincs sok választásunk.

-Én megyek Taeval. - Szólt hátra hozzánk HoSeok, majd a következő elágazásnál el is tűntek mellőlünk. JungKook a másik irányba húzott, míg Jimin és Jin tovább sétáltak az eredetileg megcélzott fagyizó irányába. A tömegben próbáltunk feltűnésmentesen elvegyülni.

-Miért nem én mentem a gyerekkel? - Húztam feljebb a fekete maszkot az orromra.

-Túl hátul voltunk, és Hobie Hyung jobban tud hatni Taera mint te. - Magyarázta Kookie az alapvető okokat.

-Jó, ez mondjuk igaz. - Értettem vele kényszerből egyet.

-Felülhetnénk a hullámvasútra. - Dobta fel az ötletet. - Azon még nem voltunk. - Magyarázta. Valószínűleg Taeval és Jinnel végigjárták a fél vidámparkot, míg mi a dínós vasútnál vártuk, hogy Myungie befejezze a játékot.

A fejem oldalra fordítva pillantottam hátra a következő kanyarban. Két BTS-es pólót viselő lány jött utánunk, telefonjaik a kezükben, a kamerákat felénk fordítva siettek utánunk. Leplezetlenül követnek minket, ami több ember érdeklődését felkeltette.

-Menjünk. - Egyeztem bele, és gyorsabbra véve a tempót igyekeztem tartani a lépést Kookie hosszú lábaival.

-A magasabbik biztosan JungKook. A másik az nem Suga? - Hallottuk magunk mögött.

-Van egy nagyon durva. Megteszi? - Pillantott le rám a maknae társam.

-Csak tűnjünk el. - Kértem, mire bólintva igyekezett egy épület felé.

-Majd hagyom, hogy belém kapaszkodj. - Pillantottam fel rá, ki nem hagyva az alkalmat, hogy szekírozzam, a sötét maszkja és fekete sapkája alatt megbúvó mosolygó szemeibe.

-Megbeszéltük. - Irányított be egy sötét épületbe.

Szerencsénkre senki nem állt már sorba, így azonnal felülhettünk a játékra.

Összekapcsoltuk magunkon a biztonsági hámot, és pont időben lódult meg velünk a szerkezet. A hatszemélyes kocsi akkor indult el velünk, mikor hallottuk magunk mögött a fényképezőgép kattogását, és láttuk a vaku villanását.

-Mondjuk azt, hogy megúsztuk? - Kérdezte Kookie hátrapillantva, miközben a kocsi meredeken felfelé mászott.

-Nem is hasonlítok YoonGira. - Sóhajtottam, miközben megigazítottam a sapkám.

-De egy kicsit. Főleg ebben a szerelésben. - Utalt a mellettem utazó a fekete bakancs, fekete térdénél szaggatott farmer, fehér póló, kockás nagyméretű ing szerelésemre. - De örüljünk neki, hogy Suga Hyungnak hittek.

-Ha mázlink van mire vége a körnek elmennek. - Néztem oldalra. Az egész parkot be lehetett látni.

-Ez máshová érkezik. - Nézte a tájat ő is. - De ha nincs mázlink, akkor megyünk még egy kört? - Kérdezte talán túl lelkesen is.

-Attól függ mennyire ijedsz meg. - Húztam le a maszkot az államra nevetve, mikor a kocsi egyenesbe állt a magaslat tetején.

-Ám legyen. - Húzta le ő is a maszkot az állára, és megigazította a sapkáját.

A kocsi meglódult velünk lefelé, mire mindketten nevetésben törtünk ki. A szél majdnem levitte a sapkámat, de beleakadt a hajamba, így nem repült el. A fejemre szorítva a fejfedőt érkeztünk meg a következő emelkedőhöz, amin a kocsi valamivel lassabban kezdett felkaptatni.

-Na, gyere ide! - Húzta a vállára a fejem Kookie, majd elővette a telefonját, és készített kettőnkről néhány fotót. A kipirult arcunkon elterülő őszinte, boldog mosoly így lett megörökítve.

