My B.A.P Fanfic 1. Chapter 7/2
Chapter 7/2
(Doy + Zelo (BAP))
Doy
Másnap reggel egy SMS
fogadott:
„Bocs Doy, nem tudok
menni, mert hívtak a perrel kapcsolatban. Délután JiYonál találkozhatunk Z”
Hát, emiatt már alapból
rossz hangulatban hámoztam le magamról Kimit, aztán morcosan készülődtem, és
indultam a suliba. A kapuban JiYoval találkoztam, aki már messziről észrevette
a lehangoltságomat, így türtőztette magát, és nem ugrott a nyakamba.
-Zelo…
-Igen, tudom. – Szóltam közbe. – Nem tud jönni a per miatt.
-Nem ezt akartam mondani, de ez is hozzátartozik.
-Mik a fejlemények?
-Pont ezt akartam elmondani! Szóval valamikor éjfélkor hívták, hogy sikerült megegyezni az ügyvédeknek valahogy. Aztán ma reggel behívták őket a TS-be. Hogy mi lesz, azt még nem tudom. Valószínűleg a kiadó ad nekik valamennyi pénzt, ők meg szerződést bontanak, aztán lelépnek.
-Ennyi?
-Mi ennyi?
-Ennyi a B.A.P pályafutása? 2 év? És a Babykkel mi lesz?
-Nem tudom. – Ingatta a fejét szomorúan, a haja meg mögötte himbálózott. – Ha kapok üzenetet a fejleményekről mindenképp szólok. Ebédkor talizzunk a szokott helyen, aztán ott mindent meg tudunk beszélni. Szia! – Azzal elrohant. Ránéztem az órára, és rájöttem, hogy nekem is rohannom kéne a terembe.
-Igen, tudom. – Szóltam közbe. – Nem tud jönni a per miatt.
-Nem ezt akartam mondani, de ez is hozzátartozik.
-Mik a fejlemények?
-Pont ezt akartam elmondani! Szóval valamikor éjfélkor hívták, hogy sikerült megegyezni az ügyvédeknek valahogy. Aztán ma reggel behívták őket a TS-be. Hogy mi lesz, azt még nem tudom. Valószínűleg a kiadó ad nekik valamennyi pénzt, ők meg szerződést bontanak, aztán lelépnek.
-Ennyi?
-Mi ennyi?
-Ennyi a B.A.P pályafutása? 2 év? És a Babykkel mi lesz?
-Nem tudom. – Ingatta a fejét szomorúan, a haja meg mögötte himbálózott. – Ha kapok üzenetet a fejleményekről mindenképp szólok. Ebédkor talizzunk a szokott helyen, aztán ott mindent meg tudunk beszélni. Szia! – Azzal elrohant. Ránéztem az órára, és rájöttem, hogy nekem is rohannom kéne a terembe.
Egész ebédszünetig a történteken
agyaltam, és azon hogy ezek után mi lesz az együtessel. Mert ők szerették azt
csinálni, amit csináltak – csak a főnökük volt velük paraszt – és keményen küzdöttek
mindenért, erre pár pénzéhes bunkó miatt elvesztik az állásukat, az álmukat,
meg… meg mindent, amiért keményen küzdöttek. Aztán bevillant valami, egy csodálatos
ötlet, ami lehet hogy jól is fog kijönni…
Kiballagtam a fák alá, a helyünkre, és talán pont időben érkeztem,
mert Ji majdnem felpofozta azt a fiút, aki (a) „Egy idióta barom, aki
mindenképpen velem akar randizgatni” fiú volt. Ahogy közelebb értem hozzájuk
gyorsan odaköszöntem JiYonak, és leültem mellé, mire a srác odébb húzta a
tornacipős lábát.
-Doy, Kim Chang Hyun. ChangHyun, Dorothy. – Intézte el a bemutatást Ji, aztán hatalmas köszönöm hogy megmentettél!!! Szemekkel nézett rám. Alig észrevehetően ChangHyun felé biccentettem, mire Jinek leesett, hogy van egy nemkívánatos személy a körünkben.
-Oppa…
-Még sose hívtál így! – Kerekedett el a fiú szeme, aztán „csábosan” (próbált) nézni. Visszafojtottam a nevetést, és Ji arcára néztem, aki szintén küszködött a röhögéssel.
