My B.A.P Fanfic 1. Chapter 1/2

MY B.A.P FANFIC 1. - A BARÁTNŐM BÁTYJA...

Chapter 1/2

(Doy + Zelo (B.A.P))

Doy

Hirtelen beállt az a tipikus csend, amikor senki nem tudja mi van. Aztán a VIPsek szélén valaki elkezdte visítani hogy Yongguk, a másik oldalon meg YoungJae, és megláttam életem szerelmeit, ahogy rózsát osztogatnak.... Álmaim hercegei közül Yongguk és YoungJae sétált felénk, és a rajongók között osztogatták szét a virágaikat. Kötelességtudóan visítoztunk JiYoval, mikor a színpadon elaludtak a fények, aztán megszólat a COMA című számuk, és Yongguk pont mellettünk kezdett el reppelni. Én azt hittem elájulok... A kezembe nyomott egy rózsát, és JiYo is kapott egyet, meg mintha még valami fehér is lett volna a kezében, de lehet hogy csak az egyik karkötője volt a sok közül, amiket állandóan visel, és gyűjtöget. MiRa is valahol ott sikongatott mellettünk, de én már a színpadon táncoló fiúkat néztem és köztük is a drágámat... A szőke hajával... Ah, meg fogok halni! Nem lehet ilyen tökéletes! Mikor Yongguknak és YoungJaenak elfogyott a virága, és egyszerűen felugráltak a színpadra. Vigyorogva álltak be táncolni.

Zelo... (kis) Jun Hongom... El sem hiszem... Minden mozdulata tökéletes, és amikor reppel... Olyan édes arca van, és hogy csillog a szeme...

Mikor befejezték a számot sorban bemutatkoztak, és mondtak pár szót.

-Örülünk hogy itt lehetünk, hogy ennyien eljöttetek, és köszönjük, hogy támogattok minket! - Vigyorgott a gumimosolyával Yongguk.

-Szeretlek titeket! - Integetett Himchan.

-Igazi buli hangulat lesz itt! - Tapsolt a feje fölött DaeHyun. - Remélem élvezitek, mert én nagyon!

-Sajnos a virágok már elfogytak, de mindenki kap egy darabot a szívemből. - Nevetett YoungJae.

-Érezzétek jól magatokat! - Villantott egy fogkrémreklám-vigyort JongUp.

-I love BABY's! - Mosolygott Zelo, és integetett, mire én lefagytam, mert mintha nekem mondta volna... Teljesen úgy láttam, hogy rám nézett. Lefagyva álltam a visítozó tömegben. Aztán Zelo kacsintott egyet, és azt is mintha rám nézve tette volna... Aztán elsötétült minden, és a NO MERCY-t kezdték. JiYo oldalba bökött, mire egy kicsit megrázkódtam.

-Mi van? - Tátogta felém, mert mondjuk egymás mellett álltunk, de nem hallottam abból semmit, ha mondott volna valamit. Legyintettem hogy majd elmondom, és a színpadra koncentrálva, a szerelmemre nézve, ugráltam végig a koncertet, és majdnem bőgve jöttem ki a csarnokból. Olyan király hangulatom még nem volt soha, mint azon az estén.... Azt hiszem ez volt eddigi életem legszebb pillanata (azon kívül, amikor JiYoval legjobb barátnők lettünk)...  JiYo hívott egy taxit, hogy ne kelljen ilyen későn buszoznunk. Én még mindig félig traumásan, negyed szomorúan, és negyed boldogsággal ültem be mellé.

-Mi baj van? Azt hittem élvezni fogod, te meg csak álltál ott, mint egy cövek.

-Nekem integetett, és rám kacsintott. - Motyogtam.

-Unni, nem lehet hogy megint csak elméleteket gyártasz? - Pörgette meg a kezében a Yongguktól kapott rózsáját.

-Nem hiszem. - Bizdergáltam a saját virágomat. - Mi van ha igazam van?

-Hívom a jegesmedvéket, meg a....

