Négy Évszak Chapter 2.

NÉGY ÉVSZAK

GONE - Elveszett

II:I

JooHeon pov:

-Hogy lehet valaki egyszerre a Nyár és a Tél gyermeke is? - Járkáltam fel alá a betonteremben, még mindig értetlenül. A többiek csak bámultak, hogy mi bajom van. Valószínűleg azt sem fogták fel, hogy miért voltam annyira ideges.

A laboratórium teljes egészében megsemmisült a Hercegnő miatt, így a bázisra kellett visszavonulnunk az életveszélyes csajjal. Oké, hogy bezártam egy szobába, de ha felébred bármikor elteleportálhat, beolvadhat a falba, vagy megszökhet, és itt kóborolhat a bázison...

-Mit tudunk a származásáról? - Kérdezte a falnak dőlő I.M, miközben egy tőrt pörgetett az ujjai között.

-Senki nem tudja hogy lépett be ebbe az univerzumba. - Rázta a fejét Wonho. - Mi sem tudjuk hogy születtünk. - Sóhajtott. - Próbáltam kikutatni, de nem sikerült.  A saját származásunkról sem tudunk, nem hogy az övéről.

-Hétezer évvel ezelőtt láttam először. - Jegyezte meg Shownu, miután Wonho abbahagyta a beszélést. - A Nyár egyik hadseregét vezette már akkor is. - Lökte el magát a faltól, és a rangidős énéhez méltóan járva, a jégvirágos ablakokhoz sétált. - Yanna oldalán.

-De vagy a Télből születik vagy a Nyárból. - Érveltem. - És ha a Nyár lánya, akkor nem tudja átvenni a Tél erejét. Nem lehet egyszerre mindkét erő tulajdonosa.

-Ha nem lenne ilyen komoly a helyzet azt hinném irigykedsz. - Lebegtette a tenyere felett a tőrt I.M, miközben rám nézett. - De nézd, a csajod a tél lánya is lett... - Vont vállat, majd tovább pörgette a kést az ujjai között, mint egy cirkuszi bűvész.

-Még mindig nem fogtam fel, minek zártad össze a sebét. Ha meghal nincs vele bajunk. - Fintorgott KiHyun.

-Nem akarom, hogy megsemmisüljön az egész birodalom a Hercegnő miatt. - Fordultam felé idegesen. - Az a kevés vére, ami kifolyt tönkretette a laboratóriumot, akkor mire lenne képes az össze vére?!

-És ha valami más volt előtte? - Kérdezte HyungWon a hirtelen beállt csendben, visszatérve az eredeti témához. - Mint Saneo kapitány.

-Lehet ebben valami. - Értett vele egyet MinHyuk lelkesen. - A legenda szerint minden tízezredik évben...

-Nem érdekelnek a legendák! - Szakítottam félbe MinHyukot éles hangon. - Saneo kapitány bármilyen nagy harcos is volt, már több ezer éve halott. - Néztem rá, mire grimaszolt egyet. - Válaszokat akarok. Valahogy derítsétek ki. - Néztem végig a hat barátomon. Vagy testvéremen. Soha sem tudtam eldönteni, hogy kik ők nekem.

-Oké, főnök. - Vont vállat KiHyun, aki eddig a falnak dőlve ácsorgott, majd elteleportált.

Bólintottam egyet, majd felteleportáltam abba a szobába, ahová a Hercegnőt zártam. Vagyis az elé. A rengeteg biztonsági zár és gondolatfal ellenőrzése után beteleportáltam a szobába.

Még mindig nem tért magához, pedig legjobb tudásom szerint összeforrasztottam a sebét, ami nálunk mindig működött. Bár ő félvér, vagy mindkettő. Fogalmam sincs.

Arról sincs, tippem sem, hogy miért mentettem meg pontosan. Ha kifolyik az összes vére, akkor biztosan meghal, és nem kell többé azok miatt a gyönyörű szemei miatt utálnom. Vagy amiatt, mert folyton az utunkat állja.

De ha nem lenne, akkor biztosan halálra unnám magam, hogy nem tehetek neki keresztbe, és nem láthatnám, hogy mennyire ideges olyankor.

Óvatosan közelítettem meg az ágyon fekvő lányt. A fiatal arca miatt gyönyörű volt, és ártatlannak tűnt...

Pedig nem volt ártatlan.

Rengeteg hópehely szárad a lelkén. Több városnyi hópehely. Oké, hogy mi is leöltünk jó néhány virágot, de mi heten annyit, mint ő egyedül. Ott volt Yanna, Shineo, Ranima, Inak és Xim, de közülük csak Yanna harcolt még, de ő sem ölt le annyit, mint a Hercegnő. Pedig Yanna volt közöttük a legidősebb....

