BTS Youth 2015. Szeptember 06.

BTS YOUTH

2015. Szeptember 6.

Kimásztunk a medencékből, miután a csillagfürdőben kitomboltuk magunkat, majd a szálloda összes törölközőjét felkutatva kezdtük el magunkat szárítgatni.

-Emberek, holnap ebédnél találkozunk, addig pihenjétek ki magatokat! - Szólalt meg NaHyu-nim. - NamJoon-ah, Jimin-ah, YoonGi-ah és a mi kis szülinaposunk... - Pislogott felém. - Késő délután repülünk haza.

-Nem maradhatunk még egy kicsit? - Nyöszörgött Jimin, aki éppen TaeHyungot akarta víz alá nyomni.

-De, csak ne tegyetek tönkre semmit és senkit. És forgatás van déltől. - Tette hozzá a managgerünk nyomatékosítva, hogy ne csináljunk hülyeséget.

-Oké, Hyung. Menjetek aludni. - Mosolygott YoungJin megpaskolva a managger vállát. Azok, akik sok dologgal számoltak délelőttre elvonultak. A stylistok, és a lányok egy kicsit még maradtak hogy megbizonyosodjanak arról, egyikünk sem fog megfázni, majd ők is bementek az épületbe.

-Nekünk hajnalban le kell lépnünk. - Szólalt meg YuGyeom a medencében állva.

-Ja, szóval nincs kedvem aludni. - Tette hozzá Jackson.

-Nekünk kilenckor megy a gépünk. - Ült le a medence szélére ChanYeol, majd maga mellé húzva átdobta a karját a vállamon.

-A miénk fél hétkor. - Húzta el a száját Jackson. - És a hölgyek? - Érdeklődött a lassan mellém telepedő lányokra.

-Valószínűleg délután, vagy este. - Nézett egymásra a két EunBi. - Még nem foglaltunk jegyet.

-Mi együtt megyünk Busanba. - Karolta át Supreme Boi Kidoh vállát. - Szabadnapot vettünk ki. - Újságolta. - Igaz hogy nincsenek homokdűnék, de a nagynéném háza is megteszi.

-Úgy is csak inni akar. - Nevetett fel HyoSang.

-De te is beleegyeztél. Szóval iszunk. - Javította ki a barátját a producer, majd lemászott a medencébe.

-Te YoonGi! - Szólította meg HeeChul a vízben a fogadott nővéremmel enyelgő egyént.

-Mizu Hyung? - Jöttek közelebb, hogy halljanak valamit Jimin, BaekHyun, ANO, Hobi, JiSeok, SeHun, és TaeHyung visítozásán kívül.

-Mikor akartad bejelenteni, hogy nős vagy? - Érdeklődött a vizes hajú YoungKira mutatva.

-Hyung, ők csak "barátok". - Szólalt meg mellettünk YaeJin. Nyomatékosítva, erősen kihangsúlyozva az idézőjeles szót, miközben macskakörmözött a levegőbe.

-Szóval csak ágyba viszed? - Érdeklődött Kai, aki póló nélkül flangált már mióta a vízben.

-Figyu, én is örülnék egy babaváró bulinak, vagy egy legénybúcsúnak. Újabban szar kedvem van, szóval mehetnénk inni. - Közölte Kidoh a vizes haját törölgetve.

-Olyan aranyosak együtt. - Jegyezte meg SinB, mire ChanYeol felnevetett.

-Kicsik, és aranyosak. - Tette hozzá. - De nem olyan picúrok mint te. - Bökte meg a vállam, mire csak sóhajtottam egyet.

-Sziasztok srácok! - Hallottuk Kookie hangját, majd lehuppant a másik oldalamra.

-Azt hittem a barátaiddal maradsz. - Jegyezte meg Jackson.

-Menniük kellett, hogy elérjék az első buszt. - Magyarázta a maknae társam. HeeChul közben Suga agyát húzta, aki néha epés megjegyzésekkel válaszolt, majd kikászálódtak a medencéből.

Nem kerülte el a figyelmem, hogy NamJoon milyen jól elvolt Zunyval a medence másik végében, míg SeokJin SoJinnal beszélgetett sokat néhány szelet süti kíséretében. Ők ki sem jöttek odabentről.

