Négy Évszak Chapter 7. 2

NÉGY ÉVSZAK

SHINE FOREVER - Ragyogás Örökké

VII.II

Asucca a megbeszélt helyen, az egyik szürke falú, sötét, ablaktalan folyosón talált rá JooHeonra és a szőke lányra, miután Wonhonak segített kijutni az erődből.

A térfigyelőket, és egyéb, számukra veszélyesnek mondható dolgok rendszerét már JooHeon jéggel tönkretette, míg várakoztak.

Asucca rárakta JooHeon csuklóira a bilincseket, a száját is bekötötte, majd a Hercegnő ereje segítségével, mintha csak a falba olvadna be, belépett a fekete hajú télfiú testébe. Lehetetlen ötletnek tűnt, mikor felvetették, de ez volt a legbiztonságosabb módja, hogy mindannyian bejuthassanak a nagyúrhoz. Asucca szerint Mr.S nem érzékeli az erőket, ő csak az elszívott erőből táplálkozik, amit a virágokból, és az Ifjakból ragadott el egy különös gép segítségével. Sőt, nem is lát jól messzire, és a nyárfiú állítása szerint Kalen erejével tartja magát fiatalon.

Asucca elindult a trónterem felé, ahogy neveztette Mr.S azt a nagy sötét termet, ahol a lépcsősor tetején az ő fémdarabokból összedobált trónusa állt. A három Ifjú abban az egyben egyetértett, hogy egy rendesnek mondható trónterem sokkal szebb, és világosabb, mint az a barlangszerű hely.

Mikor beléptek a terembe néhány nyikorgó robot kíséretében, Kalent pillantották meg, ahogy térdelt a trón előtt, és valamit maga elé motyogott.

-Asucca!? - Pillantott fel a földről a nyárfiú, mikor megérezte a fiatalabb hatalmas erejét, majd hátrafordult az érkezők felé.

-Felség! - Hajtotta meg a fejét, a JooHeont láncon fogva tartó vörös hajú a trónuson ülőre nézve. A télfiút a földre lökte, hogy ő is tiszteletet mutasson a nagyúr előtt, majd Kalen felé fordult. - Sara üzent, és azt akarja, hogy menj vissza a Fáradt-völgybe, a Nagy folyó partjára. Azt mondta várni fog rád ott.

-Igen, igen, azonnal indulok! - Kelt fel a földről a vörös hajú Kalen, majd egy gyors meghajlás után, szinte menekülve távozott.

Kelj át a Nagy folyón, várni fognak rád! - Követte a szemével JooHeon a sietősen távozó alakot. Nemsokára a lány, mintha a fülébe suttogna úgy közölte vele, hogy a nyárfiú megfogadja majd a tanácsát, és a Téli oldalra menekül.

-Minek hoztad újra elém? - Harsogott a csendben Mr.S hangja, mire Asucca felrángatta a földről a télfiút. Valami nem tetszett neki abban az Ifjúban, túl erős kisugárzása volt, túl magabiztosnak látszott, még úgy is, hogy a behódolt Nyár Ifjú láncon rángatta, mint egy bábut, és bármelyik pillanatban felégethette volna, vagy elsüllyeszthette volna a talajban.

-Uram, ennek a Tél Ifjúnak fém jelent meg a bőrén. - Húzta maga után JooHeont a lépcsősor aljáig, aki szívből ellenkezett, még úgy is, hogy a Hercegnő folyamatosan azért könyörgött, hogy ne vigye túlzásba. - Egészen kis helyen, a vállán. - Folytatta a szövegét hihető, szinte természetes színjátékkal Asucca.

-Mikor láttad meg? - Dőlt előre a nagyúr, mintha a két fáklya fényében, amik a trónus mellett álltak, sem látná rendesen a lépcső alján állókat.

A lány lassan, a télfiú lábán keresztül átlépett a padlóba, és láthatatlanul beleolvadt a betonlépcsőkbe.

JooHeon lelke kissé megkönnyebbült, hogy eddig sikeresen eljutottak, de félt, hogy a terv nem sikerül, és mindannyian elpusztulnak. Feszült elmével figyelte a lány auráját, ahogy ő egyre közelebb jutott Őfelségéhez, és reménykedett. A lánynak erős kisugárzása volt, amióta kinyitotta azt a bársonybelsejű dobozt, amiben egy üvegszínű tőr feküdt, és tudta, hogy Kalen is érezte az erőt, de Asuccának tulajdonította. Remélte, hogy Mr.S is a nyárfiút fogja okolni, vagy őt, ha egyeltalán érez ilyeneket, és nem is gondol arra, hogy esetleg még lehet valaki a sötét teremben.

