ByulWoo Fanfictions

NÉGY ÉVSZAK GONE - Elveszett II:III A sötétség leple alatt léptem ki az erdőből, ahová sikeresen harmadjára teleportáltam. Még mindig nem sikerült hosszabb távokat teleportálnom, pedig sokféleképp próbálkoztam. Lassan haladtam a fák között az erdő széle felé, átlépve a széles fák törzsén. A sötét fűszálak selymesen érintették a vékony cipőm talpán keresztül a bőrömet. Óvatosan lépkedtem, vigyázva száraz ágakra, gallyakra. Ha mozgást érzékeltem beléptem egy fába, de csak az éjjeli állatok motoszkáltak, és a legnagyobb lény, akivel találkoztam egy róka volt. A hely csendes volt. Túl csendes. Óvatosan haladtam előre a füvön. Éreztem, ahogy a testemben lüktet az erő, ami sohasem jelentett jót. Szerencsére nem kezdett el égni, vagy fagyott meg mellettem a táj. A bőröm halványan világítani kezdett, mire jobban beletekertem magam a köpenyembe. Halk léptekkel mentem fel a dombtetőre, ahol félig-meddig láthatatlanul, lehasaltam a fűbe, és kilestem a dombtetőn. A ...

NÉGY ÉVSZAK GONE - Elveszett II:II Ansa Linney pov: Csak kis távolságokat tudtam teleportálni, de ahogy észrevettem nem követtek. Nem küldtek utánam senkit, így baj nélkül elértem a Nagy folyóig. A Rideg sziklák hegyéről lejutva, a folyóparton megéreztem Yanna jelenlétét. Fáradt és fájó tagjaimban felébredt a remény, így arrafelé indultam, amerről a csöppnyi erejét éreztem. A Xim-sziget Nyugati csücskénél lyukadtam ki. A Nap már a látóhatár alján látszódott, így a kevés fényben próbáltam a sziklák tetejéről feltérképezni, hogy vajon hol lehet a testvérem . A folyó vize egy helyen vörös fénnyel derengett, így bevetettem magam a zavaros, hideg vízbe, és úszni kezdtem. A sötétben csak a testem derengése világított, így csak nehezen láttam meg az élettelen, de ragyogóan vörös testet a folyó fenekén. A levegőm lassan fogyni kezdett, így gyorsan felúsztam a felszínre. Arra gondolni sem mertem, hogy esetleg a téli erőmmel megpróbálok lélegezni a víz alatt... Túl ...

NÉGY ÉVSZAK GONE - Elveszett II:I JooHeon pov: -Hogy lehet valaki egyszerre a Nyár és a Tél gyermeke is? - Járkáltam fel alá a betonteremben, még mindig értetlenül. A többiek csak bámultak, hogy mi bajom van. Valószínűleg azt sem fogták fel, hogy miért voltam annyira ideges. A laboratórium teljes egészében megsemmisült a Hercegnő miatt, így a bázisra kellett visszavonulnunk az életveszélyes csajjal. Oké, hogy bezártam egy szobába, de ha felébred bármikor elteleportálhat, beolvadhat a falba, vagy megszökhet, és itt kóborolhat a bázison... -Mit tudunk a származásáról? - Kérdezte a falnak dőlő I.M, miközben egy tőrt pörgetett az ujjai között. -Senki nem tudja hogy lépett be ebbe az univerzumba. - Rázta a fejét Wonho. - Mi sem tudjuk hogy születtünk. - Sóhajtott. - Próbáltam kikutatni, de nem sikerült.   A saját származásunkról sem tudunk, nem hogy az övéről. -Hétezer évvel ezelőtt láttam először. - Jegyezte meg Shownu, miután Wonho abbahagyta a beszélést. - A N...

NÉGY ÉVSZAK ENEMY - Ellenség I:III. Sok idő elteltével a robotok leszedték rólam a tapaszokat, és másikakat raktak rám. A Tél fia megint odajött hozzám, megigazítani valamit, bár ugyan olyan kedvetlen volt, mint előtte. A szürkés haja a szemébe lógott, ám mintha ez őt nem zavarta volna annyira, mint az, hogy a közelemben kellett lennie. Ahogy a Tél ifja ellépett tőlem, velem szemben a falon megjelent egy hologram, a testemről. Csak arra figyeltem fel, hogy eltűnik a előlem a férfi. Lassan a hologramra emeltem a tekintetem. Nagyon meglepődtem a képen. A testemet a szívem és a mellkasom környékén piros foltok borították, míg az attól távolabb eső részeket kék foltok. A hőtérkép szerint a testem nagy része hideg volt.   A szívem egyik fele is kékben pompázott, míg a másik vörösben. Csak bámultam egy darabig, majd elmosolyodtam. Számíthattam volna erre. Volt egy olyan titkolt képességem, hogy alkalmazkodni tudok. Bár gondolni sem mertem volna arra, hogy ez ...

NÉGY ÉVSZAK ENEMY - Ellenség I:II. A szemembe éles fény villant, mire kelletlenül, de kinyitottam. Egy fehér terem látványa fogadott, ahol nagyobb volt a nyüzsgés, mint a nyári napforduló ünnepén Napfényváros főterén. Velem szemben fehér köpenyes alakok mászkáltak, vagyis gurultak ide-oda, és mindenféle kék hologram feliratok lebegtek a fejük felett. Elképesztően rusnyák voltak, mintha egy roncstelepről lettek volna összeguberálva. Miután felmértem a terepet, és megtaláltam a szememmel az ajtót, a vaspántokra fókuszáltam, amikkel a falhoz voltam szorítva. A fémen jégvirágok ezreit találtam, de semmi olyat, ami arra utalt volna, hogy esetleg elfagynak, és leesnek rólam. A ruhámat lecserélték egy fekete egyenruhára, amilyen a határőröknek szokott lenni. Olyan volt, mintha egy fekete kezeslábasba csomagoltak volna. Szúrós anyagból varrták, és nehéznek éreztem. Annak az egynek örültem, hogy már nem volt annyira hideg. Lehet, csak a ruha tette, de már éreztem az ujjaim...