Hajnalig ökröködtek a srácok a medencében, pletyiztünk a csajokkal, míg a fiúk egymás agyát húzták. Olyan három-négy felé már csak páran voltunk kint, felmásztunk az egyik csúszda tetejére, hogy onnan nézzük a napkeltét.

-Hát ez baró volt, kössz srácok! - Veregette meg Jimin vállát Jackson, mikor elindultunk befelé az épületbe.

-Ti meg éljetek sokáig, és minden szülinapotokon bőgjétek el magatokat. - Karolta át a vállunkat ChanYeol.

-De Hyung! - Forgatta a szemeit Kook. - Csak anyáék miatt könnyeztem be. - Erősködött.

-Persze, persze. MinYu-ah is azért sírta el magát. - Nevetett a rapper.

-Hyung, lassan pakolhatunk. Egy óra, és megy a busz a reptérre. - Pillantotta az épület falán elhelyezett órára YuGyeom, Jacksonnak címezve a mondókáját.

-Ja, most már menjetek aludni, mert csak HoSeok lesz kipihent a forgatásra. - Szállt le a vállunkról ChanYeol.

-Köszi, hogy eljöttetek felköszönteni. - Mosolyogtam YuGyeomra, aki kitárta a karját egy nagy ölelésre a szálloda aulájában.

-Hogy te milyen pici vagy! - Jegyezte meg Jackson, mikor ő következett az ölelés sorban.

-Ch, beszél az égi meszelő? - Állt mellé ChanYeol, mire elnevettük magunkat. A törpe, a normál ember, meg az óriás. Szép kis tornasor.

-Sipirc aludni! - Lökött meg kedvesen Jackson, majd Kookietól is elköszöntek.

Az emeleten halkan közlekedtünk. JungKook a szemét dörzsölgetve nyitott volna be a szobájába, de csak a kilincset rángatta.

-Baszki, Hyung megint bezárkózott? - Ütötte a homlokát neki a fának.

Jimin ekkor ért fel a lépcsőn, és egy nagyot ásított.

-Miért nem szívódtatok még fel? - Érdeklődött nagyot nyújtózkodva.

-Jin Hyung bezárkózott. - Közölte Kook.

-Kerítünk neked szabad ágyat. Zsebibaba te addig feküdj le... - Intett felém álmosan a vörös vokalista. Gyorsan megöleltem őt is, meg Kookiet is, aztán a szobaajtónkhoz léptem.

-Akkor aludjatok jól. - Nyitottam ki a szobaajtót a kulccsal, majd kizártam a folyosóról beszűrődő apró zajokat a nyílászáró becsukásával.

A kissé nedves ruháim helyett átvettem a pizsamám, majd bedőltem az ágyba, és már aludtam is.

~

A mobilom hangjára keltem, és csak kitapogatva a telefonom nyomtam meg rajta egy oldalsó gombot, mire az elhallgatott.

JungKook illata kúszott az orromba, mire értetlenül nyitottam ki a szemeim.

Nyöszörögve mocorogni kezdtem, mikor megéreztem a karjait a derekam körül.

-Kook... - Pislogtam álmosan, és felemeltem az egyik kezem, hogy kidörgöljem az álmot a szememből.

-Úgy szeretem a hajad, olyan puha... - Motyogta félálomban az engem ölelgető egyén, mire arcommal felé fordultam.

-Amúgy hogy kerülsz ide? - Érdeklődtem kisimítva a szemembe hulló tincseimet, elnyomva egy ásítást.

-Jó illatod van. - Motyogott továbbra is. Valószínűleg fel sem fogta mi van körülötte. Arca felpuffadt, rózsaszín ajkai elnyíltak egymástól, ahogy halkan szuszogva azok között vette a levegőt. Haja kócosan hullámzott a feje körül, tincsekbe tapadva a klóros víztől.

-Kook, mit keresel itt? - Próbáltam elhúzódni tőle, de erős karjai miatt meg sem tudtam moccanni. - Kook! - Ütögettem meg a vállát, de csak a nyakhajlatomba fúrta a fejét. - Jeon Jeong Guk! - Csaptam egy nagyot a hátára, mire nyitott, kiszáradt szájjal, álmos, félig csukott szemeivel nézett fel rám. - Mit keresel itt? - Érdeklődtem elhúzódva tőle.