-Meg kell beszélnünk bizonyos intim csajos dolgokat, és… Holnap találkozunk, a…
-Lefotóztam az órarended cicus, úgyhogy találkozunk a matekterem előtt! Szia édes, vigyázz magadra! – Állt fel, és gyorsan elhúzta a csíkot.
-Mindjárt hányok. – Suttogta, miközben öklendezést szimulált. Én meg jót röhögtem rajta. – Fúj, gusztustalan! Cicus, meg édes… Blah! – Fintorgott. Mikor befejeztük a nevetést közelebb hajolt hozzám (mintha intim csajos dolgokat beszélnénk meg), és suttogni kezdte a fejleményeket.
-JongUp felhívott, hogy minden rendben van velük. Kapnak egy nagy halom pénzt, és szerződést bontanak. Az ügyvédek profik voltak, mellettük szóltak a selca-k, meg a szerződésük alapkövei. A kiadó nem tudott védekezni, így megnyerték a pert.
-Nekem meg van egy ötletem.
-Mondd csak!
-Maneggernek tanulok. Van egy éppen pátyolgatnivaló bandánk. Ha találunk egy kiadót… - Ji beszívta az ajkát, aztán elgondolkodott.
-Igazából… Ha leérettségiztél talán mehetünk valamire. Amikor Zelo tegnap hazavitt… Szóval elcsórtuk a mobilját… Aztán valaki hívta őt a TOP Media-tól. Nem tudom mit akartak, de ott nincsenek haverjai. YoungJae vette fel, aztán azt mondta, hogy valami nő arról hadovált, hogy Yonggukot nem érik el. Oppa megadta nekik a hyungja számát…
-Ki tudja mi lesz még ebből. – Vigyorodtam el. – Ki tudja mi lesz még holnap…
-Egy biztos.
-Micsoda?
-Ha az a barom továbbra is utánam fog koslatni lecsapom. – Morogta. Elnéztem a válla fölött, és megláttam a „barmot”, ahogy épp a szendvicsén csámcsog, miközben felénk bámul. – Beteget jelentek holnapra.
-Ne már Ji! – Csaptam a vállára, miközben alig bírtam visszatartani a nevetést. – Olyan kis helyes, nem gondolod?
-Inkább Himchant mint őt! Hozzámegyek PSY-hoz feleségül… Na jó, annyira azért tényleg nem durva a helyzet.
-Szavad ne feledd! – Álltam fel, mert hallottam a szünet végét jelző csengőt.
-Nem ér a szavaimat ellenem fordítanod! – Állt fel ő is, miközben leporolta a farmerét. A karjára néztem, a sok karkötőre, aztán feltűnt hogy van rajta egy rózsaszín is, amit eddig még nem láttam.
-Ezt kitől kaptad? – Mutattam a „BELIEVE” feliratra.
-Ja, JongUptól, és YoungJaetől. Nekik is van ilyen. JongUpé sárga, YoungJaeé zöld.
-Ez azt jelenti, hogy hárman bandáztok?
-Az titok. – Vágtam egy morcos fejet. – Bocs, sietnem kell, hogy beérjek a terembe a tanár előtt. – Azzal már ott sem volt. Berohantam én is az előadóba. Miközben azon igyekeztem, hogy az óramutató gyorsabban pörögjön, rájöttem, hogy utálom a titkokat. És JiYo megint titkol valamit.
-Doy, Kim Chang Hyun. ChangHyun, Dorothy. – Intézte el a bemutatást Ji, aztán hatalmas köszönöm hogy megmentettél!!! Szemekkel nézett rám. Alig észrevehetően ChangHyun felé biccentettem, mire Jinek leesett, hogy van egy nemkívánatos személy a körünkben.
-Oppa…
-Még sose hívtál így! – Kerekedett el a fiú szeme, aztán „csábosan” (próbált) nézni. Visszafojtottam a nevetést, és Ji arcára néztem, aki szintén küszködött a röhögéssel.
-Meg kell beszélnünk bizonyos intim csajos dolgokat, és… Holnap találkozunk, a…
-Lefotóztam az órarended cicus, úgyhogy találkozunk a matekterem előtt! Szia édes, vigyázz magadra! – Állt fel, és gyorsan elhúzta a csíkot.