Abban a körülbelül negyed órában, míg a hullámvasúton voltunk elfelejtettem Myungiet, a nővéremet, a besorozott srácokat, azt, hogy a csapatom felbomlott, és minden egyéb dolgot.

-Megyünk még egy kört? - Kérdezte JungKookie, mikor a táblák jelezték hogy a végéhez közeledünk.

-Remélem elmentek. - Néztem a végállomásunk felé, ahol egyetlen játékkezelő állt. - Nézzünk körül. - Ajánlottam inkább, arra alapozva hogy még a bejáratnál ott lehetnek. - Keressünk valami izgalmasabbat. - Igazítottam meg a sapkám, betűrve alá a szélfútta hajam, amiben Kookie is segített.

-Van még egy ehhez hasonló a közelben. - Húzta vissza a maszkot az orrára a maknae társam. - Két órát még szórakozhatunk ötig. - Nézte meg a telefonján az időt.

A lábamtól elvette a fekete hátizsákot, és amilyen gyorsan csak lehetett kipattantunk a játékból. A maknae társam hátán a táskámmal ment elöl, míg én mögötte próbáltam vele tartani a lépéseinek gyorsaságát.

Kislisszoltunk az épületből, és próbáltunk elvegyülni a tömegben. Pár percig azt hittem sikerült a kis ügyködésünk, de a két lány pár kanyar után újra feltűnt mögöttünk.

Bármelyik játékhoz mentünk hosszú sor állt, így lehetetlen lett volna végig állni addig, míg utolérnek minket. Az épületeknek általában egy kijáratuk volt, és egy vészkijárat, amit nem nyitottak volna ki nekünk, így azt az ötletet is elvethettük.

A szép, napsütéses délután úgy tűnt sokakat indított arra, hogy szórakozással töltsék a nap második felét, így egyre sokasodott a nép körülöttünk.

-Ha ez így megy, le kell lépnünk. - Fordult be Kookie egy vékony utacskára, ami valószínűleg rövidítő útvonal lehetett.  A bódék háta mögött siettünk, a park egy elhagyatottabb részén, ahol a vékony utacskát térdig érő gaz szegélyezte.

-Nem hagyom itt velük Myungiet. - Próbáltam vele tartani a lépést. Mikor kényelmesen sétál akkor is sietnem kell utána, így meg aztán loholnom kellett.

-Van jobb ötleted? - Kérdezte idegesen a fiú.

-Próbáljuk az éttermeket. - Biccentettem a színes épületek felé, ugyanis az óriáskerék mellett lyukadtunk ki. Azonban mindenhol nyüzsögtek az emberek, mindenhová ki volt téve a "Sajnos nincs szabad asztalunk, köszönjük türelmét!" felirat.

-Ez nem jött be. Valami más? - Dugta a pulcsija zsebébe a kezeit a fiú, és lehajtotta a fejét.

-A mosdók? - Kérdeztem vissza, mire meglódult abba az irányba.

A következő pillanatban már a piszoárokkal szemben találtam magam.

-Normális vagy? - Kérdeztem fojtott hangon Kookietól, és az orrom elé emeltem a kezem mert még a maszkon keresztül is fejbe csapott a WCk szaga. Behozott a férfi mosdóba, és hánynom kell a szagtól.

-Hívd fel Hobie Hyungot. - Tolt be egy zárható fülkébe. Hallottam, ahogy mindent végigkopogtat, majd, mikor biztos volt abban hogy nincs a közelünkbe senki újra megszólalt. - Siess már!

Az orromat szorítva vettem elő a telefonom, és csörgetni kezdetem HoSeokot.

-Megvagytok? - Vette fel szinte azonnal Hobie aggódó hangot megütve. - Minket nem követnek. - Folytatta a legfontosabbal.

-Nem tudjuk őket lerázni, mindenhol sor van, és tömeg. - Vázoltam a lényeget gyorsan.

-Hol vagytok most? - Kérdezte Hobi aggódva.

-A férfimosdóban. - Nyöszörögtem az orromra szorított kézzel.

