My B.A.P Fanfic 1. Chapter 9/2

MY B.A.P FANFIC 1. - A BARÁTNŐM BÁTYJA...
Chapter 9/2

(Doy + Zelo (BAP))

Doy

Egy ideig mg odakint beszélgettünk DaeHyunnal, aztán valamivel hajnali 2 után bementünk a szállóba, és elraktuk magunkat reggelig. Halkan nyitottam be a szobánkba, de az üres volt. Pedig már nem hallottunk csobbanásokat, sem röhögést. Én meg azt hittem már alszanak. Lezuhanyoztam, aztán felvettem a pizsomámat, és bebújtam a takaró alá.

*

Reggel a szemembe sütött a Nap. Kellett nekem az ablakkal szemben aludnom… Lassan kinyitottam a szemem, ám a szoba ugyan olyan üres volt, mint este. Felöltöztem, és eldöntöttem, hogy megkeresem. Végigjártam a szállót, a medencék mellett, a focipályát, de nem volt sehol. Már kezdtem aggódni, hogy mi van vele, amikor észrevettem egy magas alakot egy távoli padon. Elmentem vagy három medence mellett, kikerültem egy csomó kisgyereket, aztán átvágtam egy nagy füves területen, végül megálltam a pad melletti fa alatt.

-Zelo? – Kérdeztem suttogva, de nem reagált. Közelebb mentem hozzá, és megérintettem a vállát, mire elhúzódott tőlem. – JunHong, miért csinálod ezt? – Leguggoltam elé, és a tekintetét kerestem, de elnézett mellettem. – Kérlek, Oppa… - A megszólításra villant egyet a szeme, aztán rám nézett.

-DaeHyunt Oppázzad, engem meg hagyj békén! – Közölte érzelemmentes hangon.

-De, mégis mit..?

-Nem vagyok hülye. Hagyj békén! – Állt fel, aztán elindult az egyik medence felé. - Ha neked ő kell… Én kimegyek a képből. – Mikor eltűnt a fürdők között leroskadtam a földre, és mereven néztem magam előtt a fűcsomókat.

„DaeHyunt Oppázzad, engem meg hagyj békén! Ha neked ő kell… Én kimegyek a képből.”

Ezek vízhangoztak a fejemben. Éreztem, ahogy a könnyeim megindultak, aztán a tenyerembe temettem az arcomat. Pedig oly jól indult minden… Az érettségire való felkészülés, a kicsi érintések, azok a hosszú pillanatok, amíg elmerültünk egymás szemében… Mégis mi történt? A padnak dőlve ültem a földön, és néztem a kerítést, és hallgattam magam mögött a vizicsúszdázó kisgyerekek kacagását, és sikoltozását. Elgurult mellettem egy pöttyös labda, aztán egy kisfiú futott felém. Megállítottam a labdát, aztán visszagurítottam a kisgyereknek, aki hatalmas vigyorral a képén odakiabált nekem egy „Köszönöm Noona!”-t aztán elszaladt játszani. Nem sokkal később lépteket hallottam, aztán valaki megállt a pad mögött.

-Doy? Itt vagy? – Kérdezte JiYo.

-Itt, lent! – Nyögtem, mire halottam egy „Uram, Isten!” kifejezést, aztán JiYo ült le a fejem mellett a padra.

-A bátyám is eltűnt, meg te is… Minden rendben?

-Nem, nincs.

-Mi történt?

-Röviden? Elküldött a francba.

-De… azt hittem jóban vagytok. – Felpillantottam az ideges arcára, aztán újra a földet néztem. – Mi a fene történt? Berágott rád?

-Nem tudom miért, de valószínűleg igen.

-Tettél valami olyasmit, ami…

-Nem. Vagyis… nem tudom.

-Mi történt tegnap az után, hogy elaludtam, meg ma reggel?