-Mindjárt hányok. – Suttogta, miközben öklendezést szimulált. Én meg jót röhögtem rajta. – Fúj, gusztustalan! Cicus, meg édes… Blah! – Fintorgott. Mikor befejeztük a nevetést közelebb hajolt hozzám (mintha intim csajos dolgokat beszélnénk meg), és suttogni kezdte a fejleményeket.
-JongUp felhívott, hogy minden rendben van velük. Kapnak egy nagy halom pénzt, és szerződést bontanak. Az ügyvédek profik voltak, mellettük szóltak a selca-k, meg a szerződésük alapkövei. A kiadó nem tudott védekezni, így megnyerték a pert.
-Nekem meg van egy ötletem.
-Mondd csak!
-Maneggernek tanulok. Van egy éppen pátyolgatnivaló bandánk. Ha találunk egy kiadót… - Ji beszívta az ajkát, aztán elgondolkodott.
-Igazából… Ha leérettségiztél talán mehetünk valamire. Amikor Zelo tegnap hazavitt… Szóval elcsórtuk a mobilját… Aztán valaki hívta őt a TOP Media-tól. Nem tudom mit akartak, de ott nincsenek haverjai. YoungJae vette fel, aztán azt mondta, hogy valami nő arról hadovált, hogy Yonggukot nem érik el. Oppa megadta nekik a hyungja számát…
-Ki tudja mi lesz még ebből. – Vigyorodtam el. – Ki tudja mi lesz még holnap…
-Egy biztos.
-Micsoda?
-Ha az a barom továbbra is utánam fog koslatni lecsapom. – Morogta. Elnéztem a válla fölött, és megláttam a „barmot”, ahogy épp a szendvicsén csámcsog, miközben felénk bámul. – Beteget jelentek holnapra.
-Ne már Ji! – Csaptam a vállára, miközben alig bírtam visszatartani a nevetést. – Olyan kis helyes, nem gondolod?
-Inkább Himchant mint őt! Hozzámegyek PSY-hoz feleségül… Na jó, annyira azért tényleg nem durva a helyzet.
-Szavad ne feledd! – Álltam fel, mert hallottam a szünet végét jelző csengőt.
-Nem ér a szavaimat ellenem fordítanod! – Állt fel ő is, miközben leporolta a farmerét. A karjára néztem, a sok karkötőre, aztán feltűnt hogy van rajta egy rózsaszín is, amit eddig még nem láttam.
-Ezt kitől kaptad? – Mutattam a „BELIEVE” feliratra.
-Ja, JongUptól, és YoungJaetől. Nekik is van ilyen. JongUpé sárga, YoungJaeé zöld.
-Ez azt jelenti, hogy hárman bandáztok?
-Az titok. – Vágtam egy morcos fejet. – Bocs, sietnem kell, hogy beérjek a terembe a tanár előtt. – Azzal már ott sem volt. Berohantam én is az előadóba. Miközben azon igyekeztem, hogy az óramutató gyorsabban pörögjön, rájöttem, hogy utálom a titkokat. És JiYo megint titkol valamit.
Nap végén JiYohoz
ballagtam, mert neki előbb vége lett a tanításnak, így korábban szabadult.
Szembetalálkoztam drága Bunkó haverunkkal, aki biccentett nekem aztán elment
mellettem. Na ne! Volt képe hazakísérni??? Felcsöngettem a lakásba, mire fél
percen belül nyílt az ajtó és JongUp jelent meg.
-Az a mocsok elment már? – Érdeklődött nagyon kedvesen.
-Ja, arra. – Mutattam abba az irányba, ahonnan jöttem.
-Huh. Gyere! – Tárta ki az ajtót. – Az a buzigyerek hazakísérte Jint, és fel akart jönni a lakásba. Mi meg persze ott bandáztunk már egy jó ideje, és minden szét volt szórva. Egyeltalán ki ez?
-Valami Kim ChangHyun, de nyugodtan hívhatod „kis parasztnak”, vagy „Bunkónak”. Nekem az utóbbi teljesen megfelel.
-Hm… Ez tetszik. – A kezére néztem, és észrevettem a sárga karkötőjét. – Bunkógyerek.