-Gyertek a találkahelyre amilyen gyorsan csak lehet. - Döntött azonnal. - Hívom a többieket és sprint haza. - Tette hozzá idegesen.

-Oké. - Nyomtam ki a hívást. Hallottam, ahogy valaki bejött a helyiségbe, így összegomboltam az ingem, és meggörnyedve, hogy a melleim ne látszódjanak kiléptem a fülkéből, és kézmosás után (hogy legalább a látszatott fenntartsuk) elhagytuk az épületet.

Megkönnyebbülve szippantottam bele a friss levegőbe, ám nem sokáig örülhettem, mert a mosdók környékén a sok ember mellett ott lebzselt az a két lány is, akik követtek minket.

Kookieval megkerültük az épületet, hogy lehetőleg feltűnésmentesen tudjunk visszakanyarodni az útra. Sietős léptekkel indultunk a megbeszélt hely felé, vissza a kavicsos vagy lebetonozott utakon a főbejárat felé.

Hátratekintve nem láttam a lányokat, de ahogy elhaladtunk egy társaság mellett azonnal tudtam hogy komoly bajba keveredünk ha nem jutunk ki innen.

-Yura, nézd! Valaki azt írta a BTS itt van a parkban. - Lelkendezett egy lány.

-Ne legyél már hülye! Mennyi az esélye annak, hogy itt sétálgatnak mellettünk? Bolond vagy. - Torkolta le valószínűleg a megszólított barátnője.

-Fotó is van. - Hallottuk még a tömegen keresztül, mikor JungKookie telefonja csörögni kezdett.

-Haló? - Emelte a füléhez menet közben a készüléket, amiben mintha ideges hangokat hallottam volna. - Tudom, igyekszünk eltűnni. - Morogta, majd kis szünet után újra megszólalt. - Nem fognak elkapni, Hyung. - Biztosította a hívófélt, majd kinyomta.

Abban a pillanatban csörrent meg a telefon az én zsebemben, ahogy Kookie lenyomta a hívást. A képernyőn a 'Mr. Szivárványtündérpóni' név villogott, mire gyorsan elhúztam a zöld ikont, és a fülemhez nyomtam a készüléket.

-A találkahely gáz, már itt vagyunk a parkolóban három fehér kamion mögött, Jiminék is ide jönnek. - Lihegte HoSeok. - Hol vagytok már? - Érdeklődött nem túl kedvesen.

-Már majdnem ott. - Pillantottam meg a főbejárat épületét, és a vidámparkot övező kerítést ahogy kikanyarodtunk egy utcáról. - Sietünk. - Ígértem, és kinyomtam a hívást, mikor Kookie kocogásra váltott.

Az autók között szlalomozva igyekeztünk olyan helyet keresni, ahol elbújhatunk, hogy feltűnésmentesen slisszolhassunk oda a kamionokhoz.

Derékból előre hajolva, futva suhantunk az autók között, mikor már a parkoló középső utcájánál jártunk. JungKookie csak annyira szedte gyorsan a lábát, hogy mögötte lehessek, de én már ziháltam, ugyanis éreztem, hogy nem vagyok edzésben.

A következő pillanatban Kookie behúzott egy szürke furgon mögé, ami majdnem nekitolatott a parkolót övező embermagas falnak. A kis helyen a lendülettől lehorzsoltam a betonon a tenyerem, és lefejeltem a fiú mellkasát. JungKook a sminktükrömet előkotorva azon keresztül nézte a minket kereső embereket.

-Innen sprintelnünk kell a fal mögött. - Állapította meg. - Eljöttünk a másik irányba. - Suttogta.

-Újabban nem vagyok gyors. - Motyogtam neki, mire lepillantott rám.

-Nincs jobb megoldás. - Pillantott rám aggódva, és előkotorta az utolsó vizes palackot a táskából. Két korty után még mindig a torkomban dobogott a szívem, mégis indulnunk kellett.

A furgon másik oldalától kezdődött a szürke betonfal, ami mögött reményeink szerint észrevétlenül eljuthattunk a hatalmas parkoló másik felébe.

A fal mögött egy járda húzódott, így viszonylag egyenes talajon rohanhattunk a kamionok felé, ahonnan a vonatállomás is közelebb volt.

Már alig kaptam levegőt, mikor végre elfogyott a fal, és pár autó után megérkeztünk a kamionokhoz.

-Veletek meg mi... - Kezdte volna Jin felállva Myungie és TaeHyung mellől, de Hobie megakadályozta benne.

-Hyung, nincs időnk semmire, vonat is jön nemsokára. - Indult el óvatosan a kamionok mögött a vasútállomás felé vezető járdán, mindig ellenőrizve a terepet.

Jimin aggódva nézett kipirult arcunkra, és bár még mindig nem kaptam rendesen levegőt az adrenalin nem hagyott cserben, és képes voltam tovább menni.

Szerencsére járda a fák között vezetett, és egy rövidítő úton hamarabb oda is értünk az állomásra, mint gondoltuk.

Jin és Jimin gyorsan elintézték a jegyeket, míg mi Kookieval lerogytuk egy padra. Lehunyt szemmel próbáltam normalizálni a légzésem, fájtak a lábaim, és a tenyerem is egyre jobban kezdett égni ott, ahol lehorzsoltam.

HoSeok belém diktált pár korty vizet, majd aggódva közölte hogy nagyon rosszul festek.

-Legalább reggeliztél? - Kérdezte visszatérve a vörös hajú vokalista.

Bólintva válaszoltam, és kissé felderített, mikor bemondták a vonatunkat.

A szerelvényen kerestünk egy megfelelően üres részt, majd letelepedtünk. Az ablak mellé TaeHyung ült, Myungieval az ölében, mellé én, majd Hobi, a másik oldalra legbelülre Kookie, középen Jimin, a legszélén pedig Jin foglalt helyet.

A mellettem ülő rapper segített lehúzni a rám melegedett kockás inget, majd újabb korty vizeket diktált belém. Hideg tenyerét a nyakamhoz és a homlokomhoz nyomva próbálta enyhíteni a túlhevülésem, ugyanis izzadás hiányában a szervezetem erre kényszerült. Addig folytatta Hobie az ápolásom, míg a légzésem és a szívverésem újra normálissá nem vált. Lefertőtlenítettük, és bekötötte a horzsolást a tenyeremen, aminek nem sok hasznát éreztem, de legalább nem húzódott annyira a bőröm.

Közben Jimin és Kook egymásnak dőlve elaludt, SeokJin zenehallgatás közben szunyókált el, míg TaeHyung Myungienak magyarázott valamiről.

Hobi felhívta a managgerüket, hogy már a vonaton vagyunk, és minden oké. Kiderült, hogy Se Jin hívta JungKookiet is mikor kifelé siettünk a vidámparkból, de így legalább mindenki megnyugodhatott, hogy hajszál híján, de megúsztuk.

HoSeok vállának döntve a fejem pihentettem a szemem, miközben mindenféléről beszélgettünk halkan. Myungie pár perc után elaludt TaeHyung ölében, és a vokalistát is már csak kicsi választotta el attól, hogy bedobja a szunyát.

Hobi megmutogatta azokat a fotókat, amiket a kisfiúról készítettek, ezek közül küldtem is néhányat a szüleinek, hogy bizonyítsam semmi okuk az aggódásra.

Már félúton lehettünk, mikor rezegni kezdett a telefonom. Először azt hittem megint Eonnie keres, azonban megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor Myung Nam neve villant fel a képernyőn.

-Szia. - Fogadtam a hívást mosolyogva.

-Szia! - Köszönt az üzletember. - Min Hee is itt van, és ki vagy hangosítva. - Tette hozzá, hogy tudjam mihez alkalmazkodjak.

-Oh, sziasztok. - Ültem fel rendesen az ülésen. A mosolygó arcú rapperre nézve erőt gyűjtöttem. Csak remélni tudtam, hogy Eonnie nem kezd bele megint a szentbeszédbe.

-Láttuk a képeket, valami nagyon király helyen lehettek. - Kezdett bele Myung Nam.

