My B.A.P Fanfic 2. Chapter 4
Chapter 4
(JinYoung + JongUp (BAP))
JiYo
A repülőtéren ácsorogtam már egy jó ideje, amikor csörögni
kezdett a mobilom.
-Igen?
-Szia kicsim! – Szólt bele apu, mire megkönnyebbültem. Ha
anya hív fel, akkor már meghaltam.
-Merre vagytok?
- Nemsokára odaérünk. Te merre vagy?
-Már itt vagyok a reptéren. Az 1-es ellenőrzőponttal szemben
a terminálban.
-Rendben. Úgy 10 perc múlva mi is odaérünk.
-Jó, itt leszek.
-Szia!
Egy nagy sóhajjal tettem el a telefonom. JongUp nem keresett
az utolsó SMS óta. Nagyon megbántottam? Remélem meg fog érteni. Miért kellett
ennek így történnie? Elővettem a poggyászomból a töri füzetem, és tanulni
kezdtem. Nemsokára megérkeztek. Felálltam a székből, és odébb tettem a
táskáimat. Apu lehajolt, és megölelt, anya meg keresztbe fonta a karjait, és
úgy nézett rám, mintha nem is az ő gyereke lennék.
-Tessék csak leülni! – Intettem a szék felé, mire anya
horkantások közepette leült. Apa rám nézett, és elmosolyodott.
-Szívem, elmegyünk venni egy pár magazint. Sietünk vissza! –
Mondta anyának, aztán megfogta a kezem, és elkezdett húzni a legmesszebbi
újságosbódé felé.
-Egyre ijesztőbb. – Motyogtam.
-Igazad van. Ha tudom, hogy ilyen lesz 40 évesen, akkor
többször is meggondoltam volna, hogy elvegyem-e. Hogy megy az érettségire való
készülés?
-Folyamatosan tanulok.
-Remélem, ha hazajössz megenyhül.
-Igen, az nagyon jó lenne. De mi volt ez a fél nappal előbb
tudom meg, hogy egy hétre elutazunk dolog?
-Anyád találta ki.
-Igen. Gondoltam. Kérlek ne hagyj egyedül vele!
-Ígérem édeském! De most beszéljünk másról! Nagyon aranyos
fiúk JunHong csapattársai. Neked ki a kedvenced?
-Apa! – Nevettem el magam.
-Komolyan kérdeztem! Nekem persze a kisfiam, de a többiek is
aranyosak. Biztosan sokat találkozol velük. Nos?
-Hagyj már! – Csaptam a vállára, mire elnevette magát.
-Jó, akkor nem piszkállak. Na! Válassz valamit! – Intett a
sok magazin felé, amik a polcokon sorakoztak.
-Tanulnom kell, és aludni szeretnék. – Apa hatalmas
szemekkel nézett rám. Totál azt üzente hogy Te? TANULNI? Amikor nyaralhatnál
is? Olyan mázlisták vagyunk, hogy őrá ütöttünk mind a hárman! Kész
szerencse! - Jó, akkor talán ezt. – Vettem le egy bulvárlapot.
-Rendben. – Apa összeszedett egy halommal magának, aztán
kifizette, és mehettünk is vissza anyához. Ott ücsörgött a széken, és a körmét
reszelgette.
-Na végre, már itt volt az egyik utaskísérő, hogy mehetünk!
– Állt fel. Megfogtuk a bőröndjeinket, aztán az ellenőrző pont felé indultunk.
*
Vére már fent ültünk a repülőn. A hármas helyen apa ült
középen, én az ablak mellett belül, anya meg legkívül. A töribe mélyedve vártam
a felszállást (vagy inkább már a megérkezést). A telefonomat kikapcsoltam, és a
tanulnivalóra koncentráltam. Apa már elkezdte olvasni az egyik magazinját, anya
meg… reszelgette a körmét, miközben a másik oldalon ülő nővel beszélte meg a
„pofátlan fiatalok” kimeríthetetlen témáját.
A nagyon hosszú utat végigtanultam. Úgy a leszállás előtt
fél órával aludtam be a nemesfémek tulajdonságain. Apa keltett fel, hogy
megérkeztünk. Anya már leszállt, így ketten verekedtük ki magunkat a tömegben.
