BTS Youth 2015. Augusztus 25. (part 2)

BTS YOUTH

2015. Augusztus 25. (part 2)

A késői ebéd után a stúdiómba mentem. Fél órára ledőltem a heverőre, amiből másfél lett, de legalább valamelyest kipihentem magam. Aztán folytattam a munkám a Kookkal és Hobival közös dalon, ami sehogyan sem akart összejönni.

Egy óra szenvedés után megmutattam Bang PDnimnek mire jutottam, de vele sem mentem semmire, mert ragaszkodott hozzá hogy ezt nekem kell megírni. Úgy tűnt szólt mindenkinek a producerek közül, mert mindenki csak bátorított, és egyedül a kész anyagon akartak javítgatni. Utolsó reményemként Supreme Boival ültem a kis stúdiómban. Ő legalább arra hajlandó volt, hogy rímeket segített kreálni a kusza gondolataimból, amiket előzőleg papírra vetettem. Vagy anno elkeveredett szövegeimet előkotorni a leminősített mappákból.

-Miért ilyen nehéz megcsinálnom ezt? - Könyököltem a hajamba túrva az asztalomra.

-Ugyan Szöszke, ne legyél letörve. - Lapogatta meg a hátam kedvesen DongHyuk. - Azzal hogy a zene megvan már a felén túlvagy. - Bátorított mosolyogva.

-Azt könnyebb volt összehozni mint gondoltam. - Húztam el a szám, és hátradőltem a székemben, hogy rálássak a fiú arcára.

-Ennek is van egy kicsi homokdűnés beütése. - Jegyezte meg a szövegrészleteket olvasgatva. - Egy kis kotródj a francba hülyegyerekkel fűszerezve... - Tette le az egyik papírt az asztalomra. - Mondtam már milyen jól főzöl? - Érdeklődött elviccelve a helyzetet. Kezembe véve azt, elhúzott szájjal olvastam el a nemrégiben kék tollal odakapart szavakat. A nem túl barátságos szavakat. Amik abban a pillanatban igazán éltek a lelkem mélyén.

Gyűlölöm magam haver,

de te vagy az, aki átver.

Te, aki mindig mellettem voltál,

lejárattál a barátaimnál?

Beszennyezted a lelked, rabszolgává tetted.

Lelkem kiszárítottad, bepólyáltad, eltemetted.

Mégis hogy volt képed?

Őrült vagy, őrült, őrült vagy!

Utálom, hogy nem tudlak elengedni,

soha nem fogsz megérdemelni! (Soha, soha, vetted?!)

Egy hurrikán majd helyre tesz,

vagy csak az alvilágban lesz?

Ré átkot szór rád, mert összekutyultál

mint a hatalmas sivatag homokját

a kib*szott hurrikán Egyiptom határainál.

Gyűlöllek mert elhagytál,

egyik pillanatról a másikra hátat fordítottál.

(Őszinteség? Barátság? Ne hitetgess, kinőttem a tündérmesét!)

Mindenkivel kicsesztél,

mégsem értem mit miért tettél. *

-Ezt inkább elégetném. - Sóhajtottam visszatéve az asztalra a papírok közé. - Azzal az idiótával együtt akiről szól. - Húztam fel a térdeimet, és azokra támaszkodva vártam hogy a kedves producer barátom kitalálja mégis mihez tud kezdeni velem. És a negatív versikéimmel, amiket lehetőleg a jövő héten már fel kellene énekelnünk.

-Nem vagyok agyturkász, de azt már az évek során levágtam Szöszke, hogy sokkal jobban leszel ha kiadod magadból a dolgokat. - Jegyezte meg az orra elé tartva a gyöngybetűimmel, és firkákkal díszített fehér lapokat.

-Mondasz valamit. - Sóhajtottam újra, majd hátradőlve, az asztalnak támasztott lábaimmal forgattam magam a székkel. - Nem lehetne hogy csak a zene van? - Kérdeztem tőle, bár Bang PDnim mindenképpen arra ösztökélt hogy legyen szöveg, mint minden normális dalban.

-Úgy tűnik nehezebb elengedned azt a hülye alakot, mint eddig bármit. - Engedte le a papírt. - Ha akarsz egy "Anti-Friends" albumot, azokra ezeket szépen felpakolgathatod. Mert amúgy rohadt jók. - Tette a többi, jelenleg nem használható papír közé a kezében szorongatott utolsó lapot.

