ByulWoo Fanfictions

Sunrise (Napkelte) One Shot RM from BTS   Kellemesen langyos a hajlani levegő, korai madarak repkednek és csiripelnek. Hangjuk kellemesen simogatja a tudatom, ahogy a férfi után lépkedek. A fák fölött az ég még mindig sötét, nem sokat látok a sűrűben. Balerinacipőm vékony talpa alatt mindent érzek, és csak azért nem estem el a kiálló gyökerekben, mert ujjai szorosan kulcsolódnak az enyémek köré. Mióta kiléptünk a szállodából nem is engedett el. Forró tenyere felmelegíti az én hideg ujjaimat. Nem félelmetes az erdő, és bár sűrű a növényzet, lehet benne haladni. Akárhová is megyünk. Még mindig nem árulta el hová tartunk, hiába kérdeztem már ezerszer. - Vigyázz, itt van valami ragadós növény. - Figyelmeztet NamJoon, majd félretolja előlem, és maga mellé húzva kerüljük ki az utunkat akadályozó tényezőt. - Már elég régóta eljöttünk a szállodából. - Szólalok meg. Talán fél óra, vagy egy óra óta? Leszálltunk a buszról a semmi közepén, és gyalogolunk ebben az erdőben, egy n...

BTS YOUTH 2015. Augusztus 25. Talán a hajnalok hajnalán ránk rúgják az ajtót tökéletes kifejezés arra, ahogy reggel Jimin és Suga, kedves rádiós műsorvezető társaim ébresztettek minket. Nem szó szerint rúgták, de a szokásosnál egy órával hamarabb, minden jelzés nélkül érkeztek, nagy hangzavart csapva, még mikor félálomban voltam. - Megjöttünk! - Vágta ki az ajtót Jimin, mire olyan hirtelen pattantam fel, hogy a vöröske röhögésben tört ki. Unnie jelenléte miatti még éberebb, alig pár órányi alvás után nagyon rosszul éltem meg azt a fajta keltést. A szememet dörzsölgetve néztem ahogy lerúgják a cipőjüket. - Hány óra van? - Motyogtam a töltőn lévő telefonom után kutatva szemeimmel. - Történetesen reggel van. - Vigyorgott Jimin. - Tökéletes ébresztés, kakas kukorékol a szomszéd városban, lassan kel fel a nap... - Dobta le a dzsekijét az egyik szék támlájára. - Maradj már! - Morgott mögötte Suga, és egy tockost adott a barátjának hogy hallgasson el. A szoba csend...

 BTS YOUTH 2015. Augusztus 24. A reggeli rádiózás és a kemény táncedzées után a pici stúdióban tengettem az óráimat ölemben a gitárral, a dalszövegen agyalva. Egy dal, ami a barátságról szól. Ez volt a kérés. Előző napokban egy véletlen folyamán pár pillanatra feltűnt az a kép a világhálón amit azon a kiránduláson csináltunk Hobival és Kookieval amikor Myungie nálam volt. Nem tűnt kész katasztrófának a dolog, el lett intézve annyival hogy közösen dolgozunk egy dalon. Bang PDnim szerencsére nem akart rám erőltetni egy szóló debütálást, egyedül az volt a kikötése, hogy a srácokkal közösen kell alkotnom valamit, különben nagy bajban leszünk. Nem mintha nem tudnák az ARMY-k hogy egy kiadónál dolgozunk, és nem beskatulyázva élünk, vannak barátaink... De persze nem akarunk botrányt, a vezetőség így gondolta a legjobbnak. Szóval próbálom összehozni a rímeket, de lassan már sajog a fejem. A barátságról JiWoo rossz példája jut eszembe, de nem akarok arról írni egy dalt. Rajt...

DONGSAENG (BTS V x RED VELVET Irene) 2/2 Korán reggel megértettem miért űztem el azt a vekkert a reggeleimből, sőt, az egész életemből. Pontosan négy óra ötven perckor olyan hangzavart rendezett, hogy nemcsak engem, de talán az egész környéket felkeltette. Hiába próbáltam lecsapni, a földhöz vágni csak nem hallgatott el, és csak nagy szenvedés után sikerült kiszednem belőle az elemeket. Miután sikerült leállítanom a folytonos csörgését megkönnyebbülten a hajamba túrva siettem a fürdőbe. Álmosan mostam meg az arcom, de valami furcsa volt a bal kezemen. A csuklómra pillantva rá kellett jönnöm hogy nem csak a képzeletem járatott le megint álmomban, ténylegesen megtörténtek a dolgok. TaeHyung tényleg ott volt a tetőn, és lent a sikátorban, és nem csak az álmomban ápolta le a kezem és a térdem. És a valóságban hagytam el a telefonom a kedvenc karkötőmmel együtt. És ha be akarok számolni bárkinek a velem történt álomszerűen valóságos dolgokról ahhoz szükségeltetik a mobiltelefonom....