Négy Évszak Chapter 7. 2
NÉGY ÉVSZAK
SHINE FOREVER -
Ragyogás Örökké
VII.II
Asucca a megbeszélt helyen, az egyik szürke falú, sötét,
ablaktalan folyosón talált rá JooHeonra és a szőke lányra, miután Wonhonak
segített kijutni az erődből.
A térfigyelőket, és egyéb, számukra veszélyesnek mondható
dolgok rendszerét már JooHeon jéggel tönkretette, míg várakoztak.
Asucca rárakta JooHeon csuklóira a bilincseket, a száját is
bekötötte, majd a Hercegnő ereje segítségével, mintha csak a falba olvadna be,
belépett a fekete hajú télfiú testébe. Lehetetlen ötletnek tűnt, mikor
felvetették, de ez volt a legbiztonságosabb módja, hogy mindannyian
bejuthassanak a nagyúrhoz. Asucca szerint Mr.S nem érzékeli az erőket, ő csak
az elszívott erőből táplálkozik, amit a virágokból, és az Ifjakból ragadott el
egy különös gép segítségével. Sőt, nem is lát jól messzire, és a nyárfiú
állítása szerint Kalen erejével tartja magát fiatalon.
Asucca elindult a trónterem felé, ahogy neveztette
Mr.S azt a nagy sötét termet, ahol a lépcsősor tetején az ő fémdarabokból
összedobált trónusa állt. A három Ifjú abban az egyben egyetértett, hogy egy
rendesnek mondható trónterem sokkal szebb, és világosabb, mint az a
barlangszerű hely.
Mikor beléptek a terembe néhány nyikorgó robot kíséretében,
Kalent pillantották meg, ahogy térdelt a trón előtt, és valamit maga elé
motyogott.
-Asucca!? - Pillantott fel a földről a nyárfiú, mikor
megérezte a fiatalabb hatalmas erejét, majd hátrafordult az érkezők felé.
-Felség! - Hajtotta meg a fejét, a JooHeont láncon fogva
tartó vörös hajú a trónuson ülőre nézve. A télfiút a földre lökte, hogy ő is
tiszteletet mutasson a nagyúr előtt, majd Kalen felé fordult. - Sara üzent, és
azt akarja, hogy menj vissza a Fáradt-völgybe, a Nagy folyó partjára. Azt
mondta várni fog rád ott.
-Igen, igen, azonnal indulok! - Kelt fel a földről a vörös
hajú Kalen, majd egy gyors meghajlás után, szinte menekülve távozott.
Kelj át a Nagy folyón, várni fognak rád! - Követte a
szemével JooHeon a sietősen távozó alakot. Nemsokára a lány, mintha a fülébe
suttogna úgy közölte vele, hogy a nyárfiú megfogadja majd a tanácsát, és a Téli
oldalra menekül.
-Minek hoztad újra elém? - Harsogott a csendben Mr.S hangja,
mire Asucca felrángatta a földről a télfiút. Valami nem tetszett neki abban az
Ifjúban, túl erős kisugárzása volt, túl magabiztosnak látszott, még úgy is,
hogy a behódolt Nyár Ifjú láncon rángatta, mint egy bábut, és bármelyik
pillanatban felégethette volna, vagy elsüllyeszthette volna a talajban.
-Uram, ennek a Tél Ifjúnak fém jelent meg a bőrén. - Húzta
maga után JooHeont a lépcsősor aljáig, aki szívből ellenkezett, még úgy is,
hogy a Hercegnő folyamatosan azért könyörgött, hogy ne vigye túlzásba. -
Egészen kis helyen, a vállán. - Folytatta a szövegét hihető, szinte természetes
színjátékkal Asucca.
-Mikor láttad meg? - Dőlt előre a nagyúr, mintha a két
fáklya fényében, amik a trónus mellett álltak, sem látná rendesen a lépcső
alján állókat.
A lány lassan, a télfiú lábán keresztül átlépett a padlóba,
és láthatatlanul beleolvadt a betonlépcsőkbe.
JooHeon lelke kissé megkönnyebbült, hogy eddig sikeresen
eljutottak, de félt, hogy a terv nem sikerül, és mindannyian elpusztulnak.
Feszült elmével figyelte a lány auráját, ahogy ő egyre közelebb jutott
Őfelségéhez, és reménykedett. A lánynak erős kisugárzása volt, amióta kinyitotta
azt a bársonybelsejű dobozt, amiben egy üvegszínű tőr feküdt, és tudta,
hogy Kalen is érezte az erőt, de Asuccának tulajdonította. Remélte, hogy Mr.S
is a nyárfiút fogja okolni, vagy őt, ha egyeltalán érez ilyeneket, és nem is
gondol arra, hogy esetleg még lehet valaki a sötét teremben.
