My B.A.P Fanfic 1. Chapter 7
Chapter 7
(Doy + Zelo(BAP))
Doy
Reggel arra ébredtem, hogy valami piszkálja az arcomat. Először azt hittem,
hogy Kimi (amilyen kis gonosz az a gyerek simán felkelt reggel hajnalban), de
amikor kinyitottam a szemem, a hajamon keresztül hatalmas bociszemeket láttam,
amitől nagyon megijedtem. Az illető is hátraugrott, aztán elnevette magát.
Lassan felültem, miközben kifésültem a hajamat az arcomból. Zelo vigyorogva ült
a szivacs szélén, és egy bögrét tartott felém.
-Köszi. – Kortyoltam bele a kávéba. Éreztem, ahogy
leplezetlenül bámul, így ránéztem. Nem tudom meddig bámultunk egymás szemébe,
de teljesen elvesztem a mélységben. JiYo lépett be tapsikolva a szobába.
-Veled meg mi történt? – Nézett fel Zelo. – Majd’ kiugrasz a
bőrödből, pedig hétfő van.
-Gondolj arra, hogy nemsokára péntek! – Nevetett JiYo, aztán
megölelte a testvérét. Gyorsan kiittam a poharat, aztán feltápászkodtam, és
beestem a fürdőbe. Szerencsére, szinte itt lakom (a második otthonom), így
minden szükséges cuccom itt is megvolt. Nevettem egy sort a fogkeféken, mert a
barátnőm csillogós zöld fogkeféjét ismertem, de Zelo kis sárga sárkányos fogkeféjét
még nem láttam.
Mire kiértem a konyhába már tükörtojás fogadott, amit egy
nagyon magas, szőke pincér szolgált fel. Közben a húga rám parancsolt, hogy
egyek gyorsan, mert el fogunk késni a suliból. Gyorsan belapátoltam a reggelit,
aztán húztuk a cipőnket, és rohantunk le Zelo kocsijához. Azt tudtam róla, hogy
a sulinkba járt alsóba, csak a fiú-épületbe, de mint kiderült felsőbe is ide jár,
csak titokban tartották. Nagyon meglepődtem, amikor kiszállt velünk, gyorsan
megölelte a húgát, aki rohant is megkeresni az osztályát, aztán intett, hogy
menjünk.
-Mióta nem jártál te a suliban?
-Hát… - Gondolkodott el, miközben felvett egy napszemüveget,
meg egy kendőt tekert a nyakára, aztán egy sapkát csapott a kobakjára. – Talán
szeptember 3-án. Meg a Stop It forgatásán. De úgy igazából nem tudom. Régen. -
Betolta az ajtót, és belépett. Senki nem figyelt ránk, akkor sem, amikor leültünk
a leghátsó padba. Senki még csak ránk sem nézett, aminek nagyon örültem. A tanár
mondani kezdte a tétel további részét, amit gyorsan jegyzetelni kezdtem. Zelo
meg elővette a mobilját, és benyomta a hangrögzítőt, aztán lassan irogatni
kezdett. Megböktem a karját a tollammal, és a lap sarkára felírtam:
Mit csinálsz?
Elolvasta a kérdésem, aztán elmosolyodott, és a saját papírja
szélére firkálta a választ:
Így semmiről nem maradok le. És könnyebb tanulni is.
Ezen én is elmosolyodtam, aztán újra a tanárra figyeltem.
Nos, az óráink így mentek sorba, nagyon sok írással, meg hangrögzítéssel. Néha
annyira elmerültem az írásban, hogy észre sem vettem a mellettem ülő fiút.
Hatodik, vagy hetedik óra végén már nagyon fájt a kezem. Ha ideges vagyok mániákusan
erősen szorítom a tollat, ami miatt begörcsölnek az ízületeim. A kajaszünetben
panaszkodtam egy sort Zelonak, és a szünetben velünk kajáló JiYonak, hogy
mennyire fáj, mire a fiú vigyorogva felmutatta a telefonját, Ji meg jól hátba vágta.
-Neked is írnod kéne.
