Négy Évszak Chapter 7. 3

NÉGY ÉVSZAK

SHINE FOREVER - Ragyogás Örökké

VII.III

KiHyun és Yomina a sziget nyugati csúcsában jelentek meg. Ahogy a lábuk a talajhoz ért a homok vörös ragyogása, mint ahogy egy festékpötty szétterül a papíron, rózsaszínessé vált.

A fények erősen világítottak egy részen, szinte ragyogott a sziget azon része, így a két Ifjú egymás mellett indult afelé a hely felé.

Szemüket bántotta a ragyogás, de, mintha vonzotta volna őket, mint egy mágnes a fény, a központja felé.

A következő pillanatban a sziget homokja a talpuk alatt már narancssárgában játszott.

KiHyun a ragyogásban megpillantotta Shownu, MinHyuk, és I.M alakját.

Mikor odaértek hozzájuk a homok már citromsárgában játszott.

Nem messze Sara és Nimin alakja tűnt fel, mögöttük Wonho, HyungWon, Guhon és Kalen.

Ahogy mindannyian odaértek a fény forrásához megpillanthattak egy nagy sziklát, melyből egy fehér, szirmait összezárt tulipán nőtt ki. A kőben egy felirat volt olvasható: "Yanna, az utolsó Nyár Ifja".

-Yanna? - Suttogta maga elé I.M, és a mellette álló legidősebb Tél Ifjúra pillantott.

-Az utolsó, aki a Nyár Birodalmának igaz vezetője volt élete végéig. - Nézte a lassan szirmait bontogató virágot Shownu.

-És majdnem elpusztítottam. - Motyogta maga elé Sara. Nimin a vállára tette a kezét. A lány csak akkor vette észre, hogy a mellette álló vörös hajú arcáról eltűnt a fém, mely mikor megadták magukat Mr.S hatalmának szétroncsolta a bőrüket.

A homok színe vakítóan fehérré vált, mikor Asucca, és JooHeon megérkezett, az utóbbi a karjai közt tartva az alig lélegző lányt.

Asucca visszaadta a gyémánttőrt a tulajdonosának, aki kérte, az őt segítőnek, hogy tegye le a földre.

A fényes homok felett füstként kavarogva megjelent egymás mellett a sötét szárnyas férfi, és a fehér, szárnyas nő. Sennol és Kemmani, Sehol őrzői.

A tizenkét Ifjú döbbenten figyelte, ahogy Wonho odalép a Hercegnőhöz, majd odasegíti a kőhöz. A két őrző is odalépett a sziklához, a két Ifjú az egyik oldalon, a két szárnyas a másik oldalon.

Ellenségből barát, gyűlöletből szeretet lesznek. - Suttogta a testetlen hang, mikor a két Ifjú együtt megfogta a gyémánt tőrt. Sennol és Kemmani a férfi kezében lévő aranypálcával tettek ugyan így.

-Mikor majdnem összeomlik egy harmadik támad, mely elpusztíthat mindent, de a kívülállók megállíthatják. - Suttogta Wonho, és a lányra pillantott.

-Nem hagyhatom cserben a népem... - Válaszolt a lány magabiztosan, reménnyel telve, majd felemelték a kezükben tartott tőrt a szikla fölé.

-Így vagyon ez a világok kezdete óta, és így lőn ez a világok végezetéig. - Zúgták a vizek és a fák, és a két őrző is a virág fölé emelte az aranypálcát.

A fehér tulipán kinyílt, erősebben ragyogott, mint a Nap valaha, elvakítva ezzel mindent és mindenkit.

A gyémánttőr és az aranypálca fénnyé vált, körberagyogták a tizennégy Ifjút és a két őrzőt.

Wonho már csak a lány kezét tartotta a vakító fehérségben, mikor érezte, hogy a lány összecsuklik. Aztán ő is megérezte a sebhelyeit, a maró érzést a hátán, amelyet a lány begyógyított. A fájdalomtól a földre zuhant, de közben a köhögő Hercegnő ujjait szorította.

A szőke fiú hallotta a lány hangját, majd egy erős lüktetés után megszűnt számára a fehérség, és elnyelte a sötétség.

KiHyun pislogott, mikor a fényesség megszűnt.

A  sziget közepén egy hatalmas, gyönyörűen csillogó üvegpalota állt.

