Süti (OneShot Jung HoSeok of BTS)

A finom sütemény illat, ami a ruhájából áradt, bevonta egész testét. Puha, langyos tenyerét az arcomra tette, majd egy puszit nyomott a számra. Szerettem volna átölelni vékony derekát, és soha többé el nem engedni, de tudtam, hogy sietnie kell.

-Holnap találkozunk. - Suttogta, majd elengedve a karom és az arcom, egy bíztató, de mégis szomorú mosoly után kilépett az ajtón.

-Holnap... - Motyogtam. - Az még olyan messze van.

Sóhajtva fordítottam el a fejem a bezáródó sötétbarna ajtótól, és a szépen, harmonikusan berendezett aprócska nappalin átvágva a szobába mentem.

Felkapva a szék támlájáról a bőrdzsekimet indultam vissza az ajtóhoz, közben kezembe véve azt a szépen becsomagolt tálca süteményt, amit az asztalon hagyott, majd felhúztam a cipőmet, és a kulcscsomóval a kezemben léptem ki az ajtón.

Bezártam a lakást, majd lelépcsőztem a kongó, szürke, büdös, sötét lépcsőházban a ház bejáratához.

Elkapva a hajnali buszt, maszkban, szemembe húzott sapkával, fél vállamon a táskámmal, kezemben a süteménnyel utaztam a belváros felé, a fiúk lakása felé.

Anno én is ott laktam velük, vagyis... hivatalosan még mindig ott élek. Amióta - két éve, négy hónapja, és hat napja - megismertem Woo Eun Kyung-ot, aki később az én kis Eunnim lett, sokkal több időt töltök a miniatűr lakásában, a Yeongdeungpo kerület szélén lévő toronyház második emeletén, mint a fiúkkal az "otthonomban".

A busz áthaladt a Mapo hídon, majd kicsit később, a reggeli rohanó tömegben átszállva, metróval utaztam tovább. A földalattiról újra egy buszra kellett felfurakodnom, amiről aztán a házhoz egyik közelebbi megállóban szálltam le. Szerencsémre senki nem ismert fel, de nem mertem kockáztatni, hogy a házunk előtt szállok le. Mégis csak híresség vagyok!

Fél hét körül értem fel a lifttel a lakáshoz. Lerúgtam magamról a cipőt, majd berugdostam a többieké közé. Letettem a konyhapultra Jin Hyung cuccai mellé a sütit, majd feldobtam a dzsekimet a fogasra, miután TaeHyung télikabátjait odébb lökdöstem. A mini-nappalinkban, az asztalka mellé ültem le a földre, és a managgert várva, Eunni üzeneteit olvastam újra, amiket utazás közben váltottunk. Azóta sajnos elkezdődött a műszakja, és a sok finomság készítése közben nem ér rá írni. Mivel az egyik munkatársa lebetegedett így neki kell helyettesítenie. Szegénynek nagyon hosszú lesz a napja... És csak holnap találkozunk.

A managger-nim úgy fél óra múlva toppant be, és ment a szobába ébresztgetni a fiúkat. Csak morgásokat, dörmögéseket, és "hagyj aludni" mondatokat lehetett hallani az elsötétített helyiség felől. A hajnalba nyúló előző napi fanmeeting következményeképp még nehezebben birkózott meg a managgerünk, a minden reggel amúgy is agy kihívást jelentő, keltegetéssel.

-'Reggelt Hyung! - Támolygott ki a közös szobából elsőként Jimin a szemeit dörzsölgetve, majd szokása szerint beletúrt a kócos, vöröses hajába.

-Neked is Jiminnie! - Fotóztam le suttyomban. Ilyenkor reggel úgy sincs még annyira magánál, hogy hisztizni kezdjen, ez a kép meg jó lesz még... valamelyik szülinapjára, vagy szívatni őt.

Egy nagyot ásított, majd nyújtózkodva odajött hozzám, aztán ledobta magát mellém.

-Mi jót csinálsz? - Bámult álmosan a telefonom képernyőjére, amin már újra a szerelmemmel való üzenetváltásaink látszódtak. Gyorsan eltakartam a beszélgetéseinket előle, de így is láthatott belőle valamit.

