My B.A.P Fanfic 1. Chapter 4/2
Chapter 4/2
(Doy + Zelo (BAP))
Zelo
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki a szemembe vakuzik.
Lassan megfordultam, és kinyitottam a szemem. JongUp állt az ágy másik felén, és
szorgalmasan nyomogatta a gombot a gépen.
-Hyung, hagyd már abba! - Morogtam, miközben felültem.
-Miért? Olyan aranyosak voltatok! - Nézett rám vigyorogva. -
Még MaMaMato is odakucorodott mellétek! - Mutatott YoungJae fehér macskájára,
aki Törpibaba feje mellett dorombolt. - A képeim címe a KisHerceg, Csipkerózsika,
és a Csizmás Kandúr lesz.
-De MaMaMato nőstény. - Értetlenkedtem, miközben ásítottam
egyet.
-Az nem baj. Akkor Csizmás Kandúrné-lesz. Megfelel?
-Mi lenne, ha kitörölnéd szépen a képeket, és visszafeküdnél
aludni, amíg DaeHyun Hyung be nem jön felkelteni?
-Nem jó ötlet. Mennek a képek Twitterre. - Vigyorgott. Na,
erre már felébredtem. Odaugrottam hozzá, és kikaptam a kezéből a gépet, de ő
abban a pillanatban visszavette, és a saját szobarészére ugrott vele.
-Hyung! Kérlek, reggel van! Ne csináld ezt velem! - Könyörögtem
neki, de egy ördögi vigyorral jelezte, hogy eszében sincs hallgatni a könyörgésemre.
Egy darabig próbáltunk csendben veszekedni, vagyis elszedni egymástól a kamerát,
amikor Himchan robbant be a szobába.
-Melyik nyomorék vette el a fényképezőgépemet? - JongUp
azonnal a kezembe nyomta a veszekedésünk okát, és vádlón rám mutatott.
-Ő volt!
-JunHong! Tudod, hogy utálom ha a cuccaim között turkálnak,
azt meg még jobban, ha valaki elveszi azt, ami az enyém! - Indult el felém az
idősebb Hyung, én meg hátrálni kezdtem.
-Nem én voltam! JongUp volt! - Nyeltem egy nagyot.
-Nem igaz, hazudik! - Lépett hátrébb JongUp.
-Mi folyik itt? - Ült fel Törpibaba
-Valamelyik a kettő közül elvette a kamerámat. – Fordult meg
Himchan Hyung, hogy Törpibabára nézhessen.
-Melyikőtök volt? – Fordult felénk JiYo. Mindketten a másikra
mutattunk. A lány megrázta a fejét, aztán kikászálódott a takaró alól, és
kivette a kezemből a szerkenytyűt. Valamit nyomkodott rajta, aztán megmutatott
valamit Himchannak, aki ezután lekevert egy nagy pofont JongUpnak. Aztán, mint
aki jól végezte dolgát fogta a kameráját, és kivonult a szobából.
Felhúztam JongUpot a padlóról.
-Ilyet többet ne csinálj, oké, Hyung?
-Legalább örülj, hogy nem neked fájt. – Masszírozta meg a
tarkóját, ahol az ütés érte.
-Ha fotózni akarsz, miközben alszok, akkor ott van az én gépem,
a táskámba. Azért nem kell az életedet kockáztatni. Egyébként meg, mint lehendő
fotós mondom, hogy elég gyatrák lettek a képek. Majd egyszer megtanítalak, ha
jobb lesz a kezem. – Takarta be a lábát JiYo.
-Oké, kösz. Majd észben tartom. – Leültem az ágy szélére, és
épp eldőltem, amikor Yongguk rontott be a szobába, az ablakhoz masírozott, és
felhúzta a redőnyöket.
-Emberek, 10 percetek van, utána indulunk a Tsbe! – Sóhajtva
ültem fel, mert tudtam hogy tényleg csak 10 percünk van. Ezt Yongguk mellett már
megtanultuk. Gyorsan összekaptuk magunkat, még JiYo is sietve öltözködött (amit
most már szerencsére egyedül is tud, így nem kell a segítségünk, ami persze
mindenkinek kicsi kínos volt), nem tudom, hogy miért, gondolom ő is jönni akart
velünk.