-Most álmodok? - Kérdezte mellette Yomina, mikor felpillantott a nem túl messze álló, a virágok, a csillogó hó, hulló levelű, és bimbózó fák mögött napfényben ragyogó épületre.

- Igaz vezető Tavasz, Nyár, Ősz és Tél Birodalmának! - Hallották maguk mögül a hangot, mire mind a tizenkét Ifjú megfordult. Négy fényes alak, két idős férfi, és két idős nő állt ott, Wonho és a Hercegnő ragyogó, földön fekvő teste, valamint a térdet hajtó két szárnyas őrző előtt. Az Ifjak követve az előttük térdelők példáját fejet hajtottak a négy alak előtt.

-Mindiglen lőn ezen négy évszaknak tizenkét igaz vezetője, tizenkét igaz Ifjú, kik védelmezik e négy birodalom békéjét, kormányozzák e négy népet, ezzel más, fentebb való dimenziók népeinek adatva békés, boldog életet. - Mondta az egyik idős férfi.

-Mindiglen lőn tizenkét Ifjú, kiket védelmez két Őrző, egy, mely a fény titkait őrzi, egy, mely a sötétség rejtelmeit. - Pillantott le az egyik idős nő Wonho és a Hercegnő fénylő, mozdulatlan testére, majd Kemmani és Sennol kavargó lényére.

-Mindiglen lőn hazátok ezen Négy Évszaknak Birodalma, melyben hálátlanságotokért át kell ruháznotok hatalmatokat ezen két igaz Ifjú számára, és halandóként élni e világban, míg nem kerültök e szent földbe. - Mondta ki az ítéletet a két Őrzőre a következő idős férfi, mire Sennol és Kemmani teste kavarogva átváltozott.

A szárnyaik eltűntek, testük megszilárdult, majd vékony, fehér ruhában, emberként térdeltek a négy idős lény előtt.

-Mindiglen lőn tizenkét bölcs, igazságos és becsületes Ifjú, kiknek őrzi titkait ezen világon két Őrző, kik a legnagyobb szívű Ifjak valának születésüktől fogva. Wonho és Ansa Linney valának e világ Őrzői. - Mondta az utolsó fényes lény, mire a két Ifjú teste fényes ragyogást követően átváltozott.

A négy idős eltűnt, mikor Wonho és a lány felnyitották a szemüket. Szárnyaikat maguk után húzva a ragyogó, sárga homokban lépkedtek előre, a palota kapuja felé. Mikor az Ifjak, a négy birodalom vezetői megilletődötten átlépték a palota kapuját a két Őrző szárnyra kapott, és felrepültek a folyó fölé.

A Nagy folyó déli partján a fémroncsok között ébredező, egymásnak örülő, boldog virágok, északi partján pedig a családjukhoz hazatérő hópelyhek örömtől zengő hangjai hallatszottak.

Források törtek fel, ahogy a két Őrző a Tél Birodalma fölött repült el, és nemsokára a Rideg sziklákon, és a Lavina-réten keresztül futva egy egyre duzzadó patak húzódott áttörve a havat, és a sziklákat csatlakozott bele a Nagy folyóba. A keleti oldalon olvadni kezdett a hó, a tavak vize kéken csillogott, ahogy a vízre hajló fák ágainak színes levelei úsztak a tükrén.

A Őrzők elrepültek a Nyár Birodalma felett is, ahol a Nyári-fennsíkon törtek fel a források, és az Örök-réten keresztül folyva alakította ki medrét a Xim-sziget nyugati csúcsánál a Nagy folyóba ömlő Nyár és Tavasz határát jelölő folyó. A Fáradt-völgyben a szikkadt földből zöldellő fű nőtt ki, színes virágok pöttyözték a réteket, és az erdők talaját, a nagy fák rügyeket és virágokat hoztak, a madarak vígan csiviteltek, mikor az emberek csodálkozva pillantottak fel a két szárnyas alakra, akik felrepültek a felhőkig.

Eléjük csodás látképként tárult egy lehetetlenül gyönyörű világ, hol érezhették útjuk végéhez ért, de még ezután sem lehet számukra megállás. Hiszen a Négy Évszak csodás birodalmát, ahol az Ifjak és a népek békében élnek egymás mellett, védelmezik ők odafentről.

~VÉGE~