BTS Youth 2015. Augusztus 25. (part 1)

BTS YOUTH

2015. Augusztus 25.

Talán a hajnalok hajnalán ránk rúgják az ajtót tökéletes kifejezés arra, ahogy reggel Jimin és Suga, kedves rádiós műsorvezető társaim ébresztettek minket. Nem szó szerint rúgták, de a szokásosnál egy órával hamarabb, minden jelzés nélkül érkeztek, nagy hangzavart csapva, még mikor félálomban voltam.

-Megjöttünk! - Vágta ki az ajtót Jimin, mire olyan hirtelen pattantam fel, hogy a vöröske röhögésben tört ki. Unnie jelenléte miatti még éberebb, alig pár órányi alvás után nagyon rosszul éltem meg azt a fajta keltést. A szememet dörzsölgetve néztem ahogy lerúgják a cipőjüket.

-Hány óra van? - Motyogtam a töltőn lévő telefonom után kutatva szemeimmel.

-Történetesen reggel van. - Vigyorgott Jimin. - Tökéletes ébresztés, kakas kukorékol a szomszéd városban, lassan kel fel a nap... - Dobta le a dzsekijét az egyik szék támlájára.

-Maradj már! - Morgott mögötte Suga, és egy tockost adott a barátjának hogy hallgasson el. A szoba csendjét páros lábbal rúgták fel, Jimin rástartolt a pótágyon alvó Unniemra, hogy megölelhesse, de a szőke rapper sokkal gyorsabb volt, és mellém lökte a vöröskét.

-Jó reggelt. - Vigyorgott rám az ágyamon fekvő, majd kényelmesen próbált elhelyezkedni, fejét a takaró alatt kinyújtóztatott combomra fektette. Beletúrtam a hajamba, hogy ne lógjon a szemembe, majd a YoungKi feje mellett ülő Sugára, majd a sikeresen megtalált telefonomra néztem.

-Szóval ezért jöttetek ilyen korán. - Pillantottam le Jiminre, akinek már az ölemben volt a feje. Szemeit lehunyva kényelmesen pihent ott, karjait összefonva a mellkasán. Nem úgy tűnt, mintha fel akarna kelni onnan. - Mit szólnál, ha hagynánk nekik egy kis időt kettesben? - Toltam el a fejét a lábamról, hogy fel tudjak kelni. A takarómat magához ölelve fordult az ágy szélén ülő énem felé.

-Még nem reggeliztem. - Jelentette ki Jiminnie és próbált elragadóan aranyosan felnézni rám.

-A hűtőben van. - Forgattam meg a szemem, mire, mintha csak teleportálni tudna már ott is termett. Egy pillanat alatt bevarázsolta a mikróba a tálat, majd tovább kutatott a szekrényben. Hajnalok hajnalán honnan van ennyi energiája?

-YoonGi? - Suttogta Eunnie, mire csak mosolyogva pillantottam a hűtőszekrénynél álló felhúzott szemöldökű vokalistára. Úgy tűnik mégsem foglalta le minden érzékszervét a főztöm utáni kutatás.

A szőke rapper a fogadott nővérem fejénél ült a pótágy szélén és éppen az arcát simogatta. Nem akartam zavarni a meghitt találkozásukat, így jobbnak láttam lelépni. Telefonomat elválasztva a töltőjétől nyomtam a pizsamának használt szürke rövidnadrágom zsebébe.

-Jimin-shi! - Keltem ki az ágyból, majd a konyhapulthoz mentem hogy minél előbb eltűnhessünk. Kiszedtem a fiókból egy pálcikát, és a vöröske kezébe nyomtam; majd a megmelegedett ételt is, és a fürdőszoba felé kezdtem húzni.

-De miért nem ők mennek el? - Nyafogott Jimin, mikor becsuktam az ajtót. Ilyenkor örülök hogy hangszigetelt minden fal, és nem hallatszanak be vagy ki a dolgok.

-Mert Eunnie nem fog felkelni délig? - Kérdeztem vissza felhúzott szemöldökkel a mosdónál állva, a hajtincseimet igazgatva.

-És ha szex lesz belőle? - Telepedett le a lehajtott fedelű wcre, majd törökülésbe helyezkedve nekiállt a reggelijének. Komótosan evett, úgy tűnt érzékeli hogy nagyon ráérünk.

-Legalább kibékülnek. - Vontam vállat. - De ajánlom hogy gyorsan csinálják, mert minden cuccom odakint van. - Hajoltam le a csaphoz, hogy megmossam az arcom.

