Hullócsillag (Kim Lip x MoonBin OneShot)

Hullócsillag

(LOONA Kim Lip x ASTRO MoonBin)

Csendesen pakolgatom el az elmosogatott kávéscsészéket a felsőszekrénybe. Már sötét van odakint, és zárás után már csak a kis kávézó kiszolgáló pultja felett ég néhány lámpa hangulatossá varázsolva a helyiséget. Imádok itt dolgozni, bár ez a nap elég fárasztó volt. Kissé irigykedve gondolok arra, hogy tavaly még nekem is volt kivel ünnepelnem a valentin napot. Aztán az a barom úgy döntött hogy gyakornoknak jelentkezik egy kiadóhoz, és teljesen elveszítette önmagát. Abból a szerethető, kedves, értelmes és rendes fiúból egy önző és kiállhatatlanul nagyképű pofátlan alak lett. Senki nem volt érdemben hozzá illő, senki és semmi nem felelt meg neki. Egy darabig hagytam magam kihasználni, mert a rózsaszín köd még két év után is a szemem előtt lebegett. Aztán egy ponton kijózanodtam, és szakítottunk, mielőtt még teljesen romba döntött volna.

Az emlékektől felmegy bennem a pumpa, hiszen annak ellenére, hogy voltak szép pillanataink az elején nagyon dühös vagyok rá még mindig, amiért úgy kifordult önmagából. A csészék nagyobbat koppannak a faszekrény polcán, ahogy hangulatomhoz mérten nagyobb erővel pakolgatom őket.

-Kim Lip, jól vagy? – Pillant rám a munkatársam, aki a mosogató gépből szedegeti ki a kis kávéscsészéket és a csészealjakat.

-Persze. – Hajtom le a fejem, és becsukom a szekrény üveges ajtaját, hogy kinyithassam a másikat, ahol a tányérkákat tartjuk.

-Azért kegyelmezz azoknak a porcelánoknak, nem tettek semmi rosszat. – Mosolyog fel rám kedvesen. Szőke hajzuhatagom meglibben, ahogy biccentek felé, és igyekszem rendesen és balesetmentesen végezni a munkám.

A munkatársam Moon Bin, nagyon rendes srác, kedves és nagyon jóban vagyunk. Sokszor dolgozunk egy műszakban, és nagyon jól megvagyunk együtt. Egyszer, mikor nagyon dühös voltam valami miatt kiszedte belőlem mi történt tavaly márciusban. Neki is voltak hasonló szívügyei amit nehezen, de kiimádkoztam belőle, így azóta még jobban megértjük egymást.

Moon Bin kirakja az utolsó csészealjat is a pultra, aztán nyöszörögve felemelkedik az alsó szekrények közé rejtett géptől. A derekát fogva hordja el a bajsza alatt mindennek a kivitelezőket, akik legalulra tették azt a gépet.

-Nem értem miért mindig te csinálod. – Rázom meg a fejem, és miután lábujjhegyre állva felügyeskedem a polcra az utolsó porcelánt is becsukom a szekrényt. – Én nem érem fel a polcokat, te pedig fájlalod a derekad. – Fordulok felé, de csak a mellkasával találom szemben magam.

-Mert imádom nézni ahogy bénázol. – Közli, és a fehér egyenruháját bámulva is tudom, hogy vigyorog. Megemelem az állam, hogy fellássak az arcára, amin ténylegesen egy hatalmas mosoly terül el. Kezében egy ronggyal kezdi feltörölni a pultra ömlött vizet, ami a pakolgatás közben került oda.

-Úgy érzem át kell gondolnunk kettőnk dolgait. – Forgatom meg a szemeim látványosan, majd elhaladok mellette, hogy előhozzam a takarítóeszközöket. Kinyitom a tároló ajtaját, hogy onnan kivegyem a seprűt és a lapátot. Megvárom, míg a fiú odaér hozzám.

-Miért, mi a gond kettőnkkel? – Kérdi Moon Bin, ahogy elveszi tőlem a seprűt.