-Már a rózsaszínből meg tudom állapítani, hogy Noonaval beszélgettél. - Nevetett fel fáradtan.

-Noona? - Lépett ki a szoba ajtaján Kookie, kócos fejét dörzsölgetve. Általában ő az utolsó aki felkel, de ezek szerint a managgernek ma mázlija volt, és JungKook felkelt. - Eun Noona küldött sütit? - Csillantak fel álmos szemei, majd a konyha felé vette az irányt. Magamban visszaszámoltam addig, amíg a maknae meg nem találta Eunni ajándékát, amikor is zacskózörgést követően boldogan felkiáltott. De azt hiszem csak én hallottam őt, esetleg a managger.

Jin és NamJoon egymást támogatva jöttek elő a szobából, és kómásan ledobták magukat az asztalka túl oldalára. Suga egy párnát húzott maga után a földön, majd ő is elterült a nappaliban, Jimin a vállamnak dőlve ültében visszaaludt. A managgerünk pedig továbbra is TaeHyungot próbálta felkelteni, valószínűleg kevesebb sikerrel, mint gondolta volna. Egy csodálatos, szokásos reggel a Bangtannal.

Kook nemsokára egy hatalmas mosollyal, és a maradék sütivel megjelent. A kis tálcán sorakozó finomságokat letette az asztalra, mire álmos szemeikkel a többiek is felnéztek.

Nemsokára a fáradt társaság eltüntette még a morzsákat is az ezüst színű papírtálcáról, amin a sütemények voltak. TaeHyungnak pedig, mivel nem jött időben, nem maradt. Csupán megnézhette készülődés közben magának az üres tálcát, és az elégedett JungKook arcát, aki minimum három sütit benyomott, míg a többiek nem figyeltek. Plusz még amit a konyhában, a kicsomagolás közben megevett. Aki korán kel, sok sütit ehet.

Öltözködés után elindultunk reggelizni, majd onnan a táncteremhez mentünk az autóval.

Ott szünet nélkül végigpróbáltuk hatszor az új album címadó dalához kreált koreográfiát, majd a táncedző adott pár perc szünetet.

Elterültünk a földön, és izzadtságtól gyöngyöző testünket próbáltuk lehűteni, és valamennyire kiszellőztetni a fejünket és a terem áporodott levegőjét. Odakint alig kezdett tavaszodni, és a szél is fújt, de még így sem szellőzött ki a táncterem tíz perc alatt.

Az oktatónk visszatérve meleg, eléggé férfias szagú termünkbe, újra keményen fogott minket, és még rengetegszer elpróbáltatta velünk a mozdulatsorokat.

Kaptunk egy hosszú szünetet, ami alatt többen elmentek lezuhanyozni, majd utána, újra edzőruhában elterültek a földön.

-HoSeok! - Keltett fel a földről RapMon. - Hogy van a második refrén után? - Kért segítséget.

Lehunytam a szemem, és magam elé képzelve a kis szerelmem mosolyát gyűjtöttem erőt a további mozdulatokhoz. Így, ahelyett, hogy a telefonomat bámultam volna, hogy vajon Eunnie ír-e, vagy hogy letusaoljak, az elkövetkező húsz percben a csapat laederének magyaráztam a lépéseket, laaassítva, és olyan lassan, hogy az időközben hozzánk csatlakozó Jin is jól tudott minket követni. A tükörrel szemben állva magyaráztam a két "diákomnak", segítettem dinamikussá tenni a mozdulataikat, és javítani, ahol kellett.

A szünetünk végére már egész jól ment nekik az a rész, amivel RapMonnak az elején problémája volt, de az összes többire még ráfért volna a javítgatás. Rengeteget kell még ahhoz próbálni, hogy a legjobbat hozhassuk ki ebből a koreográfiából.

A tánctanárral újra, és újra átvettük a lépéseket, egyet-egyet annyira begyakorolva, hogy Kookie és Jiminnie már egymást piszkálva csinálták a dolgukat. Csak azért nem álltak ki, mert nem akarták, hogy a nem olyan jó táncosok rosszul érezzék magukat, és hogy az összkép szép legyen. És főleg, mert szeretik egymást piszkálni.

A próbák végeztével TaeHyungnak, vagyis a híres színész HanSungnak, el kellett rohannia a Hwarang barátaihoz, egy nosztalgia-beszélgetés forgatására. Megváltunk még Kookietól és Jiminnitől, akik műsorvezetőnek siettek az KBS egyik új műsorának felvételére, és csak reménykedtünk benne, hogy rendesen fognak viselkedni.

Mi pedig, a "Hyung-line", maradtunk még a táncteremben, a koreográfiát gyakorolni. Jinnek és RapMonnak tartottam továbbfejlesztő órát, táncoktatással megspékelve, Suga pedig elment felvenni egy vlogot, az előző napi fanmeeting kapcsán.

Késő délután volt, mikor kiszabadultunk az épületből, ahonnan a managger a dormba furikázott minket. Jin először főzni akart, végül mégis meggondolta magát, valószínűleg az ürességtől kongó hűtő láttán, így inkább rendeltük a kaját.

Míg a fiatalok nem voltak otthon, csak élveztük a csendet, pihentünk, aludtunk... kinek mi. Személy szerint én, miután válaszoltam Eunninak kidőltem, és aludtam egy-két órát.

Mire kitámolyogtam a szobából a fiatalok már hazaértek, és valahol az este, és az éjfél között lehetett az idő.

Kookie és TaeHyung fejhallgatóval és konzollal a kezükben ültek RapMon monitora előtt, és a valószínűleg valamelyik Jimintől elszedett, lövöldözős játékukkal játszottak. Suga fülhallgatóval a fülében aludt, RapMon olvasott az ágyán, Jin talán a vizsgáira tanult, Jimin pedig hallhatóan a konyhában beszélgetett az öccsével vagy a barátaival telefonon.

Leszedtem a telefonom a töltőről, majd visszamásztam az ágyamra, és a szerelmem üzeneteit olvastam, vagyis azt, amit azalatt az idő alatt írt, mikor aludtam.

20:48 Eunnie: Maradt egy csomó süti, amit nem tudtunk eladni, elvihetem nektek?

Gyorsan kikerestem a számát, majd csörgetni kezdtem a telefonját. Nem kellett sokat várnom, hogy meghalljam azt a gyönyörű, csilingelő hangját.

-Szia Oppa! - Üdvözölt boldogan. A hangja azonnal mosolyt csalt az arcomra.

-Eunnie, tényleg eljössz hozzánk? - Tértem azonnal a lényegre, és magamban ismételve az "igen-igen-igen" szókombinációt, vártam a válaszát.

-Még 10 percem van befejezni a takarítást, de holnap úgyse dolgozok, szóval ha jó buszt kapok el, akkor másfél óra múlva ott leszek nálatok.

-Elmenjek eléd valameddig? - Ültem fel az ágyamon, és a hajamba túrtam, hogy álljon valahogy.

-Ilyenkor túl nagy a tömeg, nem találnánk meg egymást. - Sóhajtott lemondóan.

-Vigyázz magadra, szerelmem. - Kértem, mire felkuncogott.

-Mi ez a nagy romantikázás? - Hallottam meg Suga hangját az alsó ágyról, amit inkább figyelmen kívül hagytam. Csak Eunnira akartam koncentrálni.

-Vigyázni fogok. - Hallottam a gyönyörű, megnyugtató hangját. - De mennem kell, különben itt tartanak még, és nem érem el a buszt. - Gyorsan szakította a vonalat, mivel valószínűleg a főnöke észrevette.

-Szóval mi ez a nagy romantikázás? - Érdeklődött Suga újra.

-Eunnie két órán belül ideér. - Másztam le az ágyról, szembekerülve a Hyungom vigyori fejével.

-Még mindig nem döntötted meg, mi? - Vigyorgott sunyin.

Egy grimaszt vágva menetem ki a szobából. Szerintem nem ebből áll egy szerelmi kapcsolat.

A konyhában ittam egy pohár vizet, aztán a nappaliba mentem, és leültem a maknae-line mellé, Jiminmie és JungKookie küzdelmét nézni. Már Kookie valamelyik új játékával játszottak, ami még érdekes is volt. TaeHyungie instrukciókkal látta el Jimint, hogyan győzze le szegény Kookot, Jimin pedig kiakadt, amikor valamit elrontott Tae magyarázása miatt. Így ők ketten nagyon hangoskodtak, a maknae meg csendben megnyerte a szinteket, és egyre nagyobb erővel bíró karaktereket birtokolt - Jimin vesztére. Mikor Jiminnie veszített elkezdte a lakásban kergetni TaeHyungot, majd Kookiet, azzal a felkiáltással, hogy ő "Jimin, aki soha nem veszíthet".