-Lusta vagyok! – Védekezett ő, mire még nagyobb ütést
kapott. Zelo meg megunta és egy barackot nyomott a húga fejére. Ji először
elrendezte a haját, aztán nekitámadt a tesójának, és mindketten elterülve a fűben
egészséges csatát folytattak. Én meg csak nevettem rajtuk. A kajaszünetnek-és a
testvérbunyónak a csengetés szabott véget. JiYo felpattant, és rohant az órájára,
mi meg besiettünk az előadóba, és kezdetét vette az irogatás. Persze megint
csak én jegyzeteltem, Zelo az én mobilomon, fülessel hallgatott zenét, a sajátjával
meg vette a tanár mondókáját. Néha éreztem, ahogy figyel, de a tanárra koncentráltam,
és próbáltam kizárni a fejemből azt, ahogy az ütemet verte a lábával. Mikor már
nagyon elegem lett belőle megböktem a könyökömmel, mire vigyorogva felém
fordult, és kivette az egyik fülest.
-Mi van? – Suttogta.
-Nem forgatáson vagy, szóval nyugodj le.
-Teljesen nyugodt vagyok. – Vigyorgott továbbra is.
-Ide hallom mit hallgatsz.
-Tipp?
-Kara.
-Majdnem. - Legyintettem egyet, mire közelebb hajolt, és a fülembe
nyomta a zenét. A Secret egyik szerelmes dala szólt. Megütöttem a vállát, hogy
menjen arrébb, mire ő lesodort egy csomó papírt a földről. A tanár felkapta a
fejét.
-Minden rendben a hátsó padban?
-Igen, persze. – Intettem a tanárnak. – Csak leestek papírjainkat.
– A tanár biccentett, aztán folytatta tovább az előadását a… fogalmam sincs miről.
Gyorsan felszedtem a füzetem, miközben megrugtam Zelo lábát. Ő közelebb hajolt
hozzám, és úgy tett, mintha jegyzetelne, de közben nekem írogatott üzeneteket.
Nem volt jó a tipp, hallod? Ez nem Kara.
Maradj már, és hagyj békén! Jegyzetelni akarok.
És mi akadályoz meg ebben?
Te
Ja, tudom. Amilyen kis cuki vagyok…☺
Én meg India hercegnője
Ja, simán el tudnálak képzelni azokban a hosszú ruhákban,
ami amúgy nem sokat takar… Igen, kifejezetten jól állna neked.
Megtennéd, hogy nem rólam fantáziálgatsz?!
Figyelni akarok!
Miért? Szeretek rólad fantáziálgatni. Azokban a feszülős
lepelruhákban…
Olyan izé vagy! Ji mondta már?
Himchan megtanított udvarolni ☺
Gondolom azért vannak ilyen perverz szövegeid…
Bocs, én is fiúból vagyok. Nézd el nekem légy szíves!
Szállj már le erről a témáról!
Nem megy, bocsi. A srácokkal elmennénk valahová a nyáron,
érettségi után. Akarsz jönni?
Ji megy?
Naná! Ő ki nem hagyná Himchannal való csodálatos nyarat!
Ha nem akar jönni elráncigálom.
Feltéve, ha átmegyünk az érettségin, különben nem
engednek el sehová.
Tuti átmegyünk. A kettes meg nem szégyen. Nem a jegy számít!
Mondja ezt az, akinek már van jövője. Már most is
híres a pofikájával, meg a beszélőkéjével.
Jelenleg egy nagyon gáz per közepén. Igen, van jövőm. Te
meg maneggernek tanulsz. Szóval? Mi a gond?
Hagyj már!
Nem megy. Ahhoz túl szép vagy.
Ezt most vegyem bóknak?
Nyugodtan
Egyébként… Mi ez a Himchan JiYo dolog?
JongUpie és YoungJae hyung találta ki, amikor először együtt
nyaraltunk valahol. Már akkor nagyon szivatták egymást.
És mi történ kettőjük között? Azt mondtad utálják
egymást.
Törpibaba utálja Himchant. Pontosan nem tudom miért.
