Négy Évszak Chapter 7.

NÉGY ÉVSZAK

SHINE FOREVER - Ragyogás Örökké

VII.I

Asucca csak bámult a lányra, végül szíve döntött az elméje felett. A falhoz lépett, tenyerét erősen odanyomta, mire, a hirtelen erőelszívás hatására a Hercegnő elájult.

A lányhoz ment, és eloldozta a bilincseit.

-Hogy ezért mit fogok kapni, ha rájönnek! - Suttogta maga elé, de keze nem állt meg.

Miután megszabadította a bilincsektől a karjaiba vette a vékony testet, és megindult vele a börtönök felé. Pontosan tudta merre kell mennie, minden szegletét ismerte a várnak, mivel vele építette fel az erődítményt Mr.S néhány évezreddel azelőtt.

...............................................................

-Valaki jön. - Suttogta a sötétbe Wonho, majd nagy lélegzetet véve felült. Még gyenge volt, de érezte, hogy lassan újra visszatér az ereje.

-Megölték volna? - Kérdezte JooHeon, miközben a vállát tapogatta. - Éreznem kellett volna, de nem éreztem semmit, csak mintha egy szúnyog csípett volna meg. - Folytatta a gondolataiban.

Ha egyikünket elviszik a másik üzen Shownunak. - Hallotta Wonho halk szavait a fejében. - Csak úgy győzhetünk, ha az összes Ifjú ott van.

JooHeon bólintott, majd a sötétségbe meredve, minden érzékszervével figyelve várt.

Az őrség nyikorgása helyett az Ifjú forrósága jutott el először hozzájuk. A cella rácsairól és ajtajáról leolvadt a jég, és a padló gőzölögni kezdett.

A vörös hajú nyárfiú állt a rácsos ajtó előtt, karjaiban az eszméletlen, lassan lélegző Hercegnővel.

-Mit műveltél vele? - Állt fel JooHeon, megpillantva a lány testének halvány ragyogását.

A nyárfiú letette a földre a lányt, majd közelebb lépett a cellához.

-Semmi olyat, amihez bárkinek köze lenne. - Morogta Asucca nem túl kedvesen, mivel JooHeon elég sok mindent a fejéhez vágott nemrég.

-Na ide figyelj lávaképű! - Ugrott a rácsokhoz a fiatalabb télfiú. - Hogy mered ezt a bármit tenni vele? - Vágott hozzá Asuccához egy nagy jégdarabot, amit ő könnyedén elolvasztott, de így is vizes lett. - Tudod te, hogy ki ő? Nem? Ezt kajáld be tűzpofa! - JooHeon újra és újra jeget dobott a nyárfiú felé, aki nem támadott, csak magát védte.

A terem hőmérséklete nagyon gyorsan váltakozott, hol fagypont alatt, hogy negyven fok felett volt.

Wonho, miután sikerült felülnie, a földre fektetett lányt figyelte, és próbálta feltérképezni hol sérülhetett meg. De nem talált rajta komoly sérülést, és érezte, hogy sok erő kering a karcsú testben. Nem értette mi történik.

Asucca eddig az erejüket szívta el, most meg ő maga jön le a börtönükbe, és gyerekesnek mondható párbajt vív a dühös JooHeonnal.

A Hercegnő lassan ébredezni kezdett. Eljutottak hozzá a hangok, érezte, hogy hajára víz folyt, és maga körül a forróságot, majd a hideget.

Először csak az ujjai mozdultak meg, majd óvatosan felnyitotta nagy kék szemeit.

A sötétbe pislogott, majd elméjével megpróbálta feltérképezni, hogy mégis hová került.

Mikor felismerte a börtöncellát, és a hangokat azt hitte Asucca megölte.

A magas plafonról egy jégcsap zuhant alá, és a padlón ezer kis darabra törött.

A szőke lány összerezzent, majd, mikor egy jégdarab eltalálta kellemesen csalódott. Hát mégis életben vagyok. - Suttogta magában.

A csörömpölésre a nyárfiú odakapta a fejét. JooHeon kihasználta ezt a helyzetet, és egy méretes jégdarabbal majdnem fejbe találta a Asuccát, de a Hercegnő megállította. A jég ott lebegett a vörös hajú előtt pár pillanatig, majd a földre zuhant.

-Fejezd be. - Tápászkodott fel a rácsokba kapaszkodva Wonho a földről, mire JooHeon a nyárfiúról nem túl szépeket morogva, a segítségére sietett. Mikor az idősebb felkelt Asucca és JooHeon a rácsok két oldaláról egymást kezdték vizsgálni, majd meredten néztek farkasszemet.

