My B.A.P Fanfic 1. Chapter 9
Chapter 9
(Doy + Zelo (BAP))
Doy
Zelo összepakolta a cuccait, aztán elmentünk hozzánk, és miután én is összeszedtem
a dolgaimat, és elköszöntem anyáéktól, lementünk a két kocsihoz, ami a ház előtt
parkolt. JiYo azonnal beült Zelo kocsijának a sofőr helyére. Abba a kocsiba szálltunk
mi is Zeloval, meg YoungJae, és Himchan. A másikba ült Yongguk, MiRa, JongUp (ő
vezetett), és DaeHyun. Himchan mondta az utat JiYonak, így ő az anyósülésre ült,
mi hárman meg hátulra, úgy hogy én ültem középen, a két fiú meg mellettem.
Kikanyarodtunk a parkolóból, aztán egy nagyon forgalmas úton haladtunk. Néha hátranéztünk,
és integettünk a másik kocsinak. Egy darabig csend volt, aztán YoungJae
megunta, és kérte hogy játszunk valamit.
-Te mit szeretnél? – Nézett rám Zelo.
-Hát, itt nagyon nem lehet semmit… - Néztem ki a szélvédőn.
Már koradélután volt, és a Nap pont nem sütött a szemembe.
-Oké, akkor azt játszuk, hogy kitaláljátok azt, hogy mire
gondolok. – Dőlt hátra összefont karokkal Zelo. Kicsit gondolkodott, aztán kibökte.
– Megvan. A lényeg, hogy nem szabad rákérdezni, mert akkor kiesel.
-Növény? – kérdezte JiYo.
-Aha.
-Piros színű? – Érdeklődött visszafojtott röhögéssel
YoungJae.
-Igeeen…
-A nevében benne van egy alkoholtartalmú ital neve? – Kérdezte
HimChan.
-Ja.
-Én, én, én tudom!!! – Vigyorogtam, mire Zelo rám nézett, és
felvonta szemöldökét.
-Várj egy picit! – Intett le JiYo. - Háromra, srácok! 1, 2,
3… KOKTÉLPARADICSOM!!! – Kiáltottuk egyszerre, mire Zelo morcosan elfordult, mi
meg jót nevettünk, és YoungJaeval össze is pacsiztunk.
-Ez nem ér! – Nyavajgott az óriásbaby.
-Mivel általában mindig ugyan azokra gondolsz, ezért vagy
koktélparadicsom, vagy gördeszka, vagy béka. Szóval nem nehéz. – Vont vállat
Himchan.
-Oké, akkor legyél most te, Hyung! – Vágott grimaszokat
Zelo.
-Megvan. – Vigyorodott el a legidősebb.
-Hyung, kiskorúak is vannak itt, szóval… - Mutatott JiYora
YoungJae.
-Ajj már! – Morogta Himchan. Egy darabig csend volt, vártuk
hogy Channie gondoljon valamire, és közölje, hogy kérdezhetünk. Mivel ez tíz
perc múlva sem történt meg, ezért Zelo hátradőlt, és próbált nyújtózkodni.
-Játszunk mást!
-JiYo, mikor állunk meg enni? – Érdeklődött YoungJae.
-Még messze van. – Válaszolt HimChan.
-De én éhes vagyok! – Nyafogott.
-Foglald el magad! – Dobta oda YoungJaenak a telefonját,
mire ő 10 másodperc alatt talált valami lövöldözős játékot, amivel jól elvolt.
JunHong közben előszedte JiYo tabletét, aztán egy doramat kezdett nézni. A vállára
hajtottam a fejem, és úgy néztem a képernyőt.
-Légy szíves fülhallgatóval nézzétek a meséteket! – Fordult
hátra a legidősebb, aztán a mögötte ülő YoungJaera nézett. – Te is, mert megőrülök!
Vagy lehalkítod, vagy bedugod a füledbe. – Előszedtük a fülhallgatókat, aztán
megosztozva a fülesen hallgattuk-és néztük a doramat tovább. JiYo és HimChan
halkan beszélgettek, YoungJae meg, jó hogy a nyelvét nem dugta ki a nagy
koncentrálás közben.