Már az ajtóban álltunk, cipőben, kabátban, amikor befutott a
manegger.
-Fiúk, próba, aztán minikoncert, utána ruhapróba, dedikálás,
holnapra pedig 6-ra kell jönnötök a Tsbe. Nem tudom mikor végeztek majd, de próbálnotok
kell. –Nézte végig a papírjait.
-Holnap szabadnaposok vagyunk. – Szólt közbe Yongguk.
-Nem, majd csak egy hónap múlva lesztek szabadnaposok. Irány
a próbaterem! Ja, és Zelo!
-Igen? –Fordultam a manegger felé.
-A húgod nem lakhat itt, holnap reggelre el kell tűnnie
innen. A TS akarja így, ne rám nézzetek! – Tette fel védekezően a kezét, amikor
mindannyian rámeredtünk.
*
A kocsiban nem tudtunk beszélgetni, mert a manegger olyan
hangosan üvölttette a zenét, hogy nem hallottunk volna belőle semmit, így két
kifulladás közepette a próbateremben, a padlón kidőlve próbáltunk beszélgetni.
-YiJo nem mehet vissza a lakásába. – Nyögte lihegve JongUp. –A
sasaengek újra megtalálnák, talán meg is ölnék.
-De még csak középsulis. Még munkája sincs, csak nagyon ritkán,
ha valaki megkéri fotózni. Nem tudja rendesen eltartani magát. – Lihegtem.
-Eddig hogy csinálta? – Ült fel YoungJae.
-Színötös tanuló, és valami pénzt kapott ezért. De most egy
csomót kihagyott, és még minidig nem járkálhatna.
-Ha megkapjuk a fizetésünket talán tudnánk neki szerezni albérletet
valahol.
-Talán, de tudod Hyung, hogy eddig még nem kaptunk rendes
fizetést. – Morogta Himchan.
-Gyerekek, irány a minikoncert! – Rontott be a próbaterembe
a manegger.
*
Esélyünk sem volt, hogy további dolgokat beszéljünk meg,
csak mint a robotok, kifulladtan követtünk az utasításokat, és erőlködtünk,
hogy ne essünk össze valamelyik szám alatt. Amikor meg otthon kidőltünk a
nappali padlóján már beszélni sem tudtunk. Törpibaba valószínűleg a szobánkban
aludt, mert sötét volt már a ház, amikor hazaestünk, és mindannyian kidőltünk a
puha szőnyegen. Örültem, hogy Yongguk beszerezte ezt a szőnyeget, mert így nem
kellett lépcsőt másznunk.
*
Másnap, és harmadnap, és a következő egy héten minden
reggel, fél 6 körül nyílt az ajtó, és belépett a maneger, azzal, hogy indulnunk
kell a Tsbe próbálni.
Naponta alig aludtunk 5 órát, és még kajálni sem volt időnk,
ami miatt DaeHyun nagyon kiakadt, így ma reggel meg kellett állnunk egy gyorssétteremnél,
hogy valami ételt vigyünk be a szervezetünkbe, mielőtt nekiállnánk táncolgatni.
Az egyik 10 perces pihenő alatt felhívtam Törpibabát.
-Szia! - Köszönt bele kissé fásult hangon.
-Szia, hol vagy?
-A lakásomban. Takarítok, miért?
-Nem szabadna járkálnod, nagyon jól tudod!
-Te meg nagyon jól tudod, hogy nem maradhatok nálatok, mert
ki lesztek dobva a TStől.
-Minden rendben van veled?
-Azon kívül, hogy kicsit fáj a lábam igen.
-Felhívom a JunSeot, hátha tud neked segíteni a taka... - Ajánlkoztam,
de félbeszakított.
-Nem kell, csak maradj a seggeden, és pihenj. Tegnap csináltam
nektek kaját, de meg sem találtátok, és nagyon korán elmentetek. Minden rendben
van?
-Most kezdődik az album előtti felhajtás, de eddig minden oké.
Vagyis ezt mutatjuk kifelé.
-Nem úgy volt, hogy szabadnapotok lesz?