A szőke lány ülő helyzetbe tornázta magát, majd uralkodva a fájdalmán, ami a csontjaiba hatolt a falra fagyott jég és vízfolyások kiálló részeibe kapaszkodva felállt.

-Jól vagy? - Kérdezte Wonho, mire a lány kierőltetett magából egy mosolyt, majd a meredten egymást bámuló Ifjakra pillantott.

-Asucca... - Szólalt meg halkan, mire mindhárom Ifjú felé fordult. - El kell pusztítani Mr.St.

-Kiviszlek innen titeket, de... - Ellenkezett a vörös hajú, mire Wonho a szavába vágott.

-Meral a Tél földjén van. - Közölte, mire a nyárfiú szemei kikerekedtek.

-De... mégis hogyan? - Pillantott Wonhora, és a Hercegnőre felváltva. - Honnan tudjátok?

-Egységben az erő. - Fintorgott JooHeon. - És a gondolatokban. - Kopogtatta meg a fejét, és jól esett neki, hogy meg tudta lepni azt a lávaképűt, aki olyan rondán bánt vele.

-Mr.S elpusztíthatatlan. - Ingatta a fejét Asucca, miután felfogta mit is akarnak tenni. - Nem fél semmitől, és senkitől.

-Nincs elpusztíthatatlan. - Rázta meg a fejét JooHeon, majd a Hercegnőre nézett.

-Mindenki fél valamitől. - Ismételte meg magát a szőke lány, majd a ruhája titkos zsebébe nyúlt.

...............................................................

KiHyun a vörös hajú lányra mosolygott, mikor ő a jégtömbből egy szobrot faragott ki. Élvezte, hogy oktathatja a gyönyörű, erős és okos lányt, és az sem zavarta, hogy két különböző világból valók, hiszen abban a pillanatban sorstársak voltak, mindketten az Évszakok Szigetét, és a rajta élő két népet akarták megmenteni.

Közelharcban remek volt Yomina, a fegyvereket jól forgatta, és az erejével is egyre ügyesebben bánt. Már hologramokat is tudott létrehozni, és a gondolatfal sem okozott problémát. Mindezt egy nap leforgása alatt. A télfiú érezte, hogy a lánynak hatalmas ereje van, majdnem akkora, mint a Hercegnőé, így sokszor kellett figyelmeztetnie Yominát, hogy véletlenül se égessen fel semmit, de úgy tűnt, a nyárlány gyorsan tanul.

-Azt hiszem készen vagyunk. - Nézett fel a Holdra a Tél Ifjú.

-Gondolod? - Nézte az ujjain táncoló lángokat a vörös hajú lány, majd eloltotta őket, és ő is felnézett.

-Az utolsó éjjel a napforduló előtt. - Bámulta az égitesteket KiHyun, és a lányra pillantott. - Ideje Télvárba menni. - Nyújtotta a kezét a vörös hajú felé, mire ő eloltotta a lángokat magán, és lehűtötte a testét, majd mosolyogva összefűzte az ujjaikat. Szinte égették egymás kezét, a hideg a lányét, a forróság pedig a fiúét, és gőz szállt ki ujjaik közül. Mindezek ellenére mosolyogtak, aztán KiHyun teleportált.

Egy pillanat múlva a szikkadt, ködös tájon már egy árva lélek sem volt, egyedül a lábnyomok mutatták, hogy bárki is járt a fennsík poros, hűvös, élettelen talaján.

...............................................................

Az őrök döngették egy darabig az ajtót, míg ki tudták nyitni. Azután a jégen csúszkálva jutottak beljebb. Vörös szemeikkel végigpásztázták a jeges cellákat, és mikor ott találták a három Tél Ifjút az egyik előrébb nyikorgott.

-Az-egy-vele-jön. - Közölte szaggatottan, eltorzított géphangon.

-Elhagyni a helyiséget! - Szólt ki az egyik sötét sarokból Asucca, kissé eltorzítva a hangját, mire a hat gép felé fordult.

-Őfelsége-parancs-egy-tél-ifjú-mi-visz-hozzá. - Ellenkezett a robot.

-Mr.S nekem adott parancsot az Ifjakkal kapcsolatban. - Lépett elő a Nyár Ifjú.

-U-ram-Őfelsége-parancs-egy-tél-ifjú-mi-visz-hozzá. - Ellenkezett nyikorogva újra a robot.