-Amikor el akartam kezdeni a dolgom. A leigázottak ledobták
a padlóra, és megcsillant valami a vállán. - Folytatta közben a színjátékot
Asucca. JooHeon ösztönösen fagyasztott, mikor a nyárfiú megrángatta a bilincseit,
így a teremben néhány pillanatig ködként kavargott egy párafelhő, amelyen a két
test derengése, és a magasban, a trón mellett pislákoló két tűzláng fénye nyert
csak átjutást.
-Egyiken sem láttam ilyet, csak őrajta. - Magyarázta
teljesen hihető hangsúllyal és mimikával a nyárfiú. - Nem azt jelenti a fémesedés,
hogy legyőztük? Hogy a mi oldalunkra állt?
-Még most is ellenáll. - Méregette JooHeon teste körül
kevergő párát, a bakancsa talpa alól kibukkanó jégvirágokat, a hajában csillogó
jégkristályokat Mr.S. - Ellent mond a szívének, pedig tudja, hogy már az enyém.
- Ütögette fémes állát a nagyúr. Vörösre festett haja a homlokába lógott,
egyedül a szeme, és az arcának fémes részei villantak meg a fáklyák fényében.
-Nem is értem, hogyan lehetséges ez. - Rázta a fejét
hitetlenkedve a nyárfiú a lépcsősor alján. - Ha egyeltalán van ilyen ezen a
világon. - Tette hozzá, és elméjével megérintette azt a fémdarabot, amit a
télfiú vállára olvasztott, hogy a helyén maradjon.
-Vedd le róla a kendőt! - Parancsolta a trónuson ülő, mire
Asucca egy csettintéssel leégette JooHeon szájáról a kendőt.
Füst és gőz kevergett a két Ifjú körül, miután mind a ketten
helyreállították a testhőmérsékletüket, ki-ki a magának megfelelőt. A nagyúr
megvárta, míg a látását gátló gőzfelhő eloszlik, majd jobban szemrevételezte a
fekete hajú, onnan, a magasból kicsinynek tűnő Ifjút.
-Tél Ifjú, hajlandó lennél a kezemre játszani a társaidat? -
Kérdezte harsogó hangon végül, és még jobban előre hajolt a trónusán. Nem
tetszett neki az Ifjú, de úgy gondolta, mint annak idején Asucca, ez a fiú is
nevelhető.
-Maga normális? - Szólalt meg JooHeon hitetlenkedve, jó
hangosan. - Mert számomra nem normális, hogy iderángatnak egy dobozban, aztán
elviszi a húgunkat, és bezár egy büdös, meleg cellába. Mégis hogy lennék
hajlandó magának dolgozni? - Füstölgött magában a fiú.
Mr.S intett egyet, mire Asucca egy tűzfalat emelt maguk
köré, és újra betömte a télfiú száját egy ronggyal.
A nagyúr felállt a trónusából, majd lefelé indult a hosszú,
szürke lépcsősoron. Ahogy lépkedett, mintha csak ő csinálná, meggyulladtak a
lépcsőfokok szélén álló fáklyák, majd, mikor már messze járt tőlük egyesével
elaludtak.
-Olyan lény nem kezd el fémesedni, akinek a teste és az
elméje nem adta meg magát nekem. - Lépegetett lefelé, maga után húzva hosszú, a
vörös, villogó fényben fémesen csillogó fekete köpenyét.
A Hercegnő megvárta, míg elhalad fölötte Mr.S, majd kilépett
a talajból, ezzel láthatóvá vált. Ha a nagyúr ebben a pillanatban megtorpant,
mert érzett egy erőlöketet.
JooHeon ekkor robbantotta szét a szájában lévő kendőt apró,
jeges darabokra, mire Asucca köveket emelt ki a padlóból, és azokból a
Gépezetek Birodalmát szidalmazó télfiú szájára újabb zárat formált.
Mr.S ennek a jelenetnek tulajdonította be az erőlöketet, így
újra elindult. Ha megfordult volna, vagy csak egy picit hátrapillant,
megláthatta volna a gyémánttőrt szorító lányt, ahogy halkan, a lépcső anyagában
lépkedve, mintha csak vízben sétálna, utána indult.
A színjáték pedig folytatódott tovább.