-Jin Young! Merre vitted el JunSeot?! Már egy évezrede itt
várok rátok!
-Nyugalom drágám! – Fogta meg apa a kezét. Anya még morgott
egy csomót. JunSeo kijön elénk, de mivel dugóba került, így késni fog. Anya
ezen pattogott egészen addig, amíg a bátyám meg nem érkezett. Amikor feltűnt az
emberek között apa rám vigyorgott, mire én futni kezdtem JunSeo felé, aztán a
nyakába ugrottam.
-Szia JiYo! – Ölelt meg.
-Annyira hiányoztál! – Engedtem el, és egy puszit nyomtam az
arcára. Közben apáék is odaértek hozzánk. JunSeot anya is szereti, így ő kapott
egy nagy ölelést (elvégre ő vitte valamire az életben), aztán apuval is
megszorongatták egymást. Kimentünk az ezüstszínű autóhoz, amivel Seo jött
(munkahelyi kocsi). Anya előre ült, mi meg apuval hátra. JunSeo elmesélte mi
van mostanában vele. Mikor megérkeztünk Seo lakásához, és felcipeltük a
bőröndöket anya és apa elmentek valahová a munkájukkal kapcsolatban. Mi ketten
maradtunk Seoval a lakásban.
-Hogy vagy mostanában? – Ült le mellém a kanapéra. Felnéztem
a kémia jegyzetekből, aztán becsuktam a füzetet.
-Egész jól.
-Hallottam mi lesz veled.
-Ja, igen. Éljen a kémia! – emeltem fel a kezem, aztán
visszaejttettem az ölembe. – Hátha sikerül megbékéltetni anyát.
-Nagyon durva ez a veszekedésetek.
-Aha. Egyre rosszabb. De most rólad legyen szó! Van valakid?
-JiYo! – Nevetett fel. – Komolyan! Semmit nem változtál!
-De! Nőttem 2,5 centit, hosszabb lett a hajam… - Húztam a
vállamra a copfomat.
-Belülről! – Ütögette meg a fejem. – Én is pasiból vagyok, felfedeztem,
hogy megnőttél, és hogy nagyon jó csaj lettél. Attól függetlenül hogy a bátyád
vagyok.
-Na de komolyan! Van barátnőd?
-Kb 1 hónapos a kapcsolatunk, de semmi komoly, egyenlőre.
-És mit kell a lányról tudni?
-Nagyon szép lány, hosszú világosbarna haja van. Nagyon
szereti a virágokat, és a kutyusokat. Három zsebcirkáló kutyája van. A
munkahelyemen találkoztunk… vagyis egy kiállításon, ami a munkámmal
kapcsolatos.
-Húha!
-Egymásnak mentünk.
-De béna vagy! – Kuncogtam fel, mire ő megsértődött. – Jól
van! Te vagy az egyik legjobb bátty a világon!
-A kicsi öcsikém hogy van?
-KICSI???
-Nekem a kisöcsém. Tökmindegy milyen magas.
-Csajozik. Készül a visszatérésre, apu legnagyobb örömére.
Hasonlók.
-Ó, és kit szedett fel?
-A legjobb barátnőmet.
-Na ne! Dorothyt?
-Aha. Azóta kevesebbszer találkozunk. Ugye ő már egyetemre
jár, a maradék időben meg JunHonggal randizgatnak.
-Ú, te szegény. Meg most ez a hazaköltözős is… Sajnállak.
-Köszi. Bár nem sokra megyek vele. Nem értem miért rángattak
el ide.
-Ennyire undok azért sohasem voltam veled.
-Nem azért. Csak ugye előrehozott érettségit kell tennem a
hónap végén.
-Uh! Akkor tényleg gáz. Akkor hagylak is tanulni.
-Inkább beszélgessünk. A repülőn is tanultam. Tuti van
témád. Miről akarsz beszélgetni?
-Neked van valakid?
-Hát… Ez bonyolult. Ismered JunHong csapattársait ugye?
-Nagyjából.
-Szóval a második legfiatalabb, a táncosfiú…
-Ő a barátod?
-Mondtam hogy bonyolult!
-Még nincs vége?
-Nincs. Szóval a táncosfiú belém van esve, és én is szeretem
őt.
-Akkor most jártok?