Figyelmen kívül hagyva a kérdését megyek el mellette, hogy míg ő felsöpröget letöröljem az összes asztalt, és elrendezzem a cukortartókat, ital- és étlapokat mindenhol.

-Hé! Kim Lip, mondd mi bajod van? – Kapja el a csuklóm, mire csak grimaszolok felé egyet. – Ne már, valentin nap van! – Aegyozik, amitől nevethetnékem támad. Egy pillanatra elmosolyodok, amit egy győztes vigyorral vesz tudomásul.

-Tudod imádom amikor morcos vagy, és így összehúzod a szemöldököd. – Pöcköli meg a homlokom kedvesen az említett részhez közel.

-Hagyd már abba, és engedj el. Haza akarok ma érni. – Tolom el magamtól a karjait. Aranyos, hogy így foglalkozik velem, de sok tud lenni.

-Még csak fél hét van. – Veszi kezébe a seprűt, és elsétál mellettem, hogy elkezdje a takarítást. Morcosan fordulok utána, de aztán elmosolyodok, mert egy vicces mozdulatot produkál, mikor megbotlik a saját lábában.

Csendben állunk neki a dolgunknak. A tőle legtávolabb eső asztalokat kezdem el letörölni, és összerendezgetni, miközben egy nemrég megjelent dalt dúdolgatok. Imádom a zenét, ha lehetne ez lenne az életem. Táncolnék, énekelnék, és dalt szereznék. Bár az exem miatt nem hiszem hogy mernék jelentkezni bárhová, mindenesetre otthonról is szerethetem ugyan úgy. Szombatonként járok táncolni is, egy nagyon kedves nőhöz, a legjobb barátnőmmel.

Miután összerendeztem a cukortartót és az itallapokat átsétálok a következő asztalhoz.

-Chuu benéz ma? – Érkezik a kérdés Moon Bintől aki már egészen közel van hozzám. Kis kupacokba húzza össze a port, közben pedig érzem, hogy engem figyel.

-Nem, a barátjával mennek valahová. – Törölöm át harmadszorra is az asztalon terpeszkedő foltot.

Imádom azt a lányt. Minden nap suli után bejön hozzánk, és sokszor zárásig itt lógatja a lábát, hogy aztán együtt mehessünk haza. Két háztömbbel odébb lakik, mint én.

Tegnap felajánlotta hogy tarthatunk csajos napot, lemondja a randiját. Természetesen elutasítottam, érezze jól magát, egyedül is tudok nyálas sírós doramákat nézni, miközben egészségtelen cuccokkal tömöm a fejem.

-Mit gondolsz, vagyok elég jó srác ahhoz, hogy ne hazamenj, hanem mondjuk meghívjalak kajálni? – Kérdi Moon Bin.

Felé fordulok, mire szembe találom magam a láthatóan kissé zavarban lévő sráccal. Fél kezével a seprű nyelét szorítja, ujjbegyei lassan fehérek; másikkal a tarkóján borzolja a sötétbarna, már majdnem fekete haját. Mindezt a könyökéig feltűrt fehér ingében, a derekától lefelé nyúló fekete köténnyel, alatta a fekete egyen nadrággal. Nem tudom mit csinál a szabadidejében, arról nem szokott beszélni, mindenesetre nagyon attraktív, és nem mellesleg már-már fájdalmasan jóképű.

-Szóval? – Köhint, mire pislogva veszem észre magam. Ajkamba harapva csapom magam képzeletben homlokon. Már megint megbámultam, hatalmas taps nekem!

Nézzük mit is terveztem mára… kitakarítani a lakást, és rendet rakni a szekrényemben… romcsi filmet nézni, popkornnal, csokival és chipssel tömni a fejem… aztán felhívni Chuut hogy elmesélje mi volt vele ma, hiszen ő az a lány, akivel mindig történik valami… egyszóval teljesen lényegtelen dolgok.

