BTS Youth 2015 Augusztus 15. (part 2)

BTS YOUTH

2015. Augusztus 15. (part 2)

Ezután elfelejtette elengedni az ujjaimat; bár nem is bántam, mert valahogy biztonságosabbnak tűnt úgy, hogy a hegyi kecske jött mellettem, nem egyedül szenvedtem fel magam a fatörzsekbe kapaszkodva.

Meglepődni sem volt időm, mikor a combom alá és a hátam mögé nyúlva felemelt.

-Hé! - Ütöttem meg a mellkasát. - Már szétizzadtad az agyad? Nem hogy a táskám hoznád... - Ciccegtem, mire elvigyorodott.

-Ez volt a feltételeid között. - Emlékeztetett, és magabiztosan a sziklákon lépkedve haladt a napsütötte tisztás felé.

-Előbb is levehetted volna a pulcsid. - Fintorogtam, mikor átkarolva a vállát és a nyakát a hátán ujjaimmal megéreztem az izzadtságtól átnedvesedett pólóját.

-Nem volt kedvem cipelni. - Lépett le a fűbe, majd a nagyobb köveket kerülgetve igyekezett a tisztáson tartózkodó egyetlen ember irányába.

Hirtelen eszembe jutott a reggeli liftes incidens, mire lehúztam a fejéről a sapkáját, és az állára igazított maszkját.

-Yá, mit csinálsz?! - Morogta kissé megrázva a fejét, hogy kilásson a lilásan csillogó haja alól, ami egyszerre beleragadt a homlokán gyöngyöző verítékbe..

-Szóval mit terveztek ellenem? - Kérdeztem a sapkájával legyezgetve magam, mire szemöldökét ráncolva elhúzta a száját.

-Majd megtudod. - Biztosított arról, hogy nem adja meg könnyen magát. Még a fejét is elfordította, de ezen könnyen tudtam segíteni.

Ujjaimmal kifésültem a homlokára izzadt haját a szeme elől, majd magam felé fordítottam az állánál fogva, mire lassítani kezdett.

-Nem fogom elmondani, mert úgy nem lesz vicces. - Ellenkezett lepillantva rám. Szemei kissé elidőztek rajtam, majd észhez térve gyorsan megköszörülte a torkát, és inkább a fotózgató Hyungja felé bambult, miközben újra felgyorsította a lépéseit.

-Még mindig aranyos vagy. - Nevettem fel, mikor magamra nézve realizáltam, hogy a fekete passzentos pántos felsőm kivágása egy kissé lejjebb csúszott, és nem sokkal, de többet mutatott a dekoltázsomból, mint azt az ő kis lelke elviselte volna.

-Ne hozz már kínos helyzetbe. - Kérte alig hallhatóan, mire egy mosollyal a szám sarkán igazítottam vissza a fejére a baseball sapkáját. Újra lepillantott rám, majd letett egy árnyákban lévő szikla tetejére.

-Hobie túl jól ismer téged. - Ellenkeztem valamivel feljebb húzva a felsőm, miután elengedett. - Mellesleg tetszik az új háttérképed. - Húztam fel a lábaim is a kőre, és átkarolva a térdeim pillantottam az előttem álló kipirult arcú fiúra. Történetesen a tegnapi selca, amit a hullámvasúton készített.

-A tied viszont nem. - Húzta el a száját kis gondolkodás után, majd intett, hogy kéri a telefonom. Mivel YoonGi utolsó garázdálkodása során jelszóval illette a galériám, ezért mikor megpillantottam a 'Kookie pólóhúzás közben' ABS - villantó képet inkább visszaállítottam a telefon egyik eredeti háttérképét.

-Nem tudsz beleturkálni, mert kreatív Min Suga jelszavat rakott rá. - Támasztottam a térdemre a könyököm, miután átnyújtottam neki a kért eszközt.

-Tegnap láttam a vonaton, szóval este addig nyúztam, míg kinyögte. - Ült fel mellém a kőre. Ujjai szinte pörögtek a képernyő felett, fél perc múlva pedig diadalittasan emelte fel elénk a mobilt előlapi kamerára állítva azt.

