My B.A.P Fanfic 2. Chapter 3


MY B.A.P FANFIC 2. - DANCE LOVE

 Chapter 3
(JiYo + JongUp (BAP))
JongUp

Reggel a konyhában találkoztam YoungJae Hyunggal, aki nagyon fel volt pörögve. Vagy elszedte HimChan Hyung kávéját, vagy nagyon boldog volt valamiért.
-Miért ez a nagy boldogság Hyung? – Érdeklődtem, és ásítottam egy hatalmasat.
-Hát… - Vigyorgott. - Meghalt a szomszéd kutyája, és nem ugat hajnalban a fülünkbe.
-Aha. Oké. – Kicsit elgondolkodtam, hogy milyen kutya volt, aztán eszembe jutott hogy… - Hyung, az a kutya már 4 hete meghalt! – Ajtócsapódást hallottam, aztán egy kocsi zúgását. Megvontam a vállamat, aztán öntöttem magamnak kávét.
Fél órán belül már mindenki talpon volt, összeszedtük magunkat, és már az ajtóban álltunk, amikor Yongguknak leesett, hogy az egyik fia hiányzik.
-YoungJae hol van?
-Ünnepli, hogy meghalt a szomszéd kutyája. – Morogtam.
-Ha nem jelenik meg 10 percen belül, lecsapom. – Ment vissza Yongguk a konyhába, miközben a telefonját nyomkodta.
-Az a kutya már 4 vagy 5 hete nincs. – Gondolkodott el DaeHyun.
-Igen, tudom. De ezt mondta. Nagyon vidám feje volt reggel.
-Hyung, szerintem nem mondott igazat. – Suttogta Zelo.
-Lehet. – Vontam vállat.
-Szerintem csajozik. – Közölte HimChan. – Okos kisfiú! Majd jól megdicsérem, ha bemutatja a nőjét.
-Jól van emberek, akkor indulhatunk. YoungJae majd a kiadóhoz jön, mire mi is odaérünk ott lesz. – Jött vissza Yongguk.
*
Egész nap próbáltunk, aztán 4 körül mentünk haza. YoungJae megint lelépett valahová, Zelo Doyjal ment el moziba, Yongguk MiRához ment, HimChan alszik, DaeHyun meg kockul a szobájában.
Holnap lesz a nagy napunk, amikor is délben rakjuk fel a videókat, vagyis YoungJae csinálja majd, feldobja őket Instagramra, aztán onnantól kezdve 2 hónapig lehet majd „szavazni”. Tegnap este beszéltem JaeSeoval. Nekik is sikerült felvenni a táncukat, azt mondta nagyon ki fogunk kapni. Hát… Ki tudja mi lesz még ebből. Hat óra körül összekaptam magam, és átmentem JiYohoz. A fotelban ülve bújta a füzetét. Leültem vele szemben, és néztem, ahogy tanul. A forgatás előtti incidens után mintha kicsit tartózkodóbb kezdett volna lenni, de… Aish! Miért nem vesz már észre? Ismerjük egymást 4 éve, és… oké, hogy együtt hülyülünk, oké, hogy nevet a vicceimen, meg táncol velem, és üdvözlésképp megöleljük egymást, és kapok egy puszit, de… én többet szeretnék. Hogy engem szeressen, hogy nekem suttogja a fülembe, ha bántja valami, hogy megvédhessem a rémálmoktól, hogy mellette lehessek…
-Oppa? – Érintette meg a vállamat. Összerázkódtam, aztán az arcára néztem. – Minden rendben van?
-Öhm… Igen. – A tekintetem a szájára tévedt, és azt kívántam bárcsak…
-Úgy ülsz itt, mint egy, egy… nem is tudom mi. Nem reagáltál semmire. Csak… azt hittem valami baj van.
-Minden rendben van.