-Jimin ide küldött aludni. - Csúszott hátrébb, de a karjait a derekamon pihentette továbbra is. - Ő meg Hobi Hyungék kanapéján alszik. - Szemem forgatva sóhajtottam egyet, mire megnyalta a száját.

-És hogy settenkedtél be hozzám úgy, hogy nem ébredtem fel rá? - Folytattam, miközben kihúztam egy szürke hajszálamat a szájából. Megköszörülte a torkát, és kicsit elidőzött a tekintete ujjaimon, ahogy lepöcköltem az ágyneműre a többi kihullott mellé a hajszálamat.

-Nyitva volt az ajtód. - Motyogta, majd ujjaival igyekezett kifésülni a saját loboncát.

A telefonom újra megszólalt, mire a kezembe vettem az éjjeli szekrényen daloló készüléket.

-Igen? - Emeltem a fülemhez, miután elhúztam a zöld ikont.

-Hallom most keltél. - Szólt bele Sunnim. - Húsz perc múlva ebédelünk, aztán forgatás.

Válaszként csak hümmögtem egyet.

-Kookie nem veszi fel SeJinnek, szólj neki is. Időben érjetek le. - Kérte, mire újra csak hümmögtem.

-Bőbeszédű vagy kislány. - Nevetett fel a nő. - Igyekezzetek. - Nyomta ki a hívást én pedig visszazuhantam Kook mellé.

-Fel kéne kelni. - Motyogtam neki, mire csak közelebb bújt hozzám, és magához ölelt. - Húsz perc múlva ebédelünk. - Próbáltam lefejteni magamról a karjait.

-Csak még tíz percet. - Mormogta újra megnyalogatva a száját.

-Kook, nem mondom kétszer... - Sóhajtottam. - Aki éjjel legény legyen nappal is. - Húztam el a szám. Igaz ez a mondás, csak hát na.

-Nem akarok... - Nyafogott a fiú.

-Ne legyél TaeHyung. - Forgattam meg a szemeim, mire az orra alatt motyogott valamit.

Kiszenvedtem magam a takaró alól, és igyekeztem minél hamarabb összeszedni magam, és kirángatni a morcos maknae társamat a pihe-puha paplan halomból.

Öt perces késéssel értünk le az ebédhez. Ami nagy szó, mert azt hittem Kookie soha nem lesz hajlandó kikelni onnan.

A stáb és a személyzet gyűrűjében csak mi hárman, természetesen Hobival együtt tűntünk kialvatlannak.

-Meddig voltatok fent? - Érdeklődött NaHyu-nim.

-A fél hetes gépre indulóktól még elköszöntünk. - Kortyolgattam a kávémat.

-Tyű... - Biccentett Hobi felénk, aki annak ellenére, hogy valamivel többet aludt, mint mi, elég szarul festett. - Szükségetek lesz a kávéra. - Mosolyodott el a poharaink felé intve.

-Gyerekek... - Húzta el a száját rosszallóan Sunnim.

-Csak egyszer vagyunk tizenkilenc évesek... - Húzta fel a szemöldökét JungKook.

-Igazuk van. - Mosolyodott el SeJin.

-Na, akkor most álljunk meg egy pillanatra. - Emelte fel a kezeit Sunnim. - Neked nem az lenne a feladatod, hogy leszidd a rossz gyerekeidet? - Mutatott a kényelmesen kávézgató férfire.

-Amint látod a koffeintúltengés nem okoz nekik problémát. - Mosolyodott el, amolyan 'látod? nem szúrhatsz ki velem' arckifejezéssel SeJin.

-Még nem. - Toldotta meg a nő, majd aggódó arccal fordult felénk.

Mint három jól nevelt ovis tömtük magunkba az ételt, és újabb kávékkal a kezünkben követtük a csapatot, hogy a rögtönzött sátorban nekiálljanak a forgatás előkészítésének.

Arra eszméltem fel a sminkes székben, hogy valami csörömpöl. Mint kiderült, egy kisebb üvegedény esett darabjaira, miután végzetes, szép ívű esést produkált.

-Mindjárt kész vagy. - Biztosított a sminkes lány.

-Világosabb lett a hajam? - Pillantottam a tükörképemre, miközben ujjaimmal megérintettem a már szépen befont hajkoronámat.