-Hjá! Hagyd abba! - Csaptam a vállára, mire ő csak nevetett. - Ez nem vicces! Igen is komoly dolog! És azt hiszem van egy új elméletem...

-Halljuk! - Vigyorodott el azonnal.

-De még gondolkodnom kell rajta. Majd otthon.

-Ööö... - Pörgette meg a rózsáját. - Ma nem aludhatsz nálam, mert...

-Miért nem? - Lepődtem meg.

-Mert holnap... mert...

-JiYo, nyögd már ki!

-Holnap korán be kell mennem dolgozni.

-Attól még ott aludhatok nem?

-Hát, nem mert...

-Istenem! Randid van?! - Erre az ablak felé fordult, úgy hogy ne lássam az arcát. - Jó, ha ennyire akarod megyek haza. - Sóhajtottam még mindig félig traumásan. - De ha egész éjjel sírni fogok Zelo miatt az a te hibád... - Megöleltük egymást, aztán kiszálltam, és összehúzva magamon a kardigánom besiettem a lakásba. Mindenki aludt már, így próbáltam halk lenni. Bebújtam az ágyamba, és próbáltam elaludni, de persze nem ment. Jivel mi van? Olyan fura volt... Nem szokott ilyen lenni. Persze, a családjáról nem szeret beszélni, de... Lehet hogy a szülei jönnek, és nem akarja hogy esetleg találkozzunk valami miatt? Vagy... csak meg akar lepni holnap egy 190 cm magas dobozzal, és vissza kell még mennie elrabolnia a drágámat? Akkor nem fogok rá haragudni, ha elhozza Zelot. Áh, megint elmentek itthonról. Újra átéltem a koncert minden egyes pillanatát, és eldöntöttem, hogy a (kis) drágám csakis rám kacsinthatott, és csakis nekem integethetett. Senki, ismétlem SENKI nem veheti el tőlem... Kár, hogy én is csak 1 vagyok a 100 000 rajongó közül... Persze ez nem akadályozza meg, hogy holnap összefussak vele az utcán, és felismerjen a koncertről, a nyakamba ugorjon, és elvegyen feleségül. Uh, már megint itt vagyunk. Fél 7. Ideje lenne aludni...

­*

"Reggel" arra ébredtem, hogy Kimi a takarómon ugrál.

-Noonanak elfolyt a sminkje, Noona elaludt, Noona nem akar felkelni, anyuuuu! - Bőgött, amikor levertem az ágyamról, feltápászkodott, és visítva kirohant megkeresni anyát, vagy a retardált gyurmameséit nézni. Kitapogattam a telefonom az éjjeliszekrényen, és megnéztem az időt. 13:09. Totálisan átaludtam a délelőttöt. Ha már a kezemben volt a telefon megcsörgettem Jit, ha már tegnap olyan szépen nem mondta el, hogy miért is nem aludhatok a levendulaillatú, nyugis otthonában.

-Szia! - Szóltam bele, amikor felvette.

-Szia! Ki vagy? - Szólt bele egy nemJiYo hang. Aztán pár másodpercig nem hallottam semmit, utána JiYo szólt bele.

-Szia Doy!

-Ki volt az az előbb? - Kérdeztem. - Miatta nem aludhattam nálad, igaz?

-Aha, öööö... Az unokatesóm átutazóban van, és nem fértünk volna el... Szóval... igen, őkhm... miatta.

-De most már átmehetek ugye? Figyusz, fél óra múlva... - Néztem az ágyammal szemben lévő tükörbe. Nem a fél óra nem lesz elég. Ilyen bozontot kifésülni, ilyen pandaszemet lemosni... - Na jó, inkább egy óra múlva ott vagyok nálad. Oké? Addig el ne engedd!

-Figyelj, nem kéne... Fél óra múlva már a reptéren leszünk, és...