-Amikor el akartam kezdeni a dolgom. A leigázottak ledobták a padlóra, és megcsillant valami a vállán. - Folytatta közben a színjátékot Asucca. JooHeon ösztönösen fagyasztott, mikor a nyárfiú megrángatta a bilincseit, így a teremben néhány pillanatig ködként kavargott egy párafelhő, amelyen a két test derengése, és a magasban, a trón mellett pislákoló két tűzláng fénye nyert csak átjutást.

-Egyiken sem láttam ilyet, csak őrajta. - Magyarázta teljesen hihető hangsúllyal és mimikával a nyárfiú. - Nem azt jelenti a fémesedés, hogy legyőztük? Hogy a mi oldalunkra állt?

-Még most is ellenáll. - Méregette JooHeon teste körül kevergő párát, a bakancsa talpa alól kibukkanó jégvirágokat, a hajában csillogó jégkristályokat Mr.S. - Ellent mond a szívének, pedig tudja, hogy már az enyém. - Ütögette fémes állát a nagyúr. Vörösre festett haja a homlokába lógott, egyedül a szeme, és az arcának fémes részei villantak meg a fáklyák fényében.

-Nem is értem, hogyan lehetséges ez. - Rázta a fejét hitetlenkedve a nyárfiú a lépcsősor alján. - Ha egyeltalán van ilyen ezen a világon. - Tette hozzá, és elméjével megérintette azt a fémdarabot, amit a télfiú vállára olvasztott, hogy a helyén maradjon.

-Vedd le róla a kendőt! - Parancsolta a trónuson ülő, mire Asucca egy csettintéssel leégette JooHeon szájáról a kendőt.

Füst és gőz kevergett a két Ifjú körül, miután mind a ketten helyreállították a testhőmérsékletüket, ki-ki a magának megfelelőt. A nagyúr megvárta, míg a látását gátló gőzfelhő eloszlik, majd jobban szemrevételezte a fekete hajú, onnan, a magasból kicsinynek tűnő Ifjút.

-Tél Ifjú, hajlandó lennél a kezemre játszani a társaidat? - Kérdezte harsogó hangon végül, és még jobban előre hajolt a trónusán. Nem tetszett neki az Ifjú, de úgy gondolta, mint annak idején Asucca, ez a fiú is nevelhető.

-Maga normális? - Szólalt meg JooHeon hitetlenkedve, jó hangosan. - Mert számomra nem normális, hogy iderángatnak egy dobozban, aztán elviszi a húgunkat, és bezár egy büdös, meleg cellába. Mégis hogy lennék hajlandó magának dolgozni? - Füstölgött magában a fiú.

Mr.S intett egyet, mire Asucca egy tűzfalat emelt maguk köré, és újra betömte a télfiú száját egy ronggyal.

A nagyúr felállt a trónusából, majd lefelé indult a hosszú, szürke lépcsősoron. Ahogy lépkedett, mintha csak ő csinálná, meggyulladtak a lépcsőfokok szélén álló fáklyák, majd, mikor már messze járt tőlük egyesével elaludtak.

-Olyan lény nem kezd el fémesedni, akinek a teste és az elméje nem adta meg magát nekem. - Lépegetett lefelé, maga után húzva hosszú, a vörös, villogó fényben fémesen csillogó fekete köpenyét.

A Hercegnő megvárta, míg elhalad fölötte Mr.S, majd kilépett a talajból, ezzel láthatóvá vált. Ha a nagyúr ebben a pillanatban megtorpant, mert érzett egy erőlöketet.

JooHeon ekkor robbantotta szét a szájában lévő kendőt apró, jeges darabokra, mire Asucca köveket emelt ki a padlóból, és azokból a Gépezetek Birodalmát szidalmazó télfiú szájára újabb zárat formált.

Mr.S ennek a jelenetnek tulajdonította be az erőlöketet, így újra elindult. Ha megfordult volna, vagy csak egy picit hátrapillant, megláthatta volna a gyémánttőrt szorító lányt, ahogy halkan, a lépcső anyagában lépkedve, mintha csak vízben sétálna, utána indult.

A színjáték pedig folytatódott tovább.

