My B.A.P Fanfic 2. Chapter 2
Chapter 2.
(JiYo + JongUp (BAP))
JiYo
-Jutottál még valamire a táncunkkal kapcsolatban?
-Még nem nagyon. Nagyjából az agyamban megvan mit szeretnék,
de még próbálni nincs időnk.
-Egész héten dolgoztok?
-Igen, sajnos, de a hétvégén átugorhatok, ha szeretnéd.
Mennem kell vissza próbálni! Legyél ügyes a suliban, szia!
-Szia!
-Este lehet hogy át tudok ugrani, még nem tudom. – Letettem
a fűbe a telefonom, és a jegyzetek fölé görnyedve folytattam a tanulást.
Hallottam, ahogy mögöttem az alsóbbévesek rohangálnak a parkban, de nem nagyon
érdekelt. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor valaki megfogta a vállamat.
-Van kedved ma eljönni moziba? – Ült le mellém a világ
legidegesítőbb fiúja.
-ChangHyun… dolgom van. – Néztem a füzetemet. Tűnj már
el!!!
-Egész héten ezt mondogattad.
-Tudod, aki dolgozni jár, van egy-két barátja, és hobbija
annak nem könnyű elszabadulni. – Csattantam fel, miközben ránéztem. Ch,
átfestette a haját barnára. Így se jobb!
-Mit kell csinálnom, hogy végre elgyere velem valahová?
-A temetéseden ottleszek.
-Ne csináld már! Tudom hogy szeretsz!
-Ja. – Mint a hidegzuhanyt mínusz ezer fokban az
Antarktiszon.
-Kérlek! Ha nem jössz velem addig fogok utánad járkálni,
amíg igent nem mondasz.
-Akkor, tessék csak. – Csuktam be a füzetem, és bedobtam a
táskámba. Felálltam, és besiettem az egyik tanterembe.
*
ChangHyun aznap a munkahelyemig követett. HyoRa hatalmas
mosollyal fogadott a kávézóban, ahol már egy ideje dolgozok.
-Szia! – Ölelt meg.
-Szia Unni! – Tettem le a cuccomat, aztán elmentem átöltözni
a pincérruhába. Mikor visszaértem HyoRa épp egy családot szolgált ki. Miután
segítettem neki kivinni a tányérokat visszamentünk a pult mögé, és csináltuk a
dolgunkat.
-Jól áll ez a cucc. – Majdnem kiejtettem a kezemből az egyik
csészét. ChangHyun mindenen áthajolva centiméterekre volt tőlem.
-Menj a fenébe! – Sziszegtem. – Húzzál haza tanulni! – HyoRa
épp egy nőnek adott két pohárban feketét, így nem akartam felemelni a hangomat.
-Én bármikor jöhetek ide! Ez egy kávézó. – Vigyorgott
gonoszan a fiú, aztán mivel még több vendég jött (eléggé felkapott egy hely),
arrébbállt, és leült az egyik közeli asztalhoz. Mikor épp nem jött senki
hátramentem, hogy elmosogassak. HyoRa utánam jött, és megállt mellettem
törölgetni.
-Ki ez a fiú? Elképesztően cuki.
-ChangHyun? Neked adom. – Motyogtam.
-Ennyire nem szereted?
-Hát… 6 éve, amióta középsuliba kerültem folyton a nyomomban
lohol, és ez nagyon idegtépő.
-Ennyire nem adja fel?
-Amint látod, most is itt van. – Emeltem fel a habtól
csöpögő kezemet, és kifelé intettem az asztalokhoz.
-Akkor nem elképesztően cuki. Bár a barna haj jól áll neki. Szólj,
ha kellek! – Azzal előrement. Elmosogattam, és nemsokára be is zártunk.
Szerencsémre ChangHyun elhúzta a csíkot. HyoRa mondta, hogy az anyja hívta
haza. Máma mázlista voltam. Éppen elkaptam a buszt, ami aztán letett a ház
előtt. Felbattyogtam a lépcsőn, aztán kinyitottam az ajtót. A sarkammal
megtámasztottam, hogy a sütikkel teli szatyrot be tudjam vinni. Levettem a
cipőmet, és becsoszogtam a papucsomat keresve a nagyszobába, de persze nem volt
ott.
