BTS Youth 2015. Szeptember 01.

BTS YOUTH

2015. Szeptember 1.

Nagy dörömbölésre ébredtem. Ismerős illatok kúsztak az orromba, de valaki túlságosan hamar akart bejutni a lakásba ahhoz, hogy eljusson kába tudatomig hol is feküdtem egész éjjel. Kikerültem a padlón fekvő Hobit, aki egy párnát ölelgetett magához, de majdnem elbotlottam SeokJin lábában, aki az ágy mellett feküdt.

A földön egy szál farmerben édesen alvó Jiminen átlépve, a hajamat igazgatva siettem az ajtóhoz, amiben elfordítva a kulcsot nyitottam ki azt a harci díszbe öltözött mérges Sugának.

-Már azt hittem itt állok estig. - Közölte morogva, miközben beljebb lépkedett. - Szedd össze magad, teljesen szét vagy esve. - Sétált el mellettem, majd valamit az orra alatt motyogva leguggolt a földön szétterült vörös vokalista mellé.

-Bocs, nem hallottam hogy hívtál. - Támolyogtam a hűtő felé.

-Szerintem teljesen lemerültél. - Közölte a rapper leguggolva Jimin feje mellé.

A hűtőből kivettem egy energiaitalt, majd az egészet magamba döntve, a pultnak dőlve vártam, hogy egy kissé felrázzon, és észhez térítsen.

Semmi nem rémlett az előző estéből, onnantól kezdve hogy TaeHyung és Jimin beállított hozzám este egy nagy dobozzal és azzal a címszóval, hogy úgy sem tudnak meglepni. Míg vacsoráztunk a többiek is megérkeztek, aztán valamit itattak velem, és kész. Képszakadás.

-Kezdj már készülődni, el fogunk késni! - Morrant rám YoonGi egy sojus üveget felszedve a földről, és a kukába hajítva azt.

-Jó, jó, megyek. - Dobtam a már üres pléhdobozt a zöld üveg mellé, majd sietve a szekrényemhez mentem. Kihalásztam belőle pár ruhadarabot, és azokkal a fürdő felé vettem az irányt.

Egyet sikkantva ugrottam hátra, mikor megpillantottam TaeHyungot a kádban.

-Yá! - Kezdetem el a vállát ütögetni a félmeztelen, barna üveget szorongató fiúnak.

-Hagyjmár... - Nyöszörgött.

Komolyan itt aludt el? Jó sokat ihattunk ha ez így történt.

Mikor egy pohár hideg vízzel arcon fröcsköltem valamennyire magához tért. Kábán, nyöszörögve kikelt a fekvőhelyéről, majd elhagyta a fürdőszobát. Kinyitottam a kicsi helyiség ablakát, hogy kiszellőzzön a szag, ami odabent uralkodott. A levegőből ítélve úgy tűnt valaki rosszul lett. Lehet pont Tae volt az?

Rekordsebességgel öltöztem fel, és sminkeltem ki magam, és a kedvenc parfümöm is használatba vettem, aztán visszasiettem a mini lakásomba. TaeHyung az ágyamon elterült Kookie vállának támasztva a fejét aludt tovább, mit sem törődve a maknae társam ébredező mivoltával. HoSeok és SeokJin a padlón még mindig az igazak álmát aludták, míg a körülöttük heverő csillogó szalagokat, és üres üvegeket próbáltam összeszedni.

YoonGi a katasztrófa sújtotta övezet közepén, kényelmesen elhelyezkedve az asztalnál kortyolgatta a szokásos reggeli kávéját, míg Jimin bezárkózott utánam a fürdőbe.

-Jót piáltatok? - Érdeklődött felpillantva rám a szőke rapper.

-Nem emlékszek semmire. - Szedtem össze a földről az üres üvegeket, és a szemétbe dobtam őket. Egy pizzás doboz kandikált ki a szemetes mögül, mert az már nem fért bele a ládába. A hűtőben is rettenetes káosz volt, valaki egy üres sörösüveget is benne hagyott, a mosogató is tele volt poharakkal és tányérokkal, valamint szilánkokkal. Valamit összetörhettünk.