-Mihez kezdjek? - Néztem rá segítségkérően. - Ami eddig működött nem jött be, mindenhol próbáltam már összeszedni magam, de csak ilyenek jönnek belőlem. - Intettem az asztalon kupacba halmozott "Anti-Friends" szövegek felé, ha már így nevezte őket.

-Az az alak nem érdemel meg téged, ezt mindannyian tudtuk, és tudjuk. Arra is rájöttünk, hogy nehéz elengedned. - Dőlt hátra a székén, kényelembe helyezve magát a kicsi stúdiómban.

Ujjaival a térdén dobolt, majd kis gondolkodás után vigyorra húzta a száját.

-Esetleg ha eljönnél velem kávézni Szöszke, sokkal könnyebb lenne az igazi barátságról írni. - Emelte fel a szemöldökét. Megmosolyogtam a kedves gesztusát, de a telefonom képernyőjén ellenőrizve az időt rájöttem hogy nem lehet. Sóhajtva néztem rá vissza, mire egy csalódott képet festett magára.

-Most lenne kedvem hozzá, de SeokJin kinyír ha el merek tűnni. - Néztem vissza a mobilomra. - Tíz perc és végeznek, aztán megyünk hozzájuk.

-Hallottam hogy Noona visszatért közénk a festői Jeju puszta zöld tájairól. - Mosolyodott el. - YoonGi azonnal elhajtott a közeléből. - Sóhajtott színpadiasan, tenyerét a szívére téve.

-Ja, szóval ma a Bangtannál alszok. - Húztam el a szám, mire cinkos vigyor jelent meg az arcán.

-Ezek az alakok, komolyan... - Ingatta a fejét, és az arckifejezéséből ítélve azonnal levágta hogy mi a helyzet. Egy pillanat múlva mindketten nevetésben törtünk ki.

-Mi ez a jókedv fiatalság? - Lépett be kopogás nélkül NamJoon, mosolyt festve az arcára.

-A lehetetlen életem? - Kérdeztem vissza, mire a Bangtan leadere csak egy fejcsóválással válaszolt.

-Zsebibaba szedd össze magad, mert indulunk. - Jött beljebb NamJoon, és kezet fogott a barátjával, míg én a táskámba dobáltam bele a holmijaimat.

-Átugorjak vacsorázni? - Kérdezte Supreme Boi. - Úgy hallottam jó kaja lesz. - Folytatta, míg a papírokat pakoltam egy mappába, nehogy elkallódjanak. Hátha jók lesznek még valamire.

-Jimin és TaeHyung házibulit akarnak csapni. - Jegyezte meg a leader fejcsóválva.

-Akkor este nyolckor átugrok. - Vigyorodott el DongHyuk.

-Ha mocsok részegre akarod inni magad azt otthon is megteheted. - Reagálta le NamJoon.

-Semmi kedvem inni. - Háttal állta nekik, de láttam magam előtt, ahogy forgatja a szemeit. - Kár lenne a finom kajáért.

- Mehetünk? - Pillantott rám a felnyírt hajú rapper.

-Kész vagyok. - Csatoltam be a magas sarkúm pántján a kis csatot, majd felegyenesedve leellenőriztem hogy minden megvan-e.

-Ennyi cuccod van? - Érdeklődött Supreme Boi, felkelve a kényelmes ülőhelyéről nagyot nyújtózkodva. A kézitáskámra pillantottam, és a YoungKi által összepakolt ruháimat, valamint a táncolós szettemet tartalmazó sporttáskára, majd felvont szemöldökkel rájuk.

-Mindig ennyi cuccom van. - Magyaráztam a már az ajtóban álló két srácnak. - Házibuliba meg nem viszem a gitáromat, mert nem akarom bántani. - Néztem az állványán helyet foglaló hangszerre.

-Nem lesz buli, mert ahhoz kicsi a lakás, és holnap szerda van, tehát jövünk dolgozni. - Elemezte az ellenérveket NamJoon. Gondolom már a srácoknak is elmondta, de ha Taehyung egyszer a fejébe vesz valamit... - Nem kell hogy másnapos idióták körbehányják az épületet. - Tette hozzá, mikor már az ajtó zárával bíbelődtem.