-Szia! – Jelent meg a nappali ajtajában JongUp.
-Uh, szia! Vidd be ezeket a konyhába, kérlek! – Nyomtam a
kezébe a sütis szatyrot. Tovább kerestem a papucsot, de persze nem kiabált, így
nem is került elő. Ledobtam a táskámat a kanapéra, aztán nyújtózkodni kezdtem,
hogy megmozgassam kicsit a vállamat. Ekkor a kis aljas átfogta a derekamat, és
magához ölelt.
-Szia PiciJin!
-JongUpie, jó hogy itt vagy.
-Nehezen, de el tudtam szabadulni. Ha van kedved
táncolhatunk. – Engedett el. Szembefordultam vele, és felnéztem a szemébe.
-Rég láttalak.
-Igen, sajnos.
-És megint nőttél?
-Nem nagyon. Pár milliméter.
-Képzeld, már Doy is magasabb nálam. A nyáron nőtt 2cm.
-Biztos Zelo húzta felfelé amikor smároltak. – Mondta
nevetve, aztán egy puszit nyomott az arcomra. A fogadás óta így üdvözöljük
egymást, úgyhogy nem kell sok mindent beleképzelni ebbe a baráti pusziba.
-Biztosan. – Rám mosolygott válaszképp, aztán elszedte a
táskámból a telefonom, és összekötötte a hangfalakkal. YoungJae annak idején
egy mix-et választott, így van az 5 perces zenénkben j-pop, k-pop, dance, electronic,
és R&B is. Az eleje a táncnak már készen van, de az utolsó 2 percben még
kell kezdeni valamit. Oppa már valószínűleg bemelegített, mert azonnal táncolni
kezdett. Én nyújtózkodtam, megmozgattam a tagjaimat, aztán a közepén én is
beszálltam. Együtt táncoltunk, a koreográfia végén pedig elnevettük magunkat,
és összepacsiztunk.
-Ez lehetne benne. Kicsit bonyolítunk rajta, és megvan még
15 másodperc. – Úgy 20 percig azzal szórakoztunk, hogy pacsiztunk, az öklünket
érintettük össze, meg egymás vállának mentünk neki. Sok nevetés után végre
megcsináltunk egy olyat, ami mindkettőnknek tetszett, így elölről kezdtük a
számot. A végefelé megbotlottam, és hátraestem, de Oppa időben ért oda, és még
el tudott kapni, mielőtt a padlóra estem volna.
-Jól vagy? – Kérdezte lihegve, miközben felhúzott.
-Aha, csak van itt valami… - Nyúltam be a szőnyeg alá, és
kihúztam a… papucsomat. – Oké, legalább ez is megvan.
-Ha nem bánod… ezt is belerakhatnánk. Úgyis a lassú rész van
a végén, amit egy összetört szívű csaj énekelt, és… ha bízol bennem annyira,
hogy megmerjük újra csinálni ezt az esést, akkor…
-Oké. Csak legyél valahol a közelben. – Még párszor
elpróbáltuk a hátraesésemmel együtt, aztán megszólalt JongUp telefonja fél
kézzel kihangosította, míg én lekapcsoltam a zenét.
-Igen?
-Szia! Hol vagy?
-Jinnél. Miért?
-Öcskös, Yongguk tombol, gyere gyorsan haza, mert különben
mosogathatsz két hónapig.
-Mit csináltatok?
-DaeHyun összetört pár tányért, Zelo meg ellógott a nőjéhez,
amikor takarítania kellett volna. HimChan pedig gyors pakolás után elhúzta a
csíkot.
-Hyung, nem maradhatok még?
-Jobban jársz, ha hazajössz. Ki fogtok kapni.
-De próbálunk.
-A fogadást?
-Ja.
