BTS Youth 2015. Szeptember 05.

BTS YOUTH

2015. Szeptember 5.

Korán ébredtem. A szemeim felpattantak, és hiába hallgattam a másik oldalon fekvő Jimin szuszogását képtelen voltam visszaaludni.  Csendben felkeltem, majd a fürdőszobában vállalható kinézetet varázsoltam magamnak. Lezuhanyoztam, hajat mostam, halvány sminket is magamra kentem, majd egy egyszerű fehér trikó kék farmer short párosításban visszamentem a még mindig alvó vöröskéhez.

A reggeliig még rengeteg időm volt, így laptopommal a kezemben kerestem a kis szobában ülőalkalmatosságot. Az ablakpárkányra felülve válaszoltam néhány e-mailre, elolvastam a napi híreket, és fülhallgatóval zenét hallgattam.

Halk kopogásra kaptam fel a fejem. Lepakoltam az ölemből, majd az ajtóhoz lépkedtem, igyekezve nem felkelteni az édesen alvó Jimint - ha már ő aludhat.

Résre nyitottam az ajtót, hogy ki tudjak kukucskálni rajta.

-Jó reggelt! - Mosolyodott el NaHyu-nim ahogy megpillantott. - Tíz perc múlva reggelizünk, utána pedig kezdődik a munka.

-Oké, mindjárt megyek. - Ígértem, miközben a hasam is kordult egyet, jelezve, hogy ideje lenne normálisan étkeznem.

-YoungKinak nem kell felkelnie. - Mosolygott a fekete hajú nő, mire bólintottam, majd becsuktam az ajtót. Ha tudná!

Bármennyire nem akartam felkelteni, a szöszmötölésemre Jimin mégis felébredt.

-Zsebibaba... - Motyogta, miközben álmos szemeivel a párnára támasztott állal figyelte, hogy mit csinálok.

-Bocsi, és jó reggelt! - Pillantottam rá, miután felvettem az ékszereimet.

Egy ásítás után felkászálódott, majd kikerülve engem a fürdőbe ment. Nem akartam megvárni, így beszóltam neki, hogy elmegyek, aztán papucsba bújva léptem ki a folyosóra.

Könnyen megtaláltam az ebédlőt a menet közben mellém szegődött sminkes lányok segítségével. Úgy tűnt ők már leúszták a reggeli köreiket, mert egyiküknek vizes volt még a haja.

A svédasztalos kínálatot végigjárva szedtem össze magamnak a kaját, majd a személyzet tagjai által megtöltött asztalok között járkálva kerestem a barátaimat.

A már nagyban evő JungKook és Hobi mellett helyet foglalva a tálcámmal kezdtem el én is a reggelimet.

-Ugye nem az a terved, hogy ennyit reggelizel? - Érdeklődött Hobi, miután a második kört megtéve lehuppant mellém.

-Miért? - Kérdeztem vissza, a narancslémet kortyolgatva.

-Legalább könnyebb lesz bedobálni a medencébe, és meg sem kell erőltetni magunkat. - Vont vállat JungKook felpillantva a telefonjából.

-Álmodik a nyomor... - Sóhajtottam, és letettem az üres üvegpoharat a tálcámra. 

-Azért jó lenne ha rendesen ennél. - Jegyezte meg HoSeok, egy húsdarabon csámcsogva.

-Hyung, ne beszélj tele szájjal! - Szidta le JungKook a managgerük barátnőjének hangját utánozva.

-Illetlenség itt kockulni. - Vágott vissza az idősebb, mire Kookie felpillantott a mobiljából.

-YuGyeommal beszélek. - Közölte, majd folytatta is a chatelést.

A pálcikákkal piszkáltam a rizst a tányéromon, hogy gusztusosabbnak nézzen ki, és legyen hajlandóság bennem leimádkozni a torkomon.