-Hát… kimentünk „csillagfürdeni”, és mivel nem találtam meg azt a medencét, ahol a többiek voltak, így leültem egy napágyra, és a csillagokat néztem. Aztán kijött ő is, leült mellém. Egy darabig elvoltunk, aztán mondta, hogy keressük meg a többieket. Véletlenül beleestünk a medencébe, aztán a partról megmutatta nekem a kismedvét. Utána megjelent YoungJae, HimChan és DaeHyun. Channie és YoungJae elcipelte mellőlem Zelot, aztán behajították egy másik medencébe… DaeHyunnal meg beszélgettünk egy csomót, mert senki nem jött vissza. Felmentem a szobába, de ott sem volt, azt hittem majd egyszer jön… Aztán reggel sem volt sehol, így eljöttem megkeresni. Körbejártam mindent, aztán megtaláltam itt a padon. Kedvesen szóltam hozzá, erre ő meg elküldött a fenébe, és közölte, hogy menjek DaeHyunhoz ha, akarok valamit.

-Hát… Akkor ezek szerint most éppen nem vagytok valami hű-de-jóban. Sajnálom. Beszéljek a fejével?

-Nem kell. Majd lesz valahogy.

-Egyébként szerintem valamit félreértett. De ezt csak ő tudja. Azért majd faggatom egy kicsit. De ugye nem egész nap az orrodat akarod lógatni? Nagyon jó idő van, kár lenne kihagyni a medencéket.

-Rendben. – Biccentettem, mire elmosolyodott.

-Fel a fejjel, nővérkém! Ha felveszed azt a fürdőruhát minden pasi utánad fog nézni. Ne szomorkodj egy miatt, egyébként meg nem haragtartó, és ha tényleg úgy odavan érted, akkor nem bírja sokáig. – Felhúzott, és együtt indultunk vissza a szállásra. A folyosón MiRával találkoztunk, aki éppen egy halom papírral egyensúlyozott.

-Ó, ezek mik? – Érdeklődtem.

-Oppa új dalai. Tegnap a kocsiban kezdte őket irogatni, aztán… ennyi lett belőle. – JiYo levett a kupac tetejéről egy pár darabot, aztán bevittük a szobájukba. Éppen lepakoltunk az ágyra, amikor benyitott Yongguk.

-Szia szerelmem! Sziasztok lányok! – Adott egy puszit MiRának, aztán végignézett a barátnőjén. – Nem akartok nekünk fürdőruha-bemutatót tartani? Nagyon meleg van, és tudom, hogy mindannyian csinosak vagytok. – Unnira kacsintott, aztán rám nézett. – Nem tudod, mi van Zeloval? Olyan szomorú, mint egy cica, akit nem simogatnak. – Megráztam a fejem, mire Yongguk bólintott, aztán még egyszer MiRára kacsintott, utána elment.

-Na, öltözzünk át, aztán szédítsük be a medencékbe az összes idiótát! – vigyorodott el gonoszan Unni, mire együtt nevettünk mind a hárman. Miközben a szobánkban felvettem a bikinit azon gondolkodtam, hogy most mi van velünk, kettőnkkel. Nem mintha eddig olyan sok minden lett volna, de azért jó lenne tudni hogy állunk. Összekötöttem a hajam, aztán átmentem JiYo szobájába, ahol már mindketten bikinifelső + short kombinációban készen álltak a „pasiszédítő” hadműveletre. MiRának nagyon jól állt a fekete-csillogó, a nagyon fehér bőréhez, JiYotól meg már megszoktam az állandóan szivárványos dolgokat. Ja, és most csak 15 karkötő volt rajta (ha jól számoltam), ami eddig a legkisebb rekord. Unni a fejébe csapott egy kalapot, felvett egy napszemüveget, Ji pedig a tükrös napszemcsijét tetet a szeme elé. Én is felvettem egy kalapot, aztán kimasíroztunk megkeresni a fiúkat. Kettő perc alatt oda is értünk hozzájuk. A vízben éppen JongUp és YoungJae fröcskölték egymást, DaeHyun evett az egyik napernyő alatt (mi mást is csinálhatna???), Yongguk és HimChan pedig valamiről nagyon beszélgettek két egymás melletti napágy szélén. Zelot nem láttam sehol. Yongguk volt velünk szemben, és a többiek túl elfoglaltak voltak, így ő vett minket észre először. Látszólag a torkán akadt a szó, amikor MiRa odalibbent mellé, és egy nagy puszit nyomott a homlokára. Yongguk lehúzta a barátnőjét az ölébe, aztán finoman megcsókolta. HimChan nyelt egy nagyot, aztán elvigyorodott, és ránk kacsintott. A vízben ugrabugráló fiúk is felkapták a fejüket, aztán kimásztak a partra, és felénk indultak.