-Legalább hangszigeteltek a falak. - Vont vállat egy sunyi vigyorral az arcán, a kézfejével megtörölve a szája szélét. - Hyung egész nap nem fog tudni koncentrálni. - Rázta a fejét kis gondolkodás és egy újabb falat után, miközben az arcomat törölgettem. - Megint el fogja rontani a lépéseket, és gyakorolhatunk egy csomót. - Mélázott el, majd fintorogva a gondolattól tovább ette a tésztát.

-Úgy teszel mintha te soha nem lettél volna még szerelmes. - Akasztottam fel a törölközőt a szárítóra. Együtt jártunk táncórákra, és tudom milyen szórakozott volt abban a pár hónapban, még gyakornokként. Végül nem jött össze neki a dolog; a csajnak, mint valamivel később kiderült hét hónapos boldog kapcsolata volt Jimin egyik évfolyamtársával.

-Az régen volt. - Morogta durcásan. Kifésültem a hajam, és mosolyogva néztem a tükrön keresztül, ahogy teljes odaadással eszi a tésztát. Beletemetkezve a csúnya emlékek hatására. -Az ARMYk vannak a szívem közepén. - Tette hozzá valamivel később.

-De megtörtént. - Néztem rá megfordulva. - Ha boldogok, akkor csinálják azt, amit szeretnének. - Vontam vállat, miközben kipakoltam a reggeli krémeimet.

-Jó, igaz. - Sóhajtotta, majd nézte hogy mit csinálok.

A krémezés után elkezdtem felvinni a sminket. Kezdtem félni, hogy kihűl a kaja az ölében, annyira felém bambult.

-Ma aludhatnál nálunk, hogy a gerlepár elkülönítve lehessen. - Dobta fel az ötletet pár pislogás után, miután magához tért a nagy eszmefuttatásából. Mire csak egy sunyi vigyorral elhúztam a szám.

-Mint régen, Suga helyén? - Érdeklődtem. A koleszban sokszor előfordult, hogy a fiúknál aludtam, mert a két jómadár bezárkózott az Eunnival közös szobánkba. Volt hogy hetekig nem aludtam a saját helyemen, és a srácok pedzegették is hogy mi lenne ha végérvényesen átköltöznék az ő négyágyas szobájukba Hobi, Kookie, és NamJoon mellé.

-Megbeszéljük NamJoonnal. - Vont vállat lazán. - Szerintem nem lesz ellenvetésük. - Állt fel ülőhelyéről, és egy nagyot nyújtózkodott.

-Majd a Big Hitben megtárgyaljuk. - Biccentettem.

-Mondd, hogy Á! - Csippentett fel a pálcikákkal egy kis tésztát, majd felém nyújtotta.

-Jimin-shi, még nem vagyok kész. - Ellenkeztem a kis ecsettel a kezemben. Még csak az alapozást csináltam és máris össze akarna kenni a szósszal?

-Naa, csak egy kicsit! - Tolta felém az ételt. - Úgy is ráérünk!

Sóhajtva megadtam magam, és elfogadtam a felém nyújtott falatot, majd a következőt is.

-Nem kérek, edd csak meg... - Toltam el a kezét, mire megette az utolsó falatot, és letette a kádba az üres tányért.

-Mit szólnál hozzá, ha kisminkelnélek? - Mosta meg a kezét, és egy óvatlan pillanatban kihúzta ujjaim közül az ecsetet. Utána kaptam, de vigyorogva elhúzta a kezét.

-Egyedül is meg tudom csinálni. - Ellenkeztem a tükörben a mögöttem állóra nézve.

-De unatkozok. - Nyafogott az ecsettel hadonászva, miközben lehúzott a földre. - És nem akarok kimenni, mert olyat látok amit nem kéne, és Hyung megöl. És amúgy is, Baby JungKookienak a múltkor megengedted. - Utalt valamelyik nemrég történt idióta pillanatunkra, mikor a tánctermekben próbáltuk összehozni az új dalhoz valami értelmes szöveget. Eldörzsöltem a szememen a sminket, és JungKook javította ki.

-Jó, csináld. - Sóhajtottam, és lehunytam a szemem. Legalább addig sem rágja a fülem valami hülyeséggel. Közelebb csúszott hozzám, a térdeink összeértek a puha fürdőszobaszőnyegen ülve. A kád oldalának döntöttem a hátam, és vártam hogy megcsinálja a mesterművét.

Éreztem a leheletét az arcomon, majd az ujjait, aztán ahogy elkezdte a kis ecsettel felvinni a tust a szememre. Parfümjének kellemes illata az orromba kúszott, és ha akartam volna sem tudtam volna kiüldözni onnan. Soha nem tagadtam hogy tetszenek azok az illatok és parfümök amiket használnak, egyedül SeokJin orrfacsaróan erős dezodorjával nem vagyok kibékülve, amit a táncpróbák után szokott magára fújni.