-Miért is ne… - Vonok vállat végül. Néhányszor már, mi, a kávéház alkalmazottai összeültünk egy étteremben, megvitattuk az aktuális témákat, jót nevettünk egymáson, és természetesen elég sok alkohol fogyott… Soha semmi negatív nem volt, igaz mindig négyen-öten vagy nyolcan voltunk, és általában Chuu is ott volt velem.

-Király. – Vigyorodik el, de olyan szélesen, hogy azt hiszem kiesik a saját száján.

-Hát oké… - Fordulok vissza az asztalhoz, hogy letörölgessem. A szemem sarkából a hatalmas ablakok visszatükröződésén látom, hogy Moon Bin valami idióta táncot produkál, amin nevetnem kell. Szerencsémre még időben visszafogom magam, így csak a vállaim reszketnek meg.

Az asztalok letörölgetése után megtöltöm a felmosó vödröt vegyszeres vízzel, és a kávézó bejáratától elkezdem feltörölni a padlót. A fehér kő így vizesen még szebben csillog, gyönyörűen visszatükrözi a hatalmas ablakokon betükröződő fényt, valamint az ablakok által visszavert lámpákat.

A fiú, miután befejezi a söprést beáll a pult mögé, ahol a gépeket kezdi letakarítani. Fejemben újra elindul a dal, így néha kissé talán túlságosan is beleélve magam folytatom a felmosást.

Moon Bint sokszor kapom azon, hogy vigyorogva, vagy elmélázva bámul felém. Sokszor történt már ilyen, bár úgy láttam sokszor megnézi magának a vendégek között is a csinosabb lányokat. Elvégre ő is pasiból van, egy szavam sem lehet.

Takarítás befejezése után hátul az öltözőkben átvesszük a munkaruhánkat.

Kiengedem a hajam, és kifésülöm a kissé összegabalyodott tincseket. Megigazítom a halvány sminkem, aztán a magas sarkú bokacsizmámba bújva visszapakolom a holmijaim a szekrénybe. A dalomat dúdolgatva veszem fel a kabátom, és csukom be a szekrényem ajtaját.

Kétszer koppan az ajtó odakintről, ami kirángat a dal világából.

-Kész vagyok. – Nyitom ki az ajtót, ahol feltárul a már felöltözött srác képe. Fél vállára kapja a hátizsákját, ami meg kell jegyeznem rettentően jól áll neki.

-Menj előre, bezárok. – Invitál maga elé a kijáratnál.

Míg ellenőrzi a villanyokat írok Chuunak, hogy mi a helyzet. Persze nem reagál, de azért szeretem mindenről értesíteni.

Moon Bin becsukja az ajtót, és míg a zárral bíbelődik van időm végigmérni. Tapadós farmere kiemeli a vékony, mégis izmos lábait. A cipője pedig nagyon bejön, imádom azt a fajtát ami neki van. Nagyon márkás, és nagyon drága, de nekem is van hasonló csak női változatban. Mikor megfordul észreveszem, hogy a fekete dzsekije alatt egy szürke kapucnis pulcsit visel. Sokszor hord hasonló cuccokat, amit szintén szeretek benne. Igényes, de egyben laza és sportos is.

-Tudok egy nagyon jó helyet. – Mosolyog rám a fiú. A lámpák fényében még inkább előtűnnek arcának vonásai, mire nyelnem kell egyet. Nem tudom mi ütött belém, de eddig a pillanatig is tudtam hogy ez a srác jól néz ki, de most úgy éreztem elolvadok attól, ahogy rám néz. A szívem ezerrel kezd dobogni, mire egyre inkább zavarban érzem magam.

-Menjünk. – Nyögöm ki, és elkapom a szemem, hogy ne kapjak szívinfarktust. Mi a franc van velem? Eddig nem történt velem semmi a közelében, simán megöleltük egymást; most meg attól fel akarok robbanni ~ természetesen jó értelemben ~ ahogy rám néz?