-Pedig mikor hajnalban felhívtatok felejthetetlen bulinak tituláltad. - Mosolyodott el a fejét ingatva Suga, míg ténykedésem figyelte.

-Nem tudom mi üthetett ki olyan hamar. - Húztam el a szám a ruhámhoz illő cipőm keresgetve a nagy szekrényem aljában. - Elég tömény lehetett.

-Valami import röviditalt emlegettek otthon. - Keverte meg a szívószálával a kávéját. Úgy tűnt élvezi, hogy megint van mivel húznia az agyam.

-És nektek Unnieval jól telt az estétek? - Érdeklődtem terelve a témát, a megfelelő lábbelivel a kezemben az asztalnál lévő másik székhez sétálva.

-Nem, mert NamJoon összetörte az egyik szekrényt, és meg kellett csinálnom. - Húzta el a száját a szőkeség. - Valószínűleg azért nem jutott el idáig mert már otthon ivott. - Intett a fejével a lakásom további részei felé. Úgy tűnt még a majdnem plafonig érő gardróbszekrényeim tetején is van azokból a csillogó szalagokból, nem csak a földön és a bútorokon mindenhol.

-Nem vitted el kajálni? - Pillantottam fel rá, majd újra lehajoltam, hogy becsatolhassam a magas sarkúm pántjait. - Azt hiszem azt emlegette teljesen bepörögve. - Tettem hozzá a vékony szalagokkal küszködve.

A rapper csak egy nagyot sóhajtott.

-Úgy hallottam elkészültél végre azzal a dallal. - Váltott témát, mire lesújtó pillantással illettem.

-Legalább egy randira elvihetnéd. - Álltam fel a székből, majd a táskámba kezdtem bedobálni a legfontosabb dolgaimat.

-Ha lekapnak minket halottak vagyunk. - Szopogatta a kávéját, míg az egyik szekrényemből az energiaitalokat dobáltam be a sporttáskámba.

Ebben sajnos egyet kellett értenem vele, de ha nagyon akarnák meg tudnák oldani hogy pár órácskára nyugisan együttlehessenek. Unnie mintha erről is magyarázott volna előző délután.

A telefonom keresésére indultam, mikor Jimin kijött a fürdőből.

-Zsebibaba... - Nyöszörögte a vörös hajában turkálva, a hűtő tartalmával szemezve. - Éhes vagyok. - Csukta be a hűtőszekrény ajtaját, és a konyhaszekrény ajtóit kezdte nyitogatni.

-Útközben veszünk kaját, gyertek! - Tápászkodott fel Suga az asztaltól.

-Nincs meg a telefonom. - Dobtam vissza az ágyra a párnát, az édesen alvó JungKook feje mellé. Úgy tűnt TaeHyung jelenléte sem zavarta, sőt nagyon aranyosan aludtak egymás hegyén-hátán elterülve az ágyamon.

-Mennünk kell. - Húzta fel a cipőjét YoonGi.

-Jimin-shi nem láttad a telefonom? - Kérdeztem a bakancsa fűzőivel szenvedő srácot.

-Utoljára az asztalon láttam. - Nézett fel ő bágyadtan, majd tovább folytatta a cipőfűzői kibogozását.

Átléptem Hobi és Jin lábait, hogy az asztalhoz tudjak menni, a széktámlára akasztott kistáskámhoz, de azt átkutatva sem találtam meg. A földön is mindent körbekémleltem, de sehol semmi, csak azok a fránya csillogó szalagok.

-Gyere MinYu! - Tartotta az ajtót Suga. Ahogy szemem sarkából láttam Jimin már a liftet hívta.

-Pillanat. - Húztam ki az egyik mappámból egy papírt, majd gyorsan lefirkantva az üzenetet siettem a liftben várakozó fiúk után.