-Valószínűleg csak a medencézés és a nap szívta ki tegnap. - Válaszolt a lány, majd a kis ecsettel tovább dolgozott az arcomon.

-Lehet csak a fények teszik. - Toldotta meg a másik oldalamon álló lány.

-Nekem igazából mindegy, bejön ez a szín. - Mosolyodtam el. Az eredeti hajszínem úgyis világosabb, ennél is.

Átöltözés után a medence partján állva hallgattuk a rendező magyarázását a koncepcióról, majd a nagy csapattal elkezdtük a forgatást.

A fullasztó meleg nem könnyítette meg a dolgunkat. Egy-egy jelenetet többször is felvettünk, majd az árnyékban lehűtöttük magunkat, míg visszanéztük a felvételeket.

-Nagyon lassan haladunk. - Jegyezte meg SeJin. - Túl meleg van ehhez. - Ingatta a fejét, miközben Hobira pislogott, akiről három sminkes itatta fel az izzadtságot, és szárította meg a haját.

-Folytatnunk kell. Holnap már esni fog. - Sóhajtott a rendező, majd megmutatta az elképzelt beállást egy skiccen, amit bólogatva vettünk tudomásul.

Ugyan a Nap nem tűzött olyan erősen mégis érezhető volt a nyomott, párás levegő, ami arra engedett következtetni, hogy aznap este megérkezik az ígért lehűlés.

A forgatás közepette egy-egy párperces szünetben sikerült elköszönnünk a barátainktól és rokonainktól, akiknek indulni kellett haza. Sajnáltam, hogy a szüleimmel nem tudtam többet beszélni egy-két szónál, de megígértem nekik, hogy legkésőbb karácsonykor meglátogatom őket. MinHee, MyungNam és Myungie is elköszöntek, ahogy JungKook szülei és bátyja is. Szerettem volna velük is egy jót beszélgetni, de persze nem lehetett.

Délután ötkor fejeztük be a forgatást, majd egy kiadós ebéd után összepakoltunk, hogy indulhassunk vissza Szöulba. Vagyis a kis társaságunk egy része. Suga, Jimin és NamJoon tartott velem. A Bangtan leaderének jelenése volt egy magazinnál másnap, nekünk, a három Minnek pedig a reggeli rádióműsorban kellett kezdenünk a napot.

-Mindenetek megvan? - Érdeklődött NaHyu-nim, miután a hallban összegyűltünk.

Fáradt bólogatások, és hümmögés volt a válasz, egyedül talán Jimin pörgött, aki, mint kiderült délután kettőig sikeresen kipihente magát.

A kisbuszban Suga vállának döntve a fejem szunyókáltam a reptérig, amitől igazából csak még fáradtabb lettem.

-Először ketten mentek, az öt biztonsági őr közül egy ott marad veletek, a többiek jönnek vissza értünk. - Vázolta a tervet kissé hátrafordulva NaHyu-nim.

-Hyung, miért nem mehetünk együtt? - Kérdezte NamJoon, felpillantva a telefonjából.

-Gyorsabb a becsekkolás így, kisebb a kockázat. - Magyarázta a managger végignézve a társaságunkon. - Ki megy először? - Fordult hátra a férfi, ahogy az autó bekanyarodott a parkolóba.

-Jimin és YoonGi Hyung van közel az ajtóhoz, menjenek ők. - Ajánlotta NamJoon, miközben elkezdtük felvenni a sapkákat és a maszkokat.

-Óvatosak legyetek... - Kértem a két fiút, akik biccentve jelezték, hogy minden rendben lesz.

Az autó ajtajai egy pillanatra kinyíltak, míg a hét férfi kiszállt, majd négyen maradtunk az autóban.

NaHyu-nim tartotta a kapcsolatot headseten keresztül a biztonsági őrökkel, míg a sofőr igyekezett kikerülni a gyorsan gyarapodó tömegből.

-Srácok, nagyon sokan vannak, sietnünk kell majd. - Pillantott hátra ránk a managger, miután tettünk egy kört a parkolóban.

A biztonsági őreink feltűntek a terminál bejáratánál, így a sofőr visszahajtott oda, majd gyorsan kipattantunk a fekete, sötétített ablakos járműből.