-Mi is így tudtuk, de nem.
-Mennyi aludtatok?
-Nyugodj meg, minden oké.
-Nem, JunHong, nem minden oké! A próbateremben vagytok?
-Igen, de nem kell bejönnöd. Még járkálnod sem szabadna.
-Nem érdekelnek az orvosok, majd megállok pihenni. A buszon
meg keresek ülőhelyet.
-Ne gyere be!
-Figyelj, nem lesz semmi baj. Jártam már nálatok bent.
Akarom látni a többieket is. Egy hete alig vagytok otthon. Doy is kezd
kiakadni, és neked meg érettségizned kell.
-YiJo...
-Yongguk ott van valahol? Vele szeretnék beszélni.
-De...
-Kérlek...
-Jó, de egy kicsit vedd el a telefont a füledtől, oké? - Szóltam
Yongguknak, aki szintén a földön volt kiterülve, és átcsúsztattam neki a
parkettán a telefont, aztán visszadőltem, és azt hiszem el is aludtam, mert
JongUp rázott fel, hogy folytatjuk a próbálást. Visszakaptam a telefonomat is,
ami úgy 30 perc múlva megszólalt.
-10 perc. - Dőlt el a földön Yongguk. A táskámhoz mentem, és
előszedtem a mobilt.
-Igen?
-Nem engednek be hozzátok. - Hallottam JiYo hangját, valami
háttérzajjal vegyítve. - Itt van a maneggeretek, és ő ismer, de azt mondja hogy
nem engedhet be.
-Kimegyek hozzátok. Egy perc, és ott vagyok. - Nyomtam ki a
hívást. - Lementem Törpibabához! - Szóltam vissza az ajtóból, mire Himchan
felemelte a kezét, és jelezte, hogy hozzak neki egy kávét.
Lesiettem a földszintre, ahol JiYo ácsorgott a falnak támaszkodva,
miközben a manegger magyarázott neki valamit.
-JiYo! - Értem oda hozzájuk, mire mindketten rám néztek.
JiYo lélegzet visszafojtva, a manegger meg vádlón, és rosszindulatúan.
-Fiam, neked próbád van.
-Igen, de most szünetet tartunk. Miért nem jöhet be hozzánk?
- Intettem Törpibaba felé.
-Mert nem mehet be senki zavarni titeket. - Tette csípőre a
kezét a manegger.
-De nem zavarna, csak szeretné látni a többieket.
-Akkor sem mehet be. Az igazgatóság így döntött. Mars vissza
próbára! - Intett, és lökdösni kezdett vissza a terem felé.
-Egy pillanat! - Kiáltott utánunk JiYo. Visszafutottam hozzá,
gyorsan megöleltem, és kivettem a kezéből a szatyrot, amit felém nyújtott, aztán
iszkoltam vissza próbára. Útközben szereztem kávét is Himchannak. Amikor
beestem a terembe YoungJae felkapta a fejét, aztán visszaejtette a padlóra,
amikor látta, hogy csak én vagyok.
-JiYo? -Kérdezte Yongguk.
-Nem engedték be. De kaptunk kaját.
-Annyira szeretem a húgodat! Mondtam már? - Tápászkodott fel
DaeHyun.
-Igen nem is egyszer.
-Oké, akkor együnk, és folytatjuk a próbát. - Ült le Yongguk
a táska mellé, és kipakolta belőle a rengeteg kaját, vizet, és vagy három napra
elegendő kávémennyiséget Himchannak.
-Holnaputánután van Doy szülinapja. - Szólalt meg YoungJae két
szendvics között. - Facebookoztam, onnan tudom.
-Holnap után, és azután is dolgozunk. És amint kiderült
senki sem zavarhatja a próbánkat. - Nyelte le a falatot JongUp.
-Valamit ki kell találnunk. - Bólogatott DaeHyun is.
-Oké, szökjünk meg? - Tettem egy ajánlatot, mire mindannyian felnyögtek.
Kajálás után folytattuk a próbát, és a szokásos kifulladással estünk haza.
Valamivel éjfél után. Másnap reggel pedig megint fél hatkor kezdtünk próbával.
Megjegyzések