-Kibékültetek JungKookkal? - Szólaltam meg egy kis idő után, hogy oldjam a csendet, mert odakintről, az ajtón keresztül furcsa hangok hallatszódtak be. Jimin felkuncogott, mikor az ő füléhez is eljutottak a zajok. Hiába a szigetelt falak, az ajtó sajnos nem szigetelt. Így is elég kicsi a lakás, a szigetelt ajtót pedig nem akartam csináltatni fürdőajtónak.

-Igen, tegnap otthon sikerült beszélnem vele. - Hallottam a hangját nagyon közelről. Éreztem a hanglejtésén hogy vigyorog, amit pár perc múlva meg is láthattam. - Nyisd ki! - Kérte, mire engedelmesen felpillantottam rá. Olyan közel volt az arca, hogy az orrunk szinte összeért, és annyira koncentrált hogy vigyora mintha az arcára fagyott volna. Tudatomba itta magát minden egyes bőrhibája a smink alatt, míg a szemem alsó részét húzta ki.

-És megtudtad miért orrolt be rád? - Érdeklődtem, míg nekiállt a másik szememnek. Újra vakságba burkolóztam, de nem bántam mert legalább nem zavart annyira, hogy történetesen élvezi hogy az aurámba mászhat.

-Azt mondta hogy a kiszemeltje éppen beteg, és emiatt már alapból rossz hangulata volt. Én meg egész nap csesztettem, mert egyedül ő volt rá vevő. - Magyarázta lassan, míg óvatos mozdulatokkal vitte fel a festéket a szememre. - Meg akarta látogatni, meg minden, szóval szar napja volt én meg még jobban felhúztam. - Folytatta sóhajtva.

-A koleszban van a lány? - Kérdeztem. - Mert oda nem valószínű hogy beengedik, hogy meglátogassa. - Köztudott, hogy a YG Entertainment nem csak a debütált csapatait őrzi hat lakat alatt a kollégiumban, hanem a gyakornokait is. Így akarják elkerülni az esetleges párkapcsolati botrányokat. Nem mintha ez olyan hatalmas akadály lenne, láttuk ezt Kookienál is, csak ritkábban találkozhatnak.

-Nem tudom, ezt nem mondta. - Sóhajtott Jimin. - De úgy tűnik a csaj nincs oda érte annyira, mint a mi kis Baby JungKookienk. - Tette hozzá, majd gyorsan szitkozódott egyet. - Ne mondd el neki, hogy tőlem tudod! - Kérlelt, és elhúzódott tőlem, mire gyanakvóan kinyitottam a szemem.

-Mármint? - Kérdeztem a szemöldököm felhúzva a velem szemben ülő, ijedt tekintetű fiútól.

-Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! - Kérte lehunyt szemekkel. Még azelőtt éreztem hogy ez valami súlyos dolog lehet mielőtt bármit hozzátett volna. - Ha kiderül ez Kookie nagyon össze fog törni.

-Megígérem. - Néztem rá idegesen. Elvégre a legjobb barátomról van szó.

-Tegnap este miután beszélgettünk elment fürdeni, de a telefonját bekapcsolva rakta töltőre. És hát kaptam az alkalmon, hogy elolvasgassam az üzeneteit. - Simította a tarkójára a kezét. Nagy illetlenséget csinált az tény, de legalább tudni fogjuk Kookie miért viselkedik úgy, ahogy, a napokban. - Tudom, nem kellett volna de adódott az alkalom és kíváncsi voltam. Azt hittem lesz valami amivel majd húzhatom a jobb pillanataiban.

-A lényeget kérlek! - Néztem rá könyörgően, ajkaimat harapdálva.

-Még a vak is látná hogy a csaj már csak sajnálatból beszél vele, meg azért mert éppen beteg és unatkozik. - Sóhajtott idegesen, majd a szabad kezével a hajába túrt. - Nem tudom ő miért nem veszi észre. - Borzolta a tarkójánál a tincseit, amivel fusztráltságát próbálta enyhíteni. - Még el sem kezdődött a máris halálra ítélt kapcsolatuk. - Tette hozzá lemondóan, sokkal halkabban, szomorkásan.

-Lehet hogy érzi, csak nem tudja vagy akarja felfogni hogy azzal a lánnyal, akinél már majdnem egy éve próbálkozik nem fognak összejönni a dolgok? - Pillantottam a mosógépnek dőlő, az ecsetet piszkáló fiúra.

-Már előre aggódok érte. - Húzta fel a térdeit, és az állát azokra döntötte.