Kis csoportba rendeződve lehajtott fejjel, táskáinkat magunkhoz szorítva indultunk be a terminálba. A biztonsági őrök között elláttam az üvegajtó túloldalán várakozó népes csoportig, akik fényképezőgépekkel, telefonokkal felszerelkezve ácsorogtak.

Ahogy beléptünk meglódult felénk az emberáradat.

Fél perc sem telt bele, már az embertömörülés közepén álltunk. A vakuk kereszttüzében.

A biztonságiak szorosabban húzódtak mellénk, és utat vágva nekünk próbáltunk keresztüljutni  a tömegen. Az emberek visítoztak, kiabáltak körülöttünk, vagy éppen a telefonjukat nyomták a képünkbe. Hiába próbáltam igyekezni, valami probléma akadt, így meg kellett állnunk a managgerrel, NamJoonnal és a mögöttünk és mellettünk haladó biztonságiakkal. A négy férfi próbált nagyobb helyet tartani közöttünk és az eszét vesztett lányok, és fiúk között. NaHyu-nim közelebb húzta hozzám NamJoont, hogy körbe tudjanak állni, míg idegesen magyarázott valamit a headsetébe. Lehajtottam a fejem, hogy a maszk és a sapka is jobban takarja az arcom.

Fáradt voltam, egész nap sültünk a napon, a fülledt idő és a kezdődő fejfájásom együtt nagyon rossz volt, és elegem volt a hangzavarból. A gépen akartam lenni, és hiába szeretem a rajongókat nagymértékű túlzásnak érzem, hogy minden repülőutunk előtt ez van. Hogy honnan tudták meg, hogy Jejun vagyunk az hatalmas kérdőjel, de éreztem NamJoonon is hogy neki is elege van mindenből, és csak csendet és nyugit akar.

-Mehetünk. - Szorította meg egy kissé a könyököm NaHyu-nim, majd eltolta az elénk tartott telefonokat, és finoman jelezte, hogy továbbállnánk. Sokak nem akarták felfogni hogy tovább akarunk menni, így kénytelenek voltak a biztiboyok hátrébb lökdösni őket.

Hallottam a nevem, NamJoon nevét, sikításokat, a csapatunk, a BTS, a fanklubok neveit, mindenféle mocskos dolgot... Az előttünk utat vágó managger után siettünk, fejünket lehajtva. NamJoon szorosan mögöttem jött, és csak reménykedni tudtam hogy minél hamarabb becsekkolhatunk, és mehetünk is fel a gépre a többiekkel. Bár így lett volna!

Igazából pár pillanat alatt elvadult a helyzet. Fáradt, nyűgös voltam, elegem volt mindenből, nem akartam ott lenni, ahol voltam... Persze egy idoltól azt várják el, hogy mindig a toppon legyen, mindig mosolyogjon, mindig mutogassa a felhőtlen életét. Mint a rajzfilmfigurák a saját kis mesevilágukban.

-Minyu-aah! - Ordította valaki a fülembe, de szó szerint a fülembe, mire ijedtemben kiléptem a másik irányba. A táskámat görcsösen szorítottam magamhoz, miközben nekimentem valakinek. Az a valaki megragadta a felsőm, sőt, meg is rántotta talán, különben nem szakadt volna el. Már sírhatnékom volt, mikor az egyik biztonsági őr végre lekaparta rólam a lányt. Éreztem, hogy a fekete maszkom alatt már egy-egy könnycsepp végigszáguld az arcomon, de nem tehettem mást, mellkasomhoz szorítva az egyik kedvenc csíkos blúzom maradékát siettem NaHyu-nim után. A pokolba kívántam az egészet. A nagy melegre való tekintettel csak a blúz volt rajtam, így valószínűleg tele lesz a meztelen hátammal az Internet, a melltartóm színével, és néhány szaftos pletykával egybekötve. Összeszorítottam a szám, hogy ne zokogjak fel tehetetlenségemben.

Éreztem, ahogy valaki megfogja a könyököm, és tol előre, a managger után. Hálás voltam neki, mert bármennyire is kedvem lett volna rohanni a lábaim nem vittek.

Már remegtem, a maszkom átázott, a sminkem valószínűleg elfolyt, mire a biztonságosnak mondható kordonok mögé értünk.

-Úr Isten, jól vagy? - Kérdezte NaHyu-nim, ahogy megfordulva megpillantotta a széttépett ruhámat.