-Túl sötét az arcod. - Csúsztam hozzá közelebb, és lehúztam a fejéről a sapkáját.

-Ez így nem jó. - Pillantott körbe, miközben tükörnek használva a mobilom a másik kezével a haját borzolta és igazgatta hogy álljon valahogy.

-Mizujs fiatalság? - Érdeklődött Hobie visszasétálva hozzánk. - Most beszéltem Jiminnnel, azt mondta nemsokára ideérnek. - Ugrott fel mellénk a kőre, majd a telefonom látva elmosolyodott. - Még mindig nem értem hogyan kerül folyton Suga Hyung kezébe. - Nevetett fel, mikor Kookie megnyitotta a galériát.

-Ezeket ne töröld ki, jó lesz a szülinapjára. Párat küldhetsz nekem is, hogy jó kedvem legyen. - Pörgette végig a maknae társam a rapper saját magáról készített fotóit.

-Nagy mosoly! - Vigyorodott el Hobi mögöttünk, mikor JungKook újra megnyitotta a kamerát. Átkarolta a vállunkat, és mosolyogva néztünk mindhárman a telefonom irányába. Kookie pár képet lőtt rólunk, amik közül egyet, amin éppen mindhárman unott fejjel bámultunk beküldött a csoportba, a "igyekezzetek már, csigák!" felirattal.

Míg vártuk a társaság többi részét fotózkodtunk, és bolond táncokat találtunk ki, amit a helyenként körübellül alsólábszáram közepéig érő fűben adtunk elő egymásnak. Ezután érdekes dolgokat kerestünk, mikor Hobie közölte, hogy ez a hely pont olyan mint a gyerekmesékben szokott lenni.

Éppen Kookieval harcoltam, aki levette a sapkát a fejemről, és kiszedte a hajamból a gumit, azzal a kijelentéssel hogy ő mindenképpen be akarja fonni azt és virágokat pakolni bele, mikor feltűnt a tisztás túlsó szélén TaeHyung és a kis kölcsöngyerekem.

-Noona! - Kiabálta keresztül a tisztást Myungie, és a heves integetés közben majdnem leesett TaeTae nyakából.

Megkönnyebbülten ráztam le magamról JungKook kezét, majd átcsoportosultunk a tisztás árnyékosabb felébe.

-Nem ér, hogy másik úton jöttetek! - Közölte köszönés helyett TaeHyung, majd letette Myungiet, aki odaszaladt hozzám, és megölelt. - Mi lettünk volna a leggyorsabbak. - Ült le a fűbe.

-Sosem fogtok nyerni. - Nyújtotta ki a nyelvét Kookie a morgó vokalista felé.

-Csaltatok. Mi nyertünk. - Nyújtózott el a fűben Tae, majd prüszkölve kelt fel onnan, mikor valamilyen gaz az arcába lógott.

-Noona, olyan sok mindet játszottunk! - Lelkendezett a kissrác, és körbepattogott a földön ülő énem körül. - TaeTaevel mentünk az űrhajón, a velociraptorok meg plateosaurusok között, meg volt tyrannosaurus, és láttunk pteranodont is. - Mesélte nagy beleéléssel, mire csak bután pislogtam rá. Eddig mindig csak a színes dínók voltak, és nem voltak ezek a nevek.

-Ki kell magam okosítani a dinoszauruszokból. - Motyogtam csak úgy magamnak, miután Myungie a földön fetrengő TaeHyung körül kezdett szaladgálni.

-Ja, nem ártana. - Nyújtotta a tenyerét Jimin mosolyogva, hogy felhúzzon. - Tegnap este Tae talált valami unalmas őshüllős filmet, és hajnalig azt bámulta. - Tette hozzá, miközben hagytam, hogy felhúzzon a fűből.

-Majd a következő alkalomra megcsinálom. - Sóhajtottam, és leporoltam magamról a fűszálakat.