-Tudod… - Kezd bele, mire kénytelen vagyok ránézni. Megint zavarban van, és ennek látható jele, hogy a tarkóját piszkálja. – Örülök, hogy ma veled dolgozhattam. – Pislog a járdára, ahogy elindulunk.

-Öhm… Én is? – Próbálom leplezni a meglepettségem. Valahogy nem pont ezt vártam. A szemem sarkából figyeltem inkább, ahogy rám pillant, majd inkább a földet kezdi pásztázni. Talán ő sem így akarta? – Hol ez a hely, ahová megyünk? – Kérdezem tőle, terelve a témát, hogy forgathassam a fejem merre is kellene haladnunk kiérve a kereszteződéshez.

-Legyen meglepetés. – Érkezik a válasz a fejem fölül.

-Akkor merre megyünk? – Fordítottam felfelé a fejem, hogy rálássak az arcára.

-Egyenlőre odáig. – Mutat el a buszmegálló irányába.

-Remélem nem leitatni akarsz. – Jegyzem meg játékosan, és egy kicsit meglököm a vállát.

-Ugyan már, valentin nap van, ilyenkor a csaposok sem dolgoznak. – Legyint. – Az összes el van foglalva azzal, hogy kifossza a virágüzleteket. – Magyarázza, mire nevethetnékem támad.

-És aki hozzánk hasonlóan utálja ezt a napot? – Pillantok fel rá, de aztán a feje felett megpillantom a csillagos égen átsuhanó hullócsillagot. – Ú nézd! – Ragadom meg a karját, és a fényes csík felé mutatok.

-Wow… Ugye kívántál? – Fordul felém, mikor a csillag eltűnik.

-Ilyenkor kellene, igaz? – Harapok az ajkamba, hiszen elrontottam, nem kívántam azonnal. Így meg már lényegtelen.

-Hé, miért nem kívántál? Állítólag valóra váltja. – Pillant rám szomorú szemekkel.

-Legalább neked sikerült. – Sóhajtok egy nagyot. – Egyszer már kívántam, sok évvel ezelőtt… - Pillantok fel újra az égre.

-Mi volt az? – Érdeklődik kedvesen.

-Egy rendes srácot magamnak. Aztán kikaptam azt a hülyegyereket. – Húztam el a szám. – És te mit kívántál? – Nézek rá, mire azonnal elkapja rólam a tekintetét.

-Úgyis kiderül hamarosan hogy valóra válik e, vagy sem. – Vakarja meg a tarkóját újra.  – Egyébként mi volt az a dal, amit dúdoltál egész nap?

Kissé meglepődök a témaváltáson, de aztán felülkerekedik rajta a zene szeretete, így inkább elengedem.

-Ismered a DREAMCATCHER-t? – Kérdezem tőle lelkesen, mire elgondolkodva bólint.

-Az egyik barátom, JinJin Hyung nagy rajongójuk. – Dugja zsebre a kezeit mosolyogva. – Folyton az egyik tagról áradozik edzés közben. – Magyarázza. Szóval edzenek… Az izomzat már érthető, a modellalkat meg vele született adottság lehet. – A táncot is megtanulta, és a kocsijában is folyton őket hallgatja.

-Nemrég jelent meg az új daluk, és annyira jóó! – Ugrok egy aprót fangörcsölve, mire felnevet. Imádom a nevetését. – Azóta a fejemben van. – Süllyesztem el a zsebemben a kezeim, nehogy az a maradék méltóságom is elvesszen, ami megmaradt ezután a tettem után.

-Érdekes hogy ennyire kedveled őket. – Jegyzi meg, mire értetlenül meredek rá. – Mármint a korunkbeli lányok inkább a fiúcsapatokat kedvelik, meg a külföldieket. – Magyarázza ki magát, mire csak vállat vonok.

-Chuu is hülyének nézett először, de ő is fangörcsöt kap Justin Biebertől, szóval nem jobb nálam. – Vigyorodok el. – Jin Dae, Chuu párja pedig Michael Jackson megszállottja. – Folytatom a zenei ízléseink felsorolását vigyorogva.

-Az én ízlésem nem ilyen konkrét. Nagyon sok fajta zenét hallgatok. – Magyarázza. – Bár a barátaim inkább hazait és amerikait hallgatnak, így általában én is. – Meséli tovább. -  Csukd be a szemed!

-Mi? Miért? – Kapkodom a fejem.

-Chuu szerint ismered a helyet és nem akarom, hogy tudd hová megyünk. – Tartja hatalmas tenyereit a szemem elé. Kellemes illata szinte fejbe csap, ahogy a puha kezei az arcomra fonódnak. Érzem, hogy a szívem megint rákezd, és csak remélni tudom, hogy nem veszi észre milyen reakciót vált ki belőlem.

-Hé! Az a lány nem is mondta, hogy beszéltek! – Próbálom lefejteni magamról az ujjait. Aztán inkább feladom, mert elkezd remegni a kezem.

Hallom, ahogy beáll elénk a busz, majd megérzem Moon Bin karját a derekamon. Magammal küzdök, hogy el ne ájuljak, vagy pocsolyává ne olvadjak a tenyere melegségétől, míg feljutunk a buszra.

Csak akkor engedi el a fejem, és a derekam mikor megérkezünk a busz hátuljába, ahol már nem láthatom melyik járat, és hogy merre megy.

-Ugye nem akarsz elrabolni? – Huppanok le a kényelmes ülésre, a fiú pedig mellém telepszik.

-Akkor nem nyilvános helyre hoztalak volna. – Nevet fel, mire nagyokat pislogva bámulok rá. – Nyugi, csak vicceltem. Chuu kinyírna.

-Honnan ismered a barátnőmet? – Bököm meg a vállát, mire mindent tudóan elmosolyodik.

-Lehet hogy régebbről ismerem… - Ködösít, mire összefonom a karjaim.

-A Hanlimba jártál? – Puhatolózok, hiába nem emlékszek rá. Chuuval nem lehettek osztálytársak, hiszen Moon Bin idősebb nálunk, ráadásul emlékeznék rá a középsuliból.

-Igen, de nem onnan. – Tényleg Hanlimos volt? Gáz, pedig egy ilyen srácra biztosan emlékeznék ha láttam volna.

-Akkor óvodába? – Fordulok felé teljes testtel az ülésen. Igaz, így már nem olyan kényelmes, de jobban rálátok az arcára, ami egy nyitott könyv.

-Nem. – Rázza meg a fejét. A sötét színű haja viccesen meglibben mozdulata közben. Olyan puhának tűnnek a tincsei hogy legszívesebben megtapogatnám, hogy tényleg… Mi van velem? Gondolatban fejbe csapom magam, aztán inkább töröm a fejem, honnan ismerhetik egymást.

-Ha gyerekkori barátok lennétek már mesélt volna rólad. – Ütögetem az állam, miközben gondolkodok. – Szomszédok nem lehettetek, mert amióta az eszem tudom a közelükben laktunk.

-Az egyik öccse a húgommal járt egy osztályba. – Vigyorodik el.

-Oh, ez nem jutott volna eszembe. - Húzom el a szám, aztán az ablakon kezdek kifelé bámulni. - Oooh, tudom hol vagyunk. - Ragyog fel az arcom, az ismerős környék láttán.

-Ne rontsd el a meglepetést! - Ránt el az ablaktól a fiú, és olyan szorosan ölel magához, hogy úgy érzem összeroppanok. A szőke hajam a szemem elé lógva takarja az egyre pirosabb arcom. Az illata és a forró tenyerei a hátamon és a derekamon olyan intenzíven kerítenek hatalmukba, hogy egy gondolat azt sikítja a fejemben hogy soha többé nem akarom elengedni ezt a pasit.

Ujjai a hajamba tévednek, forrósággal elöntve a tarkómat, ahol a puha bőre érinti az enyémet. Kikerekedett szemekkel bámulom a dzsekijét. Most valószínűleg egy paradicsom is irigykedve nézne rám.