-Erős fiú, túl fogja élni. - Mosolyogtam a lehangolt vöröskére. A debütálás előtti nehézségeket is átélte, a lelki megpróbáltatásokkal együtt. Azt is túlélte, mikor a szüleim előtt olyan szintű zavarba jött, hogy a bokájáig elvörösödött. A játékoknál is kibírta, mikor szájra puszit kellett adnunk egymásnak, igaz azok után általában két napig nem mert rám nézni. De túl tette magát rajta, mint eddig mindenen. Az első barátnőjén is.

-Csak nem tudom hogyan hozzam fel neki a témát. Nem tudhatja meg hogy kutakodtam a cuccai között. - Sóhajtott Jimin. - Tuti megölne. - Kunkorodott egy pillanatra felfelé a szája széle. - Főleg úgy, hogy újabban edzőterembe jár Jin Hyunggal. - Rezzent össze a gondolattól.

-Biztosan előkerül majd a téma valahogy, és óvatosan kifejtheted neki, hogy túl hosszú ideje nem történt semmi, és hogy inkább hagyja, meg hasonlók. - Próbáltam segíteni neki. Az ilyen dolgok tudom, hogy nem mennek neki. Csak egy adandó alkalom kell, mikor leplezetlenül megmondhatja a magáét. Ahogy JiWooval kapcsolatban is sokáig rágták a fülem. Igaz, tőle inkább minden szempontból féltettek, és hiába egyeltalán nem voltam belezúgva, ők azt magyarázták hogy nem kellene vele találkoznom, mert egy aljas alak. Amiben sajnos igazuk lett.

-Okés, na, hadd fejezzem be. - Csúszott vissza hozzám Jimin, visszarántva a fürdőszoba valóságába, és újra felemelte az ecsetet.

Őszintén be kell vallanom, nem lett rossz a szem sminkem csak egy kicsit erős. A számat nem hagytam neki, így míg ő a kád szélén ülve magyarázott arról, hogy mennyire jót főztem befejeztem a sminkem.

Leültem Jimin mellé a kád szélére, és elnémulva vártunk.

-Mi lenne ha mi is elfoglalnánk magunkat? - Fordult perverz tekintettel felém a fiú néhány perc múlva. A szemöldökét felhúzva kacsintott egyet, majd elnevette magát. - Nem, ez nekem nem megy. - Takarta el az arcát, és a füle hegyéig pirult. Én pedig jól kinevettem, a végén már alig kaptam levegőt. A fiú persze játszotta a sértődöttet, hogy kinevetem, de kis idő után sikeresen lecsillapodott a jókedvem.

-Még húsz percet hagyunk nekik. - Néztem meg a telefonomon az időt, miután kiszámoltam nagyjából mennyi kell hogy felöltözzek és átpakoljam a táskámat.

-És hogy tervezel kimenni? - Húzta fel a szemöldökét. Még mindig piros volt a feje, mire megint nevetnem kellett. A vállának döntöttem a homlokom, és már szinte sírtam a kamerák előtt megjátszott magabiztosságának a hiányán.

-Folyton csak kinevetsz! - Húzta fel az orrát, és a karjait összefonva nézte, ahogy már lassan szenvedek.

-Felhívom valamelyiket. - Nyögtem ki, miután már a nevetéstől kibuggyant könnyeimet törölgettem.

-Yá! El fogod kenni a mesterművem! - Húzta el az arcomtól a kezem, majd egy vattapamaccsal kezdte letörölgetni a könnycseppeket, és a félrement festéket.

-Miért nem a vízállóval csináltad? - Vágtam neki vissza, de engedelmesen hagytam hogy megcsinálja.

-Azzal csináltam, de egyik sem dörzsölés álló. - Ellenkezett, még mindig a kezeim szorítva javítgatta a mesterművét.

Miután kijavította azt amit elkentem magamon megcsináltam a számat is, és a fülbevalóim között válogattam míg Jimin a telefonommal szelfizgetett.

-Melyik jobb? - Fordultam felé a nagy tanakodás közben, két fülbevalót a fülemhez tartva.

-Nyolc lyuk van mindkét füleden, mindkettőt belerakhatod. - Vont vállat felém sem pillantva.

-Az egyik kék a másik meg vörös. - Ellenkeztem. - És amúgy is te vagy ma a stylistom. - Utaltam a csodás szemsminkemre, mire sóhajtva leengedte a telefonom, és felkelve odajött hozzám. Kivette ujjaim közül a két ékszert, majd magával szembefordítva nyomta a fülemhez először a kék, majd a vörös köveset.

-Legyen ez. - Nyomta a kezembe a vöröset. - Csak mert piros a hajam. - Vigyorodott el, majd vissza is ült a kád szélére, hogy telerakja a memóriakártyám a csodás mivoltával.

-Lassan fel kellene őket hívnom. - Néztem meg a karkötők és a kengurus nyakláncom felkötése után a karórám.

-Még van egy percük. - Nyújtotta felém a mobilt Jimin.

-Hát ez szívás. - Fordultam vissza a tükörhöz egy pillantás erejéig, majd elvettem a felém nyújtott készüléket.

Kikerestem a névjegyek között YoonGi számát a " SOPPA" név alatt, ahogy legutóbb elnevezte magát, és csörgetni kezdtem a mobilját.

A negyedik kicsengés után morcosan szólt bele.

-Mivan má'? - Morogta, talán fel sem fogta hogy mi történik, vagy hogy miért hívom.

-Tíz perc múlva indulnunk kell, és még nem öltöztem fel. Szóval van egy percetek összekapni magatokat. - Közöltem vele egyszerűen.

-Jó'van. - Nyomott ki, mire Jiminnel egyszerre röhögtük el magunkat.

-Le fogom sírni a sminkem. - Nyöszörögtem, miután képes voltam újra normálisan levegőt venni.

-El tudod hinni hogy már majdnem másfél órája itt ülünk bent? - Érdeklődött a vöröske, újra a lehajtott fedelű wcre telepedve kezdett el játszani a mobilommal. A kezében pörgette, és csak reménykedtem benne, hogy nem ejti le a kőre.

-Nem tűnt annyinak. - Sóhajtottam a hajam igazgatva.

Kihalásztam a kádból a koszos reggeliző tányérját, majd lassan az ajtóhoz léptem.

-Tényleg ki mered nyitni? - Kérdezte a hátam mögül Jimin kétkedően.

-Az én lakásom, hadd legyek már otthon! - Vontam vállat fintorogva, majd kinyitottam az ajtót. - Remélem összeszedtétek magatokat! - Kiáltottam el magam mielőtt kiléptem volna.

-Ja. - Jelentette Suga valahonnan a konyha felől.

-Király. - Robbant ki mögülem Jimin, majd a szekrényem előtt torpant meg. Eltolva a monstrum tükrös ajtaját a ruháim között kezdett válogatni.

A mosogatóba tettem a koszos edényt, majd visszasétáltam a szekrényemben garázdálkodó egyénhez.

A lakást végigmérve mindent a helyén találtam, kivéve talán az ágyamon egymás mellett heverésző szerelmespárt. Unnien a pizsamája volt rajta, és megnyugodtam hogy Suga sincs hiányos öltözetben. Valamiről halkan beszélgettek, de csak YoonGi dörmögő hangját hallottam, nem értettem miről van szó.

Jimin kivett egy bordó blúzt, majd a pizsamának használt fekete, nagyméretű pólóm elé tartotta.

-Ha már stylistot játszok akkor ezt vedd fel. - Nyomta a kezembe az említett ruhadarabot, majd kis válogatás után egy fehér szaggatott hosszúszárú farmert vett elő. A kezembe adta, és visszalökdösött a fürdőbe.

Gyorsan elkészültem, majd átdobáltam a legfontosabb cuccaimat a ruházatomhoz illő táskába.

-Unnie majd mosogass el, és ha bejössz a céghez akkor hozd el a kaját ami a hűtőben van. - Szóltam neki vissza az ajtóból, mikor végre Suga lelépett wcre és drága fogadott nővérem képes volt elszakadni tőle. Mikor bólintva tudtomra adta hogy megértette, és sok szépet kívánt a napra, Jimin után siettem, remélve hogy a szőke rapper is hamarosan érkezik.

A reggeli megszokott Se Jin taxi helyett meglepődve tapasztaltam hogy a volán mögött Sun Bin ül.

-Jó reggelt! - Nyitottam ki a fekete autó ajtaját, és beültem az anyósülésen terpeszkedő Jimin mögé.

-Neked is! - Fordult hátra felém mosolyogva. - Jimin-ah szerint jó reggeletek volt. - Nevetett fel a fekete hajú csinos nő.

-Ha tudnád mennyire Unnie! - Ráztam meg a fejem hitetlenül mosolyogva.

-Nagyon szép a sminked. - Mosolygott töretlenül a kormány mögött ülő.

-Köszönöm Sunnim. De Jimin-shi érdeme. - Hajoltam előre, hogy megpiszkáljam a telefonját nyomkodó Jimin tarkóján a haját.

-Naa... - Húzódott el, majd félig hátrafordulva tolta bele az arcomba a telefonja képernyőjét. - Hobie Hyung meglepetése neked. - Magyarázta visszafojtott röhögéssel.

A képen JungKookie alvó alakja látszott, ahogy egy szál boxerben fekszik a hátán a párnái között. Hasán és a feje alatt nyugvó karján kirajzolódtak az izmai, amiket nemrégiben kezdett el professzionálisan építeni. Nem mondhatom hogy nem tetszett a látvány, de észhez térített Jimin hangos röhögése amit valószínűleg az elkerekedett szemeim váltottak ki belőle.

-Jaj, ne húzd már szegény lány agyát! - Ingatta a fejét Sun Bin apró mosollyal.

-Átküldöm neked. - Vigyorgott fogkrémreklámokat megszégyenítően szélesen a vöröske, majd előre fordulva kezdett pötyögni a mobilján. Tudtam hogy felesleges lenne ellenkeznem, úgy is megcsinálja a hülyeségét.

Végre nyílt a lakótömb bejárata, és Suga cammogott ki rajta, nagy lendülettel kivágta az ajtót, majd beült Sunnim mögé.

-Mitől ilyen piros a fejed? - Érdeklődött YoonGi rám pillantva a biztonsági öve bekapcsolása után. Persze hogy beleégett a tudatomba a vörös vokalista által mutatott kép, és bárhogy próbálkoztam nem tudtam onnan kiverni.

-Elkentem volna a rúzsom? - Kérdeztem vissza ártatlanul, és a visszapillantóban megnézve magam realizáltam hogy tényleg pirosas az arcom.

Jimin persze jót derült a válaszomon, miután hátrapillantva leellenőrizte hogy nem tettem-e tényleg tönkre a csodás művét.

-Kibékültetek Eunnieval? - Érdeklődtem Jimin ülésének háttámlájára támasztva a könyököm fordultam a szőke rapper felé.

-Nem is voltunk összeveszve. - Válaszolt rám sem nézve. - Noona, megállunk majd a Starbucksnál? - Kérdezte előrehajolva a managgeremhez. Szépen tereli a témát.

-Ma még nem kávézott. - Magyarázta Jimin felpillantva a telefonjából.

-Pedig úgy tűnt mintha hármat legurítottál volna már. - Jegyeztem meg gonoszan. - Ahogy leelőzted Jimint... - Utaltam a reggeli rövidtávfutásukra, mikor Jiminniet az ágyamra lökve ő jutott először YoungKihoz.

-De azóta elfáradtam. - Közölte egyszerűen, mire Jimin egész úton próbálta vigyorogva kifaggatni hogy mégis miben fáradt el.

A hűs kávémat szorongatva sétáltam a gyorsan eltelt rádiózás után ki a srácokhoz az aulába.

-Kit látnak szemeim! - Kiáltotta el magát egy ismerős hang, mire felnéztem a telefonomból.

BaekHyun vigyorogva termett előttem egy szempillantás alatt, majd magához ölelt.

-Rég találkoztunk Oppa. - Mosolyodtam el, mikor felfogtam hogy Suga és Jimin mellett SeHun és Xiumin ácsorog.

-Az nem kifejezés! - Ráncolta a homlokát az EXO vokalistája, és a vállam átkarolva kísért oda a négyes fogathoz. - Utoljára az év végi díjátadón találkoztunk.

-Nem Oppa, eljöttetek a búcsúkoncertünkre is. - Emlékeztettem a barna hajú BaekHyunt. - És a Call Me Baby comeback koncertjén is ott voltunk márciusban. - Néztem fel a hozzám képest magas termetére. Úgy tűnt a kávé, mint mindig, jó hatással volt rám akkor is. A műsor végeztével már el akartam aludni, erre pár korty, és a régi vagyok.

-Szia! - Ölelt magához Xiumin is mosolyogva. - A botrányok után azt hittem már nem is találkozunk. - Sóhajtotta szomorúan. - Ha találkozok vele ígérem beverek neki egy nagyot. - Folytatta, mire a fölém görnyedő vállába temettem az arcom.

-Ezt inkább hagyjuk. - Szólt közbe Jimin gyorsan.

Egy pillanatra lehunytam a szemem, míg rendeztem a vonásaimat, majd elengedtem Xiumin fehér ingét.

-Oppa azért ne verekedj. - Igazítottam meg a vállánál összeráncolódott ingét. - Mindannyian tudjuk hogy nem ér annyit. - Sóhajtottam.

-Nekem nem is köszönsz? - Játszotta meg a sértődöttet az EXO legfiatalabb tagja.

-Szia maknae pajtás! - Léptem mosolyogva SeHunhoz, aki egy pacsira nyújtotta a tenyerét. - Oppa? - Kérdeztem szemöldököm ráncolva felnézve rá, mire ő is magához vont egy pár pillanatra.