-Na végre! - Támaszkodott a térdére Jin, miután ledobta a hátáról a nagy táskát. - Esküszöm Park Jimin, egyszer még örök mosogatásra ítéllek emiatt! - Nyöszörgött, miközben a vállát masszírozta.

-Ugyan már Hyung, vesztettél! - Nyitotta ki a táskát vigyorogva Jimin, és kivett belőle egy nagy plédet, amit szépen leterített az árnyékba.

-Mi történt Jiminnie? - Érdeklődött HoSeok, miközben a fáradt TaeHyung mellől elvadászta Myungiet.

-Játszottunk, és vesztett. - Jelentette ki a kérdezett hatalmas vigyorral, miközben szeretett Hyungja vállát már JungKookie masszírozta.     

-El se hiszem. - Jelent meg YoonGi, és minden egyéb szó nélkül ledőlt a pokrócra.

-NamJoont hol hagytátok? - Érdeklődött HoSeok, és ő is leült a hatalmas pokróc egyik szélére.

-Lemaradt fotózni. - Motyogta Jin, miközben fájdalmas arccal tűrte, hogy a maknae társam megmozgassa a vállait.

-Noona, gyere! - Rángatta kis tenyerével a kezem Myungie, majd elvezetett a rét túloldalára, ahol a hatalmas sziklák voltak. Közben persze folyamatosan magyarázott valami ankylosaurusokról meg triceratopsokról, meg hogy ezt biztos ők csinálták, és hogy ez mennyire király. Rá hagytam, mert nagyjából semmit nem értettem a szövegéből.

Mire visszajutottunk a tisztás túlsó végébe Suga már a lóbőrt húzta, Jin elkezdte kipakolni a kajákat, JungKook a Hyungjait nyaggatta, legfőképpen TaeHyungot aki a lábán akart aludni, Hobi és az utolsóként érkezett NamJoon elmélyülten beszélgettek, Jimin pedig vigyorogva fotózta a kimerült társaságot.

-Zsebibabaaa... - Nyöszörgött Tae, ahogy visszaértünk. Myungie őt kezdte zaklatni, hogy játszanak, de a fáradt vokalista inkább aludt volna JungKook combjának dőlve, minthogy megint a kiskölökkel rohangáljon.

-Myungie, hagyd most TaeTaet! - Húztam el a gyereket onnan, de nem sikerült fenntartanom az érdeklődését, mert egy perc múlva újra a legjobb barátjának kikiáltott vokalistát nyaggatta.

SeokJin végezve műveletével evésidőt hirdetett, ami azt jelentette, hogy az egész bagázs odagyűlt a pokrócra. A sziesztát tartó rappert is felkeltették, ugyanis Jimin sikeresen átesett Suga kinyújtott lábain.

-Hé, figyelj már! - Nyöszörgött YoonGi sikertelenül megfeddve az őt felébresztőt, miközben felült. Hobi és NamJoon közé telepedtem le, mikor végre sikerült körberendeződni a pokróc közepén elhelyezett étel körül. Myungie Jimin ölébe ült, és a kezébe nyomott kanállal ügyesen lapátolta magába az ételt. Mikor nem sikerült neki, vagy nagyon összekente magát a vöröske letörölte egy szalvétával az arcát. Láthatóan élvezte a szituációt, majd azt is, mikor Myungie teli hassal a mellkasának dőlve elszunyókált.

TaeHyung szokásához híven a legjobb falatokat megpróbálta kivadászni a többiek táljából, mire teli szájjal elmormogott szidalmakkal reagáltak próbálkozásaira. Jin és a gyárak főztje után az édességek kerültek elő.

-Ezt kóstoltad már? - Nyújtott felém Hobi egy rózsaszín bonbont a pálcikái közé fogva.

-A végén cukormérgezést fogok kapni. - Sóhajtottam, és elvettem a felkínált édességet.

-Rendesen ettél, nem lesz baj. - Legyintett NamJoon a másik oldalamon, miközben a sütisdobozok felé nyúlt. - Mellesleg lefelé ledolgozzuk, szóval nincs gond vele. - Vett a szájába egy sárga marcipános rizs sütit.