-Tetszik a karkötőd.
-Jin választotta. Olyan sárga, mint Joko Mato.
-Láttam, hogy JiYonak rózsaszín van.
-YoungJea hyungnak meg zöld.
-És akkor ti most hárman bandáztok?
-Egy közös ügyért harcolunk. – Vont vállat vigyorogva, aztán benyitott a lakásba, és elordította magát. – JunHong! Meghoztam a nejed!
-Hé! – Ütöttem meg a hátát. Ő csak elvigyorodott, aztán megragadta a földön fekvő YoungJae gallérját, meg a kanapén kockuló JiYot, és beráncigálta őket a szobába. Zelot a konyhában találtam meg, ahogy éppen kaját csinál.
-Hallom ideértél. – Fordult meg, és az asztalra rakott egy tál kimchit. – Egyél nyugodtan. – Intett a kaja felé, aztán tovább sertepertélt a tűzhely mellett.
-Aha. – Ültem le az asztalhoz, aztán kanalazni kezdtem a kaját. – Hm… Finom!
-Törpibaba tanított meg főzöcskézni egy kicsit… De úgy érzem egyre jobb vagyok. – Mosolyodott el felém fordulva, aztán leült velem szemben az asztalhoz, és nézte ahogy eszek.
-Szóval mi van a perrel kapcsolatban? – Nyeltem le a falatot.
-Megkapjuk a pénzt, aztán lelépünk. Yongguk ügyvéd haverjának hála, megnyertük a pert.
-És mi lesz a bandával?
-Hát… Vagy feloszlunk… - Félrenyeltem a tésztát, és köhögni kezdtem. Zelo azonnal felpattant, és megütögette a hátamat.
-Köszi. – Nyöszörögtem könnyes szemmel. – Már jól vagyok.
-Biztos? – Hajolt bele az aurámba, hogy megnézze igazat mondtam e. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem voltam rohadtul zavarban a közelségétől. Valószínűleg vörös fejjel, könnyes szemmel és a majdnem megfulladásommal nem lehettem valami vonzó. Éreztem, ahogy bámul, és elvesztünk egymás szemeiben. Az a fekete mélység… Totálisan belezuhantam.
-ÚÚÚ!!! De romantikus! – Hallottuk a konyhaajtó felől, mire gyorsan szétrebbentünk. Nem mertem Zelora nézni, de gondoltam, hogy neki is vörös a feje.
-Hülye! Nézd meg! Pedig olyan cukik voltak! – Suttogott JiYo, és fejbekólintott valakit… Aki aztán kiesett az ajtó mögül.
-YoungJae hyung! – Kiáltott fel Zelo.
-Nem én voltam! – Védekezett azonnal. – Ő volt! – Húzta ki az ajtó mögül JongUpot.
-Nem igaz! Jin ötlete volt!
-Micsoda? – Lépett elő JiYo.
-Nem tudom. – Vont vállat YoungJae. – Ösztönösen védekeztem.
-Idióták! – Morogta Zelo, aztán kitolta mind a három jómadarat a konyhából, és becsukta az ajtót. – Nyugodtan vacsorázz, addig én tanulom a téte… - Odakint a nappaliban megszólat valami szerelmes dal.
-Ja, arra. – Mutattam abba az irányba, ahonnan jöttem.
-Huh. Gyere! – Tárta ki az ajtót. – Az a buzigyerek hazakísérte Jint, és fel akart jönni a lakásba. Mi meg persze ott bandáztunk már egy jó ideje, és minden szét volt szórva. Egyeltalán ki ez?
-Valami Kim ChangHyun, de nyugodtan hívhatod „kis parasztnak”, vagy „Bunkónak”. Nekem az utóbbi teljesen megfelel.
-Hm… Ez tetszik. – A kezére néztem, és észrevettem a sárga karkötőjét. – Bunkógyerek.
-Tetszik a karkötőd.
-Jin választotta. Olyan sárga, mint Joko Mato.
-Láttam, hogy JiYonak rózsaszín van.
-YoungJea hyungnak meg zöld.
-És akkor ti most hárman bandáztok?