-Akkor rendben. Csak megijedtem… Oh, annyira izgulok! – Dőlt hátra, és a plafonra nézett. – Holnap kiderül mennyire vagyok jó táncos.
-Szerintem te vagy a legjobb.
-Naaa! És akkor te? – Megvontam a vállam, mire elnevette magát. – Szerintem meg te vagy a jobb táncos. Nekem csak hobbi. Neked meg a szenvedélyed.
-PiciJin! – Fogtam meg a csuklóját, mire felém fordult. - Szerintem akkor is te vagy a legjobb.
-Köszi. – Mosolyodott el félszegen.
-Miért vagy még mindig a kávézóban?
-Mert…
-Felvételizhetnél a TOP Mediához. – Vágtam közbe.
-Nem akarok idol lenni. Meg még van egy évem a suliban is. – Hajtotta le a fejét. Éreztem, hogy ennél több dolog van, de nem akartam kiszedni belőle. Majd elmondja, ha akarja.
-Pedig én… nagyon szeretnék táncolni még veled. – Néztem el mellette. – Ha ott lennél a kiadónál talán engednék, de így… Így nem fog menni.
-A fogadást is megcsináltuk.
-Igen, tudom. De az más.
-Hogy akarsz velem táncolni? Próbák után be tudok hozzátok menni a termetekbe, és ott tudunk még táncolgatni, ah akarod.
-Jin, én… - Miért nem érted meg, hogy veled akarok lenni? Azt akarom, hogy melled lehessek! Olyan nehéz ezt felfogni?
-JongUpie… - Emelte fel a kezét, és a vállamra tette.
-Jin én melletted akarok lenni! Én… én… én őrülten szeretlek! – Tört ki belőlem. JiYo lélegzetét visszafojtva nézett rám, aztán egy könnycsepp indult el a szeme sarkából.
-JongUpie…
-Kérlek Jin! – Töröltem le a könnyeit.
-Sajnálom, de… - Szipogott. – De nem… nem lehet…
-Mit csináltam rosszul? – Haraptam az ajkamba. Csalódott voltam, és őrülten fájt a szívem.
-Te… te semmit… csak… - Megszólalt a telefonja a zsebében. Letörölte a könnyeit, és felvette.
-Igen…Igen…Oké. Szia! – Bontotta a vonalat, aztán rám nézett. – Haza kell menned. Már várnak rád. – Óvatosan megölelt, aztán megfogta a füzetét, és eltűnt a konyhában.
Hazafelé menet csöpörögni kezdett az eső. Miért nem lehet? Mit tettem rosszul? Vagy van valakije? YoungJae? ChangHyun, a bunkógyerek? Először nem is akartam hazamenni. Vissza akartam menni hozzá. Láttam rajta, hogy neki is fájt, de akkor miért nem? Miért nem lehet az enyém? Ki van még a képben? Rezegni kezdett a telefonom.
-Igen?
-Jól vagy? – Hallottam Zelo hangját.
-Nagyjából. Nemsokára hazaérek.
-Nem vagy már Törpibabánál?
-Nem.
-Nem tudod miért nem veszi fel a mobilját? Megint elhagyta?
-Nem. Biztosan nem. Miről van szó?
-Anya ma közölte velem, hogy szóljak neki, hogy holnap reggel indul a repülőjük Los Angelesbe. Kb 5 perccel ezelőtt. Egy reggeli géppel mennek.
-Megpróbálom felhívni.
-Biztosan minden rendben van?
-Aha.
-Köszi. Moziban vagyok Doyjal, mindjárt kezdődik a film, úgyhogy ki leszek kapcsolva. Szia!
-Jó mulatást! – Lepörgettem a névjegyzéket PiciJinig. Elidőzött a kezem a hívás gomb fölött, de aztán inkább csak egy SMS-t írtam neki.

