BTS Youth 2015. Szeptember 14.

 

BTS YOUTH

2015. Szeptember 14.

A reggeli rádiózás után a cég épületében izgatottan mentem a főnök irodájába. Előző nap felhívtak hogy remek híreik vannak, kaptam egy lehetőséget, még fogalmam sem volt hogy mire, de olyan izgatottan beszéltek róla hogy alig bírtam éjjel aludni. Unnie többször rám szólt hogy halkabban szenvedjek, mert ő igazán szeretne aludni.

A cipőm kopogása visszhangzott a falakról, ahogy kilépve a liftből a megfelelő emeleten siettem afelé az ajtó felé. Idegességemben a világos rózsaszín blúzom alját huzigáltam lefelé, és a szűk kék farmerbe bújtatott lábaimmal akkorákat próbáltam lépni, amekkorát a szintén púderrózsaszín magas sarkúmban még lehetségesnek tartottam.

Mielőtt kopogásra emeltem volna az öklöm idegesen haraptam a számba, aztán nagy sóhaj után kettőt koppantottam a vastag falapon.

Egy halk "szabad" után kitártam az ajtót, és beléptem az irodába.

-MinYu-ah, már nagyon vártalak. - Mosolyodott el a PDnim, ahogy meghajoltam előtte. - A managgereid pár percen belül itt lesznek. Kérsz valamit? - Állt fel az asztalától, és a társalgó résszé kialakított kanapék felé intett.

-Nem, köszönöm. - Huppantam le az egyik kényelmes, szürke fotelba.

-Ugyan, a diétádnak nem fog megártani egy kis süti. - Nyújtott felém egy tányérkában aprósüteményt. - Csicseregték a madarak, hogy megint nem eszel rendesen. - Tartotta előttem a kistányért felhúzott szemöldökkel meredve rám. Valami keksz lehetett, egy jó fajtából, amiből mindig volt neki valahol raktáron.

-Köszönöm. - Vettem el egy sóhajjal a legkisebbnek tűnő darabot, amit Bang ShiHyuk nem nézett valami jó szemmel.

-Nézd, a súlykontroll miatt soha nem kellett aggódnod, ezután sem kell majd. Már lassan a szél is elfúj. - Sóhajtott hátradőlve a velem szemben lévő kanapén. Mint egy aggódó apuka úgy nézett rám. - Van valami problémád, ami miatt így csinálod a dolgaidat? - Kérdezett rá nyíltan. Gyakornok koromban szinte apámként viselkedett, és a jó kapcsolatunk mindvégig megmaradt. Általában megosztottam vele a dolgaimat, ő pedig ha problémám volt megpróbált segíteni, és támogatni. Az egyiptomi kiruccanásom is részben ő intézte, hogy végre pihenjem ki magam.

-Annyira belemerülök a dolgaimba, hogy elfelejtek enni. És soha nem érzem magam éhesnek. - Vallottam be lehajtva a fejem. Ezüstre festett hajtincseim így valamennyire takarták előle az arcom. - Inkább salátát eszek, ha nagyon muszáj, vagy főzök magamnak. - Játszottam az ujjaimmal, hogy ne kelljen ránéznem. - Néha fájdalmas, ha mondjuk zuhanyozni megyek. De ha sokat eszek mindig hányingerem van utána és még rosszabbul alszok. - Piszkáltam a gyűrűim, amiket még a srácoktól kaptam valamelyik évben karácsonyra.

-Nézd, nem akarom megszabni hogy mit egyél, de ha szeretnéd, és téged is zavar szerezhetek neked valakit, aki segít ebben. - Ajánlotta fel kedvesen egy gondterhelt sóhaj után. Kopogás hallatszott, mire a PDnim felkelt ültéből, hogy üdvözölje az érkezetteket. - Még visszatérünk erre. - Ígérte szigorúan felém fordulva, mire biccentettem egyet.

NaHyu-nim és Sunnim lehuppantak a társaságunkba, és miután a főnök őket is megkínálta a sütivel végre a tárgyra tértünk. Addigra már rendesen izzadt a tenyerem, és úgy izgultam, mint egy koncert előtt. Ha megmérték volna a vérnyomásom lehet kiakadt volna a szerkezet.

-Egy hete kerestek meg egy felkéréssel, de kellett ennyi idő hogy utánajárjunk a dolognak. - Kezdte felvezetni a PDnim, és vastag ujjai közé vett egy kékfedelű mappát. - Rendes emberek között dolgozhatsz, sokukat személyesen ismerem.

-Nekem is vannak ismerőseim ott. - Biccentett Sunnim mosolyogva. Fekete haja, ami éppen nem volt összekötve, mintha csak a szél fújta volna meglibbent.

-MinYu, nagy lehetőség és téged szeretnének. - Nyújtotta felém Bang PDnim a mappát ünnepélyesen. A két managger szinte lélegzetvisszafojtva várta a folytatást. Ahogy én is, mert fogalmam sem volt, hogy a felirat nélküli kék mappában mi rejtőzik. - Egy kiváló rendező sorozatában szerepelhetsz, jó karakter bőrében. - Magyarázta mosolyogva a főnököm. Sunnim elengedett egy halk sikolyt örömében, NaHyu-nim valamit nagyon elkezdett magyarázni, én meg csak tátott szájjal bámultam a fehér papírra írt fekete hangulokat, és nem bírtam felfogni hogy tényleg szerepet ajánlottak nekem egy sorozatban.

-Na, mit mondasz? - Érdeklődött NaHyu-nim meglökve engem, miután végigmondta a mondókáját, amiből semmit nem értettem. Igazából arra ocsúdtam fel, hogy a könyökével megböki a karomat, és emiatt majdnem kiejtettem a mappát a kezemből.

Gáznak éreztem visszakérdezni arra, hogy miről magyarázott, míg én csak bámultam, így a boldog, és jól láthatóan izguló trió felé fordítottam a tekintetem, hogy feltegyem a kérdést, ami először eszembe jutott.

-Ez tényleg igaz? - Nyögtem ki, aztán ajkamba harapva reménykedtem, hogy nem csak szívatnak.

-Mint hogy most itt ülsz az irodámban. - Biccentett a főnököm vigyorogva. A két managger meg csak bólogatott, mintha erre tervezték volna őket.

-Milyen szerep? - Kérdeztem rá félve, ugyanis nem akartam letörni a lelkesedésüket. Bár, ha olyat ajánlottak volna akkor nem adják nekem tovább, a cég tuti elutasította volna. De azért nem ártott tudnom mielőtt rábólintok.

-Egy fantasy világ aranyos kis tündérkéje, nagyon illik hozzád. Elég jelentős szerep, a szerződésedben leírtaktól nem tér el, semmi kompromitáló jelenet nem lesz benne. - Mosolyodott el még szélesebben a főnököm, és a tenyereit összecsapva jelezte, hogy mennyire odáig van a dologtól. - A rendező úgy keresett meg hogy a babaarcú tündérlányomat szeretné. - Nevetett fel a boldogságtól. - Tudod hogy mintha a kislányom lennél, nem akarok semmit lenyomni a torkodon, és a COOBER-t is befejeztük, így már csak arra várunk hogy rábólints, és egy héten belül indulhatsz is Busanba a megbeszélésekre, próbákra aztán majd a forgatásra.

-Minden rendben van a tervezett forgatókönyvvel is, elolvastam. - Biztosított NaHyu-nim is megigazítva az öltönyét, hogy hivatalosabbnak hasson. - Szóval?

-Legyen, elfogadom. - Bólintottam mire a két férfi szinte boldogsággörcsöt kapott, Sunnim pedig olyan szorosan szorított magához hogy azt hittem megfulladok. Mint az első győzelmünk után a backstageban, vagy talán még annál is csontropogtatóbban.

PDnim vigyorogva tolta elém a papírokat, amiket alá kellett írnom.

-Holnap elkezdjük az előkészületeket, és mint mondtam egy héten belül utazhatsz Busanba. A vasárnapjaid biztosan szabadok lesznek, nagyjából hét-nyolc hétről lenne szó, plusz pihenő napok is lesznek, amik a forgatástól függnek. Ez az idei felvonás, a következő ilyen periódus az ünnepek után, Január végén kezdődik. - Magyarázta a főnököm. - A teljes forgatókönyvet a héten megkapod, a szövegedet pedig már ma elkezdheted tanulni, ugyanis ebben minden benne van, ami neked kell. - Paskolta meg a vastag, kék mappát. - A stábból sokakat ismerünk, a stylist például már dolgozott veletek, a producer csapat vezetője pedig egy régi ismerősöm. - Veregette meg a vállam Bang PDnim.

-Uh, ez nagyon király. - Bólogattam hevesen.

-Igen, ez tényleg az. - Vigyorgott NaHyu-nim az állát masszírozva.

-Új fejlemény, hogy a rádióműsorotok törölve lesz november elsejével, mert a fiúk és te is elfoglalt leszel. - Tette hozzá Sunnim, a füle mögé simítva fekete tincseit, hogy ne lógjanak az arcába. - Valamint van egy Inkogayos speciális MC felkérésed Sehunnal szombat estére. Tiffany lett volna a párja, de ők lemondták, így beajánlottunk téged.

-Rendben. - Próbáltam amilyen gyorsan csak lehetett feldolgozni a rengeteg információt. A mappát szorongattam egyik kezemben, másikban a tollat, amivel még mindig nem sikerült aláfirkantanom ott, azokat a dokumentumokat ahol kellene.

-A COOBER pedig lehet felkerül majd a közelgő turné egyik állomásának listájára, de még megvárjuk a visszajelzéseket. - Mosolygott bíztatóan a PDnim. Kikerekedett szemekkel bámultam a főnökömre.

Ez így túl sok egyszerre! Film szerep, műsorvezetés, vége a Min triónak... És még a COOBER is, a Bangtan turnén, valahol a nagyvilágban, a több millió rajongó orra előtt...

-Miért érzem azt hogy az ARMYk le fognak tarolni? - Sóhajtottam végül színpadiasan, mire a mellettem ülő nő felnevetett. - Felkockáznak, és körbeküldenek a világban, hogy így jár az, aki közelebb kerül az Oppáikhoz. - Magyaráztam olaszosan, hatalmas kézjelekkel, és gesztusokkal. Értették a lényeget, de csak kinevettek. Pedig igazán féltem, mert rengeteg shippelős cikket és bulvárt olvastam még, mielőtt Egyiptomban relaxáltam volna. És sokat ijesztően morbid kommentekkel láttak el a fanok.

-Az eddigi visszajelzések jók, nyolcvan százalékos a pozitív tartalmú komment a teaser alatt, és négyezerből csak tíz százaléknak nem jött be az előzetes. - Nyomott az orrom alá NaHyu-nim egy papírt a statisztikával, amin csak diagrammok, meg görbék szerepeltek szép számban. - És tegnap este töltöttük csak fel. Nyugi kislány! - Paskolta meg a vállam, ahogy kikerekedett szemekkel olvastam a statisztikai adatokat.

-Jó, hiszek nektek. - Tettem le végül a diagrammokat, és aláfirkantottam a színészi pályám kezdetét jelző papírokat.

Még megvitatták hogy a két managger közül melyikük jöjjön majd velem, aztán PDnimmel átbeszéltük az étkezési szokásaimat, és megígérte, hogy minél hamarabb találunk rá megoldást.

Úgy döntöttem nem liftezek lefelé, hanem sétálok, úgy is olyan sok energiám lett a hírektől, hogy azt hittem elájulok a boldogságtól.

A mappát és a táskámat szorongatva lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon a rózsaszín magas sarkúmban, mikor lépéseket hallottam magam mögött.

Mosolyogva fordultam meg, amikor a szemben lévő tükröződő falon megpillantottam a saját alacsony lényem mögött Supreme Boi magas alakját.

-Oppa! - Vigyorogtam teli szájjal, mire felnevetett, és hatalmas ölelésbe vont.

-Minek örülsz ennyire? Csak nem nekem? - Szaladt a szemöldöke a plafonig, ahogy elengedett. - Vagy összejöttek a dolgaid azzal a rágcsálóval? - Bazsalygott.

-Miről beszélsz? - Ráncoltam a szemöldököm, az agyam pedig szélsebesen jutott el egy következtetéshez. - Egér van valahol az épületben? - Ijedtem meg, és összébb húztam magam.

-A Bangtan nyulára gondoltam, de dalolj csak, mizujs mostanában? - Karolta át a vállam, és bizalmasan közelebb húzott magához, így folytattuk utunkat tovább, lefelé.

-Miért lenne Kookie rágcsáló? - Értetlenkedtem a szemöldököm ráncolva. - És ne zargass velük, tudod hogy utálom az egereket! - Csaptam meg a mappával a karját. Ő is tudja, hogy nem igazán bírom azokat a szörnyszülötteket, és sokáig húzta vele az agyam, aztán szerencsére benőtt a feje lágya, és újabban nem vette elő a témát. Legalább is addig.

-Be ne pisilj itt nekem, azért mert kimondtam hogy e-g-é-r. - Nevetett ki, mire durcásan felhúztam az orrom. - Jól van Szöszke, szóval ha nem a kis Golden alak miatt vagy ennyire boldog, akkor mi történt? - Kérdezte, ahogy leértünk a folyosóra, ahol a stúdióink vannak.

-Képzeld! - Léptem ki a karja alól, és néhány méterrel arrébb megálltam, aztán színpadiasan felé mutattam a kék mappámat.

-Van egy köteg papírod? - Húzta fel a szemöldökét játékosan.

-Szerepet kaptam egy sorozatban. - Ugráltam egyhelyben, mint egy tíz éves ha megkapja azt a játékot, amit annyira szeretett volna.

-Mi a f*sz? - Fejezete ki magát teljesen érthetően, és olyan gyorsan termett mellettem, hogy már reagálni sem maradt időm, ahogy felkapott, és úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta. - Annyira tudtam hogy egyszer majd sikerül! - Borzolta össze a hajam, amit abban a pillanatban nem bántam. Imádtam, ahogy reagált a dolgokra, és ő is tudta mennyi ideje szeretnék hasonló szerepet kapni, és végre összejött! Nevetve vártam hogy letegyen a földre.

-És elolvastad már? - Vette ki a kezemből a mappát, és elindult a saját stúdiójának ajtaja felé, ami ugyan azon a folyosón helyezkedett el ahol az enyém is, csak a kis birodalmam az egyik végén, míg az övé a másik végén.

-Még nem, de azt mondták illik hozzám, és minden oké vele. - Siettem utána hangosan kopogva. Fene a hosszú lábaikat. - Valami fantasy, tündérke. - Értem utol, ahogy kinyitotta a birodalma ajtaját.

-Huppanj le. - Intett a forgós széke felé, ahogy belépett a stúdiójába.

Teljesítettem a kérését, és együtt elolvastuk az összefoglalót a sorozatról, és a szövegekből részleteket. Aztán egy rövid kávészünet után áttértünk a dalokra. Mert ha már ott voltam meg akarta mutatni a legújabb szerzeményeit.

Megmutattam egy-két alapot, amit összehoztam az elmúlt időben, a homokdűne-dal után, aztán néhány szöveget, majd a srác kezdte el prezentálni a műveit.

Supreme Boi legújabb szerzeményét hallgattuk teljes átéléssel, mikor kopogtak. Fogalmam sem volt mennyi idő telt el a kávészünetünk után, vagy hogy mikor néztem utoljára az órára. Nagyon jól elvoltunk ott hárman: a producer, én, meg a zenénk.

A fiú megállította a programot, aztán nyújtózkodva felállt, hogy kinyissa az érkezettnek az ajtót. Érdeklődve fordultam a székkel én is a bejárat felé, hiszen nem igazán szoktak kopogni azok, akiket én ismerek. Csak a főnök irodájának ajtaján, esetleg a fürdőszobában...

-Szia Hyung szükségem van a... - Akadt el a számomra ismeretlen srác, mikor a producer válla mögött megpillantott engem.

-Gyere csak kicsi dongsaeng, ismerkedj meg ezzel a szuper csajszival, aki híres színésznő lesz. - Húzta be a vállánál fogva a megszeppent fiút az idősebb. Egy egyszerű fekete melegítő, és szürke pulcsi volt rajta, mintha csak JungKookiet láttam volna az otthoni lazsálós ruhájában. Fekete tincsei kicsit a szemébe lógtak, és aranyosan kócos volt, ahogy zavartan a haját borzolta.

Felkeltem a székből, és mosolyogva hajoltam meg, mire a srác szinte földig hajolt.

-Szia, Min MinYu. - Mutatkoztam be a legalább száznyolcvan magas kerek arcú fiúnak.

-Choi YeonJun. - Hajolt meg újra, olyan formálisan, hogy egy pillanatra rosszul éreztem magam tőle. A srác fülében majdnem annyi kis karika libegett, mint ahány nekem volt gyakornok koromban.

-Ő a legújabb gyakornokunk. - Vetődött le a székébe a producer a tőle megszokott lazasággal. - A CUBE-től jött, és ő is szeptemberi, ülj csak le. - Magyarázott nekem is, és a fiúnak is, miközben a monitorra függesztve a tekintetét bezárta az egyik ablakot a gépen. - Nagyon helyes kis verseket ír. - Folytatta a mesélést közben, aztán visszafordult felénk. A srác mintha a nevét sem tudta volna, láthatóan olyan durván zavarban volt. A füle rendes vörös volt, és hiába akartam hogy ne érezze magát kényelmetlenül úgy tűnt nagyon meg volt illetődve. Szegény gyerek, hogy pont SupremeBoit, és az ő lazaságát kapta segítségnek...

-Izgalmasan hangzik. - Mosolyogtam az ülve is nálam legalább kétszer magasabb fekete hajú, aranyos arcú fiúra.  - Ha gondolod és lesz időd szívesen belenéznék az egyik költeményedbe. - Próbáltam minél bíztatóbban rámosolyogni, mire bólogatva bámult az ölébe, és a pulcsija ujjával játszott, valamint az ujjait tördelte.

-Most randit ajánlasz neki? - Morrant fel a producer, mire csak megforgattam a szemem. YeonJun meg fülig vörösödött a kijelentésére. Úgy tűnt még nem igazán szokta meg Shin DongHyuk híresen nagy száját.

-A basszuson még az utolsó refrén után változtass, ahogy megbeszéltük, és tökély lesz. - Keltem fel a székből, ugyanis nem akartam tovább feszélyezni és feltartani YeonJunt. Aztán még a Bangtannak is be akartam számolni a fejleményekről.

-Ott kimarad két ütem, aztán jön újra vissza... - Kaparta gyorsan fel a jegyzettömbére Supreme Boi a javaslatom, aztán megfordult a székével.

-Mész is? - Érdeklődött a barna hajú idősebb srác. - Pedig még nem is kávéztunk másodszorra... - Biggyesztette le az ajkait, hátha meghat. - Lassan ideje lenne. - Pillantott az órára. Én is a számlapra vetettem a tekintetem, aztán gyors fejszámolás után ráeszméltem hogy lassan négy órája ültünk a stúdióban, és fél nyolc körül a srácok már oszolni kezdenek haza. Bár ki tudja, lehet az új album miatt bent maradtak még tovább is táncolni, vagy edzőterembe mentek.

-Nem zavarsz Noona, ne menj el. - Kérte félénken YeonJun is, ahogy megigazítottam a ruhám, és igyekeztem a hajamat is eredeti állapotába hozni.

-Sajnálom, de Unnie kinyír ha megint későn érek haza. - Vettem fel a rózsaszín táskám. - A Bangtannal is jó lenne összefutni. - Mutattam fel a producernek a napom fénypontjának számító kék mappát, hiszen ő értette miről van szó. - Ha lesz szabad délutánod általában a stúdiómban vagyok, de a portán meg tudod kérdezni hogy bent vagyok-e. - Pillantottam a legfrissebb emberünkre, aki alig mert rám nézni. - Majd ugorj át. - Mosolyogtam rá, mire a száját rágcsálva hevesen bólogatott.

-Persze neki azonnal randi a stúdióban, mi? - Morgott a nem létező bajsza alatt a producer barátom. A barna hajába túrva nézett utánam, és próbált ellenállhatatlanul jóképűnek látszani. Egyébként soha semmi bajom nem volt vele, jól is nézett ki mindig is, egyszerűen csak nem jött be, mint pasi, inkább egy idióta, nyomulós haverként, vagy fogadott bátyként tekintettem rá. És ezt ő is pontosan tudta.

-Ne is hallgass rá! - Legyintettem, mire YeonJun egy édes mosolyt varázsolt az arcára. Ugyan a füle még mindig piros volt, de az a mosoly valami rendkívül aranyossá tette a kis pufi arcát.

-Majd szólok Baby JungKookienak kivel randizol a háta mögött. - Fenyegetett meg játékosan az idősebb fiú. - Ráadásul a stúdiódban... - Ingatta a fejét elhúzva a száját. Mintha olyan nagy szó lenne. Anno, mikor egy kisebb stúdióm volt a földszinten, Zseb névre keresztelve, oda tényleg csak azokat engedtem be, akikkel nagyon jóban voltam. Ott nagy szó volt. Aztán felkerültünk az emeletre, ahol már nem csak egy szék és egy asztal fér be a szobába, hanem rendesen van hely, és még mindig úgy emlegetik, mintha hatalmas dolog lenne.

-Oppa, szegényre már így is a frászt hoztad. - Pillantottam a fiatalabbra, aki mintha kezdett volna feloldódni a producer nagy dumájának hatására.

-Hallottam már Hyung természetéről. - Vigyorodott el aranyosan a legfiatalabb.

Supreme Boi felhorkant, és szinte hallottam a gondolatai között átsuhanni a "micsoda alak" kombinációt.

-Jó munkát srácok! - Intettem nekik az ajtóból.

-Szia Noona! Örültem a találkozásnak. - Hajolt meg a kissrác felkelve.

-Én is, remélem még összefutunk. - Hajoltam meg én is, mert rosszul éreztem magam, hogy csak ő hajlong. Mintha valami olyan nagy ember lennék a magam alig százhatvan centijével.

-Holnap egy kávé? - Kiáltotta utánam még DongHyuk a folyosón, kikukkantva a birodalmából.

-Hyung ne zaklasd a kishúgom! - Karolta át Hobi a vállam, aki valószínűleg akkor jött ki a próbatermükből. A tánctermek a folyosó egyik oldalán, a stúdiók a másik oldalán. Tök jó elrendezés, minden egy helyen van.

-Szia! - Pillantottam fel rá, mire a vigyora csak még szélesebb lett.

Vizes tincsei az arcához tapadtak, valószínűleg edzésük lehetett. Vagy zuhanyzott, mert az izzadtságszagot szerencsére nem éreztem rajta.

-Micsoda egy alak! - Puffogott a producer majd egy intés után becsukta az ajtót.

Hobi röhögve húzott maga után be a tánctermükbe.

-Noona keresett, hol voltál egész nap? - Érdeklődött, és a hajába túrt, hogy ne tapadjon annyira a fejére, aztán egy törölközővel kezdte dörzsölni, ahogy kinyitotta a terem ajtaját.

-Oppa elrabolt. - Vontam vállat. - És nagy bejelenteni valóm van. - Vigyorodtam el.

-Zsebibaba! - Hallottam meg TaeHyung hangját, aztán egy tized másodpercen belül már ölelgetett is. Na ő biztos hogy nem fürdött még, ugyanis olyan szaga volt, hogy azt hittem elájulok.

-Tae, megfulladok. - Nyöszörögtem, de ahogy letett Jimin csapott le rám. Kivett mindent a kezemből és odadobta TaeHyungnak, aztán megragadta a csuklóm.

-Hé a mappám! - Kaptam volna a holmim után, de nem engedte.

-Olyat mutatok neked... - Lépkedett velem a valamerre röhögve, és mire ellenkezni kezdtem volna, vagy felfoghattam volna hová visz már belökött egy ajtón.

Ahogy realizáltam, hogy a fürdőben vagyok összeszorítottam a szemem, és még a kezem is elé tettem.

Ujjaimmal kitapogattam a kilincset, de mintha bezárták volna, nem bírtam kinyitni az ajtót.

-Bezártak. Ki vagy? - Kérdeztem a hangokból ítélve éppen zuhanyzó egyént.

A vízfolyás hangja egy pillanat múlva abbamaradt.

-Zsebibaba? - Kérdezte Kookie zavartan.

-Kinyírom Jimint. - Rángattam a kilincset fél kézzel.

-Fordulj el, míg felöltözök. - Kérte, mire biccentettem, és az ajtó felé fordultam még mindig szorosan zárva tartva a szemeim. Próbáltam kitapogatni a kulcsot, mert a mi fürdőnkben mindig belül van, de csak az üres kulcslyukat találtam meg.

-Engedjetek ki! - Ütöttem ököllel az ajtót, mire odakintről röhögés szűrődött be.

-Baszki, hol a ruhám? - Hallottam Kookie kétségbeesett hangját, aztán valami csörömpölve esett talán a földre, míg szitkozódva kereste a holmiját.

-Park Jimin! Engedj ki! - Dörömböltem az ajtón, de csak röhögés hallatszott be. Hogy ki akartam tekerni a nyakát! Fuh, nem tudom mi rosszat tettem, hogy azt érdemeltem, de rettenetesen kínos és zavarba ejtő volt, hogy bezártak az amúgy is kissé szégyenlős Kookie mellé, mikor zuhanyozott.

Már fájt, ahogy püföltem az ajtót, de rettentő ideges voltam, amiért bezártak minket, ráadásul úgy, hogy a hangokból ítélve JungKook ruháit is lenyúlták. Azok meg csak röhögtek odakint. Azt kívántam bár csak megfojthatnám őket.

-Park Jimin! B*szd meg ez nem vicces! - Vágtam egy nagyot az ajtóra, aztán felszisszentem, ahogy belenyilallt a fájdalom az ujjaimba.

-Hé, hagyd abba, ne verd szét a kezed. - Fogta meg a maknae társam a csuklóm, ahogy újra lendítettem volna, hogy dörömböljek.

-Sajnálom hogy kellemetlenséget okoztam azzal hogy hagytam magam berángatni ide. - Sóhajtottam, és lehajtottam a fejem. A szemeimet még mindig szorosan csukva tartottam, rászorítva a tenyerem, mert nem akartam még kellemetlenebb helyzetbe kerülni.

-Majd öntök valamit a kedvenc cipőjébe, aztán meglátjuk mennyire röhög. - Morogta az odakint oltárian szórakozónak Kookie mérgesen.

-YuKo egy csók után kijöhetek. - Közölte röhögve odakintről Jimin.

-B*zd meg Park Jimin! - Fejeltem le az ajtót, ami sajgó nyomot hagyott a koponyámon.

-Majd Baby JungKookie téged. - Jött a válasz szinte azonnal, mire Kookie akkorát vágott az ajtóra, hogy azt hittem kiszakad a helyéről.

Valami reccsent is, de nem úgy tűnt, mintha az ajtó adta volna meg magát.

Ijedten néztem fel a srác fájdalmas arcára, aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg lenyúlták a ruháit és hiába akartam megnézni a kezét, nem mertem az állánál lejjebb pillantani.

-Egy gatyát találtam. - Sóhajtotta, mintha a gondolataimban olvasna, aztán a csuklómnál fogva maga után húzott. Azalatt a pár méter alatt a csupasz hátát bámultam, ahol tisztán kivehető volt a gerince vonala, és a kemény munkával összeszedett izomzata.

Megengedte a csapot, és a kezem a hideg víz alá tartotta. A víz gyorsan felfedte a vörös horzsolásokat a bütykeimen, mire éreztem hogy émelyegni kezdek a vér látványától. Egész nap alig ettem, és a kávé is kezdett kimenni belőlem. Olyankor pár csepp vértől is rám jött a rosszullét.

-Hé, hé, minden oké? - Nézett le rám Kook, mire lehunytam a szemem, és összeszorított fogakkal igyekeztem legyőzni a rosszullétem. - Semmi baj, mindjárt eltűnik. - Locsolta a kezem, aztán hidegebbre állította a vizet, és fél kézzel magához ölelt.

Hátam a csupasz mellkasának simult. Éreztem az egyenletes légzését a vékony blúzomon keresztül, ami lassan megnyugtatott, és az émelygésem is elmúlt.

-És a te kezed? - Kérdeztem tőle, miután kihúzta a tenyerem a csap alól. - Hallottam ahogy reccsent.

-Az a nadrág volt. - Zárta el a vizet. - Talán YoonGi Hyungé lehet. Kissé szűk. - Magyarázta, miközben egy törölközővel felitatta a vizet a sebek mellől.

Nem mertem odanézni, nem akartam visszahányni azt a kevés kaját amit aznap ettem, így inkább a nekem vállmagasságban lévő tükörben néztem JungKookie vizes haját, és a lehajtott fejét.

-Már nem vérzik. - Pillantott fel a fiú, ahogy megtörölte a saját kezét is. A tükörben összeakadt a tekintetünk. Sötét szemei megcsillantak a lámpák fényében, és egy édes mosolyt varázsolt az arcára. - Régebben jobban bírtad a vér látványát. - Igazította meg az ezüst színű hajam, hogy ne lógjon a szemembe.

-Régebben sok mindet jobban bírtam. - Sóhajtottam, ahogy áthelyeztem egyik lábamról a másikra a testsúlyomat. - És enni is többet ettem. - Tettem hozzá elhúzva a szám.

-Nőtt a hajad? - Kérdezte a tincseimmel babrálva.

-Szombaton csak hullámos volt. Azért látszik most hosszabbnak. - Döntöttem a tarkóm a mellkasának, míg ő elmélyülten simogatta ide-oda a hajam.

-Ne kócold össze! - Fogtam meg a csuklóját a sérült kezemmel, amibe azonnal fájdalom nyilallt. Ezt láthatta az arcomon is, mert aggódó arccal emelte fel a tenyerem.

-Pihentesd, úgy hamarabb meggyógyul. - Nyomott egy gyógyító puszit a kézfejemre, aztán állát a fejem búbjára ejtette. Hála a tíz centis sarkaimnak és a platformnak nem kellett nagyon előre görnyednie.

-Hol van JungKook? - Hallottuk odakintről NamJoon hangját, mire mindketten felkaptuk a fejünket.

-Még zuhanyozik. - Válaszolt ártatlanul Jimin, amit tisztán hallottunk. Valószínűleg az ajtó előtt állhattak.

-Hyung, bezárt ide Zsebibabával! - Kiabált ki a maknae társam, aztán néhány lépéssel az ajtónál termett.

Én is menni akartam, de megcsúsztam a vizes padlón, és ha nem kapaszkodok meg a mosdó peremében tuti eltaknyoltam volna.

Felpillantva JungKook a Yoongi méretű farmerbe préselt lábait pillantottam meg, ami úgy tűnt a combjain és a fenekén fájdalmasan szűk lehetett. A hátán hullámoztak az izmok, ahogy gesztikulálva az ajtónak néhány szóban elmagyarázta NamJoonnak, hogy mi a helyzet.

-Jól vagy? - Fordult felém miután elmesélte a szitut, mire feltárultak a halvány kockái a hasán, és a fedetlen mellkasa.

-Csak megcsúsztam. - Egyenesedtem fel, és óvatosan, a zuhanyzás közben keletkezett nagyobb tócsákat igyekezve kikerülni mentem oda hozzá.

Újfent megcsúsztam, de Kookie gyors reflexeinek hála megtartott, így nem fejeltem le a zuhanyzó egyik oldalsó csempés falát.

Az ajtó pont akkor nyílt ki, mikor sikerült felegyenesednem.

-De édes szerelmes pár! - Ujjongott röhögve Jimin.

-YuKo! YuKo! YuKo! - Kántálta TaeHyung szintúgy fulladozva a röhögéstől.

-Meghaltok! - Indultam volna a kilencvenötös páros felé, ha NamJoon nem áll elénk.

-YuKo! YuKo! - Vigyorgott a két idióta a leader mögött.

-Fogjátok már be! Mindenki kussol. - Adta ki a parancsot Hobi, aki nagyon idegesnek tűnt, hasonlóan a társaság fáradt, idősebb tagjaihoz. - Mi a franc folyik itt? - Jött közelebb.

-Mi ez a béna ship? - Morogtam az orrom alá mérgesen meredve a jómadarakra. JungKook elengedte a kezem, és hagyta hogy kilépjek a parkettás padlóra.

-Az nem az én nacim? - Hallottuk YoonGi meglepődött hangját.

-Miért voltatok ketten a fürdőben? - Csatlakozott Jin is az értelmes beszélgetéshez. - Miért nincs rajtad rendesen ruha? - Intézte kérdését Kookie felé.

-Úristen. - Nyögte ki YoungKi, mivel láthatóan végigmérte a Golden Maknae lényét. Yongi erre csak mérgesen fújtatott egyet. Mindezt néhány másodpercen belül, így már az én fejem is megfájdult a hangzavartól amit csaptak.

-Hyung azt mondta befogni! - Lett dühös NamJoon is. - Mit műveltetek?! - Fordult a két jómadár felé, aztán felénk.

-Adjátok vissza a ruhámat! - Morogta Kookie dühösen, mire Nam vádlón fordult a két jómadár felé.

-Ő ment be! - Mutatott rám Jimin, mire kikerekedtek a szemeim. Ilyen kínos helyzetbe hoz kettőnket, a legjobb barátommal, aztán még tagadja is!

-Meg a nagy francokat! - Akadtam ki, és folytattam volna, ha NamJoon nem vág közbe.

-MinYu, menj haza Noonával. Most! - Biccentett a leader a fogadott nővérem felé, aki láthatóan rajta felejtette a szemeit a drága maknae társamon. Csodás!

-Szívesen megrugdosnám a kis Jimint, meg a pöttöm Taet is. - Közöltem mérgesen a két sráccal, ujjaimat összezárva gúnyosan mutatva a méreteket, aztán felvettem a földről a mappámat és a táskámat, és elhagytam a termet.

Magamban forrongva vágtattam le a lépcsőkön, olyannyira odavágva a sarkam, hogy csoda, hogy nem tört ki a cipőm sarka. A talpam rettenetesen megfájdult, de a fene vinné el!

YoungKi már csak a földszinten ért utol, ahol abban a pillanatban talán az egész vezetőség ott tartózkodott.

-Mégis mi a franc volt ez? - Sietett utánam, és a vállamnál fogva rántott vissza.

-Ne most. - Ráztam le a tenyerét a vállamról. Nem akartam balhét a cég fejesei előtt. Főleg úgy, hogy hiába voltam nagyon dühös, Bang PDnim azonnal kiszúrt magának. - Aludj a srácoknál. - Közöltem vele, aztán sietve magamra kanyarintottam a maszkom, és a napszemüvegem, majd kiléptem az ajtón. Az utcán azonnal megéreztem a hideget, de nem akartam megállni.

-Min MinYu! - Jött utánam a fogadott nővérem, nem adva fel a zaklatásom.

-Egyedül akarok lenni, hagyj békén. - Kértem, és sietősebbre vettem a lépteim.

-MinYu-ah. - Szólt még utánam tehetetlenül, de már nem vele foglalkoztam.

Szemeimmel egy taxit kerestem, amit a következő kereszteződésnél meg is láttam.

Leintettem az autót, aztán bediktáltam a sofőrnek a lakásomtól egy utcával odébb lévő címet.

Csendben, magamba fojtva minden hisztim vártam, míg megérkeztünk a házhoz. Miután kifizettem az utat sietve mentem a háztömbhöz, aztán fel a lépcsőn a lakásomhoz.

Fájt már a lábam, de legalább kiadtam magamból a dühöm egy részét a mozgással.

Ledobtam a telefonom a konyhaasztalra, átvedlettem egy melegítő szettbe, és erősítő gyakorlatokkal fárasztottam ki magam még jobban.

Rendesen szédültem, mikor újra felegyenesedtem a talajgyakorlatok után. Pár lépéssel nagy nehezen eljutottam az ágyig, aztán éreztem hogy a tagjaim felmondják a szolgálatot.

Csak reménykedni tudtam, hogy a puha ágyamba dőlök, nem a hideg és kemény padlóra. Ahogy leért a fejem a takaróra elvesztettem az eszméletem.