-Sajnálom, de a te érdekedben mondom, hogy hagyd ott JiYot,
és gyere haza, mert különben megszívod.
-Ki vagy hangosítva.
-Ja, szia hugi!
-Szia Jae! – Ültem le JongUp mellé a szőnyegre, aki elénk
tartotta a telefont.
-Szóval nem ajánlom, hogy még jobban felhúzzátok. Így is
elég ideges volt már jó ideje a debütálás miatt.
-És Jin átjöhet?
-Nem tudom.
-Kérdezd már meg tőle!
-Oké… Hyung! JiYo jöhet hozzánk? – Kiabált valószínűleg a
szobájából a nappaliba Yongguknak. Pár másodperc múlva újra beleszólt. –
Jöhettek, de JiYo, neked holnap suli nem?
-A ti házatok úgy is közelebb van a sulihoz. Gyorsan
odaérek.
-Ja, hogy itt is akarsz aludni?
-Igen, na 20 perc múlva otthon vagyok. – Bontotta a vonalat
JongUp. Összepakoltuk a cuccainkat, aztán beszálltunk Oppa fekete kocsijába. A
koreográfia további elemeiről ötleteltünk. YoungJaenak igaza volt, Yongguk
nagyon ki volt bukva. Nem sokkal utánunk befutott MiRa, aki rögtön kezelésbe
vette a barátját, elmélyülten kezdtek csókolózni az orrunk előtt, így inkább
bemenekültünk a részletek elől a szobákba. Jó kis lakást kaptak a fiúk a TOP
Mediától. Nagyon rendesek ott velük, így ők is szeretnek ott dolgozni. JongUp
nem engedett be a szobájába, mert nagyon szét volt pakolva, és nem szereti, ha
ilyenkor valaki ott van mellette, így leültem DaeHyun ágyára, YoungJaeval
szemben.
-Jól megy már a tánc?
-Aha, ügyik vagyunk. Már majdnem készen van.
-10 nap van a határidőig.
-Igen, de el fogunk készülni.
-Ti tudjátok, de… - Oppa hirtelen elhallgatott.
-Valami baj van? – Kérdeztem csendesen, miközben az arcát
fürkésztem.
-Csak gondolkodtam.
-Megtudom, hogy min?
-Az a Buzigyerek még mindig mászkál utánad?
-Nem adja fel. Ma is moziba akart vinni. A nyomomban van.
-Valahogy csak le lehet rázni.
-Nem tudom. Próbáltam, de nem tágított.
-És ha… bekamuznád, hogy van valakid?
-Nem hiszi el. Max akkor ha a „nem létező illető” bejön a
suliba értem, és sokszor találkozunk az orra előtt.
-Jövő héten szabadok vagyunk csütörtökig.
-Ne gondolj hülyeségekre! Nem jönne be.
-Tegyünk egy próbát? – Hajolt előre a saját ágyán.
-De ki…
-Én vállalom! Bemeséled neki, hogy találkozgatsz már valakivel,
a hétvégén hatalmas idézőjelben „összejövünk”, de az idézőjelről nem tud senki,
aztán csütörtökig hozlak-viszlek a suliba, munkába. Na?
-Talán megér egy próbát. De téged felismerhetnek.
-Nem zavar. Úgy is titokban van minden a TOP Media körül velünk
kapcsolatban. A sasaengek meg gyulladjanak meg. – Összerezzentem az őrült fanok
említésére, amit Oppa is észrevett, mert odaült mellém, és átölelte a vállamat.
-Ne emlegesd őket, kérlek!
-Bocsánat, csak… tudom, hogy nem lehet. Sajnálom! – A
vállára hajtottam a fejem, miközben ő sokszor bocsánatot kért, és a hátamat
simogatta. Miután kisé megnyugodtam (mindig előjönnek bennem a régi emlékek, és
nem akarom többet látni a sasaengeket) semmiségekről beszélgettünk, meg a
suliról, és a tervünkről.
Kicsit később betoppant JongUp, és mentünk át az ő szobájukba táncolni.
Megjegyzések