RapMon morogva szabadította meg a monitorát a hozzá csatlakoztatott konzoloktól, majd inkább fülhallgatót, és papírt véve magához vonult el, hóna alatt a monitorral, a szobába a hangoskodó fiatalok zaja elől.

Jin lehuppant mellém a földre, és együtt néztük az ifjúságot, és szurkoltunk néhol egyiknek, néhol másiknak. Mielőtt elfajulhatott volna az üldözős játékuk Suga dühbe gurult, és leordította mindhárom fejét, mire kissé elcsendesedtek.

A telefonom jelzett, hogy üzenet érkezett.

22:46 Eunnie: Körübellül 3 perc, és ott vagyok a házatoknál.

Felpattantam, majd cipőt, és kabátot húzva siettem ki a lifthez. A kis kabinban fejembe húzva a sapkámat, és megigazítva a ruhámat vártam, hogy a kijelzőn a szám végre a földszintet mutassa.

Ahogy kinyílt a lift fényes ajtaja elnézést kérve attól a nénitől, akinek majdnem nekimentem, az ajtó felé igyekeztem. Belülről könnyedén kinyitva az ajtót néztem körbe, hogy nincs-e esetleg nagy tömeg, vagy bárki, aki gyanús lenne, és észre vehetne. A rutinellenőrzés után, mivel nem találtam semmi zavaró tényezőt, kiléptem az utcára.

Kicsit szemerkélt az eső, így azt vártam, hogy a szerelmem majd a hajához passzoló színű esernyőjével kanyarodik be a sarkon, de tévednem kellett.

Eunnie ugyanis egy hatalmas csomagot egyensúlyozva a kezében jött, a hajára pedig a pulcsija kapucniját húzta. Esernyő, vagy eső ellen védő felszerelést nem láttam nála, pedig reggel, mintha eltette volna az esernyőjét.

Odaszaladtam hozzá, a pocsolyákat és az embereket kerülgetve, és átvettem tőle a becsomagolt süteményhegyet, majd vissza, a ház bejárata felé indultunk.

Szerettem volna a szerelmemet átölelni, simogatni, a puha hajával játszani, de tele volt a kezem, és még nyilvános helyen is voltunk. Túl sokan mászkáltak az úton, nem kockáztathattam, hogy esetleg meglátnak minket.

Eunnie sietős léptekkel kerülgette az embereket, majd kinyitotta előttem a bejárati ajtót, és a liftet is hamarabb sikerült hívnia, minthogy kérdezhettem volna tőle valamit.

-Nem kellett volna ennyit hoznod. - Ingattam a fejem, mikor lehúzta a kapucnit a fejéről, és a lift tükrében igazgatta a kissé vizes haját.

-Mindet rám sózták. - Pillantott a tükrön keresztül rám. Majd felnevetett. - De fogadni mernék, hogy kettőt pislogok, és már semmi nem lesz belőle.

-A tálcát általában nem esszük meg. - Húztam el a szám.

-A következő küldetésem akkor az ostyatálca kitalálása lesz. - Gondolkozott el. - Woo Eun Kyung, a híres cukrász, aki megalkotta az ehető süteményhordozó eszközt. Hm... Egész jól hangzik! - Nevetett fel, mikor kinyílt a liftajtó.

-A nagyon csinos-at kihagytad. - Mentem be a lakásba, mikor kitárta az ajtót.

-Uh, egy szellőztetés nem ártana. - Hallottam a hangját magam mögül, mikor lerúgtam a cipőmet, és odarugdostam a "helyére", a többiek cipői mellé.

-És egy rendrakás sem. - Csóválta a fejét sóhajtva.

-Agglegénylakás. Felfoghatod így is. - Vigyorogtam rá vállat vonva, majd a nappaliban ténfergő srácokhoz mentünk.

