My B.A.P Fanfic 1. Chapter 10/3 ~Vége
Chapter 10/3
(Doy + Zelo (BAP))
Zelo
JongUppal találkoztam a folyosón.
-Szerinted, mit kell megbeszélnünk? – Kérdezte suttogva.
-Talán ezt! – Lóbáltam meg Doy magazinját az orra előtt.
Kikapta a kezemből, aztán elolvasta az oldalt.
-Felröppent a hír, miszerint a TOP Media már tárgyal a
tagokkal, hogy a leszerződtessék őket a cégnél. Én erről miért nem tudok? –
Érdeklődött lelkesen, aztán újra a magazinba nézett. – Ja… Csak Yonggukkal
beszéltek? Szerinted, most ez van?
-Ha nem megyünk be, soha nem fogjuk megtudni. – Inttettem az
ajtó felé.
Bementünk a sötét szobába, ahol csak egy kicsi lámpa
világított. Közben odakint esni kezdett az eső.
Mikor mindannyian ott voltunk már, Yongguk belekezdett a
mondókájába.
-Rövid leszek, ígérem! Szóval az van, hogy többször is
hívtak a TOP Media-tól. Szerződést ajánlottak, ami egészen elfogadható. – A
mellette ülő DaeHyun kezébe nyomott egy papírt. – Hetente 2 szabadnap, 10 után
nincs koncert, beköltözhetünk egy dormba, minden nap 8-este 4-ig próba…
Kedvesek voltak, és azt mondták, hogy kérhetünk tőlük feltételeket, ha módukban
áll, akkor teljesítik is. Beszéltem a Teen Top egyik tagjával is, aki ugyan nem
dicsérte halálra a kiadóját, de elmondta, hogy nekik mik a feltételeik, és hogy
nem olyan rossz ott dolgozni, csak a stylestot nem bírják.
-Bocs, hogy közbeszólok… - Lóbálta meg a papírt DaeHyun. –
De a TS is mindenféle jót ígért, aztán a First Sensibility után kezdtek bunkók
lenni. Nem tudhattuk előre.
-Persze, nem. De a Teen Top is kb akkor debütált, mint mi,
és az ő kiadójuk nem szemétkedett. – Érvelt JongUp. – Azt mondták, hogy ott
besegíthetünk a daloknál, saját szerzeményt is adhatunk elő, és a koreográfiát
is mi találhatjuk ki.
-És ha ott sem lesz jó? – Szólt közbe HimChan. – Engem
mindenhol támadni fognak.
-Te, haver, rohadt jó vagy a hangszereknél, szóval segítesz
majd nekem. Elkezdtem írni egy csomó dalt, kell a segítség! - Közben
eljutott hozzám a papír.
…hetente 2 szabadnap attól függetlenül mekkora projectben
vannak… … délelőtt 10 előtt, és este 10 után nincsen koncert kezdete, maximum
hajnali 3-ig tarthat… … lakhely biztosítva. Dorm, amelyben van egy nappali, 3
hálószoba, fürdő, konyha, mellékhelyiségek + udvar… … próbák reggel 8-tól este
4-ig maximum, ruhapróbák utána… …fizetés…
-Jól hangzik. – Adtam tovább a papírt. YoungJae gyorsan
átfutotta, aztán odaadta HimChannak, végül Yonggukhoz jutott vissza.
-Ha mindannyian benne vagytok, akkor felhívjuk a TOP
Media-t, és válaszolunk nekik. – Mondta Yongguk, és körbenézett a társaságon.
-Nekem tetszik. – Mondta HimChan.
-YoungJae?
-Hát… Nem is tudom. Másik kiadó nem keresett minket?
-A Pledis Entertainment írt egy levelet, de nekik nem nagyon
kellettünk, akkor a H2 Media volt még… Ők, amikor mondtam, hogy éppen nem
mindenki elérhető, azután nem kerestek többet… Meg a Jellyfish Entertainment,
akik meg…hát, nem valami szimpatikusak. Kb ennyi.
-Ha nem tetszik a TOP Media-s élet, akkor átmegyünk másik
kiadóhoz?
-Ha nagyon akarod, és nyomós okod van rá, akkor az egész
banda megy. – Bólintott Yongguk komolyan.
-Akkor benne vagyok.
-Zelo?
-Igazából, én örülök, hogy van lehetőségünk visszatérni. –
Néztem végig a többieken. – Szeretek a színpadon állni. És szeretem a Baby-ket.
-Akkor ez most igent jelent?
-Természetesen!
-JongUp?
-Van egy csomó ötletem, ha rendesek velünk, mint munkáltató
cég, rendesen megfizetnek, felőlem rendben van a dolog!
-DaeHyun?