Feladó: Én, Címzett: PiciJin
Z üzeni, h holnap jönnek a szüleitek, és egy reggeli géppel repültök L. A.-be.

Nem vártam választ, így meglepődtem, amikor pár perc múlva Jin visszaírt.

Feladó: PiciJin Címzett: Én
Köszi, hogy szóltál. Ne haragudj rám! Valamikor, ha el tudsz jönni a lakásba, akkor mindent megmagyarázok. Hagyok egy üzenetet az asztalon. Csak neked adtam kulcsot, úgyhogy más nem tudja elolvasni.  JY

Mire hazaértem teljesen eláztam. A hangulatom még mindig a föld alján volt. Szerencsére csak HimChan és DaeHyun volt otthon.
-Yongguk üzeni, hogy rakj rendet a szobátokban, mert holnap jönnek Zelo szülei, és ide is beugranak. – Nézett fel a porszívózásból DaeHyun.
-Oké. – Indultam el a szobám felé.
-Cheetos, minden rendben?
-Igen, persze. Csak esik az eső. – Bent átöltöztem, aztán elkezdtem pakolni, meg takarítani. Zelo elég későn ért haza.
-Azt hittem már alszol. – Ült le az ágya szélére. – Köszi, hogy összeraktad az én cuccaimat is. Kicsit elhúzódott az egész, meg dugó is volt. Sikerült Törpibabával beszélned?
-Igen. Tud mindent.
-Nagyon köszönöm. Egyébként… rosszul vagy, Hyung?
-Nem. Csak fáradt vagyok. – Dőltem végig az ágyamon.
-Nyugodtan elmondhatod, ha valami gondod van.
-Nem akarom… vagyis… Jinnek van valakije? – Zelo komoran nézett maga elé.
-Hacsak össze nem jött a bunkógyerekkel… Tudtommal nincs. De megkérdezem a Hercegnőmet. Mostanában minden titkukat megosztják egymással. Amúgy… van valakije?
-Nem tudom. – Húztam magamra a takarót.
-Mi történt ma? – Ült fel az ágyára törökülésben.
-Zelo! – Morogtam.
-Hátha tudok segíteni!  - Ajánlkozott.
-Nem, nem tudsz.
-Mégis csak a húgom! Csak tudom, hogyan segíthetek! – Emelte fel a hangját. – A testvérem! Születése óta ismerem! Együtt nőttünk fel!
-Elmondtam neki, hogy szeretem, és visszautasított! Most boldog vagy? – Vágtam vissza, mire meghökkenten pislogni kezdett. – Ezen már te sem tudsz segíteni. – Fordultam a fal felé.
-Bocsánat. – Suttogta. – Nem gondoltam, hogy ilyen komoly dolog.
-Csak ne mondd el a Hyungoknak, és Doynak sem, ha lehet.
-Megígérem.
-Jóéjt!
-Aludj jól! – Lekapcsolta a lámpáját, és a sötétbe burkolózva nyomott el az álom.
*
Másnap reggel DaeHyun ugrált az ágyamon, hogy keljek fel. Hozzávágtam a párnámat, mint minden reggel, ő pedig közölte, hogy megeszi a reggelinket, mint minden reggel. Ma korábban kellett kelnünk, mert ugyan az edzés csak 9: 30-kor kezdődik, de Zelo szülei 8: 00-ra jelentkeztek be. Nagy nehezen kikászálódtam a konyhába, megittam egy bögre kávét, ami lehet, hogy HimChan Hyunggé volt, de nem érdekelt, ha össze fog verni miatta. Abban a pillanatban az sem érdekelt, ha ránk omlik a plafon. PiciJin… Ő érdekelt egyedül.
Nemsokára a makne bejelentette, hogy 1 percen belül megérkeznek a szülei. Mire Yongguk jól megnevelt minket, hogy hogyan viselkedjünk, addigra már csengettek is. Zelo kiment a szülei elé, mi meg bent a nappaliban toporogtunk, és vártuk, hogy jöjjenek már be. Nagy sokára megjelent egy alacsony, fekete hajú nő, és egy szintén fekete hajú bácsi. Zelo is bejött, aztán a szülei mellé állt.
-Apa, anya, ők itt a csapattársaim, Yongguk Hyung, YoungJae Hyung, DaeHyun Hyung, HimChan Hyung és JongUp Hyung. Hyungok, ők a szüleim, Choi JunSeo, és Kim JinYoung.
-Sziasztok! – Nézett ránk a bácsi. – Örülök, hogy találkoztunk! – Mosolyodott el. - Esetleg… Kisfiam…
-Ja, igen, persze, megígértem. Mindjárt jövök! – Azzal elrohant a szobába.
-JinYoung miért nincs itt? – Kérdezte élesen a nő.
-Azt mondta, hogy a reptéren találkozik majd önökkel. Reggel beszéltem vele. – Szólalt meg YoungJae halkan.
-Az a lány is azt gondolja magáról, hogy övé a világ! – Csattant fel a nő.
-Nyugalom szívem! Ne ijesztegesd ezeket a szegény fiúkat. Nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy összevesztetek JiYoval. – Szólt rá a bácsi, mire a nő szeme méregtől villogott. Zelo visszaért, és egy képet, meg egy tollat nyomott a kezembe. Kérdőn néztem rá, mire elvigyorodott.
-Apa nagyon szerte minket. Írd már alá! – Aláfirkantottam, aztán továbbadtam. A bácsi nagyon boldog volt, amikor megkapta a képet, aztán mindannyiunkkal kezet fogott.
-Nagyon büszke vagyok rátok. Mikor tértek vissza?
-Hát… - Nézett körbe DaeHyun. – Hamarosan.
-Remek! Az a csúnya TS így kiszúrt veletek! Be kéne verni az orrukat!
-Nyugi apu, már minden el van intézve! – szólt rá a „kisfia”. – Nemsokára visszatérünk.
-Remek! – Örvendezett a bácsi. – Nagyon várom már! Ugye valami saját szerzeményetek lesz? – Kacsintott Yonggukra.
-Igen, azt hiszem. – Bólogatott a leader.
-JunSeo, mennünk kéne! Még meg kell találnunk AZT a neveletlen lányt a reptéren, úgyhogy induljunk!
-Rendben! Szevasztok srácok, Fightling! – Zelo kikísérte a szüleit, aztán indulhattunk is a TOP Mediába edzeni.
Szerző:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése