Négy Évszak Chapter 2. 4

NÉGY ÉVSZAK

GONE - Elveszett

II:IV

A palota előtti téren rengetegen álltak, amikor elfoglaltam a helyem az emelvényen.

Mindenki várakozóan nézett rám, így összefontam magam előtt a karjaimat, majd elmosolyodtam.

-Üdvözölve legyenek! - Kezdtem. - Fontos bejelenteni valóm van számukra. - Az arcom egy pillanatra elkomorodhatott, mert többen megrémültek. - Először is a szomorú hírrel kezdeném. Yanna, a Nyár legidősebb Ifjának halálával egyedüli Ifjú maradtam. - Erre a tömegből szomorú sóhaj szakadt fel. - Yanna egy hős volt, egy remek vezető, egy kitűnő hadvezér, és egy kedves barát. Tíz évezreden keresztül élt közöttünk, és úgy érzem büszkén mondhatom azt, hogy mindannyian kedveltük, hiszen a legkedvesebb Ifjú volt, akit valaha ismertem. - Mosolyodtam el, miközben sikerült visszafognom azt a könnycseppet, mely kibuggyanva a szememből a föld felé tervezte útját. - Emléke velünk fog élni, míg a nemzet fennáll. A szobrát a Nyári Palotában, az Ősök termében fogják elhelyezni. - Sóhajtottam. Majd kissé komolyabbra vettem a megjelenésem, de próbáltam a megfélemlítéstől távol állni. - Másodszor pedig el szeretném önöknek mondani a legfontosabb kül-és belpolitikai ügyünket. Mint valószínűleg sokan tudják, birodalmunk észak-nyugati határánál zavargásokat okoz egy ismeretlen ellenség betörése. - Erre mindannyian visszafojtott lélegzettel bámultak rám. - Egyenlőre nem kell aggódniuk, kezelni tudjuk a problémát. - Megkönnyebbült sóhajok voltak a válaszok, ami egy kissé engem is felderített. - A Nagy folyótól kezdődően egészen a tengerpartig a Fáradt-völgyön és a Pillangós-réten át egy nagy kőfalat fogunk emelni, amit megerősítünk örök tűzzel és lávafolyammal. - Vázoltam a terveket. - Akik a Fáradt folyó vonalától nyugatra tartózkodnak, sajnos el kell hagyniuk otthonaikat, ugyanis a környék veszélyessé vált. Őket az Azúr-öböl és a Bársonyos-hegység lábainál, illetve a Tulipános-réten épülő városokba költöztetjük. A városok építése hamarosan elkezdődik, a falat pedig a tervek elkészülésével, azonnal építeni fogják. Még a fal építése előtt szeretnénk végrehajtani a kitelepítéseket, hogy ne okozzunk az ott élőknek nagy károkat, és megvédhessük őket.  - Néztem bele a kissé megrettent emberek szemébe. - Kérem ne aggódjanak, meg fogom védeni önöket. - Mosolyodtam el bíztatóan, mire néhány arc kissé megkönnyebbült. - Akinek bármilyen óhaja van az ügyekkel kapcsolatban kérem jelezze a hivatalokban. Köszönöm. - Hajtottam meg a fejem, majd a taps után, amit biztosan nem érdemeltem volna meg, elvonulhattam. A palotáig vezető úton katonák álltak, ám egy gyermek kiszaladt az őrök lábai között.

-Ansa Linney, ugye nem engedi, hogy bántsák a mamát? - Kérdezte sírva a kislány a lábamba kapaszkodva.

Megálltam, majd leguggoltam a gyermekhez.

-Hol élnek a szüleid kis virág? - Simítottam meg az arcát.

Kisírt szemeivel nézett fel rám.

-A Fáradt folyó partján. - Motyogta.

-Ígérem neked, hogy sokkal szebb lakásotok lesz a Tulipános-réten. - Simogattam meg a haját. - És a mamádnak semmi baja nem lesz.

-Köszönöm. - Suttogta a kislány, majd elmosolyodott. - Nekem is lehet majd olyan szép ruhám, mint neked? - Érintette meg a vállamat fedő pántok anyagát.

-Ha az élet úgy hozza, akkor igen. - Mosolyogtam rá. - Van egy ősi mondás, ami úgy szól: "Küzdj, és eléred célod." . Vigyázz magadra, kis virág. - Engedtem el a lányka vállát, amikor Yoma Sina odalépett mellénk.

A lányt az egyik őr visszaterelte a tömegbe, ahol a szülei várták.

A lépcsőkön fellépkedve indultam a nagykapu felé.

-Ansa Linney, ma valószínűleg nagyon megnyugtatta a népet. - Jött mellém a vörös nő. A hajába belekapott a szellő, és szinte hullámzott mellette. - Hálásak vagyunk, hogy ön a vezetőnk.

Erre elmosolyodtam.

-Bármennyire is nehéz egy országot vezetni, azért születtem ifjúnak, hogy ez legyen a feladatom. De köszönöm. - Néztem a nőre hálásan. Beértünk a nagy kapun át a palotába. A kapu csukódását mögöttünk egy nagy döngés jelezte, ahogy a két ajtószárny a helyére érkezett.

-Már ma megkezdjük a városok építését a Tulipános-réten. - Tért át egy másik fontos témára. - Ám akadt egy kis probléma. - Rá néztem jelezve, hogy folytassa. - Az építész át akarja ültetni a tulipánokat, hogy sorban lehessenek a házak.

-Üzenem az építésznek, hogy ha egyetlen tulipánt is le mer taposni, vagy meg mer gyalázni, a börtönben köt ki. - Válaszoltam kimérten. - A Tulipános-rét a hősök tiszteletének szent helye. A házakat úgy helyezzék el, akár a föld felett, oszlopokon is, hogy a tulipánoknak bántódásuk ne essen. Minden virág egy élet emléke. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania.

-Továbbítom a parancsát, Ansa Linney. - Hajolt meg Yoma Sina. Bólintottam felé, majd egy meghajlás után az előcsarnok kikövezett padlóján sietősen elment.