Hobie következő felkínálását már elutasítottam, mert valahogy még nekem is túl cukrosak voltak azok a marcipános bonbonok, és rizs sütik.

-Ú, én kérem! - Lelkendezett TaeHyung, majd belebokszolt az utolsó sütin nyammogó, teli szájú maknae társam vállába, aki az orra elől vette el a falatot.

-Mi a franc...? - Pattant fel YoonGi fektéből, majd a pokróc szélére dobott táskáink között kezdett turkálni, majd kihúzta az én hátizsákomat. - Yá! Zsebibaba, a szívbajt hozta rám ez a vacak! - Nyomta a hozzá közel ülő Jin kezébe a táskát, aki felém nyújtotta.

-Csörögsz. - Magyarázta a durcás rapper reakcióját, aki addig nyugodtan feküdt a táskahalmon párnának használva azokat.

Kihalásztam a táskám aljából a telefont, majd, mikor megláttam rajta drága Eonnim nevét felkeltem a pokrócról, és a nagy fűben a tisztás másik oldala felé indultam, miközben elhúztam a zöld ikont.

-Igen? - Emeltem a fülemhez a készüléket.

-Szia! - Szólt bele a nővérem, majd a férje is köszönt a háttérből. - Hol vagytok most, és mi jót csináltok? - Érdeklődött. Nem tudtam eldönteni hogy aggódik, vagy inkább csak lelkes, mindenesetre nem fejmosással kezdte.

-Kirándultunk, most ettünk. - Léptem fel egy árnyékban lévő sziklára, majd a tetején törökülésben helyet foglaltam. - Myungie egész eddig TaeHyung nyakában utazott, jót játszottak, most éppen kidőlt, és a srácokkal alszik. - Pillantottam az árnyékban lustálkodó fiúkra. Egyedül Kookie mászkált a fák között, gondolom újabb menő bogarakat keresve, hogy majd meggyőzhesse a Hyungjait hogy igen is akar otthon tartani egy király állatkát.

-Merre vagytok? - Érdeklődött Myung Nam.

-Feljöttünk az egyik kedvenc helyemre. Szöul határában vagyunk, egy tisztáson. - Hallottam, ahogy Min Hee felszisszen, mire Myung Nam csitítani kezdte, így inkább gyorsan folytattam átgondolva a többiek útvonalát. - Nagyon jó idő van, szépen süt a nap, a fák jó árnyékot tartanak. Földúton jöttünk fel az erdőn keresztül, és nagyon tetszett neki a hely, élvezte az utat.

-Bekented kullancsriasztóval, naptejjel és...? - Kezdte volna Min Hee, de a férje félbeszakította, megmentve ezzel az aggódós monológtól.

-Jaj szerelmem, leírtál neki mindent, nem kell aggódnod. - Csitítgatta, bár ezzel sem úsztam meg pár kérdést, amiket sikeresen nem felejtettem el. Eonni éppen a lelkemre kötötte hogy kenjem be naptejjel a kisfiát, mikor erős karok fonták át a derekam. Riadtan fordultam hátra, hiszen nem hallottam, hogy bárki jönne, mivel egyik fülemben a nővérem magyarázott.

JungKook felugrott mellém, majd mögöttem guggolva, és a vállamra nyomva az állát hallgatta végig az aggódó anyuka, és a laza apuka kéréseit, majd, miután megígérték hogy hívni fognak ha a reptéren vannak végre megszakíthattam a vonalat.

-Húzd feljebb a felsőd. - Kérte a fülembe suttogva, mire a szemem forgatva tettem eleget kérésének, hogy a kis lelke ne sérüljön.

-Gondolom nem ezért nyomtad az állad a vállamba. - Fordultam felé. Azt csak magamban tettem hozzá, hogy onnan fentről valószínűleg jobb kilátása volt a dekoltázsomra, de nem tettem szóvá, mert értelmetlen lett volna.

-Találtam valamit. - Ugrott le a kőről, majd felegyenesedett. Guggoló helyzetbe tornáztam magam, és felé fordultam így arcunk egy magasságban volt.