-Még jó hogy nem vagytok másnaposak. - Igazgatta szőke tincseit YoonGi a lift tükrében.

-Ha jól emlékszem még aznaposak vagyunk. - Húzta el a száját Jimin, és egy nagyot ásított. - Fogalmam sincs mennyit aludtam, de aludnék még. - Tette hozzá, majd lehunyt szemekkel dőlt a felvonó falának.

SeJin nem a legjobb passzban volt, le is szidta Jimint amiért ilyen felelőtlen hülyeséget csináltak. Valami videóról magyarázott, amit hajnali kettőkor felébresztette őt, meg a barátnőjét. Gáz, hogy pont tegnap volt szabadnapos, és még ilyenkor sem hagyták a barátnőjével nyugton. Szóval teljesen pipa volt ránk.

Ezután csendben meghúztuk magunkat a hátsó üléseken, míg a rádió halkan szólt.

-Te emlékszel valamire? - Érdeklődött a vöröske, a reggelijének számító hamburgert rágva.

-Teljes kép és hangszakadás. - Rázta meg a fejem, majd leküldtem a torkomon az aznapi harmadik energiaitalom maradékát.

-Igyekezzetek már, iszákos népség! - Morgott a lépcső tetején Suga, mire gyorsabbra véve a tempót siettünk felfelé utána.

Rádiózás után a Big Hitben elbúcsúztam a srácoktól, a lelkükre kötve hogy keressenek meg ha a bagázs másik fele megérkezik, majd a tánctermünkbe mentem. Átöltöztem, majd nyújtás és bemelegítés, és újabb energiaitalok után átismételtem az egyik régebbi számunk koreográfiáját. Nem tudom miért, de jól esett újra eljárni azokat a lépéseket, még ha fárasztóbb is volt, mint számítottam rá.

Előző két napban befejeztük a COBBER-nek (haver) keresztelt dalt, sikerült tökéletesre csiszolni. A vezetőség is teljesen odavolt, még akkor is mikor közöltem velük, hogy ez volt életem egyik legnehezebb szüleménye. A COBBER-t raktam be folyamatos lejátszásra, és a tükörrel szemben felállítottam egy kamerát.

Lehunyt szemmel kezdtem el az ütemekre lépkedni, majd mozdulatokat kreálni. Persze a koreográfusunk szabadságra ment, Son SungDeuk, a BTS koreográfusa pedig valami családi ügyben volt távol, így őt sem kérhettem meg hogy segítsen. Mást pedig nem találtam, aki segíthetett volna.

Háromszori lejátszás után megállítottam a zenét, majd visszanéztem a felvételt. A megkapó mozdulatokat újra átvettem, és addig folytattam, míg valami jó össze nem jött belőle.

-Kit látnak szemeim! - Robbant be a táncterembe HoSeok, mire megtorpantam a mozdulat közben, majd felegyenesedve fésültem ki a szemem elé lógó tincseimet.

-Sziasztok! - Mosolyodtam el a fiúk láttán. Már a jelenlétük is feltöltött energiával. Bár rátehetett egy lapáttal, hogy alig pár perce tartottam egy szünetet, ahol benyakaltam egy energiaitalt.

-Megtaláltuk! - Lengette Kookie a telefonomat a kezében, majd a töltőjével együtt az egyik konnektorhoz vitte.

-Köszi. - Sétáltam oda hozzájuk a kezemmel legyezgetve magam.

-Úgy érzem jutottál valamire. - Dobta le a táskáját Hobi az enyém mellé, majd a laptophoz ment, hogy megállítsa a zenét. Úgy tűnt elég sokat aludtak a hosszúra nyúlt bulizás után ahhoz, hogy elég energiájuk legyen a nap további részében. Ilyenkor néha irigylem őket, hogy nekik nem kell korán kelni minden hétköznap.

-Fogalmazhatunk így is. - Vontam vállat, és egy újabb energiaitalt halásztam elő a táskámból.