-Egy közös ügyért harcolunk. – Vont vállat vigyorogva, aztán benyitott a lakásba, és elordította magát. – JunHong! Meghoztam a nejed!
-Hé! – Ütöttem meg a hátát. Ő csak elvigyorodott, aztán megragadta a földön fekvő YoungJae gallérját, meg a kanapén kockuló JiYot, és beráncigálta őket a szobába. Zelot a konyhában találtam meg, ahogy éppen kaját csinál.
-Hallom ideértél. – Fordult meg, és az asztalra rakott egy tál kimchit. – Egyél nyugodtan. – Intett a kaja felé, aztán tovább sertepertélt a tűzhely mellett.
-Aha. – Ültem le az asztalhoz, aztán kanalazni kezdtem a kaját. – Hm… Finom!
-Törpibaba tanított meg főzöcskézni egy kicsit… De úgy érzem egyre jobb vagyok. – Mosolyodott el felém fordulva, aztán leült velem szemben az asztalhoz, és nézte ahogy eszek.
-Szóval mi van a perrel kapcsolatban? – Nyeltem le a falatot.
-Megkapjuk a pénzt, aztán lelépünk. Yongguk ügyvéd haverjának hála, megnyertük a pert.
-És mi lesz a bandával?
-Hát… Vagy feloszlunk… - Félrenyeltem a tésztát, és köhögni kezdtem. Zelo azonnal felpattant, és megütögette a hátamat.
-Köszi. – Nyöszörögtem könnyes szemmel. – Már jól vagyok.
-Biztos? – Hajolt bele az aurámba, hogy megnézze igazat mondtam e. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem voltam rohadtul zavarban a közelségétől. Valószínűleg vörös fejjel, könnyes szemmel és a majdnem megfulladásommal nem lehettem valami vonzó. Éreztem, ahogy bámul, és elvesztünk egymás szemeiben. Az a fekete mélység… Totálisan belezuhantam.
-ÚÚÚ!!! De romantikus! – Hallottuk a konyhaajtó felől, mire gyorsan szétrebbentünk. Nem mertem Zelora nézni, de gondoltam, hogy neki is vörös a feje.
-Hülye! Nézd meg! Pedig olyan cukik voltak! – Suttogott JiYo, és fejbekólintott valakit… Aki aztán kiesett az ajtó mögül.
-YoungJae hyung! – Kiáltott fel Zelo.
-Nem én voltam! – Védekezett azonnal. – Ő volt! – Húzta ki az ajtó mögül JongUpot.
-Nem igaz! Jin ötlete volt!
-Micsoda? – Lépett elő JiYo.
-Nem tudom. – Vont vállat YoungJae. – Ösztönösen védekeztem.
-Idióták! – Morogta Zelo, aztán kitolta mind a három jómadarat a konyhából, és becsukta az ajtót. – Nyugodtan vacsorázz, addig én tanulom a téte… - Odakint a nappaliban megszólat valami szerelmes dal.
Úúúgy
szeretlek, én egyetlenem! Mikor leszel már az enyém!? Annyira szeretlek, de nem
merem elmondani, mert félek attól, hogy neked nem kellek! Úúúgy szeretlek, én
egyetlenem! Mikor leszel már az enyém!? Felforgatom érted a világot, átúszok az
óceánon…
Aztán egy raprész következett.
Amióta először megláttalak,
már akkor tudtam, hogy te kellesz nekem! JEAH! Annyira szeretlek, de nem mertem
elmondani, bevallani az érzéseimet neked nagyon nehéz, kérlek adj egy esélyt,
hogy elmondjam, mit érzek! JEAH! Nem bírok élni nélküled! Olyan, mintha börtönben
ülnék, és te lennél a szabadság és a boldogság kulcsa! YEAH!
Aztán megint az énekes jött
a… talán ez a rész a refrén.
Úúúgy szeretlek, én
egyetlenem! Mikor leszel már az enyém!? Annyira szeretlek, de nem merem
elmondani, mert félek attól, hogy neked nem kellek! Úúúgy szeretlek, én
egyetlenem! Mikor leszel már az enyém!? Felforgatom érted a világot, átúszok az
óceánon, megmászom a hegyeket! Felforgatom érted az egész viláááááááááágooooooot!!!
ÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!