A liftben azt taglalták hogyan fogják kihajítani a fiatalabbakat ha a vásárló túrájukról a kajához való hozzávalókon kívül alkohollal térnek haza. Elég kellemes módokat találtak ki.

-Várunk vacsorára Hyung. - Ráztak kezet mikor leért a lift a földszintre, majd NamJoon barátiasan megveregette DongHyuk vállát.

Az aulában, SeJinnel és HoBummal együtt toporgó JungKook és Jin felé vettük az irányt. A két managger kávézgatott, míg a két fiú egymás agyát húzta.

-Srácok! - Intett nekik NamJoon, mire abbahagyták egymás szekálását.

-Holnap reggel találkozunk. - Intett nekünk SeJin, mikor HoBummal az oldalunkon kifelé indultunk az épületből.

A srácok managgere hazafurikázott minket, miközben SeokJin azzal fárasztotta az agyam, hogy recepteket nyomott az orrom alá, hogy miket akar majd még főzni.

-Ha már Suga beköltözik a lakásába legalább ennyi örömünk had legyen. - Vágott vissza Kookienak aki a nyúzásom okát érdeklődte meg, mikor befordultunk az utcájukba. - Nem hogy örülnél, hogy ilyen jó kajákat akarunk főzni nektek. - Méltatlankodott Jin.

-Vedd úgy hogy nem mondtam semmit. - Forgatta a szemeit JungKookie vigyorogva.

Jin az orra alatt morogva hordta el a "mai fiatalságot" mindennek, míg meg nem álltunk a mélygarázsban.

-Csak azért mondja mert olyan öregnek érzi magát. - Súgta Kookie a fülembe, mikor felfelé baktattunk a lépcsőházban, mert mint kiderült a lift karbantartás alatt áll.

-Ne gonoszkodj. - Bokszoltam a vállába, mire nevetve nyitotta ki a kulcsával a csöppnyi lakásuk ajtaját.

A két idősebb jócskán lemaradt, HoBum pedig nem is indult el velünk felfelé, azt mondta sok mindent kell még elintéznie.

Levettük a cipőnket, majd, míg Kookie a fürdőben volt szépen bedőltem Suga ágyába, hogy míg a bevásárló körútról megérkezik a partyszervező társaság kipihenjem az előre rám váró fáradalmakat.

Sajnos nem sokat aludhattam. Az idősebbek és JungKookie hagytak volna, de TaeHyungnak mindenképpen az aurámba kellett másznia, miután valamit nagy hangzavarral kidurrantottak a nappaliban. Csodás ébresztések netovábbja.

A hajamat piszkálta, forró lélegzetét az arcomon érzetem, mire nyöszörögve kinyitottam a szemeim.

-Mi van már? - Fintorogtam, mikor az egyik tincsemmel az arcélemet kezdte csiklandozni.

-Jin Hyung kitiltott a konyhából már a múltkor, most meg Hobie Hyung a nappaliból. Unatkozok. - Közölte egyszerűen a mellettem oldalán fekvő fiú.

-Ha egyszer elővennéd az ép eszed lehet te is kitiltanád magad mindenhonnan. - Sóhajtottam, és megpróbáltam elhúzni az ujjai közé szorított hajtincsemet hogy ne bizdergáljon tovább. És ne húzza a hajam, bármennyire is tudom hogy imádja az állítása szerint "cicabunda" puha hajamat.

-Az, hogy megúsztattam Hyung receptjét, meg hogy ráestem egy lufira baleset volt. - Lett egy pillanat alatt morcos, és a hátára fekve összekulcsolta a mellkasa előtt a karjait.

-Tudom hogy rendes srác vagy. - Tornáztam magam ülő helyzetbe Suga ágyán, és a mellettem fekvőre néztem. - De néha... nem, inkább sokszor kiakasztóan gidegesítő tudsz lenni. - Sóhajtottam, és a világosbarna tincseit kifésültem ujjaimmal a szeméből. - Ami nem baj, hiszen így szeretünk. - Simogattam a fejét, mire felém fordulva közelebb bújt az oldalamhoz, mint egy kisgyerek. - Ha akarsz segíteni a konyhában megbeszélem Jinnel, és Hobie sem fog rád élete végéig haragudni amiért szívbajt kapott a lufitól.