-Yá! - Vette ki a kezemből Kookie a fémdobozt. - Már megint ezen élsz? - Emelte a magasba, mikor utána nyúltam, hogy még véletlenül se érjem el.

-Nem ezen élek. Ettem ma már rendes kaját is. - Ellenkeztem összefonva a karjaimat. - Ha nem hiszitek el kérdezzétek meg Jimint és YoonGit, ők voltak a tanúim! - Húztam fel a szemöldököm.

-Tegnap is emiatt ütött ki az első pohár. - Fintorgott a maknae társam, majd az egyik felső polcra helyezte el a fémdobozt.

-Nem tudom, nem emlékszek rá. - Vontam vállat lazán.

-Erre én tisztán emlékszek. Úgy éjféltől én se sokra. - Húzta el a száját JungKook, miközben a táskámból elkezdte kipakolni az éltető nedűt tartalmazó fémdobozokat, és az első mellé helyezte őket. Természetesen a legfelső polcra. Abban a pillanatban kedvem lett volna elátkozni a legjobb barátomat, és bár tudtam hogy igaza van, reméltem hogy nem fogok összeesni a próba közepén, mikor kimegy belőlem a cukor.

A tükrös falnak támaszkodva, lehunyt szemmel vártam, hogy nyújtsanak és bemelegítsenek.

-Zsebibaba! - Csettintett az orrom előtt Hobi. - Kezdhetjük. - Nyújtotta a karját hogy felhúzzon. Hagytam magam egyenesbe rángatni, míg Kookie beállította a kamerát.

-Kész vagyok, indíthatod. - Közöltem Kookkal, aki a laptopom körül legyeskedett.

-Indul. - Kapcsolta be a zenét, majd Hobi mellé sietett, míg beálltam a kezdő pozícióba.

A zene ütemére mozdulva megmutattam nekik mire jutottam míg ők a lakásomban alukáltak. A tükörben néztem magam, de egy idő után kizártam a két fiút és csak a zene maradt és én.

-Oké, ez meggyőző volt. - Szólalt meg HoSeok, miután vége lett a dalnak.

-SungDeuk azt ígérte beugrik majd. - Lépett el a laptoptól Kookie. - De rohadt jó amit a refrénre találtál ki. - Igazgatta a haját, majd rányomta a kedvenc sapkáját.

-Az, hogy mezítláb vagy a koncepcióhoz tartozik? - Érdeklődött J-Hope felkelve a padlóról.

-A színpadon nem akarok mezítláb lenni. - Vallottam be, majd a földre telepedve elkezdtem visszahúzni a lábbelimet.

-Nekem is van egy két ötletem, összekombinálhatnánk. - Magyarázta Kookie egy vizes palackkal szórakozva.

-Nézzük meg külön-külön, aztán összerakjuk, oké? - Sétált a laptophoz Hobe, hogy kezelje a technikát. Hogy ilyenkor a személyzet hol van az örök kérdés, mindenesetre egész jó hangulatúnak tűnt hármasban lenni a hatalmas teremben.

-Tegnap eszembe jutott néhány dolog. - Állt be a tükörrel szemben Kook. Szemben vele letelepedtem, a barna rapper pedig elindította a zenét.

JungKook állati jó mozdulatokat talált ki, bár egy kicsit hasonlított a kedvenc táncmozdulataihoz, és a folyamatosan gyakorolt koreográfiáikhoz.

Miután HoSeok is táncolt visszanézve a felvételeket átbeszéltük a dolgokat. Kookie mutatott még néhány mozdulatot, ami jól néz ki, és nem olyan egyszerű, de arra jutottunk, hogy nem kellene másolni, csináljunk valami eredetit.

SungDeuk is befutott később, majd elismerően bólogatva nézte végig mindhármunk produkcióját. A táncterem padlóján körülülve a laptopon néztük mit is sikerült alkotnunk.