Daehyun hyung mondott valami olyasmit, hogy Channie hynug elhívta randira a húgomat,
aztán egy másik csajjal enyelgett. De biztosat nem tudunk. Neked nem mondott
semmit?
2 évig homályban tartott. Azt sem tudtam, hogy
ismer titeket.
Mindegy. Csengettek.
Felnéztem, és láttam, ahogy mindenki pakol. Összecsuktam a füzetem,
elszedtem Zelotól a telefonom, aztán kimentünk a parkolóba, ahol JiYo várt
minket a kocsi oldalának támaszkodva, miközben egy barna hajú sráccal beszélgetett.
Oldalba böktem Zelot, mire felnézett a telefonjából.
-Ismered? – Kérdeztem a srác felé biccentve.
-Majd kikérdezzük. – Vont vállat, aztán nagy léptekkel
elindult a kocsija felé. Mikor közelebb értünk meghallottuk a hangjukat is. A
srácnak mély, számomra idegesítő hangja volt, de Zelon nem látszott semmi, felöltötte
a színpadi maszkját.
-Szia Ji! Mehetünk? – Forgatta meg a kulcsokat. JiYo egy
pillanatra megkönnyebbülten nézett fel, aztán a srác felé fordult.
-Mennem kell. Holnap matekkal kezdek, fent a harmadikon, az
előadóban. Ha van kedved odajöhetsz, ott leszek.
-Oké, szia! – Lépett le a fiú. Mikor elfordult JiYo idegesen
belerúgott egy kőbe. Zelo a vállára tette a kezét, aztán beültünk a kocsiba.
Mikor kikanyarodtunk a parkolóból, és megáltunka piros lámpánál Ji kérdezgetni
kezdett a mai napról.
-Milyen volt a suli?
-Egész nap zenét hallgatott. Olyan kis izé…!
-Jellemző. – Motyogta Ji.
-És te mi jót csináltál? – Kérdezte Zelo.
-Untam az agyam, és próbáltam elkerülni valakit.
-Ki volt az a srác?
-Egy idióta barom, aki mindenképpen velem akar randizgatni. Őt
próbáltam elkerülni egész nap, de csak megtalált.
-Akkor minek ajánlottad fel a matekórát? – Értetelenkedtem.
-Holnap az angolban kezdek. Attól a teremtől a matek van a
legmesszebb.
-Kis agyafúrt. Ilyenkor úgy szeretlek! – Vigyorgott a sofőrünk.
– Meg persze amikor Himchan hyungot oltogatod. Az a kedvencem.
-JongUp oppa, és YoungJae oppa délutánra bejelentkeztek. Ha
tanulni akartok akkor jobb ha elvonultok valami parkba, mert bulit akarnak
csapni.
-Minek?
-Ünnepeljük meg azt, hogy DaeHyun répátgereblézik egy
farmon, JunHong érettségire készül, és közben csajozik, Himchan az unokahúgát pátyolgatja,
Yongguk meg majd kinyírja őket, mert fellógtak MiRához, és elcsórták unni maciját-buli
lesz.
-Hé! Én nem is csajozok! – Parkolt le a ház előtt Zelo.
-Nem én találtam ki! Olvasd el, és őket verd laposra. – Adta
előre a telefonját.
„Jin! Du átmegyünk, hogy megünnepeljük DH répagereblyézését
valami farmon, JunHong érettségire készülését (amiközben csajozik), Himchan
szerencsétlenkedését az uncsihúgával, meg azt, h Yongguk ki fog minket nyírni
MiRa macija miatt. Ne mondj nemet, mert úgyis odamegyünk. Legyen popkorn, mi
meg viszünk filmet, meg játékot! JU, Yjae”
-Kis mocskok! Ezért leverem majd őket egyszer valami játékban!