A dorama egy boszorkány csajról szólt, de inkább arra
figyeltem, hogy Zelo milyen közel van. A filmben éppen egy nyálas, szerelmes rész
volt, amikor a hozzám közelebb lévő karját átcsúsztatta a derekam mögött, és átkarolt,
így még közelebb húzva magához. Na, ezután már nem bírtam a képernyőre koncentrálni.
Túl közel volt. Csak bambultam a képernyőre, aztán egy idő után elnyomott az álom.
*
Arra eszméltem fel, hogy valaki vakuzik a szemembe. Nagyot
nyögve nyitottam ki a szemem, aztán sokat pislogtam, mire kitisztult a kép, és
eltűntek a karikák, amiket az erős fény miatt láttam. Zelo illatát éreztem meg
először, aztán éreztem, ahogy a fejemről eltűnik egy kis súly, utána JunHong álmos
szemével találkoztam. Elmosolyodott, ami engem is somolygásra kényszerített.
Aztán arrafelé néztem, ahonnan a vakufény érkezett. DeHyun állt a nyitott ajtóban,
és az ő kezében volt JiYo gépe.
-Megjöttünk!!! – Vigyorgott, aztán újra a képünkbe fényképezett.
Kikecmeregtünk a kocsiból, aztán az elgémberedett tagjainkat tornáztattuk meg.
A fiúk már elkezdtek kipakolni, Himchan meg JiYo eltűnt. JongUp pedig egy padon
ült, a tenyerébe hajtott arccal. MiRa éppen valami hajlongós gyakorlatot végzett.
-Törpibaba merre van? – Érdeklődött álmos hangon Zelo, miközben
egy hatalmasat nyújtózkodott, miközben kivillant a pocija. Ha nem azzal lettem
volna elfoglalva, tuti azt nézem meg, hogy felér e a felhőkig az ujjaival.
-Megkeresik HimMint, Hyung unokatesóját. – Dobta le a földre
az egyik táskát YoungJae. Úgy 10 perc múlva megjelent Himchan. Felkeltette
JongUpot, mondott neki valamit, mire a fiatalabb bólintott, Channie meg
odadobott neki egy csomó kulcsot. YoungJae feltápászkodott, és eltűnt az egyik
sarok után.
-Menjetek utána! Kell még valamit kipakolni? – Kérdezte
HimChan, amikor odaért hozzánk. Yongguk megrázta a fejét, utána felkapott egy
halom csomagot, és JongUp után indult. Megkerestem a saját cuccaimat, aztán a hátamra
vettem a kisebbik táskámat, a bőröndöt meg húztam magam után. Zelo is felkapta
a sajátjait, aztán utánam sietett. Bementünk a recepcióra, ahol egy kb. JiYo-magas,
köpcös pasas ácsorgott, és éppen üdvözölte Yonggukot meg MiRát. Meghajlással köszöntünk
egymásnak, aztán Zeloval kezet rázott, és eligazított minket merre kell mennünk.
Felmentünk lifttel a másodikra, onnan pedig elkezdtük számolni az ajtókat. Kaptunk
egy fél emeletet, mert 2 fős szobák voltak csak. A folyosó vége volt a mienk.
Az első szobába MiRa és Yongguk már becuccoltak. Mellettünk eltörtetett
YoungJae, és DaeHyun, akik ketten beköltöztek a 3. szobába. Zelo átemelte a bőröndömet
a küszöbön, aztán ledobta a táskáit a földre.
-Melyiket szeretnéd? – Mutatott a két ágyra, amiket egymással
szemben helyeztek el a fal mellett. JunHongra néztem, aki éppen a haját szedte
ki a szeméből. Cuki tőle, hogy velem akar egy szobában lenni. Azt hittem JiYoval
kell majd aludnom. Rámutattam az egyik ágyra, ami amúgy ugyan olyan volt, mint
a másik, csak nekem jobb kéz felé. Zelo bólintott, aztán lerúgta magáról a cipőjét,
és eldőlt az ő ágyán. Én is leültem az ágy szélére, és kibogoztam a cipőfűzőm,
utána hátradőltem a puha ágyikóba. Néztem a plafont. Tökre elmerültem abban a sárgás
színben, amikor DaeHyun rontott be.
-Jöttök csillagfürdeni??? – Érdeklődött olyan hangosan, hogy
szerintem Szöulban is lehetett hallani.