-Én pedig azt mondom, hogy pofa be, rozsdahegy! - Forrósította fel a testét a nyárfiú, majd néhány tűzgolyóval összeolvasztotta a vasdarabokat.

-Őfelsége-pa-ra-ra-ra... - Nyikorogta még utoljára a gép, majd összedőlt.

A Hercegnő kinyitotta a cella ajtaját, majd letérdelt a lassan kinövő és azonnal elszáradó tulipánbimbók mellé az olvadt fémkupac tetején. Szíve összeszorult a látványtól, magát okolta, már sokadszorra, amiért a Nagy fal tetején elbukott, és ezt tette a népével.

Az egyik, még el nem száradt bimbót óvatosan megérintette, mire arról a tövétől kezdődő barna száradás lassan eltűnt, és a virág kibontotta vörös szirmait.

-Ez hogyan lehetséges? - Kérdezte a térdelő lány mögül Asucca, mire a Hercegnő felállt, és megfordult.

-Az Ifjak ereje akkor nő, mikor a jóért harcolnak. - Közölte, majd a mögötte álló két télfiúra nézett. - Egyikőtök menjen vissza Télvárba. - Üzente nekik, mire a két fiú egymásra pillantott.

Innen nem tudunk teleportálni. - Ellenkezett JooHeon.

Asucca segít. - Válaszolt a lány, mire a két Tél Ifjú némán megbeszélte a dolgokat, végül Wonho lépett előre.

A Hercegnő bólintott, majd intett a nyárfiúnak. A szőke és a vörös fiú eltűnt a sötét terem másik végében. JooHeon és a szőke lány még pár pillanatig utánuk nézett, majd a Hercegnő átlépkedett a füstölgő roncshalmazon, a másik fal irányába.

Meg kell találnunk Mr.St. - Üzente JooHeonnak, aki összerázkódott a név hallatán, majd a Hercegnő ruháját megérintve követte őt a jeges, hideg, vastag falba.

...............................................................

Wonho testét felüdítette a hűvös szél, és a tiszta levegő, miközben lerogyott a hóba. Nem volt sok ereje, de úgy érezte kezd visszatérni belé, mikor tüdejéből kitisztult a kénes, forró, büdös levegő. Néhány perc hóban fekvés után újra összeszedte magát, majd Télvárba teleportál.

Az előcsarnokba jutott, ahol a korlátnak támaszkodva fújta ki magát.

-Wonho? - Hallotta KiHyun hangját, mire szemeivel próbált ráfókuszálni a terem közepén álló vörös hajú lányra és a fekete hajú fiúra.

A Tél Ifjú odasietett az idősebbhez, majd erejéből átadva, sikerült stabilizálnia Wonho erőszintjét, akinek látása és kissé ködös feje ettől kitisztult.

-JooHeon hol van? - Kérdezte a fiatalabb, mire a szőke hajú fiú elengedte a korlátot.

Megpróbálnak végezni Mr.S-el. Valószínűleg ő élteti a gépezeteket. - Tette hozzá, mire a másik télfiú értetlenül pillantott rá.

A szőke Ifjú a vörös hajú vékony, lenge ruhás lányra nézett, majd kipréselt magából egy megkönnyebbült mosolyt.

-Üdvözletem Yomina! - Szólt oda neki, mire a vörös Ifjú mosolyogva visszaintegetett neki, és feléjük kezdett lépkedni.

A terem közepén, Yominától nem messze megjelent Shownu, egy barna hajú lánnyal.

-Mindenki egyszerre ér ide? - Kérdezte a helyzethez képest vidáman KiHyun, és köszönt az érkezetteknek.

-Jól vagy? - Sietett oda Wonhohoz a legidősebb Tél Ifjú, miután a vele érkezett lány leült a földre, és a ruhájáról kezdte tisztogatni a havat és a kavicsdarabokat.

Wonho lassan bólintott, miközben KiHyun a legidősebb Tél Ifjú válláról söpörte le a kavicsokat és a port.

-Voltam már jobban is. - Válaszolt végül a gyengélkedő.

-JooHeon? - Kérdezte Shownu, mire a szőke fiú mindkét mellette állónak megérintette a vállát.