-Ajánlom, hogy valami izgalmas legyen. - Pillantottam rá és mosolyra húztam a számat a lelkes arcát és csillogó szemeit látva. Mint egy besózott kisgyerek, aki meglátta a kedvenc rajzfilmkarakterét, vagy mint Myungie a dinoszauruszos kisvonatnál.

-Az lesz. - Vigyorodott el, majd a karjait a derekam köré fonta, és egyszerűen leemelt a kő tetejéről.

-Yá! Egyedül is le tudtam volna onnan jönni! - Ütöttem meg a vállát, mire felnevetett.

-És mégis hogyan? - Érdeklődött, miközben letett a földre.

-Úgy, ahogy felmentem. - Vontam vállat a lépcsőzetesen magasodó kövek felé intve, és kisimítottam az arcomba lógó tincseimet. - Amúgy igazán visszaadhatnád a hajgumimat. - Indultam az előttem sétáló Kookie után.

-Inkább megtartom. - Emelte fel az említett tárgyat, majd egyszerűen visszanyomta a zsebébe. Igyekeztem tartani vele a tempót, de ő sokkal gyorsabban tudott közlekedni a hosszú lábaival a sziklák közötti rések felett, mint én, mellesleg a conversem talpa meglehetősen sima, és csúszós felületet biztosított a poros és mohás kövek felszínén.

-Akkor legalább várj meg! - Kértem, miután bevezetett a magas fák közé, a sziklákon lépdelve, és jócskán lemaradtam mögötte. Visszajött hozzám, és a karját nyújtva segített ott, ahol éppen megcsúsztam volna, vagy túl nagy volt a kövek közötti rés.

JungKook egy olyan helyre vezetett, ahonnan rá lehetett látni az alattunk elterülő erdőre, és Szöul házaira.

-Daebak. - Engedtem el a fiú ujjait, miután lesegített az utolsó magasabb kőről, és a sima felületű kitüremkedő sziklafal tetején sétáltam előrébb.

-Ne menj a szélére. - Jött utánam JungKook, és megállt mellettem.

-Nem terveztem. - Ámuldoztam a látványon, miközben kifésültem a szemem elől a szél fújta hosszabb tincseimet.

-Szerintem sziklamászók használhatják ezt a helyet. - Ült le Kookie valamivel előrébb, mire törökülésben én is elhelyezkedtem mellette.

Csendben szemléltük a kilátást, mikor sóhajtva a vállának döntöttem a fejem.

-Baj van? - Pillantott le rám a fiú, mire szórakozottan kezdtem piszkálni az óráját. Előző évben kapta szülinapjára a bátyjától, azóta az egyik kedvenc kiegészítője az az óra.

-Hiányoznak a srácok, és Unnie. - Avattam be gondolataimba elhúzódva tőle. - És a JiWoos dolog is zavar.

-Ne gondolj arra az emberre. - Feszült meg egy pillanatra. Tudtam, hogy ő sem kedvelte túlzottan a táncos barátomat, de a kedvemért elviselte. - Megértem hogy nehéz őt is elengedni, és hogy jóban voltatok, de tudod mi a véleményünk róla. YoonGi Hyung is bepipult rá. - Tette hozzá. A rapper nagyon kibukott a barátomra és konkrétan elküldte a francba, hogy ne merjen kikezdeni velem. A srácok állítása alapján sem előtte, sem azóta nem látták annyira kibukva az alacsony szőkeséget.

-Valahogy ez az év a "hagyjuk el MinYut" év. - Sóhajtottam, miután elhajítottam Suga tudatomba égett szavait arról a bizonyos napról.

Hagytam, hogy a szél a tincseimbe kapva belefújja az arcomba hamvasszőke hajszálaimat, nem volt értelme folyamatosan a fülem mögé tessékelni őket.