-Szerinted is gyerekes vagyok? - Kérdezte a bordó blúzomba motyogva.

-Mindannyian azok vagyunk. - Ellenkeztem kis gondolkodás után. Nem biztos hogy azt akarta hallani, de így könnyebbnek tűnt a kis lelki fájdalmát orvosolni. - Nekem kimaradt a gyerekkoromból a tinikori sok hülyeség, amit a debütálás után JiSeokkal és YaeJinnel vagy veletek csináltunk meg. - Kuncogtam fel a gondolatra. Nagyon sokakkal kiszúrtunk akkor, de meg tudtak bocsátani, miután feltakarítottunk mindent, és hetekig mosogatásra, szemétlehordásra, és takarításra voltunk ítélve.

-Mint amikor először piáltál? - Nyitotta ki a szemeit. A feje alá nyomta Suga egyik párnáját és átkarolva a derekam feküdt továbbra is mellettem.

-Például. - Birizgáltam elmélyülten a világosbarna haját. Ifjúkorom csodás élményei, mikor a fiatalabbakkal fosztottuk ki az idősebbek titkos piakészletét. Amikből nem sokra emlékszek hiába bírom jól a piát. Gőzöm sincs mit raktároztak ott, de nagyon erős lehetett, mert engem is hamar kiütött.

-És Jonny? - Pillantott rám érdeklődve.

-Hogy jön ide az a pók? - Kérdeztem vissza értetlenül. A koleszban a srácok szobájának a szekrények fölötti sarkában lakott Jonny a kaszáspók, amit még TaeHyung és Jimin érkezése előtt neveztem el úgy, ahogy. Aztán egyszer megijesztette Hobit és gyors halállal befejezte pályafutását.

-Baby JungKookie egyszer azt mondta hogy szerelmes voltál Jonnyba. - Vigyorodott el, mire félrenyeltem a nyálam, és köhögni kezdtem. Ő meg csak még jobban röhögött a fulladozásomon.

-Az nem Jonny volt. - Szólaltam meg érces hangon, miután már nem akartam megfulladni. - A srác h-val írta a nevét. Jhonny Liu, kínai-ausztrál osztálytársam volt cserediák koromban. - Magyaráztam a még mindig röhögcsélő fiúnak az összefüggéseket.

-Annyira szeretted, hogy elneveztél róla egy pókot. - Röhögött tovább idióta fejet vágva, mire a hasát kezdtem csapkodni.

-Mi van itt? - Dugta be a fejét a szobába Jimin.

-Kritizálja a halott pókot, meg az ausztráliai volt szívszerelmem. - Mutattam a mellettem már könnyeit törölgető fiúra durcásan. Mire TaeHyung még inkább röhögött, mert állításuk szerint olyankor még aranyosabb vagyok.

-A pasid is meghalt? - Érdeklődött vigyorra húzva a száját a vöröske, miközben besétált hozzánk a szobába.

-Ja, persze. - Forgattam meg a szemem ironizálva. - Choi Min Ho költözött a helyére. - Vigyorogtam felkelve az ágyról. - Jin nekiállt már főzni? - Nyújtóztattam ki a karjaimat a plafon felé.

-Éppen Baby JungKookot fogta be hagymát pucolni. - Dőlt be TaeHyung mellé Jimin.

-Beszéljek Jinnel, hogy beengedjen a konyhájába? - Érdeklődtem a Jimint odébb tologató egyénre, aki nem akart elférni Suga nagyméretű ágyán.

-Majd éjszaka megdézsmálom a dugikajáját, szóval nem kell fáradnod. - Fordult a hasára TaeHyung, és a párnába nyomva a fejét úgy tűnt nincs kedve krumplit pucolni. - Úgy is kitilt újra. - Motyogta a párnába.

Jimin arrébb lökdöste, hogy kényelmesen el tudjon feküdni, de azt már nem vártam meg, míg újra elkezdik egymást boldogítani, inkább a hajamat igazgatva mentem a konyhába.

-Hyung, megjött a konyhatündéred! - Kiáltotta el magát NamJoon, ahogy megpillantott a nappaliban. Hobival éppen valamit nagyon szeleteltek, így jobbnak láttam továbbállni.

-Meglepinek szántam. - Húztam el a szám, mikor beléptem a konyhába.