-Úúú, most írta, hogy Gwangju mellett vannak. Az tök király, simán átugorhatnak hozzánk! - Lelkesült fel JungKookie.

Hobi erre az oldalamon köhögni kezdett, mire felpillantottam a kajámból.

-Hobi-shi, minden oké? - Ütögettem meg a hátát, mire kezével jelezte, hogy egyben van. Úgy tűnt csak félre nyelt, mert néhány pillanat múlva már csak a vörös feje jelezte, hogy meg akart fulladni.

-Mi az Hyung? - Kérdezte Kookie letéve a mobilját.

-Csak félre nyeltem. - Ivott pár kortyot az almalevéből a hármunk közül legidősebb.

-Úgy hallottam van itt valahol egy bowling pálya a közelben, ha YuGyeom itt lenne, akkor játszhatnánk együtt. - Kortyolgatta a tejet, miközben tovább nyomkodta a telefonját.

-Kéred? - Tartottam JungKook felé egy darab tojást, amihez már nem volt gyomrom.

-Nem, edd csak meg. - Válaszolt fel sem pillantva rám. - Úgy is rád fér.

Reggeli és fogmosás után a személyzet leültetett a hirtelenjében berendezett öltözőbe, ahol nekiálltak a hajamnak és a sminkemnek. Közben a forgatókönyvet olvastam, válaszolgattam a kamerások által feltett kérdésekre, a lányokkal beszélgettünk... szóval jól indult a nap.

A többiek is előszállingóztak a szobáikból, mire készen lettünk. Már a medencék partján hallgattuk az utasításokat, mikor TaeHyung és Jimin odasétáltak hozzánk fürdőnadrágban.

-Jó reggelt! - Üdvözölték a személyzetet, majd odafurakodtak hozzánk, hogy ötleteljenek ők is a rendezővel.

A forgatást a medence partján kezdtük, azon a helyen, ahol előző délután JungKook elől felmenekültem  a játékvárba. Egy ideig csak a bokáig érő vízben táncikáltunk, majd felmászunk az építményre, hogy ott is, a csúszdák és a kis hidak között lévő nagyobb területen táncoljuk végig a koreográfiát.

Ezután kezdődött az ökörködés, mert NamJoon és Suga nagy lelkesen ajánlották a rendezőnek a nagyobb csúszdákat, és az ugrótornyot.

Természetesen mindezek előtt fel kellett venni, ahogy beledobnak a vízbe, és ezután én is berángatom őket. Majdnem egy narancs dzsússzal estem be a vízbe, mert éppen egyperces felfrissülést tartottam, mikor JungKook felkapott a kezébe.

Átvonultunk a csúszdákhoz már csurom vizesen, majd együtt, nagy fröcskölések közepette csúsztunk le, és gyalogoltunk fel a toronyba.

Ezután mindenféle figurákban ugráltunk le az ugrótoronyból... Hobi persze nem mert feljönni, de ráhagytuk, mert Kookkal nagyon élveztük, és a rendező is beleegyezett.

Ebédszünet és szárítkozás után folytattuk a forgatást a napágyaknál, majd a szárazföldön. De a tikkasztó meleg, és a tűző napsütés hamar kikészített mindenkit. Frusztráló volt nézni, ahogy Unnie, Suga, Jin, NamJoon, TaeHyung és Jimin a medencékből figyelik a forgatást, a hűs árnyákból. Sokszor a maknae line még rá is játszott, és élvezték az irigy tkinteteket.

Délután, miután a forróságra való tekintettel befejeztük a forgatást a meleg elől a medencékbe menekültünk. Az egész személyzet, és a stáb is mellettünk hűsölt, együtt uzsonnáztunk az előző esti helyen, a lelkes pincérsrác kajáldájában.

-Este nézhetnénk filmet. - Csámcsogott a hamburgerén Hobi. - Az ebédlő mellett van egy nagy terem, ott kényelmesen elférnénk, és láttam ott kivetítőt is.