-Annyira jó, hogy visszatérhetünk! – Lelkesedett. – A TOP
Media-nál vannak haverjaim, akik gyakornokok, és ők azt mondták egész jó ott
dolgozni.
-Az előbb még máshogy gondoltad!
-Itt sem tudhatjuk előre, de ha mindenki benne van, akkor én
is.
-Oké, emberek! – Tette a kör közepére az öklét YoungJae.
Mindannyian benyújtottuk az öklünket, aztán egy „FIGHTLING!” után
összepacsiztunk, pont, mint debütálás előtt.
-Akkor hívjuk fel őket. – Bólintott Yongguk, aztán elővette
a telefonját, és tárcsázott. Közelebb ültünk egymáshoz egy kis kört alkotva,
majd Yongguk letette a telefonját a kör közepébe, és kihangosította.
-Halló! Itt a TOP Media. Kit keres?
-Az igazgatóval szeretnénk beszélni. Bang Yongguk vagyok. –
Szólt bele Yongguk.
-Várjon egy pillanatot, mindjárt megkérdezem tudja e magát
fogadni. – A Teen Top Miss Right refrénje kezdett szólni, aztán amikor
kikapcsolták egy mély férfihang szólt bele.
-Halló? Itt Andy Lee.
-Bang Yongguk vagyok, és a szerződéssel kapcsolatban
szeretnénk beszélni magával.
-Igen?
-Az a helyzet, hogy mindannyian rábólintottunk arra a
szerződésre, amit eltetszett küldeni már egy ideje.
-Ó, az remek! Nagyon örülök, hogy így döntöttetek. Mikor
tudnátok bejönni a TOP Media-hoz?
-Jelenleg vidéken nyaralunk péntekig, de ha nagyon sürgős,
akkor visszamehetünk holnap Szöulba…
-Nem, nem kell! Még van egy kis gondolkodási időtök
péntekig. Tudom, hogy féltek az ajánlattól, de ha kell, akkor engedményeket is
tudunk adni.
-Miért? – Szóltam közbe. – Miért ilyen engedékeny velünk
szemben?
-A legtöbb kiadónál olyan, mintha egy család lenne. Nos,
kezdem úgy érezni, hogy a fiaim vagytok, akiket fel kell rázni a mélabúból, fel
kell segíteni a földről, ahová a létra legfelső foka után jutottak. Megértem,
ha féltek attól, hogy itt is úgy fogunk bánni veletek, de… én is énekes vagyok,
megértelek benneteket. Sok küzdés után a nullán vagytok. Egyszerűen
megérdemlitek.
-Köszönjük a kedvességét. Pénteken délután 4 körül érünk a
fővárosba.
-Remek! 7-ig az irodámban vagyok, mert el kell intéznem jó
néhány dolgot, így akkor bármikor jöhettek.
-Nagyon köszönjük, uram! A viszont hallásra, jó éjszakát…
-Ja, és mint leendő főnökötök mondom, vigyázzatok az
utcákon, mert a bulvár nagyon rátok van állva.
-Köszönjük! Viszhall! – Miután a vonal szétkapcsolt
szótlanul ültünk a gondolatainkba mélyedve. Hallgattuk eső kopogását a tetőn, a
szél suhogását, miközben az új lehetőségről, vagy a régi életünkről
ábrándoztunk. Visszagondoltam a debütálásunkra, amikor annyira féltem, hogy
hogy fogadnak majd minket. A sok kedves szóra a Baby-ktől, a sok ajándékra,
arra, hogy hányan énekelték velünk a dalokat, milyen jó volt a színpadon állni,
és nézni, ahogy a sok energia, és tanulás után át tudtuk adni a zenénket. A
szüleimre, akik nagyon büszkék rám, a sok támogatásra, Törpibaba lelkesedésére.
Doyra, azon a bizonyos koncerten…
„…Egy koncerten, majd kiállsz elém a színpadra, és
bejelented, hogy szívből szeretsz, és csak velem akarod leélni az életed
hátralévő részét…”
Igen! Teljesíteni fogom az álmát! Ez az, amit én adhatok
neki… Vajon… ha nem a popiparba megyek, akkor nem is találkoztunk volna? Annak
a koncertnek (meg persze a húgomnak) köszönhetem, hogy a hercegnőm most itt van
velem…
Hosszú csend után Yongguk megszólalt.
-Hát… Azt hiszem innentől kezdve minden rendben lesz. –
Felállt, és mindegyikünket kitessékelte a szobából, miközben amolyan apásan
megölelt minket. A kezébe nyomtam a magazint, mire fáradtan elmosolyodott, és
összeborzolta a hajam.
-Olyan kis imádnivaló makne vagy. Rád mindig lehet
számítani. – Elvigyorodtam, aztán kimentem a folyosóra. Hallottam, ahogy átszól
a másik szobába MiRának, hogy visszamehet. Lassan visszaszállingóztunk a
szobáinkba.