A nagyúr leért Asucca és JooHeon elé, néhány méterrel
előttük megállt, és szemügyre akarta venni a télfiú vállát, ahol az állítólagos
fémesedés elkezdődött.
Asucca térdre kényszeríttette a másikat, majd a padlóhoz
forrasztotta a bilincseket tartó láncok végeit.
A Hercegnő Mr.S közelébe ért, amikor Asucca elkezdte
lehámozni JooHeon válláról a fekete köpenyt, és az alatta megbúvó páncélöltözet
csatjait.
Mr.S elgondolkodva figyelte, ahogy a télifjú ellenkezik,
ahogy a veríték csorog a homlokán, és elégedettséggel töltötte el, hogy ez a
nagyszájú, nagyerejű Ifjú megadja magát neki, a világ legerősebb,
legokosabb, és leghatalmasabb vezetőjének. Aki hamarosan birtokolni fogja az
egész szigetet, és mindenkit az uralma alá hajt.
Újabb erőlöketet érzett, mikor Asucca nyakán végighúzódó
fémen megpillantotta a mögötte álló fehér hajú lányt.
Megpördült, és karját előre nyújtotta, tenyere a Hercegnő
szíve fölött állt meg. Érezte, ahogy energia áramlik a tenyere és a
kikerekedett szemű szőkeség teste között. A kékes fény beragyogta a termet, a
legkisebb zugától a legsötétebb sarokig.
A lány elkínzott arccal felsikoltott, ahogy egyre kevesebb
lett az ereje.
A vörös hajú, dühös nagyúr elégedettséget érzett, mikor a
testébe áramlott a szőke lány rengeteg energiája. Mikor a kékes fény megszűnt
engedte a lépcsőkre esni a vékony, haldokló testet. Szinte bámulattal töltötte
el, hogy mennyi erő fért egy Ifjú testébe, és hogy mennyivel több energia fér
az ő testébe.
Még egy utolsó pillantást vetett az alig lélegző, lehunyt
szemű lányra, majd néhány lépéssel arrébb lépett, hogy ne kelljen a haldokló
mellett lennie.
Asucca és JooHeon kikerekedett szemekkel figyelte a lányt, a
télfiú próbált szabadulni, a vörös hajú Ifjú pedig csak bámult, mintha nem
értené, mi történt.
-Hogy szabadult ki a börtönből? - Vonta kérdőre Asuccát Mr.S
a lány testére mutatva.
-A leigázottak ezt hozták elém, és mikor megláttam a jelet
azonnal hoztam ide, Felség, színed elé. - Mutatott a szabadulni próbáló
télfiúra. - Abból a börtönből lehetetlen szabadulni. - Bámulta a lány testét,
és megrázta a fejét. - Lehetetlen. - Nyomatékosította. - Nem tudom mi volt
ez... - Suttogta.
JooHeon olyan erősen fagyasztott, hogy a bilincsek
megrepedtek a csuklóin. Próbált szabadulni, hogy a lányhoz mehessen, hogy
feléleszthesse, mikor Asucca erős rántással, és forrósággal megállította. A
bilincsek vörösleni kezdtek, égették a bőrét, és ha nem lett volna rajta az a
kőből olvasztott száját lezáró anyag üvöltött volna.
Miután JooHeont Asucca lángoló kezeivel lefogta elkezdte
leégetni a ruhát a válláról, de az nagyon lassan olvadt csak szét.
Mr.S újabb erőlöketet érzett, és mikor hátrapillantott a
haldokló test helyén víz bugyogott fel a betonból.
A terem másik végéből, a sötét fényből egy alak bontakozott
ki. Egy magas, szárnyas férfi alakja. A sötétben megcsillant aranypálcája,
ahogy a tenyerében a fekete füst megszilárdult. Haja fehér volt, a macskaszemei
sötétzölden csillogtak, ahogy füstként kevergő szárnyai eltűntek. Fehér,
füstként kavargó ruhát viselt, ami, ahogy közelebb lépkedett a lépcső alján
állókhoz alulról a fehér köd egyre elsötétedett.
-Nem adatott számodra hatalom, hogy uralkodj mások felett,
mégis elvetted és gonoszul használtad, az éltető erők ellen fordultál. -
Hangzott a fekete alak hangja, mint ahogy a fák zúgnak egy szélviharban. -
Bűnöd miatt éheznek a halandók, háború dúl mindenhol a világegyetemben.
-Ki vagy te? - Ráncolta össze a szemöldökét a nagyúr, és
néhány lépést hátrált.