-Igen, Myungie nagyon élvezte. - Mosolyodtam el. - De már megyünk hazafelé. Sajnos közbeszóltak a terveinknek, úgyhogy előbb el kellett jönnünk. - Sóhajtottam. Pedig még lett volna két óránk szórakozni. Talán még Jiminniet is rá tudtuk volna venni, hogy üljön fel velünk valamelyik játékra, hogy jót nevethessünk.

-Mi történt? - Kérdezte aggódva a nővérem. Oh, hogy miért ejtettem ki azokat a szavakat a számon...

-Semmi nagy probléma, néhányan felismerni véltek minket, szóval el kellett jönnünk. - Magyaráztam a lehető legtermészetesebb hangot megütve. Sokszor volt már ilyen, és ez a munkánk velejárója, szóval beszélhetünk általánosságban a dologról.

Ezután Min Hee, drága egyetlen testvérem keresztkérdéseire válaszoltam, néhol Hobie segítségével Myungieval kapcsolatban.

Szerencsémre hamar menniük kellett vissza a következő megbeszélésre, így csak újabb fél órát kellett a nővérem aggodalmaskodását hallgatnom.

-Myung Nam hogy bírja? - Kérdezte HoSeok, miután bontották a vonalat.

-Hozzám képest sokkal jobban. Ez Eonnie legnagyobb hibája, de mikor együtt éltünk még én is jól bírtam. Azóta úgy tűnik elszoktam tőle. - Húztam el a szám. Körübellül hat éve nem aludtam velük egy légtérben, és a leghosszabb találkozásunk az esküvőjükön volt, öt éve, mikor három napot töltöttünk meghitt családi légkörben. Azóta csak pár órás találkozások erejéig futotta, amikor főleg Myungie körül forgott a világ.

Utunk vége felé közeledve felkeltettük az édesen alvókat, és Hobie elérte, hogy az egyik managgerük, aki pont az állomás felé járt hazavigye a társaság egy részét.

Myungie felpörögve pattogott TaeHyung nyakában, míg vártuk a managgert, és azt, hogy végre eldöntsék ki megy hamarabb haza.

Jin volt az egyetlen aki semmiképpen nem akart buszozni, Myungie Taeért nyafogott, TaeHyung meg azért, hogy a gyerekkel akar menni. HoSeok nem akarta egyedül hagyni velem TaeTaet, Jimin álmosan vonogatta a vállát, JungKook pedig azért harcolt, hogy ő kísérhessen haza.

-Csesszétek meg, ezért nem kellett volna iderendelni ha mindenki gyalog akar menni. - Szólalt meg végül Jiminnie.

Ebben a pillanatban szólalt meg Jin telefonja.

-YoonGi az. - Nézte meg a kijelzőt, mire mindannyian érdeklődve fordultunk a telefonját a füléhez emelő legidősebb Bangtan tag felé. - Szia! - Kis szünet, pár aházás. - Igen. Tae és Baby JungKook? - Újabb szünet. - Oké, megyünk. Szia! - Majd kinyomta a hívást.

Várakozóan néztünk rá, mire gyorsan megmagyarázta Suga hívásának okát.

-JungKookie és TaeHyungie szükségeltetik a stúdióban. - Pillantott a két említettre, mire azok szomorúan realizálták magukban hogy nem jöhetnek velem haza.

-Hyung, akarsz sétálni? - Nézett Jimin HoSeokra, aki csak vállat vont.

-Még egy hely lesz az autóban. - Magyarázta mindenki reménye.

-Csak döntsétek már el, ott áll Hyung a lámpánál. - Kérte Jin, és az említett irányba mutatott.

-Myungie búcsúzz el szépen TaeHyungtól! - Néztem fel a gyerekre, mire a barna hajú vokalista leemelte a nyakából a gyereket, és még utoljára a nap folyamán jól megölelgette.

Végül kő-papír ollóval a vesztes Jimin maradt mellettem, HoSeok pedig bepattant a többiek mellé az autóba.

Jiminnie a nyakába vette a kisgyereket, majd elindultunk a buszok felé.