Nagyokat lélegezve próbáltam nyugtatni magam, de legszívesebben összerogytam volna egy sarokba, hogy álomba sírjam magam. Miért ilyen kicseszett nehéz ez?

Anyag súrlódását hallottam, majd megéreztem egy meleg és puha vásznat a vállamon. A fehér padlóról felpillantva NamJoon hawaii mintás ingének anyagát láttam meg a térdeimig lelógva.

NaHyu-nim vette a lapot, azonnal segített belebújni, úgy, hogy közben NamJoon és a másik négy ember takart a biztonsági kamerák és a rajongók árgus szemei elől.

Végül a managger mellkasának döntött fejjel sírtam el magam, a becsekkolás után, mikor már magunk voltunk. A férfi kedvesen átölelt, míg NamJoon elmagyarázta a kerek szemekkel bámuló Sugának és Jiminnek hogy mi is történt. A biztonsági őrök talán ezernél is többször bocsánatot kértek, tőlem is, a srácoktól is, és a managgertől is. Mindenki ideges volt. NaHyu-nim fel-le mászkálva telefonált az ügynökséggel, míg a srácok próbáltak megnyugtatni.

Mint rájöttem, a kézitáskámba egyetlen egy ruhadarabot sem raktam be, így szegény NamJoon kénytelen volt egy fekete rövid ujjúban mászkálni.

Egy mosdóban, ahová Jimin az ajtóig kísért két biztonsági őrrel, átvettem a hawaii mintás inget a saját szétszakadt blúzom helyett. Jiminnie egy kicsit igazított rajtam, így egész normálisan állt nekem az a térdemig érő ruhadarab, derekamon egy övvel átfogva.

Megigazítottam a lesírt sminkem, aztán visszamentünk a többiekhez.

-Még ebben is csinos vagy Zsebibaba. - Nyugtatott meg Suga, ahogy odaértünk hozzájuk.

-Hyung, az én művem. - Vigyorgott büszkén Jimin.

-De az én ingem. - Húzta fel a szemöldökét NamJoon.

Pár percig még bizonygatták, hogy kinek milyen érdemei vannak, majd bemondták a gépünket.

Nem lettem nyugodtabb, mikor a repülőhöz induló kisbuszra szálltunk fel, mivel az is zsúfolásig volt. Vasárnap késő este hová utazik ennyi ember Szöulba? Még csak hosszúhétvége, vagy ünnep sem volt.

A fejfájásom egyre elviselhetetlenebbé vált, míg a kisbusz eljutott a repülőig. Az egyik biztonsági őr támogatott fel a lépcsőkön, és el a helyemig, mert egyedül nem ment volna.

Gyógyszeremet előkaparva, remegő kezekkel ültem Jimin mellett, aki aggódva figyelt, és tartotta a vizes palackot. Lenyeltem a pirulát, ami elmulasztja a fejfájásom, aztán Jimin vállának döntve a fejem igyekeztem alvással tölteni azt a pár órát, ami Incheonig legalább nyugodtan telt.

A mellettem ülő fiú a karomat simogatta, míg el nem aludtam.

-MinYu-ah... - Rázogatta a vállam Jimin, mire lassan kinyitottam a szemem. - Gyere, le kell szállnunk. - Mosolyodott el. - NaHyu-nim hívott még néhány biztonsági őrt. - Magyarázta, miközben nyújtózkodva feltápászkodott.

-Oké. - Motyogtam felemelve a kistáskám. A gyógyszer, és az álom még nem távozott teljesen a szervezetemből, így egy kissé tompának éreztem magam.

Lassan sétáltunk le a lépcsőkön, majd utolsóknak szálltunk fel a buszra, ami a terminálhoz visz.

-Most együtt megyünk. - Jelentette ki a managger, ahogy beértünk a terminálba. - Ha bármi történik következőnek rendőrséget hívok. - Szorongatta a telefonját mérgesen.

NaHyu-nim idegesen cikázott a fekete öltönyös emberek között, miközben nekik magyarázott.

Csendben vártuk míg mindent egyeztetnek, majd elindultunk egy szorosabb csoportban, kordonok mögött a parkolóhoz.

NaHyu-nim végig maga mellett tartott, a fiúk pedig szorosan előttem és mögöttem jöttek, a biztonsági őrök meg körülöttünk.