-Szerzünk hozzá kukoricát, meg kólát? - Érdeklődött mellőlem Kookie, a salátámat majszolva. A saját kajáját már befalta, így az enyémhez látott hozzá, mert nem volt kedve újat rendelni.

-Inkább sörözzünk. - Karolta át YoungKi vállát Suga, mire a lány a barátja vállának döntötte a fejét. Jó így látni őket, aranyosak együtt.

-Forgatás van, most nem lehet. - Rázta a fejét NamJoon, mire az idősebbek fintorogva jelezték nemtetszésüket.

-De popkornt csinálunk, ugye? - Csillantak fel TaeHyung szemei, mire Jin rábólintott. Tae erre felugrott a helyéről, és valami brutál vicces rögtönzött koreográfiát nyomott le. Már sírtunk a nevetéstől a végére.

A nagy hőségben mindenki bedőlt a szobájába, vagy a napágyakra, és húztuk a lóbőrt estig.

Az étteremben vacsoráztunk, megtöltve az asztalokat. Tetszett a hely, maradtam volna még ott, de tudtam hogy a következő nap is a forgatásról fog szólni, aztán este utazunk haza, hogy hétfő reggel frissen és kipihenten mehessünk dolgozni a rádióba.

Vacsora után közölték, hogy öltözzünk át, és fél óra múlva találkozunk az ebédlő mellett.

A szobába felérve előkaptam egy sötétzöld rövidnadrágot, és egy lenge fehér kényelmes blúzt, majd gyorsan átvettem őket a fürdőruhám és az arra felhúzott lenge ruha helyett. Lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem, és amennyire a hajam hosszúsága engedte két kis copfot varázsoltam magamnak oldalra.

A szekrényeket nyitogatva találtam egy világoskék puha pokrócot, amit úgy döntöttem leviszek magammal. Hiába volt nagyon meleg nap közben, éjszaka mindig mindenhol lehűlt egy kicsit a levegő. Lehet, csak az Egyiptomban töltött időszak hitette el velem ezt, mindenesetre felmarkoltam a pokrócot.

Strandpapucsba bújtatott lábakkal, telefonnal és a takaróval a kezemben léptem ki a folyosóra, majd bezártam a szobát. Még volt öt percem odaérni, mikor elindultam lefelé a lépcsőkön.

Csippant egyet a telefonom, jelezve hogy üzenetem érkezett.

Átvettem a kulcsokat és a takarót az egyik kezembe, a telefont a másikba, majd megnyitottam a csoportos beszélgetés felületét.

Hobi: Merre vagytok már? Mindjárt kezdünk!

JK: Hyung! Beragadt az ajtó, nem tudok kijönni a fürdőből. - Írta Kookie, mire megtorpantam a lefelé lépcsőzésben.

Jin szinte azonnal reagált rá: Csak szorul a zár. Van valaki még fent? Taeval csináljuk a popcornt az ebédlőben, és megeszi ha elmegyek.

Írtam nekik, hogy visszamegyek, és kiszedem a maknae társamat, mire elküldték a szobaszámot.

Visszacaplattam a szobákhoz, majd a megfelelő ajtón beengedtem magam.

-Szia Kookie! - Szólaltam meg, ahogy ledobtam az egyik rendezetlen ágyra a takarót a kulcsommal és a telefonommal.

-Itt vagyok! - Jött a kissé elfojtott hang az egyik fehér ajtó mögül, majd a kilincset kezdte nyomkodni. - Sehogy nem nyílik ez a szar. - Ütött bele egyet.

-Itt vagyok, segítek, ne verd szét a berendezést! - Szóltam rá. - Befelé, vagy kifelé nyílik? - Érdeklődtem, ahogy a kilincshez nyúltam.

-Tegnap még befelé nyílt. - Sóhajtott.