-Még mindig olyan kicsi vagy, mint mikor utoljára láttalak. - Nevetett fel, mire csak morcosan néztem fel rá.

-Pedig ez platformos, és tíz centis. - Mutattam a fehér magas sarkúmra felemelve az egyik lábam. - És amúgy is, Oppa, csak te nőttél magasabbra. - Csaptam a karjára megjátszva a dühös kislányt, mire felnevetett. Abban a pillanatban nem bántam hogy BaekHyun az "aranyos" jelzővel illetett. Örültem nekik, hogy láthattam őket.

-Jeong Jil Hyung ideért értünk. - Jelezte Suga a telefonjára pillantva. - Majd még összefutunk srácok. - Intézte el gyorsan az elköszönést kézfogásokkal.

-Még ütközünk! - Vigyorgott Xiumin, és sokatmondóan megveregetve Jimin vállát.

-Legyetek jók! - Mosolyogtam a fiúkra, akik integetve siettek a lifthez, én pedig a műsorvezető társaim után indultam.

Jeong Jil pont akkor állt meg a járda mellett, mikor kiléptem az üvegajtón.

Megkönnyebbülve ültünk be a légkondicionált járműbe, ami, ahogy becsuktuk az ajtókat el is indult velünk.

-Azért diszkriminációnak veszem, hogy őket folyton Oppának nevezed, én meg csak akkor kapom meg ha akarsz valamit. - Morgott Suga.

-Ez van Min YoonGi Oppa. - Hangsúlyoztam ki a megszólítási formulát.

-Most fejezzétek be! - Szólt ránk Jimin a szemeit forgatva.

-Tae röhögőgörcsöt kapott mikor a nemzeti parkos pandákról kezdtetek beszélni. - Vigyorgott a visszapillantóba a férfi.

-De azok olyan aranyosak. - Ellenkeztem a kávémat szopogatva, mire Sugától kaptam egy felhúzott szemöldököt.

-Elpártolsz a kenguruktól? - Érdeklődött, mintha furcsállná a gondolataimat. Pedig a pandák igen is aranyosak, bárki bármit mond. Bár, már az adásban is próbált meggyőzni róla hogy mennyire büdösek mert folyton bambuszt esznek. Valószínűleg ez lehetett TaeHyung jókedvének oka is.

-Miért, te nem jegyzed meg az ARMYknak hogy milyen csinosak, miközben Unnie után csorgatod a nyálad? - Vágtam vissza morcosan, mire kaptam tőle egy tockost. Nem volt erős, éppen csak jelzés szerű, de majdnem Jiminre köptem a kávét.

-Hé! - Háborodott fel a vöröske, miután sikerült lenyelnem a kortyot, és nem akartam megfulladni. - Hyung, ne verd a kishúgomat! - Karolta át védelmezően a vállam, és amennyire engedte a biztonsági öv magához húzott.

Az út további részében Suga fülhallgatóval a fülében aludt, Jimin meg a telefonomat elszedve válogatott a reggel készített szelfijei között.

A cég épületében Jinnel és Hobival találtuk szemben magunkat, akik nagy fehér zacskókat cipeltek.

-Pont jókor jöttetek! - Vigyorodott el HoSeok megpillantva az üvegajtón belépő kis csapatunkat. - Most jött meg a kaja, amit rendeltünk.

-Király, éhes vagyok. - Lelkendezett Jimin, majd kivette az egyik zacskót a barna hajú rapper kezéből, és beleszagolva megerősítette a hasa korgása is a tényt, miszerint éhen akar halni.

-YoungKi megjött már? - Érdeklődött a kajával mit sem törődve Suga.

-Tae fárasztja fent. - Intett a fejével a plafon irányába Jin.

Míg a felvonót vártuk az automatából szereztem magamnak egy újabb koffeinnel teli italt, amit persze egyik Bangtan tag sem nézett jó szemmel. Állításuk szerint inkább aludnom kellene, amiben lehet valami igazság.

Szépen besorakoztunk a liftbe, és míg a srácok az orrom előtt kibeszélték a cuki pandáimat a kávémat szorongatva dőltem a kis kabin ezüstszürke falának.

Még ellenkezni sem tudtam, egyenesen a tánctermükbe rángattak, ahol a kedvenc helyükre, a földre letelepedve kezdték el kipakolni a dobozokat.

Suga azonnal Unnie mellé telepedett le, én pedig Jin és NamJoon közé kerültem. Lerúgva a cipőmet helyezkedtem el kényelmesen, törökülésben.