A nagyúr leért Asucca és JooHeon elé, néhány méterrel előttük megállt, és szemügyre akarta venni a télfiú vállát, ahol az állítólagos fémesedés elkezdődött.

Asucca térdre kényszeríttette a másikat, majd a padlóhoz forrasztotta a bilincseket tartó láncok végeit.

A Hercegnő Mr.S közelébe ért, amikor Asucca elkezdte lehámozni JooHeon válláról a fekete köpenyt, és az alatta megbúvó páncélöltözet csatjait.

Mr.S elgondolkodva figyelte, ahogy a télifjú ellenkezik, ahogy a veríték csorog a homlokán, és elégedettséggel töltötte el, hogy ez a nagyszájú, nagyerejű Ifjú megadja magát neki, a világ legerősebb, legokosabb, és leghatalmasabb vezetőjének. Aki hamarosan birtokolni fogja az egész szigetet, és mindenkit az uralma alá hajt.

Újabb erőlöketet érzett, mikor Asucca nyakán végighúzódó fémen megpillantotta a mögötte álló fehér hajú lányt.

Megpördült, és karját előre nyújtotta, tenyere a Hercegnő szíve fölött állt meg. Érezte, ahogy energia áramlik a tenyere és a kikerekedett szemű szőkeség teste között. A kékes fény beragyogta a termet, a legkisebb zugától a legsötétebb sarokig.

A lány elkínzott arccal felsikoltott, ahogy egyre kevesebb lett az ereje.

A vörös hajú, dühös nagyúr elégedettséget érzett, mikor a testébe áramlott a szőke lány rengeteg energiája. Mikor a kékes fény megszűnt engedte a lépcsőkre esni a vékony, haldokló testet. Szinte bámulattal töltötte el, hogy mennyi erő fért egy Ifjú testébe, és hogy mennyivel több energia fér az ő testébe.

Még egy utolsó pillantást vetett az alig lélegző, lehunyt szemű lányra, majd néhány lépéssel arrébb lépett, hogy ne kelljen a haldokló mellett lennie.

Asucca és JooHeon kikerekedett szemekkel figyelte a lányt, a télfiú próbált szabadulni, a vörös hajú Ifjú pedig csak bámult, mintha nem értené, mi történt.

-Hogy szabadult ki a börtönből? - Vonta kérdőre Asuccát Mr.S a lány testére mutatva.

-A leigázottak ezt hozták elém, és mikor megláttam a jelet azonnal hoztam ide, Felség, színed elé. - Mutatott a szabadulni próbáló télfiúra. - Abból a börtönből lehetetlen szabadulni. - Bámulta a lány testét, és megrázta a fejét. - Lehetetlen. - Nyomatékosította. - Nem tudom mi volt ez... - Suttogta.

JooHeon olyan erősen fagyasztott, hogy a bilincsek megrepedtek a csuklóin. Próbált szabadulni, hogy a lányhoz mehessen, hogy feléleszthesse, mikor Asucca erős rántással, és forrósággal megállította. A bilincsek vörösleni kezdtek, égették a bőrét, és ha nem lett volna rajta az a kőből olvasztott száját lezáró anyag üvöltött volna.

Miután JooHeont Asucca lángoló kezeivel lefogta elkezdte leégetni a ruhát a válláról, de az nagyon lassan olvadt csak szét.

Mr.S újabb erőlöketet érzett, és mikor hátrapillantott a haldokló test helyén víz bugyogott fel a betonból.

A terem másik végéből, a sötét fényből egy alak bontakozott ki. Egy magas, szárnyas férfi alakja. A sötétben megcsillant aranypálcája, ahogy a tenyerében a fekete füst megszilárdult. Haja fehér volt, a macskaszemei sötétzölden csillogtak, ahogy füstként kevergő szárnyai eltűntek. Fehér, füstként kavargó ruhát viselt, ami, ahogy közelebb lépkedett a lépcső alján állókhoz alulról a fehér köd egyre elsötétedett.

-Nem adatott számodra hatalom, hogy uralkodj mások felett, mégis elvetted és gonoszul használtad, az éltető erők ellen fordultál. - Hangzott a fekete alak hangja, mint ahogy a fák zúgnak egy szélviharban. - Bűnöd miatt éheznek a halandók, háború dúl mindenhol a világegyetemben.

-Ki vagy te? - Ráncolta össze a szemöldökét a nagyúr, és néhány lépést hátrált.