-Akkor próbálkozok. - Rugdaltam arrébb a földön heverő szétdobált holmikat. Lenyomtam a kilincset, majd nekifeszülve kezdtem tolni befelé, de semmi. Bár, ha az ő erejével nem sikerült kinyitnia, akkor ki vagyok én, hogy nekem sikerüljön?

-Erőből már próbáltam Zsebibaba. - Hallottam Kookie hangját bentről. - Nincs valami odaszorulva? - Kérdezte, mire elléptem az ajtótól, és körbenéztem. Odébb rugdostam az ajtó mellett lévő papucsokat és cipőket, mikor felfedeztem egy aranyszínű kulcsocskát a földön.

-Vagy Jin Hyung vicces kedvében volt és elfordította a zárat, míg zuhanyoztál? - Emeltem fel a kulcsot.

-Asszem visszakaptam a múltkori tejszínhabos cipőt. - Koppant valami belülről az ajtón, mikor a kulcsot a zárba illesztettem.

-Tejszínhabot raktál a cipőjébe? - Forgattam a kulcsot, majd kattant a zár.

-Ja, fogadtunk Jimin Hyunggal, és elvesztettem. - Nyitotta ki az ajtót, és feltárult a fürdőköpenyben lévő éne. - Emlékszel mikor Myungieval felmentünk a hegyre? - Lépett el mellettem.

-Igyekezz, már lent kellene lennünk. - Huppantam le az ajtóhoz közelebbi ágyra, míg Kookie kidobált a bőröndjéből néhány fekete anyagot.

-Tudom, de Hyung az oka. - Indult vissza a fürdőbe hogy a ruháit felvegye.

-Szóval mi volt ez a fogadás? - Tértem vissza a témára.

-Ja, igazából a részleteket nem mondhatom el, mert veled kapcsolatos volt. - Hallottam a hangját a résre nyitva hagyott fürdőszobaajtón keresztül. - A vesztesnek kreatívan kellett kitolnia Jin Hyunggal.

-Gondolom nem díjazta a dolgokat. - Húztam el a szám. Szegény SeokJin, örülhetnek, hogy ilyenért nem tette ki őket a lakásból.

-Hát, tök véletlenül a kedvenc cipőjét sikerült a mosásba küldenem... - Jelent meg JungKook egy fekete mackónadrágban és fekete túlméretezett pólóban.

-Gratulálok. - Tápászkodtam fel, majd az ajtó felé indultam.

-Jimin Hyung azt mondta, hogy vitt le takarókat. - Pillantott rám a fiú.

-Akkor tedd el, nincs kedvem visszamenni a szobába. - Dobtam oda neki a kék pokrócot.

-Ééés három pontos! - Gyűrte össze egy labdává a takarót, majd kosaras mozdulattal ejtette az ágyra. - Király, mehetünk. - Lépett bele a papucsába, és kiterelt a folyosóra.

Az épületből ki sem kellett mennünk, csak a popkorn szagot követve sétáltunk egymás mellett. Ami azt jelentette, hogy loholtam a kényelmes tempóban sétáló maknae társam után, míg ő részletezte hogyan is szúrt ki a szeretett Hyungjával.

A folyosón egyre sötétebb lett, a villanykapcsolót pedig nem találtuk, így a telefonunk vaku fényénél találtuk meg a helyiséget, ahol mozizni akartunk.

Egy kanapét láttunk, és egy tükröződő asztalkát.

-Még a konyhában vannak? - Kérdezte mögülem Kook, míg én a falon a villanykapcsoló után kutattam. - Vagy horrort nézünk? - Találgatott, a saját telefonjával is világítva nekem hátha előbb megleljük a kapcsolót.

A semmiből hirtelen világosság gyúlt, majd felcsendült a boldog szülinapot dal, mire teljesen lefagytunk. JungKookkal szinte egyszerre sírtuk el magunkat. Én a földre rogytam, mire Myungie odaszaladt hozzám, és apró kezecskéivel átkarolva, hozzám bújva kérdezgette hogy miért sírok.