-Eun Noona! - Kiáltott fel lelkesen Kook, mikor meglátta a rózsaszín hajú szerelmemet, majd azonnal hozzátette az őt leginkább foglalkoztató kérdést. - Ugye hoztál nekünk sütit?

-Ide tedd Hyung! - Tolta le a kis asztalról az arra felhalmozott papírokat, könyveket, ruhákat Jimin, helyet csinálva a nagymennyiségű süteménynek.

Amint elhúztam onnan a kezem a fiatalok neki is estek a csomagolóanyag lebontásának, ahhoz hasonlóan, mint amikor a kisgyerekek karácsonykor tépik le az ajándékokról a csomagolópapírt. Közben a többiek is megjelentek, és körbeülték a süteménytornyot.

-Köszönjük Noona! - Vigyorgott TaeHyung, majd a mellettem helyet foglaló Eunni vállát átkarolva adott neki egy nagy ölelést. Persze amikor csúnyán néztem rá gyorsan elengedte, és inkább a nagy sütihegyre szegezte a tekintetét.

-Ilyet kérhetek majd szülinapomra is? - Érdeklődött Kookie, már tele szájjal. - Ez naom fimommm...

-Örülök neki, hogy ízlik. - Döntötte a vállamnak a fejét az én kis Eunnim. - Még mindig nem tudom hogy bírtok ennyit enni belőle.

-Ha cukrász lennék minden nap ilyet ennék. - Közölte RapMon.

-Egy idő után már rosszul lennél a sok édestől. - Húzta el a száját Eunni.

-Érdekes ez a gyömbéres megoldás. - Ízlelgette Jin Hyung az egyik kekszet. - Még mindig nem jöttem rá, hogyan tudtok ilyen érdekes ízkombinációkat létrehozni.

-Szóval finomat? - Érdeklődött teli szájjal TaeHyungie. - Én mondtam nektek, hogy ha a süti elkészült, és ott hagyod, akkor az UFOk dolgoznak rajta, és attól lesz ilyen finom. - Nyalogatta le az ujjáról a hab és cukormáz maradékát. Elég érdekesen nézhettünk rá, ki teli szájjal, éppen rágva, ki pedig egy újabb sütiért nyúlva. Egyedül Kook nem figyelt a második maknaera, mivel őt elnyelte a sütemények és édességek birodalma, és szünet nélkül tömte magába a finomabbnál finomabb sütiket.

-Már miért lennének űrlények egy cukrászdában? - Húzta össze a szemöldökét Eunni, érdekesen nézve a mellette helyet foglaló fiatalabbra.

-Mert UFOk mindenhol vannak. Ott volt E.T, és itt van Kook. És Kook szereti a sütit, tehát UFO. - Mutogatott az elmerült maknaera TaeHyung, magyarázva a hülyeségét.

-Jobban teszed, ha ráhagyod. - Böktem meg a mellettem ülő lány karját, mire Suga bólogatni kezdett, hogy igazam van.

-Kook egy űrlény, és Jimin is az, mert ő is szereti a sütit. - Folytatta Tae. - Biztos Eun Noona is az, mivel ő is szereti a sütit. Tehát, mivel Eun Noona UFO, az UFOk dolgoznak a sütiken, attól van, hogy ilyen finomak.

Eunni felnevetett, majd kijelentette, hogy igaza van Taenak. Az már csak mellékes, hogy amióta a cukrászdában dolgozik nem igazán szereti a sütiket megenni. Elkészíteni annál inkább, de persze Taenál ez egyenlő azzal, hogy "szereti a sütit".

Miután magunkba tömtük az édességhegyet, Jin panaszkodott egy kicsit, hogy mind megettük előle.

-Kellett neked annyit ízlelgetni, meg a fűszereket találgatni! - Morogta Suga, az ujjait nyalogatva. Jin Hyung morgott még egy darabig, majd veszekedni kezdtek a fürdőért.

-Hogy szeretnéd? - Szólalt meg az én kis Eunnim, mikor a többiek elvonultak. - Itt aludjunk, vagy menjünk haza?

-Én már aludtam ma. Te hogy szeretnéd? - Karoltam át a derekát, és közelebb húztam magamhoz. A vállamnak döntötte a fejét, és a puha ujjaival a karomat simogatta.