-Valami ilyesmit vártam tőletek. - Mosolyodott el a képernyőre mutatva a koreográfus. - Holnapig összerakom nektek, aztán elkezdhetjük betanulni. - Nyomta a kezembe a pendriveját, hogy ráhúzzuk a videókat.

-Tényleg, négyre mennünk kell a megbeszélésre. - Nyújtózkodott ültében Hobi. Nekem teljesen kiment a fejemből, pedig általában mindenre emlékezni szoktam. A fáradtság nagy úr. Lehet aludnom kellett volna éjjel, nem szülinapi ivászatot tartani.

-Még van fél óránk. - Pillantottam a laptop képernyőjén megjelenő számokra.

-A hétvégén már felvesszük, addigra el kell készülnünk vele. - Húzta el a száját JungKook. - Minden pillanatban ezt kellene gyakorolnunk. - Folytatta. Jobban szereti ha van rendesen ideje, és minden percet kihasználna, de még sehol sem tartunk, pedig nyakunkon van minden. Nem tudom miért ragaszkodott a vezetőség a hétvégei időponthoz, mindenesetre már az elején közölték, hogy addigra el kell készülnünk.

-Egyenlőre felmentést kaptok az új koreográfiák alól, és koncentráljunk erre. - Biccentett SungDeuk a laptop felé. - Tudom hogy ti képesek vagytok betanulni szombatra, és MinYuval is dolgoztam már annyit, hogy biztos lehessek bennetek. - Mosolygott rám. A szemében megcsillant egy kis huncutság, mire azonnal morcos lettem.

-Nem akarok fenékcsavargatós szóló jelenetet. - Pillantottam a koreográfusra. - Vagy hogy az ARMYk megfojtsanak. - Tettem hozzá. Őszintén nem tudom elképzelni sem milyen lesz a visszhangja ennek a kis triónak. A nagyon negatív, és a nagyon pozitív között vaciláltam, bár a két fiú főként optimistaként állt hozzá a dolgokhoz. Főleg Hobie.

-Ugyan már, csak nem fognak. - Dobta a karját a vállamra Hobi, és közelebb húzott magához. - Örülnek majd nekünk.

-Ugyan már, csak az életemet követelik, amiért az Oppáikkal táncolok. - Húztam el a szám, és sóhajtva döntöttem a fejem a fiú vállának. Láttam, ahogy Kookie szeme villan egyet, de nem tudtam rajta mosolyogni, tényleg féltettem az életem. Folyton ki vagy hegyezve az 'Oppa' kifejezésre.

-Átgondolom, ígérem. - Mosolygott kedvesen és bíztatóan SungDeuk. - Menjetek átöltözni! - Tett hessegető kézmozdulatokat, majd kikapcsolta a laptopom.

-Kössz Hyung. - Állt fel JungKookie. - Holnap reggel nyolcra jövünk.

-Én csak egykor csatlakozok. - Keltem fel a földről. Ilyenkor például nem jött jól hogy délelőttönként a rádiónál dolgozunk.

-Akkor veled tovább maradunk. - Legyintett barátságosan SungDeuk. - Összepakolok, na tűnés! - Hessegetett el minket az öltözők felé.

-Jó napot! - Hajoltunk meg mindannyian, mikor beléptünk a terembe. A vezetőség, a stylistok, a managgerek, a producerek, fotósok, a LUMPENS-től rendezők... nagyjából mindenki ott volt, aki számít.

-Üljetek le! - Intett Bang PDnim, mire helyet foglaltunk a három üres széken. - Először is szeretnénk meghallgatni a dalt, aztán kezdhetjük is.

A COBBER úgy tűnt nagyon ütött, akinek csak az arcáról le tudtam olvasni valamit élvezte, és tetszett neki. Ahogy hallottam előzőleg már megkapták a dalt, szóval nem volt újdonság, de megkönnyebbültem, hogy eddig jó volt a visszhangja.