-Az, amivé te akarsz lenni. - Hangzott a válasz.

-Soha nem leszek ilyen elképesztően ocsmány. - Pillantott a kavargó arcon a zöld szemekbe nagy bátran Mr.S.

-Figyelmeztettelek, nagyobbat álmodsz, mint amely lehet sorsod. - Emelte fel aranypálcáját az alak. A vörös hajú fémes arcú nem láthatta, hogy mögötte a csordogáló víz lassan elapad, és a lépcsőkből kiemelkedik a szőke hajú lány teste. A Hercegnő felnyitotta nagy kék szemeit, majd halkan felkelt.

Asucca és JooHeon a fekete alakot figyelték, aki, mint a köd kezdett szétfoszlani, így nem láthatták a feléledő Ifjút.

A nagyúr mögött álló lány, karjait felemelte, majd a két tenyerébe szorított gyémántszínű tőrt a paláston keresztül Mr.S lapockájába döfte, át a páncélon, a csontokon, a szívéig.

Tűz és jég vele lesz, mivel arra született, hogy harcoljon - Susogta egy halk hang, mikor Őfelsége szemei kitágultak, szája széléről vörös vére kezdett csurogni.

A tőr fényleni kezdett, ahogy a lány elfehéredett ujjaival szorította, a fekete palást lángolt, miközben jégcsapok nőttek ki belőle.

A két Ifjú elkerekedett szemekkel figyelte, ahogy a nagyúr testéből ragyogó kékes, lilás, vöröses fénnyel áramlik ki az erő, amiket az idők során összerabolt. A szőke lány körül kékesen és vörösen keringett az erő, ahogy minden erejét a tőrbe koncentrálta.

A kívülálló miatt sokak halnak meg, de ő mentheti meg a kettőt. - Folytatta a testetlen hang. - Le kell győznie, ezért más. - Susogta még utoljára, majd a fények közepén Mr.S teste öregedni kezdett, egyre ráncosabb lett, egyre kisebb és kisebb lett, míg végül szétrobbant.

JooHeon magukat egy gondolatbuborékkal védte meg, de a lány nem volt annyira magánál, hogy ezt tegye.

Mikor a test maradványa a hatalmas erőktől, mint egy porfelhő szétrobbant a lányt az egyik vágta, és betemette szürke, finom porral. A Hercegnő kezéből a csillogó tőr kiesett, és méterekkel arrébb csúszott tőle.

Csend lett.

Ijesztő, síri csend.

JooHeon leengedte összebilincselt kezeit, mikor a por elült, és a gondolatbuborék szétpattant.

A fal mellől köhögést hallottak, ahogy a lány fulladozik, mire Asucca odarohant hozzá.

JooHeon jéggel szétfeszítette a bilincseit, majd ő is a portól fulladozó Hercegnőhöz sietett.

Asucca felhúzta a földről a szürke porral borított lányt, akinek a belső szervei is tele mentek a mérgező anyaggal, és tehetetlenül JooHeonra nézett.

Ő esőt varázsolt, ami kívülről lemosta a szőke lány testét, és ruháját, majd lefektették a köhögő lányt a víz által megtisztított padlóra. Mind a ketten a lány homlokára tették az egyik kezüket, majd óvatosan megpróbálták a víz és a meleg levegő segítségével kiszedni a lehető legtöbb port a lány szervezetéből.

Miután párafelhőként távozott a mérgező anyag a lány száján keresztül, JooHeon a karjai közé vette a lassan lélegző Hercegnőt.

-A napfény állítólag jót tesz nektek. - Indult el a kijárat felé, kissé még mindig sokkosan, hogy a tervük, bármilyen furcsa fordulatot is vett, mégis bevált. A nyárfiú felvette a porral fedett, de még csillogó tőrt a földről, majd utánuk sietett.

JooHeon kiért a folyosóra, ahol oldalukra dőlt gépezetek hevertek mindenütt, mintha valaki szétdobálta volna őket.

Asuccára pillantott, aki kiolvasztott a falból egy nagy részt, majd a következőből is, mígnem a tisztábbnak mondható levegőre jutottak ki. A télfiú hármukat csak kis távolságra tudta teleportálni, de így is eljutottak a sziget másik felére, ahol már tisztább volt a levegő. Míg JooHeon ápolta a sárga, kiégett fűbe fektetett lányt, Asucca a sötét, kavargó felhők alatt elterülő, ködös erődöt figyelte.