-Jó, akkor hagyd, megsértődtem. - Tettem le a telefont. Néha tényleg nem értem ezt a lányt. Unokatesó? Soha nem említette hogy jön, a koncertet is csak egy nappal azelőtt, mielőtt lett volna... Nagyon fura vagy JiYo! És a tegnapi lerázós szövege sem volt valami meggyőző. Ki kell derítenem mi folyik itt... Vagy megint pasi van a láthatáron, bár arról valószínűleg beszámolna, vagy a szüleivel van megint valami. A második lehetőséget gondoltam kézenfekvőbbnek, mert tudom, hogy nincs valami jó viszonyban a családjával. Már 2 éve vagyunk barátnők, és a családjával kapcsolatban mindig kerülte a beszélgetéseket. Nagy nehezen annyit sikerült kihúznom belőle, hogy nincs valami jó kapcsolatuk, amióta visszaköltözött Koreába. Összekaptam magam, és anyát is elintéztem egy "majdbemegyazegyikkajáldába" legyintéssel, amikor a kaját hozta szóba. Míg a buszhoz siettem azon gondolkodtam milyen menő lenne, ha az egyik kis utcából kikanyarodna Zelo a gördeszkájával, és meglátna, és belém szeretne, és elvenne feleségül... Gondolatban már leéltem vele az életem, mire megérkezett a busz. Mikor leszálltam a kék szerelvényről JiYo lakásához a legközelebbi buszmegállóban egy fekete kocsi kanyarodott ki a ház elől, és pont eltűnt a busz előtt, így nem láthattam rendesen. JiYo épp akkor indult visszafelé az ajtóhoz, amikor én a túloldalról elindultam a zebrán. Így gyorsabbra vettem a tempót, és pont a kapuban utolértem, és jól megleptem. Ijedtében ugrott egy nagyot.

-YA? UNNI! Megbolondultál?! - Kérdezte kissé idegesen.

-Bocs, minden oké? - Néztem az arcát. Mintha idegroncs lenne.

-Persze, gyere be, ah már itt vagy. - Nyögte.

-Nem, először mondd el mi van! - Kértem. Leengedte a kezét, amiben a kulcsok voltak, és megrázta a fejét.

-Minden oké, megvagyok, csak kicsit...

-Micsoda? A szüleid?

-Nem. Nem ők...

-Akkor?

-Kicsit fáradt vagyok még...

-De üvölt rólad, hogy van valami. Miért titkolózol előttem?

-Hogy barátnők maradhassunk. - Suttogta, és elfordította a fejét.

-A szüleiddel van valami? - Próbálkoztam vagy századjára is.

-Nem. - Ingatta a fejét.

-Tegnap még olyan jó kedved volt... Nem tudom mi történt, de remélem nagyon lelkiismeret furdalása van annak aki ilyen idegbombát csinált belőled.

-Megvagyok Unni. - Motyogta.

-Rendben, én hiszek neked, de kívülről nem ez látszik rajtad, remélem ezzel tisztában vagy. - Mondtam, és megsimogattam a vállát.

-Menj fel, még el kell intéznem valamit. - Mondta, és kinyitotta nekem az ajtót, aztán kezembe nyomta a kulcsit. - Ne menj be a szobámba, mert...a végén még rád borul valami. Max 10 perc, és jövök. - Felmentem a lakásba. A levendulaillat (tipikus JiYo dolog ez a levendulamánia) megcsapta az orromat. Általában akkor kell neki levendula ha nagyon ideges, mert ez a növény oldja a feszültséget, vagy valami ilyesmi. Nem értem mi baja van... Lehet hogy az agyára mentem a hülyeségeimmel? Áh, de azokon ő is nevetni szokott. Miért tagadja ennyire a kapcsolatát a szüleivel?Leültem a kanapéra és az egyik magazint kezdtem el lapozgatni, ami az asztalon volt. Nemsokára nyílt egy ajtó, és lépteket hallottam.

-Ji, gyors voltál azt hittem... - Néztem hátra, de bennem akadt a szó, és hatalmasokat pislogva meredtem a nappali ajtajában álló alakra.