-Ne itt romantikázzatok már! - Trappolt át a nappalin idegesen Suga, majd eltűnt a konyhában. Pár perc múlva már visszafelé jött. - Még NamJoon is beelőzött, szóval nem kelletek még ti is ide! - Ment be a szobába.

-Ne is foglalkozz vele. - Húztam még közelebb magamhoz a kuncogó szerelmem vállát. - Mindig ilyen, amikor nem ő mehet először fürdeni.

-Menjünk haza. Még elérjük az utolsó buszt. - Nézte meg a telefonján az időt Eunni pár perccel később.

-Akkor itt várj meg. - Nyomtam egy puszit az arcára, majd felpattantam, és a táskámért rohantam a szobába. Suga durcásan, az ágyán ülve figyelte, ahogy néhány dolgot bedobálok a sporttáskámba, majd a vállamra kapom.

-Tízkor próba. - Közölte a tenyerébe támasztott állal, miközben a telefonját pörgette a másik kezével.

-Tudom. Addigra itt leszek. - Siettem ki a nappaliba, ahol az én kis szerelmem éppen az étkezés maradványait tüntette el. - Gyere, majd Jin Hyung összepakol. - Húztam magam után az előszobába a rózsaszín hajú lányt, ahonnan felöltözés után a lifthez mentünk.

A felvonóban felvettünk mindketten egy-egy maszkot, a fejembe csaptam egy téli sapkát, és egy vastag sálat tekertem a nyakam köré. Ellenőriztem Eunni öltözékét is, hogy nem fog-e megfázni, majd kiléptünk az éjszakai, pocsolyákkal teli utcára.

A metróhoz lefelé menet gyorsítanunk kellett, a sok furcsa embert kerülgetve futni, hogy biztosan elérjük a buszt. Ami márpedig elég szükségesnek bizonyult, ugyanis egy órával hosszabb az utazás, ha metróval kell eljutnunk a Yeongdeungpo kerületbe. Főleg úgy, hogy ilyenkor már nem kétpercenként járnak a metrószerelvények.

A buszon, amit végül sikeresen elértünk, nagyon kevesen voltak, így le tudtunk ülni a jármű végében lévő ülésekre. Kissé elszigetelődve a busz elejében helyet foglaló többi utastól tudtunk beszélgetni, amíg a szerelmem el nem aludt a vállamon.

Felérve a lakásba, olyan hajnali egy körül, Eunni azonnal elment fürdeni. Amíg a zuhany alatt mosakodott, megvetettem az ágyát, hiszen duplaműszakot csinált, és nagyon elfáradt aznap.

Miután kijött a fürdőből, kissé kómásan, még a konyhába ment valamiért.

Befoglaltam a fürdőszobát, és a zuhany alatt állva arra gondoltam, hogy milyen rossz lehet Sugának (aki körübellül ebben az időpontban kerülhetett sorra), mivel már biztos nincs olyan sok meleg víz, mint Jiminnek volt, a legelején. Vagy a jéghideg vizet kell magára engednie.

Fürdés, és az esti rutin után ellenőriztem, hogy be van-e zárva az ajtó. Eunni mindig bezárja, de nekem ez berögződés lett, mivel a fiúkkal sokszor nem zártuk az ajtókat, és volt néhány kellemetlen eset. Csak, hogy egyet említsek, TaeHyung, hogy is mondjam, álmában, kijutott a folyosóra, és majdnem leesett a lépcsőn. Mi azt hittük magánál van, de reggel nem emlékezett semmire. Nos, azóta ellenőrzöm az ajtót.

Lekapcsolgattam a villanyokat, majd halkan bemásztam a már egyenletesen szuszogó szerelmem mellé. Ahogy magamra húztam a takarót a szerelmem felém fordult, és motyogott valamit.

-Jó éjt Eunni! - Suttogtam mosolyogva, majd egy csókot adtam a puha arcára.

-HoSeok... - Hallottam álomittas hangját, miközben közelebb bújt hozzám.

-Hm...? - Öleltem át vékony derekát, és az arcom az ő homlokához helyezve magamba szívtam a hajából áradó édeskés, süteményillatot.

-Szeretlek. - Suttogta a sötétségbe.

-END-