-Meglepi? - Kapta fel a fejét Kookie, és nagy, csillogó szemekkel rám meredve várta mi lesz az.

-Meglepi. - Mosolyodtam el, és a hagymát pucoló fiú szemébe lógó lilásan csillogó tincseit a zsebemből előszedett hullámcsattal rögzítettem oldalra.

-Oh, köszi. Legalább látok. - Vigyorodott el, majd sírást imitálva tovább folytatta a vöröshagymák darabolását.

Nevetve sétáltam a tűzhely mellett ácsorgó főszakácshoz, aki azonnal az orrom alá nyomott egy receptet, hogy azt akarja főzni és fordítsam le neki.

Főzőcskézés után szépen megterítettünk, és belém parancsolták a saját számításuk szerint nekem való mennyiségű vacsorát. Szerencsére nem lett "ereszd el a hajam" házibuli, tekintettel arra, hogy DongHyukkal vacsoráztunk, nem került elő alkohol. A Supreme Boinak keresztelt egyén hozott desszertnek sütit, amivel mindenkinek nagy örömöt szerzett. Ki is jelentette hogy máskor is akar itt vacsorázni, és akármennyi sütit hoz, ha eheti a főztünket.

Miután lenyomtam a torkomon egy csokis karikát a srácok elküldtek fürdeni. Valószínűleg látszott rajtam hogy a napi nyolcadik kávéadagom hiányában vagyok. Bár energiaitallal is beértem volna, de a hűvös vízsugarak amiket magamra engedtem kissé felráztak.

Míg lezuhanyoztam megettek mindent, és Supreme Boi is elköszönt.

Kő-papír-ollóval eldöntöttük hogy én fogok mosogatni. TaeHyung nem is vehetett részt a játékban, mert Jin még mindig nem akarta beengedni a konyhába, így azonnal rá is startolt a fürdőszobára, ahogy kiléptem onnan. Milyen kedvesek...

Szívás volt, már alig álltam a lábamon, pedig többet aludtam azon a napon, mint az elmúltakban összesen.

Sóhajtva kezdtem teleengedni a mosogatót forró vízzel, és a srácok által a pulton hagyott edényeket összerendezni. Gumikesztyűvel a kezemen egyensúlyoztam néhány tányérral, miközben próbáltam nyitva tartani a szemem.

-Segítek. - Jött be Kookie, és letette a nappaliból behozott tányérokat a pultra.

-Menj csak fürdeni. Elvagyok ezzel. - Próbáltam eltolni az egyszemélyes konyhából, de nem hagyta magát.

Maga felé fordított, és a hajamat egy csattal oldalra rögzítette, hogy ne lógjon a szemembe. Valószínűleg azzal a csattal, amit a hagymaszeletelésekor tettem a fejére.

-Úgy is én vagyok az utolsó aki fürdeni megy. - Vette fel a gumikesztyűket, majd mellém sorakozva vette ki a kezemből a habos tányérokat, majd leöblögette őket, és a szárítóra állítgatta őket.

-Úgy tudtam utálsz mosogatni. - Motyogtam, miközben egy lábas aljára ragadt fekete maszatot kezdtem sikálni. SeokJin valamit leégetett.

-Veled szeretek. - Vont vállat Kook, és egy ronggyal nekiállt törölgetni a tányérokat, majd felpakolnia szekrényekbe a helyükre.

-A barátnőd jobban van? - Kérdeztem kis hallgatás után.

-Nem sokkal. - Sóhajtott a fiú. - Azt mondta neki az orvos hogy valami vírust nyelt be. - Húzta el a száját.

-El tudsz menni hozzá meglátogatni? - Adtam a kezébe a lábast, amiből sikerült kisikálnom az odaégett részeket.

-Nem valószínű. - Rázta meg a fejét. - Sűrű a programunk. Bár lehet nem is akar látni. - Sóhajtott lemondóan. Eszembe ötlött miről magyarázott reggel Jimin.

-Ezt hogy érted? - Pislogtam fel a szomorú arcára. A lámpa sárgás fénye megcsillant a festett haján, arca azonban árnyékos volt. Meredten figyelte a mozdulatait, mint egy robot törölgette az edényt.