-Azért, mert boldog vagyok. - Motyogtam neki, majd megéreztem YoungKi karjait, aki felhúzott a földről. A válla mellől az összegyülekezett, vigyorgó társaságra pillantottam.

Mindenki ott volt, akit szerettem: a szüleim, a legjobb barátaim: a CHIN tagjai, Unnie és a családja a kicsi Myungieval az élén. A stáb, az SM kiadótól a barátaim: BaekHyun, JongIn, SeHun, ChanYeol, HeeChul, aztán ott volt a JYPtől YuGyeom és Jackson, a GFRIENDes lányok közül a két EunBi, Supreme Boi, Kidoh, Zuny, SoJin... És Kookie családja, az ő barátai...

Ahogy meglátták a könnyes szemeim odacsődültek körénk. JungKookot a szülei vették kezelésbe, a bátyja szívta a vérét. A régen látott barátaimhoz léptem, majd szorosan, könnyek között megöleltem a kávé illatú YaeJint, majd a vigyorgó JiSeokot.

Myungie a lábamat szorongatta, míg megilletődöttségemben ANO karját szorongatva sírtam ki magam, aki nem volt hajlandó elengedni, míg meg nem nyugszok.

-Miért nem szóltatok, hogy jöttök? - Szipogtam ellépve a fiútól, aki kedvesen simogatta a vállam. - Nem ebbe öltöztem volna fel. - Töröltem meg az arcom.

-Ugyan már! - Ölelt meg Young Jin kedvesen, rátapintva a lényegre. - Így is szép vagy... - Borzolta össze a hajam, míg én a könnyeimet maszáltam tovább az arcomon.

-Noona ezt neked csináltam! - Nyújtózkodott felfelé Myungie egy kis csomaggal a kezében, ami hercegnős csomagolópapírba volt becsomagolva.

Mosolyogva, még mindig könnyező szemekkel leguggoltam hozzá, és a kis csomagot a kezembe fogva pillantottam rá.

-Köszönöm Myungie! - Simogattam meg a fejecskéjét, míg ő a háta mögé rejtett kezecskékkel élvezte a kitüntetett figyelmemet.

-Noona, még ki sem bontottad. - Ellenkezett észbe kapva, majd ő kezdte el letépni a csomagolóanyagot a dobozkáról.

A körülöttünk állók is érdeklődve figyelték, hogy mit készített az unokaöcsém, majd mikor megpillantottam a szépen bekeretezett képet szipogtam egy nagyot.

Hat emberi alak állt egy szürke emelvényen, közülük kettőnek hosszú haja és szoknyája volt, körülöttük sok-sok másik ember, a háttérben pedig színes foltok, és kissé csálé hangullal a CHIN. Soha nem láttam ennél szebb rajzot Myungietól, talán ez volt eddigi élete legszebb alkotása. A családom egyik feléről, akikkel az álmunkat valósítottuk meg.

-Noona miért sírsz megint? - Kérdezte ártatlanul a kisfiú. - Nem tetszik? - Pislogott sűrűn, míg a szája sarka lefelé konyult.

-Ez gyönyörű lett Myungie. - Harapdáltam ajkaimat, hogy ne sírjam el magam. Myungienak azonnal felderült az arca, majd a nyakamba ugrott.

-Ez én vagyok, ez anya, ez apa, itt van TaeTae Hyung, ott JungKook Hyung, meg Jin Hyung, az ott HoSeok Hyung, itt ez a magas NamJoon Hyung, az ott YoonGi Hyung, itt ez a sok a barátaid, akiket nem ismerek, ezek meg itt mamáék. - Mutogatta a rajzán az embereket, akiket a színes ceruzáival megörökített.

Még egy hatalmas ölelésbe vontam, és elmondtam neki, hogy mennyire örülök ennek az ajándéknak, majd elszaladt JungKookhoz, hogy őt is felköszöntse.