Úúúgy
szeretlek, én egyetlenem! Mikor leszel már az enyém!? Annyira szeretlek, de nem
merem elmondani, mert félek attól, hogy neked nem kellek! Úúúgy szeretlek, én
egyetlenem! Mikor leszel már az enyém!? Felforgatom érted a világot, átúszok az
óceánon, megmászom a hegyeket...
Zelo feje egyre vörösebb
lett, és kirontott a napaliba. Hallottam, ahogy vitatkoznak, aztán ajtócsapódás,
és a zene megszűnt. Pár perc múlva jött vissza csak a konyhába, vizes volt a
haja, mintha mosakodott volna, vagy nem tudom.
-Jól vagy?
-Persze. – Ült le a székre, velem szemben. Láttam rajta, hogy zavarban van a dal-vagy a kiabálása miatt.
-Jó szám volt.
-Nem tudom mi ez. – Motyogta. Gondolkodtam pár percig milyen témát hozzak fel, aztán az érettségi mellett döntöttem.
-Két hét múlva lesz az írásbeli érettségi.
-Aha. Meg a szóbeli, aztán utána meg a nyaralás.
-Eldöntöttétek már, hogy hová megyünk?
-Szóval te is jössz?! – Pillantott fel reménykedő mosollyal az arcán. Mikor biccentettem felpattant, odaszaladt hozzám, és megölelt. Aztán gyorsan elhúzódott, és lehajtotta a fejét. – Bocsi, elragadtattam magam.
-Hát, személyem mellett ezt nehéz megállni. – Futott ki a számon.
-Én meg azt hittem, hogy Channie hyung a legegoistább a világon! – Vigyorodott el.
-Ez nem ego. Ez az önbecsülés. Néha királynőnek érzem magam.
-Ezt csak erősíteni tudom. – Mondta, aztán pár percig csendben voltunk.
-És… Hová mennénk nyaralni?
-Hyungék mindenképpen vizezni akarnak. Úgyhogy szóba jöhet tengerpart, valami fürdőhely, vagy egy strand, ahová ki lehet költözni pár napra. Bár Channie hyung unokabátyja az egyik élményfürdőben dolgozik, így valószínűleg oda fogunk menni.
-Az nagyon jó! Csak át kell mennünk az érettségin, és mehetünk is!
-Á, te tuti átmész! – Legyintett.
-Hát, ha nem tanulni akarok nyáron is, akkor muszáj. – Vontam vállat.
-Én meg tartom magam a régi alapelvhez, amit már előttem sok hyung és noona megfogalmazott. Idézet kezdete: „Az első feladatnál még az ötösre kell hajtani. A második feladatnál meg azon kell imádkozni a fentiekhez, hogy meglegyen a kettesed. Ha kegyesek hozzád, átmész, ha nem, akkor meg valaki nagyon nem szeret téged odafent.” Idézet vége. – Macskakörmözött a levegőbe. – Tanulság: az öregekkel és a haldoklókkal jó kapcsolatot kell tartani, hogy senki ne pikkeljen rád halála után. – Vigyorgott.
-Hát, ez van. Ki kell bírni. Számítani kell a legrosszabbra.
-Vagy legyünk optimisták, és számítsunk arra, hogy együtt töltjük az egész nyarat.
-Tyűha… Asszem én leléptem. Oppáéknál leszek, sziasztok! – Hallottam Ji hangját, aztán az ajtó csapódását.
-Még mindig ilyen?
-Hát, nem tudtam meggyógyítani. Talán ha lesz pasija majd észhez tér…
-Ki tudja…
-Én nem. – Vont vállat. – De egy valamit tudok.
-És mi lenne az?
-Hogy megkérem a drága tanítónénimet, hogy magyarázza el a törit, mert egy mukkot nem értek belőle.
-És hol van itt tanítónéni? – Fontam össze a karjaimat.
-Hát… Itt! – Ölelt át szorosan. Én meg majdnem pacává olvadtam a karjai közt. A végén úgy magyaráztam neki a törit, hogy a kanapén a vállának dőltem, és miközben ő a hajamat piszkálta, én meg olvastam fel neki a tételt. Nem nagyon tudtam koncentrálni a jelekre, mert mellettem ült a világ legcukibb, leghelyesebb, és (számomra) a világ egyik legmagasabb tizenévese, a legcukibb pasi a világon…
Ezt fogtam rá arra, hogy a tétel felolvasása közben bealudtam. Nem akarom bevallani, de valószínűleg az álmatlansággal, tanulással, és agyalással töltött éjszakák is közrejátszottak.