Mégis annyira gyönyörű... És ötezer év munkájával sikerült elfognom. Nem engedhetem el.

...

A központi tárgyalóteremben az összes lámpa vörösen világított.

-A Nyár most nem támadhat. A Hercegnő még nálunk van. - Jelentette ki Wonho idegesen.

-És ha őt akarják visszaszerezni? - Kérdeztem, mire Shownu nemlegesen megrázta a fejét.

-Ezek most mások. - Szólalt fel a legidősebb. - Néhány hópehely, aki abból az országrészből menekült el, azt állítja, hogy Gépezeteknek nevezik magukat.

-Létrejött volna egy új királyság? - Érdeklődött HyungWon, mire csend állt be a teremben. Az ablakok feletti jégcsapokról csöpögő víz hangját is hallani lehetett.

-Van egy jóslat... - Szólalt meg kis idő múlva MinHyuk, majd azonnal el is hallgatott, ahogy ránéztem.

-És hogy szól az a jóslat? - Hagyta figyelmen kívül I.M a fintorom.

-"Mikor majdnem összeomlik egy harmadik támad, mely elpusztíthat mindent, de a kívülállók megállíthatják." - Idézte fel a nagy tudásából az egyik jóslatot, amit Seholban tanult.

-És mi ez a kívülálló? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Akár Saneo kapitány is lehet. - Vont vállat MinHyuk.

-De ő már meghalt. - Szólalt meg KiHyun lemondó hangon.

-"majdnem összeomlik"? - Ráncolta a homlokát Shownu. - Ez vajon mire utal?

-Talán, hogy nincsenek ifjak az országokban. - Vont vállat MinHyuk.

-De most mindkettőben vannak. - Jelentette ki HyungWon.

-Hát, nem igazán. - Kezdte I.M, mire mindannyian rá bámultunk. - Mi megvagyunk, de a Nyár lánya nincs a hazájában. A Hercegnő itt van nálunk. - Magyarázta. - Yannát megöltük, a többi négy meg már rég meghalt. Nincs Ifjú a Nyár birodalmában.

-És? - Kérdeztem. - A Hercegnő más. Ő mindkét erővel bír.

-De rajta kívül nincsen más Nyár ifjú. Ő az egyetlen. - Folytatta Shownu.

-Van egy másik jóslat, amiben tűz és jég van. - Szólalt meg MinHyuk. - De arra nem emlékszek pontosan.

-Akkor menj el a Sehol-ba, és kérdezd meg az Öreget. - Tártam szét a karom, mert számomra ez teljesen egyértelmű volt.

-Kétezer éve az egyik háború során eltűnt. - Sóhajtotta válaszként MinHyuk. - Sokak szerint átment egy másik világba, hogy megvédje magát.

-És ezeken kívül van még valami, ami ehhez kapcsolódhat? - Nézett Shownu a falnak támaszkodó MinHyukra.

-"A kívülálló miatt sokak halnak meg, de ő mentheti meg a kettőt." - Kezdte sorolni. - "Ellenségből barát, gyűlöletből szeretet lesznek." "Meghal, de feléled, mert ő más." "Le kell győznie, ezért más." "Fegyverkezz, mert háború lesz." Azt hiszem ennyi. - Fejezte be kis gondolkodás után.

-Várjunk... Az előzőben két kívülállóról volt szó. - Gondolkodott el I.M.

-Az Öreg így mondta. - Vont vállat MinHyuk.

-Az "Ellenségből barát, gyűlöletből szeretet lesznek." hogy kapcsolódik ide? - Érdeklődtem, miközben a lábammal jégvirágokat rajzoltam a betonra.

-Nem tudom. Az Öreg így mondta. - Vont vállat MinHyuk megint. Kész csoda, hogy van olyan, amit nem tud. Bármennyire is akartam valamit beszólni neki, Shownu nem engedte, hanem egy domborzati térképet vetített ki a terem közepére.

-Valahol a keleti oldalon helyezkednek el. És törnek nyugat és dél felé. - Mutatta meg a Gépezetek helyeit.

-Tehát egyenlőre a Tél és Nyár határán. - Bólintottam. - A Nagy folyó mentén.

-Valamit lépnünk kell. - Jelentette ki Shownu. - JooHeon mit gondolsz, meg tudjuk őket állítani? - Fordult felém. Láttam rajta, hogy kételkedik az erőinkben.

-Biztosan. - Bólintottam egyet. - Csak ki kell dolgoznunk egy stratégiát.