-Ne keseredj el nagyon, mi itt vagyunk. - Simított végig a hátamon kedvesen a mellettem ülő. - Nagy változás, de gondolj arra, hogy van két éved azt csinálni, amit szeretnél. - Támasztotta meg magát az egyik hátranyújtott karján, hogy rálásson az arcomra. - Nincs menetrend, folyamatos szekálás, kényelmetlen ruhák...

-Nem voltak kényelmetlenek. - Ellenkeztem, mire felkuncogott. - Sőt, a legtöbb kifejezetten tetszett. - Erősítettem az igazam. Volt egy-két ruha az évek során, ami annyira nem jött be, de mivel a stylist könnyen kiismert minket ezért remekül tudtunk együtt dolgozni.

-Rajtad minden jól áll, és ezzel soha nem is volt gondod. - Vont vállat, mire rápillantottam. Ez általában Jimin szövegei közé szokott tartozni, a kezdetek kezdetén mindig ilyennel húztuk a másikat. Belőlem már kissé kikopott, de ő általában megjegyzi ami eszébe jut az öltözékemmel kapcsolatban. Elvégre ő Park Jimin, aki imádta húzni az agyam és ezt minden alkalommal meg is tette. JungKook azonban csak a kis lelkének ártó dolgokra figyelt fel, így furcsa volt tőle a megnyilvánulása, de rettentően jól esett.

Kookie a távolba meredt, szemeiben a tiszta kék ég csillant vissza, és egy kis mosoly játszott a szája sarkán. Nem is értem hogy lett abból a félős kissrácból az ilyen kedves félig felnőtt haverom.

-Nincs ötletem mihez kezdjek magammal. - Dőltem hátra és a felhőtlen, ragyogó kék eget néztem, amibe a szirt szélén álló fa koronája kissé belelógott, de így is gyönyörű volt.

-A homokdűne dal nagyon király lett. - Szólalt meg kis idő múlva JungKook, majd megköszörülte a torkát, hogy rendes hang jöjjön ki rajta. Nem mintha rajtam kívül más is hallotta volna a pár pillanatra szokatlanul mély hangját. - Azokból a dalokból amiket Egyiptomban írtál összerakhatnál egy ütős albumot.

-Nem akarok egyedül állni azon a színpadon. - Ellenkeztem, és lehunytam a szemem, mert már elvakított a kékség. - Az olyan, mintha cserben hagynám a fogadott bátyáimat, akik az életükért küzdenek a katonaságban. - Tettem hozzá halkabban, de érthetően, miközben a srácokra gondoltam. Mosolyogva mentek el, de éreztem a félelmet bennük, mielőtt beültek a sárga taxiba.

-Holnap beszélhetsz Bang PDnimmel. A múltkor elejtett valamit, hogy gondolt rád. - Motoszkált valamit mellettem a maknae társam, majd ujjait megéreztem az arcomon, mire felnyitottam a pilláimat. Kisimogatta a szélfútta tincseimet a szemem elől, miközben mosolyogva nézett rám.

-Vissza kellene mennünk. - Keltem fel a földről, és leporoltam a ruhámat. - Myungie valószínűleg már régen fent van, és TaeHyungot cseszteti. - Tisztogattam a ruhámat.

-Még egy képet! - Kérte Kook, miközben ő is felkelt. Kivette a zsebemből a telefont, magához húzott, és a magasba emelte a készüléket. - Mosolyogj! - Utasított, és bár nem láttam semmit a képernyőből, mert a Nap miatt becsillogott, mint utólag kiderült nagyon jó képek lettek. Sikerült úgy tartania hogy látszik a panoráma mögöttünk, és éppen nem vakulunk meg a Naptól.

Nem nagy meglepetésemre Myungie vezetésével, TaeHyung, Jimin és Jin egy labdával játszottak, ami talán egy dínótojás volt; Suga egy árnyékos kövön pihent, nem sokkal mellette pedig Hobie fotózta a fotómodell pózokat alakító NamJoont.

-Yá! Hol voltatok? - Szegezte nekünk számonkérőn a kérdést SeokJin, mikor megpillantott minket. - Már azt hittük megevett titeket valami! Ne tűnjetek el így még egyszer, mert nem állok jót magamért!