-Mondtam, hogy bonyolultabb!
-Van még más is?
-Sajnos.
-Akkor kérlek érthetően. Régen lelkiztem már bárkivel is.
-Úgy érted még soha? – Húztam fel a szemöldököm.
-De! Egyszer segítettem az egyik haveromnak felszedni egy
csajt.
-Húha! Nagyon nehéz lehetett! Jonnynak tetszel, menj már
vele el egy moziba! Hurrá összejöttek!
-Jól van már! Én nem vagyok olyan érzelgős, mint JunHong.
Na, mondd tovább!
-Akkor érthetően… Van a suliban egy nagyon idegesítő srác,
aki állandóan a nyomomban van, és azért könyörög, hogy menjek el vele valahová.
-Ő lesz a sulisrác. Akkor most a táncosfiú vagy a sulisrác?
-Még nyugi! Nincs vége!
-Van még harmadik is?
-Van a B.A.P harmadik legfiatalabb tagja, YoungJae, az
énekessrác.
-Sulisrác, táncosfiú, és egy énekessrác. Büszke vagyok rád!
De ez hogy jött össze?
-A sulisrác állandóan idegesít, így az éneksrác
felajánlotta, hogy segít rajtam, azzal hogy eljátssza, hogy ő a barátom.
-Ez kedves tőle.
-Csak az a baj, hogy ő is belém van esve.
-És a táncosfiú?
-Nos, ő az, akit nagyon szeretek.
-És mi ezzel a gond? Kihajítod az énekessrácot, lekoptatod a
sulisrácot, és megmarad a táncosfiúd.
-Ezzel csak az a baj, hogyha a táncosfiút választom, akkor
az énekessrác bepipul, és a B.A.P-nek annyi. Aztán ott az érettségi, meg a költözés,
aztán a másik suli.
-Elég gáz ez így, hogy minden együtt van.
-Hát az. És a táncosfiút nagyon megbántottam.
-Hát, az nem lesz így jó. Kérj tanácsot Dorothytól, vagy
JunHongtól. Én erre csak azt tudom mondani, hogy gázban vagy.
-Erre egyedül is rájöttem. – Ásítottam egy nagyot, aztán
újra kinyitottam a füzetem.
-JiYo, menj és feküdj le aludni! Holnap is tanulhatsz.
-Van kajád? – Kérdeztem két ásítás között.
-Gyere ki a konyhába! – Ledobtam a füzetet a kanapéra, és
követtem Seot a konyhába. Ettünk amerikai palacsintát, aztán megmutatta a
szobáját, ahol le is dőltem az előkészített szivacsra a földön. Seo nagyon
hangosan horkol, így megpróbáltam azelőtt elaludni, mielőtt nekiáll
lármázni-álmában.
*
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a kemény padlón fekszek.
Nagyon fájt az oldalam. Pedig nem szoktam nagyon forgolódni. Megint rémálmom
volt (újra a sasaengek üldöztek). Csoda hogy senki nem ébredt fel a
kiabálásomra. Bár JunSeo… Ágyúval sem lehet felébreszteni. Úgy hajnali 4 körül
lehetett (a telefonomat még nem állítottam át, így a Szöuli időt mutatta,
amivel nem sokra megyek), így kimentem a nappaliba, és ölembe vettem a
füzetemet. Itt, Los Angeles közepén mindig zajlik az élet, így sohasincs csend,
legalábbis olyan nem, mint nekem otthon, így kissé nehéz volt koncentrálni.
Az asztalkán rezegni kezdett a mobilom. Letettem a füzetre a
telefont, aztán megnéztem az SMSt:
Feladó: JopngUpie Címzett: Én
Köszönöm, hogy elolvashattam a naplódat! Fightling
mindenhez! Megvan a pontos debüt. Hiányzol! JU
Feladó: Én Címzett: JongUpie
Fightling nektek is! :) JY
Feladó: JongUpie Címzett: Én
Fent vannak Instán a videók. Majd nézd meg ha szörfözés
közben lesz időd rá! :) JU
Feladó: Én Címzett JongUpie
Tanulok. És egyébként hajnali 4 van. És nem tudok
szörfözni. JY
Feladó: JongUpie Címzett: Én
:) Majd ha hazajöttél…
Megjegyzések