-Ha nem ismered az ellenséged hogy küzdesz vele? - Jött a hátam mögül egy gyönyörűen gúnyos hang, mire mindannyian odafordultunk. A döbbenettől mozdulni sem bírtam.

-Te meg hogy a fenébe... - Kezdte KiHyun, de a Hercegnő, aki a falból lépett ki, félbeszakította.

-Nem küzdhetsz az ellen, amit nem ismersz. - A mezítlábas talpa halkan koppant a padlón, ahogy közelebb lépkedett a térképhez. Egy pillanaton belül I.M mellette termett, és hátraszorította a lány karjait, miközben tőrt, ami mindig nála volt, a Hercegnő torkához szorította.

A lány gúnyosan elmosolyodott, majd hirtelen forróság öntötte el a termet, és vörös fény villant. I.M fintorogva jelent meg a terem másik végében, miközben a ruháját égető lángokat jéggel altatta el.

A lány karjain táncoló lángnyelvek lassan kialudtak, és a vöröses izzás is megszűnt a bőre alatt. A szoba hőmérséklete visszaállt a normálisba, miközben a lány szépen odasétált a térképhez.

 -Oda kell menni, megnézni, kikkel állunk szemben, és csak utána alkalmazhatunk nagyobb erőket. - Intett a térkép azon része felé, ahol az ellenség lehetett.

-És te miért is segítenél nekünk? - Léptem felé fintorogva, mire szembefordult velem. Rám emelte a gyönyörű azúrkék, mégis komoly tekintetét, majd pár perc farkasszemezés után megszólalt.

-Annak ellenére, hogy elraboltál, és kétszer is majdnem megöltél, majd valamilyen furcsa oknál fogva nem hagytál meghalni, hanem összezártad a sebem, hogy tovább szenvedjek ezen a világon, Yanna halálával a Nyár népének vezetője én lettem. És én felelek a biztonságukért. - Nézett rám továbbra is komolyan. - Kötelességem őket megvédeni, akár az életem árán is. Ezért vagyok én Ifjú. - Majd a többiek felé fordulva összefonta a karjait. - A harmadik nemzet ellen mindkét népnek fel kell lépnie. Csak együttes erővel győzhetjük le őket. - Jelentette ki.

-Bocs Hercegnő, de ilyen ruhában nem tudlak komolyan venni. - Jelentette ki HyungWon, a lány fehér, lenge ruhájára utalva, ami egy tipikus nyári öltözet volt. Gőzöm sincs honnan szedte az a hópehely, akit megkértem arra, hogy keressen valami normális ruhát a lánynak, ahelyett a fekete ruha helyett, mert az majdnem hogy elolvadt a vére miatt.

-Pedig jól tennéd. - Vont vállat a lány, mire kissé lecsúszott a vállán a ruhája. - De majd ha komolyan tudtok venni, talán tárgyalhatunk. - Felém fordult, majd közelebb lépkedett hozzám. Ahhoz képest, hogy milyen alacsony volt hozzám, ahogy felemelte a fejét az egész lénye magabiztosságot sugárzott. Mélyen a szemembe nézett, majd kissé gúnyosan elmosolyodott. - Köszönöm a szívélyes fogadtatást, és a sebhelyet. - Felizzott a tenyere, a ahogy felém nyúlt, majd megolvasztotta az nyakamban függő dögcédulát, így a hópehely, ami díszítette eldeformálódott. - Egy kis ajándék, addig míg reményeim szerint a csatatéren látjuk egymást. - Nézett végig a szemembe, azokkal a gyönyörű kék íriszeivel. Aztán eltűnt.

Lassan lehunytam a szemem, és idegesen kifújtam a levegőt.

-Visszatért az ereje... - Morogta I.M, miközben a karjait ápolgatta. - Több szert kellett volna kapnia. - Méltatlankodott, majd az eldeformálódott tőrére nézett, ami a földön hevert. A fém egy tócsában szilárdult meg, így a kés használhatatlanná vált.

-Tényleg birtokolja az erőnket. - Jegyezte meg halkan MinHyuk. - Különben már megfagyott volna.

-Ha a saját erejét birtokolja nem fagy meg. - Rúgta odébb a vaspacát a földről I.M idegesen, mire az csörömpölve a falnak vágódott.

-És teleportál. - Motyogtam, megerősítve MinHyukot.

-A Hercegnőnek, bármennyire utálom is, de igaza van. Meg kell tudnunk kikkel állunk szemben. - Hagyta figyelmen kívül az esetet Wonho.

-Küldünk felderítőket. - Jelentettem ki, mire Shownu helyeslően bólintott.