-Halkabban már! – Hallottam a folyosóról Yongguk hangját,
mire DaeHyun morgott egy „oké”-t, aztán kérdőn nézett ránk.
-Álmos vagyok. – Nyögte Zelo, aztán a fejére húzta a párnát.
-Gyerek! A kocsiban aludtál egy csomót!
-Nem baj… - Morogta. DaeHyun rám nézett, és nagy
kiskutya-szemeket vágott.
-Oké, megyek.
-Akkor vegyél fel fürdőrucit, mert vizes leszel. –
Vigyorgott aztán kisprintelt, az ajtót meg becsukta. Kipakoltam a táskámból,
hogy hozzáférjek a fürdőruhámhoz, aztán bezárkóztam a szobához tartozó fürdőbe,
és gyorsan átöltöztem, aztán visszavettem a shortot, meg a pólót. Mikor
visszamentem Zelo az ágyán ült, és nagyon elgondolkodott valamin. Lehuppantam
mellé, aztán a vállára tettem a kezem.
-Minden rendben?
-Nem lesz semmi bajod? – Fordult felém.
-A legjobb barátaiddal fogok együtt „csillagfürdeni”. De ha
akarsz te is kijöhetsz. – Egy nagyot sóhajtott, aztán kihalászta a fürdőgatyáját,
és eltűnt a fürdőben. Éppen azzal voltam elfoglalva, hogy összekössem a hajam,
amikor megjelent egy szál fürdőgatyában. Pár másodpercig néztem a kockás hasát,
aztán elkaptam a tekintetem, mert éreztem, hogy az arcom azonnal paradicsomszínűvé
válik. JunHong lazán mellém lépkedett, felkapott egy törölközőt a vállára, aztán
az ajtó felé indult. Az ajtóban még visszafordult.
-Meg kell beszélnem valamit Yongguk Hynuggal, de addig te
nyugodtan lemehetsz. Valakik már odalent vannak. – Biccentettem, mire bólintott,
és eltűnt a folyosón. Összegumiztam a hajam, aztán fogtam egy törölközőt, és
lemenetem a medencékhez. Kevés fény volt, holott a parton, körbe a medence körül
kis lámpák világítottak. Ledobtam az egyik nyugágyra a törölközőt, aztán ledőltem
mellé. Mivel itt éppen nem volt napernyő fölöttem, így láttam a csillagokat. Pedig
Zelo azt mondta, hogy már valakik itt vannak lent… De hol a fenében? Lépteket
hallottam, aztán gyér megvilágításban Zelo jelent meg. Lehuppant a mellettem lévő
székre, és éreztem, ahogy engem néz.
-Szépek a csillagok. – Szólaltam meg suttogva egy kis idő után.
-A többiek egy másik medencénél vannak. – Felnézett az égre,
és elmosolyodott. – Tényleg nagyon szépek. – Megint hallgattunk egy darabig,
aztán Zelo egy nagyot sóhajtott. – Jössz? Keressük meg a többieket! – Felállt,
aztán a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon. Nagyobb erővel készült rá, így felhúzott,
de nekiestem a mellkasának, kissé meglepődött, aztán pár másodperc múlva
mindketten beestünk a medencébe. Vizet köpködve, és nevetve jöttünk fel a felszínre.
A medence széléhez úsztunk, és felhúztuk magunkat a párkányra.
-Nem így akartam. – Nézte a kezemet Zelo.
-Nem baj. – Csavartam ki a hajamból a vizet.
-Biztos? – Bámult rám nagy szemekkel.
-Előbb utóbb úgy is vizes lettem volna. Szóval mindegy. – Végignézett
rajtam, aztán elpirosodott, annyira, hogy még a sötétben is láttam.
-Oh, rendben. – Vakarta meg a tarkóját. Lenéztem magamra, és
rájöttem, hogy az átázott fehér póló alól kibukkanó bikini felsőmet nézte.
Elmosolyodtam, aztán kuncogni kezdtem.
-Most mi van? – Értetlenkedett, már kevésbé piros fejjel.
-Semmi… - Kuncogtam tovább. Az arcomhoz nyúlt, és kisimított
egy odatapadt hajtincset. Abbahagytam a nevetgélést, és mélyen egymás szemébe néztünk.
JunHong közelebb csúszott hozzám, mire az egyik tuja mögött valami megmozdult.