Elfogadtam a felém nyújtott dobozt, amiben a felirat szerint csirkés saláta volt.

-Újabban vega lettél? - Érdeklődött mosolyogva, teli szájjal SeokJin.

Leküszködve a torkomon a falatot ráztam meg a fejem, majd kis köhögés után a mellettem ülőre pillantottam.

-Azért van benne csirke? - Kérdeztem vissza, és egy újabb falatért nyúltam.

-Úgy hallottam ma nálunk alszol. - Szólalt meg NamJoon angolul két rágás között.

Pillantásomat a szorosan egymás mellett ülő Unniemra és YoonGira vezettem. A lány Suga táljából vett ki éppen néhány falatot, és míg a fiú kinyitotta neki a vizes palackot a szerelme szájába nyomta a húst.

-Én is úgy érzem. - Emeltem a szám elé a tenyerem, hogy ne látszódjon ha esetleg zöldség ragadt a fogaimra.

NamJoon csak mosolyogva követte a pillantásomat, majd a szemöldökét felhúzva nézett rám, mire mindketten felnevettünk. A szerelmespár úgy tűnt nem zökkent ki a meghitt ebédből, egyedül TaeHyung nézett fel ránk érdeklődve, de aztán ő is érdekesebbnek találta a kajás dobozt és annak tartalmát.

Imádtam a Bangtan leaderével angolul kommunikálni, hiszen olyan vicces olyankor a többiek feje, mikor az orruk előtt beszéltük meg mindent, de egy mukkot nem értenek belőle. Jimin szülinapi meglepetését is így szerveztük meg, és még a kissé angolul motyogó Jint is sikerült meglepnünk.

-Főzhetnénk valami jót. - Jegyezte meg Jin a tálkája alján kotorva.

-Tegnap főztem. - Néztem fel a kajámból. - Eunnie! - Szólítottam meg a kör másik oldalán helyet foglaló lányt.

-Hm? - Pillantott rám érdeklődve, hiszen általában mindenki csendben eszik, míg el nem fogy a kajája. Utána a másikéból eszik csendben, és csak akkor kezdődik a beszélgetés mikor minden elfogyott.

-Ugye elhoztad amit főztem? - Engedtem le a kezemben lévő pálcikákat. Amit úgy tűnt JungKook jelnek vett, mert felkelt TaeHyung és Jimin mellől, majd mögém somfordált.

-Persze. Hoztam neked ruhát is holnapra. - Válaszolt kis gondolkodás után YoungKi. - El is fogyott a kaja egy pillanat alatt.

-Nagyon finom volt. - Támasztotta az állát a vállamra a mögém telepedő Kookie, és a félig tele lévő dobozomban kezdett turkálni a pálcikáival.

-Mit főztél? - Fordult felém SeokJin, mire a kajámat zabáló egyén felnevetett.

-Sajnos olyan finom volt, hogy mire visszaért a wcről már nem maradt neki. - Magyarázta kuncogva, miközben a számba nyomott egy falatot, hogy én is egyek végre rendesen valamit.

-Ne már hogy mindet felzabáltátok! - Méltatlankodott a legidősebb Bangtan tag. - Csak két perc volt, míg nem voltam idebent, és mindet megettétek? Nem akartatok volna szólni? Szerintem köztudott hogy mennyire imádom amit Zsebibaba főz! Igazán megvárhattatok volna! - Adott hangot elégedetlenségének. A feje a kiakadásaikor szokásos piros színt vette fel, mire az egész társaság nevetésben tört ki.

Jin meg csak főtt a levében, hogy miért kellett neki mosdóba mennie, mikor ilyen dologról maradt le, miközben Jimin és TaeHyung Kookieval az élén azt taglalta hogy mennyire finom volt amit főztem. Valószínűleg a két legfiatalabb ette meg azt, amit Jimin nem pakolta  tányérjába reggel.

-Akkor ma korábban hazamegyünk, és főzünk valami jót. - Jelentette ki ellentmondást nem tűrően SeokJin.

-Én benne vagyok. - Vigyorgott a vállam mellett nyúlkáló Kookie, és egy újabb falatot tömött a számba, hogy véletlenül se tudjak ellenkezni.

-Megbeszéltük. - Vont vállat NamJoon.

-Mi megyünk vásárolni. - Karolta át Hobi és Jimin vállát a köztük ülő TaeHyung.

-Én segítek megenni. - Jelentkezett Kookie a legkellemesebb feladatra, és egy újabb falat kajával elhallgatatott. Tudta hogy teli szájjal nem akarok beszélni, így hallgatásomat beleegyezésnek véve kitalálták hogy akkor mi főzni fogunk, és az úgy is lesz.