– Morgott Zelo, én meg csak röhögtem rajta. Tényleg csajozna (vagy szemezne)
velem? Vagy csak én nem látom? Oké, párszor már elég sokáig bámultuk egymást,
meg ma reggel ő keltett fel, és amiket írt órán… Nem tudom. Én fülig bele
vagyok zúgva az biztos. De hogy ő mit gondol-vagy hogy áll hozzám? Én is csak
egy vagyok a sok Baby közül, egy név vagy egy szám valami hosszú listán? Vagy mást
is jelentek neki? Uh, basszus… Itt ül mellettem, és én meg… meg… Ahogy anya
mondaná: Estig még bármi történhet! Legyünk optimisták!
Mire hazaértünk JongUp és YoungJae már a nappali közepén ácsorogtak,
és jöttünkre pofákat vágtak.
-Nézd csak! – Húzta végig az arca két oldalán a kezét
JongUp. – Kik vannak itt?
-Hjaj, de cukik vagytok! – Rebegtette a szempilláit
YoungJae. Zelo lépett be a lakásba először, aztán én, és Ji volt az utolsó, és
mivel Zelo megtorpant mindannyian egymásnak mentünk.
-Hogy jutottatok be?
-Tudok teleportálni… - Hadonászott JongUp a kezével, aztán
elbújt YoungJae mögé. Aztán JongUp kinyújtotta a kezeit YoungJae válla mögött, és
szemből úgy nézett ki, mintha YoungJaenek négy karja lett volna. Ji előretolakodott,
és a kanapéra esett, miközben majd’ belehalt a nevetésbe.
-Nyugi… Adtam nekik kulcsot. – Vihogott.
-Hé! Én sem kaptam kulcsot! Akkor ők miért? – Mutatott az idősebbek
felé mérgesen Zelo.
-Mert te minden elhagysz. – Nyújtotta ki a nyelvét YoungJae.
Aztán rám nézett, és elvigyorodott. – Legalább a kis barátnőd még megvan.
-Héj! – Léptem előre, mire a két idióta összepacsizott. Zelo
megfogta a vállam, én meg felnéztem rá.
-Nyugi! Menjünk inkább. Itt úgysem tudunk tanulni… -
Feldobta a vállára a táskáját, aztán az ajtó felé indult. JiYo felpattant, és
utánaszaladt, aztán valamit mondott neki.
-Sok sikert! – Vigyorgott, aztán kitolt engem is a folyosóra,
és becsukta az ajtót. Hallottam, ahogy összepacsiznak, aztán valamelyik felröhögött,
mire mindannyian nevetni kezdtek.
-Ezek nem komplettek. – Vágott pofákat JunHong, aztán
elindult le a lépcsőn.
-Hová megyünk?
-Én egy könyvtárra gondoltam. – Tartotta nekem az ajtót,
hogy ki tudjak menni. Megkerestük a legközelebbi könyvtárat, aztán leültünk egy
tanulósarokba, és magolni kezdtük a tételeket. Néha éreztem, ahogy rám néz, de
nem hagytam magam kizökkenteni a tanulnivalóból… Elvégre, ha megint egymást
kezdjük bámulni, attól nem fogok átmenni az érettségin…
Nem tudom már mennyit voltunk a könyvtárban, de amikor Zelo
szólt, hogy kapjam össze magam, már odakint sötét volt. Hazamentünk (vagyis
JiYohoz). A nappaliban nem volt senki, de a konyhából finom illatok jöttek, így
azonnal bementem. Két tányér volt az asztalra rakva, még gőzölgött, az asztal közepén
egy csokor virág. Zelora néztem, de ő csak nagy szemekkel bámult, aztán
megvakarta a tarkóját.
-Azt hittem mindannyian itt fogunk vacsizni, de nem így
sikerült. Hát, akkor… fogalj helyet! – Intett az egyik szék felé. Csendben ettünk,
közben persze azon törtem a fejem, hogy milyen témát hozzak fel… De valahogy
semmi nem jutott eszembe. Amikor végre eldöntöttem, hogy kikérdezem JiYoról,
meg a szüleiről megszólalt a mobilom. Persze csak anya tud mindennek a közepébe
rongálni…
-Bocsi. – Álltam fel. JunHong biccntett, aztán belapátolta a
maradék kajáját. Én kimentem a nappaliba telefonálni. – Szia anya…
-Szia! Nem jössz ma estére haza? A kisöcséd már nagyon látni
szeretne.