-Koncepciónak egy baráti nyaralást gondoltunk. - Kezdett bele Bang PDnim. - Fent a hegyekben, strandon, esti buli, valami ehhez hasonló.

-Igen, nekem is ez jutott eszembe. - Bólogatott a rendező lelkesen, azonnal magához ragadva a szót. - Az előző megbeszélések alapján nagyjából összeállítottam egy elképzelést. - Kezdte, az előtte lévő papírok között kutakodva. - A CHIN koncepcióját elővéve gondolkodtam...

És ezután jött a kissé követhetetlen szöveg. Kótyagos fejemmel nehezen fogtam fel mit akarnak, főleg úgy, hogy az energiaitalaim még mindiga táncterem felső polcain csücsültek, a véremből pedig kezdett eltűnni az éltető energiájuk.

A rendező valami extra dolgot álmodott meg, ami ott kezdődik, hogy a debütálásnál használt koncepció szerint a CHIN tagjai különböző idősíkokból érkeztek (ketten a múltból, ketten a jövőből, ketten pedig a jelenből). Azt már leforgattuk, a NEVER című dalunkhoz kisfilmnek, mikor mindannyian ugyan abba az idősíkba érkezünk: YoungKi és YoungJin hanbokban járják a szupermodern Szöul utcáit; ANO és YaeJin össze graffitiznek egy vonatot és bujkálnak a rendőrség elől; JiSeok és én pedig egy meghibásodott űrhajóval visszamegyünk az időben, és belezuhanunk a tengerbe Anmyeoneup mellett. Valahogy ezt akarta belekeverni a BTS koncepciójába... Ami nekem sok volt.

Ahogy láttam Kookie és Hobi is csak pislogtak a magyarázása alatt.

Bang PDnim arcán is úgy tűnt nem erről álmodott, de látszott hogy tetszik neki az ötlet.

Az az egy jött le tisztán, hogy Jejun, a Shinhwa parkba álmodta meg a strandolós jelenetet.

-Köszönjük, azt hiszem ez egy kissé... túlmutat az eredeti terven. - Fogalmazta meg a kényes visszautasítást Bang PDnim. - Úgy gondoltam egy alformáció létrehozásához kellene egy új koncepció.

-Elnézést, hogy közbe szólok. - Kezdtem nem túl határozottan, a homlokom ráncolva. Csak reménykedtem, hogy nem hallottam félre. - Nem arról volt szó, hogy egy dal lesz?

-Nos, igen, először erről beszéltünk, de JungKook tegnap felvetette, hogy mi lenne ha folytatása lenne. - Magyarázta a PDnim, majd témát váltva folytatta. - Tudom, hogy sok dolgotok van mostanában, ezért nem szeretnék egy nagyon bonyolult koncepciót. - Fordult a rendező felé. - Valami egyszerű, nyári, amihez elég két-három helyszín.

-Azt is bele kell kalkulálni, hogy MinYu reggel hattól délig műsorvezető minden hétköznap. - Szólt közbe Sunnim.

-Átgondolom a lehetőségeinket. - Írt valamit a papírjára a rendező. Kissé letörtnek tűnt, de lelkesnek. Nagyon akarta azt a munkát, és úgy kell megálmodnia, ahogy Bang PDnim mondja, különben keresnek valaki mást.

-Bízom benned. - Mosolyodott el Bang PDnim bíztatóan.

Néhány részletre és helyszínre vonatkozó felvetés után áttértünk a koncepció másik felére.

-Maradjunk a normális élet sablonjánál, ne menjünk el sem a túl cukis felé, sem a megbotránkoztató részletek felé. - Jelentette ki Bang SiHyuk. - Nem kell felkorbácsolni a kedélyeket.

A stylist mutatott pár fotót ruhákról, színekről, melyekhez végre hozzá tudtunk szólni. A nagy álmokról letett rendező és a stylist beszélte meg őket főleg, de egy-két ötlettel mi is besegítettünk. Hobi és Kookie sziporkázott, míg én próbáltam nem elaludni, és kényelmesen elhelyezkedni a székben.