A nyárfiú felemelte a karjait, hogy a földel tegye egyenlővé a börtönét, mikor meghallotta a gyenge, ám határozott lány hangját.

-A virágok, ne tedd! - Kérte erőtlenül, majd köhögve felnyitotta nagy kék szemeit.

-El kell jutnunk Télvárba. - Szólat meg Jooheon, mikor egy fénylő, csillogó hópehely hullott le az égből, a lány arcára.

-A szigeten vannak. - Suttogta a lány, majd köhögés után folytatta. - A Xim szigetre kell mennünk. - Miután feltámogatták a lányt, megérintették egymás kezét, majd JooHeon minden erejét beleadva teleportált.

...............................................................

I.M nagy bátran a Nagy folyó nyári oldalára teleportált, nem sokkal a Hercegnő hasonmás, Sara mellé. A lány, mikor megérezte a jelenlétét egy tűzlabdát dobott felé, de a legfiatalabb télfiú akkor már újra a biztonságot nyújtó Rideg sziklák tetején, a gondolatfal mögött állt.

Eljátszotta néhányszor még ezt, mikor kapta az üzenetet HyungWontól, hogy az egyik gyenge nyárfiút megtalálták, és nemsokára a szigeten lesznek.

Sarát bosszantani hatalmas élvezetet jelentett számára, még a feszült helyzet ellenére is, de tudta, hogy a lány hamar ideges lesz, és Nimint be fogja küldeni a szigetre, hogy onnan lője a határon épült védvonalat.

Nemsokára pontosan ez történt meg.

Néhány perccel utána jelent meg az elégedetten vigyorgó Ifjú mellett Shownu, aki közölte, hogy Guhont el tudták kapni, és legyengítették a szérum segítségével.

-Sara nemsokára a szigeten lesz. - Ígérte I.M, majd újra elkezdte a macska-egér játékát a nyárlánnyal. Ide-oda teleportált a két birodalmat elválasztó folyó partjai között, mikor a tűzgolyóként lángoló lány egyre nagyobb tűzgolyókkal kezdte bombáztatni a hegyet. A Rideg sziklák oldaláról hatalmas, jeges halálként zuhantak alá egymás után a lavinaszerű képződmények. A gépezetek folyamatosan lőtték a gondolatfalat, amelyet abban a pillanatban éppen MinHyuk erősített.

A tudós fiú homlokáról folyt a veríték, teste remegett a megerőltetéstől.

Ám az egyik pillanatról a másikra a hadseregként harcoló robotok szemeiben kialudt a vörös fény, és oldalukra dőltek. A tűzlabdák megszűntek, MinHyuk pedig a hóba esett. Shownu jelent meg mellette, és erejéből átadott a kifulladt fiúnak.

Sara tombolását lehetett hallani a túlpart felől, ahogy szétolvasztja a használhatatlan gépek roncsait. Majd tovább tombolva a hajóhídon keresztül bement a Xim-szigetre.

Ahogy a szigetre lépett, mintha egy pajzs zárult volna be körülötte, teste lángolása egy pillanat alatt megszűnt.

A sziget letarolt, szénné égett fái alatt a szürke homok vörösesen ragyogni kezdett.

Shownu felsegítette MinHyukot miután üzenetet küldött Télvárba KiHyunnak, HyungWonéknak, és a Paradicsom szigetek felé is.

Néhány hosszú perc után KiHyun és Yomina jelent meg a legidősebb Tél Ifjú mellett a mély hóban.

A lány ijedten lépett fel egy sziklára, mikor körülötte olvadni kezdett a jeges hó, és süllyedni kezdett abban.

-Kezdődik. - Intett a legidősebb a Xim sziget felé, ahol mindenki számára láthatóan a homok vörösen ragyogott. Bár soha nem láttak még olyat, tudták, hogy ez most az a pillanat, amikor minden meg fog változni. Nem csak érezték az elméjükben, hanem tudták, minden porcikájukban, hogy az ő életükben, az Évszakok Szigetének történelmében ez egy fordulópont lesz.

A négy Ifjú egymásra nézett.

KiHyun a tenyerét nyújtotta az ideges vörös hajú lány felé, aki lehunyva a szemét összeszedte a bátorságát, és megfogta a télfiú kezét.

Shownu és MinHyuk mellett már csak az olvadt hó tanúsította, hogy a legfiatalabb Nyár Ifjú ott járt.