Mindketten arrafelé fordultunk. Pár másodperc csend következett, aztán egy
kiscica ugrott ki onnan, és elszaladt.
-A frászt hozta rám. – Motyogta Zelo, aztán az égre nézett. –
Ott a kismedve! – Mutatott felfelé, mire erősebben kezdtem nézni a csillagokat,
hátha megtalálom, de sajnos nem lett meg.
-Merre van? Nem látom.
-Gyere csak! – Húzott közelebb magához, szinte már az ölében
ültetett, és felfelé mutatott. Követtem az ujja vonalát, ahogy körberajzolta a
medvét.
-Azt hiszem, már látom. – Oké, a csillagokat szeretem nézni,
de a csillagképek sohasem voltak az erősségeim. Zelo átkarolta a derekam, aztán
úgy ültünk még egy darabig.
-Doy?
-Hm? – Néztem fel rá. Nyelt egy nagyot, és éreztem, ahogy
gyorsabban kezd verni a szíve.
-Szeretnék mondani valamit.
-Nyugodtan.
-Én… - Kezdte volna, de ekkor papucsok csattogtak mögöttünk,
aztán HimChan hangját hallottuk.
-Mi ez a nagy romantika? Mit csináltok már? Hé! Én akartalak
belökni titeket! Miért vagytok vizesek? – Guggolt le mellénk YoungJaeval, és
DaeHyunnal.
-Baleset volt. – Motyogtam. HimChan megragadta Zelo karjait,
YoungJae pedig a lábait, aztán felkapták, és vinni kezdték a másik medence felé.
DaeHyun mellettem maradt. Egy nagy csobbanást hallottunk, aztán egy „Pacsit
haver”-t, aztán újabb csobbanásokat.
-Minden rendben? – Kérdezte kis idő múlva.
-Aha. – Motyogtam.
-Ha gondolod… beszélgethetünk. – Biccentettem, mire
folytatta. – Mondjuk, kérdezek valamit, és őszintén válaszolsz, aztán ha tudok,
segítek.
-Köszönöm.
-Rólam nem gyártottál elméleteket, mint JunHongról?
-Ezt már mindenki tudja? Ne már! Ezért még megeszem JiYot!
-Baj, hogy elmondta?
-Hát… Nem. Mindegy. Legalább jól szórakoztatok. –
Legyintettem, mire DaeHyun elmosolyodott.
-Szóval?
-Igazából… Rád mindig is úgy tekintettem, mintha a bátyám
lennél… Szóval inkább csak olyan volt, hogy ha Kimi felidegesített, akkor arra
vártam, hogy majd megjelensz, és megnyugtatsz. Szerintem ez egy igazi bátyó
dolga.
-Ez megtisztelő. Köszönöm. És ha akarod… vagy ha Zelo nem bánja,
akkor lehetsz a fogadott húgom. – Mosolyodott el kedvesen. – Főleg akkor, ha
valamikor sütsz nekem sajttortát. – Csillant fel a szeme.
-Ez zsarolás!
-Nem. Mindkét félnek jól kell járnia! Ez csak nyereség-kiegyenlítés.
-Milyen szavakat ismersz!
-Ja, én sem hiszem el. – Vigyorgott. Pár perc csend után
folytatta. – És mi van veled, meg a maknae-val?
-Nem tudom. Ha most nem jöttetek volna ide… akkor lehet,
hogy lett volna valami. – Hajtottam le a fejem, és a vízben rugdostam a lábammal.
-Bocsánat. Azt a két dinkát nem bírtam visszatartani.
-Nem a te hibád. Igazából… már sokszor lett volna lehetőségünk,
csak… eddig az érettségi, előtte a turné…
-És szereted?
-Mármint hogy? – Fordítottam el a fejem, nem mertem a szemébe
nézni.
-Mondjuk szerelemmel? – Fordított maga felé a vállamnál
fogva.
-Nagyon…
-És miért nem mondod el neki?
-Mert félek. Félek, mert nem tudom mit fog mondani.
-És ha megsúgok valamit? – Húzta féloldalas vigyorra a száját.
Összeráncoltam a homlokom, mire ő közelebb hajolt, és a fülembe suttogta azt a
három szót:
-Zelo nagyon szeret.
Megjegyzések