Bedőltem az ágyamba, és hallgattam a szelet, meg az esőt.
Eszembe jutott a tegnapi nap…
„-Szeretlek. – Suttogta, mire sóhajtottam egyet, és még
szorosabban öleltem magamhoz. - Annyira mázlista vagyok! Kifogtam magamnak
az egész világ legjobb Oppáját.
-Én meg a világ legcukibb leányzóját. – Kuncogtam egyet,
aztán szorosan a nyakához bújtam, és nyomtam rá egy puszit.”
Aztán arra a napra gondoltam vissza, amikor Törpibaba a
törött csontjaival feküdt az ágyamban, és Doy átjött… Akkor még a TS-nél
voltunk…
„-Amikor megtámadnak a suliban, aztán másnap lesz egy új
osztálytársunk, aki történetesen Zelo, és akiről nem sokkal később kiderül,
hogy a személyes testőröm, amikor megment a támadóktól, behúz az egyik
raktárba, aztán megcsókol, és Happy End? Ja, és az egyik fontos elemet
kihagytam... Totálisan belém zúg az első napján a suliban, és úgy viselkedik,
mint egy hős lovag?
-A hős lovagjaid mióta gurulnak mindenhová?
-Ne kezd már megint! Tök jól kitaláltam! És itt a
gördeszka elhanyagolható...
-Zelo mellett a gördeszka soha nem hanyagolható el!
-Jól van már! Csak nem fog e miatt az apróság miatt elhagyni.”
Hős lovag? Inkább herceg, ahogy ma mondta. Elmosolyodtam
azon, amikor szembe jutottak azok butaságok, amikkel Törpibaba tömte a
fejünket, amikor mindannyiónknak rossz napja volt. Doy történetei… És én már
akkor meg akartam ismerni, amikor JiYo azzal jött, hogy van egy nagyon
kedves lány, akivel jókat lehet dumálni, és ezt meg ezt találta ki. Aztán pár
hét múlva pedig azzal jött, hogy van egy ikertestvére. Aztán az első
találkozásunk Törpibaba lakásán…
„-Ji, gyors voltál azt hittem... - Nézett felém a lány,
de megakadt a mondat közben. Vagy tíz percig meredten bámultunk egymásra, Doy
nagyokat pislogott közben. - Ez... - Egy ajtócsapódás zökkentett ki
mindkettőnket az egymás stíröléséből, és Törpibaba zavarodott képpel nézett
először rám, aztán a barátnőjére. Végül megköszörülte a torkát, aztán rekedtes
hangon megszólalt.
-Doy, ő JunHong a bátyám, Zelo ő Dorothy, a barátnőm.
-Szia! -Mosolyogtam Doyra…”
Mind, mind gyönyörű emlék… Elfordítottam a fejem arra,
amerre a hercegnőm ágya volt. Hallgattam az egyenletes szuszogását, miközben
azon gondolkodtam mennyire mázlista vagyok. Vagyis leszek majd, ha
leszerződtünk a TOP Media-hoz. Mindenem meglesz: szerető, és támogató barátnő,
aki a családom része lesz; remek munka, ami a hobbim is; teljesülhet az álmom;
boldoggá tehetek egy csomó rajongót… Mi kell még nekem?
Nem bírtam elaludni annyira kavarogtak a fejemben a
gondolatok, így odalopakodtam Doyhoz, és leültem az ágya szélére. Simogatni
kezdtem a haját, óvatosan, nehogy felébredjen. Amikor Törpibabánál voltunk, és
Doy már elaludt néha sokáig bámultam a nyugodt arcát, arra várva, hogy kinyissa
a csillogó szemeit, vagy éppen a haját birizgáltam…
Elmosolyodtam, mert eszembe jutott az, amikor JiYo
leszervezte nekünk azt a romantikus filmes mozit. Hogy én mennyire utáltam azt
a filmet! De… Ott volt Doy, és miatta megérte odamenni. Ahogy mosolyog, ahogy
nevet…
„-Soha ne engedj el! – Kérte halkan.
-Nem foglak. – Pusziltam bele a hajába.”
Soha, soha, soha! Soha nem foglak elhagyni, ígérem!
Lehajoltam, és nyomtam egy csókot a homlokára, aztán visszamentem az ágyamhoz,
és magamra húztam a takarót. Néztem egy ideig a sötétet, és a jövőn kattogott
az agyam. Kitaláltam egy csomó helyszínt, ahová majd elmegyünk, kitaláltam
hogyan fogom magammal cipelni a turnékra, kitaláltam mi mindent fogunk majd
csinálni… Még nem állt biztos lábakon az, hogy újra bekerülünk a médiába, de
azt tudtam, hogy Dorothy Park mellett ki fogok tartani…
~VÉGE~
Megjegyzések