Miután apa és anya is összeropogtatott köszöntem a régen látott barátnőimnek és barátaimnak, majd JungKook barátainak, és családjának is.

Eszméletlenül sokan voltunk a tortára, aminek egyik fele csokis, a másik fele gyümölcsös volt, telepakolva gyertyákkal. Myungieval és JungKookkal egyszerre fújtuk el a kétszer tizenkilenc gyertyát, természetesen miután kívántunk egyet magunkban.

Ezután a popkorn társaságában letelepedtünk ki ahová tudott: a szőnyegre, székekre, kanapékra, fotelbe, majd egy jó kis traccsparti vette kezdetét.

Supreme Boi feszített az egyik oldalamon, YaeJin a másikamon. Míg én a velem szemben ülő Zunynak és SoJinnak meséltem Egyiptomról, addig a két srác a legújabb autós trendeket vitatta meg. Később Kidoh és Jackson is csatlakozott hozzájuk, így átültem a kanapéról a földre, ahol Myungie szórakoztatta Sinbt, MinHeet és MyungNamot. Anyáék JungKook szüleivel beszélgettek, a Bangtan tagok a csapattársaimat kérdezgették a katonaságról, JungKook a rég nem látott sulis barátainak, és YuGyeomnak beszélt hatalmas vigyorral, Unnie Sugával és Eunhával beszélgetett. ChanYeol elég hamar jutott közös nevezőre BaekHyunnal, Kaial, HoSeokkal, HeeChullal és táncoltak a hangfalakból szóló kellemes zenére. Később ANO is leült mellém, míg JiSeok engem ölelgetve adta tudtomra hogy hiányoztam neki. Aztán elmentek ők is táncolni, ahogy Myungie is beállt a kis kör közepére rázni magát.

Egyszóval mindenki jól érezte magát a tortaeszegetés után.

-Gyere MinYu, ideje táncolni! - Kezdett el húzni a vállamnál fogva JiSeok. - A szülinaposok táncolnak! - Kiabált oda HeeChulnak, aki éppen új zenét keresett a telefonján.

A srácok JungKookot is kirobbantották a baráti köréből, majd a táncparkettnek kinevezett nagyobb szabad helyre tereltek minket.

A bulizós számra többen is bekapcsolódtak, míg Kookkal egymásra nevetve táncoltunk a fejünkre biggyesztett csúcsos sapkával, és koronával.

Ezután egy lassú szám következett, amire nevetve keringőzni kezdtük. Az az egy szám ment unásig, míg apával, anyával, MyungNammal, JungKook bátyjával, a csapattársaimmal, sőt, talán az összes barátommal táncoltam, ahogy valószínűleg Kook is az övéivel.

-Jó, most már elég volt! - Állította meg a zenét Supreme Boi, majd a telefonon kezdett ügyködni. - Hogy ti milyen nyálas alakok vagytok! - Tette hozzá, mire nevetésben törtünk ki.

Ezután bulizós számok jöttek, táncikálás, viccmesélés, nevetés...

Annak ellenére, hogy alkohol nem került elő nagyon jó hangulatban telt az este, mindenki felszabadult volt, összeismerkedtek, fotózkodtak... A stáb nőtagjai közül sokan pironkodva álltak be egy-egy kiválasztott férfi idol mellé egy-egy kép erejéig, míg Kookie barátai a női hírességekkel tették ugyan ezt.

Elmondhatatlanul boldog voltam az este miatt, és, bár sokaknak haza kellett indulnia következő reggel fáradságot nem érezve buliztuk végig az éjszakát.

Myungie és a nővérem eltűnt anyáékkal olyan tíz körül.

Éjfélkor nagy hangzavarral vittek ki a medencékhez, amibe egyszerűen belelöktek. Nem tudom ki volt, de lassacskán mindenki a vízben kötött ki.