Négy Évszak Chapter 3.

NÉGY ÉVSZAK

CHEATING - Csalás

III.I

~

A villámok csapkodni kezdtek a felhőspirálból, égdörgés remegtette meg a földet, és az eső hirtelen zuhogni kezdett.

A fehérbe öltözött lány remegett a fáradtságtól, de hátát a falnak vetve próbálta tovább folytatni a gondolatfal építését.

A következő pillanatban sok minden történt.

A fehér páncélos, földön fulladozó lány mellett, egy vörösbe és rézbe öltözött sisakos lény jelent meg, egy másik, szintén rézpáncélt viselő alakkal.

Az egyik messzebb álló bástya tetején egy fekete ruhába öltözött ember egy pillanatra megjelent, majd el is tűnt.

A várfalon az alacsonyabb intésére egy tűzgolyó keletkezett körülöttük, mely mind a ziháló lányt, mind a két rézpáncélost egy közös térbe foglalta.

A tűzgolyó alatt a fal megolvadt, és tüzes kődarabjai a lávafolyóba estek, ami mint éhes kígyó, sziszegve nyelte el őket.

Nemsokára egy tüzes alak kirepült a golyóból, mintha az erősebb madár kitaszította volna a gyengébbet a fészekből, és a várfal mellett terpeszkedő, egyre hízó lávafolyamba esett.

A magas fal tetején tűzgolyó nemsokára szétpattant, és a fehér páncélos lány a földre borult.

A megolvadt kövek a falból lassan kigurultak, és belecsapódtak a lávafolyamba. A fal, mint egy fagylalt, amit a napon hagytak olvadni kezdett azon a ponton. A láva míg meg nem dermedt, folyt le a falon, magával húzva a köveket, elolvasztva, vörös foltot hagyva maga után.

Virágok ezrei figyelték lélegzetüket visszafojtva, ahogy a kétezer évig őket védelmező fal omlani kezdett.

A fehér páncélos lány mellett megjelent egy fekete ruhás idegen, aki letérdelt mellé. Ám a lány egy mozdulatára parázslani kezdett a föld az alak alatt, mire az eltűnt.

Két katona, észre sem véve, hogy mi történt néhány pillanattal érkezésük előtt a fekete idegennel, rohant oda a lányhoz, a vezetőjükhöz, és felsegítették a földről, majd az ujjongó nép oltalma alatt elvitték a Napfényvárosban lévő Nyári Palotába.

A nép ünnepelt, ujjongott, és várták, hogy a Nyár leánya, a megmentőjük, a vezetőjük felépüljön sérüléseiből.

~

JooHeon:

A következő egy évszázadban furcsa dolgok történtek a Nyár birodalmában.

A félig leomlott nagy falat a győzelmük után leromboltatta a Hercegnő, majd békét kötött a Gépezetekkel.

Egyikünk sem értette, hogy mégis mi történik.

A küldöncök, akiket küldtünk Napfényvárosba, nem tértek vissza.

I.M, mikor odament, mint, még a harmadik birodalom elleni háborúnk előtt én, éppen hogy csak vissza tudott térni hozzánk, annyira legyengítette a Hercegnő ereje.

Mintha a lány megváltozott volna. Mintha teljesen kicserélték volna.

Nem értettük.

A következő ötven évben, a Nagy folyó mentén a virágokat egyre kevesebbet lehetett látni, ám a gépezetek száma robbanásszerűen megnőtt, és egyre több mászkált, járőrözött arra.

Furcsa volt.

Mintha a Nyár népe befogadta volna a gépezeteket.

A központi tárgyalóteremben a Shownu által kivetített hologramon néztük, hogy a Nagy folyó túlsó partján a határőrök hol és mikor láttak gépezeteket.

-Valamire készülnek. - Ingattam a fejem idegesen.

-Akármi is az, a jóslatok nem szólnak ilyenről. - Sóhajtott MinHyuk. - A harmadik birodalomról van szó, de hogy két nép egymás mellett éljen... Megállt a tudományom. Sajnálom. - Tette hozzá halkan. Bármennyire vissza akartam neki szólni nem volt hozzá kedvem. Nem tudtam semmit, és ez szörnyen elkeserített.

-Nem tudunk összeszedni akkora haderőt, ami elpusztíthatná a Nyár seregét, így, hogy a Gépezetek is mellettük állnak. Ugyanis valószínűleg az történt. - Húzta el a száját I.M.

-Legjobb lesz, ha a Tavak vidékéről, és a Rideg sziklák déli lábától a hópelyhek északabbra költöznek. - Bólogatott HyungWon. - Új városokat kell építenünk.

-Igen. - Értett egyet Shownu. - És felhúzzuk a lehető legerősebb gondolatfalat a birodalom fölé. - Mondta ki a döntést. - Nem tudunk támadni, így meg kell erősíteni a határvédelmet.

-Készülnünk kell a háborúra, miközben elbújunk a csigaházban. - Fújta ki lassan a levegőt MinHyuk.

-És ha a Hercegnő bír az erőnkkel, akkor végünk. - Jegyezte meg halkan Wonho, majd elteleportáltak, hogy elvégezzék a feladatukat.

Egyedül maradva a teremben közelebb léptem a hologramhoz. Figyeltem, ahogy a Shownu által odaállított apró hópihék lebegnek a térkép felett.

Óvatosan a kezembe vettem egyet, majd végigtáncoltattam az ujjaim között.

"Nem hagyhatom cserben a népem." - Jutott eszembe az utolsó pár szó, amit a Hercegnőtől hallottam.

Ő bármit is tett, elrontott mindent. Vagy a fejébe szállt a győzelem, vagy a gépezetek vették rá valamire, nem tudni. De így, hogy befogadta az ellenségét nem voltam benne biztos, hogy jó döntést hozott.

Mi viszont többen vagyunk, és meg tudjuk védeni a hópelyheket.

Nem adhatjuk fel.