-Hát… Oké.
-Mikorra tudsz ideérni? Apád csak fél 10-re ér haza, nekem
meg 9-re kell mennem dolgozni. Nem lenne jó, ha Kimi fél órára egyedül lenne
itthon.
-Amint végzünk a vacsival hazamegyek, oké?
-A kis barátnőd hogy van? – Teljesen meghülyült… Vagy csak
JongUppal és YoungJaevel töltött idő miatt olyan, amilyen…
-Remekül. – Nyögtem ki végül. Hallottam, ahogy Zelo odajön
mellém.
-Szóval akkor majd 9-re gyere haza. Addig még van fél órád, érezd
jól magad! Üdvözlöm Jin Youngot!
-Átadom, szia! – Megfordultam, és kinyomtam a hívást.
-Menned kell haza?
-Aha.
-Elviszlek. Úgysincs jobb dolgom, amíg Törpibaba elő nem kerül.
– Vont vállat. Visszamentem a konyhába, és megettem a maradék tésztát, aztán
bepattantunk a fekete kocsiba, és anyáék felé vettük az irányt. Ahogy
kikanyarodtunk az utcából meguntam a csendet, és szóvá tettem azt, amit vacsi közben
akartam volna.
-Jivel és a szüleitekkel mi a helyzet? Azt mondta, hogy nem
szereti őket. Ez igaz, vagy csak kamu?
-Sajnos igaz. – Sóhajtott a „felelősségteljes” bátyó.
-Összevesztek valamin?
-Igazából csak anyával van nagyon rosszban, apa kórházban
van… Nem akarta engedni, hogy Szöulba költözzön otthonról. Azt hitte, hogy Törpibaba
is idol akar lenni. Persze neki eszében sem volt, csak a középsuli miatt akart
idejönni. Anya meg nem fogta fel, és összevesztek. Aztán Törpibaba csak azért
is felköltözött ide. Emlékszek, a debütálásunkkor már egy kávézóban dolgozott,
aztán nyáron táborban volt valami segítő… Amíg a TSnél voltunk felvették háttértáncosnak,
meg néha fotózott, de ő is elvesztette az állását, ahogy mi kiléptünk, ő is repült.
Azóta nem tudom mi van.
-Kávézózik, nem? Nekem valami olyasmit mondott. –
Gondolkodtam el.
-Itt balra, ugye? – Indexelt Zelo. Biccentettem, ő pedig
leparkolt a házunk előtt. Mindketten kiszálltunk, és megálltunk a járdán.
-Vigyázz magadra. – Szólalt meg Zelo.
-Nem lehet semmi bajom egy éjszaka alatt. – Mosolyodtam el.
-Nem árt, ha figyelsz. Tudod mi történt Törpibabával is… Ha
nem értem volna oda időben…
-Nyugi. – Fogtam meg a karját. – Annak már vége. Mindenki jól
van. – Éreztem a tenyerem alatt az izmait. Nem olvadhatok össze egy pacává!
Nyugi, nyugi, nyugi!
-Holnap találkozunk. Tényleg, mi lesz az első órád?
-Töri.
-Oké, megpróbálok eljutni oda, bár hívtak a perrel
kapcsolatban, és… Majd megoldom. Ha nem sikerül, akkor meg majd felhívlak, és
beszélünk.
-Rendben. Jó éjszakát! És vigyázz a zakkant húgodra!
-Vigyázni fogok. – Mosolyodott el. A kapu felé fordultam,
hogy beírjam a kódot. Kinyílt az ajtó, és már majdnem beléptem, amikor megfogta
a csuklómat, maga felé fordított, és egy puszit nyomott a homlokomra. Abban a
pillanatban rákvörös lettem, és gyorsan elfordítottam a fejem.