-Persze. – Ült le a székre, velem szemben. Láttam rajta, hogy zavarban van a dal-vagy a kiabálása miatt.
-Jó szám volt.
-Nem tudom mi ez. – Motyogta. Gondolkodtam pár percig milyen témát hozzak fel, aztán az érettségi mellett döntöttem.
-Két hét múlva lesz az írásbeli érettségi.
-Aha. Meg a szóbeli, aztán utána meg a nyaralás.
-Eldöntöttétek már, hogy hová megyünk?
-Szóval te is jössz?! – Pillantott fel reménykedő mosollyal az arcán. Mikor biccentettem felpattant, odaszaladt hozzám, és megölelt. Aztán gyorsan elhúzódott, és lehajtotta a fejét. – Bocsi, elragadtattam magam.
-Hát, személyem mellett ezt nehéz megállni. – Futott ki a számon.
-Én meg azt hittem, hogy Channie hyung a legegoistább a világon! – Vigyorodott el.
-Ez nem ego. Ez az önbecsülés. Néha királynőnek érzem magam.
-Ezt csak erősíteni tudom. – Mondta, aztán pár percig csendben voltunk.
-És… Hová mennénk nyaralni?
-Hyungék mindenképpen vizezni akarnak. Úgyhogy szóba jöhet tengerpart, valami fürdőhely, vagy egy strand, ahová ki lehet költözni pár napra. Bár Channie hyung unokabátyja az egyik élményfürdőben dolgozik, így valószínűleg oda fogunk menni.
-Az nagyon jó! Csak át kell mennünk az érettségin, és mehetünk is!
-Á, te tuti átmész! – Legyintett.
-Hát, ha nem tanulni akarok nyáron is, akkor muszáj. – Vontam vállat.
-Én meg tartom magam a régi alapelvhez, amit már előttem sok hyung és noona megfogalmazott. Idézet kezdete: „Az első feladatnál még az ötösre kell hajtani. A második feladatnál meg azon kell imádkozni a fentiekhez, hogy meglegyen a kettesed. Ha kegyesek hozzád, átmész, ha nem, akkor meg valaki nagyon nem szeret téged odafent.” Idézet vége. – Macskakörmözött a levegőbe. – Tanulság: az öregekkel és a haldoklókkal jó kapcsolatot kell tartani, hogy senki ne pikkeljen rád halála után. – Vigyorgott.
-Hát, ez van. Ki kell bírni. Számítani kell a legrosszabbra.
-Vagy legyünk optimisták, és számítsunk arra, hogy együtt töltjük az egész nyarat.
-Tyűha… Asszem én leléptem. Oppáéknál leszek, sziasztok! – Hallottam Ji hangját, aztán az ajtó csapódását.
-Még mindig ilyen?
-Hát, nem tudtam meggyógyítani. Talán ha lesz pasija majd észhez tér…
-Ki tudja…
-Én nem. – Vont vállat. – De egy valamit tudok.
-És mi lenne az?
-Hogy megkérem a drága tanítónénimet, hogy magyarázza el a törit, mert egy mukkot nem értek belőle.
-És hol van itt tanítónéni? – Fontam össze a karjaimat.
-Hát… Itt! – Ölelt át szorosan. Én meg majdnem pacává olvadtam a karjai közt. A végén úgy magyaráztam neki a törit, hogy a kanapén a vállának dőltem, és miközben ő a hajamat piszkálta, én meg olvastam fel neki a tételt. Nem nagyon tudtam koncentrálni a jelekre, mert mellettem ült a világ legcukibb, leghelyesebb, és (számomra) a világ egyik legmagasabb tizenévese, a legcukibb pasi a világon…
Ezt fogtam rá arra, hogy a tétel felolvasása közben bealudtam. Nem akarom bevallani, de valószínűleg az álmatlansággal, tanulással, és agyalással töltött éjszakák is közrejátszottak.
Megjegyzések