Nem merek megmozdulni. Annyira jó érzés, ahogy az ujjaival a szőke tincseim között szánkázik.... Mégis el akarok futni messzire, elmenekülni a zavaromból, viszont annyira, de annyira jól esik amit csinál.

Végül átadva magam a pillanatnak ejtem a fejem a mellkasának, és élvezem a pillanatot. Próbálok normálisan lélegezni, ami rendkívül nehéznek bizonyul. Mit tesz velem ez a srác?

-Khm... saj.... sajnálom. - Köszörüli meg a torkát, és egész testében megremeg. - Megjöttünk. - Emeli ki a kezét a hajamból, és kissé eltol magától. Vörös fejjel, a hajammal takarva az arcom húzódok vissza a saját ülésemre.

Nem nézve egymásra, teljes zavarban szállunk le a buszról. Csak a földet tudom nézni, a kis kavicsokat a cipőm orra előtt.

-Sajnálom elragadtattam magam. - Szólal meg, mire felemelem a fejem, de csak a mellkasáig merek nézni.

Nem tudok mit mondani, csak megrázom a fejem, és hang nélkül egy "semmi baj"-t formálok ajkaimmal.

-Ne haragudj... - Érinti meg a vállam, mire akaratlanul is feljebb emelem a fejem és a szemeibe pillantok. Azokba a gyönyörű mélységekbe. Istenem, milyen szépek!

Pislogás nélkül meredünk egymás szemeibe. A fekete íriszeiben gyönyörködöm, amiben az egész univerzum van jelen. Egy saját sötét, mámorító galaxis, és a milliónyi fényesen ragyogó és villódzó csillag...

-Eljössz velem egy randira? - Szólal meg hirtelen, mire a döbbenettől lefagyok.

Reménytelivé válik a tekintete, aztán pedig szomorúvá.

-Sajnálom, én csak... - Hajtja le a fejét az ajkait harapdálva. - Én csak...

-MoonBin. - Nyögöm ki a nevét, mire még lejjebb hajtja a fejét. Megnyalom a szám, mert úgy érzem a sivatag nedvesebb náluk. - Én nem....

A fiú felpillant rám, és a szomorú arca láttán azonnal összefacsarodik a szívem. Pedig nem is tudtam végig mondani. Az összes levegő a tüdőmből köddé vált.

-Sokat gondolkodtam ezen, és te olyan szép lány vagy, hogy biztos van valaki más... - Nyel egy nagyot, mire az alsó ajkamba harapok. - Valaki más akivel szívesen elmennél valahová és.... azt hiszem nem kellett volna ezt.... felejtsd el, én csak... csak... - Túr a hajába

-Én nem tudom mit mondjak. - Emelem meg tehetetlenül a kezeim, mert tényleg fogalmam sincs. Ez a pasi velem akar randizni? Aki el tudna olvasztani a keze melegével? Akinek az illata, a hangja, a mosolya, mindene olyan ködként kerít körbe, hogy lélegezni is elfelejtek.... - Te tényleg nagyszerű fiú vagy. - Motyogom. - És én... szívesen... igen... én... - Makogok össze-vissza zavaromban.

Forró ujjak érintik meg az állam, és emelik meg annál fogva a fejem.

-Köszönöm. - Húzza őszinte mosolyra az ajkait.

-Annyira béna vagyok. - Biggyesztem le az ajkaim, mert tényleg fusztrál, hogy alig bírtam kinyögni a szavakat, és hogy csak hebegtem-habogtam mint valami fogyatékos.

-Nem, dehogy. - Nevet fel a fiú. - Gyönyörű vagy. - Bókol, mire megint megakad a levegőm.

Zavartan lehajtom a fejem, mire nevetve ölel magához forró és erős karjaival.

-Nem gondoltam hogy a hullócsillag ilyen hamar teljesíti a kívánságom. - Suttogja a fülembe.

-END-