-Mikre ültetek fel miután szétváltunk? - Kezdeményezett beszélgetést a vörös hajú vokalista.

-Nem tudom, valami hullámvasút lehetett. - Vontam vállat. - Aztán berángatott a férfimosdóba. - Húztam el a szám a maszk alatt.

-Tényleg? - Kérdezte hitetlenül nevetve Jimin.

-Még a tánctermeteknek is jobb szaga van edzés után. - Jegyeztem meg, mire még jobban nevetett.

A busznak újfent sikerült elvarázsolnia Myungiet, az ölemben csücsülve az ablakon keresztül bámulta az elsuhanó világot, miközben arról magyarázott a dínóinak, mennyire jól érezte magát, és hogy TaeTaevel miket játszottak.

Jiminnel mindenféle apróságokról beszélgettünk, és felvetette, hogy holnap elmehetnénk valahová kirándulni, ahová YoonGi és NamJoon is jöhetne.

-Aggódok miattuk, mert teljesen elmerültek az album előkészületeiben. - Magyarázta a vörös hajú hatalmas szívű vokalista, miután leszálltunk a buszról. - Ki kellene kapcsolniuk egy kicsit, hiába mondják hogy inkább csak nyugtot szeretnének.

-Menjünk fel a Seoul Tower-re? - Nyitottam ki a ház főbejáratát.

-Akár. - Vette le a nyakából Myungiet, ahogy a lifthez értünk. - De elmehetünk csak úgy simán piknikezni valami kevésbé forgalmas helyre.

-Nem hiszem hogy Myungie bírná a kaptatást. - Ráztam meg a fejem megnyomva a lift gombját, hogy érkezzen a felvonó.

-Legalább Tae edződik egy kicsit. - Nevetett fel Jimin, összeborzolva Myungie haját, aki lehúzta a kis sapkáját a fejéről.

-Beszéld meg a többiekkel, én támogatom az ötleted. - Léptem be a kinyíló liftbe.

A kisfiú a tükörrel játszott, míg mi a ruhánkat és a hajunkat igazgattuk.

Jimin maradt pár órát, mivel NamJoon felhívta hogy érte jönnek hazafelé.

A lelkes vöröske játszott addig a gyerekkel, míg rendbe raktam a lakást, főztem és elmosogattam, valamint végig szóval tartott. Hármasban elfogyasztottuk a vacsorát, majd a vokalistáért megérkeztek, így Myungie megölelgetése után elhagyta a lakásomat.

Fürdetés után beszélgettünk a kisfiúval, elmesélt egy csomó mindent, ahol én nem voltam ott, majd szépen el is aludt, a sok dinoszaurusza mellett, amiket nem volt hajlandó kipakolni a takarók alól.

Szerkesztgettem egy kicsit a félkész dalaimon, majd éjfél körül én is lezuhanyoztam, hajat mostam, és beindítottam a mosógépet az aznapi ruháinkkal, mert szörnyen büdösnek éreztem azt az inget.

Ledőltem a pótágyra, és visszaolvastam a srácok üzeneteit a chatcsoportban, ahol végül megbeszélték hogy eljönnek hozzánk nagybevásárlás után még délelőtt, és a lakásomtól megyünk fel a titkos ihletszerző helyemre, ahol senki sem szokott mászkálni. A lényeges dolgok után TaeHyung írogatott valami grillezésről, meg hogy ő staket és hamburgert akar enni. JungKook feldobott néhány játékötletet, hogy Myungiet is lefoglaljuk, mire Tae teljesen besértődött, végül Suga rendezte le őket, hogy ne írogassanak már, mert folyton rezeg a telefonja, és nem tud aludni.

Mielőtt letettem volna a kezemből a telefont Kookie írt.

Kkook: Aludj jól! Felhívjalak reggel, amikor indulunk?

MinYu: Inkább akkor amikor felkeltek. jó éjt neked is!

Erre válaszként elküldte azt a képet amit a hullámvasúton csináltunk, majd írta hogy megy zuhanyozni. Az óra alapján fél kettő körül aludhattam el, Myungie szuszogását, és a kinti autók zaját hallgatva.