Jin, megölelhetlek? – Kérdezte kiskutyaszemekkel JongUp, mire a barátnőm mögém ugrott. DaeHyun először mindannyiunkat végigmustrált (kezdve JiYoval), aztán elismerően biccentett.

-Tízből tíz pont. Nagyon jól néztek ki. – Közölte, aztán ette tovább a szendvicsét. YoungJae és JongUp vészesen közeledtek hozzám, és a mögöttem rejtőzködő JiYohoz. A hátam mögé nyúltam, és magam elé rántottam Jit a karjánál fogva, aztán DaeHyunhoz menekültem. JiYo próbált menekülni, de a fiók megfogták, és jól megölelgették. Ő meg persze sikított a hidegtől. Aztán a fiúk, mint a börtönőrök odakísérték hozzánk, aztán jól belökték a medencébe. DaeHyun mellettem méltatlankodott egy sort, mert vizes lett a kajájának az utolsó falatja. Miután megette őt is megfogták, és belökték a vízbe. Aztán persze jól kiröhögték. Láttam HimChant felállni, aztán a két jómadár is a vízben landolt. HimChan leporolta a tenyerét, aztán letelepedett mellém.

-Mizu, cica? Van kedved lógni egy első osztályú kandúrral? – Kérdezte sármos vigyorral.

-Ennél jobb szöveged nem volt? – Kérdeztem vigyorogva, mire felnevetett.

-Látszik, hogy JiYoval ennyire jóban vagytok. Ő is mindig ezt mondja.

-Na nézd ki van itt! Szevasz kisherceg! – Kiabálta YoungJae a vízből, nagy integetés közepette. Magam mögé néztem, és észrevettem Zelot, aki egy nagy tölcsér fagyival a kezében közeledett felénk. Magabiztosan odajött hozzánk, aztán levágta magát mellém. A többiek csak néztek egy nagyot, aztán valaki fejbe dobta JongUpot egy labdával, és elkezdődött a vízi csata. Szerencsétlen kisgyerekek meg menekültek a majdnem felnőttek elől. JiYonak sikerült kimásznia a partra, aztán odahívta magához HimChant. Channie szépen, szófogadón odament, mire JiYo berántotta magával a vízbe. Egy nagy fröcskölős csata következett, amibe egy bátor kisiskolás is beszállt. Körübellül két perc alatt két szembenálló csapat lett: HimChan, JongUp, YoungJae, DaeHyun ellen JiYo, meg egy rakat törpe, volt olyan, aki úszógumival maradt csak fent a víz tetején, de azért az idősebbek képébe fröcskölte a vizet. A nagyfiúk nemsokára föladták, és Ji összepacsizott a sok kicsivel, aztán mindannyian kiültek a partra pihenni, aztán összeszedték magukat, és elmentek kajáért. Zelo mellettem közben megette a fagyit, és a száját törölgette egy szalvétával. MiRa és Yongguk közben elmentek valami másik medencéhez, így csak mi ketten voltunk.

-Sajnálom. – Szólalt meg egy kis idő után Zelo. – Nem kellett volna olyanokat mondanom neked. Hyunggal beszélgettünk, és kiderült, hogy csak félreértettem.

-És mit is értettél félre? – Fordultam szembe vele, mire lehajtotta a fejét, aztán motyogni kezdett.