-Akkor már csak a csapat nevét kell kitalálni. - Csapta össze a tenyerét Bang PDnim.

-Ú, én már sokat gondolkodtam rajta. - Jelentkezett Kookie. - A neveinkből lenne a legjobb összekreálni valamit.

-Ez egy jó ötlet. - Biccentett mosolyogva a főnökünk.

-Jung Ho Seok, Min Min Yu és Jeon Jeong Guk. - Ízlelgette a neveinket az egyik producer.

Mindenki csendben agyalt, mikor HoSeok vigyorogva felkiáltott, hogy kitalálta. Mindeki érdeklődve pillantott felé, hiszen általában nem elfogadott az ilyen gyűléseken az a hangnem, amit megengedett magának.

-SeYuKook! - Boxolt a levegőbe. - Ez nagyon jól hangzik. - Dőlt az asztalra elégedetten.

-JungKookie nevéből is csak egy szótagot válasszunk. - Firkált valamit az előtte lévő papírra Bang PDnim. Úgy tűnt örült, hogy végre kezd feloldódni a hangulat.

-SeYuKo? - Biccentette oldalra a fejét Kookie, ahogy ízlelgette a szavakat.

-Hm... - Bólogatott a PDnim. - SeYuKo, ez tetszik. - Mosolyodott el. - MinYu-ah? - Pillantott rám. - Valahogy ma nem sziporkázol.

-Elnézést, fáradt vagyok. - Dörzsöltem meg kissé a homlokom. - De tetszik az ötlet. - Bólogattam.

-Írhatnánk a szótagokat más színnel, hogy érthető legyen. - Firkálgatott az egyik producer.

-Én zölddel szeretném! - Csapott le azonnal kedvenc színére Hobi.

-Erre még van időnk... - Mosolygott a PDnim. - Először a helyszíneket kell lefoglalnunk, hogy el tudjuk kezdeni a forgatást.

A managgerek az időbeosztásért felügyeltek, majd elkezdték megtárgyalni melyik hétvégén mit tudnunk majd leforgatni, vagy hétköznap délutánonként.

Végül valami olyasmi lett a vége, hogy hétvégén elkezdjük a fotózással, és amint megvan a forgatókönyv az MV is fel lesz véve.

A délután további részére pihenőt kaptunk. A folyosón Kookie támogatott el a kis stúdiómig, ahol ledőltem a pamlagomra, és azonnal el is aludtam.

Mintha pár pillanat múlva ébresztett volna fel Unnie.

-Zsebibaba, gyere, menjünk haza. - Keltegetett, de a szemem is alig bírtam kinyitni.

-Hozz egy kávét... - Nyöszörögtem, miközben ujjaimmal a hajamat próbáltam kifésülni az arcomból.

-Aludnod kell, hogy holnapra rendben legyél. - Ellenkezett a fogadott nővérem. - És egy kávé úgy sem segítene rajtad. - Segített felülni.

Látta rajtam, hogy kába vagyok, ezért volt olyan aranyos, hogy összepakolt nekem, míg felkapartam magam a pamlagról. A magas sarkúm pántjait alig tudtam becsatolni, és csak támogatással tudtam felkelni, mert különben összerogytam volna.

Egy egész életnek tűnt, míg NaHyu-nim hazadobott minket hozzám. Az autóban nem tudtam visszaaludni. A férfi a forgalomban lavírozott, folyton Unnie vállának koccant a fejem.

Hatalmas mázli volt, hogy működött a lift, mert ott csak kapaszkodnom kellett NaHyu-nimbe, és Unnieba, akik támogattak míg felértünk. Ott aztán csak bedőltem az ágyamba, és minden kiesett. A cipőmet sem volt erőm levenni. Pihennem kellett, ha készen akartam állni a táncpróbákra, ami az elkövetkezendő napok nagyját tette ki.