-Mit vagy úgy oda Hyung? Nem sietünk haza. - Ellenkezett NamJoon.

-Noona! - Kiabált Myungie, majd a következő pillanatban már a lábamat átkarolva, hatalmasra nyitott szemeivel kérlelt, hogy szálljak be a játékukba.

Így, a délután további részében elmerültünk a dinoszauruszok világában a kiskölyök pedig láthatóan rettentően jól szórakozott.

Pár óra múlva összepakoltunk, majd a két részre oszlott csapat elindult lefelé. TaeHyung és Hobie előttünk Myungieval szórakozott, NamJoon és Suga pedig a már könnyű, de nagy táskákkal a hátukon sétáltak mellettem. JungKook, Jin és Jimin azon a sziklás rövidítő úton ment le, amin felfelé jöttünk. Bíztam benne hogy nem tévednek el, mire Kookie közölte hogy lefelé biztosra tudja az utat, és hogy felfelé hagyott pár nyomot, hogy ha elkeveredne akkor is visszataláljon, így nyugodt szívvel engedtük el őket.

A nővérem férje akkor hívott, mikor elindultunk le, hogy a reptéren vannak, és hogy minden rendben van velük, és időben fel tudnak szállni majd.

Miután TaeHyung és Myungie elmerültek a játékukban HoSeok csatlakozott YoonGihoz, és NamJoonnal angolul folytattuk tovább a társalgást a nyelvgyakorlás céljából. Régebben is szórakoztunk ezzel, bár legtöbbször olyan dolgokat beszéltünk meg a srácok előtt, amit nem akartunk hogy értsenek a többiek. Mivel a Bangtan tagjai hadilábon állnak ezzel az idegen nyelvvel így könnyedén társaloghattunk az orruk előtt bármiről.

Akkor azonban csak úgy beszélgettünk mindenről, ami eszünkbe jutott. Mesélt a családjáról, a húgáról, a félkész dalairól, arról, hogy mennyire jó volt ez a kirándulás, fotókat mutogatott, egyszóval jól éreztük magunkat lefelé menet is. A BTS vezetője kifejezetten élvezte az angol nyelvű társalgást, és úgy tűnt lelkesebben magyaráz, mint valaha.

Sokkal gyorsabban telt az idő így, és hamar leértünk.

A társaság másik fele a füvön elfeküdve várt már ránk, úgy tűnt Jimin el is aludt, és csak akkor kelt fel, mikor Hobi ráugrott, hogy reggel van. JungKook talált egy másik bogarat, és tíz percig nyaggatta a Hyungjait hadd vigye haza, Myungie pedig megtalálta a fák között lévő játszóteret. A buszra fél órát kellett várnunk, addig a srácok lelkesen ökörködtek a megálló környékén, és a két hintából és egy mászókából álló játszótéren. Az út a fák között haladt, eléggé elhagyatott környék volt, ahol szerencsére senki nem tartózkodott rajtunk kívül, így nem történt semmi érdekes. Kookie a legtöbb hülyeségüket videóra vette, fotózkodtunk, úgyhogy, mire megérkezett a kék jármű már sikeresen levezették az energiáikat.

A buszon Jimin előszedte a kártyáit, és azokkal játszottunk, miközben a kis energiabomba Myungie az ablakon bámult ki Suga öléből. Láttam a rapperen hogy nincs ellenére az apáskodás, mert végig mosolyogva fogta a gyereket, hogy ne dőljön el a kanyarokban, és valamit beszélgettek is, amit nem hallottam.

A kis lakásomba beözönlött a csapat sorban állni a fürdőhöz. TaeHyung dolga végeztével eltűnt a hűtőben, Jimin elfeküdt az ágyamon, Myungie NamJoonnal ismerkedett a földön ülve, Suga pedig valahogy megkaparintotta a telefonomat. Jin a recepteket lapozgatta, Hobi pedig a táskákból pakolta ki a szemetet a kukába.