-Az, amivé te akarsz lenni. - Hangzott a válasz.
-Soha nem leszek ilyen elképesztően ocsmány. - Pillantott a
kavargó arcon a zöld szemekbe nagy bátran Mr.S.
-Figyelmeztettelek, nagyobbat álmodsz, mint amely lehet
sorsod. - Emelte fel aranypálcáját az alak. A vörös hajú fémes arcú nem
láthatta, hogy mögötte a csordogáló víz lassan elapad, és a lépcsőkből
kiemelkedik a szőke hajú lány teste. A Hercegnő felnyitotta nagy kék szemeit,
majd halkan felkelt.
Asucca és JooHeon a fekete alakot figyelték, aki, mint a köd
kezdett szétfoszlani, így nem láthatták a feléledő Ifjút.
A nagyúr mögött álló lány, karjait felemelte, majd a két
tenyerébe szorított gyémántszínű tőrt a paláston keresztül Mr.S lapockájába
döfte, át a páncélon, a csontokon, a szívéig.
Tűz és jég vele lesz, mivel arra született, hogy
harcoljon - Susogta egy halk hang, mikor Őfelsége szemei kitágultak, szája
széléről vörös vére kezdett csurogni.
A tőr fényleni kezdett, ahogy a lány elfehéredett ujjaival
szorította, a fekete palást lángolt, miközben jégcsapok nőttek ki belőle.
A két Ifjú elkerekedett szemekkel figyelte, ahogy a nagyúr
testéből ragyogó kékes, lilás, vöröses fénnyel áramlik ki az erő, amiket
az idők során összerabolt. A szőke lány körül kékesen és vörösen keringett az
erő, ahogy minden erejét a tőrbe koncentrálta.
A kívülálló miatt sokak halnak meg, de ő mentheti meg a
kettőt. - Folytatta a testetlen hang. - Le kell győznie, ezért más. -
Susogta még utoljára, majd a fények közepén Mr.S teste öregedni kezdett, egyre
ráncosabb lett, egyre kisebb és kisebb lett, míg végül szétrobbant.
JooHeon magukat egy gondolatbuborékkal védte meg, de a lány
nem volt annyira magánál, hogy ezt tegye.
Mikor a test maradványa a hatalmas erőktől, mint egy
porfelhő szétrobbant a lányt az egyik vágta, és betemette szürke, finom porral.
A Hercegnő kezéből a csillogó tőr kiesett, és méterekkel arrébb csúszott tőle.
Csend lett.
Ijesztő, síri csend.
JooHeon leengedte összebilincselt kezeit, mikor a por elült,
és a gondolatbuborék szétpattant.
A fal mellől köhögést hallottak, ahogy a lány fulladozik,
mire Asucca odarohant hozzá.
JooHeon jéggel szétfeszítette a bilincseit, majd ő is a
portól fulladozó Hercegnőhöz sietett.
Asucca felhúzta a földről a szürke porral borított lányt,
akinek a belső szervei is tele mentek a mérgező anyaggal, és tehetetlenül
JooHeonra nézett.
Ő esőt varázsolt, ami kívülről lemosta a szőke lány testét,
és ruháját, majd lefektették a köhögő lányt a víz által megtisztított padlóra.
Mind a ketten a lány homlokára tették az egyik kezüket, majd óvatosan
megpróbálták a víz és a meleg levegő segítségével kiszedni a lehető legtöbb
port a lány szervezetéből.
Miután párafelhőként távozott a mérgező anyag a lány száján
keresztül, JooHeon a karjai közé vette a lassan lélegző Hercegnőt.
-A napfény állítólag jót tesz nektek. - Indult el a kijárat
felé, kissé még mindig sokkosan, hogy a tervük, bármilyen furcsa fordulatot is
vett, mégis bevált. A nyárfiú felvette a porral fedett, de még csillogó tőrt a
földről, majd utánuk sietett.
JooHeon kiért a folyosóra, ahol oldalukra dőlt gépezetek
hevertek mindenütt, mintha valaki szétdobálta volna őket.
Asuccára pillantott, aki kiolvasztott a falból egy nagy
részt, majd a következőből is, mígnem a tisztábbnak mondható levegőre jutottak
ki. A télfiú hármukat csak kis távolságra tudta teleportálni, de így is
eljutottak a sziget másik felére, ahol már tisztább volt a levegő. Míg JooHeon
ápolta a sárga, kiégett fűbe fektetett lányt, Asucca a sötét, kavargó felhők
alatt elterülő, ködös erődöt figyelte.