A sikítozástól megfájdult újra a fejem, és bármennyire is imádtuk a rajongóinkat az előttem sétáló Suga is gyorsabbra vette a tempót.

A vakuktól alig láttam valamit, hiába hunyorogtam, vagy hajtottam le a fejem. Reméltem, hogy a környéken senkinek sem lesz epilepsziás rohama a mi hibánkból.

Már egész testemben remegtem újra, mikor odaértünk az autókhoz. A srácok külön kocsiba szálltak, ahol ha jól láttam Ho Bum várta őket, míg mi NaHyu-nimmel egy szintén fekete kisbuszban foglaltunk helyet néhány biztonsági őrrel.

Éppen hogy lezuttyantam az ülésre már be is csukódott az ajtó, és el is indultunk.

-Minden rendben van. - Próbált nyugtatni a mellettem ülő férfi, remegő kezeim láttán.

-Tudom NaHyu-nim. - Motyogtam, és ujjaimat NamJoon inge alá rejtve próbáltam normalizálni a testem reakcióit.

A managger megsimította a fejem, majd a fáradt valómra való tekintettel halkan beszélgetett a sofőrrel és a biztonsági őrökkel.

A telefonom csörgésére eszméltem fel. Már rég az autópályán száguldottunk Szöul felé, és sötét volt, így hunyorogva próbáltam kivenni az erősen világító kijelzőn a nevet.

A hétvége alatt megint valaki megkaparintotta a mobilom, mert egy rettentően idióta kép jelent meg, alatta pedig a hívó fél neve: Kookie. Tuti nem YoonGi trollkodott, ő nem ad ilyen normális neveket.

-Szia. - Emeltem a fülemhez, miután elhúztam a zöld ikont.

-Nagyon nyúzott a hangod. - Állapította meg azonnal. - Hallottam mi történt, ne nézz fel egy darabig twitterre, vagy instára. - Ajánlotta. Nem is terveztem. Csak aludni. - Ugye jól vagy? - Váltott aggódó hangra.

-Kibírom. - Motyogtam, és a fejtámlának döntöttem a tarkóm, és lehunytam a szemem.

-Aludd ki magad, holnap délután megkereslek. - Ígérte, ami egy apró mosolyt csalt az arcomra. - Pihenj, amennyit tudsz. - Tette hozzá. A háttérből hangokat hallottam, bár lehet csak beképzeltem. - Mennem kell, vigyázz magadra, jó éjszakát! - Köszönt el gyorsan.

-Szia! - Mormogtam, majd az ölembe ejtettem a készüléket.

-Tíz perc és vízszintesben lehetsz. - Paskolta meg a térdem kedvesen NaHyu-nim.

Némán bólogatva adtam tudtára, hogy megértettem, és próbáltam túltenni magam az egyre erősödő fejfájásomon.

Időtlennek tűnő percek után végre megállt az autó, majd NaHyu-nim támogatásával ki is tudtam szállni belőle.

Egy fekete ruhás férfi felhozta a bőröndöm, míg a managger feltámogatott a lépcsőn, mert természetesen a lift nem működött. Megint.

-Köszönöm. - Pillantottam hálásan arra a férfire aki felcipelte a bőröndömet a sok lépcsőn.

-Pihend ki magad. - Mosolyodott el zavartan.

-Holnap a cégnél találkozunk. - Búcsúzkodott NaHyu-nim miután meggyőződött róla, hogy innentől semmi dolga. - Hívj ha rosszul vagy. - Kötötte a lelkemre, majd jóéjszakát kívánva elhagyták a biztonsági őrrel a lakásomat.

A szekrényben kutattam a gyógyszerem után egyre ködösebb tekintettel, majd igyekeztem nem összetörni azt a poharat, ami szerencsétlenségére a kezembe került.

Azt már nem tudom hová tettem le a poharat, de a bútorokba kapaszkodva elvonszoltam magam az ágyamig, majd ahogy voltam: sapkában, maszkban, lefolyt sminkben, NamJoon hawaii mintás ingében bedőltem az ágyamba.

Újfent remegő ujjaimmal kikapcsoltam az övem, hogy legalább az ne nyomjon. Fejfájással fűszerezett, felszínes, nyugtalan álomba merültem.