Miután utolsókét Kookie is sikeresen meglátogatta a WCt elbúcsúztak tőlünk. Myungie TaeTae nyakában lógott a legtovább, de a többieket is lelkesen ölelgette. Örültem neki, hogy végül mindannyijukkal jól összebarátkozott. Utolsó-utolsó búcsúként TaeHyung megkapta az egyik színes plüssdínót, miután megígérték egymásnak, hogy még fognak találkozni.

A srácok távozása után lefürdettem Myungiet, lemosva róla azt a sok krémet és kencét, amit a nap folyamán mindenféle káros dolgok távoltartása miatt rákentem, és tiszta ruhába öltöztetve engedtem garázdálkodni a lakásban.

Míg lezuhanyoztam, és vacsorát készítettem a plüssből készült, ágyamba rejtett dinoszauruszainak magyarázta mi történt ma vele. Evés után összeszedtük a játékait, a ruháit, és a többi holmiját, és bepakoltam mindent a hatalmas hátizsákjába. Eunnie listáját is visszaraktam, hátha esetleg bébiszittert fogad valamikor, akkor még jól jöhet.

-Noona, most haza kell mennem? - Kérdezte, miközben mosogattam. Hátranéztem az asztalnál ülő, lábával kolompoló kisfiúra, aki éppen valamit rajzolt az előtte lévő papírok egyikére.

-Igen, még talán két óra, és itt lesznek. - Mosolyogtam meg a látványát.

-Az sok? - Kérdezett vissza, és a ceruza végét rágcsálta.

-Ne vedd a szádba a ceruzát! - Szóltam rá, mire gyorsan letette az asztalra a rajzeszközt. - Két óra alatt még sokat tudsz játszani. - Biztosítottam, mire lelkesen tovább folytatta a rajzolást.

Az eredményeket, a két nap alatt történt élményeit dokumentáló pálcikaemberkés, színes rajzait felmágnesezte a hűtőre, majd odarakta elé a két kedvenc játékát, és azoknak mesélte el hogy mi történt vele.

Pakolászás közben hallgattam, és nagyon örültem, hogy olyan sok szép élményt szereztünk neki azon a hétvégén. Mesélés után visszaült rajzolni, majd miután azokat is nagyon szépen kiszínezte elmagyarázta, hogy szeretné, ha a rajzait odaadnám a fiúknak és az egyiket külön TaeTaenek.

Tovább játszott a plüsseivel, mikor én az ágyon ülve, a laptopon olvastam az e-mail listámat.

Csak azt vettem észre, hogy besüpped mellettem az ágy, majd a kis fejecskéjét befúrta a karom alá és a hasamra támasztott buksijával nézte mit csinálok.

-Noona... máskor is eljöhetek, hogy játsszak TaeTaevel? - Kérdezte álmos hangon. Megsimogattam a fejét, és biztosítottam róla hogy igen, már ha a szülei beleegyeznek. Lehunyta a szemecskéjét, és tíz perc múlva már aludt is.

Eunniék egy óra múlva toppantak be. Csak Myung Nam jött fel, hogy segítsen levinni a csomagokat. A félig alvó Myungiet az ölembe véve mentünk le a mélygarázsba, ahol Min Hee is várakozott. Szegényt nagyon megviselte a repülés, mint kiderült rosszul is lett, és nagyon fáradtnak tűnt. Néhány percet beszélgettünk, de már mindketten nagyon fáradtak voltak, és még hazáig is el kellett jutniuk, így hamar elindultak.

Visszasétáltam az immár csendes lakásomba.

Az óra éjfélt ütött, mikor bedőltem az ágyamba. Még átnéztem a képeket, amik a hétvégén készültek, majd a legjobban közül küldtem anyáéknak, a nővéreméknek, valamint a srácoknak is. Ezután jött egy üzenet NamJoontól hogy abban a pillanatban nagyon utál, mert zavarja a telefonja, és hogy menjek aludni, mert holnap korán jönnek értem, és dolgoznom kell.

Teljesítettem a kérését, és napok óta először végre csak párszor ébredtem meg az éjszaka folyamán.