JooHeon és Ansa Linney, Asucca, a mi oldalunkra állt Nyár Ifjú segítségével megpróbálják megölni Mr.S-t, aki valószínűleg  élteti a gépezeteket. Amint végeztek ők is ide jönnek. - Magyarázta, mire Shownu lassan bólintott. - Már ha JooHeon és Asucca nem végez egymással addigra. - Tette hozzá Wonho, mert nagyon fusztrálta mindkét Ifjú gyerekes viselkedése. - Az Öregek azt mondták, hogy az összes Ifjúnak egy helyen kell lennie, az Utolsó halálának a helyén. - Folytatta. - A Hercegnő azt mondta, hogy a Xim-szigetre kell csalni a négy Nyár Ifjút, csak akkor sikerülhet.

-Üzenek I.Mnek, MinHyuknak és Hyungwonnak. - Bólintott újra Shownu. - Ha elég erősnek érzed magad gyere majd utánunk. - Adott át az erejéből Wonhonak, aki sóhajtva bólintott. - KiHyun, maradj itt velük, és majd üzenünk, ha bármi történik. - Pillantott a palota hallját szemlélő Yominára, és a ruháját tisztogató Meralra a legidősebb, majd elteleportált.

Reméljük sikerrel járnak. - Ült le a földre Wonho, és a lépcsősor oldalának támasztva a fejét, lehunyt szemekkel várta, hogy ereje visszatérjen.

Hallgatta Yomina és KiHyun szavait, ahogy a fiú magyarázza a nyárlánynak, hogyan építette és szépítette a Téli palotát; majd érezte, hogy leül mellé a virág.

-Mr.S az elméjével kényszeríti bele a gépekbe a virágokat, és ha oda bementek már nem tudnak kijönni. - Szólalt meg Meral, mire a szőke Ifjú kinyitotta a szemeit.

-Asucca is valami hasonlót mondott. - Pillantott a barna hajú lányra.

-Ő jól van? - Bukott ki a lányból a kérdés, mire Wonho visszacsukta a szemeit.

-Félt, hogy elveszít téged ha szembeszáll Mr.S-sel. - Válaszolt a szőke fiú azok alapján, amit kiolvasott Asucca érzéseiből.

A lány csendben nézett maga elé, és a ruháját gyűrögette. Örült, hogy a szerelme gondol rá, de közben bántotta, hogy olyan könnyen elfogták, és hogy Mr.S ennyi ideig tudta zsarolni vele Asuccát.

Ha nem találkoztunk volna, nem ilyen történetünk lenne. - Hunyta le a szemét, és egy könnycsepp gördült végig az arcán.

-Ne gondolj ilyenre! - Szólalt meg mellette a Tél Ifjú, mire kipattantak a szemei. Wonho fehér, nyugodt arcára kapta a tekintetét, aki lassan elmosolyodott. - Vedd elő a szép emlékeidet. - Tette hozzá, mire a lány maga elé, a kékes padlóra meredt.

Honnan tudja a gondolataimat? - Pillantott a fiúra, aki újra elmosolyodott.

-Az érzéseidben olvasok, mert közel vagy hozzám. - Nyitotta fel fekete szemeit, majd a mellette ülőre pillantott. - Nem akartalak megijeszteni, de nektek, nyáriaknak annyira erős érzelmeitek vannak, hogy egyszerűen fejbe üt. - Magyarázta.

A lány egy kissé odébb csúszott.

-Asucca nem tud ilyet. - Karolta át a térdeit.

-Én sem tudom meggyógyítani a növényeket, vagy a napsugarakkal játszani. - Nyújtotta ki a lábát a télfiú. - Mindannyian mások vagyunk.

A teremben I.M jelent meg hideget és ködöt hozva magával. Köszönt KiHyunnak és Yominának, majd Meralra egy pillantást sem vetve, sietve Wonho felé indult.

-Asucca hol van? - Pillantott újra a mellette ülő télfiúra Meral.

-Majd kérdezd meg őt. - Kelt fel a földről Wonho, mikor I.M odaért hozzá.

-A többiek? - Kérdezte, miután a szőke fiú csuklóján lemérte az energiaszintjét, ami már egész magas volt.

-Megpróbálják a lehetetlent. - Érintette meg Wonho I.M vállát. - Mr.S kényszeríti bele a virágokat a gépekbe, most őt próbálják megölni. Sara, Nimin, Kalen és Guhon a harcmezőn vannak?

Nimin és Sara itt vannak, de a másik kettőt nem éreztem. - Válaszolt I.M gondolatban.

Kalennek kis ereje van, és szinte bálványozza Ansa Linneyt. - Kezdte Wonho. - Nimin Sara beosztottja, követi a parancsait, a lányt már ismered valamennyire. Guhon nagyszájú, de rettenetesen fél Mr.S-től.

Van egy tervem. - Vigyorodott el I.M.