-Már egy éve próbálom megfűzni, de még mindig nem jutottunk tovább. Azt mondja legyünk csak barátok. - Motyogta, majd rám pillantott. - Mikor mond ilyet egy lány? - Folytatta az automatikus mozdulatait. JungKookie oly féltett szívét kitárja elém, mint már olyan sokszor. Szeretem ezeket a pillanatokat.

-Honnan tudjam? - Kérdeztem vissza sóhajtva. - Nem vagyok látnok. - Ráztam meg a fejem egy erőltetett mosollyal, és egy újabb tányér sikálásába kezdtem.

-Beszélgettem NamJoon Hyunggal, de ő sem tudott rá válaszolni. Azt mondta kérdezzem meg tőle. - Magyarázta. A szeretett Hyungja sem tudhat mindent, sajnos. Úgy tűnt ez még inkább lehangolta. - De elég rossz ötletnek tűnt, úgyhogy még nem mertem rákérdezni. Te mikor mondanál ilyet? - Próbálkozott újra, figyelve a csuklóm mozgását és a habos mosogatóvizet.

-Ha Choi Min Ho a pasim lenne, és valaki más bepróbálkozna. - Vontam vállat kis gondolkodás után. Úgy tűnt viccnek vette, bármilyen komoly arccal mondtam. Hiszen én is, és ő is tudhatta hogy Min Ho nem fog összejönni, esetleg az álmaimban. Vagy még ott sem. Továbbra is csak a SHINEE CDk lesznek belőle a stúdióm felső polcain, és a sorozatai kiírva CDkre, esetleg a féltve őrzött posztereim otthon Busanban.

-Ne keverjük bele őt. - Mosolyodott el, majd a pultnak dőlve nézett rám. - Ismersz egy srácot, de nem akarsz tőle többet barátságnál? Miért? - Kérdezte újra, máshogy tálalva.

-De keverjük bele Min Hot, mert akkor tuti nemet mondanék mindenkinek. Ez lenne az első számú ok. - Emeltem ki a kezem a mosogatóvízből, és a sárga gumikesztyűt megigazítva nyúltam egy újabb tányérért, amit bele is tettem a vízbe.

-Hogy van valakid? - Kérdezett vissza, mire biccentettem. - Jó, Min Ho erősen meggyőző érv. - Értett egyet kuncogva. Ha tudná mennyire... - És ha nincs Min Ho-d akkor mikor mondanád? - Folytatta.

-Akkor mondanám hogy legyünk csak barátok... ha valaki más tetszik. - Gondolkodtam el, és újra egy tányért kezdtem sikálni a szivaccsal. - Esetleg ha egy olyan illető akarna közelebb kerülni hozzám aki nem tetszik. - Fejeztem be, és a kezébe nyomtam a törölgetni való tányért.

-Szóval nem jövök be neki? - Emésztette a szavaimat. - Az érveid közül kettő nagyjából erről szólt. - Pillantott rám, miután elrakta a tányért a felső szekrénybe.

-Lehet hogy ő nem így gondolkodik. - Vontam vállat, majd elnyomva egy ásítást a szomorú fiú felé fordultam. - Próbáltad már elhívni valahová? - Dőltem neki a pult oldalának.

-Párszor, de valami mindig közbejött neki. - Sóhajtotta lemondóan, az utolsó tányért törölgetve, majd azt is feltette a helyére.

-Mikor volt az utolsó alkalom? - Húztam ki a dugót, hogy a koszos mosogatólé eltűnjön végre.

-Tegnap akartam, de mint kiderült beteg. - Motyogta a száját harapdálva.

-Hívd fel most. - Kezdtem el lehúzni a gumikesztyűimet.

-Most? - Kapta rám a tekintetét. - Éjszaka van. - Rázta a lilás fejét hitetlenül. - Ráadásul beteg... - Lépett hátrébb ledobva a pultra a nedves konyharuhát, amivel törölgetett.

-Kookie... - Jött be nyöszörögve HoSeok a konyhába. - Folyamatosan csipog a telefonod... csinálj vele valamit, mert falhoz vágom... - Dörzsölgette a szemét, az említett tárgyat a pultra rakva.

-Jó. - Biggyesztette le a száját a fiatalabb fiú, és megkerülve a hyungját nyúlt a mobilja után.

Hobi töltött magának egy pohárba vizet, majd azt kortyolgatva bambult az egyik szekrény ajtaja felé.