-Tegnap este, amikor vissza akartam menni hozzád… ott ültetek a parton, és én azt hittem… úgy láttam, hogy megcsókol, és ezen nagyon kiakadtam. – Hadarta el a végét egy szuszra. Kerekre nyílt a szemem, aztán a fiú arcára néztem.

-Nekem ő olyan, mintha a bátyám lenne. Nem engedném neki, hogy csókolgasson. Csak beszélgettünk.

-És én? Én mi vagyok neked? Testvér?

-Nem, annál sokkal több. – Mosolyodtam el, mire az ő arca is felderült. – Tudod, amit tegnap este akartam mondani az az, hogy én…

-Gyerekek!

-A fenébe! – Sziszegett JunHong.

-Kaja! – Hallottuk YoungJae hangját, aztán a nagy csobbanásra megfordultunk. Éppen feljött a felszínre a szegény gyerek, aztán kikászálódott a vízből, de JongUp újra visszalökte.

-Hülye! Már majdnem megvolt! – Nézett a vízből kikecmergő fiúra JiYo, aztán letette mellénk az egyik kajás dobozt. – Bocsi, mindjárt megyünk…

-Nem kell. – Néztem a barátnőmre, aztán Zelora. – Majd mi elmegyünk innen valami nyugodt helyre. – JunHong biccentett, aztán megölelte a húgát, és maga után húzva engem eltűntünk onnan. Az egyik padra ültünk le, ahová a nagy fák árnyékot tartottak, és nagyon aranyos kis elrejtett padocska volt. Zelo megdörzsölte az arcát, aztán felém fordult.

-Bocs, hogy mindig közbejön valami. Ezek nem bírnak békén hagyni… – Mentegetőzött, de közbeszóltam.

-Megértem. Nyugodj meg!

-Szóval ott tartottunk, hogy azt akartam mondani… vagyis most is azt akarom… hogy… hogy… Ajj, de nehéz! Még nem nagyon volt ilyen az életemben, és nehezen tudom kezelni, de te vagy a legcukibb lány, akit ismerek, és… hát tudod… amikor először találkoztunk… amolyan első látásra szerelem dolog volt. – Váltott LTE rapp üzemmódba. – Szóval nagyon tetszel, és nem tudom viszonzod e az érzéseimet, de én nagyon szeretlek, és szeretném ha a barátnőm lennél. – Mondta el egy levegővel. Lihegett egy kicsit, aztán félénken rám nézett. – Na? Értettél belőle valamit?

-JunHong, én… Én… - Nyeltem egy nagyot, mert rettentően zavarban éreztem magam. – Miért csinálod ezt? Annyira zavarban vagyok, és nem tudok válaszolni, de én is sze… - Nyeltem egy nagyot. – Leszek a… - Zelo megkönnyebbülten elmosolyodott, és véget szakított a nyökögésemnek azzal, hogy a száját az enyémre tapasztotta. Először csak röviden, aztán egyre hosszabban éreztem a puha ajkait. Mikor elváltunk egymástól szorosan magához ölelt, aztán beszélni kezdett.

-Miután olyan csúnyán beszéltem veled találkoztam DaeHyun Hyunggal, és ő elmesélte mi volt tegnap este… Én nagyon sajnálom, de rettentő… féltékeny? Talán az voltam, amikor láttalak titeket, és… És… Kiakadtam. Igazságtalannak éreztem, hogy ővele csókolózol, velem meg nem, és… hát ezért voltam olyan izé…

-Zelo?

-Hm? – Morogta a hajamba.

-Szeretlek. – Suttogtam, mire sóhajtott egyet, és még szorosabban ölelt magához. - Annyira mázlista vagyok! Kifogtam magamnak az egész világ legjobb Oppáját.

-Én meg a világ legcukibb leányzóját. – Kuncogtam egyet, aztán szorosan a nyakához bújtam, és nyomtam rá egy puszit.

-Soha ne engedj el! – Kértem halkan.

-Nem foglak. – Puszilt bele a hajamba.