-Jó éjszakát! – Suttogta, aztán elengedett, és hallottam,
ahogy becsukódik az autó ajtaja, aztán beindította a motort. Beléptem a lépcsőházba,
és felrohantam a lakásunkig. TE JÓ ÉG!!!! Nem sok kellett ahhoz, hogy visítsak örömömben,
de meggátolt ebben anyukám, aki majdnem lesodort a lépcsőről nagy igyekezetében,
hogy ne maradjon le a buszról.
-Szia kicsim! Vigyázz a tesódra! Apád nemsokára megjön!
Szia! – Azzal el is tűnt a lépcsőfordulóban. Berontottam a házba, és a kisöcsém
bociszemeivel kísérve beestem az ágyamba.
-Jól vagy Noona?
-Ennél jobban még sohasem voltam. – Suttogtam. Kimi
odakuporodott mellém, és éreztem, ahogy bámul. Elvettem a karom a homlokomról, és
az öcsémre néztem. – Mi van?
-Jó, hogy itthon vagy. Anya mondta, hogy sokat tanulsz, és én
túl hangos vagyok, ezért mentél el JiYo Noonához.
-Hidd el, JiYo is van olyan hangos, mint te. Főleg ha két
oppával van összezárva.
-Hiányoztál. – Bújt oda hozzám, mire elmosolyodtam, és átöleltem
a buksiját. Bármennyire is idegesítő néha… Na jó, inkább sokszor, de a tesóm, és
én nagyon szeretem. Hallottam, ahogy motyog valamit, de rájöttem, hogy csak álmában
beszél. Erről eszembe jutott JunHong, a szőke fejével, a hosszú lábaival, és a
cukiságával. Reggelig tudnék pörögni azon a puszin, úgyhogy…
-Hallóóóóó? – Szólt bele a telefonba Ji.
-Szia! – Suttogtam.
-Doooy! Sziaaaaaaaaaa! – Húzta el a szavakat, aztán suttogva
hozzátette. – Miért suttogunk?
-Mert Kimi alszik.
-Jaaaa! Miért hívtál?
-Zelo hazahozott.
-Ahaaa…
-Ne szólj közbe!
-Okééé…
-És ne húzd el a szavakat!
-Mééér’?
-Ji!
-Na, igen. Hazahozott, ééés? – Magam előtt láttam, ahogy
hatalmas bociszemeket meresztve, tökre izgatottan ül az ágya szélén, arra várva,
hogy végre kibökjem a mondandóm lényegét.
-És kaptam tőle egy puszit a homlokomra! – Vigyorodtam el.
-Ja. – Hallottam a csalódott hangját.
-Most mi van?
-Pillanat… - Hallottam, ahogy befogja a hangszórót, és
valakiknek motyog valami olyasmit, hogy egy puszi, mire morgást, és csapkodást
hallottam. – És volt még valami? – Szólt bele újra.
-Ki van még ott?
-Senkiii…
-Jin Young!
-Tényleg senki. Csak Zelo csapkodott valamit, és morog, mert
nem tudja kinyitni a kanapét.
-Aha, persze.
-Oké, hallgasd csak! – Kuncogást hallottam, aztán pár
pillanatig semmit.
-Szia Doy!!! – Üvöltötte kórusban JongUp, és YoungJae. Aztán
hallottam, ahogy valamik csapódtak, és a két fiú nyöszörgését.
-Choi Jin Young!? – Szólaltam meg, kissé hangosabban, mint
kellett volna, mert Kimi elkezdett mocorogni mellettem.
-Most mennem kell, mert ezek ketten fölzabálják a kukoricát…
-Van kaja???
-Kuss már! Telefonál!
-Choi Jin Young!!
-Szia! – Tette le gyorsan a telefont. Kifújtam a levegőmet,
aztán a mobilt az éjjeliszekrényre dobtam. JiYo, ezért még megkapod a magadét!
Ha mind a kettő hallgatta a beszélgetésünket…
És egyébként is mit vannak úgy oda? Egy puszi nekem a
mennyország! Vagy inkább a fiú? Hm… Talán mindkettő! Totálisan belé vagyok esve…
Ó, bárcsak ne egy mázlista Baby lennék, akivel ennyit találkozik! Bárcsak több
lennék neki!
Megjegyzések