-Gyertek aludni... - Tette le a poharat, és újfent megdörzsölte a szemét.

-Mindjárt megyünk. - Ígértem neki ellépve a pulttól, mire odavánszorgott hozzám, és a karjai közé zárt.

-Ne maradjatok fent sokáig. - Mormogta a hajamba, majd a telefonját nyomkodó JungKook vállát megpaskolva ment vissza a szobájukba.

-Menj el fürdeni. - Fogtam meg a konyharuhát, hogy kiterítsem a nappaliban a szárítóra. Kookie csak hümmögött valamit válaszul, mikor elhaladtam mögötte.

A nappaliban a mosott ruhák között helyet keresve álltam a szárító mellett egy darabig, végigtapogatva két sor ruhát, míg végre találtam egy olyat, ami már száraz. A fekete nadrágot összehajtogatva tettem a ruháskosárba, és a helyére felakasztottam a csíkos konyharuhát.

A szoba felé vettem az irányt félig lecsukott szemekkel, mikor csattanást hallottam a konyhából.

A homlokom dörgölve indultam el visszafelé, majd belépve a fényes helyiségbe összehúzott szemekkel pillantottam le a konyhaszekrény mellett összegörnyedt fiúra.

-Kook? - Léptem hozzá közelebb, majd mikor nem reagált leguggoltam hozzá. - JungKook mi van veled? - Ráztam meg a vállát aggódva.

Fáradt tagjaimmal lehuppanva mellé próbáltam ujjait lefejteni az arcáról, mikor megpillantottam a ripityára tört képernyőjű telefonját mellette a kövön.

-Jaj Kookie... - Sóhajtottam, és el akartam nyúlni a felhúzott térdei mellett a mobiljáért, de visszatolta a tenyerem.

-Megvágod magad. - Motyogta, majd halvány mosolyt erőltetve az arcára kelt fel. Alvásért sipítozó tagjaimat felhúzva a földről állított egyenesbe. - Menj aludni. - Kezdett el a szoba felé irányítani.

-Átlátok az erőltetett mosolyodon. - Sóhajtottam. - Most van időnk megbeszélni. - Vettem erőt magamon, majd kikerülve őt a hűtőhöz léptem, hogy a titkos helyen rejtőző energiaitalok közül egyet magamba nyomjak.

-Tedd azt le. - Lépett oda hozzám, és a hűvös fémdobozt éltető tartalmával együtt visszatette a hűtőbe.

-Szeretném ha elmondanád mi nyomja a szíved. - Döntöttem a tarkóm a mögöttem álló mellkasának lehunyt szemekkel.

-Gyere... - Csukta be a hűtő ajtaját, majd egyszerűen felemelt, és a szoba felé indult velem.

-Van lábam... - Ellenkeztem álmosan, de csak Suga ágya szélénél volt hajlandó elengedni.

-Jóéjt! - Suttogta, miután megbizonyosodott róla, hogy a hátamra fekve bedőltem a párnák közé.

Lehunytam a szemem, de a jóleső feketeség csak nem akart elnyelni. Hallottam a fiúk forgolódását, TaeHyung motyogását odafentről, és azt ahogy Kookie zuhanyzás közben engedte magára a vizet.

Csukott szemmel hallgattam a srácok álmainak zajait, köztük Hobi hangos szuszogását a legközelebbi alsó ágyról.

Már félálomban lehettem, mikor Kookie halk lépteit hallottam az ágya felé közeledni.

-Kook... - Suttogtam, és kinyitottam a szemem, mely már hozzászokott a sötéthez.

-Hm? - Kérdezte, miközben a takaróját húzogatta.

-Miért tört össze a telefonod? - Hunytam le a szemeim, és a kialvatlanságtól lüktető homlokomra nyomtam a tenyerem.

-Csak kicsúszott a kezemből. - Suttogta. - Majd veszek másikat. - Motyogta.

-Akkor minden rendben? - Kérdeztem, fájdalmasan az oldalamra fordulva.

-Igen. Aludj most már. - Válaszolt, majd a hangokból ítélve megtalálta a kényelmes pozíciót.

Nem túl pihentető félálomba sikerült eljuttatnom magam, de az is több volt a semminél.

* Saját agyszülemény.