A nyárfiú felemelte a karjait, hogy a földel tegye egyenlővé
a börtönét, mikor meghallotta a gyenge, ám határozott lány hangját.
-A virágok, ne tedd! - Kérte erőtlenül, majd köhögve
felnyitotta nagy kék szemeit.
-El kell jutnunk Télvárba. - Szólat meg Jooheon, mikor egy
fénylő, csillogó hópehely hullott le az égből, a lány arcára.
-A szigeten vannak. - Suttogta a lány, majd köhögés után
folytatta. - A Xim szigetre kell mennünk. - Miután feltámogatták a lányt,
megérintették egymás kezét, majd JooHeon minden erejét beleadva teleportált.
...............................................................
I.M nagy bátran a Nagy folyó nyári oldalára teleportált, nem
sokkal a Hercegnő hasonmás, Sara mellé. A lány, mikor megérezte a jelenlétét
egy tűzlabdát dobott felé, de a legfiatalabb télfiú akkor már újra a
biztonságot nyújtó Rideg sziklák tetején, a gondolatfal mögött állt.
Eljátszotta néhányszor még ezt, mikor kapta az üzenetet HyungWontól,
hogy az egyik gyenge nyárfiút megtalálták, és nemsokára a szigeten lesznek.
Sarát bosszantani hatalmas élvezetet jelentett számára, még
a feszült helyzet ellenére is, de tudta, hogy a lány hamar ideges lesz, és
Nimint be fogja küldeni a szigetre, hogy onnan lője a határon épült védvonalat.
Nemsokára pontosan ez történt meg.
Néhány perccel utána jelent meg az elégedetten vigyorgó Ifjú
mellett Shownu, aki közölte, hogy Guhont el tudták kapni, és legyengítették a
szérum segítségével.
-Sara nemsokára a szigeten lesz. - Ígérte I.M, majd újra
elkezdte a macska-egér játékát a nyárlánnyal. Ide-oda teleportált a két
birodalmat elválasztó folyó partjai között, mikor a tűzgolyóként lángoló lány
egyre nagyobb tűzgolyókkal kezdte bombáztatni a hegyet. A Rideg sziklák
oldaláról hatalmas, jeges halálként zuhantak alá egymás után a lavinaszerű
képződmények. A gépezetek folyamatosan lőtték a gondolatfalat, amelyet abban a
pillanatban éppen MinHyuk erősített.
A tudós fiú homlokáról folyt a veríték, teste remegett a
megerőltetéstől.
Ám az egyik pillanatról a másikra a hadseregként harcoló
robotok szemeiben kialudt a vörös fény, és oldalukra dőltek. A tűzlabdák
megszűntek, MinHyuk pedig a hóba esett. Shownu jelent meg mellette, és erejéből
átadott a kifulladt fiúnak.
Sara tombolását lehetett hallani a túlpart felől, ahogy
szétolvasztja a használhatatlan gépek roncsait. Majd tovább tombolva a
hajóhídon keresztül bement a Xim-szigetre.
Ahogy a szigetre lépett, mintha egy pajzs zárult volna be
körülötte, teste lángolása egy pillanat alatt megszűnt.
A sziget letarolt, szénné égett fái alatt a szürke homok
vörösesen ragyogni kezdett.
Shownu felsegítette MinHyukot miután üzenetet küldött
Télvárba KiHyunnak, HyungWonéknak, és a Paradicsom szigetek felé is.
Néhány hosszú perc után KiHyun és Yomina jelent meg a
legidősebb Tél Ifjú mellett a mély hóban.
A lány ijedten lépett fel egy sziklára, mikor körülötte
olvadni kezdett a jeges hó, és süllyedni kezdett abban.
-Kezdődik. - Intett a legidősebb a Xim sziget felé, ahol
mindenki számára láthatóan a homok vörösen ragyogott. Bár soha nem láttak még
olyat, tudták, hogy ez most az a pillanat, amikor minden meg fog változni. Nem
csak érezték az elméjükben, hanem tudták, minden porcikájukban, hogy az
ő életükben, az Évszakok Szigetének történelmében ez egy fordulópont lesz.
A négy Ifjú egymásra nézett.
KiHyun a tenyerét nyújtotta az ideges vörös hajú lány felé,
aki lehunyva a szemét összeszedte a bátorságát, és megfogta a télfiú kezét.
Shownu és MinHyuk mellett már csak az olvadt hó tanúsította,
hogy a legfiatalabb Nyár Ifjú ott járt.
Megjegyzések